Sziasztok! :))) Tudom megkéstem a mai résszel,de közben sikeresen el is törtem a lábujjam,iszonyúan fáj,rengeteg a tanulni való de valahogy csak összehoztam a részt. Remélem tetszeni fog mindenkinek! Jó olvasást <3 Millió puszi!
Előző rész tartalmából:
//"Semmi baj nyuszómuszóm hiszek neked. Most hazamész rendben? Itt maradok Kdoggal. Szüksége van rám. Itt van $10 (10 dolcsi) hívj taxit magadnak. Majd beszélünk. Szeretlek egyetlenem!"- Logan adott egy irtózatosan hosszú búcsú csókot Ashleynek. Esküszöm,hogy akár rekordot is dönthettek volna vele! Nem viccelek! Hirtelen nyugalom és csend lett amint lelépett Ashley. Imádtam!
Vissza a történtekhez. Még mindig nem tudom mi folyt le köztük amíg magukra hagytam őket. Halk suttogásra lettem figyelmes. Felkapva a fejem,mosoly ült az arcomra. Egyúttal meg is könnyebbülve.
"K..ken.."-jött ki halkan a Picim száján. Ébren volt megint. Hála az égnek.
Megköszörültem a torkomat," Doktor úr,szabad lenne egy percre? "
"Adjatok be neki infúziót és rendbe fog jönni a kisasszony. Igen fiam? Mond gyorsan."
"Tudom,hogy ez az ájulás nem a legjobbkor jött de az lenne neki a legjobb ha hazavinném még ma. Tudja otthoni környezet.Csend,nyugalom."-Mondta reményteljesen. Remélve,hogy hatni tud a dokira.
"Sajnálom de szó sem lehet róla. Ki kell derítenünk mi okozta a rángatózást. Addig biztos bent kell maradnia. Sajnálom."- Válaszolta a doki együttérzően.
"A...ash...ley...megnyomta a pocakomat...am..amiatt volt..."- Egy nagy könnycsepp gördült le a Picim arcán én pedig azonnal odasiettem az ágyához.
"Miért mondod úgy hogy pocakodat? Szívem mond el mi van. Kérlek."- Pusziltam meg a homlokát mire ijedten rámnézett. Nem tudtam mire vélni a viselkedését. Furcsa volt. //
Martina szemszöge:
Kendall a szemembe nézett a nagy zöld szemeivel. Tudtam,hogy el kell mondanom neki,de úgy döntöttem inkább majd később és csak ha kettesben leszünk. Addig várhat a dolog.
Megfogtam Kendall kezét és megsimogattam vele az arcát.," Manó....most még nem vagyok készen rá,hogy elmondjam. Én el akarom mondani de nem ez a legjobb pillanat rá. Kérek egy kis időt. Kérlek." - Néztem rá ártatlan nagy kék szemekkel. A homlok ráncolása hirtelen mosolyba fordult át és látszott rajta hogy megkönnyebült.
"Én tudok várni amennyit csak szeretnél. A lényeg,hogy rendben leszel. Mit szólnál hozzá hogyha nálunk laknál egy kis ideig? Míg meggyógyulsz? Anyu vigyázna rád. És nyugodt lenne a légkör is. Tudod mire gondolok.( mondta lágyan majd folytatta) Gyere öltözzünk fel. Segítek. Addig Los és Logan aláírja a papírokat."- Lágyan felültetett és a takarómat az ágy végébe tolta. Én csak figyeltem az apró mozdulatait ahogyan kinyitotta az alvós táskámat és kivett egy pólót és egy szoknyát nekem fehérneművel együtt. A ruháimat bevitte a fürdőbe majd visszajött és felsegített az ágyból ki a fürdőbe.Olyan aranyos volt. Egyszerűen nem bírom elhinni,hogy ő az enyém és én az övé vagyok. Ez kezd hasonlítani egy tündérmesére. Ahol a fiú megmenti a bajba jutott hercegnőt és boldogan élnek amíg meg nem halnak.
Elmosolyodtam akaratlanul is.
"Baby csücsülj le ide. Itt a melltartó és a bugyi. Elfordulok ameddig felveszed,de utána engedned kell,hogy segítsek a többivel!" - Mondta egy vigyorral majd elfordult. Megráztam a fejem a dilisségén. Néha tisztára úgy viselkedik mint egy kis gyerek aki imádnivaló. Najó néha nem imádni való hanem makacs.
Levettem a kórházi hálóinget és Kendall fejére dobtam aki háttal állt nekem.
"Értékelem a vetkőzős pillanatainkat de most ne játssz ilyet. Öltözz inkább. Anyum vár."- Nevetett cukin.
"Naaa....most nincs kedvem tovább öltözni."- Eljátszottam hogy megsértődtem és leültem vissza a székre.
Hirtelen egy ujj termett az államnál és felemelte a fejem. Szemben találtam magamat egy pár csillogó szemmel.
"Durci hercegnőm,mosolyt kérek.Minnél hamarabb öltözöl fel annál hamarabb húzhatunk el innen. Tudom jól,hogy nem szereted a kórházakat. Otthonra már kitaláltam valami programot kettőnknek. Ha szeretnéd tudni mi az,emeld fel a karod hogy rád adhassam a pólód."- Nyílt az ajtó és Los volt az.Mire eltakarhattam volna magam egy szál fehérneműben,addigra már végig nézett rajtam. Elvörösödtem.
"Ó bocsesz!! Nem láttam semmit!! - Takarta el rögtön a szemét és neki is ment Kendallnek. Mindketten röhögésben törtek ki én pedig csak némán néztem őket és nem értettem. Fiú logika.Ne akard megérteni. Lényegtelen.
"Haver ne kukkold a csajomat! Nyomás kifele. Mindjárt megyünk mi is csak éppen durcizik a Picim."- Még mindig nevettek rajtam és nem esett jól. Elvettem a pólómat és magam öltöztem fel. Este még kapni fog érte,ebben biztos voltam. Megfésültem a hajamat,beletűztem a csatot és kész voltam. Logan a kanapén ülve várt. Mikor kimentem a fürdőből egyszerűen csak rám nézett de nem mondott semmit. Úgyhogy én törtem meg a csendet miközben leültem mellé.
"Jól megvagytok Ashleyvel?"- Jött az első kérdésem váratlanul. Láttam az arcán azt a szerelmes mosolyt.
Totál bele van zúgva Ashleybe. Aki mellesleg az a csaj aki folyton bánt és piszkál. Emlékeztessetek rá,hogy ha komolyabbra fordul a kapcsolatuk szóljak Logannek hogy valójában kivel is akar járni.
Mert,hogy Ashley nem az a cuki,pláza mániás csaj akit hisz,hogy az tuti! Hanem egy minden körmön font kis gonosz boszorkány aki végig nézi ahogy szenvedek. Megtudnám néha folytani egy kiskanálnyi vízben is.
"Jól vagyunk. Ma este mozizunk. Képzeld nemsokára lesz a szülinapja,de még fogalmam sincs mit vegyek neki. Valamelyik nap átjöhetnél és elmehetnénk vásárolni. Benne vagy?"- Vetette fel az ötletet.
"P-persze! De szerintem egyedül is menni fog. Vegyél neki valami csicsás dolgot ami csillog és nyert ügyed van."- Tudtam le gyorsan a választ. Ez a lány nem érdemel meg Logantől semmit.
"Indulunk! Los segít neked jönni."- Kendall összeszedte a holminkat és felvette a táskámat a vállára a csokrot amit pedig Los hozott nekem, azt a bal kezében hozta. Kedves volt tőle. Bárcsak a bátyám lehetne igazából is. Imádnám.
"Jó jó! Jövök."-Felálltam a kanapéról és Los azonnal a vállam alá tette a kezét és átölelve a vállamnál lesegített a kocsiig.
"Hazamegyüünk!!!"- Mondtam vidáman ahogy a parkolóban a kocsiig elsétáltunk. Kendall csak mosolygott. Kinyitotta a kocsit és betette a táskát a csomagtartóba. Logan előre ült. Kendall vezetett én pedig maradtam Lossal hátul. Szerencsém volt mert megengedte,hogy az ölébe feküdjek míg oda nem érünk Kendallékhez.
Takarót is terített rám így hamar el is aludtam. Arra keltem,hogy megy a TV én pedig egy szobában vagyok. Körbe néztem és rögtön tudtam ez Kendall szobája. Biztos elaludtam a kocsiban. Álmosan felültem az ágyban és kinéztem az ablakon. Sötétedett már. Wow. Mennyit aludtam! Este lett. Ez furcsa.
Magam köré tekertem a takarót és lementem halkan a lépcsőn a konyhába mivel az volt közelebb a lépcsőhöz. A konyhában megtaláltam Kendall anyukáját Kathyt. Üdvözöltem őt egy nagy öleléssel és leültünk beszélgetni.
"Nem! Nem is ők nyertek. Az nem volt gól Los! Fogadok veled egy ezresben,hogy a másik csapat fog nyerni és nem a te kedvenced."- Tartotta a kezét Losnak mikor kijöttek a konyhába innivalóért.
"Áll a fogadás! De ha vesztesz te viszed el Sydneyt sétáltatni nekem egy hétig." - Vigyorgott Los mert tudta,hogy Kendall el fogja veszteni a fogadást.Ahogy megláttak abba hagyták a foci témát és odajöttek az asztalhoz.
"Okés! Nekem jó. " -Váll vonással mondta Kendall majd adott nekem egy csókot- " Hogy aludtál? Felvittelek mert sikerült elbóbiskolnod idefel úton." -Kaptam még egy csókot de ez lágyabb volt.
"Oh és még valami. Pár hétig itt maradsz nálunk,anyum megengedte ráadásul anyud is szóval minden rendben van.Menjünk fürdeni? Vagy még megnézed velünk a meccs végét. Hmm? "- Húzott az ölébe és a vállamra tette az állát hozzám bújva. Szeretem mikor így összebújunk.Nem bánnám ha így kéne maradnunk örökre.
"Csinálok gyorsan valamit vacsira,addig nézzétek meg a foci meccset. Utána viszont menjetek el fürdeni mert én is szeretnék. Holnap korán kell mennem dolgozni."- Kelt fel a konyha asztaltól Kathy és neki állt vacsorát főzni.
"Los is maradhat addig?"- Néztem Kathyre. Mire mind a hárman rám néztek kérdőn. " Rosszat mondtam?"
"Nem, dehogy is! Csak aranyos vagy! Ez minden."- Ölelt meg Los szorosan fülig érő mosollyal. Elhúzódtam ösztönösen. Mikor felnéztem megint engem néztek.
"Picim ez mi volt? Eddig mindig megölelhetett téged Los. Most miért húzódtál el?"- Vonta fel a szemöldökét Kendall és Losra nézett majd vissza rám. Lehunytam a szemem és kimondtam, " Mert nyomta a pocakomat nagyon. Kendall én t...terhes vagyok. Sajnálom."- Mire kimondtam sírni kezdtem és felrohantam a lépcsőn hogy elbújhassak valahova. Bezárkóztam a fürdőszobába......
Utáltam magam. Az előbb vetettem véget a kapcsolatunknak. Mostmár,hogy tudja.... biztos el fog hagyni. Egyedül leszek mint eddig is. Nem akarok egyedül lenni. Nem tudtam ellenállni a késztetésnek és kerestem valamilyen gyógyszert. Hamar találtam is.Pont jó volt arra amire kellett.
Kinyitottam a kupakját de amint a kezembe tudtam volna önteni belőle,kinyílt az ajtó és berontottak Kendallék. Kathy mellém guggolt és letörölte a könnyeimet.Los csak az ajtónál állt minket figyelve. Kendall nem hitte el amit lát. Azonnal ki akarta venni a kezemből a kis gyógyszeres üveget. Átölelt hátulról a derekamnál fogva és az üvegért nyúlt.Rúg kapálóztam megijesztve ezzel Lost. Kathy próbált Kendallnek segíteni de felesleges volt.
Sikoltoztam hogy Kendall ne vegye el a pirulás üveget, " ENGEDD EL!! KELL NEKEM!!! KENDALL ENGEDJ EL!!! NEM VAGYOK HOZZÁD VALÓ!!!! MINDENKI UTÁL!!"-küszködtem vele és sikerült elérnem vele azt hogy Kendall felelmelje a hangját. Soha nem hallottam még kiabálni...
"Anyu vidd ki Lost most rögtön és csukd be az ajtót!"- Mondta hangosan ami megijesztett. Egy pillanatra elgyengültem és simán kitépte a kezemből a gyógyszeres dobozt.Nem engedte hogy megtegyem! Utáltam érte! Erre fel,beleharaptam a kezébe mert mérges voltam rá. Kendall eleresztett azon nyomban.
"Basszus kicsim!!"- A csuklóimat a fejem felé emelte és a falnak nyomott. Komor tekintettel nézett rám.
"JÓL FIGYELJ! NEM AKAROM HOGY MÉG EGYSZER BEGYÓGYSZEREZD MAGAD! A BABÁNAK RÁD VAN SZÜKSÉGE ÉS TE NEKED KELL VIGYÁZNOD RÁ! TÉRJ ÉSZHEZ! ELHISZEM HOGY MOST MINDEN ROSSZ VELED TÖRTÉNIK MEG,DE HIDD EL SAJNÁLOM! MEG KELL ENGEDNED HOGY SEGÍTSEK..."- Remegtem és szóhoz sem jutottam. Csak potyogtak a könnyeim. Hirtelen Kendall megcsókolt. Szenvedélyesen.
Az ajkaimon pihentetve az övéit suttogta, " Ne akarj elmenni. Szükségem van rád. Tudnod kell hogy fontos vagy nekem és sz...szeretlek.Igen kimondtam. Szeretlek Picim."- Ez úttal belemosolygott a csókba.
"Én is szeretlek. A babát pedig nem akartam. Ne utálj miatta. Ha kell elvetetem csak ne szakíts velem....."
"Baby baby!! Shh! Akarlak. Akarlak téged és a babát! Minden rendben lesz.Vigyázok rád vagyis rátok." Nem tudta letörölni a hatalmas mosolyt az arcáról pedig nemrég tudta meg hogy apa lesz. Örülnöm kellene neki nem?....
