(66.rész) Till I forget about you

Itt az új rész! 19ezer + olvasónk van már! Ez nagyon szuper! Imádlak titeket! Köszönöm!!! És kaptam már vagy 4 díjat de nem tettem ki soha,mert nem szeretek válaszolni a furcsa kérdésekre ha nem haragszotok :) 

Én csak írni szerettem volna és örülök ha nektek tetszik <3 Sokszor egyedül érzem magam de az írás segít szebbé tenni a dolgokat. Olyan jó hogy ennyire kedvesek vagytok velem.

Sikeresen éjjel megírtam a végének a nagy részét de nem mentette el a program....de ezt nevezem jó emlékező képességnek-sikerült újra írnom a végét nagyjából szó szerint ^^ Ilyen sosem volt még...❤
❤Emeljük a komment számot 4-re :) És hozom is nektek majd a folytatást ❤

Martina szemszöge :

Nem lehettem túl jól,mert égtem a láztól és álmos voltam iszonyatosan. Logan ígért teát de nem bírtam megvárni. Pár perc alatt elaludtam ott a kanapén félig betakarva a jó melegben.

Logan szemszöge:

"Igen csináltam neki teát. Nem. Jobb lenne ha idejönnél. Rád van szüksége most és nem rám. Várlak csáó!"- Kihoztam a konyhából a meleg bögrét és letettem a kávézó asztalra. A telefont amit eddig a vállammal fogtam,betettem a farzsebembe.Leültem Martina mellé és megsimogatta az arcát. "Bárcsak jobban lennél. Nem jó téged így látni. "-Kapott egy puszit. Amíg vártam,összedobtam valami kaját. Megteríteni is bőven volt időm. Mikor éppen az evőeszközt vettem volna elő,csengettek. Mindent félbe hagyva mentem is nyitni az ajtót.

"Szia jó hogy jöttél. Csináltam neki finom levest de elaludt. Fel kéne ébresztened óvatosan. Meg a gyógyszert is be kell adni neki. Borogatást kapott de még mindig semmi javulás."-Hadartam el gyorsan Kendallnek. Kendall levette a kabátját felakasztva a fogasra. Majd lerúgta a cipőjét a lábáról. Bementünk a nappaliba halkan."Nem néz ki túl bíztatóan. Biztos vagy benne hogy ez csak egy sima magas láz? Nem lehet valamitől?"- Nagyon aggódott  látni lehetett rajta. 

" Passz. Lilinek is ez a baja ugyanúgy. És nem hiszem hogy véletlen egybeesés. Megműtötték  de a láza nem múlt el. Nagyon szenved a kis drágám."- Forgolódni kezdett félálomban."Nyiss ablakot. Megsülök. Logan rosszul vagyok." Makogta összefüggés nélkül. A szemei csukva voltak,a láz izzadság cseppjei aprónként folytak le a homlokomán. "Kendall hozd Martinát!"-Pattantam fel a székből elindulva a fürdőszobába.Azt gondolván,hogy követi az észjárásomat fent megálltam.

Kendall szemszöge: 

"Hogy mi?! Logan mit akarsz?"-Mentem fel a lépcsőn futva. A lépcső tetején utolértem Logant. "Hál istennek. Ne fuss legközelebb így fel! Nem vagyok edzésben."-Mondtam viccelődve húzva ezzel Logan agyát."Adunk neki egy hideg fürdőt. Bízz bennem az leviszi a lázát. Hozd fel én addig engedek a kádba vizet."- Mielőtt bármit is ellenkezhettem volna Logan szó szerint kitolt a fürdőszobából." Menj és hozd fel. Utána mondom mi lesz."- Mondta az ajtó másik oldaláról Logan. Tudtam,hogy ennek nem lesz jó vége de ha lázas az még rosszabb. Kínomban sóhajtottam egyet és lementem a Picimhez. Aki ébren volt. A takaróba burkolózva vacogott és sírt. Leguggoltam a lábai elé és a kezemet a combjaira tettem. "Édesem nézz rám,hallasz engem?"- Megrázta a fejét igennel válaszolva. Megkönnyebültem ennek hallatán. Magánál van és ez jó jel. "Tudom rosszul vagy de mindjárt jobban leszel. Segítünk Logannel neked. Fogd meg kicsim a kezem. Úgy jól csinálod."- Megvártam míg lassan felül és a vállamra támaszkodva a kanapéról felkelt. Azt a kezét amivel a vállamba kapaszkodott át tettem a vállamon és felkaptam a karjaimba."Ne ijedj meg, elbírlak. Logan nyisd ki az ajtót!"- Letettem a parkettára a lábát de attól függetlenül még mindig belém kapaszkodott.

Láttam a nyílt ajtónál,hogy a kádban már ott van a hideg víz.Elkezdtem én is levetkőzni alsógatyára. Tudtam,hogyha egyedül kéne megtennie csak sikongatás és zokogás lenne a vége. Ez az amit el akartam kerülni. "Logan fogd a takarót!"- Oda dobtam neki és levettem Martináról a nadrágot és a felsőjét. Nagy szemekkel engem figyelt. Minden mozdulatomat a szemével követte lassan. Egy pillanatra felnéztem Loganre. Bólintottam neki,hogy figyeljen. Egy mozdulattal felkaptam Martinát és beültem vele a kádba. Beleharaptam az ajkamba annyira hideg volt a víz főleg nekem mivel normális volt a testhőmérsékletem.De ő csak rugdalózott és úgy viselkedett mintha egy horror filmben lett volna és a démon elkapta volna. Logan a lábát fogta le én pedig a karjait. " Könyörgöm ne nehezítsd meg mégjobban nekem."- Suttogtam a fülébe lágyan.Mert nekem is kezdett hideg lenni a víz. De aligha adta fel.  "Kéérlek engedj el...ez hideg és fáj! Logan engedd el a lábam!"- Szenvedett de nem engedtük el. Ha már elkezdtük végig is fogjuk csinálni. Nincs visszaút."Logan menj ki kérlek. Most már menni fog innentől."- Mondtam lágyan és megköszöntem neki. Ki is ment és becsukta az ajtót. "Baby semmi baj nincs. Vigyázok rád."- Kinyitottam a csapot és langyosra állítottam,mert már én is kezdtem rendesen vacogni,nemhogy a Picim. "H..hideg van. Fázom manó..."- Megölelte magát a kádban és reszketett. Kiléptem a kádból és a derekam köré tekertem egy törölközőt gyorsan. Ezután kihúztam a dugót a kádból és szép lassan lefolyt a jéghideg víz a kádból amiben nemrég mindketten vacogtunk. "Shh. Ez már meleg. Érzed?"- Szépen lassan elkezdtem megfürdetni. Aprót bólintott. Elkezdtem dúdolni neki a kedvenc dalát.

A hangom hallatára megnyugodott aminek nagyon örültem és megkönnyebültem.Nagyokat pislogott alig bírt ébren maradni. "Aludhatok?"-Kérdezte amint elzártam a csapot,köré tekertem egy nagy törölközőt és kiemeltem a kádból. Leültem vele a lehajtott wc-re és hozzám bújt. Megpusziltam a haját."Még nem,a gyógyszert be kell vennünk amit még idefele megvettem.Utána együtt alszunk megígérem."- Elkezdtem megtörölni a felső testét. Majd ráadtam Logan egyik pólóját amit inkább alváshoz szokott használni. Ez most pont megteszi a fehérneművel együtt. Bevittem Logan szobájába ahol a lámpa égett,megvolt ágyazva és ment a tv. Leültettem az ágyra és jó gondosan betakargattam."Logan ágya jó puha."-Motyogta félálomban lázasan. "Úgy tűnik nem leszel magányos. Logan is fent alszik majd veled."-Mondtam mosolyogva. "Hoztam mindent fel. Anyu azt mondta hogy a gyógygszer elég keserű lesz ezért van nutella és egy kiskanál is. Ó és itt a hőmérő hogy tudjuk mennyire magas a láza."-Dobta nekem Logan én pedig elkaptam. Gyengéden lejjebb húztam Martina pólójának a vállát és betettem a hónaljába a hőmérőt. Amit szegényke nem tudott tartani,ezért végig én fogtam kezét hogy ki ne csússzon a hőmérő. Az 5 perc leteltével kivettem és leolvastam a 38,7 fokot. "Logan ez magas. Nézd!"-Oda dobtam neki amit el is kapott. Nagyra kikerekedtek a szemei. "Hozok kaját és tudunk közben tv-ézni. Addig ad be neki a gyógyszert."-Lement Logan a lépcsőn egyenesen a konyhába."Oké babám,ideje bevenni ezt az undi gyógyszert. Ha beveszed nekem ügyesen,kapsz egy csókot. Rendben? Áll az alku?"- Megfogtam a teás bögrét és a másik kezemben pedig a gyógyszert. "Vedd el kérlek. Különben nem fogsz meggyógyulni. És akkor mit csinálok egyedül Lilivel huh?"- "Amit eddig is,gondját viseled mint egy szuper apuka."- mondta majd elvette tőlem a dolgokat. Örültem mert nem kellett vele viaskodnom sokat. Amíg magamban gondolkoztam, valaki megbökte az orromat. Fintorogtam egyet. "Hm? "-"Várok a csókra amit megígértél."- Hallottam a lehető legártatlanabb hangján. "Itt is van!"-Odahajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam.

    

Logan szemszöge:

Dúdolgatva jöttem fel a vacsival de pont a legrosszabbkor. Így végig nézhettem az édes pillanatot amikor Martina Kendallt csókolja meg helyettem. Letettem a folyosón levő kis asztalra a kajás tálcát és benyitottam a vendég szobába. Ez volt az én kis titkom.

 Ez a kis szoba Lilinek lett berendezve. Arra az eshetőségre ha Kendall kidobná Martinát vagy összevesznének és a karjaimban kötne ki. De nem lett belőle semmi. A kis baba ruhák mindig ott lógnak a karfán a szoba sarkában. Annyira szerettem volna ha legalább oda tudtam volna neki adni,de nem voltam elég bátor hozzá.... Visszamentem a kajás tálcával a szobámba. Kendall az ágyam bal oldalán feküdt Martinával a vállán. "Jujj ne mond hogy Steve dobta Lisát!!!"-Duzzogott Martina.
"Ez csak egy sorozat. Ne vedd komolyan a dolgokat."-Nevettek együtt."Hé,hoztam vacsit. Ki kér?"- Mondtam bátortalanul. Mire Kendall félbe szakitott. "Ú isteni Logan te vagy a legjobb haver. Gyere te is ide. Lemaradsz a legjobb részről."-Ezzel melléjük ültem a háttámlának dőlve."Igen a legjobbról lemaradtam."-Mondtam irónikusan színlelve egy mosolyt. Jobbam mondva a legjobb csajról akiről már csak álmodni merek.

(65.rész) Dönts!

Megkésve ugyan de itt is van a legújabb rész csak nektek! Nagyon húzós hetem volt és csak most jött ihlet a befejezéshez hogy merre fussanak tovább a történet szálai. Megint lassan elérjük a 19ezer olvasót!! Hihetetlen már lassan,soha nem gondoltam volna,hogy ennyire tetszene bárkinek is az ami a fejemben történetté formálódik a sok kis ötlet és gondolat. Ezer köszönet aki támogat! xoxo
3 komment után jön a következő!

Logan szemszöge: 

Végeztem hamar a reggelimmel és gondoltam kiviszem a szemetet. Fent még felvettem egy pólót azután mentem csak be a mosdóba. Kiemeltem a szemetes zacskót a kukából aminek a tetejéről leszóródott valami.Lehajoltam érte és kiejtettem a kezemből hirtelen.Kikerekedtek a szemeim annyira ledöbbentett a teszt.

 Terhes valaki.Martina nem lehet,most szült. Nem is aludt itt.Ömm... Basszus Ashley az!! Azonnal ledobtam a szemetet és berontottam James szobájába."Ez mégis mi?! Megmagyaráznád nekem??"-Kapott tőlem egy jóleső pofont. Mégis mit képzel. Az egy dolog hogy még utoljára kihasználtam de ez nem ok arra hogy ne védekezzen! Tudom az én dolgom ez,de én tutira nem felejtettem el ez 100%! James felugrott azonnal az ágyról és a szoba másik végébe ment. Ki akart maradni az egész veszekedésből. Ő nem olyan fajta.Ashley arca elfehéredett és megijedt amiért ennyire kiborultam. Csak annyit mondott hogy ez nem az aminek látszik. Pedig rohadtul az aminek látszott. Egy nyamvadt pozitív terhességi teszt ami az övé volt. Kétlem hogy a srácok közül bárkinek is köze lenne hozzá."James ha nem haragszol."- A csuklójánál megfogtam és felhúztam az ágyból Ashleyt. Fájt neki lehet mert jajjgatott. És? Én meg tiszta ideg voltam. Az sem jobb! "Van egy kis elintézni valóm Ashleyvel."-Ezzel otthagytuk Jamest. Betoltam Ashleyt a szobámba. "Mégis mi a francot képzelsz te magadról? Komolyan teherbe estél csak hogy megtarts? Ezt milyen beteg ember tenné meg rajtad kívül?"- Jogosan akadtam ki mert ezt nem teheti meg. Ashley gonoszan elvigyorodott...."Tudod ki tenne meg ilyet?! A haverod csaja. Szerinted komolyan véletlenül lett terhes? Csak hogy tudj róla Martina direkt csinálta fel magát."- Röhögött ördögien.Látta jól a szavak erejét és a javára tudta ezt használni."Aha....pont neked kéne ezt elhinnem? Féltékeny vagy rá mi?! Kendall kell neked nem én akkor mi értelme ennek az egésznek?!! Te se tudod igaz?....A babát meg felejtsd el hogy megtartod.Befizetlek egy abortuszra. Vita lezárva! És még egy apróság! Húzzál haza de gyorsan. Nem mondom el többször.Nem akarlak többet itt meglátni!!"-Ezzel kimentem a szobából le a konyhába idegesen,remélve hogy felfogta hogy neki itt nincsen helye ebben a lakásban.

"NEM TE DÖNTESZ ERRŐL!!! HÜLYE VAGY ÉS ÚGYSEM JÁRUNK MÁR!!!"- Csapta be Ashley az ajtót és leborult az ágyra."Te tényleg terhes lettél? Vicc csak az egész mi?"- James poénkodott az ajtóban állva de Ashley csak morcosan megrázta a fejét rajta." Ne viccelj ezzel,és igen terhes vagyok képzeld!"- Közben pedig egy baromi nagyot hazudott ezzel. De számított ez bármit is?...

Martina szemszöge:

Mélyen aludtam mikor halk nyöszörgést hallottam.Próbáltam figyelmen kívül hagyni de nem ment. A pici hang nem adta fel. Folyamatosan hallottam és mocorogni kezdtem a kanapén. Egy huppanással a padlón landoltam. Ezek után próbálkoztam ott a földön újra elaludni de nem ment.Álmosan felültem és ekkor láttam meg Lilit hogy rugdalózik. Oda siettem az ágyhoz és megsimogattam az arcát. Égett a láztól...szóltam egy nővérnek aki azonnal megnézte Lilit. Mint kiderült belázasodott valami oknál fogva. De a nővér nem akarta elárulni nekem hogy mégis mitől vagy miért. Nagyon aggódni kezdtem Liliért. Mi van ha komolyabb a baja? Egyszer majdnem leállt a szíve most meg lázas.

Felvettem a pulcsimat mert fáztam. Láttam,hogy Kendall és Kathy még aludt." Kathy,kelj fel. Lili nincs jól! Már a nővérnek is szóltam és adott be neki gyógyszert. Nagyon félek!!"- Némultam el és csak Lilit figyeltem."Örökre ilyen lesz? Soha nem lesz egészséges kisbaba mint a többiek? Míg a többi kicsi kint fog játszani ő itt fog feküdni a kórházban? Én ezt nem akarom...."- Borultam Kathy vállára sírva. Megölelt és simogatta a hátamat." Szívem nyugodj meg. Tegnap rájöttek mi volt az egésznek a hátterében és már jól van. A láz meg csak melléhatás. Azt jelenti hogy küzd a szervezete a bacik ellen. Gyere lemegyünk kicsit sétálni jót fog tenni. Kendall még úgyis alszik nézz csak rá."- Mondta mosollyal a hangjában és amikor oda fordultam a kanapé felé,csakugyan aludt.

De olyan édesen. Kedvem lett volna agyon puszilgatni. De akkor felébredne. A gondolata is megmosolyoghatott. Imádtam vele lenni minden egyes percben."Gyere drágám menjünk. Veszünk valamit finomat neked reggelire. Rád fér."- Adta rám Kathy a kabátomat mert elbambulva Lilit néztem a kiságyában ahogy bámulja kómásan a plafont. Jobb gyermekkort akartam neki,mégsem tudom neki megadni....Megráztam a fejemet és bólintottam egy aprót jelezve Kathynek hogy azonnal megyek.
"Csak egy pillanat."- Levettem a jegygyűrűmet és Lili pici markába tettem és összecsuktam a kezét. "Anyu vigyáz rád kis csillagom.
Elmegyünk egy picit a mamival de nemsokára jövünk is vissza. Légy jó és szeretlek."- Kapott egy puszit a kicsi homlokára és elmentünk a közeli kávézóba. Amint kiléptünk a kórházból megcsapott a  reggeli friss levegő és a madarak éneke. Még a nap is hét ágra sütött.

Megláttam egy közeli kávézót és muszáj volt bemennünk. Nincs reggel egy jó finom kávé nélkül. "Kathy leülünk egy asztalhoz reggelizni?"- Vetettem fel a kérdést miközben lehajoltam és végig néztem a pultba kitett jobbnál-jobb szendvicseket.Mielőtt bármit is mondhattam volna,Kathy már rendelt és leültünk a sarokban levő asztalhoz. Azonnal enni kezdtem nem is figyelve hogy engem néz Kathy." Jó étvágyad van! Egyél csak kincsem."- Beleharaptam a szendvicsembe. Ő pedig belekortyolt a kávéjába. Az ölembe vettem a táskámat és kivettem egy bogyót a kis üvegcséből amit a táskámban rejtegetek már egy hete. Senki nem tud róla. Fogyi pirulák.Cserébe bármit ehetek,de a rossz az benne hogy nagyon éhes vagyok tőle...de lehet hosszú távon meg használ. Majd kitapasztalom. "Martina nézz rám."-Szólt rám Kathy én pedig mint akit rajta kaptak elfehéredett az arcom. Letettem a táskámat és gyorsan lenyeltem a gyógyszert.Ami víz nélkül eléggé fájdalmas volt."Nem szóltál hogy te is rosszul vagy? Lehet tőled kapta el Lili baba."- Annyira sértőnek éreztem ezt a mondatot,hogy fogtam a kávémat és kiviharzottam a kávézóból.El akartam menni csak nem tudtam hogy hova. Lili beteg,én romokban vagyok,Kendall meg azt hiszi minden a legnagyobb rendben van. A fenéket.

"Kérlek várj meg!!Hova ilyen sietős? A reggelidet meg sem etted."-Mondta lihegve amint lenyugodott lassan a szívverése.Elment a kedvem a kávétól ezért kidobtam a közeli kukába a papír poharamat. Érzelem mentesen néztem őt.Nem tudna olyat mondani amitől minden rendbe jönne pikk-pakk.A hátam mögül futást hallottam,mikor hátra néztem földbe gyökereztek a lábaim.Kendall rohant felém ijedt arccal. Innen tudtam,hogy Kathy szólt neki.Remek,ez kellett márcsak! "Úristen nem nézel ki túl jól. "Átkarolt hátulról de kibújtam az öleléséből."Nem! Nem ez kell nekem,hanem hogy Lili egészséges legyen,de mit kapok? Egy beteg kislányt!Mit kezdjek vele mond meg!!Nekem nem kell..tarts csak meg...." Könnyek szöktek a szemeimbe amint ezt kimondtam. De Kendall szíve is darabokra tört ez hallatán."Nem kell? Te vagy az édesanyja! Mi vagyunk a szülei!! Nem mondhatod komolyan hogy most adod fel..."- Elcsuklott a hangja. Kathy szó nélkül nézte végig a jelenetet.

Lehajtottam a fejemet és a földet néztem." Nem akarom már ezt. Én azt képzeltem hogy boldogok leszünk kettesben. Terhes lettem Lilivel,az exed velünk él. Ilyen az élet.A dolgok változnak és tovább kell lépnie az embernek."- Nyeltem nagyot a könnyeimet törölve."Nem mehetsz el hallod?!!"- Fogott engem a vállamnál két kézzel." Nem csinálom ezt végig egyedül nélküled. Lilinek mit mondok majd ha nagyobb lesz? Hogy bocs de anyukád feladott téged?Nem! Mert nem vagy olyan! Ezért is szerettem beléd!"- Tartott magánál percekig. " Mondtam hogy add örökbe vagy bánom is én. A tied mostantól."- Hagytam ott őket és hívtam egy számot akire mindig számíthatok....Logan.Leültem a patka szélére és a térdemre hajtottam a fejem.

"Beugorhatnék k..kérlek....nem vagyok jól..."-Sírtam el magam. A telefon még mindig a fülemnél volt. Csak szipogást hallhatott Logan is. "Nyugodj meg picúr. Merre vagy? Felveszlek kocsival."- Kezdett el öltözni és elindította a kocsit."A kórház melletti utca végén. Siess...rosszul vagyok."- Kinyomtam a hívást és próbáltam ébren maradni. Várhattam egy jó ideig mire egy kocsi leparkolt előttem. Csak lépteket hallottam majd Logant."Hé nézz rám,minden rendben lesz. Gyere. "-Felvett a karjába és beültetett a kocsiba. Bekapcsolta nekem is az övet és elindultunk hozzájuk. A fejemet az ablaknak döntöttem.."Logan....nem akarom Lilit...megtartani.Állandóan beteg és nem tudok mit kezdeni vele." Hihetetlenül marcangolt belül a bűntudat. Szülhettem volna egészséges picit,de valamilyen oknál fogva Lili beteg. Nem birom ezt lelkileg tovább.

"Hogy mi?! Ilyet nem mondhatsz! Kendall is ideges lenne nagyon. Mit mondana rá....nem is engedné meg. Imádod a kislányodat. Gondolj csak vissza mikor először kinyitotta a szemecskéjét akkor téged pillantott meg. Te vagy neki a mindene.Nem hagyhatod csak így el."- Nézett rám egy pillanatra majd vissza az útra. Egyre jobban fájt a gyomrom az idegességtől. A gombóc a torkomban pedig egyre jobban zavart. Segítséget akartam de nem kaptam meg senkitől.Annyira sírtam,hogy a szívem is majd megszakadt.

Logan szemszöge: 

Amikor felvettem a telefont már akkor is tudtam hogy valami nincs rendben de nem gondoltam hogy ennyire rossz a helyzet. Azt pedig végképp nem értem,hogy Kendall éppen mi a fenét csinálhat. Neki kellene vigasztalnia a menyasszonyát és nem nekem."Figyelj,itt vagyunk. Kiszállunk és csinálok neked egy forró fürdőt rendben?Nem lesz semmi baj. Itt alhatsz nálam ma este.James is itthon lesz. Csinálunk valamit majd és jobban fogod érezni magad.Megígérem."- Mondtam lágyan és biztatóan miközben leállítottam a kocsit. Láttam hogy Martina kiszáll a kocsiból és az ajtóhoz ment. Imádtam minden egyes porcikáját,de mikor szomorú azt nézni is rossz hisz ha az enyém lenne én nem hagynám hogy szomorkodjon.... Csendben várta hogy kinyissam a bejárati ajtót.Picit elnevettem magam mert nem tudott róla,de nyitva volta az ajtó. "Nézd csak,varázslat!"- Lenyomtam a kilincset és kinyílt az ajtó.Hallottam egy halk nevetést! "Ne bolondozz,csak menjünk be mert fázok."-Mondta pulcsiban. Én meg csak pólóban voltam. Megnéztem a homlokát és forró volt. Innen tudtam hogy beteg. Levettem a cipőmet és felvettem mire felsikoltott. " Hé shh! James rosszra fog gondolni!"- Csititottam el nevetve. Bementünk a nappaliba és bekapcsoltam a tvt. Halkra tettem. Leültettem a kanapéra Martinát ameddig én kimentem a konyhába csinálni neki teát mézzel. De muszáj volt felhívnom Kendallt. Még ha mérges is lesz. Míg forrt a tea víz,kicsöngött a mobilom."Nemár haver  vedd fel..."- Motyogtam fel-le járkálva a konyhában.

Kendall szemszöge: 

"Fiam állj meg! Nyugodj meg!"- Fogta meg anyum a kezemet a kórház folyosóján.De nem nagyon érdekelt a véleménye. Martina kimondta mit szeretne. Én pedig elintézem neki! Odamentem a recepciós hölgyhöz és türelmetlenül kopogtam az ujjamat a pulton mert éppen egy hívást kapott. Köhögtem egyet halkan. Felnézett és bólintott majd letette. "Jó napot uram. Miben segíthetek?"- Mosolygott. A munkája része hogy mindenkivel kedves legyen még ha nem is mindenki érdemli meg ezt a bánásmódot."Szeretném a kislányom anyakönyvi kivonatát átírni. Az anyukája feladott rajta. Szeretném ha kivennék a nevét az összes papírból. Most!!"-Borultam ki akaratlanul és a pultra csaptam beletúrva a hajamba. Ott tört össze a mécses bennem.A pultra borulva sírtam. Éreztem anya vigasztalását ahogy a hátamat támogatóan simogatta.De ez nem old meg semmit. "Kérem vissza azt a lányt akibe beleszerettem. Anya kérem vissza...."- Suttogtam és eltakartam az arcomat úgy mentem Lili szobájába. Anya nem engedte,hogy aláirjam a papirokat. Martina csupán eltévedt az érzelmeivel. "Anyuka nélkül fog felnőni és ez mind az én hibám. Hogy lehetek ilyen!?"- Néztem az ágyban alvó kislányt akinek pici szőke haja van,apró gödröcskéi és az anyukája arcát örökölte. Mindketten olyan gyönyörűek.