Kendall szemszöge:
Végig kellett néznem ahogy a pincér kikísérte a Picimet a konyhára.Felkeltem az asztalunktól mérgesen.Miért kellett tönkre tennie ezt a szép estét? Hozzá se értem...A konyha ajtóban láttam ahogy küzd a pincérrel."Maga barom! Engedjen el! Ő a férjem és csak ittunk!"- Kelt ki magából ahogy a hátára ugrott. Úú ez csúnyán fog végződni. Közbe léptem lehúzva a Picimet szegény srácról. "Ne haragudj,csak terhes.A vacsit kifizetném most azonnal ha lehet."- Nyúltam a pénztárcámért mikor kattant valami a csuklómon.Hátra pillantva megláttam két böhöm nagy zsarut.Éppen lefogták a karjaimat. Na most vagyok nagy pácban!! Martinára esett a tekintetem,megráztam a fejemet.Pocsékul végződött a békülős vacsink.Itt szállt el az utolsó esélyem a semmibe.Meg se lepődnék ha ezek után szóba se állna velem. Az egyik rendőr gorombán csak annyit mondott,"Bevisszük önt az őrsre aztán tisztázhatja az ártatlanságát ha tudja."- Célozva enyhén a szituációmra. Még a rendőr szerint is nehéz lesz kidumálnom magamat. Martina kezéről készítettek egy képet. Megkérdezték fájlalja-e,hál istennek nemet tudott mondani az imént feltett kérdésre. Az asztalunkhoz visszament hogy elhozza a kabátjainkat. Az enyémet az egyik rendőrnek adta."Ne hagyják megfázni! Kérem."- Az utolsó tett jogán kaptam egy búcsú csókot tőle. Tele volt vágyakozással,szenvedéllyel,szeretettel.
Mi lesz velem ott bent nélküle,el sem merem képzelni.Elindultak velem a járőr kocsihoz,de megmakacsolva magamat nem hagytam a dolgot. "Picim hívd fel Kevint hogy azonnal jöjjön érted.Nem hagylak itt titeket egyedül."- Álltam a sarat amíg jobbra balra rángattak a rendőrök.Martina intézett egy hívást majd annyit mondott,"Kevin elindult,mindjárt ide ér. Itt megvárom,ne aggódj."- Fújt nekem egy puszit. Mosolyogva úgy tettem mintha elkaptam volna a számmal. Eddig a pillanatig tűrtek türelemmel a zsaruk. Megfogtak és kirángattak a rendőrautó hátsó részébe. Még a gyerek zárat is lenyomták. Mintha annyira meg akarnék szökni. Elég lesz az estét egy hideg cellában töltenem.Sóhajtva hanyatt dőltem az ülésnek.
Kevin szemszöge :
Otthon leszedtem a ruhákat a szárítóról és rendet tettem.Mint aki jól végezte dolgát,lehuppantam a puha kanapéra. A telefonomat a kávézó asztalra tettem,hogy felvehessem ha hívna az iroda főnöke akinél reggel interjún voltam.Borzasztóan türelmetlen voltam. Bármelyik pillanatban csenghet! Egy hívás eldöntheti a jövőmet.Egy bő 20 percig ültem a tévénél amikor meghallottam a telefon csörgést.Izgatottan érte nyúltam,majdnem levertem a kávézó asztalról a nagy sietségben. "Jó estét!!Megkaptam az állást?"- Szóltam bele.Lehervadt a kedvem mert egyáltalán nem az a hang szólalt meg a vonal másik végén akit reméltem hogy fog."Értem kellene jönnöd mert balhéba keveredtünk."- Halkult el a mondat végére.Mérges lettem,hiszen Kendall megígérte hogy vigyázni fog Martinára! A gondolkozásomat Martina szakította félbe ijedt hangon. "A Paris étteremnél várlak...siess mert egyedül vagyok."-Csuklott meg a hangja. Ekkora baj lenne?Mit művelt a bátyám. Ki kell derítenem. "Bújj be a kabátodba nehogy megfázz,5perc és ott vagyok.A többivel később foglalkozunk."- Mondtam a fogam alatt,reménykedve hogy nem sejti mennyire dühös vagyok.
Mire oda értem az utcában 2 rendőr autó villogott.Lefékeztem hirtelen,kiugrottam a kocsiból Martinához sietve. Ott ült az étterem előtti lépcsőn vacogva a hideg éjszakában.Felhúztam magamhoz.Átöleltem melegen. A nyakamhoz bújt a fejével. "Elvitték az őrsre..."- Bökte ki fáradtan. Még jobban magamhoz húztam. "De ti jól vagytok? A baba is?"- Leguggoltam a hasához és megpusziltam a pocakját.Megsimogatta ebben a helyzetben a hajamat Martina. "Jól vagyunk mindketten,egyedül a kezemet égettem meg még otthon.Kevin elmegyünk Kendallért? Még biztos fogadhat látogatót."- Kérdezgetett engem erről.Mielőtt bármit is mondtam volna,beültettem őt a fűtött kocsiba. Hátra adtam neki egy takarót is a biztonság kedvéért."Tudsz egy címet adni ahová vihették?"-Fordultam hátra a vezető ülésben.Erre a válasz egy nagy fejrázás volt. Ott kuporgott az ablakhoz dőlve,betakarva. Látszott rajta az álmosság és hogy mennyire kivan. A második piros lámpa után már hangosan szuszogott. A rendőr őrs felé indultam el,csak közben rájöttem hogy a városban több száz van és ki tudja éppen melyikbe vihették be. Nem szívesen tettem meg,de megfordultam és inkább hazafele vettem az irányt.Martinát muszáj volt ágyba tennem.Hazaérkezés után becipeltem a karjaimban. Letettem a nappaliban levő kanapéra. Kizártnak tartottam,hogy képes lettem volna felvinni az emeletre egyes egyedül.Amikor az ágyon volt,hátra lépve megnéztem minden rendben van-e.Csupán a talpa lógott ki. Oda lépve gyorsan betakartam azt is. Öt lépéssel arrébb jártam mikor mocorgást hallva megálltam.Féltem hogy véletlen felkeltettem,viszont csak hasra fordult és aludt tovább. Lerendezve őt,levettem magamról a kinti ruhát és maradt rajtam egy szál alsónadrág. Kinyitottam a kanapé melletti karos széket majd betakarózva én is elvándoroltam az álom világba.
Martina szemszöge:
Reggel 10 óra tájt a konyha asztalnál ültem Kevinnel és meglepetésemre én vezettem a társasjátékban! Nagyon boldog voltam miatta.Kevin szinte egy bajnok,legyőzni pedig esélytelen. De nekem most úgy tűnik sikerül.Kevin lépett hármat a bábújával. Belekortyoltam a narancslébe amiből csak kevéske maradt a pohár legalján. "Oh ne csináld! Ha egyel kevesebbet lépsz,megnyertem volna!"- Háborodtam fel jogosan. Túlságosan is belelovalltam magamat a gondolatba hogy igenis megnyerhetem ezt a kört."Veszteni tudni kell Martinám!"- Egyszerű könnyedséggel rám nyújtotta a nyelvét.Felkelt az asztaltól egy kis nasi után pótlásért. "Perecet is tegyél a tálbaa!"- Szóltam neki a konyha másik végéből. Lusta voltam felkelni,ahhoz túl kényelmesen ültem a széken.A családi idillt megzavarta valami,vagyis inkább valaki. Kendall berontott és nekiment Kevinnek. Kevin elejtette a rágcsás tálat és az össze finom sós rágcsálni való szétszóródott a konyha kövön.Kevint ütötte ahol csak tudta. "Képes voltál a börtönben hagyni éjszakára? Milyen testvér vagy te! Anya mit szólna ehhez ha megtudná?"-Kendall forrt a dühtől,az ajka tiszta alvadt vér volt. Tudtam jól mi történhetett odabent. Vettem a bátorságot és közéjük álltam.Volt bennem egy kis félsz,hiszen egy karlendítésükbe kerül és a földön kiütve fekszek majd.Félre söpörtem ezeket a gondolatokat.Megfogtam Kendall arcát hogy csakis rám figyeljen. Abban a másodpercben mintha átkapcsoltak volna benne valamit,magához ölelt."Mi a franc ütött beléd. Nem hiszem el ahogy viselkedsz. Kérj bocsánatot!"-Lökte félre Kevin az öccsét amint a fürdőbe sietett lemosni az arcát. Kendall játszani kezdett a tincseimmel. Még mindig nem moccantunk a konyhakőről."Bocsánatot kell kérnem Kevintől,megint baromként viselkedtem!"- Nem engedtem el a karjaimból."Majd bocsánatot kérsz tőle később,előbb mesélj mit csináltak veled a rendőrségen. Tiszta alvadt vér a szád."- Letöröltem a vért a pulcsim szélével az ajkairól."Jó kis lila foltod lesz."- Valaki boxzsáknak használta,ez meg is látszott rajta.Mindez csak egy doboz sör miatt volt. Tanulság,nyilvánosan többé nem rendelünk alkoholos italt,sem sört. Az emberek mindenféle sztorit össze tudnak belőle tenni. Kissé félelmetes.
"Két macsó motoros azt hitte rajtam kell levezetniük a dühüket. Kaptam pár öklöst. Hol ide,hol oda."- Vonta meg a vállát,mintha semmiség lenne. Szigorú pillantást vetettem rá hiszen így is lila foltos volt a bal szeme."Ne bohóckodj! Az a kettő fickó simán péppé vert. Nekem kell a második baba mellé egy szuper apuka."- Minden igyekezetemmel próbáltam felvidítani."Egy órán át kihallgattak ,aztán alhattam a padlón."-Láthatóan bele borzongott. Megpusziltam a feje búbját. "Gyere segíts össze pakolnom.Mindenem fent van."- Felkászálódtam a földről nagy nehezen. Kendallt magammal húzva.Felcsillant a szeme amint feldolgozta mit is jelent ez. Bólogattam csak.Igenis haza költözöm.Felfele menet utol se értem Kendallt. Simán felszaladt. "Kev!! Képzeld mit mondott Martina. Hazajön velem!"- teljesen váratlanul letámadta a bátyját aki a fürdőben látta el a saját sebeit. Ő csak fapofával ennyit szólt." Komolyan hazamész vele? Egyik pillanatban vadállatoskodik a másikban meg már szeretgetni való. Ugye nem veszed be a színjátékát....mi van ha következő éjjel agyonver? Nem engedlek el vele.Itt maradsz velem."-Becsukta a gyógyszeres szekrényt,ami inkább csapásnak volt mondható.Következő mozdulattal a csuklómat szorongatta. Kendall sem engedett el,viszont Kevin se.
"Nem fogom bántani,majd rájössz hogy igazat mondok.."- Pakolni kezdett a táskámba. Kendall és Kevin között ingázott a fejem. Ki hangjának adjak igazat?? Kendall tényleg erőszakos tud lenni néha,Kevin pedig mindig vigyázott rám.Itt kéne maradnom,de a szívem Kendallhez húz. Odabújtam hozzá,"Hazamegyek vele."- Kaptam egy puszit a fejem búbjára. "Ez az én csajom.Kevin köszi hogy meghúzhatta magát nálad és azt is hogy kórházba vitted. Ó és ne haragudj a dühkitörésemért."-Húzta el a száját mert tisztában volt vele mennyire megverte a saját bátyját."Bármi van,hívj nyugodtan."-Köszönt el tőlem Kevin. Aprót bólintottam. Kendall kicipelte a táskámat a kocsiba,én addig beszálltam. Egész hazafele úton csendben volt. Otthon átöltöztem és megkerestem Kathyt. A konyhában sütött éppen sütit. Lili volt a kuktája. Az orra hegye is maszatos volt."Anyu hazajöttéél!"- Ugrott a konyha pultról a nyakamba.Jó szorosan megölelgetett."Apu nem engedett pancsolni...most lehet?"- Kérdezte csillogó szemekkel. Igent várt válaszként.Hát rábólintottam.
"Óó igeeen!! Össze szedem a játékaimat addig."- Ott is hagyott a konyhában.Nem kellett több neki."Mi jót sütsz anyu."- Ült le a pultra Kendall is.Bekentem csoki mázzal a sütiket amiket majd beteszünk a sütőbe. "Lili kedvencét.Csokis puszit ahogy ő hívja."- Ezen mind nevetni kezdtünk. Mintha érezte volna,hogy róla beszélünk megállt Lili egy szál bugyiban a konyha ajtóban. A kezei tele voltak fürdős játékokkal."Min nevettek?"-Ráncolta össze a homlokát. Kendall felkapta."Azon hogy csokis puszinak hívod a habcsókot.Felmegyünk pancsolni nehogy megfázz."- Kacsintottam Lilinek.Vissza integetett a kacsájával. Ő tudta mit jelent ez,mikor 4 éves lett,összebeszéltünk Kendall ellen egy picit.
Bő egy órával később lent beszélgettünk Kathyvel a konyhában egy tea mellett. A süti eközben készen lett."Lili nem vagy eszednél?! Tiszta víz vagyok!"- Viharzott le kicsit idegesen Kendall. Elfojtottam azt a gonosz kacajt mielőtt kijöhetett volna.Kathy kérdőn nézett engem. Próbálta kitalálni mit műveltünk.Feltettem a kezemet a magasba. "Én semmiről nem tehetek. Esküszöm!"- Hirtelen két vizes kar ölelte át a derekamat. "KENDALL!! "- Elkezdtem sikítozni,csapkodni őt. "Ugyan babám,ez csak víz. Nem lesz tőle semmi bajod."- Simán kinevetett!! Ezt még vissza kapja az biztos.