Kendall szemszöge:
Egy teljes mese maraton után,kivettem az alvó Lilit az ölemből,magam mellé fektetve.Betakartam Martina takarójával és kikapcsoltam a laptopot.Az órára nézve láttam,hogy dél van."Apuci hova mész?"- Fordult a hasára felém nézve.A szemei szinte újra le akartak csukódni."Anyunak foglalok estére egy étteremben asztalt és kap egy szép nyakláncot is amit el kell mennem megvenni.Mami itthon van ha felkelsz,de most aludj ha álmos vagy."-Adtam az arcára egy nagy puszit."Nagyon szépet válassz neki!"-Mindent beleadva kacsintani akart ahogy én szoktam,de csupán grimasz lett belőle. Nevetve megráztam a fejemet.Becsuktam a szoba ajtót és lementem a nappaliba.Ekkor esett le hogy Martinánál van a pénztárcám.Ezért elkértem anyu bankkártyáját kölcsönbe. A kulccsal a kezemben léptem volna ki éppen a házból amikor Jamessel és Kayden babakocsijával találtam szembe magamat."Szia,rád sózták a cipekedést mi?"-Viccelődtem miközben segítettem neki bevinni a nehéz szatyrokat a konyhába.Tényleg nem viccelt mikor azt mondta,hogy sok dolgot akar venni.Lenéztem a karjaimban levő barna bevásárlós táskákra és azok tartalmára.Hogy is fogalmazzak a nagyja csak saláta keverék volt.Mit akar ezzel a Picim kezdeni?
"Haver nem csak a cipekedést hanem az egész bevásárlást bízta rám.Plusz,Kayden babyszitterkedését is."-Mondta egyhangúan.Kicsit elfáradt.Kaydennel nem könnyű,belátom.Megálltam egy pillanatra a hűtőbe pakolás közben."Mégis mit értesz ezen?"-Becsuktam a hűtő ajtót.Anyu felnézett a kanapéról."Minden rendben van?"-Jött ki hozzánk Kaydennel a karjaiban.Aranyosan szundikált a vállára dőlve.
Megsimogattam a pici szőke haját."Martina megint szabadon értelmezte a vásárlás szót.Jamest kérdezd merre van,nekem nem árulta el."-Válaszoltam kicsit idegesen.És még én meg akarom lepni egy szép ékszerrel,hogy tudja mennyire fontos nekem.Ki tudja merre van most!
"Nyugi.Legyen annyi elég hogy olyan valakivel van akit ismersz te is.Viszont nem tőlem tudod.Okés?"-Adta meg magát feltartott kezekkel.Furcsán tekintettem rá.Igenis tudja merre van....
"Anyu most mond meg,nem mintha irányítani akarnám őt,de megint mást csinál mint amit nekem mondott.Miért nem árulja el az igazat nekem?Kaydent is lepasszolta Jamesnek."-Csaptam az asztalra mérgemben.Kifújtam a levegőt és inkább elmentem megvenni azt a nyakláncot.Addig sem mérgeskedek feleslegesen.A hozzánk közelebbi plázába mentem,ott van ugyanis az egyik legszebb ékszeres a városban.
Martina pedig a legszebbet érdemli.Még annak ellenére is hogy néha az idegeimre megy.A pultos hölggyel hamar meg is találtam a nyakláncot amit kerestem.Megvettem és rögtön mentem volna haza amikor kaptam egy smst Logantől.Megnyitottam és ez állt benne: "A plázában vagyunk Martinával.A kedvenc kávézódban.Beszélnünk kell.Épp kiment a mosdóba.Sietned kéne." Vissza mentem a második szintre a kávézóhoz.Körbe néztem Logant keresve.Eközben észre se vettem ahogy egy barna hajú csaj felém száguld.Belém ütközött.Kivertem a kezéből a papírjait és a telefonját is ami jó messze elcsúszott a köves padlón.Lehajoltam neki érte és a kezébe adtam."Ne haragudj.Sietnem kell."-Motyogta az orra alatt.
Martina pedig a legszebbet érdemli.Még annak ellenére is hogy néha az idegeimre megy.A pultos hölggyel hamar meg is találtam a nyakláncot amit kerestem.Megvettem és rögtön mentem volna haza amikor kaptam egy smst Logantől.Megnyitottam és ez állt benne: "A plázában vagyunk Martinával.A kedvenc kávézódban.Beszélnünk kell.Épp kiment a mosdóba.Sietned kéne." Vissza mentem a második szintre a kávézóhoz.Körbe néztem Logant keresve.Eközben észre se vettem ahogy egy barna hajú csaj felém száguld.Belém ütközött.Kivertem a kezéből a papírjait és a telefonját is ami jó messze elcsúszott a köves padlón.Lehajoltam neki érte és a kezébe adtam."Ne haragudj.Sietnem kell."-Motyogta az orra alatt.
Gyorsabb voltam nála és bele olvastam az írásába.Megakadt két szón a szemem. Martina és vágás.Összehúzott szemöldökkel néztem fel a lányra.Menekülni próbált de megfogtam a csuklóját azon nyomban. A magasba lóbáltam a papírjait,"Ezek mégis mik?Ki vagy te és miért csináltál jegyzeteket a beszélgetésükről?Szeretném tudni."-Ficánkolni kezdett a kezem fogásában,de nem eresztettem el.Nem akartam jelenetet rendezni ezért leültem vele az egyik üres asztalhoz.Türelmesen vártam,hogy bele kezdjen a mondandójába.Egy idő után meguntam és inkább én indítottam el a beszélgetést."Jólvan.Egyezzünk meg valamiben.Nem hívom ki rád a zsarukat ha mindent elmondasz nekem."-Lejjebb csúszott a székén engem figyelve.Igyekezett rájönni mennyire venném be a hazugságait.Mélyen a szemébe nézve megráztam a fejemet.
Egy pillanatra mögém nézett majd bele kezdett sóhajtozva.
"Én csupán újságíró vagyok é-és megkaptam a feladatot hogy írjak Martináról egy lejárató cikket.Ennyi nincs benne több!"-Mondta flegmán. Én pedig bepipultam.Az asztalon pihentette a kezeit mintha semmit nem tett volna.Megfogtam a csuklóját közel hajolva hozzá."Mondták esetleg már neked hogy pocsékul hazudsz?Végig remegett az ajkad.Most pedig mond el az igazat kérlek."-Dőltem vissza a székembe elengedve a kezét.Megint mögém nézett.Ekkor untam meg végleg a játszadozását."Fogd a cókmókodat és gyere velem."-Odamentem Martináék asztalához,a székre leültetve őt.Teljesen megszeppent ahogy meglátta Logant."Hali Logie!"-Köszöntem oda neki.Martina pedig falfehér lett meglátva engem.Oda biccentettem neki egyet.
"Bocsi hogy megzavarlak titeket.Találtam egy újságírót aki szereti lehallgatni mások beszélgetéseit a téma pedig Martina volt.Mindent leírt.Gratulálok szívem."-Bele se gondoltam mennyire meg fog bántódni tőle.Felvette a pulcsiját,ekkor láttam meg hogy edzeni volt.Loganre pillantva össze állt a kép.Érik már egy komoly beszélgetés a Picimmel."TE nem mész sehova,ülj vissza.Szépen megbeszéljük miért is akarta ezt a cikket megírni.Hallgatunk.Kezdheted."-Hármunk között járt a csajnak a szeme."Én....fogalmam sincs mit mondjak.Szeretlek Kendall.Viszont te,vele vagy!"- Mutatott rögtön Martinára."Egy lejárató cikkel gondoltam otthagy téged.Azonban belátom hogy elszakíthatatlanok vagytok egymástól.Mind a ketten makacsok vagytok és a legszebb hogy bármit tettem,Martina állta a sarat."-Fejezte be csalódottan.
A Picimet Logan vigasztalgatta."Shh.Minden rendben van."-"Miatta volt....minden...miatta zaklatott mindenki!!"-Fakadt ki belőle.Zavartan néztem a lányra majd vissza a Picimre."Mond hogy nem ez igaz ...."-Kérdeztem rá félve a választól."Két hete alig ettem és...."-Bele folytottam a szót.Elővettem a farzsebemből a betekert pengéket.Ledobtam elé az asztalra."Ugye nem tettél vele semmit és ezek csupán a régiek...."-Kérdeztem rá óvatosan.Martina az asztalra döntött fejjel zokogni kezdet ismét.Kitoltam magam alól a széket és a széke mellé guggoltam."Hé,kérlek ne sírj....nem így akartam."-Simogattam a hátát egy darabig.Megfogta a bal kezemet a jobb kezével,míg a ballal felhúzta a pólójának a szélét.Tátva maradt a szám.Picit megszorítottam Martina kezét.Majd azonnal el is engedtem.Félt rám nézni ezek után. A lány akinek a nevét még mindig nem tudtam meg,átvette a helyemet és suttogott neki valamit.A legmegdöbbentőbb dolog pedig ezután következett.Megölelték egymást szorosan.
"Egyébként Kinga vagyok.Sziasztok."-Nézett felénk félénken immáron.Tudta,hogy nagy galibát okozott mindannyiunknak."Megengeditek hogy csináljak rólatok pár közös képet?Kell pár kép a mindent elsöprő cikkemhez."-Kacsintott.Képtelenek voltunk rá haragudni.Az ölembe vettem Martinát és röhögni kezdtünk Logan viccein.Végre boldog volt.
"Ó-ó!!Teljesen kiment a fejemből.Jamesnek vacsit kell főznöm.Majd elmesélem az okot,most viszont siessünk."-Kelt fel az ölemből sietve..Logan intett a pincérnek és kitett egy ezrest az asztalra,"Menjünk akkor." Kinga is össze pakolta a papírjait a táskájába követve minket."Figyeljetek.Ha nem gond csatlakoznék hozzátok.Szeretnék egy interjút csinálni veletek.Kettőtökről."-Mutatott ránk.A picimet a derekánál fogva tartottam ő pedig a mellkasomnak dőlt kicsit kifáradva a sírástól.Nem eresztett,ölelgetett mint egy plüss macit.(Mindenki ezt tenné vagy nem?<3 )
"A kincsem elfáradt picit,de szerintem örömmel adnánk neked interjút."-Lenézve rá,éreztem ahogy bólógat."Ő is benne van látod?"-"James most írt smsben,hogy kéne egy kis segítség otthon.Kayden nagyon sírdogál.Nem használ nála semmi."-Szólt közbe Logan.Sietve elindultunk hazafele.
Amint haza estünk,siettem volna Kaydenhez de Kendall félre húzott az előszobában.Már mindketten levettük addigra a cipőnket.Feltekintve rá,elkezdett megtelni könnyel a szemem.Hogyan tudtam neki fájdalmat okozni...hiszen ő csak a legjobbat szeretné a számomra.Viszont azzal hogy saját magamon sebet ejtettem,neki is megsebeztem a hatalmas szívét.Ha tudnám vissza fordítanék mindent.Kitörölném az összes tweetet,választ.Egyszerűen mindent.
Észre se vettem a bambulásomat csak azt ahogy a mobilomért nyúl ami a válltáskámban van.Elkezdett valamit pötyögni rajta majd a kezembe nyomta érzelem mentes arccal.A szemeiről a telefonom képernyőjére vándorolt a tekintetem. Ezt posztolta ki az imént:
"D....de én nem akarok.Nem fog menni!"-Szorosan odabújtam hozzá mintha az életem múlna rajta.Átölelt az erős meleg karjaival puszit nyomva a hajamra.A többiek elhaladva mellettünk bementek a konyhába.A vacsit még el se kezdtem jut eszembe.Elhúzódtam Kendalltől, "Meg kell csinálnom a vacsit Jamesnek megígértem.
És a tésztát is meg kell csinálni."Indultam volna el főzni,azonban vissza húzott magához.Magamba szívtam az illatát a mellkasának dőlve."Logan átveszi.Hagyjad.Mit ígértél Jamesnek.A kedvencét nemde?"-Aprót bólintottam.Halk nevetés tört ki Kendallből."Nekünk erre már kidolgozott tervünk van,csukott szemmel is megtudnánk főzni neki a lasagnát."-A konyha ajtóhoz lépve bedugta a fejét."Felmegyünk egy kicsit kettesben.Carlos tied a tészta,Logan ti csináljátok meg a húst.És James?Bocsi haver de családi vészhelyzet van.Szükség van rám."-Néztem le a Picimre aki a könnyeivel küszködött megint.Magamhoz húztam szorosabban. "Persze menjetek csak.Megoldjuk.Ugye Carlitos?"-Pacsiztak egyet Loganék."Biztos nem lesz baj ha felmegyünk?Tiszta kosz lesz utánuk minden és Lili is....-" Belefojtva a szót megcsókoltam lágyan.Nagy szemekkel nézett rám lábujjhegyen állva."Rendben lesznek.Gyere babám."-Megfogtam a kezét és felmentünk a szobánkba.
Martina leült az ágyunkra és engem figyelt kimerülten.Felkapcsoltam a lámpát a szobában és a fürdőben is.Miután kimentem a fürdőszobába,elővettem a zsebemből a pengéket letéve őket a mosdópult szélére.
Körbe néztem az egész fürdőszobát maradék borotváért,kettőt találtam amit feltettem a mosógép feletti polc legtetejére amit még székkel se érne el,de én igen."Picim hozd a pizsidet!Fürdünk egyet."-Szóltam ki kedvesen.Mosolygós hangon válaszolt,"Mennék....csak eltűnt a pizsamám.Felforgattam érte az egész ágyat de semmi."-Jött ki hozzám becsukva maga mögött az ajtót.Nekidőlt a falnak."Majd belebújsz az én pólómba.Én meg pólónélkül leszek gatyóban."-Vontam meg a vállamat rákacsintva."Mi lett a pengékkel?"-Kérdezett rá félve.Hátra fordultam."Itt vannak,dobd be a wc-be és nyomd le a lehúzó gombot.A többit eltettem jó magasra.Nem bánthatod magadat többé."-"N...nem volt tervben...."-Karolta át magát.Elvette tőlem a két fém lapot és lehúzta őket a wc-n."Nincsenek többé.Látod?"-"Igen látom,büszke vagyok rád.Viszont kértem neked egy időpontot a pszhiológushoz.Holnap reggeli után van jelenésünk."-Zártam le a témát.Kellemetlenül érezte magát ez a mondat után.
Fél órával később mind a ketten készen voltunk és bebújtunk az ágyba.Tisztában voltam vele,hogy a többiek lent várnak.Meg hogy Kinga interjút akar velünk készíteni,de szerintem ez most reménytelen eset lenne.
Martina még kikelt az ágyból egy lámpa lekapcsolás erejéig majd vissza bújt mellém."Azt ígérted vissza megyünk még.Nem kéne lemennünk?"-Kitakarózott,felülve az ágyban.Próbáltam lehúzni magam mellé."Aludjunk úgyis elvannak ők lent.Anyu majd hazaküldi őket."-Megrázta a fejét.Egy szál pólóban lement.
Martina szemszöge:
Az az igazság,hogy iszonyatosan szomjas voltam és csupán vízért mentem le a konyhába.Rögtön 5 szempár figyelt engem ahogyan kivettem a szekrényből egy poharat és öntöttem bele teát.Nekidőltem a konyhapultnak a derekammal,feléjük fordulva.Beleittam a teába.Finom gyümölcsös volt,a kedvencem.
Láttam,hogy Carlos nem bír magával.Teli szájjal neki kezdett,"Óóó szóval Kendallnek ez a családi vészhelyzet?"-Vigyorgott mint a tejbetök.James oldalba lökte."CARLOS!"-Megráztam a fejemet.Loganre néztem,aki csak rám pillantott és evett is tovább.Kathy fáradtan bejött Kaydennel a karjaiban."Szivem mostmár átveszed?Pancsizott,evett is.Már félálomban van."-Adta oda nekem a kisfiamat.Ittam még egy utolsó kortyot és magamhoz vettem."Carlos?Nem volt semmi.Csupán együtt fürödtünk.És Kinga lehetne hogy más időpontban adunk interjút?Kendall szerintem már nagyban horkol fent."-Tettem hozzá kuncogva.
"Persze nem gond.Jóéjszakát.Neked is kicsi Kayden."-Integetett nekünk."Jóéjt srácok,Kendall anyuja."-Adtam neki egy puszit kifele menet.Felmentem a szobánkba halkan.Ahogy sejtettem,hangos horkolás csapta meg a fülemet.Betettem Kaydent az ágyába majd én is lefeküdtem aludni.