(119.rész) A nagy befejezés 2/2

Hihetetlenül hosszú rész lett a mostani,viszont befejezésnek tökéletes.Jó emlékkel zárul le ez a blog,olyan könnyen megírtam ezt a két részt.Ezek lettek a kedvenceim,őszintén szólva.Nem kellett sokat gondolkozni közben.A véleményeteket szívesen olvasom!! Most már kimarad a 3 komment után jövő rész.A magyarázgatásomat félre teszem,olvassátok inkább a befejezést.Zsepiket előkészíteni!!! 

(Bármilyen helyesírási hibáért elnézést kérek,20-szori elolvasás után is van amit képtelenség észre venni) 

Kendall szemszöge:

Félre álltam a többiektől.Beültem a fiúkkal a kocsiba.Ott vártuk meg míg a Picim elköszön mindenkitől.James felhúzta a kocsi ablakát hirtelen."Mit csinálunk ha ma....tudjátok...srácok...."-Tördelte idegesen a kezét."Fogalmam sincs,viszont most velünk van.Használjuk ki a pillanatot.Logie te jól vagy?Egy szót se szóltál mióta a nővér elmondta a rossz hírt."-Hátra fordultam a vezető ülésben az utastér felé.Logie kifele bámult az ablakon.Szerintem még mindig érez valamit Martina iránt.

"Hiányozni fog.Srácok,amikor kimentetek alig bírt felkelni a földről.Nincsen már ereje!!Max estig fogja bírni!Örülök hogy ti ennyire nyugodtak vagytok."-Duzzogott a hátsó ülésen keresztbe font karral.Nagyot nyeltem,Logan messzire ment."Ide figyelj imádlak mert a haverom vagy de legközelebb válogasd meg a szavaidat.Bizakodnunk kell az utolsó pillanatig,k..kétlem hogy ma megy el."-Képtelen voltam folytatni.Megmarkoltam a kormányt olyan erősen hogy  fehérek lettem az ujj perceim.

Martina szemszöge:

Elsőnek Kathytől köszöntem el.Alig akart elengedni az ölelésből."Vigyázz magadra kislány.Tudd hogy csodás unokákkal ajándékoztatok meg a fiammal együtt és vigyázni fogok rájuk.Kendall pedig teljes szívből szeret.Használjátok ki az utolsó napokat."-Suttogta a fülembe,én pedig nem voltam képes vissza tartani az eddig elnyomott érzéseimet.Eltört nálam a mécses.Valaki átölelte a lábamat.

"Mami mesélte hogy elutazol messzire de soha nem jössz már vissza.Apu fog ránk vigyázni ez igaz?-Kathyre pillantottam.Igenlően bólintott. "Ö...Örülök hogy elmondta nektek.Nekem nem lett volna erőm hozzá kincsem.Gyere ide anyuhoz.Kayden te is."-Kevin segítségével oda totyogott hozzám.A kis kezével Kevin ujját szorongatta.Felemelte nekem hogy a karjaimban tarthassam.Hogyan tudnak velem ennyire kedvesen bánni ha tudják mennyi van csupán hátra nekem.

"Kayden kedvel engem,szinte alig bír elengedni.Tündéri a kis srác."-Mosolygott rám."Látom,figyelj sajnálom amiért lecsuktak.Csupán emlékeket szerettem volna szerezni mielőtt EZ bekövetkezik."-Mondtam neki.

"Hé ne kérj bocsánatot,jól szórakoztunk megérte.Plusz Carlos pénzéből fizettem ki az óvadékot egy fillérembe se került."-Megölelt féloldalasan Kayden miatt.A nyakamba csimpaszkodott a kisfiam.

"Babám indulnunk kéne,minden perc számít!"-Megrezzentem a duda szó és Kendall hangja hallatán.Kevin megtörte az ölelés sorozatot."Utolsó puszik aztán menj oda Vivihez.Mennetek kell."-Mindketten kaptak egy-egy puszit.Hihetetlenül fognak hiányozni amit valószínűleg nem fogok többet érezni.Borzalmas maga a gondolata is."Mi akkor mennénk,a kicsik nem uzsonnáztak éhesek lesznek perceken belül.Szia angyalom."-Kaptam egy utolsó puszit a Schmidt család 2 tagjától.Végig néztem ahogy becsatolják a gyerek ülésbe a piciket akik nem is olyan csöppségek már.Kevin szállt be utolsóként a kocsiba miután mindkét oldalt bekapcsolta az öveket.A vissza pillantó tükörben figyelt engem.

Két kar ölelt át."Miért kell elmenned??Az orvosok miért nem találták fel a rák ellenszerét....ez kicsit sem fair.Annyira fiatal vagy.Együtt kellett volna megöregednünk....mindig is ezzel ugrattál.Ki fog mosolyt csalni az arcomra ha sírhatnékom lesz?Nélküled minden a feje tetejére fog állni....nem engedlek el.Nem mehetsz."-Az életért kapaszkodott belém.Darabokra törik ismételten a szívem.A búcsúzkodás a legnehezebb dolog a világon.Az össze szép emlék lepereg az ember orra előtt egy szempillantás alatt."Hiányozni fogsz,tudom ez furcsán hangzik de igaz.Megígéred hogy a picik jó iskolába fognak járni és Kendall nem keres új anyukát nekik?"-Éreztem a vállamon a bólintását.

"Megígérem.Számíthatnak rám ezek után is. Itt leszek.Ezek az utolsó mondataink azt hiszem..."-Nyelt nehezen egyet."Te voltál a legeslegjobb barátnő a világon."-"Szint úgy.Most pedig menj,a szőke herceged türelmetlenkedik."-A kocsink felé mutatott.A fiúk valami hihetetlenül furcsa számot ordíttattak a rádióban és táncoltak rá."Dilisek.De a mieink."-Vetettem a barátnőmre egy pillantást.
Valahogy éreztem ez lesz az utolsó.Az ember az ilyesmit megérzi,alig hittem az ilyesféle dolgokban pedig nagyon is valósak.Elhessegettem a rossz gondolatokat.Vivi beszállt Kevinékhez én pedig Carlos és Logan között kaptam helyet bepréselődve az ülésbe.Szokásomhoz híven sikerült elaludnom a kocsiban. A vidámparkot jelző fényes betűk alatt álltunk meg.Ébresztgetni kezdtek engem.

Kendall szemszöge:

"Menjetek előre.Szerintem hagyom még aludni fél órát.Addig szálljatok fel pár hullámvasútra itt egy tizes Carlos."-Logan és James elindultak előre a bejárat felé a nagy beszélgetésükbe merülve.
"Rendben,ez csak természetes.Legyél vele.Hívj ha bejöttök oké?"-Carlos a maga vidám természetével egy pillanatra elfeledtetett velem mindent."Hívni foglak.Menj csak."-Megráztam a fejemet rajta.Kiabálva futott a fiúk után kalimpálva a kezeivel.A Picim haját simogatva töltöttel el a következő 2 órát.

A lábai az ülésen voltak a feje pedig az ölemben.Fel se tűnt mennyire elrepült az idő.Negyed 7-et mutatott a műszerfal. Este 9ig van kimenőnk a kórházból ezt az utasítást kaptam.Amíg aludt,

összefogtam lófarokba a haját.Nagyon éberen aludhatott mert a tüsszentésemre azonnal felkelt."Huh?E...elaludtam megint nemde?"-Lehajolva megpusziltam a homlokát.Igazából tökre cuki hogy ilyen hamar elaludt."Uhum,kb 2 órát aludthattál.A srácok bementek előre.Várnak minket ha készen állsz az indulásra."-Meséltem el neki.Felkelt az ölemből megkísérelve a kiszállást.De menet közben mintha lefagyott volna.Oda szaladtam hozzá a kocsi csomagtartóját megkerülve.Az ajtóba támaszkodott csak semmit nem ért el vele.Megfogtam a kezeit terpesz állásban állva."Kapaszkodj belém!"-Talpra állítottam.Ezt követően kéz fogás nélkül egy lépést se tettünk.Mérges leszek ha Logan tippje bejön.Elviselhetetlen lenne! 

"Mit nézünk meg legelsőnek?"-Húzott engem a kezemnél fogva.Elmentünk a büfék mellett.Vissza húztam.Furcsán nézett rám.A jégkásás standnál álló sráctól kértem két jégkását szívószállal.Még ha nem is vallja be,ez Martina kedvence.Kifizettem és tovább indultunk.Gyorsabb voltam ezért elé álltam.Felé nyújtottam mindkét poharat.Az egyik kék volt a másik rózsaszín,a büfés ezt pasi&barátnő jégkásának nevezte el.Szerintem aranyos ötlet.Persze Martina a rózsaszínre bökött azonnal."Az az enyém.Bocsi."-Kacsintottam a kezébe adva a kéket.

"Hihetetlen vagy!Az utolsó napon is képes vagy piszkálódni velem."-Hason ütött játékosan.Tátva maradt a szám.Ártatlanul rám nézett a csillogó szemeivel."Na jólvan....3 másodperc előnyt kapsz.Fuss!!"-Kiáltottam.Kergetni kezdtük egymást.Jó hogy volt kupak a jégkásáinkon különben búcsút mondhattunk volna nekik.Akármennyire igyekeztem utolérni a beteg feleségemet valahogy lekörözött.ísikerült eltűnnie.A nagy tömegben körbe fordultam sehol se látva őt.

"MARTINA!!!SZÍVEM NE MOST JÁTSSZUNK BÚJÓCSKÁT,KEZDED RÁM HOZNI A FRÁSZT.GYERE ELŐ?"-Igyekeztem túlkiabálni a vidámparki hangzavart.Vadul kalimpált a szívem.Majdnem káromkodni kezdtem mikor megláttam őt a srácokkal.Logant ölelgette.Megint együtt vannak.Nyílván nem úgy....de mégis látni rajtuk.Mint jó férj kötelességem hagyni őket.Hadd tudjanak elbúcsúzni rendesen.Mikor hozzájuk sétáltam Carloskánk a kezembe nyomott egy sor játék jegyet.Ezt kell oda adni a jegyszedőnek mielőtt bármilyen játékra felülünk.A szemem sarkából figyeltem a kamu párosunkat.Halkan nevetgéltek valamin.Megköszörültem a torkomat."Nos,ki választ hullám vasutat?"-Kérdeztem.Remélve hogy ez rám vonzza a figyelmüket.Martina csak a vállát vonogatta.Logan pedig kézen fogta mint én, percekkel ezelőtt.Talán itt ment messzire. 

"A halálos fordulat jónak tűnik,Jamessel benne vagyunk.Jöttök ti is?"-Hadarta el teljesen elámulva Carlos.Szerintem sokkal jobban élvezi ezt a helyet mint mi 4-en.

"Aha,nyomás ki nem hagynám!!"-Letettem a korlátra az üres poharamat,mivel egyetlen kuka sem volt a közelben a hullámvasutakra pedig tilos felvinni ilyeneket. Hármasban elindultunk gondolván Logan is elindul Martinával utánunk.Így is lett,csak ami ezek után történt azt furcsálltam nagyon.Én James mellett kaptam ülést míg Carlos bevállalta az egyedül létet.Később egy csinos lány lett a szék társa aminek hihetetlenül örült."Ezen még sosem voltam.Mennyire ijesztő mondjuk a 10-es skáládon James?"-Feléje fordultam.Komoly arcot vágott.Megfogva a vállamat keményen."Halálos,készülj fel hogy cafatokra szaggat a menet szél."-Bohóckodta el a végét.Karon csaptam."Te tiszta lökött vagy.Mondták már? Bizonyára."-A balamra nézve láttam ahogy Logan vissza tartotta Martinát.
Reflexből ki akartam csatolni az övemet csakhogy ez nem így működik.A menet végén nyílnak csak ki.A beléptető csajjal veszekedtek valamin.

Annyit hallottam ki belőle hogy Martina rákos és utána olvasott Logan mindennek,a hullámvasutazás pedig tilos ilyenkor.Hihetetlen,az egyetlen örömforrásomat elvenni tőlem ilyen könnyen...bele süllyedtem az ülésembe."James mindent elront.Martina fel akart volna ülni.Látni rajta."-Együttérzőn elhúzta a száját.

"Logan az okosabb,ha ebben igaza van akkor nem lehetsz rá mérges mert megóvta Martinát.Inkább köszönd meg neki.Jobban járnál vele."-Megráztam hanyagul a vállamat.Tökmindegy mit mond,féltékeny vagyok rá.Azt hittem ez az este legfőképp rólunk,róla és rólam fog szólni.Logannek megvolt a saját 3 hónapja vele!! Nekem csupán ez a pár órácskám maradt.Carlosék végig sikitozták az utat,én unott képpel és keresztbe font karral ültem végig.Ahogy beértünk a kiszálló részhez szinte kitéptem magamat az öv fogságából.

Loganék a padon ücsörögtek a szabad ég alatt.Szép csillagos esténk van.Csatlakoztam hozzájuk.Nagy sóhajtás után belekezdtem,"Tudjátok alig vártam ezt az estét.Kettesben töltöttük volna a Picimmel de sajnos valaki képtelen 2-ig elszámolni."-Fel se bírom fogni hogy tényleg duzzogtam.

"Logan jót akart nekem.A jegyszedő lány szerint is jobb ha inkább a barlang vasútra ülök fel veled."-Hozzám bújt,a kapucnis pulcsim szárába kapaszkodva."Tesó ne haragudj rám."-"Rá se ránts,a szórakozásért vagyunk itt.Aki utolsónak ér el a barlang bejáratáig az fizeti a vacsit mindenkinek!"-Mondtam hangosan.Jamesék beértek minket."Nem azért de ide fogok okádni."-Jamesre borult Carlos.Félre léptünk nehogy eltaláljon minket."Eww haver.Mi lett az én mindenre felülök mondattal?"-Megrázta a fejét a kuka fölé hajolva."Az valójában..bleeh."-Eltakartam Martina szemét."Biztos jól vagy?Haza tudunk kísérni ha kell."-Adtam neki egy zsepit a farmerom zsebéből."Kösz passzolnám.Inkább kiülök a kocsiba.Ti maradjatok nyugodtan."-Elindult a kocsink felé.Utána kellett dobnom a kulcsot annyira megfeledkezett róla a rosszullét közepette.

"James jössz velem egy kört?Ők úgyis együtt mennek."-Motyogta Logan,ránk mutogatva."Igen menjünk. Kiváncsi vagyok milyen lesz.A csaj szerint az első fele eléggé rémisztő viszont jól össze lehet bújni a vége felé bennt."-Mesélte a tündéri hangján.Így történt meg hogy felültünk a barlang vasútra amiből röhögve jöttünk ki mert a James párosról is készült "szerelmes" kép.Mint kiderült ezt általában párok próbálják ki.Ezt bebukták!Viszont jót röhögtünk rajta.Mindegy is,elmentünk még ezek után céllövöldézni,a fiúk felültek szinte az összes hullámvasútra ami csak létezik,míg én a ki tud nagyobbat ütni oszlopnál ütögettem a labdát.Olyan 1 órával később sikerült megdöntenem a rekordot.Kikerült a legtetejére a nevem.A beesteledő vidámparkban rengeted lámpás világított körbe-körbe.A büfés asztalnál ültem mikor kaptam egy smst Kendalltől.Egy korty forró tea után a kezembe vettem a telefonomat hogy megkukkantsam az smst.Felcsillant a szemem.Ennél jobban nem is zárulhatna ez az este.Még koncertre is nézhetek.

A színpadon vagyunk,felkértek minket beugrónak bandának a rock koncert helyett,a gitáros elkapott valamit.Baba utána hazamegyünk mármint a kórházba.Utóirat:  a szeretett Kendalledtől<3 

(a számot kapcsoljátok be ha egy kis zenei aláfestést kértek)

Intettem a pincérnek,hogy az asztalon hagyom a tea árát.Betettem a telefonomat a zsebembe és a nagy színpad felé szaladtam.A hangulat lassan a tetőfokot hágta,mindenki táncolt,bulizott.Könnyen besurrantam a színpad elejéig a tömegben.Lehet felismertek ki vagyok.Ki tudja.A fiúk Carlos hiányában a legkönnyebb dalokat választották.Először a Love Me Love Me volt a soron,ezt követte a Boyfriend  meg még pár dal,az utolsó pedig a kedvencem az Elevate lett.Kendall megpillantott a táncoló lányok között,Jameséknek oda intett.Valamiért ettől fogva,az én oldalamon táncoltak,
énekeltek.Logan soraira sikongatni kezdtek a lányok örjöngve a hátam mögött.Magával ragadott a hangulat és én is becsatlakoztam.A kezeimet a magasba tartva táncoltam csukott szemmel a zene ritmusára,a második szám után megpihentem picit.A következő pillanatban kinyitottam a szememet,de a fények elvakítottak.A színpad előtti korlátra dőltem.Utolsó erőmből felnéztem a fiúkra.

Nagyokat pislogva is ugyan úgy el volt mosódva minden.Halkan segítségért kiáltottam ami az erősítők mellett felesleges energia pocsékolás volt."K...ken..."-Ott helyben össze estem elájulva.A zene ment tovább,két lány guggolt le segíteni nekem."Hívj valakit!! A biztonságiakat vagy akárkit.Itt maradok vele!!"-Kiabálva kommunikáltak egymással.A tömeg alján alig volt fény.A lány volt olyan erős és félre húzott a színpad jobb széle felé.Ekkor állt le az éneklés meg a fene vad parti."BABY!!!!VIGYÁZZANAK"-Leugrott a színpadról Kendall,át a kordonon felém tornyosulva miután térdre rogyott."Mi történt vele?Mondjátok el,fontos lehet bármi!Hé szólaljatok meg!"-Kérlelte a fiatal megszeppent lányokat akik mellettünk térdeltek a földön.

James szemszöge:

"Kendall nyugodj meg,a mentősök úton vannak."-Valahogy meg kellett állítanom,nehogy dühös legyen."James pofa be!!Ez megint roham volt.Ismét nem tudtam mellette lenni a pillanatában.
Fogalmad sincs milyen érzés.Honnan is tudnád,soha se néztél úgy rá mint egy jó barátra vagy húgra!!Csodálom,hogy most ez megráz."-Félre tolt Martina testétől.Logannel a háttérbe vonultunk.
Kendall szavai jártak a fejemben,tényleg igaza van,mindenben.Ki nem állhattam Martinát régebben a suliban.Mindig ő nyert meg minden versenyt és szabad napot.Aztán ahogy összejöttek felhúztam egy álcát aki kedveli Martinát.Az egész egy jól kijátszott hazugság volt.Zsebre dugott kézzel kimentem inkább Carloshoz.Csendben mobilozgatott a hátsó ülésen mikor beszálltam az anyós ülésre."Te is tudtad végig mennyire nem bírom Martinát?"-Böktem ki az oly kínos kérdést.Féltem a választól.

"Huh?James....miért lyukadunk ki ennél?Történt valami amiről nem tudok?"-Félre dobta a telefonját.
"Beugrottunk a másik rock banda helyett pár dalt énekelni,mire Martina a közönség soraiban összeesett ájultan.Kendall totál ki van borulva,elküldött mert véleménye szerint utálom Martinát."-Vontam vállat.Carlos szemei majd kiestek a helyükről."Tessék?!Totál lökött vagy."-Innentől kezdve minden olyan gyorsan zajlódott le.Fel se tudtuk fogni igazán.Logan idegesen beszállt a kocsiba,beindítva a gyújtást."Kapaszkodjatok,száguldani fogunk."-A kocsiból kinézve láttuk a mentősöket szaladni egy hordággyal,a nyomukban Kendall loholt.Betolták a mentőbe Martinát.Az egyik mentős megvárta míg mindenki beszáll.Kettőt ütött a kocsi oldalára majd elindultak szirénázva a helyszínről.

"Martina életveszélyes állapotban van."-Logan rátaposott a gázra úgy fordult ki a parkolóból az egyik ülés fejtámláját fogva hátra nézve.Egyikőnket sem izgatta igazán a gyorshajtási csekk.Szorosan a mentősök mögött haladtunk.

Kendall szemszöge: 

(mondanom se kell mit tegyetek,ismétlésre téve :) ) 

A két mentős rengeteg zsinórt,csövet szúrt be a Picim bőrébe miközben a másik szétvágta a topját egy határozott vízszintes vonalban.Kis tapaszokat tettek a mellkasára.Élettelenül feküdt a hordágyon a szemeim előtt.Bekapcsolták az EKG-t.Még volt szívverése.

"Ez az első utuk mentővel?"-Kérdezte tőlem az idősebbik fickó.Egyedül bólogatni voltam képes.

"Nyugodjon meg mindent megteszünk érte,a felesége?"-"Rákos,biztosra veszem ez megint roham volt.Kemény kemón esett át,a nővér szerint nincs sok hátra neki."-Nyeltem nagyokat hogy beszélni tudjak egyáltalán.Akkora gombóc volt a torkomban."Esik a vérnyomása!!Ha 50 alá megy,
defibrillálnunk kell.Készítsd elő a gyógyszereket hozzá."-Félre állítottak a mentő vezető fülkéjéhez közelebbi sarokba."Mentsék meg...el se tudok tőle köszönni!!"-Feszülten bele túrtam a hajamba.Azt se tudtam mire figyeljek akkora kapkodás volt a szemem előtt.A gyógyszeres táskát kivették a fiókból,és kinyitották az ülésen."Felszívtam mindkét fecskendőbe elegendő szívlazítót!"-Mondta a kollégájának majd felém fordult,"Fiam ez nem lesz szép látvány,van egy perced elköszönni tőle arra az eshetőségre nézve,hogy nem sikerül újra élesztenünk."-Részvéttel szólt hozzám.Helyet adtak nekem.Vissza ültem a közelebb levő ülésre,megfogva a Picim kezét."Istenem miért olyan nehéz ez.Szívem tudd mindig is szeretni foglak,a kicsiket felnevelem és szuper okos felnőtté fognak válni.A fiúkkal mindent megteszünk majd érte,Vivit pedig megvigasztalom majd mindig.Akár hozzánk is költözhet.Nehéz lesz nélküled de folynia  kell tovább az é...életnek.És soha nem volt alkalmam elmondani neked milyen bátor lány vagy.De tudnod kell hogy büszkévé tett.-"-Itt tört darabokra az életem.A szívciklusát jelző csík egyenesre változott.Félre toltak azonnal."1,2,3!!"-Kiütötték csakhogy semmit sem használt,azon kívűl hogy a mellkasán keletkezett két tenyérnyi égett folt.Minimum 8-szor próbálták meg a procedúrát véghez vinni.

Martina meghalt,szembesülnöm kellett a makacs ténnyel.A két mentős igyekezett megvigasztalni,én azonban leráztam a kezüket a vállaimról. Hagyjanak békén.Csupán 2 percre voltunk a sürgősségitől.
Leparkolt a mentő és kisegítettek a járműből.Leültem remegő lábakkal a patkára."Maga erős srác,ki fogja bírni.Fel a fejjel."-Elköszöntek a mentős kollégák tőlem."M...minden...esetre...köszö...nöm..a segítségüket."-Sírni kezdtem megállíthatatlanul.A mi kocsink is beért eközben.Mind a 3-an reménykedve jöttek felém.Lehervadt a mosolyuk meglátva az arcomat.

"Elvesztettük Martinát,a mentőben meghalt.Utána akarok menni...."-Borultam a térdemre.Felhúztak a földről."Dehogy mész utána,ne legyél bolond.Egyedül rád számíthat Lili és Kayden.Na meg Vivi."-Bátorított Carlos miközben halálra szorongatott."Igaza van,sikerült elköszönnöd tőle?"-Elindultunk a kocsi felé.Kókadt fejjel beültem hátra."Elmondtam neki milyen erős lány,a mondat végét már nem hallhatta."-"És mi lett volna a befejezés?"-Kérdezett rá Logie.Lerúgtam a cipőmet a lábamról,felkuporodtam az ülésre."Hihetetlenül büszkévé tett az imádnivaló személyiségével."-Az este hátra levő részében senkihez se szóltam.Loganék körbe telefonáltak a szomorú hírrel.Éjjelre mindenki tudta hogy egy mosolygós lánnyal mint Martina soha nem fogunk többet találkozni.Mindig küzdött,az utolsó percekig.Ezért is szerettem bele.Örökre felforgatta egy fiatal fú életét.Az enyémet.

KÖSZÖNÖK MINDENT! MOST TÖRIK EL NÁLAM A MÉCSES,MINDIG KÜZDJETEK AZ ÉLETÉRT ÉS A SZEBB NAPOKÉRT,A SOK JÓT EGYSZER FELVÁLTJA A BOLDOGSÁG.SZERETLEK TITEKET. Puszi Timi

(119.rész) A nagy befejezés 1/2

Sziasztok lányok s fiúk.Sajnálom ezt kimondani,leírni de ezt a blogot hamarosan lezárom.A blog örökre megmarad az eredeti helyén,bármikor tudtok majd nosztalgiázni.Csak a történetnek lesz vége.

Hogy az illúzió meglegyen tegyétek ismétlésre :)(Videóra kattinva jobb gombbal : ismétlés )

Alexa szemszöge: 

3 hónapja vagyok bent ebben az elkülönített szobában,3 hónapnyi kemó ment le és 3 hónapja vannak a fiúk mellettem.Szinte ide költöztek mindenestül.Éjszakánként James a az ablakkal szemközti fotelban aludt,míg Carlos és Logan a kanapén osztoztak amit szerencsére ki lehetett nyitni.....Jól esett a jelenlétük,egy bizonyos személyét kivéve.Kendall.Ő rá támaszkodhatnék a legjobban erre fel be sem méltóztatik jönni látogatóba.Hihetetlenül megbántott ezzel.Ráadásul James az elmúlt időszakot azzal töltötte el,hogy próbálta bemesélni nekem hogy Kendall tovább lépett és cseppet sem izgatja mi van velem.Egy részem el is hitte,ellenben a szívemmel ami azt súgta valami nagyon nincs rendben. Carlos éppen az ebédjét ette az egyik fotelban miközben tévét nézett."Óh!! Martina nézd most ugrik a csávó!!"-Mutatott izgatottan a tévére.Egy kaszkadőrös filmet játszottak a tévében.

Lassan felültem az ágyban az infúzióval a jobb karomban.Szinte 3 naponta kell cserélni,ezért immunis lettem a fájdalmára amikor rosszul mozdulok. "Várj meg.Én is kérek a tésztából."-A bal kezemmel félre húztam az állványt hogy letehessem a lábamat a padlóra.Logan felnézett a telefonozásból,pont jól időzített.A derekamnál tartott ahogy egyesével el lépkedtem a kanapéig. Segített leülni."Tudod azt mondták hogy semmi hirtelen mozdulat mert rosszul leszel."-A kanapéhoz lépve lehajolt megpuszilva a hajas fejemet.Amióta Kendallt nem láttam,Logan védelmező üzemmódba van átkapcsolva és nem szerelmesen értem."Nyugi bratyó,teljesen jól van ahhoz képest hogy ez az utolsó óriás adag a kemójából.Utána végre mehetünk haza.Milyen jó lesz otthon aludni.Hmm."-Ábrándozott hangosan Carlos.Elcsentem tőle a fehér műanyag tányért ami tele volt pakolva finom ebéddel.Tátva maradt a szája mikor rájött mit is csináltam.Rögtön Loganhez fordult aki folytatta a telefonozást.Kezd furdalni a kíváncsiság hogy kivel beszélhet mióta behoztak a kórházba. 

"LOGIEE Martina elvette az ebédemet....kérd tőle visszaaa"-Duzzogott mellettem mint egy kis ovis.De be kell vallanom írtó aranyos volt.Fel se nézett a telefonjából úgy motyogott az orra alatt."Martina ne szedd el más ételét,Carlos légy úri ember és vegyél el egy tiszta tányért az éjjeli szekrényről hogy el tudjátok felezni a tésztát.Ne neki kelljen szaladgálnia.Megterhelné."-Hé ebből semmi sem igaz!Mindennél jobban vagyok.Carlos felpattant de vissza nyomtam."Majd én. Kezdem élvezni hogy jobban vagyok.Meg kell tanulnom járni elvégre hazamehetek holnap."-Mondtam vidáman még annak ellenére is hogy a szemeim úgy néztek ki mint aki már pár hete nem aludt.Az arcom lesápadt a szemeim pedig vörösek voltak.A sok mellék hatás egyike.Nem a szívem csücskei.

Elértem hosszú percek alatt a szekrényig és oda adtam Carlosnak a tányért."Tessék.Ez tiszta."-Vaku villanást éreztem a hátamon.James hazament felfrissíteni magát ezért csak Logan lehetett a bűnös.Amilyen gyorsan csak tudtam oda mentem hozzá.Felém tartotta a kamerát és szinte azonnal összeomlottam ott helyben.Kendallel videó chatelt."Baby!! Logan segíts neki!!! Úton vagyok."-A videó chat félbe szakadt én pedig sehogy sem tudtam felkelni a földről.

Loganbe kapaszkodtam sírva."Mindig beszéltél valakivel,az éjjel is ez volt.Azt mondtad valakinek a telefonba hogy vigyázol rám és kezd javulni az állapotom....kérlek mond hogy vele beszéltél....mond hogy nem hagyott cserben örökre."-Vissza nyeltem a könnyeimet.Letörölve az arcomat.Erős vagyok  nem sírok.Mindvégig hallgatott.Carlosnak még a villa is a szájában maradt a döbbenettől."Srácok kimenjek?Beszéljétek meg ezt.Ha esetleg James visszaérne feltartóztatom kicsit.Hármunk között szólva kicsit bekattant mióta tudja a nagy hírt."-Idéző jelbe tette a nagy hírt.S az ebédjével kiült a folyosóra a szobánk előtti padsorra ami a földnél is keményebb mint mikor a tábortűzet körbe kell ülni. 

Pár másodpercig Logant figyeltem.Nem volt szándékában felsegíteni.Odébb állt."Ijesztő ez elhiszem,de egyedül is megtudod csinálni.Hadd legyen Kendall büszke rád mikor ide ér."-Biztatott nagyon.Az ágyamtól 5 centire térdeltem a padlón.Kinyújtottam a bal kezemet belekapaszkodva az ágykeretbe és felhúzódzkodtam nehezen."Aha persze...ha lenne erőm.Logan ez a kemó nem tesz jót érzem.Inkább állítsák le...."-Vissza ültem a lejjebb engedett ágyra."A doki előre szólt hogy ezt fogod mondani,azt mondta muszáj."-Sajnáló arccal figyelt engem.Maradtam ülve,nem volt kedvem újra feküdni.Egyszer csak bejött a szokásos nővér hozzám.Tudtam mi a menet. Kinyújtottam a karomat a vérvételig.Pár perc alatt készen is lettünk."Nagyon ügyesen bírtad.Cserébe hozok neked pudingot a kedvencedet.Látom nincs jó napod."-Szinte az anyukámként bánik velem.Apropó, a szüleim meg se látogattak a kórházi létem során.De hogy őszinte legyek örülök neki.Inkább a pudingomra gondoltam mosolyogva.

A fülébe súgtam,"Hozz 5 darabot,a férjem is itt lesz mindjárt."-Teljesen elámult a hír hallatán. Szorosan megölelt."Élvezd ki minden percét szívem.Most viszont mennem kell.A pudingot pedig majd behozom!!Szia Logan!"-Kiszaladt a szobából."Neked is szia!"-Vágta rá Logie.Vigyorogva felém fordult.Valamit tud amit én nem."Csukd be a szemed."-Úgy tettem ahogy kérte.Nyílt az ajtó majd csukódott.Ha most kiszökött,én agyon ütöm!!Ezzel kinyitottam a szememet,"Logie nagy bajban vagy!!! Ó...hát te itt."-Logan furcsán nézett rám megrázva a fejét."Azt hitted leléptem? Ez sértő!"-Dobott nekem egy párnát amit Kendall elkapott mielőtt engem,azaz a célt elért volna.

"Haver nem bántjuk őt.Kimennél kérlek?Beszélni szeretnék vele kettesben."-Leült mellém az ágyba.

Zöld ruhában volt a kinti ruhájára véve ezért teljesen ártalmatlan."Óhajod számomra parancs."-Meghajolt mint egy buta udvari bolond.Kaptam az alkalmon és fenéken dobtam.Lepacsiztam Kendallel."Na látod ebben benne vagyok.Bocsi Logie!"-Teljes komolysággal figyelt minket majd kitört belőle a röhögés."Ti ketten lököttek vagytok."-Mutatott felénk.Kendall felvonta a szemöldökét rám nézve kaján vigyorral s megcsókolt.

Pillanatra a föld fölött jártam de vissza csöppentem a valóságba.3 hónapig azt se tudtam hogy él-e még."Ezt most....miért kaptam.Van új csajod nem?"-Mondtam csalódottam,elhúzódva tőle."Itt se vagyok!"-Kiszaladt maga után becsapva az ajtót.Kendall a kezeimért nyúlt."Mégis ki mondta neked ezt a nagy hülyeséget?Az egyetlen csaj az életemben maximum Lili volt akivel minden nap bohóckodtunk.Voltunk az állatkertben,víziparkban meg Disneylandben is.Na ott tényleg ő volt, a hercegnőm."-Mesélte pici mosollyal a száján.Én pedig igyekeztem minden kimondott szavát feldolgozni.

"Logan eressz el!!! Miért hagytad őket kettesben??-Behallatszódott James kiabálása."Ez mióta megy így?"-Kérdezte Kendall.És még szépen fogalmazott.Piszkálni kezdtem a kezemet."Mióta te nem vagy itt és azt hiszi hogy mindent megtehet.Agyára ment az egész."-Kendall megfeszült mellettem."Tudod mi az igazság?Mikor leállt a szíved én beakartam menni hozzád de James elküldött!! Azért nem látogattalak meg a 3 hónap alatt.Ne haragudj rám.Azt hittem sok vagyok neked.A folytonos okoskodásommal."-Mit volt mit tenni odabújtam hozzá."Akkor tényleg nincs új lány a láthatáron Ugye?-Ravaszul rám nézett,hogy összekócolja a hajamat."Most már van,te."-Kirobbant az ajtó.Egy dühös James trappolt felénk.

Logan és Carlos mellette álltak szótlanul."Képzeld amíg nem voltál itt,szövetkeztünk ellened.Martina hozzám költözik a kemó után.Ugye srácok?"-Logan vállat vont kelletlenül.Majdnem röhögtem rajta.

Carlos is vívódott rendesen.De Jamest lesokkolták a következő pillanatban.Mindketten mellénk álltak.

"Én Kendallel vagyok.James teljesen el vagy szállva magadtól! Hogy tilthattad el őket egymástól ....nézz rájuk.Szükségük van egymásra."-Veregette meg Kendall hátát.Nyerve tőle egy igenlő mosolyt.Magához húzott mégjobban.Pont jókor kopogtak."Bocsánat a zavarásért,meghoztam a pudingokat.Ó maga biztosan a sokszor emlegetett szuper férj.Martina minden fürdés,vizsgálat,sétálás alatt magáról beszélt szüntelenül."-Kendall ismét felvonta a szemöldökét én pedig elpirultam."Igen én lennék az.Kendall,Kendall Schmidt."-Bemutatkoztak egymásnak."Örvendek a találkozásnak. Egyék meg mielőtt meleg lesz.Martina a tesztek eredményei egy óra múlva jönnek be.Majd még jövök látogatóba."-Magunkra hagyott minket. 

"Nővér várjon egy percet! Elvihetnénk Martinát a közeli vidámparkba?Holnap úgyis hazamehet."-Szaladt ki Kendall. A fiúkra néztem vállat vonva."Ne nézzetek így.Kaphatnék gyümölcslevet?Azt amelyik piros."-Az ágyammal szembeni szekrényre mutattam.Minden finomság ott tornyosult.Csak étvágyam nem volt.James azonnal ugrott,ki gondolta volna."Tessék hugica."-Tényleg le kell állnia mostmár."Köszi de James? Nyugodj le.Rendben vagyok.Még jó sokáig az agyamra mehetsz majd csak itt a kórházban maradj picit csendben."-Arcon puszilt egy nagy ölelés kiséretében."Rendben. Vissza fogom magamat. Együk meg azt a pudingot.Tessék Carlos,Logan ez a tied.Ez pedig a tied."-Nálam kötött ki utoljára miután körbe ment a szobában.Hamar elfogyott a puding azzal a ténnyel kellett szembesülnünk.

Kendall boldogan jött vissza.Összecsapta a tenyereit a mellkasa előtt."Srácok kalandra fel,a délutánt a szabad levegőn töltjük!"-Carlos hirtelen ugrálni kezdett izgatottan,Logan felvette a cipőjét mert eddig mezítláb volt,én viszont elszomorodtam.Én nem mehetek ki innen.Puha érintést éreztem a homlokomon és árnyékot felettem.Elsimogatta a kósza hajszálakat az arcomból."Babám azt hitted nélküled megyünk? Vedd fel a kedvenc felsődet és irány a vidámpark."-Logan ide dobott egy sárga csíkos topot.Jól ismer,tényleg ez a kedvencem.A nővér leszedett közben a gyógyszerekről,kivette az infúziót a kezemből.Hosszú hónapok után ez nagyon jól esett.Kendall karjaiba borultam az ágyról felkelve.Felemelte a kezeimet"Tartsd meg őket így!"-Levette a pizsama felsőmet rám adva a topot.Nyugi volt rajtam melltartó.Olyan mintha bikiniben láttak volna a fiúk.Nem zavart. 

"Fiúk pár perce kitudnátok jönni? Van valami amit tudnotok kell.Martina neked majd elmondják ők."-Nyitott be a kedvenc nővérem.Aggódtam a tekintete miatt.Rossz híreket hozott.Leültem a kanapéra indulásra készen.Türelmetlenül vártam a híreket.Több mint 10 perc elteltével Kendall bejött értem.Leguggolt a térdemnél."Most kaptuk meg a teszt eredményeket.A dokik most úgy látják a rákos sejtek egyáltalán nem tűntek el a szervezetedből.Sokkal inkább szétterjedtek és már a szívedet is ellepték.N...nincs sok időd....*a térdemre hajtotta a fejét,úgy zokogott* a nővér szerint jobb esetben m...megéled a pénteket de nem ígért semmit.Sajnálom Picim,én mindent megtettem érted.Nagyon nagyon sajnálom."-El se bírom hinni,hogy Kendall most darabokra tört.Lehet hogy ez az utolsó napunk.Nem akarom itt hagyni.Szenvedni fog nélkülem..és ott van Vivi...úristen.Alig láttam a könnyeimtől."Hé még van egy kis időnk amit együtt tölthetünk.Tudod miért választottam a vidámparkot?"-Érintette össze a homlokunkat.Nagyot nyeltem.Nehéz volt minden szó.

"Nem.M...miért?"-Lágy csókot nyomott az ajkamra."Mert ott volt az első hivatalos randink."-Tisztára eláztattuk a pólóinkat mostanra. 

"Menjünk."-Keltem fel.A karomért nyúlt."A szüleidet nem érdekelte hogy kórházban vagy viszont a picik,a szüleim és Vivi lent várnak a kórház bejáratánál na meg Kevin.Gondoltam elköszönnél tőlük is...."-Szegénykém szenvedett rendesen.Lementünk lifttel a kórház földszintjére.A liftben egy szót se szóltam.Láttam hogy Kendall aggódott emiatt.Nagy levegőt vettem mikor kiléptem az ajtón amit Kendall tartott.Mindenki a nyakamba borult.

(118,rész) A döntés a tied.

Köszönöm a 2 kommentet,továbbra is várom őket.Hogy tudjam megéri-e írnom nektek.Szerintem hihetetlneül aranyos lett a vége,az eleje pedig nagyon "végig izgulós" viszont megszavaznám ezt a blog legjobb részének.Ki van benne? <3 Jó pihit és olvasást.

Kevin szemszöge: 
Martina hamar felkelhetett mert negyed 10-kor már senki nem aludt mellettem a kihúzott kanapén. Nagyokat nyújtózkodva körbe néztem hátha megtalálom.A teraszon ült kint egy takaróba burkolózva és valamit ivott.A felsőmet levettem a karfáról és kimentem hozzá.Félúton felvettem. Megköszörültem a torkomat.Ijedten hátra fordult."Én csak....ez tea.Megkóstolhatod ha nem hiszel nekem."-Dadogta megrémülve.Megráztam a fejemet sóhajtva egyet.Odasétálva hozzá,mellé ültem.A kezemet a homlokára tettem,már nem égetett.Szerencsére,különben kihívtam volna a mentőket."Ma be kell vásárolnunk.Hogy érzed,el tudsz kísérni engem?"-A napfelkeltét néztük mindketten. Annyira gyönyörű volt.Egyszer csak valaki rám hajtotta a fejét.Jobbra lestem és Martina a karomba kapaszkodott."Kendallel mindig így néztük reggelente."-Muszáj lesz magamban tartani a titkot.Nem jöhet rá hogy körözik.Legalábbis még nem ameddig ki nem találok valami okosat.

"Elhiszem,nem hiányzik az öcsém?"-Lehet rosszat mondtam mert azonnal fészkelődni kezdett a karjaimban.Kiderült hogy csak tüsszentenie kellett."Egészségedre."-"Köszi,éjszaka vele álmodtam.....jó lenne mellette lennem,de rám erőlteti a kezeléseket.Most is mindenem el van zsibbadva,reszketek.Szerinted tényleg megéri ez?"-Fakadt ki belőle a félsz és düh egyben.A combombra csaptam felállva."Erről nem nyilatkozom.Irány a bolt,tereljük el egy picit a gondolataidat.Rádfér és csakhogy tisztában legyél a dolgokkal,Kendall nem véletlen hívta rád a rendőr....mármint nagyon aggódik érted és várja a hazatértedet."-Fejeztem be gyorsan.

Előre küldtem Martinát a kocsihoz,amíg gyorsan engedtem magunknak üvegben teát az útra.Sokat kell innia,ezt az egyet még én is tudom.Bezártam a tóparti házat és beültem a kormány mögé.Jobbra néztem,takaróba volt megint gubózva,fáradtan dőlt a fejével a fejtámlának."Sokat aludtam mégis kimerült vagyok...ez nem normális dolog..."-Sóhajtotta gyengén.Nagyon félek,hogy ezt nem fogjuk tudni tovább húzni.Legkésőbb este felhívom Kendallt.A végén miattam lesz komolyabb baja,azt pedig nem szeretném egyáltalán. Több mint fél óra volt a kocsi út a plázáig,legalább a dupláját töltöttük shoppingolással.A végén pedig egy hatalmas puszit is kaptam tőle.Utálni fogom magamat este,de fel kell adnom az öcsém csaját a rendőröknek.....A legszebb ebből pedig az,hogy ő ebből semmit sem sejt.

Még a mekibe is beültünk egy menüre miután minden egyes boltot végig néztünk.Martina az én hamburgeremet is elkérte,engedtem neki szüksége van a testének a tápanyagokra.Éppen a kávémat fejeztem be mikor megláttam két rendőrt közeledni felénk.Az összes bevásárlós táskát felvettem az asztalunk mellől,megfogtam Martina csuklóját és behúztam kettőnket a férfi mosdóba egy mozdulattal.Hangosan lihegve álltunk az üres wc-ben.Nagy szemekkel nézett rám."Mégis mit csináltál?Menjünk ki."-Elkezdett az ajtó felé tuszkolni a mellkasomnál fogva.Itt a pillanat.Nincs tovább.Képtelen vagyok tovább titkolni előle egy ekkora dolgot.

"Utálom kimondani de köröznek a zsaruk és az előbb két rendőr jött felénk."-Mondtam egy szuszra.Kicsit megkönnyebbült a lelkem.A reakcióján megdöbbentem,röhögni kezdett."Mit csináltál amiért köröznek?"-Dőlt a wc falának keresztbe font karral.Én a mosdóknál álltam.Most valahogy nem tűnt betegnek."Engem köröznek??A fenéket.A te képeddel van körbe plakátolva a környéketek amerre laktok Kendallel!!Jobb lenne ha felfognád."-Emeltem fel a hangomat pedig mindenki tudja hogy nyugodt természet vagyok.Ami ezek után történt....azt jobb lenne kihagyni a történetből,de sajnos igenis megtörtént.Egyszerre dobtam el a táskákat a kezemből,Martina testéért nyúlva.Hiszen rohamot kapott a szemem előtt.Sikerült lefektetnem a földre.Egy percig sem érdekelt hogy a koszos földön van.Az életét kellett megmentenem.

A földön ültem törökülésben,a fejét az ölemben tartva."Ne ne ne.....maradj velem!!! A fenébe is miattam fog elveszíteni az öcsém...."-Ennél a pontnál sírni kezdtem.Igyekeztem lefogni a kezeit,de túlságosan is rángott.Remegő kézzel tárcsáztam először a mentőket,majd Kendallt."T...tesóó! Valami nagyon nagy baj van....sokk..sokk...ot kapott az orrom előtt...én csak kiabáltam vele...rángatózik...velem volt....A RoseWood-i plázában vagyunk.Én nem akartam...hidd el....sajnálom nagyon sajnálom."Akadt el a hangom teljesen.

"HOGY MIT CSINÁLTÁL??!AZONNAL OTT VAGYOK.BÍRJ KI 10 PERCET!! MENTŐT HÍVTÁL??ÚRISTEN...HA MOST MEGHAL AZ A TE HIBÁD LESZ!!"-Ezek után kinyomta a hívásomat.Csendben harapdáltam a számat,megérdemlem hiszen egy beteg lánnyal mentem el túrázni meg minden mást csinálni.Én hülye."Martina tartsd nyitva a szemedet,hallod??Kapsz borogatást."-Levettem a pulcsimat és bevizeztem,szerencsére felértem ülve is a csapot.Majd a vizes szövetet a homlokához nyomtam.Imádkozva hogy segítsen ez. Folyamatosan beszéltem hozzá,még ha válaszolni képtelen is volt."Itt vannak a mentősök.Magadra kell hagyjalak velük.Vigyáznak rád."-Elemeltem a fejét az ölemből mire a rohama súlyosabb irányt vett.Vérezni kezdett az orra és a füle is.Remegő kezekkel megfogta a bokámat.Merev tekintettel sikerült csak rám néznie.Hosszú másodpercek után sikerült elegendő erőt összeszedni pár szó kimondásához.Megnyalta az ajkát. Lassan beszédre nyitotta a száját."N..e...me...nj...e..."-Homályosodni kezdett a látása egy sikoltással.

"Sajnálom hercegnő,le kell mennem Kendallhez.Ide jött."-Fájó szívvel hátat fordítottam neki.A legközelebbi lifthez szaladtam bepánikolva.A hívó gomb fém paneljén kopogtam az ujjaimal amíg feljött a lift a harmadik szintre.Sietve beszálltam és kitoltam azt a párt aki bent volt."Bocs!!! Vészhelyzet."-A torkomban dobogott a szívem mire leértem.Kendall azt mondta hogy szürke kisbusszal jönnek.Kiérve a pláza elé,hatalmas tömeg fogadott és legalább 10 pirosan-kéken villodzó rendőr autó.

Átvágva magamat a nagy tömegen,láttam Kendallt kiszállni a kisbusz hátuljából vörös fejjel.Láttam a sajtósókat is a hatalmas kameráikkal együtt,plusz a rajongók is megtaláltak minket.Carlos,Logan és James mögénk állt.

"Nos??Hogy van Martina mondj már valamit!"-Förmedt rám az öcsém.Meghúztam magamat.Kezdtem én is ideges lenni.Kicsit rémisztő volt a sok ember.A semmiből elkapta valaki hátulról a kezemet és megbilincseltek.Nagy szemekkel néztem a srácokra."Ez mégis mit akar jelenteni?!!"-Teljesen elvesztettem a fejemet.James szólt közbe."Tudod te azt nagyon is jól.Mióta tartod jó ötletnek egy rákos lánnyal bujkálni a rendőrség elől?"-James nekem esett volna ha Carlos és Kendall nem kapják el időben a kezeit."Fogd vissza magad.Te is sokkoltál engem egy fontos dologgal.Tudnék mondani egyet s mást hogy melyikőtök a hülyébb."-Állt közénk az öcsém.

"Kendall ott jönnek a mentősök a hordággyal!!"-Szólt aggódva Carlos.Engem teljesen egyedül hagytak a rendőrökkel,mentek megnézni hogy van Martina.Hátra vetettem egy pillantást.Egy mentős a derekán ült és próbálták újraéleszteni.Ha ezek voltak az utolsó napjai,nekem tényleg lőttek."Most be kell önt vigyük a rendőr örsre felvenni a vallomását."-Beültettek a szolgálati autóba.Carlos odarohant még hozzám mielőtt rám csukták volna az ajtót."Most mindenki teljesen kivan akadva,de itt a bankszámlaszámom,vegyél le róla annyit amivel szabad lábra helyeznek.Majd még beszélünk."-Veregetett vállon.Figyelmes húzás volt ez tőle,nem is számítottam rá."Köszi,remélem egy éjszakával megúszom és rettenetesen sajnálom.Martina csak este árulta el hogy beteg,addig csak emlékeket akart szerezni anélkül hogy valaki sajnálná.Ezt meg kell hogy értsd.Én csak jót akartam.Szia Los."-Becsukták a kocsi ajtót. Szembesülnöm kellett a magánnyal.Hanyatt dőltem a kényelmetlen ülésnek.De még nem indultunk el,legalább 2 órát ülhettem bent mire mindenki elment a helyszínről.A tévésektől kezdve a rajongókig.Hosszú éjszakám lesz....

Kendall szemszöge:

Egyikőnk se mehetett be a mentővel a kórházba,ezért Logan vezetett míg mi hátul kuporogtunk csendben."Martina megfog halni?"-Törte meg a kínos csendet Carlos az okos kérdésével.Mérges fejjel fordultam feléje felvont szemöldökkel."Hogy mit mondtál?Miért halna meg??"-Soha senki ne mondja ezt nekem.Felfog épülni és minden rendben lesz."Hát mikor beültünk a kocsiba,a mentős Martina derekán ült és újraélesztették.Tudod azt akkor kell ha leáll a szíve és nincs pulzusa."-Okoskodott tovább mintha mi ezekkel a tényekkel nem lennénk tisztában.Befogtam a kezemmel a száját."Jobb ha most befogod.Ne is folytasd."-Figyelmeztettem halálos tekintettel.Levettem a kezemet a szájáról.Keresztbe font karral bámultam az utat ami elénk tárult.Türelmetlenül dobogtam a lábammal a padlón.Nemsokára kiszálltunk a kórház bejárata előtt.Ismertem a menetet.Bejelentkeztem a recepciónál és felmentünk az intenzív osztály előtti várakozó terembe.James és Carlos elment négyünknek kávét venni.

Logannel éppen a tévé nézésbe feletkeztünk bele,mikor a folyosóról verekedés hangjait hallottuk. Össze is törtek egy cserepes virágot.Az szólhatott ekkorát.Rögtön felpattantunk,kirohanva hozzájuk.Carlos birkózott Jamessel."Megérdemli hogy kiengedjék!Nem tett semmi rosszat.Nekem mindent elmesélt!!!Meg kell értened hogy csak nyugtot akart magának.Ezt meg is kapta Kevintől."-James erre teljesen bepöccent.

Izzadni kezdett a homloka,összehúzta a szemöldökét úgy meredt Carlosra."Nálad teljesen elmentek otthonról.Most Martina életéért küzdenek,mert Kevin jót akart tenni! Ha meghal a hugom,kinyírom Kevint.Esküszöm!!!"-Eleget hallottunk azt hiszem.Logan Jamest húzta magával,míg rám Carloskánk jutott."Ez igaz amit az előbb mondtál?Tényleg ennyire sok voltam neki?Én azt hittem a kezeléseket nem akarja.....szóval én miattam szökött el,túlságosan is nyomattam a bemagolt monológ szöveget."-Beletúrtam a hajamba frusztráltan.Carlos aprót bólintott."Lehetséges.Tőle kérdezd majd meg."-Visszajöttek szépen lassan Loganék.

"Bocsánat amiért megvertelek."-Ült le James mellénk."Megvan bocsátva.Én is sajnálom,de azért nem nyírhatsz ki mert pénzt adtam neki hogy kijöhessen ha letartóztatnák mégis csak."-Érvelt ésszerűen. Logan lecsitított minket mert jött az orvos felénk fehér köpenyben.Az arckifejezése semmit mondó volt.Rögtön feltápászkodtam a kényelmetlen székről,mire James visszanyomott.Komoran mondta, "Csak a családtagok kaphatnak információt tudod."-Ott mentem lecsaptam volna ezért."Kösz,kedves vagy.Én akkor haza is megyek.Császtok!"-"Hali Kendall."Persze csak Carlos köszönt el,Jamesék túl elfoglaltak voltak a dokival.Ennyit arról,hogy csak közeli családtag kaphat felvilágosítást és ha jól emlékszem Loganről nem derült még ki hogy Martina testvére lenne szintén.Kicsit sem érdekelt innentől fogva mi lesz vele.Majd szépen James ápolgatja,elvégre én túl sok voltam neki.Hát megnyugodhat,nem fogom zavarni.Otthon leszek Kaydennel és Lilivel.Sőt még az is megeshet hogy fent maradok velük és filmezünk egész éjjel.Kiálltam a kórház parkolójából egyenesen haza hajtva.

Feltrappoltam a szobánkba.Letérdeltem az ágyunk széléhez,elővéve a futós cipőmet.Felvettem a futósszerelésemmel együtt.Az egész szettemet pedig a kedvenc fekete sapim egészítette ki."Mostmár készen állok."-Zsebre vágtam a mobilomat,a nyakamra akasztva a fülesemet.Leérve a lépcsőn,Kaydenszaladt elém fülig érő vigyorral."Shu shuu."-Mutatta büszkén a kis vonatát."Igen manó,az egy vonat.Apu elmegy egy kicsit futni.Megmondod maminak?"-"Mit kell nekem elmondania?"-Pördültem egyet magam körül."Ó szia anyu.Elküldtek Jamesék a kórházból,ezért nem fogom többet megnézni hogy van.Most pedig elmegyek kocogni.Vacsorára itthon leszek.Ígérem."-Nyomtam egy nagy puszit az arcára.Megrázta a fejét rám."Fogalmam sincs mi folyik megint de jobb ha vigyázol."-Szólt utánam,én már a kapunál jártam."Vigyázok."-Intettem neki.Elindultam az utcánkon keresztül a hídig.Muszáj volt kiszellőztetnem a fejemet.Felhúz ez az egész,különben is mit képzel magáról James.Eddig szinte utálta őt most pedig puszi pajtások.Kiváncsi leszek milyen kimenetele lesz ennek.Jól esett a kimeritő futás.

                                                                           ~~~~~~

"Kayden megbeszéltük,hogy pelus nélkül nincsen fogócska a nővéreddel!"-Most végeztünk a fürdéssel csakhogy Kayden megszökött.Imád pucérkodni és fogalmam sincs kitől örökölte,ugyanis tőlem biztos nem.Nálam gátlásosabb fickó aligha van.Direkt hátra kukucskált.Amint látta hogy figyelem,felmászott az ágyra és beledörgölőzött a párnámba."Haha apa ma nem alszol."-Egy mozdulattal felkaptam és a vállamra vettem lógatva."Ó igazán?Így kiszúrni apuval pont a mese maraton előtt...anyu még muffint is sütött nekünk."-Direkt cukkoltam hiszen ha sütiről van szó felcsillan a szeme."Ó-óó!! Tegyél le.Felveszem a peluskámat."-Lecsücsült szelíden a padlószőnyegre a kis kezeivel a pelusáért nyúlkálva."Kéjem."-Oda adtam neki.Elég volt neki ennyi."Lili megfésülted a hajad vagy segítsek?"-Mentem vissza hozzá a fürdőbe."Készen vagyok.Segíthetek maminak felcipelni a sok finomságot?"-Kérdezte izgatottan."Hozzad,addig bekészítem a filmet!És maminak is szólj,hogy jöjjön fel."-Kiáltottam utána.

Aligha kellett 5 percet várnom rájuk,bemásztak mellénk az ágyba."Tessék Kendall,egyél egyet.A kedvenced."-Kínálta nekem is a finom csokis muffint.( Bocsi ha ettől bárki éhes lett :D )Egye fene,kérek."Ez aztán mennyei!!Kayden manó,kóstold ezt meg..."-A pocakomon feküdt.Mire lenéztem,hangosan szuszogott."Kidőlt.*nevettem*Sebaj több marad nekünk."-Elkezdtünk falatozni a finomságokból a film pedig elindult.Az egész éjszakát végig filmeztük.Lili a 2. film feléig bírta csak.A végére kettesben folytattuk anyuval."Köszönöm hogy mindig mellettem vagy és felvidítasz."-Bújtam oda hozzá.Szükségem volt egy szerető ölelésre amit csak egy személytől tudok megkapni,anyumtól.Nincs hozzá fogható."Aludj csak....itt maradok."-Aznap anyuval aludtam és a picikkel.Nem is kellett ennél több.