(119.rész) A nagy befejezés 1/2

Sziasztok lányok s fiúk.Sajnálom ezt kimondani,leírni de ezt a blogot hamarosan lezárom.A blog örökre megmarad az eredeti helyén,bármikor tudtok majd nosztalgiázni.Csak a történetnek lesz vége.

Hogy az illúzió meglegyen tegyétek ismétlésre :)(Videóra kattinva jobb gombbal : ismétlés )

Alexa szemszöge: 

3 hónapja vagyok bent ebben az elkülönített szobában,3 hónapnyi kemó ment le és 3 hónapja vannak a fiúk mellettem.Szinte ide költöztek mindenestül.Éjszakánként James a az ablakkal szemközti fotelban aludt,míg Carlos és Logan a kanapén osztoztak amit szerencsére ki lehetett nyitni.....Jól esett a jelenlétük,egy bizonyos személyét kivéve.Kendall.Ő rá támaszkodhatnék a legjobban erre fel be sem méltóztatik jönni látogatóba.Hihetetlenül megbántott ezzel.Ráadásul James az elmúlt időszakot azzal töltötte el,hogy próbálta bemesélni nekem hogy Kendall tovább lépett és cseppet sem izgatja mi van velem.Egy részem el is hitte,ellenben a szívemmel ami azt súgta valami nagyon nincs rendben. Carlos éppen az ebédjét ette az egyik fotelban miközben tévét nézett."Óh!! Martina nézd most ugrik a csávó!!"-Mutatott izgatottan a tévére.Egy kaszkadőrös filmet játszottak a tévében.

Lassan felültem az ágyban az infúzióval a jobb karomban.Szinte 3 naponta kell cserélni,ezért immunis lettem a fájdalmára amikor rosszul mozdulok. "Várj meg.Én is kérek a tésztából."-A bal kezemmel félre húztam az állványt hogy letehessem a lábamat a padlóra.Logan felnézett a telefonozásból,pont jól időzített.A derekamnál tartott ahogy egyesével el lépkedtem a kanapéig. Segített leülni."Tudod azt mondták hogy semmi hirtelen mozdulat mert rosszul leszel."-A kanapéhoz lépve lehajolt megpuszilva a hajas fejemet.Amióta Kendallt nem láttam,Logan védelmező üzemmódba van átkapcsolva és nem szerelmesen értem."Nyugi bratyó,teljesen jól van ahhoz képest hogy ez az utolsó óriás adag a kemójából.Utána végre mehetünk haza.Milyen jó lesz otthon aludni.Hmm."-Ábrándozott hangosan Carlos.Elcsentem tőle a fehér műanyag tányért ami tele volt pakolva finom ebéddel.Tátva maradt a szája mikor rájött mit is csináltam.Rögtön Loganhez fordult aki folytatta a telefonozást.Kezd furdalni a kíváncsiság hogy kivel beszélhet mióta behoztak a kórházba. 

"LOGIEE Martina elvette az ebédemet....kérd tőle visszaaa"-Duzzogott mellettem mint egy kis ovis.De be kell vallanom írtó aranyos volt.Fel se nézett a telefonjából úgy motyogott az orra alatt."Martina ne szedd el más ételét,Carlos légy úri ember és vegyél el egy tiszta tányért az éjjeli szekrényről hogy el tudjátok felezni a tésztát.Ne neki kelljen szaladgálnia.Megterhelné."-Hé ebből semmi sem igaz!Mindennél jobban vagyok.Carlos felpattant de vissza nyomtam."Majd én. Kezdem élvezni hogy jobban vagyok.Meg kell tanulnom járni elvégre hazamehetek holnap."-Mondtam vidáman még annak ellenére is hogy a szemeim úgy néztek ki mint aki már pár hete nem aludt.Az arcom lesápadt a szemeim pedig vörösek voltak.A sok mellék hatás egyike.Nem a szívem csücskei.

Elértem hosszú percek alatt a szekrényig és oda adtam Carlosnak a tányért."Tessék.Ez tiszta."-Vaku villanást éreztem a hátamon.James hazament felfrissíteni magát ezért csak Logan lehetett a bűnös.Amilyen gyorsan csak tudtam oda mentem hozzá.Felém tartotta a kamerát és szinte azonnal összeomlottam ott helyben.Kendallel videó chatelt."Baby!! Logan segíts neki!!! Úton vagyok."-A videó chat félbe szakadt én pedig sehogy sem tudtam felkelni a földről.

Loganbe kapaszkodtam sírva."Mindig beszéltél valakivel,az éjjel is ez volt.Azt mondtad valakinek a telefonba hogy vigyázol rám és kezd javulni az állapotom....kérlek mond hogy vele beszéltél....mond hogy nem hagyott cserben örökre."-Vissza nyeltem a könnyeimet.Letörölve az arcomat.Erős vagyok  nem sírok.Mindvégig hallgatott.Carlosnak még a villa is a szájában maradt a döbbenettől."Srácok kimenjek?Beszéljétek meg ezt.Ha esetleg James visszaérne feltartóztatom kicsit.Hármunk között szólva kicsit bekattant mióta tudja a nagy hírt."-Idéző jelbe tette a nagy hírt.S az ebédjével kiült a folyosóra a szobánk előtti padsorra ami a földnél is keményebb mint mikor a tábortűzet körbe kell ülni. 

Pár másodpercig Logant figyeltem.Nem volt szándékában felsegíteni.Odébb állt."Ijesztő ez elhiszem,de egyedül is megtudod csinálni.Hadd legyen Kendall büszke rád mikor ide ér."-Biztatott nagyon.Az ágyamtól 5 centire térdeltem a padlón.Kinyújtottam a bal kezemet belekapaszkodva az ágykeretbe és felhúzódzkodtam nehezen."Aha persze...ha lenne erőm.Logan ez a kemó nem tesz jót érzem.Inkább állítsák le...."-Vissza ültem a lejjebb engedett ágyra."A doki előre szólt hogy ezt fogod mondani,azt mondta muszáj."-Sajnáló arccal figyelt engem.Maradtam ülve,nem volt kedvem újra feküdni.Egyszer csak bejött a szokásos nővér hozzám.Tudtam mi a menet. Kinyújtottam a karomat a vérvételig.Pár perc alatt készen is lettünk."Nagyon ügyesen bírtad.Cserébe hozok neked pudingot a kedvencedet.Látom nincs jó napod."-Szinte az anyukámként bánik velem.Apropó, a szüleim meg se látogattak a kórházi létem során.De hogy őszinte legyek örülök neki.Inkább a pudingomra gondoltam mosolyogva.

A fülébe súgtam,"Hozz 5 darabot,a férjem is itt lesz mindjárt."-Teljesen elámult a hír hallatán. Szorosan megölelt."Élvezd ki minden percét szívem.Most viszont mennem kell.A pudingot pedig majd behozom!!Szia Logan!"-Kiszaladt a szobából."Neked is szia!"-Vágta rá Logie.Vigyorogva felém fordult.Valamit tud amit én nem."Csukd be a szemed."-Úgy tettem ahogy kérte.Nyílt az ajtó majd csukódott.Ha most kiszökött,én agyon ütöm!!Ezzel kinyitottam a szememet,"Logie nagy bajban vagy!!! Ó...hát te itt."-Logan furcsán nézett rám megrázva a fejét."Azt hitted leléptem? Ez sértő!"-Dobott nekem egy párnát amit Kendall elkapott mielőtt engem,azaz a célt elért volna.

"Haver nem bántjuk őt.Kimennél kérlek?Beszélni szeretnék vele kettesben."-Leült mellém az ágyba.

Zöld ruhában volt a kinti ruhájára véve ezért teljesen ártalmatlan."Óhajod számomra parancs."-Meghajolt mint egy buta udvari bolond.Kaptam az alkalmon és fenéken dobtam.Lepacsiztam Kendallel."Na látod ebben benne vagyok.Bocsi Logie!"-Teljes komolysággal figyelt minket majd kitört belőle a röhögés."Ti ketten lököttek vagytok."-Mutatott felénk.Kendall felvonta a szemöldökét rám nézve kaján vigyorral s megcsókolt.

Pillanatra a föld fölött jártam de vissza csöppentem a valóságba.3 hónapig azt se tudtam hogy él-e még."Ezt most....miért kaptam.Van új csajod nem?"-Mondtam csalódottam,elhúzódva tőle."Itt se vagyok!"-Kiszaladt maga után becsapva az ajtót.Kendall a kezeimért nyúlt."Mégis ki mondta neked ezt a nagy hülyeséget?Az egyetlen csaj az életemben maximum Lili volt akivel minden nap bohóckodtunk.Voltunk az állatkertben,víziparkban meg Disneylandben is.Na ott tényleg ő volt, a hercegnőm."-Mesélte pici mosollyal a száján.Én pedig igyekeztem minden kimondott szavát feldolgozni.

"Logan eressz el!!! Miért hagytad őket kettesben??-Behallatszódott James kiabálása."Ez mióta megy így?"-Kérdezte Kendall.És még szépen fogalmazott.Piszkálni kezdtem a kezemet."Mióta te nem vagy itt és azt hiszi hogy mindent megtehet.Agyára ment az egész."-Kendall megfeszült mellettem."Tudod mi az igazság?Mikor leállt a szíved én beakartam menni hozzád de James elküldött!! Azért nem látogattalak meg a 3 hónap alatt.Ne haragudj rám.Azt hittem sok vagyok neked.A folytonos okoskodásommal."-Mit volt mit tenni odabújtam hozzá."Akkor tényleg nincs új lány a láthatáron Ugye?-Ravaszul rám nézett,hogy összekócolja a hajamat."Most már van,te."-Kirobbant az ajtó.Egy dühös James trappolt felénk.

Logan és Carlos mellette álltak szótlanul."Képzeld amíg nem voltál itt,szövetkeztünk ellened.Martina hozzám költözik a kemó után.Ugye srácok?"-Logan vállat vont kelletlenül.Majdnem röhögtem rajta.

Carlos is vívódott rendesen.De Jamest lesokkolták a következő pillanatban.Mindketten mellénk álltak.

"Én Kendallel vagyok.James teljesen el vagy szállva magadtól! Hogy tilthattad el őket egymástól ....nézz rájuk.Szükségük van egymásra."-Veregette meg Kendall hátát.Nyerve tőle egy igenlő mosolyt.Magához húzott mégjobban.Pont jókor kopogtak."Bocsánat a zavarásért,meghoztam a pudingokat.Ó maga biztosan a sokszor emlegetett szuper férj.Martina minden fürdés,vizsgálat,sétálás alatt magáról beszélt szüntelenül."-Kendall ismét felvonta a szemöldökét én pedig elpirultam."Igen én lennék az.Kendall,Kendall Schmidt."-Bemutatkoztak egymásnak."Örvendek a találkozásnak. Egyék meg mielőtt meleg lesz.Martina a tesztek eredményei egy óra múlva jönnek be.Majd még jövök látogatóba."-Magunkra hagyott minket. 

"Nővér várjon egy percet! Elvihetnénk Martinát a közeli vidámparkba?Holnap úgyis hazamehet."-Szaladt ki Kendall. A fiúkra néztem vállat vonva."Ne nézzetek így.Kaphatnék gyümölcslevet?Azt amelyik piros."-Az ágyammal szembeni szekrényre mutattam.Minden finomság ott tornyosult.Csak étvágyam nem volt.James azonnal ugrott,ki gondolta volna."Tessék hugica."-Tényleg le kell állnia mostmár."Köszi de James? Nyugodj le.Rendben vagyok.Még jó sokáig az agyamra mehetsz majd csak itt a kórházban maradj picit csendben."-Arcon puszilt egy nagy ölelés kiséretében."Rendben. Vissza fogom magamat. Együk meg azt a pudingot.Tessék Carlos,Logan ez a tied.Ez pedig a tied."-Nálam kötött ki utoljára miután körbe ment a szobában.Hamar elfogyott a puding azzal a ténnyel kellett szembesülnünk.

Kendall boldogan jött vissza.Összecsapta a tenyereit a mellkasa előtt."Srácok kalandra fel,a délutánt a szabad levegőn töltjük!"-Carlos hirtelen ugrálni kezdett izgatottan,Logan felvette a cipőjét mert eddig mezítláb volt,én viszont elszomorodtam.Én nem mehetek ki innen.Puha érintést éreztem a homlokomon és árnyékot felettem.Elsimogatta a kósza hajszálakat az arcomból."Babám azt hitted nélküled megyünk? Vedd fel a kedvenc felsődet és irány a vidámpark."-Logan ide dobott egy sárga csíkos topot.Jól ismer,tényleg ez a kedvencem.A nővér leszedett közben a gyógyszerekről,kivette az infúziót a kezemből.Hosszú hónapok után ez nagyon jól esett.Kendall karjaiba borultam az ágyról felkelve.Felemelte a kezeimet"Tartsd meg őket így!"-Levette a pizsama felsőmet rám adva a topot.Nyugi volt rajtam melltartó.Olyan mintha bikiniben láttak volna a fiúk.Nem zavart. 

"Fiúk pár perce kitudnátok jönni? Van valami amit tudnotok kell.Martina neked majd elmondják ők."-Nyitott be a kedvenc nővérem.Aggódtam a tekintete miatt.Rossz híreket hozott.Leültem a kanapéra indulásra készen.Türelmetlenül vártam a híreket.Több mint 10 perc elteltével Kendall bejött értem.Leguggolt a térdemnél."Most kaptuk meg a teszt eredményeket.A dokik most úgy látják a rákos sejtek egyáltalán nem tűntek el a szervezetedből.Sokkal inkább szétterjedtek és már a szívedet is ellepték.N...nincs sok időd....*a térdemre hajtotta a fejét,úgy zokogott* a nővér szerint jobb esetben m...megéled a pénteket de nem ígért semmit.Sajnálom Picim,én mindent megtettem érted.Nagyon nagyon sajnálom."-El se bírom hinni,hogy Kendall most darabokra tört.Lehet hogy ez az utolsó napunk.Nem akarom itt hagyni.Szenvedni fog nélkülem..és ott van Vivi...úristen.Alig láttam a könnyeimtől."Hé még van egy kis időnk amit együtt tölthetünk.Tudod miért választottam a vidámparkot?"-Érintette össze a homlokunkat.Nagyot nyeltem.Nehéz volt minden szó.

"Nem.M...miért?"-Lágy csókot nyomott az ajkamra."Mert ott volt az első hivatalos randink."-Tisztára eláztattuk a pólóinkat mostanra. 

"Menjünk."-Keltem fel.A karomért nyúlt."A szüleidet nem érdekelte hogy kórházban vagy viszont a picik,a szüleim és Vivi lent várnak a kórház bejáratánál na meg Kevin.Gondoltam elköszönnél tőlük is...."-Szegénykém szenvedett rendesen.Lementünk lifttel a kórház földszintjére.A liftben egy szót se szóltam.Láttam hogy Kendall aggódott emiatt.Nagy levegőt vettem mikor kiléptem az ajtón amit Kendall tartott.Mindenki a nyakamba borult.