(32.rész) Viharos éjszaka

Itt a következő rész! Ahogy ígértem,kezdenek bonyolódni a dolgok. Remélem ugyanannyira tetszik nektek is ez a rész mint nekem ;) Kommentet ne felejtsetek el hagyni! Következő rész várhatóan 2 napon belül lesz. Jó olvasást! Puszi xoxo

Kendall szemszöge: 

Amint James kiment a mosdóba megkértem a nővért,hogy hozzon nekem egy pohár kávét. És nagyon megkönnyebbültem mikor igent mondott rögtön. Örült,hogy tudott segíteni. Kaptam az alkalmon és leültem a Picim mellé. Megfogtam a bal kezét és összekulcsoltam a kezünket.

 Hiányzott mindennél jobban. De legfőképp az imádnivaló nevetése amit ő lehet hogy utál,de nekem feldobja az egész napomat is. Most pedig csak csendesen szuszogott álmában. Aranyos volt hallgatni.

"Picim.....tudom,hogy alszol és nem hallod amit most mondani fogok,de hinned kell nekem hogy teljes szívemből szeretlek! Bármi van én melletted vagyok. Szakítottál velem,mégis itt éjszakázok veled,mert törődöm veled. És még mindig nem értem miért akartad ezt......a vágást.....ez nem megoldás! Szeretlek és ne tedd többet. James jön.....el kell hogy engedjem most a kezed. Sajnálom Picim,mindent megteszek hogy az enyém legyél újra. "- Nem érdekelt semmi,csak megtettem. Megcsókoltam a szerelmemet. Pont James visszaért mikor visszaültem a kanapéra mintha semmi nem történt volna. Fél szemmel oda pillantottam Jamesre és Martinára.
Minden rendben volt. James is álmos volt látszott rajta. Martina kezét fogta és a fejét a karjára hajtotta úgy próbált elaludni. Lassan mind 3-an elaludtunk.

Martina szemszöge : 

Hallottam Kendallt....de belül sikoltani tudtam volna. Tudnia kell a piciről....nem megy....inkább vissza aludtam. Fogalmam sem volt mennyit aludhattam,csak azt tudtam hogy nagy vihar van kint és villámlik,dörög az ég. Remegni kezdtem mivel kiskorom óta félek a viharoktól. A jobbomra néztem,de Kendall is aludt mélyen. Gondoltam csak nem lehet belőle gond ha kimegyek egy picit sétálni a folyosóra. Úgysincs senki fent. Nem szólnának rám,ha nem lenne szabad. Kikeltem óvatosan az ágyból és belebújtam a papucsomba. Éjszakára nem kaptam gyógyszert így nem kellett bajlódnom az infúzióval sem. Magam köré tekertem egy takarót és lassan kitotyogtam. Mikor felnéztem szemet néztem egy nővérrel aki rögtön jött segíteni.

"Hölgyem,jól van? Elég lett volna ha csak megnyomja a gombot akkor bementem volna. Hova indult?"-Kérdezte tőle,de közben tartott a derekamnál.

"Csak felkeltem és nem tudtam vissza aludni. A folyosó végén pedig van egy kis pihenő rész. Gondoltam kijövök oda. Ha szabad."- Mondtam egyet ásítva majd mosolyogtam egyet.

"1 órát kapsz. Rendben? Utána vissza foglak kísérni. Jó úgy?"- mondta kedvesen. Én bólogattam válaszul. Örültem neki,hogy nem dilisként kezeltek azok után ami történt. Bár ha hazamegyek anyu tutira nem fog egy percre sem magamra hagyni. Biztos vagyok benne. Olyan 5 perc séta után elértem a folyosó végéhez ahol egy kis pihenő rész volt kialakítva. Puha fotelekkel és párnákkal. Leültem a sarokban lévőbe és kinyújtózkodtam.

Az ablakot nézve láttam mennyire esik is kint. Párás volt az ablak. Kedvem támadt rajzolni.

Nem mertem magamnak sem bevallani,de Kendall nagyon fog hiányozni nekem! Kifog megvédeni? Kifog minden nap aranyos jó reggelt sms-et küldeni nekem? De a legfontosabb.....ki fog segíteni nekem a babát felnevelni?
Lehet,túlságosan kifárasztottam magamat a sok gondolkozással mert hirtelen elálmosodtam. Neki dőltem a háttámlának és becsuktam a szememet.


Kendall szemszöge : 

Korán felkeltem és esélytelennek láttam,hogy vissza fogok tudni aludni,ezért felültem és felnéztem Jamesre és Martinára. De kettőjük közül csak Jamest láttam és egy üres ágyat. Átgondoltam gyorsan a lehetőségeket.

1. Elment mosdóba.
2. Kiment picit sétálni.

Az utóbbi valószínűtlennek tűnt,de megnéztem a folyosót is. Meg is láttam a Picimet. Aludt tündérien. Halk kuncogás csúszott ki a számon mikor láttam,hogy álmában lerúgta magáról a takarót. Biztos nagyon forgolódott.- Gondoltam.
Minden esetre örültem,hogy James még alszik! Bármilyen kicsik is ezek az idők,láthatom legalább a kicsimet és ez mindent megér.
Leguggoltam mellé és megsimogattam az arcát,"Picim,jó reggelt."- Mondtam a reggeli hangomon ami kicsit mély volt.

"Mhmm"- Megvakarta az orrát és a másik oldalára fordult. Önkéntelenül is elmosolyodtam. Egy fiatal pár ment el pont mellettem és össze néztünk. Ők is aranyosnak találták a dolgot.

"Kincsem,hagynálak még aludni de nem az ágyban vagy hanem kint a váróteremben. Este kijöttél?"- Ez alkalommal elé guggoltam és megfogtam az arcát lágyan két kézzel és cirógattam az arcát majd puszit nyomtam a homlokára. " Felveszlek és vissza viszlek. Aludj csak tovább.Szeretlek."- Mondtam és felálltam,hogy finoman felemeljen a könnyed testét és vissza vigyem a szobájába. James szerencsére semmit nem vett észre belőle mert még húzta a lóbőrt. Lefektettem Martinát az ágyba és betakargattam.

"Aludj szépen. Itt leszek. Vigyázok rád."- Nem tudtam megállítani magam.....adtam neki egy csókot megint.
Mire ő nem szólt semmit,csak megszorította a kisujjamat és az arcához tartotta úgy aludt el.
Odamentem Loshoz aki a másik kanapén aludt el. Mikor megráztam a vállát,elmosolyodott és kinyitotta a szemét.

"Reggelt! Martinát lesmároltad? Láttam! Olyan cukik vagytok együtt!"- Mondta Los még kissé kábán.

"Sz...szóval csak tettetted ezt az egész alvást? Mennyit hallottál vagy láttál?"- Kérdeztem egyre jobban aggódva. Ha Los tudja az nem fog jól elsülni! James és ő elválaszthatatlan barátok.....

(31.rész) Kegyes hazugság

Mindenki örömére és kívánságára meghoztam az új részt! Tudom nagyon elmaradtam a blog írással de igyekszem!! :) 

Martina szemszöge : 

A doki egyedül hagyott,hogy legyen időm átgondolni a dolgokat. A fiúk pedig bejöttek,de meglepődtem mikor anyumat is megláttam. Ez nem lesz könnyű! - Gondoltam. Anyumnak soha nem bírok hazudni,de most nincs más választásom. Senkinek nem mondom el a babát. Majd lesz valami.

"Picim!! Nagyon megijesztettél minket!! Ne tedd többé ezt! Megértetted? Úristen semmi bajod? "- Anyu elhalmozott puszikkal. Mikor felnéztem láttam Jamest vicces pofákat vágni miközben anyu engem ölelt.

Elnevettem magam hangosan.

Kendall furcsán nézett ránk,de nem nagyon érdekelt. James megnevettetett és még ha csak egy percig is de boldog voltam.
Az a mosolya...istenem....elolvadok lassan!-
Nem volt időm tovább ábrándozni,mert Los félbe szakította a gondolataimat,

 " Mit mondott a doki? Mi az a nagy hír? Mond el! Tudni szeretném!"- Mondta boldogan és kíváncsian."

"Ömm anyumnak kell csak tovább adnom ............hogy ......kell majd egy ....pszichológus véleménye is.....hogy jól vagyok-e. És ezt a doki nem akarta nektek elmondani. "- Mondtam egy váll vonással.

"Oh...."- Hallatszódott a hangjában,hogy csalódott volt. De mégis milyen nagy hírre gondolt? Ugye nem.....arra? Lehetetlenség lenne. Féltem,ezért rákérdeztem.

"Los mégis mire gondoltál? Elmondod nekem?"- Kezdtem bele kedvesen és elengedtem anyut hogy megtudjam fogni Los kezét. De ő mást akart,megölelt szorosan és nem engedett el csak hosszú percek elteltével és rám mosolygott, 

" Kis butusom! Azt hittem,hogy haza engednek téged!"- Kaptam tőle még egy ölelést.

"Los ugye most csak viccelsz? Majdnem megölte magát és ezek után még azt gondolod haza engednék rögtön?"-Mondta Kendall indulatosan. Jamesnek le kellett fognia és vissza nyomnia a székbe, " Haver szerintem jobb ha meg sem szólalsz!Nem vagy olyan helyzetben!"- Vágta vissza James higgadtan,de kezdett dühös lenni Kendallre.

Kendall sóhajtva beletúrt a hajába és bevágta a durcát. Én már remegtem az ijedtségtől. Anyu persze átölelt,de nem sokat használt. Nem tudtam mi a rosszabb az hogy hazudok és terhes vagyok vagy éppen az,hogy szakított velem életem szerelme.....

Görcsben van a hasam mióta megtudtam,hogy terhes vagyok. Maga a gondolat is megijesztett. Még szinte én is gyerek vagyok! Lesz egy gyerekem....Kendallel.....de a legnehezebb döntés mégis az,hogy megtartsam vagy elvetessem a picit. Mérlegeltem a dolgokat. Ha meg is tartanám a picit,sok felelősséggel járna,annyi lenne a tinédzser éveimnek,a sulinak és a barátaim sorban elítélnének mert felkoppintottak. Az anyagi részébe bele se mertem úgy igazán gondolni. Ezután pedig sorra vettem az abortusz pozitív tényezőit....egyet találtam....NEKEM könnyebb lenne,de egy kis ártatlan életbe kerülne.
Ezzel el is dőlt......a pici marad a pocakomban és vigyázni fogok rá. Akár lesz apukája a babának,akár nem. Ő már bennem marad és gyönyörű babává fog fejlődni.


( Aznap éjjel 12:36 fele) 

James szemszöge : 

 Egész délután próbáltam megnyugtatni Martinát,de a szívem mélyén láttam,hogy valami nagyon bántja. De rákérdezni sem tudtam,mert az anyukája és Kendall a szobában voltak. Így vártam. Elütöttük az időt kettesben. Énekeltem neki,tévéztünk. Segítettem neki enni és inni. Még mosdóba is elkísértem. Kendall az este folyamán hazament pár cuccáért és mikor visszaért a kanapéra leült és laptopozott. Én csak forgattam a szememet az éretlen viselkedésén. Teljesen el voltam merülve a gondolataimban mikor valaki a vállamra tette a kezét.

 Felnézve láttam csak Martina anyukája az, " James ne haragudj,de haza kell mennem. Nem tudok szabadságot kikérni és aludnom is kell valamennyit ha egyáltalán bírok. Most elaludt,de ha bármi baj van,szeretné hallani a hangomat hívj csak fel. Délután bejövök hozzá. A szekrényben vannak a ruhái,minden ami csak kellhet. Vigyázz az én kis angyalomra."- Mondta fájó szívvel mivel nem akarta a kislányát ilyen állapotban itt hagyni,de muszáj volt. Adott egy puszit a homlokára majd elköszönt tőlünk és kettesben hagyott Kendallel aki éppen egy filmet nézett,de közben figyelt engem.

"Nem akarod kikapcsolni azt a laptopot és segíteni nekem? Ki kell mennem a mosdóba. Gyors leszek."- Mondtam fáradtan. Óvatosan le emeltem a mellkasomról az alvó hercegnőm és betakargattam.

"Mégis mire megy ki a játék? Azt hiszed van esélyed a barátnőmnél?! Nézz már magadra! Totál átlátszó a színjáték amit játszol. Csak a bugyijába akarsz jutni!"- Mondta Kendall komolyan. Ökölbe szorult a kezem. 

"Ő. Nem. A. Barátnőd! Már vége van annak ami köztetek volt. És miért is maradtál bent éjszakára?? Hadd törjem össze a kis álom világod haver! Martina már NEM SZERET téged! Ha pedig hozzá mersz érni egy kézzel is,kinyírlak! Jól jegyezd meg!"- Megnyomtam a nővér hívó gombot. Rosszul hitte hogy majd pont vele fogom egyedül hagyni Martinát. Az éjszakai-ügyeletes nővér majd vigyáz rá amíg én elintézem a dolgomat a mosdóban. 

( Ennyi lett volna ez a rész. <3

Innentől kezdenek majd el bonyolódni a történések. Logan továbbra is hisz Ashleynek,Kendall mindent megtesz,hogy visszakapja Martinát azonban James védelmező üzem módba lép és nem engedi. És egy ártatlan sms elárulja a nagy titkot. De ki fogja megtudni? És hogyan fog rá reagálni ? A következő részekből kiderül :)