Mindenki örömére és kívánságára meghoztam az új részt! Tudom nagyon elmaradtam a blog írással de igyekszem!! :)
A doki egyedül hagyott,hogy legyen időm átgondolni a dolgokat. A fiúk pedig bejöttek,de meglepődtem mikor anyumat is megláttam. Ez nem lesz könnyű! - Gondoltam. Anyumnak soha nem bírok hazudni,de most nincs más választásom. Senkinek nem mondom el a babát. Majd lesz valami.
"Picim!! Nagyon megijesztettél minket!! Ne tedd többé ezt! Megértetted? Úristen semmi bajod? "- Anyu elhalmozott puszikkal. Mikor felnéztem láttam Jamest vicces pofákat vágni miközben anyu engem ölelt.
Kendall furcsán nézett ránk,de nem nagyon érdekelt. James megnevettetett és még ha csak egy percig is de boldog voltam.
Az a mosolya...istenem....elolvadok lassan!-
Nem volt időm tovább ábrándozni,mert Los félbe szakította a gondolataimat,
" Mit mondott a doki? Mi az a nagy hír? Mond el! Tudni szeretném!"- Mondta boldogan és kíváncsian."
"Ömm anyumnak kell csak tovább adnom ............hogy ......kell majd egy ....pszichológus véleménye is.....hogy jól vagyok-e. És ezt a doki nem akarta nektek elmondani. "- Mondtam egy váll vonással.
"Oh...."- Hallatszódott a hangjában,hogy csalódott volt. De mégis milyen nagy hírre gondolt? Ugye nem.....arra? Lehetetlenség lenne. Féltem,ezért rákérdeztem.
"Los mégis mire gondoltál? Elmondod nekem?"- Kezdtem bele kedvesen és elengedtem anyut hogy megtudjam fogni Los kezét. De ő mást akart,megölelt szorosan és nem engedett el csak hosszú percek elteltével és rám mosolygott,
" Kis butusom! Azt hittem,hogy haza engednek téged!"- Kaptam tőle még egy ölelést.
"Los ugye most csak viccelsz? Majdnem megölte magát és ezek után még azt gondolod haza engednék rögtön?"-Mondta Kendall indulatosan. Jamesnek le kellett fognia és vissza nyomnia a székbe, " Haver szerintem jobb ha meg sem szólalsz!Nem vagy olyan helyzetben!"- Vágta vissza James higgadtan,de kezdett dühös lenni Kendallre.
Kendall sóhajtva beletúrt a hajába és bevágta a durcát. Én már remegtem az ijedtségtől. Anyu persze átölelt,de nem sokat használt. Nem tudtam mi a rosszabb az hogy hazudok és terhes vagyok vagy éppen az,hogy szakított velem életem szerelme.....
Görcsben van a hasam mióta megtudtam,hogy terhes vagyok. Maga a gondolat is megijesztett. Még szinte én is gyerek vagyok! Lesz egy gyerekem....Kendallel.....de a legnehezebb döntés mégis az,hogy megtartsam vagy elvetessem a picit. Mérlegeltem a dolgokat. Ha meg is tartanám a picit,sok felelősséggel járna,annyi lenne a tinédzser éveimnek,a sulinak és a barátaim sorban elítélnének mert felkoppintottak. Az anyagi részébe bele se mertem úgy igazán gondolni. Ezután pedig sorra vettem az abortusz pozitív tényezőit....egyet találtam....NEKEM könnyebb lenne,de egy kis ártatlan életbe kerülne.
Ezzel el is dőlt......a pici marad a pocakomban és vigyázni fogok rá. Akár lesz apukája a babának,akár nem. Ő már bennem marad és gyönyörű babává fog fejlődni.
( Aznap éjjel 12:36 fele)
James szemszöge :
Egész délután próbáltam megnyugtatni Martinát,de a szívem mélyén láttam,hogy valami nagyon bántja. De rákérdezni sem tudtam,mert az anyukája és Kendall a szobában voltak. Így vártam. Elütöttük az időt kettesben. Énekeltem neki,tévéztünk. Segítettem neki enni és inni. Még mosdóba is elkísértem. Kendall az este folyamán hazament pár cuccáért és mikor visszaért a kanapéra leült és laptopozott. Én csak forgattam a szememet az éretlen viselkedésén. Teljesen el voltam merülve a gondolataimban mikor valaki a vállamra tette a kezét.
Felnézve láttam csak Martina anyukája az, " James ne haragudj,de haza kell mennem. Nem tudok szabadságot kikérni és aludnom is kell valamennyit ha egyáltalán bírok. Most elaludt,de ha bármi baj van,szeretné hallani a hangomat hívj csak fel. Délután bejövök hozzá. A szekrényben vannak a ruhái,minden ami csak kellhet. Vigyázz az én kis angyalomra."- Mondta fájó szívvel mivel nem akarta a kislányát ilyen állapotban itt hagyni,de muszáj volt. Adott egy puszit a homlokára majd elköszönt tőlünk és kettesben hagyott Kendallel aki éppen egy filmet nézett,de közben figyelt engem.
"Nem akarod kikapcsolni azt a laptopot és segíteni nekem? Ki kell mennem a mosdóba. Gyors leszek."- Mondtam fáradtan. Óvatosan le emeltem a mellkasomról az alvó hercegnőm és betakargattam.
"Mégis mire megy ki a játék? Azt hiszed van esélyed a barátnőmnél?! Nézz már magadra! Totál átlátszó a színjáték amit játszol. Csak a bugyijába akarsz jutni!"- Mondta Kendall komolyan. Ökölbe szorult a kezem.
.gif)
Kendall sóhajtva beletúrt a hajába és bevágta a durcát. Én már remegtem az ijedtségtől. Anyu persze átölelt,de nem sokat használt. Nem tudtam mi a rosszabb az hogy hazudok és terhes vagyok vagy éppen az,hogy szakított velem életem szerelme.....
Görcsben van a hasam mióta megtudtam,hogy terhes vagyok. Maga a gondolat is megijesztett. Még szinte én is gyerek vagyok! Lesz egy gyerekem....Kendallel.....de a legnehezebb döntés mégis az,hogy megtartsam vagy elvetessem a picit. Mérlegeltem a dolgokat. Ha meg is tartanám a picit,sok felelősséggel járna,annyi lenne a tinédzser éveimnek,a sulinak és a barátaim sorban elítélnének mert felkoppintottak. Az anyagi részébe bele se mertem úgy igazán gondolni. Ezután pedig sorra vettem az abortusz pozitív tényezőit....egyet találtam....NEKEM könnyebb lenne,de egy kis ártatlan életbe kerülne.
Ezzel el is dőlt......a pici marad a pocakomban és vigyázni fogok rá. Akár lesz apukája a babának,akár nem. Ő már bennem marad és gyönyörű babává fog fejlődni.
( Aznap éjjel 12:36 fele)
James szemszöge :
Egész délután próbáltam megnyugtatni Martinát,de a szívem mélyén láttam,hogy valami nagyon bántja. De rákérdezni sem tudtam,mert az anyukája és Kendall a szobában voltak. Így vártam. Elütöttük az időt kettesben. Énekeltem neki,tévéztünk. Segítettem neki enni és inni. Még mosdóba is elkísértem. Kendall az este folyamán hazament pár cuccáért és mikor visszaért a kanapéra leült és laptopozott. Én csak forgattam a szememet az éretlen viselkedésén. Teljesen el voltam merülve a gondolataimban mikor valaki a vállamra tette a kezét.
Felnézve láttam csak Martina anyukája az, " James ne haragudj,de haza kell mennem. Nem tudok szabadságot kikérni és aludnom is kell valamennyit ha egyáltalán bírok. Most elaludt,de ha bármi baj van,szeretné hallani a hangomat hívj csak fel. Délután bejövök hozzá. A szekrényben vannak a ruhái,minden ami csak kellhet. Vigyázz az én kis angyalomra."- Mondta fájó szívvel mivel nem akarta a kislányát ilyen állapotban itt hagyni,de muszáj volt. Adott egy puszit a homlokára majd elköszönt tőlünk és kettesben hagyott Kendallel aki éppen egy filmet nézett,de közben figyelt engem.
"Nem akarod kikapcsolni azt a laptopot és segíteni nekem? Ki kell mennem a mosdóba. Gyors leszek."- Mondtam fáradtan. Óvatosan le emeltem a mellkasomról az alvó hercegnőm és betakargattam.
"Mégis mire megy ki a játék? Azt hiszed van esélyed a barátnőmnél?! Nézz már magadra! Totál átlátszó a színjáték amit játszol. Csak a bugyijába akarsz jutni!"- Mondta Kendall komolyan. Ökölbe szorult a kezem.
"Ő. Nem. A. Barátnőd! Már vége van annak ami köztetek volt. És miért is maradtál bent éjszakára?? Hadd törjem össze a kis álom világod haver! Martina már NEM SZERET téged! Ha pedig hozzá mersz érni egy kézzel is,kinyírlak! Jól jegyezd meg!"- Megnyomtam a nővér hívó gombot. Rosszul hitte hogy majd pont vele fogom egyedül hagyni Martinát. Az éjszakai-ügyeletes nővér majd vigyáz rá amíg én elintézem a dolgomat a mosdóban.
( Ennyi lett volna ez a rész. <3
Innentől kezdenek majd el bonyolódni a történések. Logan továbbra is hisz Ashleynek,Kendall mindent megtesz,hogy visszakapja Martinát azonban James védelmező üzem módba lép és nem engedi. És egy ártatlan sms elárulja a nagy titkot. De ki fogja megtudni? És hogyan fog rá reagálni ? A következő részekből kiderül :)
OMG :O SIEEEEESS PLS <3
VálaszTörlés