(64.rész) Sokkoló hírek

Sziasztok! Kicsit megkésve de meghoztam a várva várt új részt! Remélem tetszeni fog nektek,sokat gondolkoztam hogyan is folytatódjon a történet mert kezdek kifogyni az ötletekből ezért is írom lassabban a részeket mert sok időbe telik egy hosszabb részt össze tenni. Jó olvasást! 3komment legyen meg hogy tudjam mit gondoltok :) Köszönöm és millió puszi!! xoxo

martina szemszöge :

Kint vártunk a váróban,mert Lili ugyan kapott szobát de még elvégeznek rajta csomó tesztet meg vizsgálatot ami eltart egy pár óráig. Én a legtávolabbi széken ültem míg Lindsey és Kendall a szobájához közelebb eső részen. Felhúzott lábbal meredtem a távolba. Néztem ahogy a nővérek rohannak a folyosón,vagy a doki segített éppen egy öreg bácsinak végig menni a folyosón. Látszott rajtuk,hogy szeretik amit csinálnak.Ez jó mert Lili biztos kezekben van. Az én kismanóm.Nem tudom mit tennék ha bármi baja lenne. Valószínűleg nem fogadnám egy könnyen. Először tagadnám utána pedig próbálnám megoldani.

Lindsey elment mosdóba.Kendall pedig pénzt dobott az ital automatába. Két pohárral leült mellém."Picúr hoztam forró csokit." Elhúzódtam tőle.Most nem akartam ölelkezni meg csókolózni."Nem kérek semmit. Lilit várom,de valószínűleg neked nem fontos. Lindseyvel jól el vagytok ugye?!"-Vágtam vissza mikor felém nyújtotta a poharamat,sikerült meglöknöm és rám ömlött.Mérges lettem és kiviharzottam a mosdóba.

 "Hihetetlen. Hogy nem tud figyelni."-Borultam a mosdó kagyló fölé. "Miért szomorkodsz?Tudok segíteni?"-Kérdezte Lindsey. Emlékezhettem volna hogy ő is elment a mosdóba.Kinyitottam a csapot és megmostam az arcom hideg vízzel."Egyszerűen Kendall a baj. Tudod milyen rossz érzés nekem hogy a kislányunk a kórházban van,de ő mintha nem is venné észre hogy ez mennyire komoly dolog. Mivan ha elveszítem akkor mi lesz?Ő miért nem idegeskedik és nem aggódik?! Veled beszélt egy órája és csak most jutott az eszébe hogy van menyasszonya aki rémült,retteg és fél! De semmi gond. Megvagyok egyedül."-Válaszoltam flegmán és téptem papír törlést hogy megtöröljem a kezemet.Váratlanul kaptam tőle egy ölelést. Kísirtam magam a vállán. "Rendben lesz minden meglátod. Töröld meg az arcodat és mosolyt fel."-Megsimogatta a hátamat és szelíden rám mosolygott. Nagy levegőt véve kinyitottam az ajtót és vissza mentem a székhez ahol a táskámat hagytam. Egy kicsit keresgéltem benne,mire megtaláltam a nyugtatót. Kendall nem tud róla. Jó is ez így. Bevettem egyet és a kis dobozt visszacsúsztattam a táskámba észrevétlenül legalábbis ezt hittem én.

Kendall mellettem ült és a telefonját nyomogatta,de rám nézett és mondta hogy nyissam ki a számat. Oké,szóval látta de azt nem hogy mit vettem be!Kinyitottam a számat és rávigyorogtam,"Látod semmi nincs a számban. Most mi lesz?"-Megfogta az egyik kezével az arcom és megcsókolt.Nagyon akarta a csókot éreztem."Gyere anyum hozott be neked pizsit. Aludj bent Lilivel az ágyban én nekem jó lesz a kanapé is. Rendben van?"-Odabújt a nyakamhoz amit akkor szokott csinálni ha haragszom rá és ő sajnálja a dolgot amit tett. Egyem meg nem lehet rá haragudni. "De Lili még a vizsgálóban van.Nem akarok addig bemenni és átöltözni.Majd ha rendeződtek a dolgok akkor majd átöltözök. Hozol enni lentről? Kicsit éhes vagyok"-Mondtam álmosan és hátra dőltem a falnak lehunyt szemmel.Kaptam egy puszit az arcomra. "Hozok neked bármit. Rögtön jövök."-Elsietett.

Kendall szemszöge: 

Anyu is beért a kórházba,behozott egy táskányi dolgot hármunknak nagyon sokat segített ezzel. Lent a kórház bejáratánál találkoztam vele és együtt jöttünk fel a büféből. Mikor is a doki megálitott minket. "Elnézést. Önök Lili hozzátartozói ugye?"- Kicsit ki volt fulladva. Ettől éreztem azt hogy valami fontosat fog mondani és előre féltem hogy jó vagy rossz hírt kapunk. Senkinek nem kívánom ezt az érzést.

"Igen én vagyok az apukája,ő pedig a mamája. Mit tud a kislányomról? Jobban van?"- Sétáltunk vissza vele a második emeletre ahol a Picim aludt a padon. "Erről nem könnyű beszélni de a kislányának van egy lyuk a szívén. Ezért is lett rosszul. Nem kapott rendesen levegőt.Most stabilizálták az állapotát,de alá kéne írnia egy beleegyező nyilatkozatot az életmentő műtéthez. Anélkül nem hiszem hogy túléli reggelig. Így is hihetetlenül nagy szerencse hogy csak most lett komolyabb baja és nem előbb. Meg kell műteni."- Mondta együttérzően én velem pedig megfordult az egész világ. Anya elvette tőlem a két szendvicset és az üdítőket.

 A falnak dőltem mert lesokkolt a hír. Nem lehet. Ilyen nincs hogy az én kicsike lányomat műteni kell különben elveszítem. Miért velem történik mindez? Martina nem tudhatja meg. Mondtam anyumnak hogy menjen oda Martinához és egyenek én pedig aláírom a papírokat. Bementem a doki után egy kicsi irodába. Szép és rendezett volt tele irat szekrényekkel. Mutatta hogy üljek csak le és helyet foglaltam az asztala másik oldalán. Elém tette a papírt amit alá kellett írnom. Volt legalább 10 oldalas. Felnéztem és rámosolyogtam a doktor úrra majd a kezembe vettem a tollat de remegett a kezem. Nem volt erőm megtenni. Pedig egy aláíráson múlott a kislányom élete.

Lehunytam a szemem és nagyot sóhajtottam és aláírtam. "Most már mehetek ugye.Ez nagyon sok így egyszerre. Ne haragudjon."- Felálltam és kiviharzottam a folyosóra. De meglepő módon utánam szaladt. "Várjon egy pillanatot! Nézzem rám!"- Fogta meg a vállamat és maga felé fordított. Nyeltem egy nagyot és próbáltam nem idegeskedni. Várakozva néztem rá hogy folytassa.

" Nekem is van egy ugyanennyi idős kislányom. Ő a mindenem és el sem tudom képzelni hogy min mehet most ön keresztül de megnyugtathatom hogy sok ilyen műtétet végeztem már el és az összes betegem rendbe jött utána. Nagyon vigyázni fogok rá megígérem. Ha nagyon félti őt,teszek egy kivételt és adok önnek egy köntöst,be tud öltözni és bent lenni a műtét közben. Foghatja a kislánya kezét ha csendben tud lenni. Egy apró hibát sem követhetünk el. Az ő érdekében."- Biztatott.

 Én pedig kezdtem kicsit megnyugodni. Ha mellette lehetek akkor tudok rá vigyázni és nem fog baja esni igaz? Úgyhogy rábólintottam. A doki örült neki hogy sikerült egy kis reményt adnia nekem és szólt hogy csak kövessem. Azonnal elkezdik a műtétet.

Felvettem a zöld köntöst,kezet kellett mosnom és leültem egy kis székre ami a műtő asztal mellett volt. Óvatosan lefektették Lilit és én innentől kezdve nem bírtam nézni. A karomra hajtottam a fejem szorítva Lili pici kezét. Ezek szerint elaludtam,mert a doktor úr ébresztett fel. "Keljen fel,végeztünk a műtéttel. A kicsi pedig jól bírta.Most viszik be a kórterembe. Menjen csak."-Kezet rázott Kendallel és ment a dolgára. 

Martina szemszöge: 

Kendallt elküldtem ennivalóért a büfébe de csak Kathy jött meg. Kendall nem volt sehol. Próbáltam is rákérdezni de Kathy rázta a fejét és esküdözött hogy ő bizony nem is tudja merre van. Meg akartam én tényleg várni Lilit de nagyon kimerült voltam. A kanapén betakarózva elaludtam.Eközben viszont behozták Lilit.

Kendall szemszöge: 

Fogtam a kicsi kezét mindvégig és nem engedtem el egy percre sem. Anyum felnézett az újság olvasásból kérdő tekintettel. "Ne is kérdezd anyu. Műtötték,nem akartam hogy Martina tudjon róla.Teljesen kiborulna és nem tudná kezelni a dolgokat.Eddig jól ment minden viszont bent kell maradnia egy kis ideig. A szívét műtötték. Nem lehet felvenni sem...a varratok miatt."-Leült mellém és a vállamra dőlt."Nézd a jobbik oldalát,kiderült mi volt a gond. Mostmár tudják kezelni. "- Bólintottam és szóltam anyunak hogy ébresszen fel ha bármi van.Muszáj volt aludnom egy kicsit mert ha felkel a drágám,itt fog aggódni nekem. 

Ashley szemszöge : 

Másnap reggel még rosszul éreztem magam a tegnapi ivászat után. Tiszta kócos volt a hajam,de nem nagyon érdekelt. Abban amiben aludtam lementem a konyhába ennivalóért. Nem igazán tudtam hogy James milyen reggelit csinál. Ahogy közelebb értem a konyhához hallottam mind a hármukat. Megálltam hogy hallgatózzak.

"Ó haver ez isteni! Süss még párat. Én hozom az epret!"- Carlos hangosan kijelentette. Látszik mennyire szereti a hasát,de ezzel nincs is baj. De a folytatást lehet nem kellett volna kihallgatnom. Amiről nem tudok az nem fáj,igaz?

"Milyen volt Ashleyvel aludni?Nem találtad furcsának?"-Kérdezte Logan miközben elkezdett megteriteni a reggelihez. Carlos persze vigyorogva hozzátette. "Na és volt fent turbékolás meg egyebek?"- Erre nem volt válasz csak egy tasli."Jólvan csak szórakozok. Bocs!"- Úgy döntöttem ez a legjobb pillanat arra hogy megcsináljam a tervemet. Ha sikerül enyém lesz Logan se perc alatt. Csak színlelnem kell egy pozitív terhességi tesztet. Viszont nem lesz könnyű. Beléptem a konyhába. Minden szem pár rám szegeződött."Jó reggelt.Van reggeli?"-Dőltem neki a hűtőnek és néztem ahogyan sürögnek a konyhában. A szemem Logan hátára vándorolt. Nem volt rajta felső csak alvós gatya. "Jót látsz? Majd kiesik a szemed."-Röhögött ki Los. "Hahah nagyon vicces,inkább fogd be.Logan a fenti kuka tele van zsepivel.Kitudod majd cserélni egy üresre? Én még émelygek és nem menne."- Eltakartam a számat és felrohantam a mosdóba. Megbizonyosodtam arról,hogy magamra zártam és nem fog benyitni senki. Gyorsan kivettem a táskából a mintát. Tettem a tesztre pár cseppet és vártam hosszú percekig. Mikor lejárt az idő láttam a várt pozitiv jelet. Szándékosan a kuka tetejére dobtam hogy észrevegyék majd. Ezek után szépen vissza mentem a szobába és ledőltem az ágyba. "Aoww."-Fúrtam a fejem a párnába. Kopogtak az ajtón. "Hé bejöhetek? Miért rohantál el az előbb? Olyan furcsa volt. Minden rendben van?"-Ült le az ágy szélére James. Egy jó ideig eldumáltunk mikor is valaki berontott az ajtón és kaptam egy pofont majd az ágyra dobta a terhességi tesztet. Féltem,de muszáj volt felnéznem Loganre. Tapottat se mozdult az ágy előtt állva komoly tekintettel. "Ez nem az aminek látszik...." Ennyit sikerült kiböknöm.