(73.rész) Bring her back

Új rész! :) Remélem tetszik nektek. 4komment után hozom a következőt!

Kevin szemszöge:

Anyu hajnalban hívott fel,azzal hogy azonnal jöjjek át.Csak annyit mondott,hogy vita volt,Martina kórházban van míg Kendall tiszta részeg. Siettem ahogy tudtam,beültem a kocsiba és kb. negyed 4-re anyuékhoz értem. Nem bajlódtam a kocsi leparkolással,egyszerűen csak leállítottam,kivettem a kulcsot és besiettem a házba.Azonnal megcsapott a pia szag.Gyorsan kinyitottam a nappaliban a terasz ajtót remélve,hogy kicsit javít a helyzeten.

Tiszta rumli volt,szanaszét hevert minden. Ha engem kérdeznétek,ki művelte ezt,meg nem mondanám kapásból hogy az öcsém volt az. Aki mellesleg a kanapén horkolt nagyban. Hagytam pihenni muszáj volt neki egy kis alvás. Levettem a cipőmet majd kezet mostam elvégre senki nem akarja megfogni Lili babát koszos kézzel.Az emeletre felérve halk szipogást halottam. Lili szobájához közeledve ez egyre élesebbé vált. Halkan bekukkantottam és láttam,hogy az ablakot kinyitotta a viharos szél ami felriasztotta és megijesztette Lilit,az ablakot kopogtató ágak pedig ezt csak fokozták.

Nyáron majd le kell vágni azokat az ágakat! Bementem becsukni az ablakot majd lehúztam a redőnyt és felvettem a karjaimba Lili babát. Egyem meg azonnal megnyugodott és csukódtak is le a szemecskéi. Tisztában voltam vele,hogy amint leteszem a karjaimból azonnal rákezdene a sírásra,úgyhogy lekapcsoltam a villanyt a szobában és kölcsön vettem Kendallék fotelét arra a pár órára reggelig. Ledőltem a fotelba betakarva kettőnket és elaludtunk.

Jó ha pár óra telt el,a szemembe sütött a nap és azonnal eltakartam a szememet a karommal."Hülye nap.Simán aludtunk volna még igaz pindurkám?Aludj csak Kevin bácsi vigyáz rád."- Lehunytam a szemeimet újra és kényelmesen elhelyezkedtem. Erre nyílt az ajtó és valaki levert valamit. Nagy zajt csinált mire Lili átfordult a jobb oldalára. Felpillantva  Kendallt láttam aki úgy viselkedett mintha zombi lett volna. Egyenesen se tudott lépni normálisan csak hol jobbra egyet,hol balra kettőt. Úgy 2 perc múlva rájöttem,hogy Liliért jön. Végig kapaszkodnia kellett valamibe támaszként.

"Kérem a lányomat kérlek...!"- Mondta indulatosan én pedig felültem."Megőrültél?Kizárt,hogy oda adom neked Lilit. Anya emiatt küldött ide hajnalban mert te részeg vagy! Ha jól gondolom a felét most fel se fogtad amit ezidáig mondtam. Tusolj le és feküdj le aludni. Szedd össze magadat,elvégre van egy kislányod akinek példát kéne mutatnod,és hát hogy is mondjam nem festesz ki túl jól és bűzlesz az alkoholtól."- Kikeltem az ágyból Lilit aludva hagyva míg nagy erőkkel azon voltam hogy kijutassam Kendallt a szobából be a fürdőkádba."Kendall ide hoznád a kádból Lili cumiját? A pici kacsásat a kádnál maradt." - Vissza sétáltam a redőnyhöz és lehúztam,hogy Lili aludhasson.

"Itt nincs is semmilyen kacsás cumi. Kevin hadd legyen nálam Lili. Tudok vigyázni rá!!"- Felém kezdett el jönni botladozva majd rám dőlt. Anyám de nehéz vagy!!

"Kendall állj le!Gyere velem."-Szándékosan nem mondtam el neki hova viszem. A fürdőbe vittem,hogy lemossam hideg  vízzel az arcát. Hangosan káromkodni kezdett és tisztán látszott,hogy bármelyik pillanatban széthasad a feje. Sajnáltam szegényt mert az öcsém de nem a pia a megoldás a problémákra.Átkaroltam a vállánál ahogy előre görnyedt. "Most pedig pihensz egyet."- Kivonszoltam a fürdőből a hálószobába az ágyhoz. Nem viccelek,a cipőjét is segíteni kellett neki levenni! Lefeküdt az ágyba és betakartam a takaróval.

 Ekkor jutott eszembe hirtelen Lili akit egyedül hagytam az ágyon. Becsuktam a szoba ajtót és átmentem a másik szobába. Ránézve az órára láttam,hogy elmúlt 9 óra. Anyu azt mondta nekem,hogyha Lili baba nem akar felkelni énekelnem kell neki mivel olyankor nem sír annyira.

"Picúrka szép reggelt. Hasadra süt a napocska.Tejci idő van."- Kinyitotta zöld kis szemeit nyújtózkodva egy nagyot a kezeivel. Megsimogattam a pici pocakját."Hát hogy van a kismanóm? Jót aludtál?"- Kitakartam a lábait mert annyira begubózta magát a rózsaszín takarójába alvás közben. Imád aludni,de még mennyire! Tiszta apja lánya. Megráztam a fejemet a gondolaton és elmosolyodtam. Még most is hihetetlen,hogy a kisöcsémnek kislánya született.

Márk szemszöge:

Lindseytől kaptam egy váratlan hívást az éjszaka közepén mondván,hogy kórházban van Martina. Ha minden igaz emlékezet kiesése van és rám emlékszik csak. Lindsey kiderítette könnyen nekem. Éppen melóztam amikor a hívást kaptam,úgyhogy még ledőltem egy kicsit mielőtt megmosakodtam,felöltöztem és elugrottam még a virágoshoz is egy csokor virágért. Miután megvettem a virágot,ledobtam az anyós ülésre,beültem a vezető ülésbe beindítva a kocsit. Még csak reggel 7 fele járt az idő ezért hamar beértem a kórházba.Leparkoltam a bejárathoz közel,megigazítottam a hajamat a visszapillantó tükörben pont az utolsó pillanatban hogy jól nézzek ki.

Hiszen simán vissza kaphatom a csajomat aki volt elég vak és kisétált az életemből nem tudván mekkora kincset veszített el.Miután biztos voltam benne hogy nem áll szanaszét a hajam oldalra nyúltam a csokorért megfogva azt. Becsaptam a kocsi ajtót és bekocogtam a recepciós hölgyhöz aki elmondta,hogy hányas szobában találom meg Martinát. Nagy levegőt vettem,hiszen már 4 éve volt hogy nem láttam őt.

Nagy mosollyal benyitottam de aludt még és észre vettem egy idősebb nőt is aki Lindsey elmondása szerint a lány barátjának az anyja.Húzós kicsit. De sebaj ez legyen a legnagyobb gondom.Kezdett melegem lenni ezért levettem a pulcsimat és betettem a vázába a kis csokornyi virágot majd leültem az ágya melletti kis székre megfogva a kezét. Puha volt mint mindig is.Nem csupán maga Martina hiányzott hanem a gyengéd érintése is. Na meg a csókja és a szép szeme.

"Drágám hasadra süt a nap. Kelj fel. Ide értem,kicsit késve de sok volt a meló ne haragudj."- Mondtam lágyan simogatva a homlokát. Tiszta kóc volt a haja,de még így is jól nézett ki! 

Martina szemszöge: 

Valaki simogatta a homlokomat és ébresztgetett. Kíváncsi voltam ki az,ezért kinyitottam a szememet és az oldalamra fordultam. Álmos fejjel megláttam Márkot velem szemben. "Babám legközelebb vigyázz magadra.Hogy vagy?Fáj valamid?"- Kutya pofi nézéssel néztem rá gondoltam rájön hogy puszit szeretnék.
De szép szemei vannak! Szép barnák. Elvesztem bennük mert a következő pillanatban kaptam egy orr pöckölést amire össze vontam a homlokomat. "Naa. Ezt miért kaptam,mikor mehetek haza? Rossz itt lenni. Az ágy sem a legkényelmesebb."- Próbáltam helyezkedni és megtalálni a legjobb helyzetet az ágyban amitől nem fog jobban fájni a nyakam. 

"Kincsem jó reggelt. Te meg ki vagy?"- Szólalt meg Kathy és rám nézett majd Márkra. "Miért jöttél ide? Martinának van már barátja és az nem te vagy. Nyomás kifele. Nem értesz a szóból?"- Kicsit kezdett dühös lenni de nem értettem teljesen,hogy mégis miért kapta fel ennyire a vizet azon hogy Márk itt van és fogja a kezemet. Semmi rossz nincs benne. Nem volt joga Kathynek ilyeneket mondania Márknak." Manó vigyél haza jó? Már jól vagyok. Semmi bajom nincs. Látod?"- Felültem lassan az ágyban ami nagy erőfeszítés volt nekem de ezt nem mutattam a külvilág felé. Nagylány vagyok már,volt már nagyobb bajom is mint egy kis fej sérülés. Teljesen rendben vagyok. Nem értem mire ez a nagy felhajtás,kaptam tapaszt a sebemre és már ki is pihentem magamat,nem érzem szükségét annak,hogy még bent tartsanak napokig. Saját felelősségre hazamehetek.

Kathy és az orvosok ellenkezésére ugyan,de szigorú feltételekkel haza engedtek. Az ápolónő segített felöltözni majd tolószékbe ültetett. "Muszáj ezt? Teljesen jól vagyok. A barátom vigyáz rám.Kocsival van gondolom. Addig kigyalogolok."- Keltem fel a tolószékből.

 "Nem hiszem hogy jó ötlet ez. Veszélyes a maga fejsérülésével járni még. Tegnap hozták csak be. Látja az a hölgy ott bent a szobában. Nagyon aggódott önért. Itt volt mindvégig önnel,jobbnak látom ha ő viszi haza és nem a fiatalember. Most nyugalomra van szüksége."- "De én nem.-"Ketten nyomtak vissza a tolószékbe óvatosan.Mikor feltekintettem Kathyt láttam és a nővért.

 "Felőlem..."-Keresztbe font karral viseltem ahogy végig tolnak a kórházi folyosókon egészen a bejáratig. Ahol fel kellett állnom Kathybe kapaszkodva. A kocsihoz indultam aminél Márk várt engem."Hohó! Kisasszony merre mész,az én kocsin erre van.Nem megyünk arra fele. Gyere csak. "- Lassan lépkedve eljutottunk Kathy autójáig,beültetett majd ő is beszállt. Ellenkeztem volna,ha lett volna rá energiám de nem volt. Rendesen be voltam gyógyszerezve. Így hagytam hadd legyen az aminek lennie kell. Nekidőltem a kocsi ablakának és elszenderedtem azon nyomban. 

Kendall szemszöge: 

Nem voltam józan,ezzel tisztában voltam,ezért elmentem letusolni hátha az segít. Fél óra múlva egy szál törölközővel a derekamon léptem ki a kádból egy fokkal józanabbul. Felvettem egy trikót és gatyát majd lementem egyenesen a konyhába citromos vizet csinálni magamnak. Lili éppen maszatos szájjal gügyögött valamit amint Kevin etetni próbálta.Halkan nevetni kezdtem ahogy visszanyertem az eszemet lassacskán a citromos víz után. Leültem a konyha asztalhoz és csak néztem őket fáradtan.

Lili megfogott egy darab barackot és felém dobta nagy kuncogással,miközben verte a lábával az etetőszéke alját. "Hercegnő ezt nem szabad!Ennivalóval nem dobálózunk. Nem kérsz többet?"- Előjött az apai énem hirtelen."Kevin innentől átveszem,köszi a segítséget."- Oda mentem hozzájuk kiemelve Lilit az étellel borított etetőszékből,Kevin csak büszkén nézett rám."Mi az,már jól vagyok látod?Kis maszatos manóm megmosakszunk gyorsan a csapnál aztán mehetsz játszani a nappaliba."- Elvittem a mosdóba lemosni az arcát meg a kis kezeit.

Ahogy leültem vele a kád szélére az ölemben és kinyitottam a csapot,azonnal odanyújtózkodott és a könyökéig vizes lett."Baba ez nem teljesen jó megoldás,nézd csak fel kell húzni a pizsi ujját és máris nem lesz csupa víz.Kevin! Tudsz neki lehozni tiszta ruhát? A kisasszony összevizezte magát!"- Rögtön megjelent az ajtóban és vigyorogva nézte Lilit.

 "Az igen,úszó lesz belőle ha ennyire szeret pancsikolni."- Nevetve megrázta a fejét majd felment tiszta ruháért."Te csak ezt ne mond! Első dolgom lesz megtanítani gitározni amint 3éves lesz."- Próbáltam jobbat mondani Kevin ötleténél. Lili felsikoltott baba hangon mihelyst meghallotta a csengőt a folyosóról. Felvont szemöldökkel hallgattam amint kimondta várakozva hogy, "Ana...ana?"- Mintha csak vissza igazolásra várt volna tőlem, felpillantott rágcsálva a kis kezét. Képes lenne megérezni hogy Martina hazaért? Kétlem,de nem volt rossz ötlet kinézni hogy ki is csengetett valójában.A derekamra vettem Lilit és ajtót nyitottam. Anyu volt az,egy fáradt Martinával a vállán.

 "Istenem segíts nagyon nehéz. Tele nyomták gyógyszerekkel. Aludni fog valószínűleg estig. Ezt meg tedd vázába. Márktól kapta. Majdnem Márkkal ment el,ezt eltudod hinni?! Eszméletlen."- Azonnal letettem Lilit a szőnyegre hadd másszon egy szál peluskában. Nem lesz baja,meleg van úgyis bent. Átkaroltam bal oldalról Martinát és átvettem anyutól hogy lent lefektessük a kanapéra. Gyorsan addig kinyitotta anya a kanapét megágyazva. "Most már leteheted. Köszönöm."-Indult ki anya a konyhába a virággal,de kivettem a kezéből és kidobtam a kukába. Mert oda való volt.

"Bocsánat de ami Márktól van,annak nincs helye ebben a lakásban.Rám tényleg...egyáltalán nem emlékszik?Az arcomat meglátva sem? Legalább egy csókot hadd adjak neki!"-Nagyon szenvedtem a gondolattól is hogy nem ölelgethetem ahogy régen,nem csókolhatom meg amikor szeretném. Nem fogom kibírni,hogy barátként tekintsek rá. Kizárt dolog! Az esküvőt is le kell mondanom.Nem vártam meg mit mond erre anya,egyszerűen fogtam magam és odamentem Martinához aki nagyban aludt. Elvigyorodtam,ilyenkor úgyse tudja hogy megcsókolom.Mikor odahajoltam hozzá és adtam neki egy hosszú csókot,kinyíltak a szemei és megdöbbenve nézett rám. Felült és hátrált a kanapén." Mit képzelsz ki vagy te hogy megcsókolhatsz?"- Kaptam egy pofont ami nyomott hagyott maga után. "Én a bar...."- Anyu viszont közbe szólt," Ő az unokatesód. Ugye Kendall?"- Lökött oldalba anyu én pedig arcomra fagyott mosollyal csak bólintottam. Életemben nem esett ennyire rosszul,hogy valaki nem emlékezett rám...a közös emlékeinkre...Kimentem a folyosóra és a falnak dőltem...Muszáj valamit kitalálnom,hogy vissza hozzam az emlékeit,bármibe is kerül.