(79.rész) Apa ne menj el!

Meghoztam az új részt. Jó olvasást mindenkinek!!

 ( Legalább 3 kommentet hagyjatok arról,hogy tetszett-e ;) )

Martina szemszöge:

Nem! Manóó ...én is segítek Lilit ápolni,nem érdekel most a betegségem. Ő most ezerszer fontosabb. Engedj be engem is."-Tolakodtam az ajtó előtt Kendallel. Nem akart sehogy se beengedni. Kezdtem bepöccenni és a kezébe nyomtam mindent. "Jólvan,megy az neked egyedül is.Ne haragudj ha segíteni akartam."- A veszekedésünket Carlos szakította félbe.

 "Ezt hagyjátok most abba,Lilin apró piros pöttyök vannak. Mondtam neki ne vakarja meg azokat,de csak azt teszi. Nem lehet bárányhimlős? És én el tudom kapni? Rajtam aludt egész haza fele úton..Már lehet ezek azok is! Nézd Kendall!"- Tartotta Los feléje a kezét amin tényleg volt pár piros pötty. Kendallel összenéztünk,majd röhögő görcsben törtünk ki. Ő csak furcsán nézett minket,próbált rájönni miért is szakadunk a nevetéstől.

"Carlos nem tudod elkapni,ez egy gyerek betegség. De jó próbálkozás lett volna. Gyere takarj be engem az ágyban."-Fogtam meg a csuklóját és magam után húztam.

 "De nem szórakozok! Srácok komolyan elkaptam én is. Addig nevess amíg nem kapod te is el."- Los folytatta. Befeküdtem az ágyba,a legjobban a lázat utálom. A meleg szobában is képes az ember fázni és ez nem a legjobb dolog.

"Carlos bekapcsolod a tv-t?"-Kértem ártatlan szemmel ami mindig megteszi a dolgát. Azonnal ment is a tv. Carlos pedig leste minden kívánságomat. Nem is olyan rossz dolog betegnek lenni. Pont egy sírós sorozatot néztünk az ágyban feküdve mikor lehányt arccal és pólóval benyitott Kendall. Eltakartam a számat,így nem tudott kiszökni a nevetés a számon.

"Szívem,jobban meggondolva teljesen átadom az ápolgatást.Lili telibe hányt. Az ágya tiszta hányás. Le kell fürdetni,de először lemosom az arcom ha nem gond."-Vetett felénk egy 'szót se' nézést és pár perccel később felső nélkül jött ki a fürdőből. "Carlos? Megnyugtatlak ez nem bárányhimlő. Szimpla hányós vírus. Túléled,viszont én...kétséges."-Nézett ránk undorodott fejjel leülve az ágy szélére.

"Aja kojog a pockóm."- Totyogott be Lili kócos hajjal álmosan.Kitakaróztam az ágyból,hogy levegyem róla a koszos pólóját. "Kincsem anyu mindjárt ad egy kicsit enni,de előtte pancsolás van,hogy tiszta legyél.Carlos bevállalod? Addig én rendet teszek a szobájában és hozok ennit neki. "- Átnyújtottam neki a bugyiban levő Lilit. Először vissza akarta adni,másodszor már indult is nyitni a csapot a kádnál. Már a folyosón jártam kint mikor megköszöntem neki hangosan. Lili szobájába mentem ami bűzlött.Gyorsan kinyitottam az ablakot hogy kiszellőzzön a kicsi szoba.

 Majd két kart éreztem a derekamon."Ó te..megijesztettél!! Vegyél fel pólót nehogy fázzál. Oh ajjaj,olyan lett az alvós állata is."-Fordultam Kendallhez ijedten. Lilinek ez kiskora óta megvan és nem hajlandó anélkül lehunyni a szemeit amíg nem ölelgetheti.

"Add csak ide a mosni valókat,leviszem mindet és beteszem a mosást is. Közben néha less rájuk. Lili és Carlos kis bajkeverők!"- Befogott orral a karjába vette a hányásos lepedőt,párnát,állatokat és levitte őket. Én addig feltettem a tiszta ágynemű huzatot a matracra és vártam a kismanómat. De csak nem jöttek. Kezdtem rosszat sejteni,ha túl nagy csend van az jelent valamit. A fürdőbe futottam és megtaláltam az okot.

Lili elaludt fürdetés közben,Los pedig halkan és lassan próbálta vissza öltöztetni őt. Már a zokninál jártak mikor beléptem a fürdőszobába.

" Nagyon hálás vagyok Carlos tényleg sokat segítettél. Menj viszont haza,kezd késő lenni és biztos elég volt neked mára. Itt egy 5ezres a taxihoz. Ne vezess ma már,biztonságosabb a taxi.A kocsiért majd vissza jössz holnap akár."- Átvettem Carlostól Lilit aki szerencsénkre nem ébredt fel újra. Carlosra néztem aki rám nézve bohóckodott egy sort.

"Jobbulást neki,és köszi! Itt sem vagyok jó éjszakát nektek!"- Ezzel Los haza is ment. Egyedül hagyva engem és Kendallt. Talán megússzuk az estét újabb hányás nélkül is. Mikor benyitottam Lili szobájába az ablak be volt csukva. A szoba villany halványan égett,Kendall pedig a kis ágy mellé pár takaróból ágyat csinált kettőnknek.Oldalra forditott fejjel néztem elámulva. Elmosolyodtam,hihetetlenül aranyos gesztus ez tőle.

Amint meglátta Lilit felpattant és magához vette. " Átveszem innen,te pedig pihenj kérlek. Muszáj. Ahogy a kis hölgynek is,de legalább neki nem kell mondani. Elaludt magától is."-Nevetett álmosan. Mellé feküdtem bebújva a puha,meleg takaró alá. "De ha lepihenek elalszok és csak reggel fogok felkelni. Nem akarom hogy egyedül maradj vele egész éjjel. Én sem alszom."-Mondtam magabiztosan mire hangos sóhajt hallottam.

(Kendall szemszöge)

"Rendben,akkor van pár szabály. 1,Manónak kell hívnod mint régen,csak elszoktál tőle pedig imádtál így hivni. 2, A szemeden látni mennyire álmos vagy pihenj csak. Vigyázok Lili hercegnőre majd én. Szép álmokat."-Kapott egy jóéjt puszit majd lekapcsoltam a lámpát.

"Jóéjt Manó." -Suttogta már félálomban.Nagyon ki fog merülni ha nem alszik a Picim. Ezért is vettem rá,hogy aludjon egy kicsit. Mindketten hanyatt feküdtünk a földön levő szőnyegen amikor is a derekamhoz húzta magát amíg el nem aludt. Lilivel éjszakáztunk kettecskén. Sok mesét,történetet meséltem neki,de a vége felé elkezdte vakarni a kis kezét. Furcsálltam nagyon a dolgot.Felkeltem a földről az ágya fölé hajolva.

"Babám feküdj a hátadra. Megnézem a pici pocakodat. Ügyes vagy nagyon,igen!"- Mikor már hanyatt fekve volt felhúztam a pizsi felsőjét és tele volt apró kis pöttyökkel. "Most jön csak a neheze. Láz megvolt,anyutól elkaptad a hányós vírust és valószínűleg bárányhimlős is vagy...szót kell fogadnod,hogy hamar meggyógyulj. Itt alszunk melletted de muszáj becsukni a szemecskédet és pihenni."-Csendben figyeltem ahogy azon igyekszik,hogy el tudjon aludni. Néha rám-rám pillantott a fél szemével.A homlokáról fojt a víz,viszketett a pocakja és nem akarta elengedni az ujjamat.

~~~~

Már félálomban voltam mikor a hasára fordulva felült és láttam a fáradtságot a kis szemeiben. "Rosszul vagy? Mid fáj?"- Kiemeltem az ágyából letéve a puha szőnyegre. A hasára mutatott lebigyesztett fejjel. Azonnal vettem az adást,rohanva vele a wc-hez. Letérdeltem és az ölembe állítottam. Pont megtudta fogni a wc ülőkét.

"Most már szabad,ha hányingered van nyugodtan engedd ki. Vigyázok rád.Nem megyek sehova."-Simogattam az izzadt homlokát. Ahogy sejtettem,kijött belőle a vacsora.Ezek után szinte semmi nem maradt a hasában. Ami nem jó,mert nem lesz ereje a testének leküzdeni a bacikat.

"Nem jön több babám?"- Kivettem a hajgumit a hajából,mert kezdett kicsúszni belőle a haja. Újra össze fogtam könnyedén.Nemlegesen rázta a fejét.

"Apa... víz. Inni,inni."- Nyújtózkodott felém az én beteg kislányom. Téptem egy kis wc papírt amivel letöröltem a száját. Lehúztam a wc-t majd felvettem a derekamra és megmostam a száját amíg ő öblögetett.

"Kéjek tejcit."- Bújt a vállamhoz szorosan.

"Sajnos azt nem lehet. Esetleg kaphatsz gyömbéres szörpöt. Az megnyugtatná a pocakodat. Ráadásul anyu se nyírna ki érte reggel."-Nevettem halkan.Lili összeráncolt homlokkal figyelt engem.

"Jó jó. Gömbös szöjpit kéjek."- Egy pillanatra felcsillant a szeme,de hamar el is tűnt belőle az élet. Nagyon nehéz volt nem elnevetni magamat a gömbös szörp hallatán. Legalább próbálkozott kimondani,ez  legyen a mentségére. Lementünk a konyhába hogy csináljak neki gyömbéres szörpöt. Olyan hajnali fél 2 lehetett. Nyílt az ajtó és megláttam egy fáradt anyut. Mióta dolgozik hajnalig? Nem is tudok róla!Ez így nem mehet tovább.

"Anya,nem mondtad hogy ilyen későn érsz majd haza. Minden rendben?"- Kérdeztem aggódva. Látszott rajta mennyire kimerült,fáradt. Sok beteg lehetett a kórházban biztos.

"Minden a legnagyobb rendben van. Menjetek csak aludni. Miért van Lili a karjaidban? Sosem szokott éjszakánként felkelni."-Mondta aggódva.Levette a cipőjét meg a kabátját majd átvette tőlem Lili.

"Mondjuk úgy hogy bárányhimlős,lázas,hányingere van a kis angyalkának.Ez mind egyszerre. Martina fent alszik legalább,egyszerűen Lili az aki nem bírja elviselni a betegséget és cseppet sem alszik. Hosszú éjszakánk lesz ha nem nyomja be a szunyát."

"Mamival alszok."- Nyújtózkodott érte én pedig átadtam neki.Hátha anyum karjaiban elalszik hamarabb mint nálam.

"Kincsem mami most nagyon fáradt. Nem tudna rád figyelni te pedig beteg vagy nagyon. Vissza adlak apának. Ő vele alszol egy nagyot rendben?"- Lili csak álmosan bólogatott,fel se fogta nagyon miről van szó.

"Felmegyünk akkor. Te is feküdj le azért,nagyon későre jár."-Adtam neki egy puszit majd felmentem Lilivel a szobájába. A Picim nagyon mélyen aludt,nem kelt fel ránk.Lefektettem Lilit az ágyába majd lekapcsoltam a villanyt. Pár perccel később Lili  kikelt az ágyából,a hasamra mászott átölelve engem és elaludt hangosan szuszogva. "- Átöleltem én is a kis testét és így  aludtunk el.

Másnap/Martina szemszöge:

Délben keltem fel a hasamra fordultam a párnát szorongatva. Halkan nyöszörögtem mert mindenem fájt. "Ajj utálom ezt. "- Duzzogtam magamban. Lépteket hallottam a lépcsőn és hangokat.Nem akartam hangosan nevetni de nem sikerült vissza tartanom.A világ legaranyosabb vitáját hallottam ugyanis.

"Szóval ahogy megbeszéltük,én nyitom az ajtót neked,te pedig felkelted anyát egy puszival.Okés?"- Suttogni próbáltak de mindent tisztán hallottam.Még azt is ahogy a kislányom rákontrázott.

"Apa nem!Hadd ugorjak rá anyura. Biztos felébred tőle. Jó? "- Érvelt nagylány módjára.

"Kincsem azt nem lehet,beteg vagy és ő is. Fájna mindkettőtöknek. Marad a puszi!"- Figyelmeztette Lilit,nehogy megpróbálja véghez vinni a tervét. Kendall tehát kinyitotta az ajtót Lili pedig szaladt,lehetett hallani a kis lépteit a parkettán. "Lili Schmidt! Nem megmondtam neked hogy nem szabad?!"- Lehúzta rólam Lilit mire én hangosan nevetni kezdtem. Mind a kettő felém nézett. Kendall lehajolt Lili füléhez a fülébe súgva," Most vagy bajban vagyunk vagy...."-Közbe vágtam. "Vagy anya mindent hallott a folyosóról és aranyosnak találta a kis veszekedéseteket."

"Látod apa megmondtam!"- Vágott vissza az apjának. Fapofát vágtam."Óó ezt nem én mondtam."- Vigyorogtam.

"Lili csücsülj anya mellé,együnk mielőtt kihűl."- Mivel ágyba hozták a reggelit,de kicsit máshogy sült el a dolog mint elképzelték.

"Köszönöm a reggelit. Lili is besegített?"- Néztem rájuk büszkén. Mire Lili vadul bólogatni kezdett."Igen,igen!!"- Kántálta én pedig magamhoz öleltem de kibújt az ölelésből. "Anyu ne....viszketek nagyon. Látod azt? Tiszta piros."- Lebigyesztett szájjal nézett rám mint aki nagyon rosszat tett.

"Mindenhol piros pöttyös vagy de ilyen a bárányhimlő. Sokáig viszket de ha bekeni anya akkor elmúlik majd."- Söpörtem ki az arcából a szőke fürtjeit.

"Jendben. Azt meg tudom várni."- Elvett egy piritóst a tálcáról és beleharapott egy nagyot.Kendall leült mellém és oda adott nekem egy csokis croissantot."Köszönöm a tálcás reggelit. Nem az ágyban vagyunk,de már majdnem."- Adtam neki szájra puszit. Furcsa módon elhúzódott.

"Ne most kérlek."- Nem is akart felém nézni,csak a földet bámulta. Valami baj van ezt sejtettem.

"Manó mi nyomja a lelked?" - Borultam a vállára. Remélve hogy elárulja.

"Tegnap mikor Lilivel lent voltam a konyhában éjjel,anya hazajött. Teljesen ki volt merülve. Fogalmam sem volt hogy 2-kor ér haza napi szinten. Annyit tudok csak hogy béremelést kapott egy hete. De ez így nem éri meg...."- Nagyon félti az anyukáját.Ezt megértem teljesen.

"Viszont manó,Lilinek folyton kellenek a pelusok,cumisüveg,baba sampon meg minden más. Ezek mind drága dolgok. Ha nem vállalna el esti munkát,ezt mind nem tudnánk megadni Lilinek."-Mondtam óvatosan.

"Igen értem én,de ezt akkor sem folytathatja. Beszélek majd vele."- Aggódott.

Kopogtak az ajtón. "Bejöhetek? Nem zavarok?"- Kathy volt az. "Gyere csak be. Hogy vagy?"-Kérdeztem kedvesen.

"Figyeljetek gyerekek....Kendall apukája beperelt engem. Megtudta valahonnan hogy unokája lett és amíg nem láthatja addig mem fizeti a gyerek tartást. Havi 300 ezer esik így ki a havi kasszánkból. Ezért vállaltam be az éjszakás műszakot. Nem tehetek róla."- Látszott Kathyn mennyire sajnálja,viszont ez kicsit sem az ő hibája. Hanem Kendall apjáé!

"Spórólhatunk mától kezdve nem gond.Lilinek olcsóbb baba holmikat veszünk,amik szükségesek tényleg. Vannak olcsóbb samponok is.Én pedig lemondok a magazinokról. Lilinek legyen meg minden az a legfontosabb. Meg munkát is kaptam csak még nem mondtam el nektek. Féltem Kendall nem nézné jó szemmel hogy itt hagynám Lilit itthon míg én egy kávézóban dolgoznék reggeltől délutánig."

"De szívem ez nagyszerű!! Carlos tud vigyázni bármikor Lilire,én meg vállalok autó mosást a környéken. Szerencsére jó gazdak környéken lakunk. Nem lesz gond."- Mondta Kendall.

"Megérte Lili tmegtartani. Máris felnőttetek a szülői szerephez. Ez erről szól,áldozatokat kell hozni. Martina mikor tudnál kezdeni a kávézóban? Jó lenne azért a héten még elkezdened. Nemsokára jön a csekk amit kikell fizetni."- Sóhajtott Kathy,Kendall pedig nehezen viselte a helyzetet. Odabújtam hozzá," Megoldunk mindent.Esetleg kérhetek magasabb munkabért ha elárulom,hogy kislányom van aki most lett 1 éves."- Vetettem fel az ötletet.

"Vagy pont emiatt fognak kirúgni seperc alatt. Picim,szokj hozzá hogy egy kislány a munkáltató szemében egyenlő a halállal. Nem vesznek fel anyukákat,mi van ha Lili beteg lesz és nem tudsz emiatt bemenni akkor más kapja meg a melót helyetted. Ez ilyen egyszerű."- Szembesíteni próbált a  valósággal,de nem foglalkoztam vele. "Nem érdekel,elvégzem rendesen a munkát mindenképp."- Feleltem bátran.

"De ez nem így megy! Apa beperelt minket. A bíróság pedig rohadt drága és nincs pénzünk rá!! Értsd meg!Minden Lili miatt van!! Elmegyek apához és beszélek vele. Majd este jövök. Ne próbálj megállítani..."- Fogta a kabátját és elviharzott. Kinézve az ablakon láttam ahogy nyitja a kocsit. Elbújtam a függöny mögé. Nem bírtam végig nézni ahogy elmegy.

Lili rám nézett megszeppenve,és csak ennyit mondott "Szójok apunak hogy semmi baj nincs."- Szaladt ki a szobából de a lépcsőnél megállt. Hiszen még nem tud egyedül lemenni a lépcsőn. Most vagy soha,gyorsan kellett döntenem. Felkaptam Lilit és kirohantam a kertbe Kendall után. Nem szállt még be a kocsiba. Mintha tudta volna,hogy utána szaladok.

"Manó várj meg! Lili...."- Próbáltam kiabálni neki futás közben,a derekamon cipelve Lilit aki mellesleg nem volt túl könnyű. "Nem mehetsz el csak így szó nélkül. Kérek puszit és Lili is. Nem mehetünk veled? Hátha megenyhül apud szíve ha meglátja az unokáját. Na?"- Reménykedtem hogy elkísérhetem,de nemet mondott.

"Itthon kell maradnotok,mindent kézben tartok.Vigyázz anyumra. Lili baba te pedig anyára figyelj. Megteszed nekem?"- Figyelte Lilit,hogy mit fog tenni,Lili csak az orrára nyomott egy puszit." Este velem pancsizol. Megigéjed?"- Bújt a nyakamhoz.

"Amit csak a hercegnőm szeretne.Mennem kell.Vigyázzatok magatokra."- Kaptam egy puszit a homlokomra majd beszállt a kocsiba és elhajtott,vissza se nézett a visszapillantó tükörben. Sokkal könnyebb volt így. Remélem rendezni tudják a dolgokat bíróság nélkül is. Különben rossz vége lesz ennek.