Egy kis információ!

Sziasztok!

 Tudom,hogy sokan várjátok az újabb részt.Megnyugtatlak benneteket....íródik! DE szerdán előrehozott angol érettségi miatt szóbelizek ami osztályozó szintű.Májusban lesznek kisérrettségik is,meg a persze a rendes angol érettségim májusban és júliusban.Folyamatosan tanulnom kell rá. Emelett a hétfőm is teljesen átszerveződött mert 8 órát töltök gyakorlaton a kórházban és mire haza érek hulla fáradt vagyok és neki kell persze állni a leckéknek,tanulni a felelésekre....stb. Kezdődik a folyamatos pörgés....amint haladok a jövőév felé(utolsó évem lesz majd) annál többet kell majd nélkülöznötök.Főleg az írásaimat.Egyet viszont be fogok tartani,legvégső esetben is 8 naponta friss részt hozok majd nektek.

Remélem a kíváncsiságotok nem hervad le időközben és kitartotok a blog mellett. Köszönöm hogy nektek írhatok,és hogy imádjátok tényleg. Mindennél nagyobb öröm ez számomra hogy azt tehetem amit szeretek csinálni és kikapcsol egy nehéz nyüzsis nap után. Minden egyes olvasómnak köszönet a támogatásáért. xoxo

(105.rész) Mégsem olyan egyszerű..

Elnézést a kései feltöltésért,de sok minden közbe jött és nem volt időm írni,viszont ez EXTRA hosszú lett.<3 Remélem tetszeni  fog ez a rész! Ha tetszett szavazz a bejegyzés alján vagy írj kommentet. Minden visszajelzést szívesen várok.

Kendall szemszöge:

Kínos csend töltötte meg a szobát,miután Vivien kiviharzott mérgesen.James ezt megszívta. Ránéztem a haveromra,aki zsebre dugott kézzel állt az ajtóban elpirulva.Az ajtó felé biccentettem a fejemet,"Nem akarsz utána menni? Eléggé dühösnek látszott."- Fordultam meg az ágy irányába hogy felkeltsem Martinát. Leguggoltam az ágy szintjére és finoman megsimogattam az arcát."Jó reggelt ideje felkelni."-Mocorogni kezdett majd lassan kinyíltak a szemei és álmosan nagyokat pislogott engem nézve..Felálltam,nehogy elszúrjam a szép pillanatot.Innentől kezdve kis lépésenként fogom vissza nyerni a bizalmát.Ha ez kell ahhoz,hogy újra együtt lehessünk,benne vagyok!

"Jó reggelt James,te pedig Kendall vagy ugye?"-Könyökölt fel az alkarjával a háttámlának dőlve.Össze ért a tekintetünk és elmosolyodtam akaratlanul is."Igen. Hiszen te tudod a nevemet!"-Zavarba jöttem én is csak úgy mint James az előbb.Martina vállat vonva kitakarózott és mellém ült. A saját határait feszegetve fel és le nézegetett engem.Lehet hogy meg akarja szokni milyen mellettem lenni közvetlen. Ha ez igaz akárcsak részben is,mire hazajutunk a nyaralásból újra végig csókolgathatom lágy puszikkal az arcát."Tudom hát! Megjegyeztem tegnap este.Megyünk enni? Irtó éhes vagyok."- Vallotta be egy haskorgás kíséretében. Magamhoz öleltem a jobb karommal.

"Öltözz át és indulunk is."-Válaszoltam neki majd Jamest kihúztam magammal a folyosóra. "Mit akarsz csinálni?"- Kérdezte nem értve a dolgot.Azt se tudja hogy este beszélgettünk Martinával és a karjaimban aludt el. Hiszen ő kettesben töltötte az éjszakát egy kedves lánnyal akit Vivinek hívnak.

"Kutatott utánam és a gyerekek után Logan utasítására. A legvégén pedig a karjaimban aludt el.Újra közeledni próbál hozzám és izgatott vagyok emiatt. Minden olyan lesz mint régen. Mind ezt vártuk!!"- James a padlót nézve megrázta a fejét.Mire akar ezzel kilyukadni? A doki szerint is vissza fogja nyerni az emlékeit...olyan nincs hogy nem.Egyedül miért csak én hiszek ebben?

"Először is ha Vivivel összejövünk,már alapból változnak a dolgok. Másodszor,szerinted tényleg emlékezni fog minden egyes eseményre,apró gesztusra,emlékre amikkel az évek alatt gazdagodtatok?Fájni fog amit most mondok,de ezeknek mind búcsút mondhatsz. Maximum a gyerekekre fog emlékezni az is csupán 50% esély.Ne éld bele magadat túlságosan."- Eközben oda értünk a hotel szobája elé.Bambán bámultam ahogy becsukja maga mögött az ajtót. Egyedül maradtam a folyosón.Valaki hozzám szólt.

Hátra fordultam."Ömm bocsi....ez véletlen hozzám került de nem is az enyém."-Martina az ajtóban állt,kihajolva.Egy pókemberes pólót szorongatva a kezében."Az tényleg az enyém,de tartsd meg.Felveszed ma a kedvemért?"- Közelebb mentem hozzá minden egyes szó kimondásával. A mondat végére 10 centire álltunk egymástól.Megrázta cukin a fejét és a mellkasomhoz nyomta a kezeit benne a pólóval."A-a....a fiúk kinevetnének."- Halkult el a hangja bátortalanul.Álljon meg a menet,mióta fél a srácoktól?Ez nekem teljesen újdonság.Megfogtam a kezeimmel a vállait."Mire gondolsz pontosan?"-Komolyodtam el és tudni akartam a választ.Leszállt közénk a csend.

"Tegnap láttam Carlost és Jamest ahogy rólam beszélnek és nagyokat röhögtek!!"-Kulcsolta össze a karját a mellkasa előtt.Forgattam a szemeimet."Régi emlékekről beszéltek,ott voltam. Jól hallottam."-Nyugtattam meg,hogy nem ő volt a nevetés tárgya.Összeráncolta a szemöldökét úgy figyelt tovább engem."Ó értem.Nem szóltam."-Mondta egyszerűen,ledobva a pólómat az ágyra. Megfogtam a csuklóját és magam felé fordítottam. Egy fejjel magasabb vagyok Martinánál,ezért le kellett hajoljak egy picit hogy puszit nyomhassak az ajkára.Belegondoltam hogy mindent megkockáztatva megteszem."Siess vedd ezt fel és a strand nadrágodat.Elviszlek valahova."- Suttogtam a fülébe majd pakolni kezdtem a hátizsákomba a szükséges dolgokat.Naptejet,sapkát,térképet stb.

Miközben a táskába próbálkoztam betömni a piknikes takarót,hátra pillantottam a vállam fölött. Martina még mindig ott állt ahol hagytam. A szájához emelte a jobb kezét megérintve az ajkát.Kicsit lesokkoltam szegénykét. De nem úgy viselkedett mint akinek ellenére lett volna a szájra puszi.Befejeztem a pakolást és a vállamra vettem a túrázó táskát."Mehetünk,készen állsz?"-Aprót bólintott és elindultunk.Kisétáltunk a hoteltől egészen a 10 percre levő hegyig. A 10 percből lassan 30 perc lett mert csomószor hátra fordult és csak rám mosolygott. Mi ütött belé? Azonban aranyos volt meg kell hagyni.

Gyalog kellett mennünk,mert ahova megyünk ott nincsen parkoló.Felesleges lett volna kocsival menni ezáltal. A sziklás domboldalon másztunk fel egyre magasabbra.Martina régen is imádott hegyet és sziklákat mászni.Egy percig sem húzta a száját amikor meglátta mit fogunk csinálni.Előre engedtem,mert vigyázni akartam rá. Nem akartam hogy leesen és komoly baja essen tetézve a már meglevő améziáját. Egy szűk ösvényre érkeztünk.Onnan az út tovább vezetett csak át kellett mászni egy óriási sziklán.Martina ügyesen megoldotta úgy hogy feltoltam a lábánál fogva.Én azonban ott maradtam a szikla aljánál.Vissza pillantottam milyen hosszú utat tettünk meg eddig,vissza akarok én menni?Dehogy! Látni akarom a kilátást!

"Na nem jössz?"- Nézett le rám a sziklán térdelve.Körbe néztem keresve egy könnyebbik utat.Pechemre semmi mást nem találtam.Egyedül a sziklán át vezetett az út. Jobb oldalt a szikla falban találtam egy mélyedést és beleállva felrugaszkodtam a sziklára. Kezdett lecsúszni a kezem de Martina rátámaszkodott megtartva ezzel engem. Motyogtam egy gyors köszönömöt. Amint a bal lábam fent volt a sziklán,felhúztam a jobbikat is. "Ügyesen felmásztál kis majmom."- Röhögött a képembe. Kihúztam magamat azonnal.

"Ó ne akard kihúzni nálam a gyufát!"- Figyelmeztettem még időben.Imádja cukkolni az embereket bármiről is legyen szó."Akkor is egy nagy majom vagy. A srácok pedig a majom haverjaid."Kinyújtotta rám pimaszul a nyelvét.Sprintelni kezdett és eltűnt a távolban. Utána futottam a táskámmal a hátamon amit magamra kaptam sietve."Ha elkaplak egész hazáig a karjaimban foglak cipelni!"- Játszottam vele tovább.Végig futva az ösvényen,kezdett ritkulni a növényzet. Könnyen be lehetett látni a terepet. Egy magas pontra felállva megláttam Martinát.A hegy szélén lógatta le a semmibe a lábát.Gondoltam meglepem.Levettem a vállamról a táskát letéve a földre. Halkan próbáltam mögé osonni. Egy madár a semmiből azonban felém szállt meghiúsítva a tervemet.Sikerült orra esnem figyelmetlenségemben. Felhorzsoltam a fél térdemet és kiment a bokám."Áu áu áúú..."-Felszisszentem amint mozgatni próbáltam a bokámat de belenyilallt a fájdalom. "Elkéne egy kis segítség nekem."- Szóltam oda Martinának aki pár méterre ült tőlem háttal.

Meg se moccant.Túlságosan is elmerült a táj nézegetésben. Úgy látszik egyedül kell vissza cammognom a hotelig. Párat léptem de megadta magát a lábam és összecsuklottam."Az istenit!!"- Káromkodtam hangosan.Muszáj volt kiadnom a feszültséget. Baromira fájt a bokám. Martina felkapta a fejét hátra fordulva.Ó végre! "Veled meg mi történt?"- Jött oda hozzám aggódva.Eltorzult arccal lemutattam a mutató ujjammal a bokámra."Ez történt."-Ráharaptam az ajkamra.Martina teljesen nyugodt maradt,pedig a bokám dagadni kezdett. Leültem a porba ott ahol voltam.Leguggolt elém és kotorászni kezdett a táskámban.

Martina szemszöge:

Kendall furcsállta mit is turkálok a táskájában."Nyugi Kendall,ide tettem valahova...rá pakoltál. Ó meg is van." -Megörülve felemeltem a mobilomat.Logant tárcsáztam miközben felálltam a guggolásból hogy kendall ne legyen fültanúja a beszélgetésünknek. Ugyanis Logan Bébi-nek hív egy ideje.Össze zavar ez rendesen hogy van két fiú akinek nyilvánvalóan nem vagyok közönyös. Mindkettő álompasi,az egyikkel elvileg van két gyerkőcünk a másikra viszont emlékszem és pillangók járják át a gyomromat ha csak rá gondolok.

"Szia Logie!Van egy.-"-Félbe szakította a mondatomat rögtön.Belerúgtam egy kavicsba ami messze repült.

"Ti meg mégis merre vagytok? Mindenhol kerestünk már titeket.Jobb lenne ha sietnétek. Lemaradtok a reggeliről."- Szidott le,pedig nem is én tehetek az egészről. Kendall hozott ide el engem.Nem hagytam magamat,"Kendall szájon puszilt,összepakolt egy táskába mindent és elhozott a közeli hegyre.Olyan meseszép  "-Válaszoltam neki.Semmi bajom nem lesz ha esetleg nem rögtön reggelivel kezdem a napomat. Kendall is teljesen jól van. Majd utána beülünk valahova reggelizni.Gondoltam.Féltem hogy ki fog akadni.Ahogy sejtettem,nem reagált rá túl jól.

"Kendall elrabolt?? Te minek hagytad neki? Merre vagytok."-Sutyorgást lehetett hallani a háttérben majd beleszólt a telefonba."Azonnal érted megyek. Vedd rá valahogy hogy maradjatok ott ahol vagytok még egy kis ideig. Jut eszembe hol is vagytok?"-A recepciós csajjal beszélt velem párhuzamosan."Igen vissza jövünk köszönöm a kulcsot.Baba szereztem kocsit!"-Mielőtt bármit is mondhattam volna a védelmünkben.Úton van már...nekünk pedig annyi.Vissza ültem Kendall mellé.Rendesen bedagadt a bokája."Maradj itt,láttam egy forrást ide fele.Bevizezem ezt a pólót."-Kivettem a táskából egy kék pólót és a markomba szorítottam. Tudtam hogy a forrás víz jó hideg. Lejjebb viszi majd a duzzanatát.Mielőtt elindultam volna,megállított.

"Megígéred hogy vigyázol magadra?"-Nézett rám azokkal a nagy zöld szemeivel."Ígérem hogy vigyázok. Mindjárt jövök."-Lekocogtam a lejtőn és balra kanyarodva tovább mentem a kitaposott úton. Egy óriási fa mellett megláttam a kis forrást amit ide fele vettem észre.Leguggolva beáztattam jól a pólót és vissza mentem Kendallhez. Hanyatt fekve találtam rá.A sapkáját a feje alá tette és azon feküdt.Eltakarta a jobb kezével az arcát mert a nap erősen sütött pedig még csak reggel 8-9 körül van.Odasiettem hozzá."Ennyire fáj?"-Nagyon sajnáltam,durván nézett ki a bokája.A szabad kezével a kezemért nyúlt.Megszorította."Ettől elmúlik majd?"-Biccentett a vizes pólója felé.Megvontam a vállamat."Reménykedjünk benne."-Adtam neki egy nyugtató mosolyt amitől úgy tűnt eltudott lazulni.Mihelyst a bokáján pihent a vizes póló,lefeküdtem mellé. Együtt néztük a kék eget és a felhőket.

Később,hallottunk valakit aki a nevünket szólongatta.Felültem rögvest. Logan lesz az."Itt vagyunk!!Gyere fel a hegyre!"-Kiáltottam neki hangosan. Átnyúltam Kendall felett a táskájáért.Az ölembe vettem.Minél hamarabb le kell vinnünk Kendallt mert kezdett rosszul lenni.Soha nem láttam még valakit elájulni egy kificamodott boka miatt,viszont ezt Kendallnek sikerül lassan megcáfolnia.

"Magammal hoztam Jamest,hogy segítsen ha Kendall ell.-ellenállna.Mi történt vele?"-Logan arcára kiült az aggodalom mikor meglátta a haverját a földön kifeküdve.Felkeltem a földről,leporolva a fenekemet.A kezemben szorongattam a táskát."Siessünk,majdnem beájult nekem.Pedig csak a bokáját ficamította ki!"- Sürgettem a srácokat mert csak bámulták őt tehetetlenül."Ha ti nem segítitek le a hegyről akkor én fogom!"- Figyelmeztettem őket.Erre hirtelen észbe kaptak és felsegítették őt.Mindketten a hónalja alá nyúltak és a kezét a vállukra tették."Jólvan tesó,csak a kocsiig bírd ki valahogy.Leviszünk."- Nyugtatgatta James Kendallt akinek teljesen máson járt az agya.Igyekezett nem elveszíteni az irányítást a saját teste felett.

(Aznap délután a hotelban)
Martina szemszöge: 

Kendall a kocsiban sikeresen elájult és rám dőlt.Megijedten rendesen.Azt hittem csak alszik,de James pofozgatása után se tért magához.James felcipelte a szobánkba miután megérkeztünk a hotelhez.Segítettem levenni róla a cípőjét és betakartuk az ágyban."Itt maradok vele menj és beszélj Vivivel. Amit hallottam az estétekről....jobb ha tisztázzátok a kapcsolatotokat.Tisztára kivan miattad."-Emeltem fel a szemöldökömet. James lesütötte a szemét."Tudod mennyire bele vagyok zúgva pedig??Ha neked azt el tudnám mondani...."-Sóhajtott nehezen.Mindannyian tudjuk ezt,de ők valamiért nem vallják be maguknak. Egyszerűbb lenne mindkettőjüknek pedig.

"Felteszem neki a nagy kérdést. Szoríts hogy igent mondjon!"-A mondat végét se várta meg és kiszaladt a szobából."Na kiváncsi leszek mi lesz ebből."-Nevettem magamban.Felkeltem az ablakhoz lépve és behúztam a függönyt. Lepihentem Kendall mellé én is.Gondoltam alszunk egy kicsit. De amint lehunytam a szemem és álmodni kezdtem....Logan karjaiban találtam magamat....

"Soha nem foglak elengedni,ugye tudod."-Puszilta meg a fejem búbját. Lehunytam a szememet.Utáltam hogy titokban csináltuk ezt,Kendall háta mögött.Ő mit sem tudott erről.

"De Kendallé vagyok,nem a tied. Ezt ne felejtsd el. Ez csak egy kis bot..botlás volt.."- Dadogtam a végét.Nem is bírtam elviselni a bűntudatot ami rám nehezedett. Logannek meglehet semmi baja nincs,hiszen ő szingli. Viszont én most csaltam meg a barátomat! Egy szörnyeteg vagyok.

"Kendall nem érdemel meg téged egy percig sem.Nézz rám."- Felült az ágyban és a mellkasához húzott. Hallottam az erős szívverését."Ha igazán szeretnéd,nem történt volna ez meg köztünk. Ezt te is jól tudod."- Érvelt maga mellett.Megráztam a fejemet."Ez nem ilyen egyszerű! Te is biztos szerettél már két személyt egyszerre!!Mégis hogyan döntenéd el kit választasz??!" Megrázta a fejét."Egyszerű lenne,mindig téged választanálak bármilyen lány is versenyezne veled.......

Felriadtam csapzottan. Ez csak egy rossz álom volt.Letöröltem a kicsorduló könnycseppet a szemem sarkából."Ez nem lehet igaz...."-Fogtam meg az arcomat a tenyeremmel."Shh minden rendben?Kivel beszéltél álmodban?Nagyon forgolódtál.Megijesztettél."- Szólt mellőlem Kendall.Megijedve az ablakhoz álltam átölelve saját magamat.Láttam Kendall árnyékát közeledni.Kezét kitárva jött felém.Elsikoltottam magamat." MARADJ OTT!!Könyörgöm....."-Szipogtam a könnyeim közepette. "De nem bántalak!!"-Szorosan körém zárta a karját és magához ölelt.Lassan a remegő testem átvette Kendall testének a melegét és lenyugodtam.

(104.rész) Kis lépésekkel haladunk előre.

Akik még nem tudnak esetleg róla,elindítottam egy másik blogot is amit ezen a címen érhettek el: https://mydreamshauntme2.blogspot.hu/  Ne felejtsetek el vissza nézni ide, miután megnéztétek az új blogot. Ennek a résznek szerintem a vége lett a legjobb.Szerintetek? Jó olvasást. Hagyjatok kommentet magatok után ha tetszett a rész!! 

Kendall szemszöge:

Kiszaladtam az utcára Carlosékhoz. Sikerült megállítanom őket mielőtt átmentek volna a piros lámpán karon fogva.Félre húztam Martinát az út belső felére."Ne őrűlködjetek itt nekem! Majdnem elcsapott az az autó."-Ráadtam a kabátját nehogy megfázzon.Mikor is valaki a vállamra tette a kezét,rám támaszkodva."Skacok? Azt hiszem rosszul vagyok."- Össze ráncoltam a szemöldökömet.Oldalra néztem meglátva az eltorzult arcát,"Te maradj itt,el ne moccanj."-Kértem meg rá,és arrébb mentem Carlossal a bokorhoz. Ahogy sejtettem oda rókázott."Látod ezért nem kéne annyit inni mint mi. Tudod jól hogy nem bírja a gyomrod."-Hátra rúgott a lábával."Ouch ezt meg miért kaptam?"-Kezembe nyomott egy zsepit a szívem.Még mindig így hivom magamban,nem tudtam elengedni őt."Köszönöm.Rögtön vissza viszlek titeket a hotelba.De nincsen jól a gyomra szegénynek."- Mutattam az előre görnyedő haveromra.

"Persze nem gond.Megvárom."- Válaszolt egy apró mosollyal ahogy össze ért a tekintetünk.Megpaskoltam a vállát,hogy minden rendben lesz.Vissza mentem az étterembe Jamesnek szólni,hogy mi lelépünk és majd találkozunk reggel. A taxi is pont időben ért ide.Carlos végig feszengte a kocsi utat.A kezét babrálta elütve az időt.Alig várta,hogy kiszálljunk a taxiból.

"Minden rendben van?Jól vagy?"-Kérdeztem rá óvatosan,amint megérkeztünk a hotelhez és kiszálltam mert én ültem az ajtónál.Segítettem kiszállni neki,esküdözött mennyire jól van és semmi baja sincs ahhoz képest kettőt se lépett....ismét rókázott.Martina pont szembe jött velünk ahogy kiszállt az anyós ülésből becsapva a taxi ajtaját.Gyorsan eltakarta az arcát a kezével."Anyám ez undorító. H-hozd fel minél hamarabb a szobánkba,fent maradok vele."- Szólt közbe segítőkészen.Megráztam a fejemet,kizárt hogy ráhagyom a kijózanítását. Carlos ilyenkor nagyon bunkó tud lenni és még a végén megbántanák egymást.

"Úú okés,új terv.Te felmész a saját szobátokba én pedig elviszem Carlos a miénkbe. Jóéjt."-Elindultam vele,de Martina zavartan ácsorgott ott ahol hagytuk.Olyan ártatlanul nézett.Oldalra döntöttem a fejemet."Felkísérlek téged is csak ne nézz így okés?"-Oldani akartam a hangulatot.A varázsszóra elindult velünk együtt. Legalább vele nem kell veszekednem az este folyamán. Egy gonddal kevesebb. Fáradtan a lift falának dőltem amíg fel nem értünk a 10.emeletre. Kinyílt az ajtó és Los szinte kizúgott a liftből,minek állt az ajtónak támaszkodva? Fogalmam sincs,viszont vicces volt. Felsegítettem a padlóról. "Gyere lefekszünk az ágyadba. Jól fog esni."-Martina a kisujjamat fogta,én pedig Carlost toltam magam előtt hogy legalább elljussunk egyáltalán a szobánkig.

Amint a feje a párnát érte,benyomta a szunyát.Betakartam majd behúztam a függönyt.Az ágy mellé még oda tettem azért egy szemetest,hogy vészhelyzet esetén tudjon hova hányni. Martina az ajtóban várt türelmesen. Átvettem a melegítő gatyámat.Az ágyhoz lépve elvettem a párnámat a hónaljam alá szorítva.Körbe nézve a szobában,lekapcsoltam mindent nehogy felkeljen Carlos. Megvártam míg Martina kilép a folyosóra,hogy egyáltalán be tudjam zárni az ajtót.A csajok szobája kettővel jobbra volt a mienktől.

"Menj csak,beszélnünk kell."-Osontam be halkan utána a lakosztályukba.Az övéjük sokkal szebb és menőbb.Legközelebb mi választunk elsőként szobákat az egyszer biztos. Martina elkéredzkedett fürdeni én addig ledőltem az ágyra. Az ággyal szemben levő óriási festményt nézegettem.Eszembe jutott hirtelen,hogy küldenem kell Vivinek egy smst,hogy aludjon Jamessel ma este mert beszélnem kell Martinával és itt alszok ha minden jól megy.Pont a küldés gomb megnyomása után nyílt ki a fürdőszoba ajtó,Martina pizsiben volt már.Odajött az ágyhoz lehuppanva mellém."Miről is akarsz beszélni"-Kíváncsiskodott betakarózás közben.

Felkönyököltem a jobb alkaromra felé fordulva."Dolgokról,de főleg rólunk."-Válaszoltam nehezen.Sóhajtva felült az ágytámlának dőlve."És mik is azok a dolgok pontosan?"- Nem volt elragadtatva ettől a beszélgetéstől úgy láttam. Ha neki nincs kedve vissza kapni az emlékeit,minek vesződjek vele? A közös képeinket néztem a telefonom,úgy próbáltam erőt gyűjteni magamon. Minél több képet láttam,annál nehezebb lett megszólalnom.Ledobtam az ágyra a telefont és bezárkóztam a fürdőszobába lecsúszva az ajtónak dőlve.Kezembe temettem az arcomat."Soha nem fog ez már megoldódni!"- Vertem bele az öklömet a mosdókagylóba.Elhúzva a kezemet rendesen sajgott az ütés helye.

Amint a padlón üldögéltem elkezdett lecsukódni a szemem. Hátra döntöttem az ajtónak a fejemet....Félálomban egy kopogás felriasztott. Felkaptam azonnal a fejemet zavartan.Megdörzsöltem a szememet."Hm? Mit akarsz..."- Tudtam jól,ennek még koránt sincs vége.

"Te  Kendall vagy most már tudom a nevedet és nyilvánvalóan van köztünk valami. Végig néztem a képeket a mobilodon amit itt hagytál.Kezdenek rémleni a dolgok.Arra emlékszem hogy veszekedtünk a kocsiban mert az elvállalt munkádban csomót kell csókolóznod egy másik csajjal és akkor történt az ütközés.Mielőtt minden elsötétült hallottam a féltő hangodat és azt is hogyha bajom lesz,nem hagysz el semmiképp."-Mesélte nyugodtan.Kezdtem reménykedni!!Viszont az örömöm nem tartott sokáig.Ezek csupán a baleset előtti percek voltak ami rémlik neki.

"De hogy a baleset előtt miket csináltunk vagy bármi ami kettőnkkel kapcsolatos arra sajnos nem emlékszem,a liftben pedig az agresszív exem villant be a szemem előtt. Vivi neked küldte el azt az sms,igaz?"- Kérdezte,válaszra várva. Viszont mentségére legyen,hogy próbálkozik megérteni a múltját és nem adja fel.

"Vivi mindvégig vigyázott rád és ő tőle tudtam meg mindig az infókat rólad a baleset után.És igen nekem írta az este azt az smst. Minden percben arra várok,hátha csoda történik és emlékezni fogsz mindenre,csakhogy azóta eltelt 1 hónap és nem tűnik úgy nekem mintha bármi is megváltozna a jövőben.Mi van ha elveszíted az összes emlékedet amit velem töltöttél el? A doki szólt,ne sokkoljalak de emlékszel a két gyerekre nálunk otthon? Kayden és Lili....ők a mi gyerekeink.Tessék kimondtam!"- Frusztrált az érzés,hogy bármit mondtam nem tett semmit.Bizonyára ez se hatja meg túlságosan.Nagy csönd lett. Felkászálódtam a hideg kőről és kinyitottam az ajtót.

Martina egy vastagon összetűzött lapot olvasott az ágyon.Mikor meglátott felmutatta,"Szóval ezek igaziak. Nem mertem elhinni elsőre."-Elpirult arccal figyelt engem.Várjunk csak,azok a papírok az én szekrényemben voltak jó mélyre elrejtve!

"Te kutattál a cuccaim között?"-Kellett egy kis idő feldolgozni az imént hallottakat.Bólintott és tovább bújta a papírokat."Ne haragudj muszáj voltam. Logan csupán annyit mondott nekem,hogy kutassam fel az emlékeimet.Tegyek meg érte bármit ami segít.Tudnom kellett ki vagyok és mit keresek a lakásban ahova hazavittetek a kórházból. Sajnálom,nem fordul elő többet."- Kért őszintén bocsánatot.Leültem mellé az ágyba."Ezeket még te írtad alá."- Mosolyodtam el a szép emléken. Ő azonban megrázta a fejét.A kezembe nyomta a papírköteget. Meg akart tőle szabadulni.

"Lehet hivatalos az a papír,de akkor sem emlékszem  belőle semmire!! Kizárt,hogy anyuka lennék...."-Felkelt az ágyról és az ajtóhoz futott.Nehéz volt ezt egyszerre feldolgoznia,azt elhiszem. Viszont inkább tudja az igazságot mintsem elfelejtsen minket!Elé léptem megfogva a csuklóját."Hé,nézz rám."- Ficánkolt rendesen a fogásom ellenére."Min gondolkodsz,mi jár a fejedben.Mond ki.Hadd segítsek!"- Emeltem fel a hangomat,hátha abba hagyja a hisztit és beenged a lelkébe.Nekem is gyűltek a könnyek a szemeimben.

"Te ezt nem értheted!!Mit tennél ha egy nap felkelnél és az egész életed kitörlődne az emlékeidből.Te is beleőrülnél csak úgy mint én! Ott az a papír....nem mond semmit nekem....beleőrülök..."-Fogta a fejét és beletúrt a hajába.A földre rogyott zokogva.Fájt így látnom őt.Mindent félre téve,a mellkasomhoz szorítottam a csöppnyi testét ahogy a karjaimba zártam. Jobbra balra ringatóztam vele ahogy belém csimpaszkodott és a pólómba kapaszkodott az életét féltve.Halkan suttogtam a fülébe."Mindenre emlékezni fogsz megígérem.Segítek benne.De most nyugodj meg. Nagyon felizgattad magadat.Shhh."-Dúdolni kezdtem a kedvenc dalunkat neki. Pár perccel később halk szuszogásra lettem figyelmes. Lenéztem és csakugyan elaludt a karomban.Felvettem a karjaimba és lefektettem a puha ágyra.Felmásztam az ágy másik felére és odabújva hozzá elaludtam én is.Reménykedve legbelül,hogy reggel nem fog megverni amiért a derekánál van a kezem.

                                                                        ~~~~~
Vivi szemszöge:

Reggel valaki éneklésére keltem.A hasamon fekve balra nyúltam az ágyban.Egyedül a gyűrt lepedőt sikerült kitapintanom. Kinyitottam a szememet felülve az ágyban. Lecsúszott  rólam a takaró és kikerekedtek a szemeim.Egy szál ruha sem volt rajtam. Körbe néztem a szobában meglátva egy boxert a derékmagasságban levő szekrényen,a melltartóm a lámpán landolt és a többi ruha egy kupacban volt az ágyunk végében.
Törökülésben,magam köré húzva a takarót,előre hajoltam értük hogy legalább egy póló legyen rajtam.Felvettem sietve.A csuklómon levő hajgumival pedig összefogtam a hajamat."Mégis mi a francot csináltunk mi tegnap este??"-Kérdeztem magamtól.Fogta a fejemet mert rettenetesen sajgott. A zuhany még mindig folyt,megfelelő pillanatnak láttam,hogy lelépjek.

A takarót magam körül tartva és egy szál pólóban kiosontam a folyosóig. Körbe néztem gyorsan nehogy meglásson bárki is.Tiszta volt a terep,ezért elszaladtam a kettővel arrébb levő szobához amit már jól ismerek hiszen ez a mi szobánk Martinával.Megkönnyebbülve az ajtónak dőltem amint bejutottam a szobába."Jó reggelt!"-Mondta nekem álmosan valaki, én pedig felsikoltottam.

"Te ki vagy?"-Kérdeztem ijedten.Szinte sötét volt a szobában,nem láttam az arcvonásait az illetőnek aki felült az ágyban,csupán az alakját.Felvillant a lámpa és az ajtónak préseltem a testemet.Lehet ő nem tudja,viszont én nagyon is jól tudom hogy a takaró alatt semmi ruha nincs rajtam.Ettől feszengtem.

"Kendall vagyok.Tudod az egyik barátod.Mit keresel itt egyébként?Írtam neked este egy smst. Nem kaptad meg?"-Dörzsölte ki az álmosságot a szemeiből kitakarva magát.Martina még mélyen aludt.Nem ébresztettem fel a sikongatásommal,ez a mázlim.Vissza a jelenbe,"Tudom ki vagy. Ne viccelődj.Az sms.....ömm..."-Megmondva az őszintét,kiesett az éjszaka hátralevő része az étterem után. Kendall kíváncsian várta mit fogok mondani még.De csendben álldogáltam tovább az ajtónál.

Átvette a szót tőlem,"Csak szóltam,hogy aludj Jamessel mert én Martinával fogok."-Vonta meg a vállát mintha nem lenne nagy dolog.Összeszorítottam a szememet és a szám elé kaptam a kezemet."Basszus...."-Mire kinyitottam a szememet Kendall már át volt öltözve a rendes ruhájába. Bement a fürdőszobába megcsinálni a haját.Leültem az ágy végére ami pár méterre volt a fürdőszobától.Így tovább tudtunk beszélgetni."Biztos vagyok benne,hogy megkaptam az smst,de kizártnak tartom hogy egyáltalán elolvastam volna."-Pirultam el kissé.Nem vagyok az a felvágós csaj egyáltalán aki mindenkinek elújságolja ha lefeküdt véletlen valakivel. Ráadásul nem éppen a haverjának akartam tovább adni a sztorit.

"Vivi semmi gond,így is jól sültek el a dolgok az éjjel.Beszéltünk Martinával picit és hatalmas lépésnek számít hogy elaludt a karjaimban.Oké kimerítette teljesen a sírás de akkor is."-Tette fel a kezeit magasba megadva magát egy hatalmas mosollyal.Kezd visszatérni az élet a szemeibe. Örülök neki.Belém folytotta a szót egy kopogás az ajtón."Rendeltél reggelit?"-Kérdeztem Kendallhez vissza fordulva miután láttam nem nyitott be senki. Megrázta a vállát."Én ugyan nem.Esetleg a szoba szervíz lesz az,nyitom."- Kocogott ki az ajtóhoz.Az ajtóban pedig nem más várakozott mint....James...az éjszaka hőse. Kendall az ajtónak támaszkodott. "Te is jöttél esetleg elmesélni milyen éjszakád volt?"- Röhögni kezdett a saját poénján.Köhintettem egyet.Azonnal csendben maradt.James viszont nem bírta magában tartani mit csinált az éjjel. Felém mutatott,Kendall félre állt az útból és mindkettejük szeme rajtam landolt.

"Ez a csaj elképesztő az ágyban."-Kendall kajánul vigyorogni kezdett felém pillantva,James pedig büszke volt magára. Egyet felejtettek el,hogy ez nekem baromira kínos volt.Vörös fejjel neki mentem Jamesnek kifele menet hogy vissza menjek a szobájába."Tudod azt hittem nem veled töltöttem az éjjelt,viszont nem gondoltam volna hogy azonnal szétkürtölöd.Soha nem lesz köztünk semmi ezek után..."- Ezzel ott hagytam mindkettőjüket hadd gondolkozzanak el azon amit tettek.