(104.rész) Kis lépésekkel haladunk előre.

Akik még nem tudnak esetleg róla,elindítottam egy másik blogot is amit ezen a címen érhettek el: https://mydreamshauntme2.blogspot.hu/  Ne felejtsetek el vissza nézni ide, miután megnéztétek az új blogot. Ennek a résznek szerintem a vége lett a legjobb.Szerintetek? Jó olvasást. Hagyjatok kommentet magatok után ha tetszett a rész!! 

Kendall szemszöge:

Kiszaladtam az utcára Carlosékhoz. Sikerült megállítanom őket mielőtt átmentek volna a piros lámpán karon fogva.Félre húztam Martinát az út belső felére."Ne őrűlködjetek itt nekem! Majdnem elcsapott az az autó."-Ráadtam a kabátját nehogy megfázzon.Mikor is valaki a vállamra tette a kezét,rám támaszkodva."Skacok? Azt hiszem rosszul vagyok."- Össze ráncoltam a szemöldökömet.Oldalra néztem meglátva az eltorzult arcát,"Te maradj itt,el ne moccanj."-Kértem meg rá,és arrébb mentem Carlossal a bokorhoz. Ahogy sejtettem oda rókázott."Látod ezért nem kéne annyit inni mint mi. Tudod jól hogy nem bírja a gyomrod."-Hátra rúgott a lábával."Ouch ezt meg miért kaptam?"-Kezembe nyomott egy zsepit a szívem.Még mindig így hivom magamban,nem tudtam elengedni őt."Köszönöm.Rögtön vissza viszlek titeket a hotelba.De nincsen jól a gyomra szegénynek."- Mutattam az előre görnyedő haveromra.

"Persze nem gond.Megvárom."- Válaszolt egy apró mosollyal ahogy össze ért a tekintetünk.Megpaskoltam a vállát,hogy minden rendben lesz.Vissza mentem az étterembe Jamesnek szólni,hogy mi lelépünk és majd találkozunk reggel. A taxi is pont időben ért ide.Carlos végig feszengte a kocsi utat.A kezét babrálta elütve az időt.Alig várta,hogy kiszálljunk a taxiból.

"Minden rendben van?Jól vagy?"-Kérdeztem rá óvatosan,amint megérkeztünk a hotelhez és kiszálltam mert én ültem az ajtónál.Segítettem kiszállni neki,esküdözött mennyire jól van és semmi baja sincs ahhoz képest kettőt se lépett....ismét rókázott.Martina pont szembe jött velünk ahogy kiszállt az anyós ülésből becsapva a taxi ajtaját.Gyorsan eltakarta az arcát a kezével."Anyám ez undorító. H-hozd fel minél hamarabb a szobánkba,fent maradok vele."- Szólt közbe segítőkészen.Megráztam a fejemet,kizárt hogy ráhagyom a kijózanítását. Carlos ilyenkor nagyon bunkó tud lenni és még a végén megbántanák egymást.

"Úú okés,új terv.Te felmész a saját szobátokba én pedig elviszem Carlos a miénkbe. Jóéjt."-Elindultam vele,de Martina zavartan ácsorgott ott ahol hagytuk.Olyan ártatlanul nézett.Oldalra döntöttem a fejemet."Felkísérlek téged is csak ne nézz így okés?"-Oldani akartam a hangulatot.A varázsszóra elindult velünk együtt. Legalább vele nem kell veszekednem az este folyamán. Egy gonddal kevesebb. Fáradtan a lift falának dőltem amíg fel nem értünk a 10.emeletre. Kinyílt az ajtó és Los szinte kizúgott a liftből,minek állt az ajtónak támaszkodva? Fogalmam sincs,viszont vicces volt. Felsegítettem a padlóról. "Gyere lefekszünk az ágyadba. Jól fog esni."-Martina a kisujjamat fogta,én pedig Carlost toltam magam előtt hogy legalább elljussunk egyáltalán a szobánkig.

Amint a feje a párnát érte,benyomta a szunyát.Betakartam majd behúztam a függönyt.Az ágy mellé még oda tettem azért egy szemetest,hogy vészhelyzet esetén tudjon hova hányni. Martina az ajtóban várt türelmesen. Átvettem a melegítő gatyámat.Az ágyhoz lépve elvettem a párnámat a hónaljam alá szorítva.Körbe nézve a szobában,lekapcsoltam mindent nehogy felkeljen Carlos. Megvártam míg Martina kilép a folyosóra,hogy egyáltalán be tudjam zárni az ajtót.A csajok szobája kettővel jobbra volt a mienktől.

"Menj csak,beszélnünk kell."-Osontam be halkan utána a lakosztályukba.Az övéjük sokkal szebb és menőbb.Legközelebb mi választunk elsőként szobákat az egyszer biztos. Martina elkéredzkedett fürdeni én addig ledőltem az ágyra. Az ággyal szemben levő óriási festményt nézegettem.Eszembe jutott hirtelen,hogy küldenem kell Vivinek egy smst,hogy aludjon Jamessel ma este mert beszélnem kell Martinával és itt alszok ha minden jól megy.Pont a küldés gomb megnyomása után nyílt ki a fürdőszoba ajtó,Martina pizsiben volt már.Odajött az ágyhoz lehuppanva mellém."Miről is akarsz beszélni"-Kíváncsiskodott betakarózás közben.

Felkönyököltem a jobb alkaromra felé fordulva."Dolgokról,de főleg rólunk."-Válaszoltam nehezen.Sóhajtva felült az ágytámlának dőlve."És mik is azok a dolgok pontosan?"- Nem volt elragadtatva ettől a beszélgetéstől úgy láttam. Ha neki nincs kedve vissza kapni az emlékeit,minek vesződjek vele? A közös képeinket néztem a telefonom,úgy próbáltam erőt gyűjteni magamon. Minél több képet láttam,annál nehezebb lett megszólalnom.Ledobtam az ágyra a telefont és bezárkóztam a fürdőszobába lecsúszva az ajtónak dőlve.Kezembe temettem az arcomat."Soha nem fog ez már megoldódni!"- Vertem bele az öklömet a mosdókagylóba.Elhúzva a kezemet rendesen sajgott az ütés helye.

Amint a padlón üldögéltem elkezdett lecsukódni a szemem. Hátra döntöttem az ajtónak a fejemet....Félálomban egy kopogás felriasztott. Felkaptam azonnal a fejemet zavartan.Megdörzsöltem a szememet."Hm? Mit akarsz..."- Tudtam jól,ennek még koránt sincs vége.

"Te  Kendall vagy most már tudom a nevedet és nyilvánvalóan van köztünk valami. Végig néztem a képeket a mobilodon amit itt hagytál.Kezdenek rémleni a dolgok.Arra emlékszem hogy veszekedtünk a kocsiban mert az elvállalt munkádban csomót kell csókolóznod egy másik csajjal és akkor történt az ütközés.Mielőtt minden elsötétült hallottam a féltő hangodat és azt is hogyha bajom lesz,nem hagysz el semmiképp."-Mesélte nyugodtan.Kezdtem reménykedni!!Viszont az örömöm nem tartott sokáig.Ezek csupán a baleset előtti percek voltak ami rémlik neki.

"De hogy a baleset előtt miket csináltunk vagy bármi ami kettőnkkel kapcsolatos arra sajnos nem emlékszem,a liftben pedig az agresszív exem villant be a szemem előtt. Vivi neked küldte el azt az sms,igaz?"- Kérdezte,válaszra várva. Viszont mentségére legyen,hogy próbálkozik megérteni a múltját és nem adja fel.

"Vivi mindvégig vigyázott rád és ő tőle tudtam meg mindig az infókat rólad a baleset után.És igen nekem írta az este azt az smst. Minden percben arra várok,hátha csoda történik és emlékezni fogsz mindenre,csakhogy azóta eltelt 1 hónap és nem tűnik úgy nekem mintha bármi is megváltozna a jövőben.Mi van ha elveszíted az összes emlékedet amit velem töltöttél el? A doki szólt,ne sokkoljalak de emlékszel a két gyerekre nálunk otthon? Kayden és Lili....ők a mi gyerekeink.Tessék kimondtam!"- Frusztrált az érzés,hogy bármit mondtam nem tett semmit.Bizonyára ez se hatja meg túlságosan.Nagy csönd lett. Felkászálódtam a hideg kőről és kinyitottam az ajtót.

Martina egy vastagon összetűzött lapot olvasott az ágyon.Mikor meglátott felmutatta,"Szóval ezek igaziak. Nem mertem elhinni elsőre."-Elpirult arccal figyelt engem.Várjunk csak,azok a papírok az én szekrényemben voltak jó mélyre elrejtve!

"Te kutattál a cuccaim között?"-Kellett egy kis idő feldolgozni az imént hallottakat.Bólintott és tovább bújta a papírokat."Ne haragudj muszáj voltam. Logan csupán annyit mondott nekem,hogy kutassam fel az emlékeimet.Tegyek meg érte bármit ami segít.Tudnom kellett ki vagyok és mit keresek a lakásban ahova hazavittetek a kórházból. Sajnálom,nem fordul elő többet."- Kért őszintén bocsánatot.Leültem mellé az ágyba."Ezeket még te írtad alá."- Mosolyodtam el a szép emléken. Ő azonban megrázta a fejét.A kezembe nyomta a papírköteget. Meg akart tőle szabadulni.

"Lehet hivatalos az a papír,de akkor sem emlékszem  belőle semmire!! Kizárt,hogy anyuka lennék...."-Felkelt az ágyról és az ajtóhoz futott.Nehéz volt ezt egyszerre feldolgoznia,azt elhiszem. Viszont inkább tudja az igazságot mintsem elfelejtsen minket!Elé léptem megfogva a csuklóját."Hé,nézz rám."- Ficánkolt rendesen a fogásom ellenére."Min gondolkodsz,mi jár a fejedben.Mond ki.Hadd segítsek!"- Emeltem fel a hangomat,hátha abba hagyja a hisztit és beenged a lelkébe.Nekem is gyűltek a könnyek a szemeimben.

"Te ezt nem értheted!!Mit tennél ha egy nap felkelnél és az egész életed kitörlődne az emlékeidből.Te is beleőrülnél csak úgy mint én! Ott az a papír....nem mond semmit nekem....beleőrülök..."-Fogta a fejét és beletúrt a hajába.A földre rogyott zokogva.Fájt így látnom őt.Mindent félre téve,a mellkasomhoz szorítottam a csöppnyi testét ahogy a karjaimba zártam. Jobbra balra ringatóztam vele ahogy belém csimpaszkodott és a pólómba kapaszkodott az életét féltve.Halkan suttogtam a fülébe."Mindenre emlékezni fogsz megígérem.Segítek benne.De most nyugodj meg. Nagyon felizgattad magadat.Shhh."-Dúdolni kezdtem a kedvenc dalunkat neki. Pár perccel később halk szuszogásra lettem figyelmes. Lenéztem és csakugyan elaludt a karomban.Felvettem a karjaimba és lefektettem a puha ágyra.Felmásztam az ágy másik felére és odabújva hozzá elaludtam én is.Reménykedve legbelül,hogy reggel nem fog megverni amiért a derekánál van a kezem.

                                                                        ~~~~~
Vivi szemszöge:

Reggel valaki éneklésére keltem.A hasamon fekve balra nyúltam az ágyban.Egyedül a gyűrt lepedőt sikerült kitapintanom. Kinyitottam a szememet felülve az ágyban. Lecsúszott  rólam a takaró és kikerekedtek a szemeim.Egy szál ruha sem volt rajtam. Körbe néztem a szobában meglátva egy boxert a derékmagasságban levő szekrényen,a melltartóm a lámpán landolt és a többi ruha egy kupacban volt az ágyunk végében.
Törökülésben,magam köré húzva a takarót,előre hajoltam értük hogy legalább egy póló legyen rajtam.Felvettem sietve.A csuklómon levő hajgumival pedig összefogtam a hajamat."Mégis mi a francot csináltunk mi tegnap este??"-Kérdeztem magamtól.Fogta a fejemet mert rettenetesen sajgott. A zuhany még mindig folyt,megfelelő pillanatnak láttam,hogy lelépjek.

A takarót magam körül tartva és egy szál pólóban kiosontam a folyosóig. Körbe néztem gyorsan nehogy meglásson bárki is.Tiszta volt a terep,ezért elszaladtam a kettővel arrébb levő szobához amit már jól ismerek hiszen ez a mi szobánk Martinával.Megkönnyebbülve az ajtónak dőltem amint bejutottam a szobába."Jó reggelt!"-Mondta nekem álmosan valaki, én pedig felsikoltottam.

"Te ki vagy?"-Kérdeztem ijedten.Szinte sötét volt a szobában,nem láttam az arcvonásait az illetőnek aki felült az ágyban,csupán az alakját.Felvillant a lámpa és az ajtónak préseltem a testemet.Lehet ő nem tudja,viszont én nagyon is jól tudom hogy a takaró alatt semmi ruha nincs rajtam.Ettől feszengtem.

"Kendall vagyok.Tudod az egyik barátod.Mit keresel itt egyébként?Írtam neked este egy smst. Nem kaptad meg?"-Dörzsölte ki az álmosságot a szemeiből kitakarva magát.Martina még mélyen aludt.Nem ébresztettem fel a sikongatásommal,ez a mázlim.Vissza a jelenbe,"Tudom ki vagy. Ne viccelődj.Az sms.....ömm..."-Megmondva az őszintét,kiesett az éjszaka hátralevő része az étterem után. Kendall kíváncsian várta mit fogok mondani még.De csendben álldogáltam tovább az ajtónál.

Átvette a szót tőlem,"Csak szóltam,hogy aludj Jamessel mert én Martinával fogok."-Vonta meg a vállát mintha nem lenne nagy dolog.Összeszorítottam a szememet és a szám elé kaptam a kezemet."Basszus...."-Mire kinyitottam a szememet Kendall már át volt öltözve a rendes ruhájába. Bement a fürdőszobába megcsinálni a haját.Leültem az ágy végére ami pár méterre volt a fürdőszobától.Így tovább tudtunk beszélgetni."Biztos vagyok benne,hogy megkaptam az smst,de kizártnak tartom hogy egyáltalán elolvastam volna."-Pirultam el kissé.Nem vagyok az a felvágós csaj egyáltalán aki mindenkinek elújságolja ha lefeküdt véletlen valakivel. Ráadásul nem éppen a haverjának akartam tovább adni a sztorit.

"Vivi semmi gond,így is jól sültek el a dolgok az éjjel.Beszéltünk Martinával picit és hatalmas lépésnek számít hogy elaludt a karjaimban.Oké kimerítette teljesen a sírás de akkor is."-Tette fel a kezeit magasba megadva magát egy hatalmas mosollyal.Kezd visszatérni az élet a szemeibe. Örülök neki.Belém folytotta a szót egy kopogás az ajtón."Rendeltél reggelit?"-Kérdeztem Kendallhez vissza fordulva miután láttam nem nyitott be senki. Megrázta a vállát."Én ugyan nem.Esetleg a szoba szervíz lesz az,nyitom."- Kocogott ki az ajtóhoz.Az ajtóban pedig nem más várakozott mint....James...az éjszaka hőse. Kendall az ajtónak támaszkodott. "Te is jöttél esetleg elmesélni milyen éjszakád volt?"- Röhögni kezdett a saját poénján.Köhintettem egyet.Azonnal csendben maradt.James viszont nem bírta magában tartani mit csinált az éjjel. Felém mutatott,Kendall félre állt az útból és mindkettejük szeme rajtam landolt.

"Ez a csaj elképesztő az ágyban."-Kendall kajánul vigyorogni kezdett felém pillantva,James pedig büszke volt magára. Egyet felejtettek el,hogy ez nekem baromira kínos volt.Vörös fejjel neki mentem Jamesnek kifele menet hogy vissza menjek a szobájába."Tudod azt hittem nem veled töltöttem az éjjelt,viszont nem gondoltam volna hogy azonnal szétkürtölöd.Soha nem lesz köztünk semmi ezek után..."- Ezzel ott hagytam mindkettőjüket hadd gondolkozzanak el azon amit tettek.