2017. július 17., hétfő

(118,rész) A döntés a tied.

Köszönöm a 2 kommentet,továbbra is várom őket.Hogy tudjam megéri-e írnom nektek.Szerintem hihetetlneül aranyos lett a vége,az eleje pedig nagyon "végig izgulós" viszont megszavaznám ezt a blog legjobb részének.Ki van benne? <3 Jó pihit és olvasást.
Kevin szemszöge: 
Martina hamar felkelhetett mert negyed 10-kor már senki nem aludt mellettem a kihúzott kanapén. Nagyokat nyújtózkodva körbe néztem hátha megtalálom.A teraszon ült kint egy takaróba burkolózva és valamit ivott.A felsőmet levettem a karfáról és kimentem hozzá.Félúton felvettem. Megköszörültem a torkomat.Ijedten hátra fordult."Én csak....ez tea.Megkóstolhatod ha nem hiszel nekem."-Dadogta megrémülve.Megráztam a fejemet sóhajtva egyet.Odasétálva hozzá,mellé ültem.A kezemet a homlokára tettem,már nem égetett.Szerencsére,különben kihívtam volna a mentőket."Ma be kell vásárolnunk.Hogy érzed,el tudsz kísérni engem?"-A napfelkeltét néztük mindketten. Annyira gyönyörű volt.Egyszer csak valaki rám hajtotta a fejét.Jobbra lestem és Martina a karomba kapaszkodott."Kendallel mindig így néztük reggelente."-Muszáj lesz magamban tartani a titkot.Nem jöhet rá hogy körözik.Legalábbis még nem ameddig ki nem találok valami okosat.

"Elhiszem,nem hiányzik az öcsém?"-Lehet rosszat mondtam mert azonnal fészkelődni kezdett a karjaimban.Kiderült hogy csak tüsszentenie kellett."Egészségedre."-"Köszi,éjszaka vele álmodtam.....jó lenne mellette lennem,de rám erőlteti a kezeléseket.Most is mindenem el van zsibbadva,reszketek.Szerinted tényleg megéri ez?"-Fakadt ki belőle a félsz és düh egyben.A combombra csaptam felállva."Erről nem nyilatkozom.Irány a bolt,tereljük el egy picit a gondolataidat.Rádfér és csakhogy tisztában legyél a dolgokkal,Kendall nem véletlen hívta rád a rendőr....mármint nagyon aggódik érted és várja a hazatértedet."-Fejeztem be gyorsan.

Előre küldtem Martinát a kocsihoz,amíg gyorsan engedtem magunknak üvegben teát az útra.Sokat kell innia,ezt az egyet még én is tudom.Bezártam a tóparti házat és beültem a kormány mögé.Jobbra néztem,takaróba volt megint gubózva,fáradtan dőlt a fejével a fejtámlának."Sokat aludtam mégis kimerült vagyok...ez nem normális dolog..."-Sóhajtotta gyengén.Nagyon félek,hogy ezt nem fogjuk tudni tovább húzni.Legkésőbb este felhívom Kendallt.A végén miattam lesz komolyabb baja,azt pedig nem szeretném egyáltalán. Több mint fél óra volt a kocsi út a plázáig,legalább a dupláját töltöttük shoppingolással.A végén pedig egy hatalmas puszit is kaptam tőle.Utálni fogom magamat este,de fel kell adnom az öcsém csaját a rendőröknek.....A legszebb ebből pedig az,hogy ő ebből semmit sem sejt.
Még a mekibe is beültünk egy menüre miután minden egyes boltot végig néztünk.Martina az én hamburgeremet is elkérte,engedtem neki szüksége van a testének a tápanyagokra.Éppen a kávémat fejeztem be mikor megláttam két rendőrt közeledni felénk.Az összes bevásárlós táskát felvettem az asztalunk mellől,megfogtam Martina csuklóját és behúztam kettőnket a férfi mosdóba egy mozdulattal.Hangosan lihegve álltunk az üres wc-ben.Nagy szemekkel nézett rám."Mégis mit csináltál?Menjünk ki."-Elkezdett az ajtó felé tuszkolni a mellkasomnál fogva.Itt a pillanat.Nincs tovább.Képtelen vagyok tovább titkolni előle egy ekkora dolgot.

"Utálom kimondani de köröznek a zsaruk és az előbb két rendőr jött felénk."-Mondtam egy szuszra.Kicsit megkönnyebbült a lelkem.A reakcióján megdöbbentem,röhögni kezdett."Mit csináltál amiért köröznek?"-Dőlt a wc falának keresztbe font karral.Én a mosdóknál álltam.Most valahogy nem tűnt betegnek."Engem köröznek??A fenéket.A te képeddel van körbe plakátolva a környéketek amerre laktok Kendallel!!Jobb lenne ha felfognád."-Emeltem fel a hangomat pedig mindenki tudja hogy nyugodt természet vagyok.Ami ezek után történt....azt jobb lenne kihagyni a történetből,de sajnos igenis megtörtént.Egyszerre dobtam el a táskákat a kezemből,Martina testéért nyúlva.Hiszen rohamot kapott a szemem előtt.Sikerült lefektetnem a földre.Egy percig sem érdekelt hogy a koszos földön van.Az életét kellett megmentenem.

A földön ültem törökülésben,a fejét az ölemben tartva."Ne ne ne.....maradj velem!!! A fenébe is miattam fog elveszíteni az öcsém...."-Ennél a pontnál sírni kezdtem.Igyekeztem lefogni a kezeit,de túlságosan is rángott.Remegő kézzel tárcsáztam először a mentőket,majd Kendallt."T...tesóó! Valami nagyon nagy baj van....sokk..sokk...ot kapott az orrom előtt...én csak kiabáltam vele...rángatózik...velem volt....A RoseWood-i plázában vagyunk.Én nem akartam...hidd el....sajnálom nagyon sajnálom."Akadt el a hangom teljesen.

"HOGY MIT CSINÁLTÁL??!AZONNAL OTT VAGYOK.BÍRJ KI 10 PERCET!! MENTŐT HÍVTÁL??ÚRISTEN...HA MOST MEGHAL AZ A TE HIBÁD LESZ!!"-Ezek után kinyomta a hívásomat.Csendben harapdáltam a számat,megérdemlem hiszen egy beteg lánnyal mentem el túrázni meg minden mást csinálni.Én hülye."Martina tartsd nyitva a szemedet,hallod??Kapsz borogatást."-Levettem a pulcsimat és bevizeztem,szerencsére felértem ülve is a csapot.Majd a vizes szövetet a homlokához nyomtam.Imádkozva hogy segítsen ez. Folyamatosan beszéltem hozzá,még ha válaszolni képtelen is volt."Itt vannak a mentősök.Magadra kell hagyjalak velük.Vigyáznak rád."-Elemeltem a fejét az ölemből mire a rohama súlyosabb irányt vett.Vérezni kezdett az orra és a füle is.Remegő kezekkel megfogta a bokámat.Merev tekintettel sikerült csak rám néznie.Hosszú másodpercek után sikerült elegendő erőt összeszedni pár szó kimondásához.Megnyalta az ajkát. Lassan beszédre nyitotta a száját."N..e...me...nj...e..."-Homályosodni kezdett a látása egy sikoltással.

"Sajnálom hercegnő,le kell mennem Kendallhez.Ide jött."-Fájó szívvel hátat fordítottam neki.A legközelebbi lifthez szaladtam bepánikolva.A hívó gomb fém paneljén kopogtam az ujjaimal amíg feljött a lift a harmadik szintre.Sietve beszálltam és kitoltam azt a párt aki bent volt."Bocs!!! Vészhelyzet."-A torkomban dobogott a szívem mire leértem.Kendall azt mondta hogy szürke kisbusszal jönnek.Kiérve a pláza elé,hatalmas tömeg fogadott és legalább 10 pirosan-kéken villodzó rendőr autó.

Átvágva magamat a nagy tömegen,láttam Kendallt kiszállni a kisbusz hátuljából vörös fejjel.Láttam a sajtósókat is a hatalmas kameráikkal együtt,plusz a rajongók is megtaláltak minket.Carlos,Logan és James mögénk állt.

"Nos??Hogy van Martina mondj már valamit!"-Förmedt rám az öcsém.Meghúztam magamat.Kezdtem én is ideges lenni.Kicsit rémisztő volt a sok ember.A semmiből elkapta valaki hátulról a kezemet és megbilincseltek.Nagy szemekkel néztem a srácokra."Ez mégis mit akar jelenteni?!!"-Teljesen elvesztettem a fejemet.James szólt közbe."Tudod te azt nagyon is jól.Mióta tartod jó ötletnek egy rákos lánnyal bujkálni a rendőrség elől?"-James nekem esett volna ha Carlos és Kendall nem kapják el időben a kezeit."Fogd vissza magad.Te is sokkoltál engem egy fontos dologgal.Tudnék mondani egyet s mást hogy melyikőtök a hülyébb."-Állt közénk az öcsém.

"Kendall ott jönnek a mentősök a hordággyal!!"-Szólt aggódva Carlos.Engem teljesen egyedül hagytak a rendőrökkel,mentek megnézni hogy van Martina.Hátra vetettem egy pillantást.Egy mentős a derekán ült és próbálták újraéleszteni.Ha ezek voltak az utolsó napjai,nekem tényleg lőttek."Most be kell önt vigyük a rendőr örsre felvenni a vallomását."-Beültettek a szolgálati autóba.Carlos odarohant még hozzám mielőtt rám csukták volna az ajtót."Most mindenki teljesen kivan akadva,de itt a bankszámlaszámom,vegyél le róla annyit amivel szabad lábra helyeznek.Majd még beszélünk."-Veregetett vállon.Figyelmes húzás volt ez tőle,nem is számítottam rá."Köszi,remélem egy éjszakával megúszom és rettenetesen sajnálom.Martina csak este árulta el hogy beteg,addig csak emlékeket akart szerezni anélkül hogy valaki sajnálná.Ezt meg kell hogy értsd.Én csak jót akartam.Szia Los."-Becsukták a kocsi ajtót. Szembesülnöm kellett a magánnyal.Hanyatt dőltem a kényelmetlen ülésnek.De még nem indultunk el,legalább 2 órát ülhettem bent mire mindenki elment a helyszínről.A tévésektől kezdve a rajongókig.Hosszú éjszakám lesz....

Kendall szemszöge:

Egyikőnk se mehetett be a mentővel a kórházba,ezért Logan vezetett míg mi hátul kuporogtunk csendben."Martina megfog halni?"-Törte meg a kínos csendet Carlos az okos kérdésével.Mérges fejjel fordultam feléje felvont szemöldökkel."Hogy mit mondtál?Miért halna meg??"-Soha senki ne mondja ezt nekem.Felfog épülni és minden rendben lesz."Hát mikor beültünk a kocsiba,a mentős Martina derekán ült és újraélesztették.Tudod azt akkor kell ha leáll a szíve és nincs pulzusa."-Okoskodott tovább mintha mi ezekkel a tényekkel nem lennénk tisztában.Befogtam a kezemmel a száját."Jobb ha most befogod.Ne is folytasd."-Figyelmeztettem halálos tekintettel.Levettem a kezemet a szájáról.Keresztbe font karral bámultam az utat ami elénk tárult.Türelmetlenül dobogtam a lábammal a padlón.Nemsokára kiszálltunk a kórház bejárata előtt.Ismertem a menetet.Bejelentkeztem a recepciónál és felmentünk az intenzív osztály előtti várakozó terembe.James és Carlos elment négyünknek kávét venni.

Logannel éppen a tévé nézésbe feletkeztünk bele,mikor a folyosóról verekedés hangjait hallottuk. Össze is törtek egy cserepes virágot.Az szólhatott ekkorát.Rögtön felpattantunk,kirohanva hozzájuk.Carlos birkózott Jamessel."Megérdemli hogy kiengedjék!Nem tett semmi rosszat.Nekem mindent elmesélt!!!Meg kell értened hogy csak nyugtot akart magának.Ezt meg is kapta Kevintől."-James erre teljesen bepöccent.

Izzadni kezdett a homloka,összehúzta a szemöldökét úgy meredt Carlosra."Nálad teljesen elmentek otthonról.Most Martina életéért küzdenek,mert Kevin jót akart tenni! Ha meghal a hugom,kinyírom Kevint.Esküszöm!!!"-Eleget hallottunk azt hiszem.Logan Jamest húzta magával,míg rám Carloskánk jutott."Ez igaz amit az előbb mondtál?Tényleg ennyire sok voltam neki?Én azt hittem a kezeléseket nem akarja.....szóval én miattam szökött el,túlságosan is nyomattam a bemagolt monológ szöveget."-Beletúrtam a hajamba frusztráltan.Carlos aprót bólintott."Lehetséges.Tőle kérdezd majd meg."-Visszajöttek szépen lassan Loganék.

"Bocsánat amiért megvertelek."-Ült le James mellénk."Megvan bocsátva.Én is sajnálom,de azért nem nyírhatsz ki mert pénzt adtam neki hogy kijöhessen ha letartóztatnák mégis csak."-Érvelt ésszerűen. Logan lecsitított minket mert jött az orvos felénk fehér köpenyben.Az arckifejezése semmit mondó volt.Rögtön feltápászkodtam a kényelmetlen székről,mire James visszanyomott.Komoran mondta, "Csak a családtagok kaphatnak információt tudod."-Ott mentem lecsaptam volna ezért."Kösz,kedves vagy.Én akkor haza is megyek.Császtok!"-"Hali Kendall."Persze csak Carlos köszönt el,Jamesék túl elfoglaltak voltak a dokival.Ennyit arról,hogy csak közeli családtag kaphat felvilágosítást és ha jól emlékszem Loganről nem derült még ki hogy Martina testvére lenne szintén.Kicsit sem érdekelt innentől fogva mi lesz vele.Majd szépen James ápolgatja,elvégre én túl sok voltam neki.Hát megnyugodhat,nem fogom zavarni.Otthon leszek Kaydennel és Lilivel.Sőt még az is megeshet hogy fent maradok velük és filmezünk egész éjjel.Kiálltam a kórház parkolójából egyenesen haza hajtva.

Feltrappoltam a szobánkba.Letérdeltem az ágyunk széléhez,elővéve a futós cipőmet.Felvettem a futósszerelésemmel együtt.Az egész szettemet pedig a kedvenc fekete sapim egészítette ki."Mostmár készen állok."-Zsebre vágtam a mobilomat,a nyakamra akasztva a fülesemet.Leérve a lépcsőn,Kaydenszaladt elém fülig érő vigyorral."Shu shuu."-Mutatta büszkén a kis vonatát."Igen manó,az egy vonat.Apu elmegy egy kicsit futni.Megmondod maminak?"-"Mit kell nekem elmondania?"-Pördültem egyet magam körül."Ó szia anyu.Elküldtek Jamesék a kórházból,ezért nem fogom többet megnézni hogy van.Most pedig elmegyek kocogni.Vacsorára itthon leszek.Ígérem."-Nyomtam egy nagy puszit az arcára.Megrázta a fejét rám."Fogalmam sincs mi folyik megint de jobb ha vigyázol."-Szólt utánam,én már a kapunál jártam."Vigyázok."-Intettem neki.Elindultam az utcánkon keresztül a hídig.Muszáj volt kiszellőztetnem a fejemet.Felhúz ez az egész,különben is mit képzel magáról James.Eddig szinte utálta őt most pedig puszi pajtások.Kiváncsi leszek milyen kimenetele lesz ennek.Jól esett a kimeritő futás.
                                                                           ~~~~~~

"Kayden megbeszéltük,hogy pelus nélkül nincsen fogócska a nővéreddel!"-Most végeztünk a fürdéssel csakhogy Kayden megszökött.Imád pucérkodni és fogalmam sincs kitől örökölte,ugyanis tőlem biztos nem.Nálam gátlásosabb fickó aligha van.Direkt hátra kukucskált.Amint látta hogy figyelem,felmászott az ágyra és beledörgölőzött a párnámba."Haha apa ma nem alszol."-Egy mozdulattal felkaptam és a vállamra vettem lógatva."Ó igazán?Így kiszúrni apuval pont a mese maraton előtt...anyu még muffint is sütött nekünk."-Direkt cukkoltam hiszen ha sütiről van szó felcsillan a szeme."Ó-óó!! Tegyél le.Felveszem a peluskámat."-Lecsücsült szelíden a padlószőnyegre a kis kezeivel a pelusáért nyúlkálva."Kéjem."-Oda adtam neki.Elég volt neki ennyi."Lili megfésülted a hajad vagy segítsek?"-Mentem vissza hozzá a fürdőbe."Készen vagyok.Segíthetek maminak felcipelni a sok finomságot?"-Kérdezte izgatottan."Hozzad,addig bekészítem a filmet!És maminak is szólj,hogy jöjjön fel."-Kiáltottam utána.

Aligha kellett 5 percet várnom rájuk,bemásztak mellénk az ágyba."Tessék Kendall,egyél egyet.A kedvenced."-Kínálta nekem is a finom csokis muffint.( Bocsi ha ettől bárki éhes lett :D )Egye fene,kérek."Ez aztán mennyei!!Kayden manó,kóstold ezt meg..."-A pocakomon feküdt.Mire lenéztem,hangosan szuszogott."Kidőlt.*nevettem*Sebaj több marad nekünk."-Elkezdtünk falatozni a finomságokból a film pedig elindult.Az egész éjszakát végig filmeztük.Lili a 2. film feléig bírta csak.A végére kettesben folytattuk anyuval."Köszönöm hogy mindig mellettem vagy és felvidítasz."-Bújtam oda hozzá.Szükségem volt egy szerető ölelésre amit csak egy személytől tudok megkapni,anyumtól.Nincs hozzá fogható."Aludj csak....itt maradok."-Aznap anyuval aludtam és a picikkel.Nem is kellett ennél több.

2017. július 7., péntek

(117.rész) Nem lehetünk testvérek...

A részhez aláfestő zene.Előre szólok hogy sírós rész lesz ez is.Zsepit készítsetek be :) 3 komment után jön a folytatás.

Kendall szemszöge: James elvitt minket kocsival a másik kórházba.Sokkal nagyobb volt mint az előző.Bementünk a főkapun hogy megkérdezzük melyik emeleten van a szobája."Jónapot,Martina Schmidthez jöttünk.Mentővel hozták be."-Mondtam aggódva,a nővérpultra dőlve.James is idegesen álldogált mellettem,vállán az utazós táskával amiben a Picim ruhái voltak.A nővér felemelte az ujját hogy egy picit várjunk mert éppen telefonált. Szerencsére hamar végzett és felkísért minket a műtőhöz.James azonnal befoglalta a legkényelmesebb fotelt. Ledobta mellé a táskát."Hé vigyázz!Benne van a laptopom is."-Figyelmeztettem volna de már késő volt. Leültem mellé nagyot sóhajtva.Ijesztőbb ez a hely mint gondoltam.Mármint a műtő hatalmas ajtaja és az előtte levő várakozó szoba.Minden tiszta zöld színű. "A műtét 10 órás,éjjel fognak végezni. Addig sajnos nem tudnak becuccolni a szobájába ahova majd kerül. Várják meg itt.Tudunk adni takarót esetleg ha kérnek."-"Igen kérnénk,köszönjük."-Mindkettőnknek kértem inkább mintsem fázzunk az éjszaka.Itt leszünk jó pár órát.És egyikőnk se aludt már vagy 30 órája.Teljesen kivagyunk fáradva fizikailag és lelkileg is.Biztosra vettem,hogy el fogunk aludni.
Visszasétáltam a két vastag takaróval,Jamesnek adtam az egyiket.Elhelyezkedett a saját helyén engem figyelve."Biztos rendben leszel?"-Leráztam a kezét a vállamról.Ridegen ennyit válaszoltam csupán,"Aludj csak,rádfér.Megleszek és figyelem a híreket."-Erőltettem egy mosolyt,meggyőzve ezzel Jamest.Úgy tűnt megnyugtató választ sikerült kapnia,lehunyta a szemeit és hamar elaludt mert horkolni kezdett. Három teljes,hosszú óra óta bámulom az előttem levő két fémajtót.Megőrjít a tudatlanság és a reménytelenség.Félek hogy az életmentő műtéte rosszul végződik....nem akarok nélküle haza menni.Képtelen lennék folytatni az életünket nélküle.Soha semmi nem lenne az igazi.
A műtőből is csak annyi hallattszódott ki,hogy kérik a szikét vagy szívást.Fogalmam sem volt mi történik odabent.Remegve előre görnyedtem a fotelban,beletemettem a kezembe az arcomat.Erős ember vagyok,de ez teljesen kikészít.Majdnem a teljes sötétségben várakoztam egyes egyedül.Habár a sarokban világított egy pici lámpa.

~~~~~
Martina szemszöge: 

Hajnalban hoztak ki a műtőből az orvosok.Átemeltek egy állandó ágyra és magamra hagytak hogy pihenjek egy kicsit.Figyelve az órát,lassan teltek a percek.Bambulós voltam mert nem operáltak csak vércseréhez hasonló dolgot csináltak és ahhoz a kábítás bőven elég volt.Kendallék biztos halálra izgulták már magukat.Fel akartam kelni,de nagyon gyengének éreztem magamat.Inkább vissza döntöttem a fejemet a párnára.Minden erőmmel rávettem magamat hogy aludjak egy kicsit,hátha addigra jobban leszek.Kora reggel valaki megfogta a kezemet.Sikerült felriadnom azon nyomban.A rám szerelt műszerek persze elkezdtek vadul csipogni,a nővér nem győzte kikapcsolgatni a téves riasztásokat."Aludjon tovább nyugodtan,kint leszek a folyosón ha bármire szüksége van."-Mondta mielőtt magamra hagyott az ismeretlen személlyel.Jobban fókuszálva a szememmel rájöttem,hogy valójában Jamestől ijedtem meg.Ő aludt el a karomon.

"James kelj fel.Nem tudok vissza aludni...."- Birizgáltam a haját amitől mocorogni kezdett."Huh?Mindjárt.....kicsit hadd aludjak....uramisten fent vagy!!Hogy vagy?Fáj valamid?"-Elárasztott a sok kérdésével,de nem bántam egy percig sem.Homlok puszit is kaptam.Legalább ő bejött hozzám,Kendall kitudja merre van.Remélem nem lépett le megint.
Nehéz lenne feldolgoznom a gondolatát. 
James visszahozott a valóságba."Ide tudsz figyelni egy picit?Hatalmas hírt kell veled közölnöm.Az első sokk után örülni fogsz neki.Engem is megijesztett rendesen,ezt tartsd észben mielőtt kiakadsz."-Összeráncoltam a homlokomat amennyire a maradék erőmből tellett."Megijesztesz.Mi történt?Te is beteg vagy?'- Hirtelen megijedtem emiatt,megnyugtatott hogy cseppet sem  erről van szó és makk egészséges.Sokkal inkább másról van szó."Tudod a doktor úr mondott valamit és nem tudom még én sem feldolgozni...mit mondanál arra ha mégis lenne egy bátyád?"-Óvatosan tért rá a nagy titokra.
Összevontam a szemöldökömet."Fogalmam sincs.Ez nehéz téma.Mire akarsz kilyukadni?Ki az és honnan tudod?"-Felültem az ágyban nagy nehezen. Szédültem rendesen.Megfogta a csuklómat visszanyomva engem az ágyba."Feküdj vissza.Megmondták neked hogy pihenned kell."-Kiabálni kezdett velem."Nem parancsolhatsz így rám!Nem vagy az apám."-Ordítottam ezúttal én is vissza neki.Kiakasztott teljesen.Haza akarok menni.A karom is fáj a sok géptől ami rám van kötve a könyökömtől a kézfejemig.

"NEM VAGYOK AZ APÁD CSAK A BÁTYÁD!Közös az apánk de más az anyukánk."-Vágta képembe én pedig teljesen lesokkolódtam."Tutira kamuzol,ilyennel nem illik viccelődni.
Inkább megpróbálok mégiscsak aludni...."-Színleltem egy hatalmas ásítást amit még én is bevettem volna.

"Rendben kint leszek a konyhában ha bármire szükséged lenne."-Megfogta  a bal kezemet,gyengéd szorítás kíséretében.Kiment a konyhába.Kizárt hogy nekem van egy bátyám mégpedig James.Miért most mondja el ezt nekem ez komoly műtét után? Mindenki hazudozik nekem,rákos vagyok nem lökött.Abban a pillanatban eldöntöttem hogy megszökök innen.Ez volt a második napom a kórházban és már kétszer műtöttek.Nem akarok így élni.Kendall se érti meg hogy valószínűleg igenis megfogok halni.Feleslegesek a hosszú kezelések.A rák már a szervezetemben kering,képtelenség lenne meggyógyítani engem.Csendben szipogtam míg James kávét töltött magának a szoba konyha részében.Egy ideig veszekedtem magamban majd véghez vittem a döntésemet.Háttal állt nekem így szabad utam volt.Vettem egy mély levegőt hogy kihúzzam az infúziót a kézfejemből.Halkan felsikoltottam fájdalmamban.Az ajkamba haraptam nehogy ide figyeljen a zajra.Aztán jött a nagyobb tű amiben a vérkészítmény végét kaptam éppen csak nem folyt le még teljesen. 

A táskámból kihalásztam egy sapit,nadrágot meg topot.Ezt szorongatva kimentem a szobámból a legközelebbi mosdóba.Miután sikerült átvedlenem,a hátsó lépcsőn elindultam lefele. A torkomban dobogott már így is a szívem,mire meghallottam Kendall nevetését a földszintről.Lenéztem a lépcsőről és csakugyan ott álltak mindketten az anyukájával. Örülök hogy ennyire boldog azzal a tudattal hogy most estem át életem legveszélyesebb műtétjén.El vagyok veszve,félek ráadásul megtudtam hogy James aki picit bejött nekem mint pasi,valójában a tesóm.Ez egyszerre feldolgozhatatlan.Leültem a kórház elé sírva.Cseperegni kezdett az eső.Megráztam a fejemet. Már minden mindegy volt.El is ázhatok ruhástul,nem változtatna semmin.Tárcsázni kezdtem egyetlen egy számot akire mindig is számíthatok,ő pedig Kevin.Mindig fel tud vidítani.Sokadjára csengett ki de nem vette fel,egy utolsó próbát tettem még.Azonnal felvette a telefont. Okés hajnali 5 óra van ezért teljesen megértem.A lényeg hogy most beszélünk. 

"Szia,az éjszaka kellős közepén zavarlak tudom...nyugodtan utálhatsz érte viszont érten kéne jönnöd. A János kórház parkolójába.Ne mondj semmit csak vegyél fel.."-Beleköhögött a vonalba fáradtan. Biztos a legmélyebb álmából ébresztettem fel. Jövök neki egy fagyival amint kijutok innen. "Mégis mit keresel te ott?A bátyám megint sztrájkol?Hihetetlen hogy nem képes rád vigyázni. Már bocs."-Hadarta el az orra alatt. Lehetett hallani amint öltözködik és bezárja a lakását. Nekidőltem a hideg fémkerítésnek.Iszonyatosan álmos voltam."Anyukáddal nevettek... Lényegtelenek a részletek csak gyere gyorsan."- A fejem feszült,az egyensúlyomat pedig nem akartam tesztelni. Pofára estem volna rögvest.Bő 45 perc alatt Kevin ideért. Kiszállt a kocsiból hozzám rohanva."Siessünk. Nem akarok itt lenni."-Minél hamarabb el akartam innen menni.Furcsán méregetni kezdett ahogy egyre szorosabban fontam magam köré a kezeimet.A homlokomat is megnézte nem-e vagyok beteg."Mit titkolsz? Remeg az ajkad."-Mondta aggódva.A kérdését válasz nélkül hagytam.Csendben beszálltam az anyós ülésre és bekapcsoltam a lábfűtést.Mire Kevin beszállt,rendesen meleg lett.Kikapcsolta amit benyomtam."Biztos nem vagy beteg? Furcsán viselkedsz nagyon.Hazaviszlek és Kendall majd ápolgat."-Elindultunk kocsival az úton."Ne!Vagyis gondoltam elmehetnénk kettesben egy pár napra.Szórakozni meg ilyesmi..."-Reméltem hogy belemegy.Családi vonásként felvonta a szemöldökét csakúgy mint Kendall."Furcsa gondolataid vannak így kora reggel de legyen,mert kedvellek mint az öcsém csaja."-Mondta egy kedves mosollyal és ráfordultunk a főútra.
Nagy valószínűséggel bealudtam a kocsiban,mert valaki bökdösésére keltem fel.Kinéztem az ablakon.Még mindig korom sötét volt,lassan kezd felkelni a nap."Ha jól tudom te nálad sincs semmi kaja vagy pia.Beugranánk a közeli benzinkúthoz ha az neked is megfelel."-Leparkolt a benzinkútnál.Hirtelen remegni kezdett a jobb kezem mutató ujja.Eltakartam a bal kezemmel nehogy Kevin gyanút fogjon,bár én sem tudtam miért is történik mindez.Elterelte a figyelmemet a kezemről egy pillanat alatt."Versenyezzünk,5 perc alatt kell összeszednünk mindent amit meg akarunk venni.Az óra pedig most indul!"-Lassan kapcsoltam,de így is utolértem a boltban.Szó szerint mindenfélét belepakoltunk a kosarunkba.Utoljára hagytuk az innivalót.Kevin ösztönből kivett két 1 literes ásványvizet a hűtőszekrényből.Megráztam a fejemet,elvettem tőle őket kicserélve azokat 2 üveg édes borra."Biztos vagy benne hogy ilyet vegyünk?Kendall említette mennyire nem bírod az alkoholos italokat mert fáj tőle a gyomrod.Ne most akard kipróbálni mennyit tudsz inni...."-"Csak menjünk.Jó?"- Toltam a kassza felé a teli kosárral a kezemben,míg nála a két üveg bor volt.
A pénztárnál 3-an álltak előttünk.Pár másodperc álldogálás után rosszul lettem.Belekapaszkodtam Kevin karjába lehunyva a szememet fájdalmamban."Elnézést,egy kosárnyi rágcsát vettünk és két bort.Itt egy tízes!De a hölgy rosszul van."-Mindenki felénk nézett rögtön."Nemgond,menjenek csak.Jobbulást a lánynak."-Biccentett felénk,mikor Kevin a pultra dobta a pénzt kifele szaladva a boltból.A bolt ajtajánál megtorpantam.Kevin pedig nekem ütközött,mert mögöttem volt."Esik."- Mutattam a szakadó esőre kint."Megesik,futás!Nyitom a kocsit."-Megnyomta a riasztó gombot ami automatikusan kinyitja az ajtókat.Könnyen betudtunk ülni a kocsi fedezékébe."Jobban vagy?"-Dőlt elém hogy megnézzen.Nagyokat pislogva bólogattam igenlően.Nem most tervezem bevallani neki,hogy rákos vagyok és a műtét következménye a rosszullétem.Most arra van szükségem hogy normálisan bánjanak velem és nem úgy mint egy haldokló emberrel."Rendben,van egy tóparti ház amit a haverom kölcsön adott.A kulcs a lábtörlő alatt van.Ott elleszünk pár napig.Imádni fogod."-Azonnal jobb kedvre derültem.
Kevin elindult,én pedig kibontottam ügyesen az egyik bort.Beleittam hosszan majd vissza dugtam bele a dugóját.Hátra dőltem az ülésben hagyva hogy az alkohol ellazítson mert szó szerint mindenem fáj és sajog.Valamiért azt hittem sokkal könnyebb dolgom lesz a kórházon kívül...tévedtem méghozzá hatalmasat.Olyan fél órányi utazás után lefékezett az autó.Félálomból riadtam fel az ablaknak támasztva a kezemet."Mi történt?"-Illett volna előbb körül néznem,ugyanis megérkeztünk a tóparti házhoz.

Tényleg mesébe illő volt."Itt vagyunk,pattanj ki.Nézzünk bent körbe."-Szinte kihúzott a kocsiból és beszaladtunk a házba.Tátva maradt a szám.Belépve egy szép nappali fogadott minket egy L alakú barna kanapéval,a falon egy nagy tévével,mellette a kicsi konyha és fent az emeleten pedig egy hálószoba fürdőszobával együtt.A teraszra kilépve pedig egy hatalmas tó tárult a szemünk elé ahogy felkelt a nap."Stipi stopi én alszok fent!"-Foglaltam le a kényelmesnek látszó ágyat.Kevin persze röhögni kezdett."Felőlem megkaphatod az ágyat,ugyanis a plafon tele van hatalmas pókokkal amik éjjel rádmásznak és hamm megesznek."-Rájátszott és megijesztett egy "búú"-val.Elkezdtem csikizni és a földön landoltunk.Felém mászott.Én hasra fordulva,kinyújtott kezekkel próbáltam meg elszökni sikertelenül. Megdermedtem egy pillanatra mert nyitott szemmel nem láttam semmit.Hanyatt fordultam így látszottak a könnycseppek az arcomon ahogy végig folytak az arcom két oldalán.Kevin hangja mély lett,aggódott értem."Hé hé nézz erre felém."-Éreztem az érdes kezét amint megfogta az államat és saját maga felé fordította a fejemet."Nagyon nem tetszik ez nekem.Biztos vagy benne hogy nincs semmi veled amit nem mersz nekem elárulni?Megijesztesz."-Felsegített a földről a kezemet fogva.

"Tényleg jól vagyok.Ne félj."-Közben visszanyertem a látásomat és hozzá bújtam vigasztalásért. Szorosan magához húzott."Van a faluban egy vidámpark a hétvégén azaz ma.Elmenjünk megnézni?Ott reggelizni is tudunk."-"Olyan régen voltam szórakozni hogy igen,benne vagyok."-Hozta a kocsi kulcsokat és elvitt kettőnket a falu másik felébe.Az egész délelőttöt bohóckodással,szóviccekkel töltöttük el.Felültünk két hullámvasútra,sikerült legyőznöm a céllövöldében,és az ütős oszlopnál is. Kevin úgy jött utánam mint egy kiskutya.Kendallre emlékeztetett.Hiányzik,vele kéne ilyen emlékeket gyűjtenem mielőtt még lehet.Az egész nap kellemesen telt el.Kezdett sötétedni,elindultunk a vidámpark bejárata felé.

"Ez a plüss sajnos akkor is az enyém lesz.Függetlenül attól,hogy te nyerted."-Nyújtotta ki rám a nyelvét. Megfogtam a nyelvét."Na mosd mond.HAH én nyertem!"-Tovább sétáltam a boldog párok között a büfés részhez.Leültem egy jónak tűnő asztalhoz.Kevin beért engem,az ölembe nyomva a malacomat.Leült velem szemben és rendelt kettőnknek vacsorát. Vidáman telt az evés mikor megszólalt az ismert csengőhang.Tudatában voltam vele hogy ez Kendall csengő hangja.Mutogattam Kevinnek hogy én itt sem vagyok.Furcsán nézett rám.Volt valami a nézésében ami nyugtalanítani kezdett.                                                                                                                             "Igen tessék,mondjad."-Felkelt az asztaltól és arrébb ment.Hallotávolságon kívűl került úgyhogy maradt a szájról olvasás."Nem láttam,fogalmam sincs merre lehet.Mikor tűnt el?"-Komoly arcot vágva felém fordult.Elszégyelltem magamat.A tányéromhoz fordultam úgy turkáltam a maradék vacsorámban.Majd olyan érzés töltött el amitől halálra rémültem.Lehunytam a szememet,a szék kartámlájába kapaszkodva erősen.Újból kinyitottam a szememet.Egy fokkal jobb volt.Enyhült a szédülésem de kezdett iszonyatosan melegem lenni.Az üres boros poharainkra esett a tekintetem.Rossz húzás volt."Hívlak amint tudok információval szolgálni,sok sikert a kereséséhez tesó.Csáó."-Hozzám sétált,viszont én már elindultam sietve a malaccal a kocsi felé."Állj meg azonnal!!Most mondott el Kendall mindent a telefonban.Normális vagy?!Hogy gondoltad a kórházból való elszökést?!!"-Elállta az utamat és megfogta a vállaimat.Esze ágában se volt elereszteni."Rosszul vagyok....vigyél vissza a házba...."-Lesütöttem a fejemet.Féltem a szemébe nézni azok után amit ma átéltünk.Mindennek vége a jókedvnek meg a bohóckodásnak is..Mostmár ő is tudja.
                                                                         ~~~~
Kendall szemszöge: A folyosón keltem fel ahol az éjjel elnyomott az álom.Az arcomba sütött a nap,sokat fintorogtam mire kinyíltak teljesen a szemeim."Buta nap." Rögtön Martina jutott az eszembe.Siettem a szobájához alig vártam hogy megölelhessem.Azt hittem rosszul látok a folyosó végéről.Két rendőr állt a szoba ajtaja előtt,Jamest közrefogva.Mi a csuda történt amíg én aludtam pár órácskát?? Odaköszöntem az uraknak egy jó reggeltet."Ön kicsoda?"-Kérdezte az egyik érzelemmentesen.Azt hittem,hogy viccelnek.James megrázta a fejét.Összezavartak,"Természetesen a felesége Martina,miért kérdezik?"-Kezdtem érezni valami nincs rendben."A fiatal úr azért telefonált mert a húga eltűnt.Mit tud erről mondani nekünk?"-Tátva maradt a szám."James ezek miről beszélnek?Mi a fene folyik itt megmondaná nekem valaki??"- Akadtam ki teljesen jogosan.James harapdálni kezdte a száját."Tudod kiderült pár dolog amig aludtál.Martina bátyja vagyok,és csak a családtagok lehetnek bent vele....te nem számítasz annak.Sajnálom."-Egy világ omlott bennem össze.Mégis minek várakoztam itt ha semmi értelme sem volt....."Oké.De ők mit keresnek itt."-A két egyenruhás férfira mutattam.James lenyomott a székbe.

"Miután megtudta a hírt,elszökött...azóta körözik a városban."-Jamest figyeltem mérgemben."Hogy lehettél ekkora tapló!!Most keresd is meg nekem.Ha meghal az a te lelkeden fog száradni csak szólok."-Mondtam mogorván.Képtelenség hogy ez történik.

                                                                           ~~~~
Kevin szemszöge: Egy dolgot nem árultam el Martinának,mégpedig azt hogy körözi őt a rendőrség.Ilyen állapotban lehet veszélyes lenne ha felizgatja magát.Vissza mentünk a tóparti házba.Kicsatoltam az övét majd a karjaimba vettem.Ugyanis kegyetlen lázgörcse volt.Szerintem magánál se volt.Felvittem nehézkesen a lépcsőn egészen a kádig.Levetkőztettem egy szál bugyira és melltartóra.Gyorsan megmosdattam a kád szélén hagyott ismeretlen tusfürdővel.Az se érdekelt ha férfi illatú volt.Lejjebb ment a láza,de továbbra is remegett.A kisasszony a frászt hozta rám.Lent kinyitottam a kanapét és megágyaztam sebesen,hogy letudjam oda fektetni.Igen egy szál fehérneműben hagytam,így is égett a láztól. "Mostmár jobban kéne lenned,hallasz engem? Nem akarom a mentőket vagy Kendallt rád hívni.Legyél erős és küzdjél nekem...."- Mellé feküdtem egy jeges pakolással amit a homlokára tettem. Egy halk nyöszörgés törte meg a csendet,kinyíltak Martina szemhéjai,"Ugye nem most fogok meghalni Kevin...."-Megráztam a fejemet."Dehogy fogsz,csak elkaptál egy kis betegséget ami a műtét utána megterhelő a szervezetednek."-Válaszoltam halkan.