Kendall szemszöge: James elvitt minket kocsival a másik kórházba.Sokkal nagyobb volt mint az előző.Bementünk a főkapun hogy megkérdezzük melyik emeleten van a szobája."Jónapot,Martina Schmidthez jöttünk.Mentővel hozták be."-Mondtam aggódva,a nővérpultra dőlve.James is idegesen álldogált mellettem,vállán az utazós táskával amiben a Picim ruhái voltak.A nővér felemelte az ujját hogy egy picit várjunk mert éppen telefonált. Szerencsére hamar végzett és felkísért minket a műtőhöz.James azonnal befoglalta a legkényelmesebb fotelt. Ledobta mellé a táskát."Hé vigyázz!Benne van a laptopom is."-Figyelmeztettem volna de már késő volt. Leültem mellé nagyot sóhajtva.Ijesztőbb ez a hely mint gondoltam.Mármint a műtő hatalmas ajtaja és az előtte levő várakozó szoba.Minden tiszta zöld színű. "A műtét 10 órás,éjjel fognak végezni. Addig sajnos nem tudnak becuccolni a szobájába ahova majd kerül. Várják meg itt.Tudunk adni takarót esetleg ha kérnek."-"Igen kérnénk,köszönjük."-Mindkettőnknek kértem inkább mintsem fázzunk az éjszaka.Itt leszünk jó pár órát.És egyikőnk se aludt már vagy 30 órája.Teljesen kivagyunk fáradva fizikailag és lelkileg is.Biztosra vettem,hogy el fogunk aludni.
Visszasétáltam a két vastag takaróval,Jamesnek adtam az egyiket.Elhelyezkedett a saját helyén engem figyelve."Biztos rendben leszel?"-Leráztam a kezét a vállamról.Ridegen ennyit válaszoltam csupán,"Aludj csak,rádfér.Megleszek és figyelem a híreket."-Erőltettem egy mosolyt,meggyőzve ezzel Jamest.Úgy tűnt megnyugtató választ sikerült kapnia,lehunyta a szemeit és hamar elaludt mert horkolni kezdett. Három teljes,hosszú óra óta bámulom az előttem levő két fémajtót.Megőrjít a tudatlanság és a reménytelenség.Félek hogy az életmentő műtéte rosszul végződik....nem akarok nélküle haza menni.Képtelen lennék folytatni az életünket nélküle.Soha semmi nem lenne az igazi.
A műtőből is csak annyi hallattszódott ki,hogy kérik a szikét vagy szívást.Fogalmam sem volt mi történik odabent.Remegve előre görnyedtem a fotelban,beletemettem a kezembe az arcomat.Erős ember vagyok,de ez teljesen kikészít.Majdnem a teljes sötétségben várakoztam egyes egyedül.Habár a sarokban világított egy pici lámpa.
~~~~~
Martina szemszöge:
Hajnalban hoztak ki a műtőből az orvosok.Átemeltek egy állandó ágyra és magamra hagytak hogy pihenjek egy kicsit.Figyelve az órát,lassan teltek a percek.Bambulós voltam mert nem operáltak csak vércseréhez hasonló dolgot csináltak és ahhoz a kábítás bőven elég volt.Kendallék biztos halálra izgulták már magukat.Fel akartam kelni,de nagyon gyengének éreztem magamat.Inkább vissza döntöttem a fejemet a párnára.Minden erőmmel rávettem magamat hogy aludjak egy kicsit,hátha addigra jobban leszek.Kora reggel valaki megfogta a kezemet.Sikerült felriadnom azon nyomban.A rám szerelt műszerek persze elkezdtek vadul csipogni,a nővér nem győzte kikapcsolgatni a téves riasztásokat."Aludjon tovább nyugodtan,kint leszek a folyosón ha bármire szüksége van."-Mondta mielőtt magamra hagyott az ismeretlen személlyel.Jobban fókuszálva a szememmel rájöttem,hogy valójában Jamestől ijedtem meg.Ő aludt el a karomon.
"James kelj fel.Nem tudok vissza aludni...."- Birizgáltam a haját amitől mocorogni kezdett."Huh?Mindjárt.....kicsit hadd aludjak....uramisten fent vagy!!Hogy vagy?Fáj valamid?"-Elárasztott a sok kérdésével,de nem bántam egy percig sem.Homlok puszit is kaptam.Legalább ő bejött hozzám,Kendall kitudja merre van.Remélem nem lépett le megint.
Nehéz lenne feldolgoznom a gondolatát.
James visszahozott a valóságba."Ide tudsz figyelni egy picit?Hatalmas hírt kell veled közölnöm.Az első sokk után örülni fogsz neki.Engem is megijesztett rendesen,ezt tartsd észben mielőtt kiakadsz."-Összeráncoltam a homlokomat amennyire a maradék erőmből tellett."Megijesztesz.Mi történt?Te is beteg vagy?'- Hirtelen megijedtem emiatt,megnyugtatott hogy cseppet sem erről van szó és makk egészséges.Sokkal inkább másról van szó."Tudod a doktor úr mondott valamit és nem tudom még én sem feldolgozni...mit mondanál arra ha mégis lenne egy bátyád?"-Óvatosan tért rá a nagy titokra.
Összevontam a szemöldökömet."Fogalmam sincs.Ez nehéz téma.Mire akarsz kilyukadni?Ki az és honnan tudod?"-Felültem az ágyban nagy nehezen. Szédültem rendesen.Megfogta a csuklómat visszanyomva engem az ágyba."Feküdj vissza.Megmondták neked hogy pihenned kell."-Kiabálni kezdett velem."Nem parancsolhatsz így rám!Nem vagy az apám."-Ordítottam ezúttal én is vissza neki.Kiakasztott teljesen.Haza akarok menni.A karom is fáj a sok géptől ami rám van kötve a könyökömtől a kézfejemig.
"NEM VAGYOK AZ APÁD CSAK A BÁTYÁD!Közös az apánk de más az anyukánk."-Vágta képembe én pedig teljesen lesokkolódtam."Tutira kamuzol,ilyennel nem illik viccelődni.
Inkább megpróbálok mégiscsak aludni...."-Színleltem egy hatalmas ásítást amit még én is bevettem volna.
"Rendben kint leszek a konyhában ha bármire szükséged lenne."-Megfogta a bal kezemet,gyengéd szorítás kíséretében.Kiment a konyhába.Kizárt hogy nekem van egy bátyám mégpedig James.Miért most mondja el ezt nekem ez komoly műtét után? Mindenki hazudozik nekem,rákos vagyok nem lökött.Abban a pillanatban eldöntöttem hogy megszökök innen.Ez volt a második napom a kórházban és már kétszer műtöttek.Nem akarok így élni.Kendall se érti meg hogy valószínűleg igenis megfogok halni.Feleslegesek a hosszú kezelések.A rák már a szervezetemben kering,képtelenség lenne meggyógyítani engem.Csendben szipogtam míg James kávét töltött magának a szoba konyha részében.Egy ideig veszekedtem magamban majd véghez vittem a döntésemet.Háttal állt nekem így szabad utam volt.Vettem egy mély levegőt hogy kihúzzam az infúziót a kézfejemből.Halkan felsikoltottam fájdalmamban.Az ajkamba haraptam nehogy ide figyeljen a zajra.Aztán jött a nagyobb tű amiben a vérkészítmény végét kaptam éppen csak nem folyt le még teljesen.
A táskámból kihalásztam egy sapit,nadrágot meg topot.Ezt szorongatva kimentem a szobámból a legközelebbi mosdóba.Miután sikerült átvedlenem,a hátsó lépcsőn elindultam lefele. A torkomban dobogott már így is a szívem,mire meghallottam Kendall nevetését a földszintről.Lenéztem a lépcsőről és csakugyan ott álltak mindketten az anyukájával. Örülök hogy ennyire boldog azzal a tudattal hogy most estem át életem legveszélyesebb műtétjén.El vagyok veszve,félek ráadásul megtudtam hogy James aki picit bejött nekem mint pasi,valójában a tesóm.Ez egyszerre feldolgozhatatlan.Leültem a kórház elé sírva.Cseperegni kezdett az eső.Megráztam a fejemet. Már minden mindegy volt.El is ázhatok ruhástul,nem változtatna semmin.Tárcsázni kezdtem egyetlen egy számot akire mindig is számíthatok,ő pedig Kevin.Mindig fel tud vidítani.Sokadjára csengett ki de nem vette fel,egy utolsó próbát tettem még.Azonnal felvette a telefont. Okés hajnali 5 óra van ezért teljesen megértem.A lényeg hogy most beszélünk.
"Szia,az éjszaka kellős közepén zavarlak tudom...nyugodtan utálhatsz érte viszont érten kéne jönnöd. A János kórház parkolójába.Ne mondj semmit csak vegyél fel.."-Beleköhögött a vonalba fáradtan. Biztos a legmélyebb álmából ébresztettem fel. Jövök neki egy fagyival amint kijutok innen. "Mégis mit keresel te ott?A bátyám megint sztrájkol?Hihetetlen hogy nem képes rád vigyázni. Már bocs."-Hadarta el az orra alatt. Lehetett hallani amint öltözködik és bezárja a lakását. Nekidőltem a hideg fémkerítésnek.Iszonyatosan álmos voltam."Anyukáddal nevettek... Lényegtelenek a részletek csak gyere gyorsan."- A fejem feszült,az egyensúlyomat pedig nem akartam tesztelni. Pofára estem volna rögvest.Bő 45 perc alatt Kevin ideért. Kiszállt a kocsiból hozzám rohanva."Siessünk. Nem akarok itt lenni."-Minél hamarabb el akartam innen menni.Furcsán méregetni kezdett ahogy egyre szorosabban fontam magam köré a kezeimet.A homlokomat is megnézte nem-e vagyok beteg."Mit titkolsz? Remeg az ajkad."-Mondta aggódva.A kérdését válasz nélkül hagytam.Csendben beszálltam az anyós ülésre és bekapcsoltam a lábfűtést.Mire Kevin beszállt,rendesen meleg lett.Kikapcsolta amit benyomtam."Biztos nem vagy beteg? Furcsán viselkedsz nagyon.Hazaviszlek és Kendall majd ápolgat."-Elindultunk kocsival az úton."Ne!Vagyis gondoltam elmehetnénk kettesben egy pár napra.Szórakozni meg ilyesmi..."-Reméltem hogy belemegy.Családi vonásként felvonta a szemöldökét csakúgy mint Kendall."Furcsa gondolataid vannak így kora reggel de legyen,mert kedvellek mint az öcsém csaja."-Mondta egy kedves mosollyal és ráfordultunk a főútra.
Nagy valószínűséggel bealudtam a kocsiban,mert valaki bökdösésére keltem fel.Kinéztem az ablakon.Még mindig korom sötét volt,lassan kezd felkelni a nap."Ha jól tudom te nálad sincs semmi kaja vagy pia.Beugranánk a közeli benzinkúthoz ha az neked is megfelel."-Leparkolt a benzinkútnál.Hirtelen remegni kezdett a jobb kezem mutató ujja.Eltakartam a bal kezemmel nehogy Kevin gyanút fogjon,bár én sem tudtam miért is történik mindez.Elterelte a figyelmemet a kezemről egy pillanat alatt."Versenyezzünk,5 perc alatt kell összeszednünk mindent amit meg akarunk venni.Az óra pedig most indul!"-Lassan kapcsoltam,de így is utolértem a boltban.Szó szerint mindenfélét belepakoltunk a kosarunkba.Utoljára hagytuk az innivalót.Kevin ösztönből kivett két 1 literes ásványvizet a hűtőszekrényből.Megráztam a fejemet,elvettem tőle őket kicserélve azokat 2 üveg édes borra."Biztos vagy benne hogy ilyet vegyünk?Kendall említette mennyire nem bírod az alkoholos italokat mert fáj tőle a gyomrod.Ne most akard kipróbálni mennyit tudsz inni...."-"Csak menjünk.Jó?"- Toltam a kassza felé a teli kosárral a kezemben,míg nála a két üveg bor volt.
A pénztárnál 3-an álltak előttünk.Pár másodperc álldogálás után rosszul lettem.Belekapaszkodtam Kevin karjába lehunyva a szememet fájdalmamban."Elnézést,egy kosárnyi rágcsát vettünk és két bort.Itt egy tízes!De a hölgy rosszul van."-Mindenki felénk nézett rögtön."Nemgond,menjenek csak.Jobbulást a lánynak."-Biccentett felénk,mikor Kevin a pultra dobta a pénzt kifele szaladva a boltból.A bolt ajtajánál megtorpantam.Kevin pedig nekem ütközött,mert mögöttem volt."Esik."- Mutattam a szakadó esőre kint."Megesik,futás!Nyitom a kocsit."-Megnyomta a riasztó gombot ami automatikusan kinyitja az ajtókat.Könnyen betudtunk ülni a kocsi fedezékébe."Jobban vagy?"-Dőlt elém hogy megnézzen.Nagyokat pislogva bólogattam igenlően.Nem most tervezem bevallani neki,hogy rákos vagyok és a műtét következménye a rosszullétem.Most arra van szükségem hogy normálisan bánjanak velem és nem úgy mint egy haldokló emberrel."Rendben,van egy tóparti ház amit a haverom kölcsön adott.A kulcs a lábtörlő alatt van.Ott elleszünk pár napig.Imádni fogod."-Azonnal jobb kedvre derültem.
Kevin elindult,én pedig kibontottam ügyesen az egyik bort.Beleittam hosszan majd vissza dugtam bele a dugóját.Hátra dőltem az ülésben hagyva hogy az alkohol ellazítson mert szó szerint mindenem fáj és sajog.Valamiért azt hittem sokkal könnyebb dolgom lesz a kórházon kívül...tévedtem méghozzá hatalmasat.Olyan fél órányi utazás után lefékezett az autó.Félálomból riadtam fel az ablaknak támasztva a kezemet."Mi történt?"-Illett volna előbb körül néznem,ugyanis megérkeztünk a tóparti házhoz.
Tényleg mesébe illő volt."Itt vagyunk,pattanj ki.Nézzünk bent körbe."-Szinte kihúzott a kocsiból és beszaladtunk a házba.Tátva maradt a szám.Belépve egy szép nappali fogadott minket egy L alakú barna kanapéval,a falon egy nagy tévével,mellette a kicsi konyha és fent az emeleten pedig egy hálószoba fürdőszobával együtt.A teraszra kilépve pedig egy hatalmas tó tárult a szemünk elé ahogy felkelt a nap."Stipi stopi én alszok fent!"-Foglaltam le a kényelmesnek látszó ágyat.Kevin persze röhögni kezdett."Felőlem megkaphatod az ágyat,ugyanis a plafon tele van hatalmas pókokkal amik éjjel rádmásznak és hamm megesznek."-Rájátszott és megijesztett egy "búú"-val.Elkezdtem csikizni és a földön landoltunk.Felém mászott.Én hasra fordulva,kinyújtott kezekkel próbáltam meg elszökni sikertelenül. Megdermedtem egy pillanatra mert nyitott szemmel nem láttam semmit.Hanyatt fordultam így látszottak a könnycseppek az arcomon ahogy végig folytak az arcom két oldalán.Kevin hangja mély lett,aggódott értem."Hé hé nézz erre felém."-Éreztem az érdes kezét amint megfogta az államat és saját maga felé fordította a fejemet."Nagyon nem tetszik ez nekem.Biztos vagy benne hogy nincs semmi veled amit nem mersz nekem elárulni?Megijesztesz."-Felsegített a földről a kezemet fogva.
"Tényleg jól vagyok.Ne félj."-Közben visszanyertem a látásomat és hozzá bújtam vigasztalásért. Szorosan magához húzott."Van a faluban egy vidámpark a hétvégén azaz ma.Elmenjünk megnézni?Ott reggelizni is tudunk."-"Olyan régen voltam szórakozni hogy igen,benne vagyok."-Hozta a kocsi kulcsokat és elvitt kettőnket a falu másik felébe.Az egész délelőttöt bohóckodással,szóviccekkel töltöttük el.Felültünk két hullámvasútra,sikerült legyőznöm a céllövöldében,és az ütős oszlopnál is. Kevin úgy jött utánam mint egy kiskutya.Kendallre emlékeztetett.Hiányzik,vele kéne ilyen emlékeket gyűjtenem mielőtt még lehet.Az egész nap kellemesen telt el.Kezdett sötétedni,elindultunk a vidámpark bejárata felé.
"Ez a plüss sajnos akkor is az enyém lesz.Függetlenül attól,hogy te nyerted."-Nyújtotta ki rám a nyelvét. Megfogtam a nyelvét."Na mosd mond.HAH én nyertem!"-Tovább sétáltam a boldog párok között a büfés részhez.Leültem egy jónak tűnő asztalhoz.Kevin beért engem,az ölembe nyomva a malacomat.Leült velem szemben és rendelt kettőnknek vacsorát. Vidáman telt az evés mikor megszólalt az ismert csengőhang.Tudatában voltam vele hogy ez Kendall csengő hangja.Mutogattam Kevinnek hogy én itt sem vagyok.Furcsán nézett rám.Volt valami a nézésében ami nyugtalanítani kezdett. "Igen tessék,mondjad."-Felkelt az asztaltól és arrébb ment.Hallotávolságon kívűl került úgyhogy maradt a szájról olvasás."Nem láttam,fogalmam sincs merre lehet.Mikor tűnt el?"-Komoly arcot vágva felém fordult.Elszégyelltem magamat.A tányéromhoz fordultam úgy turkáltam a maradék vacsorámban.Majd olyan érzés töltött el amitől halálra rémültem.Lehunytam a szememet,a szék kartámlájába kapaszkodva erősen.Újból kinyitottam a szememet.Egy fokkal jobb volt.Enyhült a szédülésem de kezdett iszonyatosan melegem lenni.Az üres boros poharainkra esett a tekintetem.Rossz húzás volt."Hívlak amint tudok információval szolgálni,sok sikert a kereséséhez tesó.Csáó."-Hozzám sétált,viszont én már elindultam sietve a malaccal a kocsi felé."Állj meg azonnal!!Most mondott el Kendall mindent a telefonban.Normális vagy?!Hogy gondoltad a kórházból való elszökést?!!"-Elállta az utamat és megfogta a vállaimat.Esze ágában se volt elereszteni."Rosszul vagyok....vigyél vissza a házba...."-Lesütöttem a fejemet.Féltem a szemébe nézni azok után amit ma átéltünk.Mindennek vége a jókedvnek meg a bohóckodásnak is..Mostmár ő is tudja.
~~~~
Kendall szemszöge: A folyosón keltem fel ahol az éjjel elnyomott az álom.Az arcomba sütött a nap,sokat fintorogtam mire kinyíltak teljesen a szemeim."Buta nap." Rögtön Martina jutott az eszembe.Siettem a szobájához alig vártam hogy megölelhessem.Azt hittem rosszul látok a folyosó végéről.Két rendőr állt a szoba ajtaja előtt,Jamest közrefogva.Mi a csuda történt amíg én aludtam pár órácskát?? Odaköszöntem az uraknak egy jó reggeltet."Ön kicsoda?"-Kérdezte az egyik érzelemmentesen.Azt hittem,hogy viccelnek.James megrázta a fejét.Összezavartak,"Természetesen a felesége Martina,miért kérdezik?"-Kezdtem érezni valami nincs rendben."A fiatal úr azért telefonált mert a húga eltűnt.Mit tud erről mondani nekünk?"-Tátva maradt a szám."James ezek miről beszélnek?Mi a fene folyik itt megmondaná nekem valaki??"- Akadtam ki teljesen jogosan.James harapdálni kezdte a száját."Tudod kiderült pár dolog amig aludtál.Martina bátyja vagyok,és csak a családtagok lehetnek bent vele....te nem számítasz annak.Sajnálom."-Egy világ omlott bennem össze.Mégis minek várakoztam itt ha semmi értelme sem volt....."Oké.De ők mit keresnek itt."-A két egyenruhás férfira mutattam.James lenyomott a székbe.
"Miután megtudta a hírt,elszökött...azóta körözik a városban."-Jamest figyeltem mérgemben."Hogy lehettél ekkora tapló!!Most keresd is meg nekem.Ha meghal az a te lelkeden fog száradni csak szólok."-Mondtam mogorván.Képtelenség hogy ez történik.
~~~~
Kevin szemszöge: Egy dolgot nem árultam el Martinának,mégpedig azt hogy körözi őt a rendőrség.Ilyen állapotban lehet veszélyes lenne ha felizgatja magát.Vissza mentünk a tóparti házba.Kicsatoltam az övét majd a karjaimba vettem.Ugyanis kegyetlen lázgörcse volt.Szerintem magánál se volt.Felvittem nehézkesen a lépcsőn egészen a kádig.Levetkőztettem egy szál bugyira és melltartóra.Gyorsan megmosdattam a kád szélén hagyott ismeretlen tusfürdővel.Az se érdekelt ha férfi illatú volt.Lejjebb ment a láza,de továbbra is remegett.A kisasszony a frászt hozta rám.Lent kinyitottam a kanapét és megágyaztam sebesen,hogy letudjam oda fektetni.Igen egy szál fehérneműben hagytam,így is égett a láztól. "Mostmár jobban kéne lenned,hallasz engem? Nem akarom a mentőket vagy Kendallt rád hívni.Legyél erős és küzdjél nekem...."- Mellé feküdtem egy jeges pakolással amit a homlokára tettem. Egy halk nyöszörgés törte meg a csendet,kinyíltak Martina szemhéjai,"Ugye nem most fogok meghalni Kevin...."-Megráztam a fejemet."Dehogy fogsz,csak elkaptál egy kis betegséget ami a műtét utána megterhelő a szervezetednek."-Válaszoltam halkan.
Nagyon jo lett ez a resz is!!!
VálaszTörlésHuhh nagyon siess a kovivel!!