Itt a következő rész,sokat gondolkoztam hogyan végződjön,erre jutottam. Én a végénél már nagyon nevettem! Remélem tetszeni fog nektek is,millió puszi!
♥Köszönöm a 8400 látogatót!♥
Martina szemszöge :
Kendall letett a földre miután elhalmozott a puszijaival. Nem tudtam letörölni a vigyort a számról.
"Elmehetünk anyudhoz? Ő örülni fog a képeknek."- Mondtam ahogy beálltunk a sorba a cukrászdában. Mindvégig a derekamon volt a keze. Szereti mikor vigyázhat rám.
"Anyuddal kell beszélni elsősorban de kicsit elmehetünk hozzánk ha szeretnél."-Könnyedén válaszolt ahogy a sor előrébb haladt. Pár perc múlva sorra is kerültünk én pedig nagy szemekkel néztem a választékot. Imádom a fagyit. Nagyon de nagyon! Kendall biztos gondolat olvasó mert a vállamra támasztotta a fejét és úgy beszélt velem," Nehéz választani hercegnőm?"- Hallottam a mosolyt a hangjában. A haja csikizte a fülemet.
"Mindegyik biztos finom.Legyen mondjuk citromos meg epres vagy nem is!Inkább puncsosat kérek. Nem tudom..."-Lebiggyesztettem az ajkamat és elszomorodtam. Kendall felkapta a fejét és megpuszilt," Menj csücsülj le oda a sarokba. Az nyugis rész. Segítek választani kicsim." - Kacsintott,úgyhogy ahogy kérte leültem a sarokban levő fotelba és hátra dőltem kényelmesen. Jól esett egy kis pihenés.
"Itt is vagyok. Gondoltam mindegyiket megkóstolnád. Így mindegyikből van a tálban. Láss hozzá.- Ült le mellém és adott nekem is egy kis kanalat majd mindketten elkezdtük enni a nagy adag fagyit. Úgy vigyorogtam mint egy vidám kisgyerek. Végül is igaz volt,mert boldog vagyok.
"Mind megehetem?"- Félénken kérdeztem rá,mert furcsán jött ki az egész. Kendall megdöbbent,felvonta a szemöldökét és engem méregetett. Ó istenem az a vigyora. Ölni tudna vele esküszöm!
"Biztos vagy benne? Nehogy nekem itt rosszul legyél."- Figyelmeztetett,de csak megvontam a vállam. Nehogy már,senki nem lett még rosszul a sok fagyitól. Miért pont én lennék? Kizárt.
"Tuti biztos."- Kendall vett egy nagy kanálnyi fagyit még utoljára majd elém tolta a tálat.
"Ha megeszed kapsz egy óriási macit tőlem."- Ajánlotta fel én meg belementem,de a felénél kezdtem rosszul lenni. Forgott a gyomrom és hányingerem volt. A szám elé emeltem a kezem mert azt hittem ott mentem oda hányok. Eltoltam magamtól a tálat és beledobtam a kanalat majd kimentem a cukrászdából a parkolóba ahol senki nem nézett és nem tehettem róla de sajnos hánytam. Világ legrosszabb érzése ez. Mikor nem akarod,de nem tehetsz ellene semmit mégis jön ha jönnie kell.A hajam is belelógott az arcomba. Sírtam is. Elegem lett. Letérdeltem a járdára lehajtott fejjel. Nem bírtam felállni.
"Úristen sajnálom. Nem akartam hogy ez legyen belőle!!Jöttem ahogy tudtam de kifizettem még a fagyit."- Nézett le rám aggódva. Majd meglátta. Azonnal felemelt a hónaljamnál fogva és a kocsiba ültetett. Bekapcsolta az övemet majd hátul keresgélt és visszaülve a kocsiba adott nekem zacskót egy együtt érző nézéssel.
"Ebbe hányj ha nagyon muszáj,de 10 perc és ott vagyunk anyumnál."- Simogatta a combomat hogy megnyugodjak,de nem nagyon segített. Így is hányingerem volt nagyon.
"Menj gyorsan,nem érdekel csak érjünk oda."- Nyöszörgött halkan. Rosszul nézett ki. Rányomtam a gázra és felgyorsultunk. Átmentünk két piros lámpán,de mentségemre legyen,hogy senki nem volt az úton. Hamar hazaértünk. Beálltam az udvarra és kisegítettem Martinát a kocsiból,de félig ájult volt. Megijesztett nagyon.Kicsatoltam az övét,felvettem a karjaimba és bementem a házba, " Anyu!!! Segíts! Elvan ájulva Martina és nem tudom mit csináljak vele!!!"- Mikor beértem a nappaliba,megállt az élet. Martina anyukája és az apja ott ült a fotelban anyával együtt. Egy pillanatra megijedtem.
"Üdv Mr. és Mrs Wilson. Ha megbocsátanak most felviszem Martinát. Utána ordítsanak velem."- Ráztam le őket ennyivel,mire szóhoz sem jutottak. Anyut láttam hogy mosolyog. Kacsintottam egyet tudatva vele,hogy ne aggódjon mert megoldom a dolgot. Felvittem a hálószobámba és lefektettem az ágyra. A fürdőben bevizeztem a kis kéztörlőt majd vissza siettem hozzá. Leguggoltam az ágy mellett és a homlokára tettem a törcsit. Aztán emlékeztem a fagyira. Óó!! Hányni fog. Fogtam a szemetest és odatoltam az ágy széléhez vészhelyzet esetére.
"Picikém. Ébredj fel lassan."- Pusziltam meg lágyan. Mocorogni kezdett,kinyitotta a szemét és felült.
"Itt vagyunk? Mi történt velem?"- Összeráncolt homlokkal kérdezte ahogy próbálta kideríteni mi történt valójában.
"Elájultál a kocsiban. Nem tudom hogyan sikerült,de elájultál. Felhoztalak."- Vontam meg a vállam és próbáltam húzni az időt. Gyorsan ki kellett valamit találnom. Meg is van!
"Nézünk filmet? A kedvencedet. Az jó lesz?"- Kapcsoltam be a tv-t és betettem egy DVD-t a lejátszóba. Hamar el is indult mikor kopogtak az ajtón. Anyu volt az. Sóhajtottam egyet mert kezdett felmenni az agy vizem. Nem akarok lemenni mert biztos hogy veszekedés lesz,de Martina nem hallhatja semmiképpen. Ezt nem.
"Anyu megyek le,egy perc! Picim aludj kicsit. Lemegyek anyunak segíteni a kertben. Meghozták a virágokat."- Adtam neki egy csókot,de nem is ellenkezett. Tudtam hogy még mindig beteg. Ezért aludni fog. Ami nekem pont jól jön.
"Jó de ha felkelek akkor itt leszel mellettem?"- Kérdezte álmosan a párnámhoz bújva. Betakartam derékig.
"Ígérem itt leszek. Most pedig alvás. A baba miatt."- Adtam a pocijára egy puszit majd visszatakartam. A DVD még ment mikor lementem anyuval.
"Kendall üljünk le és beszéljünk normálisan."- Mrs. Wilson elkezdte a mondandóját. Nem tehettem mást mint leültem a konyhában hozzájuk kelletlenül.
"Mielőtt megjöttetek mi már megbeszéltük,hogy Martina ideköltözik. Az lesz a legjobb."- Mondta anya. Martina anyukája pedig egyetértően bólintott. Várjunk csak,én azt hittem most jön a leszúrás és mindennek el leszek hordva.
"Szóval mindketten beleegyeztek?"- Néztem Martina szüleire. Az anyukáján látszott,hogy belement és rendben van a dologgal de az apja kicsit máshogy viselkedett. Nem is nézett a szemembe. Mérgesnek tűnt.
"L...láthatjuk a babáról az első képet?"- Kérdezte Mrs. Wilson apró mosollyal Tomra nézve. Felkeltem az asztaltól,kimentem a kocsiba a táskáért és behoztam odaadva neki az ultra hangos képet. Leültem vissza anya mellé büszkén. Mivel azon volt a mi közös babánk Martinával,aminek a gondolatától is úgy örültem mint semmi másnak.
"Olyan csöppség. Szép baba.Ne haragudj a reggeli dolog miatt. Csak értsd meg hogy olyan hamar jött a hír és nem tudtam felfogni sem. De látom,hogy vigyázol rá és ez a fontos. Ha veled boldog akkor áldásom rátok. "- Ölelt meg engem. Na ezt jó volt hallani.
"Ne haragudjatok de mennünk kell. Anyuddal mindent megbeszéltem. Majd ő elmondja neked. Martina pedig aludjon ma itt nálatok,hosszú lenne a kocsi út és még nincs jól."- Bólogattam és elköszöntem tőlük.
Mikor anyu becsukta az ajtót megkönnyebűlten sóhajtottam.
"Ez furcsa volt!"- Ültem le a kanapéra és elfeküdtem rajta. Lassan hozzá kell szoknom,hogy nemsokára 4-esben leszünk itthon. Felemeltem a fejemet a kanapéról mikor lépteket hallottam fentről.
"Picim felkeltél! Jobban vagy?"- Mire csak megrázta a fejét és fogta a hasát folyamatosan. Oda csoszogott hozzám és ledőlt az ölembe. Én meg csak viccesen játszottam az agyamat. De hatásos volt mert felnevetett!
Meg oldalba bokszolt a vállamnál,de az lényegtelen. Nem fájt.
"Hagyd abba dilibogyó!"- Megcsípte a hasamat amíg én csókra vártam csukott szemmel.
"Áú!!"- Nyitottam ki azonnal a szememet felvont szemöldökkel amit tudom,hogy mennyire utál.
De ez van. Aki Kendall Schmidttel randizik annak ezzel is számolnia kell. Nem igaz? Vigyorogtam magamban ahogy összeráncolta gondolkodva Martina a homlokát és engem figyelt.
"Mit lépsz erre?"- Szinte már a földön fetrengtem a nevetéstől. Nem bírtam nézni a kutya pofi arcát ahogy próbál mérges arcot vágni,csak hát koránt sem nézett ki mérges arcnak.
"Most min nevetsz?"- Végleg bedurcizott én pedig visszafogtam a nevetésemet.A füle mögé tűrtem egy tincset ami az arcába lógott majd megcsókoltam lágyan.
"Semmit. Csak aranyos vagy nagyon!"- Válaszoltam egy puszival a homlokán.
"Elájultál a kocsiban. Nem tudom hogyan sikerült,de elájultál. Felhoztalak."- Vontam meg a vállam és próbáltam húzni az időt. Gyorsan ki kellett valamit találnom. Meg is van!
"Nézünk filmet? A kedvencedet. Az jó lesz?"- Kapcsoltam be a tv-t és betettem egy DVD-t a lejátszóba. Hamar el is indult mikor kopogtak az ajtón. Anyu volt az. Sóhajtottam egyet mert kezdett felmenni az agy vizem. Nem akarok lemenni mert biztos hogy veszekedés lesz,de Martina nem hallhatja semmiképpen. Ezt nem.
"Anyu megyek le,egy perc! Picim aludj kicsit. Lemegyek anyunak segíteni a kertben. Meghozták a virágokat."- Adtam neki egy csókot,de nem is ellenkezett. Tudtam hogy még mindig beteg. Ezért aludni fog. Ami nekem pont jól jön.
"Jó de ha felkelek akkor itt leszel mellettem?"- Kérdezte álmosan a párnámhoz bújva. Betakartam derékig.
"Ígérem itt leszek. Most pedig alvás. A baba miatt."- Adtam a pocijára egy puszit majd visszatakartam. A DVD még ment mikor lementem anyuval.
"Kendall üljünk le és beszéljünk normálisan."- Mrs. Wilson elkezdte a mondandóját. Nem tehettem mást mint leültem a konyhában hozzájuk kelletlenül.
"Mielőtt megjöttetek mi már megbeszéltük,hogy Martina ideköltözik. Az lesz a legjobb."- Mondta anya. Martina anyukája pedig egyetértően bólintott. Várjunk csak,én azt hittem most jön a leszúrás és mindennek el leszek hordva.
"Szóval mindketten beleegyeztek?"- Néztem Martina szüleire. Az anyukáján látszott,hogy belement és rendben van a dologgal de az apja kicsit máshogy viselkedett. Nem is nézett a szemembe. Mérgesnek tűnt.
"L...láthatjuk a babáról az első képet?"- Kérdezte Mrs. Wilson apró mosollyal Tomra nézve. Felkeltem az asztaltól,kimentem a kocsiba a táskáért és behoztam odaadva neki az ultra hangos képet. Leültem vissza anya mellé büszkén. Mivel azon volt a mi közös babánk Martinával,aminek a gondolatától is úgy örültem mint semmi másnak.
"Olyan csöppség. Szép baba.Ne haragudj a reggeli dolog miatt. Csak értsd meg hogy olyan hamar jött a hír és nem tudtam felfogni sem. De látom,hogy vigyázol rá és ez a fontos. Ha veled boldog akkor áldásom rátok. "- Ölelt meg engem. Na ezt jó volt hallani.
"Ne haragudjatok de mennünk kell. Anyuddal mindent megbeszéltem. Majd ő elmondja neked. Martina pedig aludjon ma itt nálatok,hosszú lenne a kocsi út és még nincs jól."- Bólogattam és elköszöntem tőlük.
Mikor anyu becsukta az ajtót megkönnyebűlten sóhajtottam.
"Ez furcsa volt!"- Ültem le a kanapéra és elfeküdtem rajta. Lassan hozzá kell szoknom,hogy nemsokára 4-esben leszünk itthon. Felemeltem a fejemet a kanapéról mikor lépteket hallottam fentről.
"Picim felkeltél! Jobban vagy?"- Mire csak megrázta a fejét és fogta a hasát folyamatosan. Oda csoszogott hozzám és ledőlt az ölembe. Én meg csak viccesen játszottam az agyamat. De hatásos volt mert felnevetett!
Meg oldalba bokszolt a vállamnál,de az lényegtelen. Nem fájt.
"Hagyd abba dilibogyó!"- Megcsípte a hasamat amíg én csókra vártam csukott szemmel.
"Áú!!"- Nyitottam ki azonnal a szememet felvont szemöldökkel amit tudom,hogy mennyire utál.
De ez van. Aki Kendall Schmidttel randizik annak ezzel is számolnia kell. Nem igaz? Vigyorogtam magamban ahogy összeráncolta gondolkodva Martina a homlokát és engem figyelt.
"Mit lépsz erre?"- Szinte már a földön fetrengtem a nevetéstől. Nem bírtam nézni a kutya pofi arcát ahogy próbál mérges arcot vágni,csak hát koránt sem nézett ki mérges arcnak.
"Most min nevetsz?"- Végleg bedurcizott én pedig visszafogtam a nevetésemet.A füle mögé tűrtem egy tincset ami az arcába lógott majd megcsókoltam lágyan.
"Semmit. Csak aranyos vagy nagyon!"- Válaszoltam egy puszival a homlokán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése