(48.rész) Az utolsó hét Lilivel a pocakomban

Köszönöm a várakozást!!! Jó hír lesz a mai részben! Csak olvassátok és meglátjátok,remélem tetszeni fog és kommenteljetek! Puszi! xoxo

  Eltelt az a maradék 4 hónap a terhességemből. Az utolsó hónapban vagyunk,az utolsó hétben. Igen,nagy pocakom lett. Sajnos mindenben segítség kellett! Még fürdésnél is. Az utolsó hetekben kezdtem azt érezni,hogy már nagyon kibújhatna pici Lili. Mert aludni sem tudtam a hátfájástól,meg a rugdalózásaitól. Esti rutinná vált a fürdés utáni ágyban fekvés tévézve. Ma este se volt máshogy. A puha ágyunkban fekve ettem a chipset meg a kólát,mikor Kendall végzett a fürdéssel. A kedvenc pólómban volt,és a piros melegítő gatyájában.

"Mi jót nézünk ma este?"- Kitakart majd az ölébe húzva betakart minket.A mellkasára dőltem. Lili rúgott egyet. A pocimra tettem Kendall kezét büszke mosollyal az arcomon.

"Ez a mi kicsi Lilink?"-Kérdezte elámulva. Majd puszit nyomott rá. Mire én ellazultam azon nyomban. Jól esett vele lenni minden egyes percben. A sulit ott hagytam,a baba miatt. Magán tanuló lettem amibe Kathy csak hosszú veszekedés után ment bele,de belátta hogy így lesz a legjobb mégis csak. Kendallnek viszont már csak ez a féléve van hátra és végez a sulival. Félek mennyire fogja megviselni ha suliba kell járnia,ahelyett hogy itthon lesz velünk. Velem és a picivel. 

"Igen,most nagyon nem akar aludni. Rugdos folyamatosan.... Erős kislány érzem!"- Nevettem aranyosan és ásítottam egy nagyot. A szemeim kezdtek lecsukódni.Éreztem Kendall karjait szorosabban átölelni engem.

Azon kaptam magam hogy hangosan szuszogva alszok. Mély álomba merülve. 

Kendall szemszöge: 

Az éjszaka közepén arra keltem hogy valaki nagyon furcsa hangokat ad ki. Először nyöszörög majd sikít és levegőért kapkod. Álmosan a jobb kezemmel a lámpa kapcsolóért nyúltam és felkapcsoltam. Amilyen látvány fogadott az rendesen megijesztett. A Picim nem az ágyban aludt békésen hanem a fürdőszoba melletti polcba támaszkodva kapaszkodott és fogta a hasát és össze görnyedt. Az egész arcán látszott a fájdalom. 

"F...fáj...Lili jön..."- Mondta torz hanggal a fájdalomtól. A kezembe kapaszkodott és leültettem az ágyra. 

"Picim nyugodj meg,hozom a baba táskát és azonnal indulunk. Meg anyunak is szólni kell! Meg Vivinek is! Feltudod hívni addig?"- Adott egy csókot nekem. Egy pillanatra megszűnt a fájdalmam. De aztán erősebben tért vissza és halkan nyöszörögtem tovább,küldtem Vivinek egy smst hogy SOS jön Lili! Jöjjön át azonnal. Alig telt el 10 perc,és rajtam már volt kabát,Kathy összefogta a hajamat és besegítettek az anyós ülésbe.Kendall hozta a baba táskát és a személyiét hogyha kellene.Minden olyan gyorsan történt. Kendall szólt a dokimnak az anyujával együtt míg engem egy nővér elvitt a szülőszobára. Az ágynak dőltem óvatosan de nem ültem le. Nem bírtam,annyira fájt ott lent is már.

"Nem bírom! Segíts."- Borultam a barátnőm vállára és nyugalmat kerestem. Sírni kezdtem kicsit mert kezdtem rájönni,hogy anyuka leszek és ez a baba mindjárt meg fog születni és nem tudom vissza tartani. Akár akarom,akár nem,meg kell szülnöm. Nincs mese. 

"Minden rendben lesz,segítek átöltözni. Shh nyugodj meg. A babának is az tesz jót."- Simogatta meg az arcomat Vivi. Aprót bólintottam,hogy tudassam vele értem,de jelen pillanatban ennyire telik. 

"Okés,a doki mindjárt jön és megvizsgál téged. Hogy vagy Picim?És Lili?"- Kérdezte levegőért kapkodva. Látszott hogy futott idáig. Kathy leült az ágyam bal szélére. Míg Vivi a jobbomon maradt. A nővér adott infúziót és a szobában maradt amíg a dokit meg nem láttam. Kendall az ágyam végéből figyelt engem,idegesen. 

"Üdv,Dr. Stevens vagyok.Most pedig megnézzük mennyire vagy kitágulva,hogy a baba kitudjon bújni. Oh,hamar meglesz a baba. Már 4.5 cm-nél tartotok. Ilyen tempóban hamar kint lesz a pici. Magatokra hagylak most. Szóljatok ha a fájdalom 2 percenként jön. "Kiment a doki és mi bent maradtunk. Elütöttük az időt nehezen. De Martina egyszer sírt,egyszer mosolygott máskor pedig a kezemet szorongatta és mondta mennyire izgul. Próbáltuk nyugtatgatni de 2 óra 15 perc múlva Martina annyira megszorította a kezem hogy fehér lett. Anyunak szóltam és mondta hogy ez már az! Izzadni kezdett a kezem és nagyon izgultam. Megbeszéltük Martinával,hogy apás szülés lesz így bent maradtam a többiek meg ki lettek küldve.

A baba feje már kint volt,de feladta Martina,alig volt már energiája. De végig beszéltem hozzá.

"Baby menni fog. Csak párat nyomj még és meglesz a kislányunk. Kérlek. Megtudod csinálni!"- Simogattam a homlokát és fogtam a kezét.Apró köröket rajzolva rá a mutató ujjammal.

"Nem megy....!!"- Sírt fájdalmasan.

"De megy! Te is szeretnéd hallani hogy felsír. Kicsi Liliért tedd meg. Egy utolsó nagyot nyomj és megszületik."- Kérleltem együtt az orvosokkal de láttam szegénykém szemén hogy nagyon elfáradt. Hanyatt dőlt és oldalra fordította a fejét felém. Könnycsepp gördült le az arcán, " Sajnálom...nem megy...."- Mondta halkan. Ijedten ránéztem megrázva a fejem." Nem nem baba! Nézz rám. Itt vagyok. Jó? Tarts ki! Egy utolsó és vége van."- Adtam neki egy szenvedélyes csókot neki. Óvatosan felült és rám nézve annyit tátogott " Csak miattad"- És nyomott egy nagyot. A kicsi pedig felsírt. Lili megszületett. Hajnali 2 óra 36 perckor. Én pedig apuka lettem hivatalosan is.

Elvitték lemosdatni és megvizsgálni én pedig letöröltem vizes törcsivel a babám homlokát." Nagyon ügyes voltál szivem. Lili mostmár jól van."- Bújtam oda hozzá és anyuék is bejöttek közben. Lilit kiságyát oda hozták az ágyam mellé. Kendall pedig azonnal megleste az új kis családtagunkat.

"Szivem!Lili a te orrodat örökölte,olyan kis apró és cuki! Meg kis hajas baba! Ez biztos a mi kislányunk?"- Hatódott meg és percekig csak nézte a kicsi lányunkat. Látszott rajta,hogy teljesen elvarázsolta már most Lili az apukáját.
 (Martina szemszöge) :
Kendall óvatosan felvette.

"Gyönyörű kisbaba. Gratulálok hozzá." - Kaptam egy nagy puszit tőle,majd Kendall a kezembe adta Lilit egy büszke mosollyal az arcán. Most már teljes a mi kis családunk.Kathy oda hajolt hozzám és megsimogatta a kis homlokát.

"Szeretlek picim. A két legfontosabb csajszi az életemben itt van."- Kaptam egy hosszú csókot." Khmm! Kisfiam és én velem mi van?"- Viccelődött én pedig megráztam a fejem nevetve. Újra visszatért az öröm a családba és ez mind Lilinek köszönhető. Végre valahára úgy tűnt,hogy a dolgok rendeződnek és minden boldog lesz.Hát így született meg a kislányunk.

Lili Schmidt - Született : 2015.09.12.