(105.rész) Mégsem olyan egyszerű..

Elnézést a kései feltöltésért,de sok minden közbe jött és nem volt időm írni,viszont ez EXTRA hosszú lett.<3 Remélem tetszeni  fog ez a rész! Ha tetszett szavazz a bejegyzés alján vagy írj kommentet. Minden visszajelzést szívesen várok.

Kendall szemszöge:

Kínos csend töltötte meg a szobát,miután Vivien kiviharzott mérgesen.James ezt megszívta. Ránéztem a haveromra,aki zsebre dugott kézzel állt az ajtóban elpirulva.Az ajtó felé biccentettem a fejemet,"Nem akarsz utána menni? Eléggé dühösnek látszott."- Fordultam meg az ágy irányába hogy felkeltsem Martinát. Leguggoltam az ágy szintjére és finoman megsimogattam az arcát."Jó reggelt ideje felkelni."-Mocorogni kezdett majd lassan kinyíltak a szemei és álmosan nagyokat pislogott engem nézve..Felálltam,nehogy elszúrjam a szép pillanatot.Innentől kezdve kis lépésenként fogom vissza nyerni a bizalmát.Ha ez kell ahhoz,hogy újra együtt lehessünk,benne vagyok!

"Jó reggelt James,te pedig Kendall vagy ugye?"-Könyökölt fel az alkarjával a háttámlának dőlve.Össze ért a tekintetünk és elmosolyodtam akaratlanul is."Igen. Hiszen te tudod a nevemet!"-Zavarba jöttem én is csak úgy mint James az előbb.Martina vállat vonva kitakarózott és mellém ült. A saját határait feszegetve fel és le nézegetett engem.Lehet hogy meg akarja szokni milyen mellettem lenni közvetlen. Ha ez igaz akárcsak részben is,mire hazajutunk a nyaralásból újra végig csókolgathatom lágy puszikkal az arcát."Tudom hát! Megjegyeztem tegnap este.Megyünk enni? Irtó éhes vagyok."- Vallotta be egy haskorgás kíséretében. Magamhoz öleltem a jobb karommal.

"Öltözz át és indulunk is."-Válaszoltam neki majd Jamest kihúztam magammal a folyosóra. "Mit akarsz csinálni?"- Kérdezte nem értve a dolgot.Azt se tudja hogy este beszélgettünk Martinával és a karjaimban aludt el. Hiszen ő kettesben töltötte az éjszakát egy kedves lánnyal akit Vivinek hívnak.

"Kutatott utánam és a gyerekek után Logan utasítására. A legvégén pedig a karjaimban aludt el.Újra közeledni próbál hozzám és izgatott vagyok emiatt. Minden olyan lesz mint régen. Mind ezt vártuk!!"- James a padlót nézve megrázta a fejét.Mire akar ezzel kilyukadni? A doki szerint is vissza fogja nyerni az emlékeit...olyan nincs hogy nem.Egyedül miért csak én hiszek ebben?

"Először is ha Vivivel összejövünk,már alapból változnak a dolgok. Másodszor,szerinted tényleg emlékezni fog minden egyes eseményre,apró gesztusra,emlékre amikkel az évek alatt gazdagodtatok?Fájni fog amit most mondok,de ezeknek mind búcsút mondhatsz. Maximum a gyerekekre fog emlékezni az is csupán 50% esély.Ne éld bele magadat túlságosan."- Eközben oda értünk a hotel szobája elé.Bambán bámultam ahogy becsukja maga mögött az ajtót. Egyedül maradtam a folyosón.Valaki hozzám szólt.

Hátra fordultam."Ömm bocsi....ez véletlen hozzám került de nem is az enyém."-Martina az ajtóban állt,kihajolva.Egy pókemberes pólót szorongatva a kezében."Az tényleg az enyém,de tartsd meg.Felveszed ma a kedvemért?"- Közelebb mentem hozzá minden egyes szó kimondásával. A mondat végére 10 centire álltunk egymástól.Megrázta cukin a fejét és a mellkasomhoz nyomta a kezeit benne a pólóval."A-a....a fiúk kinevetnének."- Halkult el a hangja bátortalanul.Álljon meg a menet,mióta fél a srácoktól?Ez nekem teljesen újdonság.Megfogtam a kezeimmel a vállait."Mire gondolsz pontosan?"-Komolyodtam el és tudni akartam a választ.Leszállt közénk a csend.

"Tegnap láttam Carlost és Jamest ahogy rólam beszélnek és nagyokat röhögtek!!"-Kulcsolta össze a karját a mellkasa előtt.Forgattam a szemeimet."Régi emlékekről beszéltek,ott voltam. Jól hallottam."-Nyugtattam meg,hogy nem ő volt a nevetés tárgya.Összeráncolta a szemöldökét úgy figyelt tovább engem."Ó értem.Nem szóltam."-Mondta egyszerűen,ledobva a pólómat az ágyra. Megfogtam a csuklóját és magam felé fordítottam. Egy fejjel magasabb vagyok Martinánál,ezért le kellett hajoljak egy picit hogy puszit nyomhassak az ajkára.Belegondoltam hogy mindent megkockáztatva megteszem."Siess vedd ezt fel és a strand nadrágodat.Elviszlek valahova."- Suttogtam a fülébe majd pakolni kezdtem a hátizsákomba a szükséges dolgokat.Naptejet,sapkát,térképet stb.

Miközben a táskába próbálkoztam betömni a piknikes takarót,hátra pillantottam a vállam fölött. Martina még mindig ott állt ahol hagytam. A szájához emelte a jobb kezét megérintve az ajkát.Kicsit lesokkoltam szegénykét. De nem úgy viselkedett mint akinek ellenére lett volna a szájra puszi.Befejeztem a pakolást és a vállamra vettem a túrázó táskát."Mehetünk,készen állsz?"-Aprót bólintott és elindultunk.Kisétáltunk a hoteltől egészen a 10 percre levő hegyig. A 10 percből lassan 30 perc lett mert csomószor hátra fordult és csak rám mosolygott. Mi ütött belé? Azonban aranyos volt meg kell hagyni.

Gyalog kellett mennünk,mert ahova megyünk ott nincsen parkoló.Felesleges lett volna kocsival menni ezáltal. A sziklás domboldalon másztunk fel egyre magasabbra.Martina régen is imádott hegyet és sziklákat mászni.Egy percig sem húzta a száját amikor meglátta mit fogunk csinálni.Előre engedtem,mert vigyázni akartam rá. Nem akartam hogy leesen és komoly baja essen tetézve a már meglevő améziáját. Egy szűk ösvényre érkeztünk.Onnan az út tovább vezetett csak át kellett mászni egy óriási sziklán.Martina ügyesen megoldotta úgy hogy feltoltam a lábánál fogva.Én azonban ott maradtam a szikla aljánál.Vissza pillantottam milyen hosszú utat tettünk meg eddig,vissza akarok én menni?Dehogy! Látni akarom a kilátást!

"Na nem jössz?"- Nézett le rám a sziklán térdelve.Körbe néztem keresve egy könnyebbik utat.Pechemre semmi mást nem találtam.Egyedül a sziklán át vezetett az út. Jobb oldalt a szikla falban találtam egy mélyedést és beleállva felrugaszkodtam a sziklára. Kezdett lecsúszni a kezem de Martina rátámaszkodott megtartva ezzel engem. Motyogtam egy gyors köszönömöt. Amint a bal lábam fent volt a sziklán,felhúztam a jobbikat is. "Ügyesen felmásztál kis majmom."- Röhögött a képembe. Kihúztam magamat azonnal.

"Ó ne akard kihúzni nálam a gyufát!"- Figyelmeztettem még időben.Imádja cukkolni az embereket bármiről is legyen szó."Akkor is egy nagy majom vagy. A srácok pedig a majom haverjaid."Kinyújtotta rám pimaszul a nyelvét.Sprintelni kezdett és eltűnt a távolban. Utána futottam a táskámmal a hátamon amit magamra kaptam sietve."Ha elkaplak egész hazáig a karjaimban foglak cipelni!"- Játszottam vele tovább.Végig futva az ösvényen,kezdett ritkulni a növényzet. Könnyen be lehetett látni a terepet. Egy magas pontra felállva megláttam Martinát.A hegy szélén lógatta le a semmibe a lábát.Gondoltam meglepem.Levettem a vállamról a táskát letéve a földre. Halkan próbáltam mögé osonni. Egy madár a semmiből azonban felém szállt meghiúsítva a tervemet.Sikerült orra esnem figyelmetlenségemben. Felhorzsoltam a fél térdemet és kiment a bokám."Áu áu áúú..."-Felszisszentem amint mozgatni próbáltam a bokámat de belenyilallt a fájdalom. "Elkéne egy kis segítség nekem."- Szóltam oda Martinának aki pár méterre ült tőlem háttal.

Meg se moccant.Túlságosan is elmerült a táj nézegetésben. Úgy látszik egyedül kell vissza cammognom a hotelig. Párat léptem de megadta magát a lábam és összecsuklottam."Az istenit!!"- Káromkodtam hangosan.Muszáj volt kiadnom a feszültséget. Baromira fájt a bokám. Martina felkapta a fejét hátra fordulva.Ó végre! "Veled meg mi történt?"- Jött oda hozzám aggódva.Eltorzult arccal lemutattam a mutató ujjammal a bokámra."Ez történt."-Ráharaptam az ajkamra.Martina teljesen nyugodt maradt,pedig a bokám dagadni kezdett. Leültem a porba ott ahol voltam.Leguggolt elém és kotorászni kezdett a táskámban.

Martina szemszöge:

Kendall furcsállta mit is turkálok a táskájában."Nyugi Kendall,ide tettem valahova...rá pakoltál. Ó meg is van." -Megörülve felemeltem a mobilomat.Logant tárcsáztam miközben felálltam a guggolásból hogy kendall ne legyen fültanúja a beszélgetésünknek. Ugyanis Logan Bébi-nek hív egy ideje.Össze zavar ez rendesen hogy van két fiú akinek nyilvánvalóan nem vagyok közönyös. Mindkettő álompasi,az egyikkel elvileg van két gyerkőcünk a másikra viszont emlékszem és pillangók járják át a gyomromat ha csak rá gondolok.

"Szia Logie!Van egy.-"-Félbe szakította a mondatomat rögtön.Belerúgtam egy kavicsba ami messze repült.

"Ti meg mégis merre vagytok? Mindenhol kerestünk már titeket.Jobb lenne ha sietnétek. Lemaradtok a reggeliről."- Szidott le,pedig nem is én tehetek az egészről. Kendall hozott ide el engem.Nem hagytam magamat,"Kendall szájon puszilt,összepakolt egy táskába mindent és elhozott a közeli hegyre.Olyan meseszép  "-Válaszoltam neki.Semmi bajom nem lesz ha esetleg nem rögtön reggelivel kezdem a napomat. Kendall is teljesen jól van. Majd utána beülünk valahova reggelizni.Gondoltam.Féltem hogy ki fog akadni.Ahogy sejtettem,nem reagált rá túl jól.

"Kendall elrabolt?? Te minek hagytad neki? Merre vagytok."-Sutyorgást lehetett hallani a háttérben majd beleszólt a telefonba."Azonnal érted megyek. Vedd rá valahogy hogy maradjatok ott ahol vagytok még egy kis ideig. Jut eszembe hol is vagytok?"-A recepciós csajjal beszélt velem párhuzamosan."Igen vissza jövünk köszönöm a kulcsot.Baba szereztem kocsit!"-Mielőtt bármit is mondhattam volna a védelmünkben.Úton van már...nekünk pedig annyi.Vissza ültem Kendall mellé.Rendesen bedagadt a bokája."Maradj itt,láttam egy forrást ide fele.Bevizezem ezt a pólót."-Kivettem a táskából egy kék pólót és a markomba szorítottam. Tudtam hogy a forrás víz jó hideg. Lejjebb viszi majd a duzzanatát.Mielőtt elindultam volna,megállított.

"Megígéred hogy vigyázol magadra?"-Nézett rám azokkal a nagy zöld szemeivel."Ígérem hogy vigyázok. Mindjárt jövök."-Lekocogtam a lejtőn és balra kanyarodva tovább mentem a kitaposott úton. Egy óriási fa mellett megláttam a kis forrást amit ide fele vettem észre.Leguggolva beáztattam jól a pólót és vissza mentem Kendallhez. Hanyatt fekve találtam rá.A sapkáját a feje alá tette és azon feküdt.Eltakarta a jobb kezével az arcát mert a nap erősen sütött pedig még csak reggel 8-9 körül van.Odasiettem hozzá."Ennyire fáj?"-Nagyon sajnáltam,durván nézett ki a bokája.A szabad kezével a kezemért nyúlt.Megszorította."Ettől elmúlik majd?"-Biccentett a vizes pólója felé.Megvontam a vállamat."Reménykedjünk benne."-Adtam neki egy nyugtató mosolyt amitől úgy tűnt eltudott lazulni.Mihelyst a bokáján pihent a vizes póló,lefeküdtem mellé. Együtt néztük a kék eget és a felhőket.

Később,hallottunk valakit aki a nevünket szólongatta.Felültem rögvest. Logan lesz az."Itt vagyunk!!Gyere fel a hegyre!"-Kiáltottam neki hangosan. Átnyúltam Kendall felett a táskájáért.Az ölembe vettem.Minél hamarabb le kell vinnünk Kendallt mert kezdett rosszul lenni.Soha nem láttam még valakit elájulni egy kificamodott boka miatt,viszont ezt Kendallnek sikerül lassan megcáfolnia.

"Magammal hoztam Jamest,hogy segítsen ha Kendall ell.-ellenállna.Mi történt vele?"-Logan arcára kiült az aggodalom mikor meglátta a haverját a földön kifeküdve.Felkeltem a földről,leporolva a fenekemet.A kezemben szorongattam a táskát."Siessünk,majdnem beájult nekem.Pedig csak a bokáját ficamította ki!"- Sürgettem a srácokat mert csak bámulták őt tehetetlenül."Ha ti nem segítitek le a hegyről akkor én fogom!"- Figyelmeztettem őket.Erre hirtelen észbe kaptak és felsegítették őt.Mindketten a hónalja alá nyúltak és a kezét a vállukra tették."Jólvan tesó,csak a kocsiig bírd ki valahogy.Leviszünk."- Nyugtatgatta James Kendallt akinek teljesen máson járt az agya.Igyekezett nem elveszíteni az irányítást a saját teste felett.

(Aznap délután a hotelban)
Martina szemszöge: 

Kendall a kocsiban sikeresen elájult és rám dőlt.Megijedten rendesen.Azt hittem csak alszik,de James pofozgatása után se tért magához.James felcipelte a szobánkba miután megérkeztünk a hotelhez.Segítettem levenni róla a cípőjét és betakartuk az ágyban."Itt maradok vele menj és beszélj Vivivel. Amit hallottam az estétekről....jobb ha tisztázzátok a kapcsolatotokat.Tisztára kivan miattad."-Emeltem fel a szemöldökömet. James lesütötte a szemét."Tudod mennyire bele vagyok zúgva pedig??Ha neked azt el tudnám mondani...."-Sóhajtott nehezen.Mindannyian tudjuk ezt,de ők valamiért nem vallják be maguknak. Egyszerűbb lenne mindkettőjüknek pedig.

"Felteszem neki a nagy kérdést. Szoríts hogy igent mondjon!"-A mondat végét se várta meg és kiszaladt a szobából."Na kiváncsi leszek mi lesz ebből."-Nevettem magamban.Felkeltem az ablakhoz lépve és behúztam a függönyt. Lepihentem Kendall mellé én is.Gondoltam alszunk egy kicsit. De amint lehunytam a szemem és álmodni kezdtem....Logan karjaiban találtam magamat....

"Soha nem foglak elengedni,ugye tudod."-Puszilta meg a fejem búbját. Lehunytam a szememet.Utáltam hogy titokban csináltuk ezt,Kendall háta mögött.Ő mit sem tudott erről.

"De Kendallé vagyok,nem a tied. Ezt ne felejtsd el. Ez csak egy kis bot..botlás volt.."- Dadogtam a végét.Nem is bírtam elviselni a bűntudatot ami rám nehezedett. Logannek meglehet semmi baja nincs,hiszen ő szingli. Viszont én most csaltam meg a barátomat! Egy szörnyeteg vagyok.

"Kendall nem érdemel meg téged egy percig sem.Nézz rám."- Felült az ágyban és a mellkasához húzott. Hallottam az erős szívverését."Ha igazán szeretnéd,nem történt volna ez meg köztünk. Ezt te is jól tudod."- Érvelt maga mellett.Megráztam a fejemet."Ez nem ilyen egyszerű! Te is biztos szerettél már két személyt egyszerre!!Mégis hogyan döntenéd el kit választasz??!" Megrázta a fejét."Egyszerű lenne,mindig téged választanálak bármilyen lány is versenyezne veled.......

Felriadtam csapzottan. Ez csak egy rossz álom volt.Letöröltem a kicsorduló könnycseppet a szemem sarkából."Ez nem lehet igaz...."-Fogtam meg az arcomat a tenyeremmel."Shh minden rendben?Kivel beszéltél álmodban?Nagyon forgolódtál.Megijesztettél."- Szólt mellőlem Kendall.Megijedve az ablakhoz álltam átölelve saját magamat.Láttam Kendall árnyékát közeledni.Kezét kitárva jött felém.Elsikoltottam magamat." MARADJ OTT!!Könyörgöm....."-Szipogtam a könnyeim közepette. "De nem bántalak!!"-Szorosan körém zárta a karját és magához ölelt.Lassan a remegő testem átvette Kendall testének a melegét és lenyugodtam.