(23.rész) Ki lehetett?

           Meghoztam az új részt :) Remélem tetszeni fog nektek.

Kendall szemszöge: 

Nem bírtam elhinni.Megütött?!! Ezek után jogosan fél a picim tőle. " Mondja meg a szerelmemnek,hogy reggel 7-re érte jövök kocsival!" - Ezzel otthagytam,hazamentem mielőtt balhét csinált volna az éjszaka kellős közepén. Otthon letusoltam,felöltöztem majd átkullogtam anyu szobájába. Ébren volt és könyvet olvasott az éjjeli szekrényen lévő kis lámpa fényénél ami félhomályba terítette a szobát.

 Leültem az ágyra. Tekintetem a falon díszelgő régi családi fotóra vándorolt. Emlékszem mikor még csak 4 éves voltam,akkor tanított meg apu biciklizni. Vicces eset volt az biztos. Minden egyes próbálkozásnál mikor elengedett,hogy próbáljam onnantól egyedül,egy eséssel végződött,de ha egy egész napba is telt,megtanultam biciklizni,mivel apu bíztatott. Néha még ma is azon tűnődöm hova tűnt a régi kedves énje amire olyan büszke voltam. Már csak egy emlék a sok között. Elment és nem él már velünk.Boldog az új nőcskéjével...
Ránéztem anyura. Ő is a képeket nézte...a családunkról.
Sóhajtott egyet majd félre rakta a könyvét, " Kendall,már nagy vagy. Mégis tudom mikor vagy magad alatt. Most is baj van. Mi bánt?"- Kérdezte tele szeretettel.

Kendall csak hátradőlt az ágyon és a plafont nézve elmondta," Mit tennél ha az a lány.....akibe szerelmes vagy....annak az apja egy kegyetlen ember?"- bökte ki ami a szívét nyomta.

 Kathy egy pillanatig elgondolkodott. De mint mindig hasznos tanácsot adott Kendallnek, " Nézd,tudom mennyire szereted ezt a lányt. És a tény,hogy mindent megtennél érte,felbecsülhetetlen,de neki is van egy élete amibe te belecsöppentél. Ki fog idővel alakulni minden de adj neki időt. És mellesleg azt is tartsd észben,hogy az egyszem kislányának már van egy hódolója,te. Kell egy kis idő míg feldolgozza magában a dolgot. Csak ennyi az egész."- adott egy puszit Kendall homlokára ahogy minden este szokta. Ez az ő kis rituáléjuk mióta kettesben élnek. Ettől lesznek egy család még akkor is,ha egy valaki hiányzik belőle.

" Jóéjt anyu! És köszi a segítséget."- Kendall éppen ment volna át a szobájába de félúton visszafordult és megállt a szoba ajtóban- " Reggel kéne a kocsi. Megkaphatom?"-Anyukája csak megrázta a fejét mosolyogva és bólintott azt jelezve,hogy igen a kocsi várni fogja reggel a garázsban. Kendall dobott egy puszit majd átment a saját szobájába. Aludni akart,de csak ha tudta hogy a szerelme épségben van. Tárcsázta Martina számát és amíg várt,hogy a telefon kicsöngjön beugrott az ágyába és bekapcsolta a tv-t.

Martina szemszöge : 

Ahogy apu parancsolta,feljöttem a szobámba. Felkapcsoltam a villanyt és körbe néztem könnyes szemmel. Egy dolgot utálok ami az,hogy ha apu mérges én mindig megsérülök. Fizikailag és lelkileg is. Nincs menekvés! Anyu persze nem tesz semmit. Pedig hallja az üvöltözésünket apuval. De apu ráfogja,hogy serdülök és emiatt vagyok ilyen ingerült vele.
 Gyorsan össze szedtem a pizsimet és elmentem fürdeni. 10 perc alatt kint is voltam a fürdőszobámból. De féltem,mert felnéztem és apu állt ott. Mérgesen... nekem végem van...
A szennyesem a mobilommal együtt egyszerűen kiesett a kezemből amint megláttam őt.

Gyorsan bemásztam az ágyamba és a sarokba ültem,lenéztem és reméltem apu békén hagy. Így is lett. Szó nélkül csak úgy elment. Ilyen SOHA nem volt még. Hallottam Kendall csengőhangját,gyorsan az ágyra feküdve elnyúltam a telómért és válaszoltam, " Manó! Úgy féltem,de semmi bajom nincs. Apum csak szó nélkül elment. Nem bántott." - Sikerült kinyögnöm.

"Ezt jó hallani! Minden okés akkor. Nehéz este volt,de alvás legyen picim! Szeretlek,szép álmokat!"- Mondta lágy hangon Kendall. Rögtön helyre állt a szívverésem. Lenyugodott. Elmosolyodtam ahogy felültem az ágyamban és a falnak dőltem.

" Én is szeretlek. Alig várom a holnapot. Anyud elengedett a kocsival?"- Kérdeztem nevetve mire hallottam a vonal másik végén azt az imádnivaló Kendall nevetést. Mindig megmelengeti a szívem.
Elmosolyodtam nagyon.
"Kapsz egy kis utalást. Reggel 7-re készülj össze. A ház előtt fog várni egy szőke srác várva a csodálatos barátnőjére."- Mondta a hangjában tele pajkossággal.

"Várlak,szeretlek!"- Megfogadtam,hogy nem játszunk Kendallel ilyet,de nem tudtam visszafogni magam. Mindig az egyikőnk folytatta. Több "én szeretlek jobban" után leraktuk és elmentünk aludni.
( Reggel,6:25kor) 

A hajamat próbáltam rendbe szedni nem sok sikerrel mivel bármit is csináltam égnek állt. Utoljára átfésültem a nagy rohanásban majd lófarokba kötöttem és felöltöztem. Megnéztem az időt,van még 30 percem.Kijöttem a fürdőszobámból,elraktam a fülhallgatóm az iskola táskámába és a telómat a zsembembe. Elindultam lefele a lépcsőn,de túl nagy volt a csönd. Anyu sírt.

Láttam ahogy törölgeti a könnyeit,azonnal leültem a mellette ülő székre és átöleltem.
"Anyu,ne sírj! Kérlek. Csinálok egy teát neked. Jó?"- adtam neki egy puszit és nem törődve az idővel megcsináltam a teáját és magamnak is töltöttem egy bögrével.
Még mézet is raktam bele majd leültem anya mellé. A kezét simogattam de láttam hogy vörös a csuklója. Nem tudtam elképzelni mi történhetett.
"Anyu? Kérlek szólalj meg! Bármit,csak mondj valamit."- Kérleltem félve.
De nem szólt hozzám,csak letörölte a zsebivel a lefolyó könnyeit és megittuk a teát. Csak azt vártam Kendall minnél hamarabb ide érjen. Amint csöngettek,rohantam az ajtóhoz és Kendall karjaiba borultam, " Olyan jó hogy ideértél! Vedd le a kabátod,segítek. Anyu sír és nem tudom miért.Beszélj vele!"- mondtam hadarva mert aggódtam. Kendall levette a cipőjét és megfogta a kezem. Reméltem,hogy ő tud majd segíteni.

Ne felejtsetek el szavazni és kommentelni. Köszönöm! <3