Mindenki örömére itt a következő rész! Remélem még mindig izgalmas és tetszik nektek! Puszi! Jó olvasást :D
Remek,Los itt sír a karjaimban mint egy pici baba,de közben ki kell találnom hogyan szabadítjuk ki Martinát. Ha Los tudná mit tett valójában Martina összetörne a szíve. Nem akarom sokkolni a részletekkel.
"Los! Menj le és tegyél el mindent az útból,hogy szabad legyen a feljárás a mentősöknek. Én hívom Kendallt. Csak ő tudja az anyukájának a számát. És próbálj megnyugodni. Amíg segítesz nem lesz baja. Siess."- Letoltam a lépcsőn Lost és felhívtam Kendallt azonnal. De nem vette fel. Francba!
Körbenéztem idegesen a folyosón de nem találtam semmit amivel ki lehetne nyitni egy ajtót. Aztán rájöttem hívnom kellene a mentősöket és a rendőrséget ők majd kitudják nyitni a zárat és biztonságban lesz Martina is. Csak imádkozni tudtam,hogy Martina még bírja egy kicsit ki. Nekidőltem az ajtónak és beszélni kezdtem hozzá,addig is rám figyel és nem a fájdalmára ami lassan úrrá lesz rajta.
"Kincsem Szeretünk! James vagyok. Éppen próbállak kiszabadítani! Bármit is teszel,ne hunyd le a szemed! K...kérlek! ....Nem...akarlak elveszíteni!!"- Mondta könnyekkel James de folytatta- "Los itt van. A mentők is mindjárt ide érnek. Pár perc! Könyörgöm tarts ki!! Bárcsak....betudnék menni...."-Los felrohanta lépcsőn és elhadart valamit,de nem értettem mit akart mondani.
"Los hadarsz! Mond el még egyszer!"- Próbáltam nem ordítani vele,de nagyon nehéz volt megállni.
"Amentősökittvannak! A rendőrök is. "- Amint ezt kimondta 2 orvos rohant fel a lépcsőn orvosi szerelésben és két nagy táskával amiben mindenféle volt.
"Hol van a sérült lány?"- Kérdezte az egyik.
"Bent ragadt a fürdőszobában. Bezárta magára az ajtót és nem tudjuk kinyitni sehogysem! Kérem csináljanak valamit! Ő a barátom!! Nem mehet el!!- A falnak dőltem háttal és lecsúsztam a falnak dőlve,a kezeimbe temettem az arcom és sírtam. Nagyon. Los leguggolt mellém és simogatta a hátam," Hé,ne szomorkodj. A rendőr segít kinyitni az ajtót és rendben lesz minden. Meglátod."- Próbált mindent bevetni annak érdekében hogy kicsit megnyugodjak,de nem sok sikerrel.
"Los! Martina öngyilkos lett! Akár bele is halhat!! Mit nem fogsz fel ezen??"- Ordította James vörös,kisírt szemekkel.
"Én....James.....m...miért mondasz ilyet? Nem is igaz!....."- Megszeppenve felállt Los és Jamest figyelte ijedten.
"Az ég szerelmére Los! Ne legyél hülye! Az az sms......azzal köszönt el tőlünk!!"-James nem bírta tovább és teljesen összetört. Egyszer csak egy pár ismeretlen cipőt láttam magam előtt,felnéztem és egy 30 év körüli rendőr tiszt guggolt előttem,
" Fiam,ne sírj. Az ajtót kinyitottuk már,és a barátja el lesz szállítva a kórházba. A szüleit fel tudja hívni? Vagy én tegyem meg? Jöjjön velünk a mentőben. Foghatja a lány kezét."- James a könnyeit félre téve elmosolyodott,de még mindig remegett és sokkos állapotban volt.
" Jó megyek. És a lány éppen szakított a barátjával ezért történt ez,és csak ő tudná megmondani a telefonszámát az édesanyjának de nem veszi fel. "- James letörölte a pulcsija ujjával a könnyeit és összeszedte magát viszonylag.
"Akkor majd kikeressük a számát a nyilván tartásból. Ne aggódjon. A nehezén már túl van. Ellátják szakszerűen az orvosok. "- Mondta lágyan a rendőr és lekísérte Jamest a mentőhöz.
"N...nem haragszom,csak ígérd meg hogy nem hagyjuk hogy Martina.....m..meg...meghal...jon."- Keservesen mondta Los és odabújt Jameshez szorosan átölelve a mellkasánál.
"Nem lesz baja. Megígérem. Vigyázok rá. Nézd csak,most emelik be a mentőbe. Gyere. Megyünk vele."- felhúztam Lost a járdáról és beszálltunk a mentőbe. Én fogtam a bal kezét,Los pedig a jobbját és elindultunk a kórház felé.
"Doki? Hallja amit mondunk neki?"- Los kérdezte,de szinte suttogásnak tűnt. Nem volt ereje beszélni sem annyi sírás után.
"Nagyon sok vért vesztett,de amíg stabil az állapota addig még magánál van. Ha minden igaz,hall titeket. Sokat segítene neki ha mondanátok neki pár nyugtató szót."- Mondta kedvesen az éppen ügyeletes doki nő aki még a mentőben volt.
James váltott egy pillantást Lossal mikor megcsörrent a telefonja.
"Igen tessék. Kivel beszélek? "- Szólt James. (Martina anyukája volt a vonal másik végén)
"Hogy vagy az én kiscsillagom?? Hallottam,hogy mit csinált. Hogy van? Mond hogy él még. Kérlek!"- Sírt bele a telefonba és elfolytotta a sírást.
"Éppen a kórház felé tartunk. Mindjárt ott vagyunk. Akartalak hívni de Kendall nem vette fel mivel Martinával szakítottak és....a lényeg hogy ha a ma éjszakát túléli,nem lesz baja. Ennyit mondtak."- Mondta James.
"Köszönöm hogy ott vagytok mellette,ha ti nem vagytok....már a kislányom nem élne."- Nyögte ki nehezen az anyukája.
"Mrs. Wilson. Nyugodjon meg. Nem engedjük,hogy bármi baja essen. Jöjjön be. Mi is bent éjszakázunk vele."- Fejezte be James és letette a telefont. Nemsokára be is értek a kórház parkolójába. Martinát elvitték a műtőbe. Los és James kénytelen volt a váróban várakozni. Nyílt a bejárati ajtó és Kendall sétált be. Kócós hajjal és reszketve. Sírt.
Los Jamesre nézett szinte könyörögve. Nem szerette ha veszekedés van a legjobb haverjai között. Neki sem esik jól végig nézni. Főleg nem akkor,ha ő a legfiatalabb és legérzékenyebb 4ük közül.
James lenézett a cipőjére és gondolkozott majd ezt mondta," Legyen. Maradj......."- Kendall melléjük ült és vártak.
S.O.S KÖVIIIIIIIIIIIIT!! <3
VálaszTörlés