(44.rész) Irány a strand!

Martina szemszöge:

Egy hét telt el,mióta anyuék tudnak a babánkról.Anya támogat, ellentétben apuval. Ugyanis nem akarja hogy megtartsuk a picit. Szerinte Kendall nem hozzám való meg úgyis elhagy ha majd nagy pocakom lesz. A családi kupak tanács óta Kendalléknél lakok. Átcuccoltam nagyjából mindent. Helyet kaptam Kendall szobájában és vele is alszok minden este. Szerencsés vagyok hogy Kathy ennyire megértő és őszintén megvallva,lelkes ezért a várandósság dolog miatt. Van két szekrény ami még tervben van mivel túl nagyok ahhoz hogy Kendall egyedül elhozza otthonról. A srácokon múlik most már. Pár nap múlva itt is lesz remélhetőleg a két ruhás szekrényem ha minden rendben sül el.

"Kicsim,figyeltél arra hogy mit mondtam? "- Felkaptam a fejem azonnal. Mivel elbambultam és ábrándoztam szokásom szerint a könyökömre támasztva az állam.

"Huh tessék?- Kérdeztem összehúzott szemöldökkel. Tovább ettem csendben az ebédet amit Kendall csinált kivételesen. Azt mondta anyujának,hogy megakar tanulni főzni,mert kicsi Kendall vagy kicsi én,rendes ennit fog enni,nem gyors kaját. Ha engem kérdezel,elég vicces a dolog. Imádom ahogy szenvedéllyel főz,de szegénynek sokszor nem sikerül. Olyankor rám néz mint egy elveszett kis kutya,lebiggyesztve az alsó ajkát. Mindig kap ilyenkor egy nagy csókot majd besegítek neki az étellel mivel kicsit otthonosabban mozgok a konyhába mint ő. Ilyenkor hamar meg is van az étel.

"James kérdezi,hogy van-e kedved elmenni strandra. Na? Én imádnám csak mondom!!"-Vigyorgott boldogan. Majd kiugrott a bőréből. Totál olyan látványt keltett mint az 5 éves unokahugom mikor ugrál örömében.

"Nem is figyel ránk."-Duzzogott Los ezúttal. Fel se fogtam mi zajlik körülöttem,annyira belemerültem a saját kis világomba.

"Mindig ilyen gyorsasággal eszik? Ha így haladunk,estére se leszünk lent a parton!"-Okoskodott Logan. Nem szeretett várakozni,sokkal jobban bírja mikor pörgés van és folyik az élet. De ma másképp voltak a dolgok. A srácokkal lógunk egész nap,vagyis ez volt a terv mindaddig míg rám nem jött a reggeli rosszullét. Logan szokása szerint 2órával később toppant be. Így borult az egész nap,de ami fontos volt az megvolt. Együtt vagyunk és más nem számít.

"Hagyjátok,ezt meg sem hallottam! Babát vár,lassan eszik mert néha elábrándozik a képzelete. Ti kértek még?"- Felállt az asztaltól hogy a mosogatóba tegye a koszos tányért,evőeszközt. A polcról levett egy poharat,tele engedte hideg vízzel majd ivott belőle nagy kortyokat nyelve. Majd újra megtöltötte és Martina elé tette le.

Mindhárman jelezték,hogy jól laktak és nem férne több beléjük. Odavitték Kendallnek a saját tányérjaikat,ittak majd behuppantak a nappaliban levő kanapéra hangosan röhögve.Éreztem és láttam is a szemem sarkából Kendallt.Felém jött,leguggolt mellém és simogatta a hátamat jólesően.

"Alig ettél valamit,a strandoláshoz pedig jó sok energia kell. Picim mindenki rád vár. Egyél és ne bambulj el. Kérlek."-Lágyan próbálta közölni velem a tényeket. Megráztam a fejemet. Mert 1, nem vagyok éhes 2, nem akarok strandra menni ahol mindenki bombanő,túl szépek hogy igaziak legyenek.
Azaz válaszul egy nemleges fej rázást kapott.

"Csak mert sietünk,ne szokj hozzá,nem lesz rendszer belőle!"-Mondta nekem,de fogalmam sem volt mire értette ezt. Aztán láttam ahogyan ennit tesz a villámra majd beteszi a számba. Bárki nevetne ezen,de jól esett a kis törődés tőle. Főleg ilyen módon.

"Nem baj ha később indulunk el? Én igyekszem az evéssel de nincs nagyon étvágyam. Ami a doki szerint veszélyes is lehet."-Mocorogtam a széken mert kezdtem kellemetlenül érezni magam.

"Ha eszel,nem érdekel más. Most ez a fontos."-Puszit nyomott az arcomra. Körülbelül bő negyed óráig etetett Kendall. Eközben Loganék már fent át öltöztek már és valamin vitatkozva lejöttek az emeletről.

"Haver,ez komoly?! Mióta kell etetni Martinát? Túl messzire mész vele szerintem"-Akadt ki Logan jogosan. Mondtam nektek hogy mennyire égő helyzet is volt ez.

"Kendall hagyj. Nem eszem meg ezt mert pocsék lett!! Leégetsz a haverjaid előtt!"-Felviharzottam a szobájába. Ledőltem az ágyra álmosan. Mostanában sokkal fáradékonyabb vagyok,bármit is csinálok. Mikor már majdnem elaludtam nyílt az ajtó és lépteket hallottam az ágyhoz közeledve.

"Menj el! Tiszta ciki volt ahogy etettél! Nem akartam enni mert így is akkorra hasam lesz mint egy túl nagyra nőtt bálnáé. De letojod magasról igaz? Nem a te tested megy tönkre!!!"-Üvöltöztem vele mert ki kellett adnom  dühömet.

"Hisztizéssel nem megyünk messzire. Nyomás át venni a ruhádat bikinire. Aztán indulunk."-James egyszerűen csak felkapott és bevitt a fürdőszobába. Durciztam egy ideig majd megadtam magam és átvettem a ruhámat és felvettem a bikinim. Vissza vettem a rövid nadrágom meg a topot és lementem a táskámmal együtt.

A többiek ujjongtak hogy végre mehetünk. Kendall csak kacsintott és átölelve a derekamat kimentünk a kocsihoz. 

Úgy tervezzük,hogy estig ott leszünk. Ezért a srácok hoztak pénzt kajára meg üdítőre. 1,5 óra volt az oda út kocsival de mindvégig énekeltünk a rádióval együtt így hamar elütöttük az időt. 

 Fizettünk a belépőért,lepakoltuk a cuccunkat az egyik székre és fel is mentünk az első csúszdához. Ezen még én is lecsúszhattam. Mind lecsúsztunk rajta.

A srácok többször is mondván hogy ez a legkirályabb.De az egyik csúszásnál Kendall a hasára érkezett és belement az arcába meg a szemébe a víz. A többiek csak röhögtek rajta. Én bementem a medencés részébe és odamentem hozzá.

"Jól vagy?"- Elsöpörtem az arcából a vizes,kócos haját és megcsókoltam. Odabújt a vállamhoz átkarolva a derekamat.

"Jól vagyok. Menjünk a másik csúszdához. Imádni fogod."- Megfogta a kezem és magával húzott futás közben.

Estig ezer csúszdán csúsztunk le,a hullám medence volt a kedvencem. Mert míg a többiek elmentek a hegyi medencéhez addig mi kettesben maradtunk Kendallel. Igaz sokan voltunk,de Kendallel voltam és csak ez számított. Hátulról átölelt a derekamnál. A kezét a pici baba pocakomon pihentette. Elmosolyodtam büszkén. Egy csodás nap tele emlékekkel. Amint ott álltunk a derékig érő langyos vízben,lassan lehunytam a szemem.

Olyan 9 óra lehetett mikor a srácokkal taliztunk a megbeszélt helyen. Mivel a Picim elaludt a karjaimban,felvettem és a kocsiig kivittem. James segített betakarni egy törcsivel,hogy ne fázzon meg.

"Los vezetsz? Mert Loló és James kiszáll fél úton. Én meg most nem tudok."- Ültem be hátulra a kocsiba.

"Persze,add a kocsi kulcsot James." -Miután minden be volt pakolva,hazamentünk. Los nálunk alszik ma este. Ezért jól jött hogy ő vezetett. Mire hazaértünk anyu már otthon volt,megcsinálta a vacsit és meg volt terítve az asztalnál.Amint nyílt az ajtó felugrott a kanapéról és kaptunk egy nagy ölelést.

"Merre voltatok? Van vacsi.- Csak ránk nézett és elnevette magát- "Legközelebb srácok számítsátok bele hogy most már hamarabb elfárad Martina. Hiszen egy kicsi élet növekszik a pocakjában."- Kathy felment Lossal és beágyazott. Los meg megkapta a vendég szobát. Kendall lefektette Martinát az ágyra és betakarta,az éjjeli lámpát égve hagyta és lement Loshoz és anyujához a konyhába enni.

"Anyu olyan jó nap volt. Elmentünk strandolni! És sok csúszda volt! Martina is velem jött!"- Mesélte el az egész napot Kendall boldogan.

"Imádjátok hogy Martina veletek van mostantól nem de?"- Mondta Kathy fejrázással mosolyogva.

Los csak annyit mondott teli szájjal,vidáman:" IMÁDJUK!" - Röviden,egy igazi kaland az életünk. És örülök hogy Martina is a részese most már.- Fejezte be Kendall.

(43.rész) Fagyi és veszekedés vagy mégsem?

Itt a következő rész,sokat gondolkoztam hogyan végződjön,erre jutottam. Én a végénél már nagyon nevettem! Remélem tetszeni fog nektek is,millió puszi!

♥Köszönöm a 8400 látogatót!♥

Martina szemszöge : 

Kendall letett a földre miután elhalmozott a puszijaival. Nem tudtam letörölni a vigyort a számról.

"Elmehetünk anyudhoz? Ő örülni fog a képeknek."- Mondtam ahogy beálltunk a sorba a cukrászdában. Mindvégig a derekamon volt a keze. Szereti mikor vigyázhat rám.

"Anyuddal kell beszélni elsősorban de kicsit elmehetünk hozzánk ha szeretnél."-Könnyedén válaszolt ahogy a sor előrébb haladt. Pár perc múlva sorra is kerültünk én pedig nagy szemekkel néztem a választékot. Imádom a fagyit. Nagyon de nagyon! Kendall biztos gondolat olvasó mert a vállamra támasztotta a fejét és úgy beszélt velem," Nehéz választani hercegnőm?"- Hallottam a mosolyt a hangjában. A haja csikizte a fülemet.

"Mindegyik biztos finom.Legyen mondjuk citromos meg epres vagy nem is!Inkább puncsosat kérek. Nem tudom..."-Lebiggyesztettem az ajkamat és elszomorodtam. Kendall felkapta a fejét és megpuszilt," Menj csücsülj le oda a sarokba. Az nyugis rész. Segítek választani kicsim." - Kacsintott,úgyhogy ahogy kérte leültem a sarokban levő fotelba és hátra dőltem kényelmesen. Jól esett egy kis pihenés. 

"Itt is vagyok. Gondoltam mindegyiket megkóstolnád. Így mindegyikből van a tálban. Láss hozzá.- Ült le mellém és adott nekem is egy kis kanalat majd mindketten elkezdtük enni a nagy adag fagyit. Úgy vigyorogtam mint egy vidám kisgyerek. Végül is igaz volt,mert boldog vagyok.

"Mind megehetem?"- Félénken kérdeztem rá,mert furcsán jött ki az egész. Kendall megdöbbent,felvonta a szemöldökét és engem méregetett. Ó istenem az a vigyora. Ölni tudna vele esküszöm!

"Biztos vagy benne? Nehogy nekem itt rosszul legyél."- Figyelmeztetett,de csak megvontam a vállam. Nehogy már,senki nem lett még rosszul a sok fagyitól. Miért pont én lennék? Kizárt.

"Tuti biztos."- Kendall vett egy nagy kanálnyi fagyit még utoljára majd elém tolta a tálat.

"Ha megeszed kapsz egy óriási macit tőlem."- Ajánlotta fel én meg belementem,de a felénél kezdtem rosszul lenni. Forgott a gyomrom és hányingerem volt. A szám elé emeltem a kezem mert azt hittem ott mentem oda hányok. Eltoltam magamtól a tálat és beledobtam a kanalat majd kimentem a cukrászdából a parkolóba ahol senki nem nézett és nem tehettem róla de sajnos hánytam. Világ legrosszabb érzése ez. Mikor nem akarod,de nem tehetsz ellene semmit mégis jön ha jönnie kell.A hajam is belelógott az arcomba. Sírtam is. Elegem lett. Letérdeltem a járdára lehajtott fejjel. Nem bírtam felállni.

"Úristen sajnálom. Nem akartam hogy ez legyen belőle!!Jöttem ahogy tudtam de kifizettem még a fagyit."- Nézett le rám aggódva. Majd meglátta. Azonnal felemelt a hónaljamnál fogva és a kocsiba ültetett. Bekapcsolta az övemet majd hátul keresgélt és visszaülve a kocsiba adott nekem zacskót egy együtt érző nézéssel.

"Ebbe hányj ha nagyon muszáj,de 10 perc és ott vagyunk anyumnál."- Simogatta a combomat hogy megnyugodjak,de nem nagyon segített. Így is hányingerem volt nagyon. 

"Menj gyorsan,nem érdekel csak érjünk oda."- Nyöszörgött halkan. Rosszul nézett ki. Rányomtam a gázra és felgyorsultunk. Átmentünk két piros lámpán,de mentségemre legyen,hogy senki nem volt az úton. Hamar hazaértünk. Beálltam az udvarra és kisegítettem Martinát a kocsiból,de félig ájult volt. Megijesztett nagyon.Kicsatoltam az övét,felvettem a karjaimba és bementem a házba, " Anyu!!! Segíts! Elvan ájulva Martina és nem tudom mit csináljak vele!!!"- Mikor beértem a nappaliba,megállt az élet. Martina anyukája és  az apja ott ült a fotelban anyával együtt. Egy pillanatra megijedtem.

"Üdv Mr. és Mrs Wilson. Ha megbocsátanak most felviszem Martinát. Utána ordítsanak velem."- Ráztam le őket ennyivel,mire szóhoz sem jutottak. Anyut láttam hogy mosolyog. Kacsintottam egyet tudatva vele,hogy ne aggódjon mert megoldom a dolgot. Felvittem a hálószobámba és lefektettem az ágyra. A fürdőben bevizeztem a kis kéztörlőt majd vissza siettem hozzá. Leguggoltam az ágy mellett és a homlokára tettem a törcsit. Aztán emlékeztem a fagyira. Óó!! Hányni fog. Fogtam a szemetest és odatoltam az ágy széléhez vészhelyzet esetére.

"Picikém. Ébredj fel lassan."- Pusziltam meg lágyan. Mocorogni kezdett,kinyitotta a szemét és felült. 

"Itt vagyunk? Mi történt velem?"- Összeráncolt homlokkal kérdezte ahogy próbálta kideríteni mi történt valójában.

"Elájultál a kocsiban. Nem tudom hogyan sikerült,de elájultál. Felhoztalak."- Vontam meg a vállam és próbáltam húzni az időt. Gyorsan ki kellett valamit találnom. Meg is van!

"Nézünk filmet? A kedvencedet. Az jó lesz?"- Kapcsoltam be a tv-t és betettem egy DVD-t a lejátszóba. Hamar el is indult mikor kopogtak az ajtón. Anyu volt az. Sóhajtottam egyet mert kezdett felmenni az agy vizem. Nem akarok lemenni mert biztos hogy veszekedés lesz,de Martina nem hallhatja semmiképpen. Ezt nem.

"Anyu megyek le,egy perc! Picim aludj kicsit. Lemegyek anyunak segíteni a kertben. Meghozták a virágokat."- Adtam neki egy csókot,de nem is ellenkezett. Tudtam hogy még mindig beteg. Ezért aludni fog. Ami nekem pont jól jön.

"Jó de ha felkelek akkor itt leszel mellettem?"- Kérdezte álmosan a párnámhoz bújva. Betakartam derékig.

"Ígérem itt leszek. Most pedig alvás. A baba miatt."- Adtam a pocijára egy puszit majd visszatakartam. A DVD még ment mikor lementem anyuval.

"Kendall üljünk le és beszéljünk normálisan."- Mrs. Wilson elkezdte a mondandóját. Nem tehettem mást mint leültem a konyhában hozzájuk kelletlenül.

"Mielőtt megjöttetek mi már megbeszéltük,hogy Martina ideköltözik. Az lesz a legjobb."- Mondta anya. Martina anyukája pedig egyetértően bólintott. Várjunk csak,én azt hittem most jön a leszúrás és mindennek el leszek hordva.

"Szóval mindketten beleegyeztek?"- Néztem Martina szüleire. Az anyukáján látszott,hogy belement és rendben van a dologgal de az apja kicsit máshogy viselkedett. Nem is nézett a szemembe. Mérgesnek tűnt.

"L...láthatjuk a babáról az első képet?"- Kérdezte Mrs. Wilson apró mosollyal Tomra nézve. Felkeltem az asztaltól,kimentem a kocsiba a táskáért és behoztam odaadva neki az ultra hangos képet. Leültem vissza anya mellé büszkén. Mivel azon volt a mi közös babánk Martinával,aminek a gondolatától is úgy örültem mint semmi másnak.

"Olyan csöppség. Szép baba.Ne haragudj a reggeli dolog miatt. Csak értsd meg hogy olyan hamar jött a hír és nem tudtam felfogni sem. De látom,hogy vigyázol rá és ez a fontos. Ha veled boldog akkor áldásom rátok.  "- Ölelt meg engem. Na ezt jó volt hallani.

"Ne haragudjatok de mennünk kell. Anyuddal mindent megbeszéltem. Majd ő elmondja neked. Martina pedig aludjon ma itt nálatok,hosszú lenne a kocsi út és még nincs jól."- Bólogattam és elköszöntem tőlük.
Mikor anyu becsukta az ajtót megkönnyebűlten sóhajtottam.

"Ez furcsa volt!"- Ültem le a kanapéra és elfeküdtem rajta. Lassan hozzá kell szoknom,hogy nemsokára 4-esben leszünk itthon. Felemeltem a fejemet a kanapéról mikor lépteket hallottam fentről.

"Picim felkeltél! Jobban vagy?"- Mire csak megrázta a fejét és fogta a hasát folyamatosan. Oda csoszogott hozzám és ledőlt az ölembe. Én meg csak viccesen játszottam az agyamat. De hatásos volt mert felnevetett!
Meg oldalba bokszolt a vállamnál,de az lényegtelen. Nem fájt.

"Hagyd abba dilibogyó!"- Megcsípte a hasamat amíg én csókra vártam csukott szemmel.

"Áú!!"- Nyitottam ki azonnal a szememet felvont szemöldökkel amit tudom,hogy mennyire utál.

 De ez van. Aki Kendall Schmidttel randizik annak ezzel is számolnia kell. Nem igaz? Vigyorogtam magamban ahogy összeráncolta gondolkodva Martina a homlokát és engem figyelt.

"Mit lépsz erre?"- Szinte már a földön fetrengtem a nevetéstől. Nem bírtam nézni a kutya pofi arcát ahogy próbál mérges arcot vágni,csak hát koránt sem nézett ki mérges arcnak.

"Most min nevetsz?"- Végleg bedurcizott én pedig visszafogtam a nevetésemet.A füle mögé tűrtem egy tincset ami az arcába lógott majd megcsókoltam lágyan.

"Semmit. Csak aranyos vagy nagyon!"- Válaszoltam egy puszival a homlokán.

(43.rész) Első ultrahang

Sziasztok!Tudom sok időbe telt megírni ezt a részt,de remélem nem haragszotok rám. Szép nyarat és jó olvasást. Ha tetszett a rész,hagyjatok kommentet. Köszönöm<3

Kendall szemszöge:

Éjszaka többször is fent voltam. Vagy én keltem fel egy álom közepén és vissza aludtam,vagy annyira forgolódott álmában a kincsem,hogy felkeltem én is. Egy dolog viszont biztos a mai nap szuper lesz. A telefonomban is beállítottam az értesítőt az ultra hangos vizsgálatról. Nagyon várom már!
Reggel már a hasamra sütött a nap.

Oldalra pillantva a fali órán láttam,hogy negyed 8 múlt. 10-kor van jelenésünk a dokinál. Hagytam még aludni,hamar el tud készülni. Így nincs gond. Felöltöztem rendes ruhába,rendbe tettem magam a fürdőben majd halkan lementem a konyhába,de szemben találtam magam Mrs. Wilsonnal.

"Jó reggelt!"-Köszöntem udvariasan. Elővettem egy poharat és csináltam magamnak kávét. Észre se vettem,hogy mindvégig figyelt csupán mikor hátra fordultam hogy felmenjek Martinához.

"Mentek ma valahova? Ha terveztél mára valamit azt mond le. Nem engedem el lázasan sehova."-Mondta szigorúan,teljesen jogosan. 

Nem tudtam mit mondjak. Így mondtam azt ami elsőre eszembe jutott," Pedig muszáj lesz a baba miatt."- Ha előre tudom hogy ez lesz,csöndben maradtam volna!

"Anyu...kaphatok málnás teát?"-Becsoszogott az alvós papucsában,kócos hajjal a szívem. Ha engem kérdezel irtó aranyos volt. A pici szürke rövid nadrágja volt rajta az én kék mintás toppommal ami kicsit nagy rá és a térdéig ér,de imádja mert tőlem van és szerinte Kendall illatú amitől jobban alszik.

"Kaphatsz de megmagyarázná vala melyikőtök nekem,hogy miért hazudtatok nekem?! Kicsim 18 lettél csak de máris terhes vagy? Mikor akartad elmondani ezt nekem? Mindent elmondasz de pont ezt titkolod el előlem? Hogy unokám lesz? Ez..."- Nézett ránk ledöbbenve. Megértem,én sem tudnám helyesen kezelni a dolgot ha kiderülne a tini lányomról hogy terhes.

"Anyu sajnálom. Úgyis el akarom vetetni. Ezt még Kendall sem tudja."-Kezdtem szorongva érezni magamat teljesen. Nagyon feszült volt a hangulat kora reggel a konyhában.Rosszabb lett mikor meghallottam ezt.

"Picim azt nem teheted!!Megbeszéltük hogy megtartjuk a babát! Én már nagyon vártam ezt a vizsgálatot. Kérlek...tartsuk meg! Bármit megkapsz majd. Ígérem! Csak adj egy esélyt nekünk. Kettőnknek. Megtudjuk csinálni. Itt vannak a szüleid,az anyukám. A srácok. Mindenki. Támogatni fognak minket,anyud is jól fogadta a hírt hiszen még életben vagyok."-Halkan nevetni kezdtünk." Mit mondasz megcsináljuk?Együtt."- A kezeimet a derekán pihentetve kérdeztem ahogy közel húztam magamhoz. Kénytelen volt felnézni rám. Mire elmosolyodott,ezt szeretem benne igazán. A mosolygós mindig vidám lányt. 

"Benne vagyok de kérem a teám."-Durcizott halkan,tudom jól hogy simán végig aludt volna egy napot,pár órával is megelégedett volna de sajnos fel kellett kelnie korán.Nem volt szívem ezt tenni,viszont a dokihoz csak mára van időpontunk és el kell mennünk.

"Amint hazaértetek leülünk ezt megbeszélni. Ez így nincs rendjén hogy egy ekkora komoly dolgot eltitkoltok előlem.Mindkettőtökben hatalmasat csalódtam"-Kapott Martina egy szigorú pillantást majd az anyuja elment dolgozni. Rögtön egymásra tévedt a tekintetünk. 

Van az a pillanat mielőtt leszakad az ég,minden csendes lesz és elsötétül az ég. Na pont ezt láttam ahogy rám nézett a szép szemeivel.Szemeiben gyűlnek a könnyek és nagyot pislogva legördültek az arcán.

"Sajnálom hogy ilyen borzalmas lány vagyok. Sajnálom..."-Tört ki a pici lelkéből egyszerre a lelki ismeret furdalás meg a fájdalom.Hirtelen döntve odamentem hozzá hogy megöleljem. Átkaroltam a derekát és szorosan magamhoz öleltem. 

"Nem vagy az,te is tudod. Ne mond ezt."

"De az vagyok! Hallottad anyumat. Gyere menjünk. Nem vagyok éhes."- Nyúlt a kocsi kulcsért és belebújt a szandáljába. Én csak figyeltem de nem mozdultam. 

"Kendall menni kell. Ne most akarj megtanítani nekem egy fontos leckét."-Forgattam a szemem ahogy próbáltam komoly maradni. De ez lehetetlen Kendallt ismerve.Mindig elmosolyodok ha összeráncolja a homlokát és vicces arcot vág.

"Jó figyelek."-Ültem le a konyha pulthoz nem teljesen ébren.

"Nagyszerű csajszi vagy,imádlak ráadásul babánk lesz. Mondjam még tovább? Összedobok valamit neked útközbenre."- Csináltam neki egy szendvicset meg teát. Betettem egy táskába és megfogtam a kezét. " Mehetünk. A vitaminokat is eltettem. Útközben beveszed rendben? Fél óra az út a kórházig."- Pusziltam meg a homlokát.

"Én csak....félek. Mi lesz ha rossz anya leszek? Vagy ha beteg lesz a pici? Mit fogok akkor csinálni?"- Mondtam őszintén Kendallre nézve.

"Mindketten tudjuk hogy nagyszerű anyuka leszel és nem lesz baja a picinek ha szeded a vitaminokat.Nyomás nehogy elkéssünk."- Toltam kifele az ajtón óvatosan. Bezártuk az ajtót és beszálltunk a kocsimba.

"Övet bekapcsolni. Itt a reggelid. Jó étvágyat!"- Oda hajoltam és megcsókoltam. Elvette tőlem és enni kezdett. Ezen meglepődtem,de örültem neki hogy végre nem kell bíztatni abban hogy egyen. Pár piros lámpa és 5 forduló után leparkoltunk. Oldalra nézve láttam,hogy Martina izgul és meg van rémülve. A kezével babrálta a pólójának a szélét.

"Picim menni kell. Itt vagyunk. Gyere,szerintem te is örülni fogsz mikor látjuk majd a babát."- Elmosolyodtam nagyon. Kiszálltunk,becsuktam az ajtót lezárva a kocsit bementünk. A recepción bejelentkeztünk és leültünk várni. A kicsim az ölembe ült és a hasa köré tette a kezeimet. Hátra dőlve nekem.

"Már csak pár perc. Ez olyan hihetetlen."- Ábrándoztam boldogan. Annyiszor képzeltem már el,hogy hogyan lesz ez a mai nap.

"Martina Wilson?"- Jött ki egy fiatal nővér az ultra hangos szobából. Martina elbambult de én jelentkeztem,hogy itt vagyunk. Ránk mosolygott kedvesen és bementünk.

"Első baba?"- Kérdezte ahogy kezet mosott és leült a géphez. Martina nem engedte el a kezem. Odahajoltam hozzá," Babám engedd el a kezem,csak feküdj le az ágyra és fogni fogom a kezed utána. Ígérem. Ne félj picim."- Öleltem meg. A doktor nő türelmesen végig nézte a jelenetet.

"Igen első. És fél ettől az egésztől."- Vittem oda az ágyhoz és lefektettem az ágyra.

"Semmi gond nem lesz. Martina nyugodj meg. Itt lesz mindvégig a barátod. Nem kell félni. Húzd fel a pólód úgy. Jól csinálod."- Kendall megfogta a kezemet és simogatta a homlokom. Olyan furcsa és kellemetlen érzés volt ott feküdni és várni.

"Nézzétek csak itt van. Ott van,a kicsi teste meg a feje. Rendben van a pici.Még nem tudjuk megnézni hogy fiú vagy esetleg kislány de a szívverését megtudjuk hallgatni. Meghallgassuk?"- Mosolygott.

"Igen!"- Mondtam könnyezve. Kendallre néztem és láttam hogy ő is elérzékenyült rendesen. De azt a mosolyt látni,mindennél jobb volt.Ott és abban a pillanatban megnyugodtam. Tudtam minden rendben lesz.

"Halljuk."-Bólintott igent Kendall.És akkor megtörtént a csoda. Hallottunk egy lassú de erős szívdobogást.
Sírni kezdtem.

"Ó babám ne sírj nincs semmi baj."- Aggódott nagyon. Tele puszilta az arcomat.

"Csak...én csak boldog vagyok.Jól vagyok."- Bújtam oda a homlokához hogy összeérintsük egymásét.

"A mi picink."-Suttogta. A doktor nő kinyomtatta az ultra hangos képeket és letörölte Martina hasát.

"A következő időpont 1 hónap múlva lesz.Addig szedd rendesen a vitaminokat és egyél rendesen. Sok gyümölcs meg ilyenek.De kaptok egy csomagot ebben mindenről írva van. Olvassátok el,nézzétek át és ha bármi kérdésetek van hívjatok. Szívesen állok a rendelkezésetekre ha bármi van. Örültem nektek,további szép napot."- Köszönt el tőlünk.

"Túl éltem."- Nevettem halkan.Odabújva Kendallhez miután kimentünk a váróba.

"Büszke vagyok rád nagyon.Ügyes voltál. Ezért elmegyünk fagyizni,bármennyit ehetsz." -Ölelt át a derekamnál. A fejemet a vállára hajtottam.

"De anyu..."- Torpant meg hirtelen. Megfogtam lágyan az arcát.

"Anyud megfog nyugodni.Amint meglátja a képeket.Bízz bennem. Nem lesz semmi baj.Most viszont élvezzük ki ezt a pillanatot."- Felemeltem és körbeperdítettem. Legjobb nap valaha.