(44.rész) Irány a strand!

Martina szemszöge:

Egy hét telt el,mióta anyuék tudnak a babánkról.Anya támogat, ellentétben apuval. Ugyanis nem akarja hogy megtartsuk a picit. Szerinte Kendall nem hozzám való meg úgyis elhagy ha majd nagy pocakom lesz. A családi kupak tanács óta Kendalléknél lakok. Átcuccoltam nagyjából mindent. Helyet kaptam Kendall szobájában és vele is alszok minden este. Szerencsés vagyok hogy Kathy ennyire megértő és őszintén megvallva,lelkes ezért a várandósság dolog miatt. Van két szekrény ami még tervben van mivel túl nagyok ahhoz hogy Kendall egyedül elhozza otthonról. A srácokon múlik most már. Pár nap múlva itt is lesz remélhetőleg a két ruhás szekrényem ha minden rendben sül el.

"Kicsim,figyeltél arra hogy mit mondtam? "- Felkaptam a fejem azonnal. Mivel elbambultam és ábrándoztam szokásom szerint a könyökömre támasztva az állam.

"Huh tessék?- Kérdeztem összehúzott szemöldökkel. Tovább ettem csendben az ebédet amit Kendall csinált kivételesen. Azt mondta anyujának,hogy megakar tanulni főzni,mert kicsi Kendall vagy kicsi én,rendes ennit fog enni,nem gyors kaját. Ha engem kérdezel,elég vicces a dolog. Imádom ahogy szenvedéllyel főz,de szegénynek sokszor nem sikerül. Olyankor rám néz mint egy elveszett kis kutya,lebiggyesztve az alsó ajkát. Mindig kap ilyenkor egy nagy csókot majd besegítek neki az étellel mivel kicsit otthonosabban mozgok a konyhába mint ő. Ilyenkor hamar meg is van az étel.

"James kérdezi,hogy van-e kedved elmenni strandra. Na? Én imádnám csak mondom!!"-Vigyorgott boldogan. Majd kiugrott a bőréből. Totál olyan látványt keltett mint az 5 éves unokahugom mikor ugrál örömében.

"Nem is figyel ránk."-Duzzogott Los ezúttal. Fel se fogtam mi zajlik körülöttem,annyira belemerültem a saját kis világomba.

"Mindig ilyen gyorsasággal eszik? Ha így haladunk,estére se leszünk lent a parton!"-Okoskodott Logan. Nem szeretett várakozni,sokkal jobban bírja mikor pörgés van és folyik az élet. De ma másképp voltak a dolgok. A srácokkal lógunk egész nap,vagyis ez volt a terv mindaddig míg rám nem jött a reggeli rosszullét. Logan szokása szerint 2órával később toppant be. Így borult az egész nap,de ami fontos volt az megvolt. Együtt vagyunk és más nem számít.

"Hagyjátok,ezt meg sem hallottam! Babát vár,lassan eszik mert néha elábrándozik a képzelete. Ti kértek még?"- Felállt az asztaltól hogy a mosogatóba tegye a koszos tányért,evőeszközt. A polcról levett egy poharat,tele engedte hideg vízzel majd ivott belőle nagy kortyokat nyelve. Majd újra megtöltötte és Martina elé tette le.

Mindhárman jelezték,hogy jól laktak és nem férne több beléjük. Odavitték Kendallnek a saját tányérjaikat,ittak majd behuppantak a nappaliban levő kanapéra hangosan röhögve.Éreztem és láttam is a szemem sarkából Kendallt.Felém jött,leguggolt mellém és simogatta a hátamat jólesően.

"Alig ettél valamit,a strandoláshoz pedig jó sok energia kell. Picim mindenki rád vár. Egyél és ne bambulj el. Kérlek."-Lágyan próbálta közölni velem a tényeket. Megráztam a fejemet. Mert 1, nem vagyok éhes 2, nem akarok strandra menni ahol mindenki bombanő,túl szépek hogy igaziak legyenek.
Azaz válaszul egy nemleges fej rázást kapott.

"Csak mert sietünk,ne szokj hozzá,nem lesz rendszer belőle!"-Mondta nekem,de fogalmam sem volt mire értette ezt. Aztán láttam ahogyan ennit tesz a villámra majd beteszi a számba. Bárki nevetne ezen,de jól esett a kis törődés tőle. Főleg ilyen módon.

"Nem baj ha később indulunk el? Én igyekszem az evéssel de nincs nagyon étvágyam. Ami a doki szerint veszélyes is lehet."-Mocorogtam a széken mert kezdtem kellemetlenül érezni magam.

"Ha eszel,nem érdekel más. Most ez a fontos."-Puszit nyomott az arcomra. Körülbelül bő negyed óráig etetett Kendall. Eközben Loganék már fent át öltöztek már és valamin vitatkozva lejöttek az emeletről.

"Haver,ez komoly?! Mióta kell etetni Martinát? Túl messzire mész vele szerintem"-Akadt ki Logan jogosan. Mondtam nektek hogy mennyire égő helyzet is volt ez.

"Kendall hagyj. Nem eszem meg ezt mert pocsék lett!! Leégetsz a haverjaid előtt!"-Felviharzottam a szobájába. Ledőltem az ágyra álmosan. Mostanában sokkal fáradékonyabb vagyok,bármit is csinálok. Mikor már majdnem elaludtam nyílt az ajtó és lépteket hallottam az ágyhoz közeledve.

"Menj el! Tiszta ciki volt ahogy etettél! Nem akartam enni mert így is akkorra hasam lesz mint egy túl nagyra nőtt bálnáé. De letojod magasról igaz? Nem a te tested megy tönkre!!!"-Üvöltöztem vele mert ki kellett adnom  dühömet.

"Hisztizéssel nem megyünk messzire. Nyomás át venni a ruhádat bikinire. Aztán indulunk."-James egyszerűen csak felkapott és bevitt a fürdőszobába. Durciztam egy ideig majd megadtam magam és átvettem a ruhámat és felvettem a bikinim. Vissza vettem a rövid nadrágom meg a topot és lementem a táskámmal együtt.

A többiek ujjongtak hogy végre mehetünk. Kendall csak kacsintott és átölelve a derekamat kimentünk a kocsihoz. 

Úgy tervezzük,hogy estig ott leszünk. Ezért a srácok hoztak pénzt kajára meg üdítőre. 1,5 óra volt az oda út kocsival de mindvégig énekeltünk a rádióval együtt így hamar elütöttük az időt. 

 Fizettünk a belépőért,lepakoltuk a cuccunkat az egyik székre és fel is mentünk az első csúszdához. Ezen még én is lecsúszhattam. Mind lecsúsztunk rajta.

A srácok többször is mondván hogy ez a legkirályabb.De az egyik csúszásnál Kendall a hasára érkezett és belement az arcába meg a szemébe a víz. A többiek csak röhögtek rajta. Én bementem a medencés részébe és odamentem hozzá.

"Jól vagy?"- Elsöpörtem az arcából a vizes,kócos haját és megcsókoltam. Odabújt a vállamhoz átkarolva a derekamat.

"Jól vagyok. Menjünk a másik csúszdához. Imádni fogod."- Megfogta a kezem és magával húzott futás közben.

Estig ezer csúszdán csúsztunk le,a hullám medence volt a kedvencem. Mert míg a többiek elmentek a hegyi medencéhez addig mi kettesben maradtunk Kendallel. Igaz sokan voltunk,de Kendallel voltam és csak ez számított. Hátulról átölelt a derekamnál. A kezét a pici baba pocakomon pihentette. Elmosolyodtam büszkén. Egy csodás nap tele emlékekkel. Amint ott álltunk a derékig érő langyos vízben,lassan lehunytam a szemem.

Olyan 9 óra lehetett mikor a srácokkal taliztunk a megbeszélt helyen. Mivel a Picim elaludt a karjaimban,felvettem és a kocsiig kivittem. James segített betakarni egy törcsivel,hogy ne fázzon meg.

"Los vezetsz? Mert Loló és James kiszáll fél úton. Én meg most nem tudok."- Ültem be hátulra a kocsiba.

"Persze,add a kocsi kulcsot James." -Miután minden be volt pakolva,hazamentünk. Los nálunk alszik ma este. Ezért jól jött hogy ő vezetett. Mire hazaértünk anyu már otthon volt,megcsinálta a vacsit és meg volt terítve az asztalnál.Amint nyílt az ajtó felugrott a kanapéról és kaptunk egy nagy ölelést.

"Merre voltatok? Van vacsi.- Csak ránk nézett és elnevette magát- "Legközelebb srácok számítsátok bele hogy most már hamarabb elfárad Martina. Hiszen egy kicsi élet növekszik a pocakjában."- Kathy felment Lossal és beágyazott. Los meg megkapta a vendég szobát. Kendall lefektette Martinát az ágyra és betakarta,az éjjeli lámpát égve hagyta és lement Loshoz és anyujához a konyhába enni.

"Anyu olyan jó nap volt. Elmentünk strandolni! És sok csúszda volt! Martina is velem jött!"- Mesélte el az egész napot Kendall boldogan.

"Imádjátok hogy Martina veletek van mostantól nem de?"- Mondta Kathy fejrázással mosolyogva.

Los csak annyit mondott teli szájjal,vidáman:" IMÁDJUK!" - Röviden,egy igazi kaland az életünk. És örülök hogy Martina is a részese most már.- Fejezte be Kendall.