(49.rész) Első este Lilivel

Meg is hoztam az következő részt! Lassan az 50. részhez érünk közel 11ezer olvasóval! Szuperek vagytok!! Mivel az 50. rész jön ezért csinálhatunk egy játékot. Kommentbe írjátok meg az ötleteiteket,hogy miről szóljon a rész és igyekszem úgy írni! Aki a legjobb ötlet és nem 18+os azét fogom megírni! Mindenki csak ügyesen! 

A kórházban másnap minden rendben folyt le. Lilit egészségesnek ítélték meg a vizsgálatok után. Én nekem sikerült kipihennem a szülést még ha csak egy kicsit is. A srácok bejöttek meglátogatni és megnézni a babát. Örömömre mind bent maradtak és babázgattunk egy kicsit míg este 8-at nem ütött az óra. Ugyanis ekkor van vége a visitnek és haza engednek minket. Kendall aláírta a papírokat míg én átöltöztem. Kathy és a többiek addig Lilivel foglalatoskodtak. Mindent össze szedtünk,Lilit Kendallre bíztam,mert még nem pelenkáztatta át soha és el kell kezdenie gyakorolni. Kizárt hogy én fogok cserélni a kakis pelusait a kis hölgynek! Így rá jutott a dicső feladat,felöltöztetni az apró Lilinket. 

"Baby mindig ennyire nyöszörög és sír?"- Kezdett aggódó arcot vágni miközben a kis kezét átdugta a póló ujján." Ó ajjaj! Mikor szopizott?A kocsiban meg tudod szoptatni?"- Át húzta óvatosan a másik kicsi kezét is a pólón és felvette a karjaiba gyengéden. Hisz még olyan apró csöppség volt.

"10 perce kapott tejcit úgyhogy hazáig ki kell bírnia a kisasszonynak."- Mosolyodtam el. A fiúk elköszöntek és Vivien is. Négyesben maradtunk,Kathy Kendall Lili és én. Kathy hozta a táskámat,én Lilit hoztam a baba hordozóban és Kendall fogta mindvégig Lili kicsi kezét. Máris elmondhatom,hogy a kisasszony teljesen maga köré csavarta az apukáját!

Nem akarta elengedni,szép lassan kiértünk a kocsihoz és hazaértünk épségben.

"Üdv itthon Lili!"- Kendall anyuja félre tette a kanapéra a táskákat amit haza hoztunk a kórházból. Én levettem a cipőm,kezet mostam a konyhában gyorsan és mentem is vissza az én kis tündérkémért. De már Kendall fogta a karjaiban. Megelőzött.A vállán elaludt.

"Naa!....téged jobban szeret. Én akartam felvenni és elaltatni mert szopiznia kell. Különben ha felébred sírni fog nagyon."- Nyúltam érte a kezemmel,hogy átvegyem tőle. De elhúzódott tőlem.

"A-a. Csak még egy picit hadd fogjam."- Mondta édesen. Megadtam magam! Senki nem tud ellenállni a kutya pofi nézésnek,szőke kócos hajjal és zöld szemmel.

"Tudod mit? Ha már így benne vagy készülj majd fel a kakis peluskára is! Lassan jönni fog! (nevettem) Én elmegyek letusolni és aludni. De ha bármi van szólsz anyudnak! Megígéred?" - Rámertem bízni teljesen Lilit Kendallre de azért volt bennem egy természetes féltés is. Hisz még csak két napos. Kitudja mi történhet vele.

"Megleszünk szívem! Lazíts nyugodtan."- Mondta lazán Kendall,de nem tudva mi vár rá. Míg én igen. Ugyanis az újszülöttek folyton csak esznek,alszanak és sírnak. És ez minden 10. percben újra kezdődik. Kihasználtam az alkalmat és pihentető hab fürdőt vettem. Jó kis meleg vizet engedtem a kádba,sok habbal és mellette zenét hallgattam a mobilomról. Így elvoltam egy darabig. A nyugalom tengerén. Eközben lent Kendall nem nagyon bírt Lilivel.

Kendall szemszöge: 

"Anyu! Sír már vagy 5 perce de nem hagyja abba. Mit csináljak??"- Kérdeztem ahogy Lilit próbáltam ringatni a karjaimban,hogy lenyugodjon. Egy kis idő után kezdett nagyon frusztrálni a dolog ahogy a nappalit körbe sétáltam már párszor,Lilivel a karomban. Sehogy sem akart csendben maradni. Lágyan dúdoltam is neki,beszéltem hozzá de az sem hatott rá. "Jól van megyünk anyucihoz. Kapsz tejcikét. Biztos éhes a kis pocid igaz?"- Simogattam az arcát ahogy az ölembe fektettem.

"Már fél órája nem evett,szerintem csak éhes. De a pelusát is nézd meg!"- Mondta a mosókonyhából anyu. Megfogadva  tanácsát megnéztem a pelusát és csak pisi volt benne.De azt becsületesen lecseréltem. Kicsit abba hagyta a sírdogálást,de amint fel lélegezhettem volna újra kezdte.Nagyot sóhajtva felmentem a lépcsőn és bekopogtam a fürdő ajtón.

"Baby! Lili csak sír,a pelusa csak pisis volt,de kapott újat. Megtudod etetni most? Kérlek. Nagyon sír és.-"- Mondtam kétségbe esve. Amire nem számítottam az az hogy a kicsim már rég kész a fürdéssel és a pizsijét veszi fel éppen mikor bementem hozzá.

"Csak egy percet kérek,felfogom a hajam. Lili baba nagyon éhes. Semmi baja nincs."- Mondtam fogmosás közben.

"Igen azt én elhiszem,de nem bírom látni ahogy sirdogál. Annyira rossz,hogy én nem tudom megnyugtatni."- Ringatta amig én fogat mostam. Megtöröltem a számat,öblitettem és átvettem a kis hercegnőnket.

"Anyu itt van. Shhh..."- Elringattam.

"Ezt hogy csináltad? Nálad rögtön elaludt.De meg kell etetni nem?"- Kérdezte Kendall aggódva kezdő apaként. De ha Lili alszik még 10 percet és csak utána kap enni az is teljesen rendben van. 

"Alvás után kapni fog tejcit,nem kell aggódnod. Megfürdesz gyorsan? Veled akarok ma aludni...a kórházban nem lehetett."- Vágtam hamis szomorú fejet.

"Bármit amit az én hercegnőm kíván."- Oda jött hozzám,megfogta két kézzel gyengéden az arcom és nyomott egy nagy puszit a homlokomra. Lehunytam ösztönből is a szemem. Olyan különleges pillanatok közé tartozott ez.

"Siess vissza!"- Dőltem be az ágyba Lilivel a karjaimban.
Hallottam ahogy édesen szuszog és forgolódik. Vártam és vártam Kendallre de csak nem jött. Már fél 12 elmúlt 4 perce és még mindig fürdik. Nem ezt beszéltük meg. Beállítottam az ébresztőt 20 perccel későbbre,hogy etetésre felkeljek. Úgyhogy ezek után szó szerint Lilivel a hasamon elszenderültem mély álomba. Nem sokkal később Kendall bejött de nem tudtam mivel békésen aludtam.

Kendall szemszöge:
   Láttam,hogy milyen édesen alszanak egymással így megnéztem hogy a kicsim állított-e be értesítőt vagy ébresztőt mivel mindig mindent kézben tart,és igazam is lett.

Kitöröltem és lementem anyuhoz pizsiben. Épp a vacsit fejezte be mikor leértem a konyhába.

"Oh most akartam szólni,gyertek enni de látom elkéstem vele."- Mosolygott és megölelt." Martinát és Lilit hol hagytad?"- Ült le enni és én is csatlakoztam hozzá. Igen éhes voltam már. Martinának raktunk félre ha éjszaka megéhezne. Betettem a külön adagját a hűtőbe és vissza ültem az asztalhoz.

"Fent alszanak. Nagyon aranyosak! Hagytam inkább őket. Ugye megvan az a tápszer amit kaptunk a kórházban. Tudod a kis macis."- Kérdeztem evés közben.

"Öm,nem tudom most így hirtelen.....várj csak. Megvan! A spájzban van a felső polcon két doboznyi. De miért kell neked az?"- Kérdezte kíváncsian felvont szemöldökkel. Most már tudjátok kitől örököltem ezt a szokásomat.

"Hát elég ha ma este azt kapja szopizás helyett? Martina nagyon kivan fáradva és szeretném ha legalább ma tudna rendesen aludni. Majd én felkelek Lilihez. Nem lesz nehéz."- Vontam a vállam egy ásítás közepette.

"Aha. Látom én. Figyelj feküdj le te is. A tápszer pedig igen lehet adni neki. Átveszem az éjszakára. Nálam lesz a babaágya. Rendben?"- Kaptam egy puszit miután befejeztük a vacsit. Apót bólintottam álmosan. Anyu gyorsan elpakolt és felmentünk aludni,anyunak át passzoltam Lilit és lefeküdtem én is aludni. Végre a jól megérdemelt pihenés. De lelkiismeret furdalásom volt anyuval kapcsolatban. Hisz ő is aludni szeretett volna ma este,nem óránként felkelni egy 2 napos babához.Annyira gondolkoztam,hogy észre se vettem de elaludtam.

(49.rész) Első este Lilivel

Meg is hoztam az következő részt! Lassan az 50. részhez érünk közel 11ezer olvasóval! Szuperek vagytok!! Mivel az 50. rész jön ezért csinálhatunk egy játékot. Kommentbe írjátok meg az ötleteiteket,hogy miről szóljon a rész és igyekszem úgy írni! Aki a legjobb ötlet és nem 18+os azét fogom megírni! Mindenki csak ügyesen! 

A kórházban másnap minden rendben folyt le. Lilit egészségesnek ítélték meg a vizsgálatok után. Én nekem sikerült kipihennem a szülést még ha csak egy kicsit is. A srácok bejöttek meglátogatni és megnézni a babát. Örömömre mind bent maradtak és babázgattunk egy kicsit míg este 8-at nem ütött az óra. Ugyanis ekkor van vége a visitnek és haza engednek minket. Kendall aláírta a papírokat míg én átöltöztem. Kathy és a többiek addig Lilivel foglalatoskodtak. Mindent össze szedtünk,Lilit Kendallre bíztam,mert még nem pelenkáztatta át soha és el kell kezdenie gyakorolni. Kizárt hogy én fogok cserélni a kakis pelusait a kis hölgynek! Így rá jutott a dicső feladat,felöltöztetni az apró Lilinket. 

"Baby mindig ennyire nyöszörög és sír?"- Kezdett aggódó arcot vágni miközben a kis kezét átdugta a póló ujján." Ó ajjaj! Mikor szopizott?A kocsiban meg tudod szoptatni?"- Át húzta óvatosan a másik kicsi kezét is a pólón és felvette a karjaiba gyengéden. Hisz még olyan apró csöppség volt.

"10 perce kapott tejcit úgyhogy hazáig ki kell bírnia a kisasszonynak."- Mosolyodtam el. A fiúk elköszöntek és Vivien is. Négyesben maradtunk,Kathy Kendall Lili és én. Kathy hozta a táskámat,én Lilit hoztam a baba hordozóban és Kendall fogta mindvégig Lili kicsi kezét.

Nem akarta elengedni,szép lassan kiértünk a kocsihoz és hazaértünk épségben.

"Üdv itthon Lili!"- Kendall anyuja félre tette a kanapéra a táskákat amit haza hoztunk a kórházból. Én levettem a cipőm,kezet mostam a konyhában gyorsan és mentem is vissza az én kis tündérkémért. De már Kendall fogta a karjaiban. Megelőzött.A vállán elaludt.

"Naa!....téged jobban szeret. Én akartam felvenni és elaltatni mert szopiznia kell. Különben ha felébred sírni fog nagyon."- Nyúltam érte a kezemmel,hogy átvegyem tőle. De elhúzódott tőlem.

"A-a. Csak még egy picit hadd fogjam."- Mondta édesen. Megadtam magam! Senki nem tud ellenállni a kutya pofi nézésnek,szőke kócos hajjal és zöld szemmel.

"Tudod mit? Ha már így benne vagy készülj majd fel a kakis peluskára is! Lassan jönni fog! (nevettem) Én elmegyek letusolni és aludni. De ha bármi van szólsz anyudnak! Megígéred?" - Rámertem bízni teljesen Lilit Kendallre de azért volt bennem egy természetes féltés is. Hisz még csak két napos. Kitudja mi történhet vele.

"Megleszünk szívem! Lazíts nyugodtan."- Mondta lazán Kendall,de nem tudva mi vár rá. Míg én igen. Ugyanis az újszülöttek folyton csak esznek,alszanak és sírnak. És ez minden 10. percben újra kezdődik. Kihasználtam az alkalmat és pihentető hab fürdőt vettem. Jó kis meleg vizet engedve a kádba,sok habbal és zenével amit a mobilomról játszottam le. Így voltam el egy darabig. A nyugalom tengerén. Eközben lent Kendall nem nagyon bírt Lilivel.

Kendall szemszöge: 

"Anyu! Sír már vagy 5 perce de nem hagyja abba. Mit csináljak??"- Kérdeztem ahogy Lilit próbáltam ringatni a karjaimban,hogy lenyugodjon. Egy kis idő után kezdett nagyon frusztrálni a dolog ahogy a nappalit körbe sétáltam már párszor,Lilivel a karomban. Sehogy sem akart csendben maradni. Lágyan dúdoltam is neki,beszéltem hozzá de az sem hatott rá. "Jól van megyünk anyucihoz. Kapsz tejcikét. Biztos éhes a kis pocid igaz?"- Simogattam az arcát ahogy az ölembe fektettem.

"Már fél órája nem evett,szerintem csak éhes. De a pelusát is nézd meg!"- Mondta a mosókonyhából anyu. Megfogadva  tanácsát megnéztem a pelusát és csak pisi volt benne.De azt becsületesen lecseréltem. Kicsit abba hagyta a sírdogálást,de amint fel lélegezhettem volna újra kezdte.Nagyot sóhajtva felmentem a lépcsőn és bekopogtam a fürdő ajtón.

"Baby! Lili csak sír,a pelusa csak pisis volt,de kapott újat. Megtudod etetni most? Kérlek. Nagyon sír és.-"- Mondtam kétségbe esve. Amire nem számítottam az az hogy a kicsim már rég kész a fürdéssel és a pizsijét veszi fel éppen mikor bementem hozzá.

"Csak egy percet kérek,felfogom a hajam. Lili baba nagyon éhes. Semmi baja nincs."- Mondtam fogmosás közben.

"Igen azt én elhiszem,de nem bírom látni ahogy sirdogál. Annyira rossz,hogy én nem tudom megnyugtatni."- Ringatta amig én fogat mostam. Megtöröltem a számat,öblitettem és átvettem a kis hercegnőnket.

"Anyu itt van. Shhh..."- Elringattam."Ezt hogy csináltad? Nálad rögtön elaludt.De meg kell etetni nem?"- Kérdezte Kendall aggódva kezdő apaként. De ha Lili alszik még 10 percet és csak utána kap enni az is teljesen rendben van.

"Alvás után kapni fog tejcit,nem kell aggódnod. Megfürdesz gyorsan? Veled akarok ma aludni...a kórházban nem lehetett."- Vágtam hamis szomorú fejet.

"Bármit amit az én hercegnőm kíván."- Oda léptem hozzá,megfogva két kézzel gyengéden az arcát és nyomtam egy nagy puszit a homlokomára. Lehunyta ösztönből a szemeit. Olyan különleges pillanatok közé tartozott ez.

"Siess vissza!"- Dőlt be az ágyba Lilivel a karjaimban.
Hallottam ahogy édesen szuszog és forgolódik. Bementem fürdeni. Tudom hogy várt rám,de túl jól esik nekem a meleg víz. Már fél 12 elmúlt 4 perce és még mindig fürdök,döbbenten rá a kis órára tekintve ami a polcon volt. Erőt vettem magamon és gyorsan megtörölköztem,felöltöztem. Halkan nyitottam ki a fürdőszoba ajtót ami a szobánkba nyílt. Láttam,hogy milyen édesen alszanak egymással így megnéztem hogy a kicsim állított-e be értesítőt vagy ébresztőt mivel mindig mindent kézben tart,és igazam is lett.

Kitöröltem és lementem anyuhoz pizsiben. Épp a vacsit fejezte be mikor leértem a konyhába.

"Oh most akartam szólni,gyertek enni de látom elkéstem vele."- Mosolygott és megölelt." Martinát és Lilit hol hagytad?"- Ült le enni és én is csatlakoztam hozzá. Igen éhes voltam már. Martinának raktunk félre ha éjszaka megéhezne. Betettem a külön adagját a hűtőbe és vissza ültem az asztalhoz.

"Fent alszanak. Nagyon aranyosak! Hagytam inkább őket. Ugye megvan az a tápszer amit kaptunk a kórházban. Tudod a kis macis."- Kérdeztem evés közben.

"Öm,nem tudom most így hirtelen.....várj csak. Megvan! A spájzban van a felső polcon két doboznyi. De miért kell neked az?"- Kérdezte kíváncsian felvont szemöldökkel. Most már tudjátok kitől örököltem ezt a szokásomat.

"Hát elég ha ma este azt kapja szopizás helyett? Martina nagyon kivan fáradva és szeretném ha legalább ma tudna rendesen aludni. Majd én felkelek Lilihez. Nem lesz nehéz."- Vontam a vállam egy ásítás közepette.

"Aha. Látom én. Figyelj feküdj le te is. A tápszer pedig igen lehet adni neki. Átveszem az éjszakára. Nálam lesz a babaágya. Rendben?"- Kaptam egy puszit miután befejeztük a vacsit. Apót bólintottam álmosan. Anyu gyorsan elpakolt és felmentünk aludni,anyunak át passzoltam Lilit és lefeküdtem én is aludni. Végre a jól megérdemelt pihenés. De lelkiismeret furdalásom volt anyuval kapcsolatban. Hisz ő is aludni szeretett volna ma este,nem óránként felkelni egy 2 napos babához.Annyira gondolkoztam,hogy észre se vettem de elaludtam.

(48.rész) Az utolsó hét Lilivel a pocakomban

Köszönöm a várakozást!!! Jó hír lesz a mai részben! Csak olvassátok és meglátjátok,remélem tetszeni fog és kommenteljetek! Puszi! xoxo

  Eltelt az a maradék 4 hónap a terhességemből. Az utolsó hónapban vagyunk,az utolsó hétben. Igen,nagy pocakom lett. Sajnos mindenben segítség kellett! Még fürdésnél is. Az utolsó hetekben kezdtem azt érezni,hogy már nagyon kibújhatna pici Lili. Mert aludni sem tudtam a hátfájástól,meg a rugdalózásaitól. Esti rutinná vált a fürdés utáni ágyban fekvés tévézve. Ma este se volt máshogy. A puha ágyunkban fekve ettem a chipset meg a kólát,mikor Kendall végzett a fürdéssel. A kedvenc pólómban volt,és a piros melegítő gatyájában.

"Mi jót nézünk ma este?"- Kitakart majd az ölébe húzva betakart minket.A mellkasára dőltem. Lili rúgott egyet. A pocimra tettem Kendall kezét büszke mosollyal az arcomon.

"Ez a mi kicsi Lilink?"-Kérdezte elámulva. Majd puszit nyomott rá. Mire én ellazultam azon nyomban. Jól esett vele lenni minden egyes percben. A sulit ott hagytam,a baba miatt. Magán tanuló lettem amibe Kathy csak hosszú veszekedés után ment bele,de belátta hogy így lesz a legjobb mégis csak. Kendallnek viszont már csak ez a féléve van hátra és végez a sulival. Félek mennyire fogja megviselni ha suliba kell járnia,ahelyett hogy itthon lesz velünk. Velem és a picivel. 

"Igen,most nagyon nem akar aludni. Rugdos folyamatosan.... Erős kislány érzem!"- Nevettem aranyosan és ásítottam egy nagyot. A szemeim kezdtek lecsukódni.Éreztem Kendall karjait szorosabban átölelni engem.

Azon kaptam magam hogy hangosan szuszogva alszok. Mély álomba merülve. 

Kendall szemszöge: 

Az éjszaka közepén arra keltem hogy valaki nagyon furcsa hangokat ad ki. Először nyöszörög majd sikít és levegőért kapkod. Álmosan a jobb kezemmel a lámpa kapcsolóért nyúltam és felkapcsoltam. Amilyen látvány fogadott az rendesen megijesztett. A Picim nem az ágyban aludt békésen hanem a fürdőszoba melletti polcba támaszkodva kapaszkodott és fogta a hasát és össze görnyedt. Az egész arcán látszott a fájdalom. 

"F...fáj...Lili jön..."- Mondta torz hanggal a fájdalomtól. A kezembe kapaszkodott és leültettem az ágyra. 

"Picim nyugodj meg,hozom a baba táskát és azonnal indulunk. Meg anyunak is szólni kell! Meg Vivinek is! Feltudod hívni addig?"- Adott egy csókot nekem. Egy pillanatra megszűnt a fájdalmam. De aztán erősebben tért vissza és halkan nyöszörögtem tovább,küldtem Vivinek egy smst hogy SOS jön Lili! Jöjjön át azonnal. Alig telt el 10 perc,és rajtam már volt kabát,Kathy összefogta a hajamat és besegítettek az anyós ülésbe.Kendall hozta a baba táskát és a személyiét hogyha kellene.Minden olyan gyorsan történt. Kendall szólt a dokimnak az anyujával együtt míg engem egy nővér elvitt a szülőszobára. Az ágynak dőltem óvatosan de nem ültem le. Nem bírtam,annyira fájt ott lent is már.

"Nem bírom! Segíts."- Borultam a barátnőm vállára és nyugalmat kerestem. Sírni kezdtem kicsit mert kezdtem rájönni,hogy anyuka leszek és ez a baba mindjárt meg fog születni és nem tudom vissza tartani. Akár akarom,akár nem,meg kell szülnöm. Nincs mese. 

"Minden rendben lesz,segítek átöltözni. Shh nyugodj meg. A babának is az tesz jót."- Simogatta meg az arcomat Vivi. Aprót bólintottam,hogy tudassam vele értem,de jelen pillanatban ennyire telik. 

"Okés,a doki mindjárt jön és megvizsgál téged. Hogy vagy Picim?És Lili?"- Kérdezte levegőért kapkodva. Látszott hogy futott idáig. Kathy leült az ágyam bal szélére. Míg Vivi a jobbomon maradt. A nővér adott infúziót és a szobában maradt amíg a dokit meg nem láttam. Kendall az ágyam végéből figyelt engem,idegesen. 

"Üdv,Dr. Stevens vagyok.Most pedig megnézzük mennyire vagy kitágulva,hogy a baba kitudjon bújni. Oh,hamar meglesz a baba. Már 4.5 cm-nél tartotok. Ilyen tempóban hamar kint lesz a pici. Magatokra hagylak most. Szóljatok ha a fájdalom 2 percenként jön. "Kiment a doki és mi bent maradtunk. Elütöttük az időt nehezen. De Martina egyszer sírt,egyszer mosolygott máskor pedig a kezemet szorongatta és mondta mennyire izgul. Próbáltuk nyugtatgatni de 2 óra 15 perc múlva Martina annyira megszorította a kezem hogy fehér lett. Anyunak szóltam és mondta hogy ez már az! Izzadni kezdett a kezem és nagyon izgultam. Megbeszéltük Martinával,hogy apás szülés lesz így bent maradtam a többiek meg ki lettek küldve.

A baba feje már kint volt,de feladta Martina,alig volt már energiája. De végig beszéltem hozzá.

"Baby menni fog. Csak párat nyomj még és meglesz a kislányunk. Kérlek. Megtudod csinálni!"- Simogattam a homlokát és fogtam a kezét.Apró köröket rajzolva rá a mutató ujjammal.

"Nem megy....!!"- Sírt fájdalmasan.

"De megy! Te is szeretnéd hallani hogy felsír. Kicsi Liliért tedd meg. Egy utolsó nagyot nyomj és megszületik."- Kérleltem együtt az orvosokkal de láttam szegénykém szemén hogy nagyon elfáradt. Hanyatt dőlt és oldalra fordította a fejét felém. Könnycsepp gördült le az arcán, " Sajnálom...nem megy...."- Mondta halkan. Ijedten ránéztem megrázva a fejem." Nem nem baba! Nézz rám. Itt vagyok. Jó? Tarts ki! Egy utolsó és vége van."- Adtam neki egy szenvedélyes csókot neki. Óvatosan felült és rám nézve annyit tátogott " Csak miattad"- És nyomott egy nagyot. A kicsi pedig felsírt. Lili megszületett. Hajnali 2 óra 36 perckor. Én pedig apuka lettem hivatalosan is.

Elvitték lemosdatni és megvizsgálni én pedig letöröltem vizes törcsivel a babám homlokát." Nagyon ügyes voltál szivem. Lili mostmár jól van."- Bújtam oda hozzá és anyuék is bejöttek közben. Lilit kiságyát oda hozták az ágyam mellé. Kendall pedig azonnal megleste az új kis családtagunkat.

"Szivem!Lili a te orrodat örökölte,olyan kis apró és cuki! Meg kis hajas baba! Ez biztos a mi kislányunk?"- Hatódott meg és percekig csak nézte a kicsi lányunkat. Látszott rajta,hogy teljesen elvarázsolta már most Lili az apukáját.
 (Martina szemszöge) :
Kendall óvatosan felvette.

"Gyönyörű kisbaba. Gratulálok hozzá." - Kaptam egy nagy puszit tőle,majd Kendall a kezembe adta Lilit egy büszke mosollyal az arcán. Most már teljes a mi kis családunk.Kathy oda hajolt hozzám és megsimogatta a kis homlokát.

"Szeretlek picim. A két legfontosabb csajszi az életemben itt van."- Kaptam egy hosszú csókot." Khmm! Kisfiam és én velem mi van?"- Viccelődött én pedig megráztam a fejem nevetve. Újra visszatért az öröm a családba és ez mind Lilinek köszönhető. Végre valahára úgy tűnt,hogy a dolgok rendeződnek és minden boldog lesz.Hát így született meg a kislányunk.

Lili Schmidt - Született : 2015.09.12.

(47.rész) Csak egy átlagos nap!

Sziasztok!! Suli kezdés van,10.-es lettem és mivel eü-i gimibe járok,kemény évem lesz. De igyekezni fogok részeket irni továbbra is,úgyhogy ha nem jön rész akkor az azért van. Remélem még mindig szeretitek a sztorit. Lassan megszületik a baba pár részen belül,nem húzom tovább! :)) Tartsatok velem! Millió puszi!! xoxox

( Legalább 1 komment után lesz új rész : ) 

Martina szemszöge: 

Másnap korán keltem. Ugye Kendall 5-re megy dolgozni. Elterveztem,hogy meglepem Kendallt reggelivel hogy jól induljon a napja ha már megteszi értünk,hogy dolgozik.Kendall karjai a derekamon és a baba pocakomon volt,ezért óvatosan levettem onnan a kezét és kiszállt.az ágyból. Belebújtam a papucsomba. lementem a konyhába. Lent még sötét volt mert este lehúzzuk a sötétítő redőnyt. Hagytam mert én még utána úgyis vissza fekszek aludni. Betaláltam végre a konyhába,felkapcsoltam a villanyt és kellett pár perc hogy felébredjek rendesen és hozzá szokjon a szemem a fényhez. Elővettem mindent a hűtőből ami kell,feltettem kávét főzni és megcsináltam a reggelit. Olyan 20 percembe telt míg sikerült egy fogjuk rá szépen kinéző reggelit varázsolnom 4:23-kor. Megterítettem és elpakoltam az edényeket mikor hallottam lépteket majd két kar körém csúszott és megfordított. Kendall volt,az én édesem. Kócos álmos fejjel nézett rám alig ébren. Ráfért volna még egy kis alvás,de hát sajnos nem lehet.

"Jó reggelt drágaságom"- Mondta szexi reggeli hangon amitől kirázott a hideg is. Megcsókoltam.

"Neked is."- Ásítottam egy nagyot és a vállára döntöttem a fejemet." Olyan álmos vagyok."- Mondtam csukott szemmel.

"Menj vissza az ágyba és aludj akkor baby bogyóm. Rátok fér."- Puszilt meg a homlokomon. Megráztam a fejem nemlegesen. " Nem,nem. Megakarom várni míg elmész. Addig úgyse tudnék aludni." 

"Ez esetben meghívlak reggelire. Amit egy gyönyörű lány készített nekem. Mit szólsz hozzá?"

"Azt,hogy együnk mert éhen halok." -Nevetve kapott egy szájra puszit és ettem egy nagy falatot a reggelijéből vigyorogva.-" Miért nézel így?" Fel pillantottam rá. Már leült az asztalhoz és  a kávéját itta. 

"Á semmi. De tudod nekem csináltad a reggelit. Nem nekem kéne ennem belőle először? Így alig fog maradni nekem." Játszotta az agyát és lebiggyesztette a száját. Mosolyra fordult a szám mikor támadt egy remek ötletem. Fogtam a villát és tettem rá egy nagy adag rántottát és miközben okoskodott nekem belenyomtam a szájába. 

"Na finom?" -Mire kaptam egy nagy csókot. Ezt igennek veszem. 

"Nyomás edd meg aztán indulj el időben,mert a végén az első munka napodból az utolsó lesz!"- adtam neki vissza a villáját és öntöttem magamnak barack levet. Meg se fordultam de halk köhögést hallottam. Kendall akart valamit. Felé néztem és megráztam a fejem aranyosan. " Mi kéne? " - Kezdtem el inni.  A szemével a poharamat nézte kérlelően. Sóhajtottam egyet mert nem akartam neki adni belőle. Ez az enyém. 

"Légyszi légyszii?"-Remek,megkaptam a híres boci szem nézését. 

"Nem kapsz belőle"- Gyorsan megittam. Sunyin rámosolyogtam. " Lefekszem vissza aludni. Hívj majd ebéd időben. Megígéred?"- Csókoltuk meg egymást.

"Megígérem. Nyomás aludni.Este jövök."- Mondta szomorkodva,mert nem akart elmenni és itt hagyni engem. De ő is hiányozni fog. Még utoljára ránéztem majd felmentem a lépcsőn és bedőltem a puha ágyunkba. Magamhoz ölelve a párnát. Hamar el is aludtam. Olyan 2 és fél óra múlva arra keltem,hogy valaki halkan nyüszít. Furcsálltam is nagyon. Azonnal lefutottam az emeletről és a zaj forrását kerestem. De egyszerűen nem láttam semmi gyanúsat. Ledőltem a kanapéra és tévét néztem,de a nyüszítés nem szűnt meg. Egyre kétségbe esettebb volt.

"Istenem merre vagy...." Ekkor esett le,hogy Yuma nem futott a lábamhoz kicsiket röfögve. Tudtam most már,hogy Yuma került bajba. Szóval szobáról szobára mentem és végig néztem minden kis helyet. Mikor már jó fél órája kerestem őt,megtaláltam a konyhában a terasz ajtónál.Szegényke be akart jönni,de kizárta magát. Kinyitottam neki az ajtót és befutott. Az asztal lábához bújt és onnan figyelt engem. Felhívtam Kendallt.

"Manó? Mit tegyek ha Yuma elbújt az asztal lába mögé? Szegényke reszket."- Kértem segítséget telefonon keresztül. Fogalmam sem volt hogyan kell bánni egy kismalaccal.

"Figyelj nem tudok most beszélni,ne haragudj. Ha észreveszik kirúgnak azonnal. Ha reszket akkor fázik vagy éhes. Vigyázz magatokra. Puszi!"- Ezzel le is tette.Fentről lehoztam egy régi plüssömet és oda adtam neki. Ezzel a bizalmába férkőztem. Fentről lehoztam a laptopom és rá kerestem a neten,hogy a malacok mit szeretnek enni. Zabkását meg gyümölcsöt végül is tudok neki adni,az van itthon. Tápot meg venni kell neki.
Neki is álltam zabkását csinálni,mikor kész volt kerestem egy tálat ami régi és oda tettem a zabkásával együtt az asztal lábához. Yuma azonnal fölé hajolt és enni kezdett aranyosan.Esküszöm öröm volt nézni a kis energia bombát. Küldtem is egy képet Kendallnek,hogy részben ő is tudjon arról,mit hagy ki. Titokban sms-eztünk egész végig. Úgy látszik nem is volt ma sok dolga.

Amíg evett én vissza mentem a nappaliba és filmeztem. Kezdett már sötétedni. De még csak 7 óra volt. Sóhajtottam egy nagyot. Kendall nélkül bárhogy is nézzük unalmas volt a napom. Nagyon is. Oly annyira hogy már a szobáját is kitakarítottam. Fura igaz? De mindegy is már csak 3 órát kellett kibírnom. Yuma békésen szundizott mellettem. Mosolyognom kellett. Hihetetlen egy kis személyisége van. Kicsit makacs mint Kendall,de kitartó. Kezdtem nagyokat ásítani de ahhoz még volt erőm hogy csináljak vacsit neki és magamnak is. Fagyit ettem nutellával. Ledőltem a kanapéra,betakaróztam és a lámpákat elhalványítottam így félhomályban voltam. Tényleg nem tudtam hogy el fogok aludni....de nagyon jól esett ez az alvás.

Kendall szemszöge: 

Este már alig vártam,hogy hazaérjek a barátnőmhöz. Az én kis családomhoz. Hulla fáradt voltam már,de épségben haza akartam jutni. 11-re hazaértem és bementem a lakásba. Anyut láttam a konyhában. Megöleltem szorosan. Kint levettem gyorsan a cipőm és a konyhában elővettem a főtt kaját.

"Milyen napod volt?"- Kérdezte anyu. Megvontam a vállam és szedtem ki magunknak ennit." Jó volt,de hiányzott a két Picim."- Anyu betette a mikróba megmelegíteni. 

"Elhiszem,de ez volt az első ilyen hogy távol voltatok egymástól. Meglátod minden nap egyre könnyebb lesz. Viszont azt ugye tudod,hogy mindjárt suli? Erről nem volt szó,hogy melózól helyette. Kell a pénz értem én,felneveltelek téged egyedül de fontos a suli! Mindkettőtöknek le kell érettségiznie. Ehhez ragaszkodom. Vita pedig nincs. Két napod van rá,hogy szólj a főnöködnek hogy nem tudod elvállalni a melót. A bank viszont tud adni kölcsönt,így be tudjuk rendezni a baba szobát és kifestetni a lakást.Nagyszerű apuka akarsz lenni,de higyj nekem már most is az vagy."-Kapott Kendall egy nagy puszit.

"Anyu mire mennék nélküled. Eszünk bent? A picim ott van,egész nap nem láttam"-Mit sem várva a válaszra,kendall bement a nappaliba. Meglátott a kezemben egy tál fagyival szunyókálni.

" Kincsem,itt a turmixod,aww alszik mint a bunda.Biztos fárasztó napja volt. Nem nyitjuk ki estére  kanapét? Akkor nem kéne felvinned és tudnál aludni hamar. Tusolás után."- Ettek közben.

"Ez jól hangzik. A vacsi finon volt,a turmixot fürdés után meg megiszom. Szeretlek anya!"-Ment fel letusolni. De fent nem várt meglepetés várta. Tisztaság volt,és egy baba rágóka volt a fürdőben a pulton a tükör előtt. 

"Nagyon várunk már téged kis manónm!"- Eljátszott a rágókával a kezében majd letusolt. Miután végzett,felvette a nadrágját és visszament a nappaliba. 

"Manó? Gyere feküdj melléém.."-Nyújtózkodtam érte a kezemmel mint a kisgyerek az anyukájáért. Kendall lekapcsolta még a villanyt."Mostmár kicsim aludhatunk."-Bújt be mellém. 

"Várj!"-Felültem hirtelen.Ártatlan arcot vágva."Hozol nekem epres fagyit és kiwit?"- Kendall a szemét forgatta. Tudtam jól mennyire kimerült. De epres fagyit akartam.Akkor és méghozzá azonnal. 

"De CSAK mert szeretlek. Hozok azonnal viszont Yuma megette tegnap a maradék kiwit el kell mennem a plázába amíg eszed az epres fagyidat baby."-Felvett egy sport melegítőt,pulcsit. Fölém hajolva nyomott egy puszit a baba pocakomra,miután felhúztam a pólómat és lement. Mielőtt elment,felhozott nekem fagyit. El is kezdtem enni hirtelenjében. "Mhhm oh de finom!"- Mondtam a kanálnyi falatok között élvezettel. 

"Woah! Azért lassabban mert a végén elrontod a gyomrod. Aztán fájni fog!"-Vitte a kocsi kulcsot és elment. Mintha mi sem történt volna elkezdtem enni a fagyit tovább. Bekapcsoltam a tv-t és épp a kedvencem ment. Boldog voltam.

Kendall szemszöge:

 Bementem a első szupermarketbe de ott az eladó nő azt mondta hogy náluk nincsen kiwi. Mentem el egy másikba de ott is ez volt. Nem árultak. Így kénytelen voltam Jameshez elmenni. Hisz ő az aki egészségesen táplálkozik,nagyjából mindig.  Nála kell hogy legyen. Mire Jameshez értem addigra már hajnali fél négy volt. A kocsit leállítottam és bekopogtam hozzájuk. James anyukája nyitott ajtót. Elpirultam mert kínos volt a helyzet,de inkább ez a pár perc mint egy este a barátnőmmel aki erre vágyik de nem tudok neki adni. Hisztis lenne a Picim. Ennek a gondolatán is elmosolyodtam. 

"Elnézést a késői zavarásért,Jamessel akartam valójában beszélni. Lenne egy fura kérdésem....ömm van kiwi önöknél? A barátnőm azt kíván de nincs sehol.Pedig bejártam érte az összes boltot."-Néztem furán. 

Meglepetésemre be invitált és egy zacskóba tett párat. "Tessék,és nincs mit.További szép estét."-Mondta aranyosan.

"Nagyon köszönöm James anyuja!"-Azonnal elköszöntem és beszálltam a vezető ülésbe.A kiwit az anyós ülésre tettem,beindítottam a kocsit és hamar hazaértem. Büszkén mentem fel a Picimhez a megmosott kiwivel de egyem meg olyan édesen aludt. Halkan szuszogott. A kezét a pocakján pihentette,a tv ment közben amit kikapcsoltam. Levettem a pulcsim és a székre dobtam.Láttam hogy feleslegesen jártam be a fél várost kiwiért. A fagyis tálat elvettem szépen tőle megpróbálva nem felébreszteni.

Így nyugodtan aludtam el aznap este. Remélve hogy holnap könnyebb napunk lesz,de Martinát ismerve kétlem.