(47.rész) Csak egy átlagos nap!

Sziasztok!! Suli kezdés van,10.-es lettem és mivel eü-i gimibe járok,kemény évem lesz. De igyekezni fogok részeket irni továbbra is,úgyhogy ha nem jön rész akkor az azért van. Remélem még mindig szeretitek a sztorit. Lassan megszületik a baba pár részen belül,nem húzom tovább! :)) Tartsatok velem! Millió puszi!! xoxox

( Legalább 1 komment után lesz új rész : ) 

Martina szemszöge: 

Másnap korán keltem. Ugye Kendall 5-re megy dolgozni. Elterveztem,hogy meglepem Kendallt reggelivel hogy jól induljon a napja ha már megteszi értünk,hogy dolgozik.Kendall karjai a derekamon és a baba pocakomon volt,ezért óvatosan levettem onnan a kezét és kiszállt.az ágyból. Belebújtam a papucsomba. lementem a konyhába. Lent még sötét volt mert este lehúzzuk a sötétítő redőnyt. Hagytam mert én még utána úgyis vissza fekszek aludni. Betaláltam végre a konyhába,felkapcsoltam a villanyt és kellett pár perc hogy felébredjek rendesen és hozzá szokjon a szemem a fényhez. Elővettem mindent a hűtőből ami kell,feltettem kávét főzni és megcsináltam a reggelit. Olyan 20 percembe telt míg sikerült egy fogjuk rá szépen kinéző reggelit varázsolnom 4:23-kor. Megterítettem és elpakoltam az edényeket mikor hallottam lépteket majd két kar körém csúszott és megfordított. Kendall volt,az én édesem. Kócos álmos fejjel nézett rám alig ébren. Ráfért volna még egy kis alvás,de hát sajnos nem lehet.

"Jó reggelt drágaságom"- Mondta szexi reggeli hangon amitől kirázott a hideg is. Megcsókoltam.

"Neked is."- Ásítottam egy nagyot és a vállára döntöttem a fejemet." Olyan álmos vagyok."- Mondtam csukott szemmel.

"Menj vissza az ágyba és aludj akkor baby bogyóm. Rátok fér."- Puszilt meg a homlokomon. Megráztam a fejem nemlegesen. " Nem,nem. Megakarom várni míg elmész. Addig úgyse tudnék aludni." 

"Ez esetben meghívlak reggelire. Amit egy gyönyörű lány készített nekem. Mit szólsz hozzá?"

"Azt,hogy együnk mert éhen halok." -Nevetve kapott egy szájra puszit és ettem egy nagy falatot a reggelijéből vigyorogva.-" Miért nézel így?" Fel pillantottam rá. Már leült az asztalhoz és  a kávéját itta. 

"Á semmi. De tudod nekem csináltad a reggelit. Nem nekem kéne ennem belőle először? Így alig fog maradni nekem." Játszotta az agyát és lebiggyesztette a száját. Mosolyra fordult a szám mikor támadt egy remek ötletem. Fogtam a villát és tettem rá egy nagy adag rántottát és miközben okoskodott nekem belenyomtam a szájába. 

"Na finom?" -Mire kaptam egy nagy csókot. Ezt igennek veszem. 

"Nyomás edd meg aztán indulj el időben,mert a végén az első munka napodból az utolsó lesz!"- adtam neki vissza a villáját és öntöttem magamnak barack levet. Meg se fordultam de halk köhögést hallottam. Kendall akart valamit. Felé néztem és megráztam a fejem aranyosan. " Mi kéne? " - Kezdtem el inni.  A szemével a poharamat nézte kérlelően. Sóhajtottam egyet mert nem akartam neki adni belőle. Ez az enyém. 

"Légyszi légyszii?"-Remek,megkaptam a híres boci szem nézését. 

"Nem kapsz belőle"- Gyorsan megittam. Sunyin rámosolyogtam. " Lefekszem vissza aludni. Hívj majd ebéd időben. Megígéred?"- Csókoltuk meg egymást.

"Megígérem. Nyomás aludni.Este jövök."- Mondta szomorkodva,mert nem akart elmenni és itt hagyni engem. De ő is hiányozni fog. Még utoljára ránéztem majd felmentem a lépcsőn és bedőltem a puha ágyunkba. Magamhoz ölelve a párnát. Hamar el is aludtam. Olyan 2 és fél óra múlva arra keltem,hogy valaki halkan nyüszít. Furcsálltam is nagyon. Azonnal lefutottam az emeletről és a zaj forrását kerestem. De egyszerűen nem láttam semmi gyanúsat. Ledőltem a kanapéra és tévét néztem,de a nyüszítés nem szűnt meg. Egyre kétségbe esettebb volt.

"Istenem merre vagy...." Ekkor esett le,hogy Yuma nem futott a lábamhoz kicsiket röfögve. Tudtam most már,hogy Yuma került bajba. Szóval szobáról szobára mentem és végig néztem minden kis helyet. Mikor már jó fél órája kerestem őt,megtaláltam a konyhában a terasz ajtónál.Szegényke be akart jönni,de kizárta magát. Kinyitottam neki az ajtót és befutott. Az asztal lábához bújt és onnan figyelt engem. Felhívtam Kendallt.

"Manó? Mit tegyek ha Yuma elbújt az asztal lába mögé? Szegényke reszket."- Kértem segítséget telefonon keresztül. Fogalmam sem volt hogyan kell bánni egy kismalaccal.

"Figyelj nem tudok most beszélni,ne haragudj. Ha észreveszik kirúgnak azonnal. Ha reszket akkor fázik vagy éhes. Vigyázz magatokra. Puszi!"- Ezzel le is tette.Fentről lehoztam egy régi plüssömet és oda adtam neki. Ezzel a bizalmába férkőztem. Fentről lehoztam a laptopom és rá kerestem a neten,hogy a malacok mit szeretnek enni. Zabkását meg gyümölcsöt végül is tudok neki adni,az van itthon. Tápot meg venni kell neki.
Neki is álltam zabkását csinálni,mikor kész volt kerestem egy tálat ami régi és oda tettem a zabkásával együtt az asztal lábához. Yuma azonnal fölé hajolt és enni kezdett aranyosan.Esküszöm öröm volt nézni a kis energia bombát. Küldtem is egy képet Kendallnek,hogy részben ő is tudjon arról,mit hagy ki. Titokban sms-eztünk egész végig. Úgy látszik nem is volt ma sok dolga.

Amíg evett én vissza mentem a nappaliba és filmeztem. Kezdett már sötétedni. De még csak 7 óra volt. Sóhajtottam egy nagyot. Kendall nélkül bárhogy is nézzük unalmas volt a napom. Nagyon is. Oly annyira hogy már a szobáját is kitakarítottam. Fura igaz? De mindegy is már csak 3 órát kellett kibírnom. Yuma békésen szundizott mellettem. Mosolyognom kellett. Hihetetlen egy kis személyisége van. Kicsit makacs mint Kendall,de kitartó. Kezdtem nagyokat ásítani de ahhoz még volt erőm hogy csináljak vacsit neki és magamnak is. Fagyit ettem nutellával. Ledőltem a kanapéra,betakaróztam és a lámpákat elhalványítottam így félhomályban voltam. Tényleg nem tudtam hogy el fogok aludni....de nagyon jól esett ez az alvás.

Kendall szemszöge: 

Este már alig vártam,hogy hazaérjek a barátnőmhöz. Az én kis családomhoz. Hulla fáradt voltam már,de épségben haza akartam jutni. 11-re hazaértem és bementem a lakásba. Anyut láttam a konyhában. Megöleltem szorosan. Kint levettem gyorsan a cipőm és a konyhában elővettem a főtt kaját.

"Milyen napod volt?"- Kérdezte anyu. Megvontam a vállam és szedtem ki magunknak ennit." Jó volt,de hiányzott a két Picim."- Anyu betette a mikróba megmelegíteni. 

"Elhiszem,de ez volt az első ilyen hogy távol voltatok egymástól. Meglátod minden nap egyre könnyebb lesz. Viszont azt ugye tudod,hogy mindjárt suli? Erről nem volt szó,hogy melózól helyette. Kell a pénz értem én,felneveltelek téged egyedül de fontos a suli! Mindkettőtöknek le kell érettségiznie. Ehhez ragaszkodom. Vita pedig nincs. Két napod van rá,hogy szólj a főnöködnek hogy nem tudod elvállalni a melót. A bank viszont tud adni kölcsönt,így be tudjuk rendezni a baba szobát és kifestetni a lakást.Nagyszerű apuka akarsz lenni,de higyj nekem már most is az vagy."-Kapott Kendall egy nagy puszit.

"Anyu mire mennék nélküled. Eszünk bent? A picim ott van,egész nap nem láttam"-Mit sem várva a válaszra,kendall bement a nappaliba. Meglátott a kezemben egy tál fagyival szunyókálni.

" Kincsem,itt a turmixod,aww alszik mint a bunda.Biztos fárasztó napja volt. Nem nyitjuk ki estére  kanapét? Akkor nem kéne felvinned és tudnál aludni hamar. Tusolás után."- Ettek közben.

"Ez jól hangzik. A vacsi finon volt,a turmixot fürdés után meg megiszom. Szeretlek anya!"-Ment fel letusolni. De fent nem várt meglepetés várta. Tisztaság volt,és egy baba rágóka volt a fürdőben a pulton a tükör előtt. 

"Nagyon várunk már téged kis manónm!"- Eljátszott a rágókával a kezében majd letusolt. Miután végzett,felvette a nadrágját és visszament a nappaliba. 

"Manó? Gyere feküdj melléém.."-Nyújtózkodtam érte a kezemmel mint a kisgyerek az anyukájáért. Kendall lekapcsolta még a villanyt."Mostmár kicsim aludhatunk."-Bújt be mellém. 

"Várj!"-Felültem hirtelen.Ártatlan arcot vágva."Hozol nekem epres fagyit és kiwit?"- Kendall a szemét forgatta. Tudtam jól mennyire kimerült. De epres fagyit akartam.Akkor és méghozzá azonnal. 

"De CSAK mert szeretlek. Hozok azonnal viszont Yuma megette tegnap a maradék kiwit el kell mennem a plázába amíg eszed az epres fagyidat baby."-Felvett egy sport melegítőt,pulcsit. Fölém hajolva nyomott egy puszit a baba pocakomra,miután felhúztam a pólómat és lement. Mielőtt elment,felhozott nekem fagyit. El is kezdtem enni hirtelenjében. "Mhhm oh de finom!"- Mondtam a kanálnyi falatok között élvezettel. 

"Woah! Azért lassabban mert a végén elrontod a gyomrod. Aztán fájni fog!"-Vitte a kocsi kulcsot és elment. Mintha mi sem történt volna elkezdtem enni a fagyit tovább. Bekapcsoltam a tv-t és épp a kedvencem ment. Boldog voltam.

Kendall szemszöge:

 Bementem a első szupermarketbe de ott az eladó nő azt mondta hogy náluk nincsen kiwi. Mentem el egy másikba de ott is ez volt. Nem árultak. Így kénytelen voltam Jameshez elmenni. Hisz ő az aki egészségesen táplálkozik,nagyjából mindig.  Nála kell hogy legyen. Mire Jameshez értem addigra már hajnali fél négy volt. A kocsit leállítottam és bekopogtam hozzájuk. James anyukája nyitott ajtót. Elpirultam mert kínos volt a helyzet,de inkább ez a pár perc mint egy este a barátnőmmel aki erre vágyik de nem tudok neki adni. Hisztis lenne a Picim. Ennek a gondolatán is elmosolyodtam. 

"Elnézést a késői zavarásért,Jamessel akartam valójában beszélni. Lenne egy fura kérdésem....ömm van kiwi önöknél? A barátnőm azt kíván de nincs sehol.Pedig bejártam érte az összes boltot."-Néztem furán. 

Meglepetésemre be invitált és egy zacskóba tett párat. "Tessék,és nincs mit.További szép estét."-Mondta aranyosan.

"Nagyon köszönöm James anyuja!"-Azonnal elköszöntem és beszálltam a vezető ülésbe.A kiwit az anyós ülésre tettem,beindítottam a kocsit és hamar hazaértem. Büszkén mentem fel a Picimhez a megmosott kiwivel de egyem meg olyan édesen aludt. Halkan szuszogott. A kezét a pocakján pihentette,a tv ment közben amit kikapcsoltam. Levettem a pulcsim és a székre dobtam.Láttam hogy feleslegesen jártam be a fél várost kiwiért. A fagyis tálat elvettem szépen tőle megpróbálva nem felébreszteni.

Így nyugodtan aludtam el aznap este. Remélve hogy holnap könnyebb napunk lesz,de Martinát ismerve kétlem.