(75.rész) Nem emlékszel?

Meghoztam az új részt!! Remélem aranyos lett és tetszeni fog mindenkinek. Köszönöm a sok türelemet nektek. Puszi!! xoxo 

(3 komment után jön a következő<3 csak hogy tudjam megéri folytatni! :)

Kendall szemszöge: 

Egy jó öt percig álltunk egymás karjaiban miután vettem a bátorságot és megszólaltam," Le kéne feküdnöd,nagyon fáradt vagy látni rajtad."- Pusziltam meg a homlokát ahogy mindig is szoktam alvás előtt. Ez a mi kis titkunk volt amit mindketten imádtunk. "Nem akarok...újra azt álmodnám...inkább fent maradok. Lilit nem zavarná ha bekapcsolnám a tv-t?"- Bújt szorosabban hozzám,a derekamba kapaszkodva. 

"Mélyen alszik a hercegnő,nyugodtan nézhetjük a tv-t. Nem bánja. Legalábbis nem sír miatta."- Tette hozzá nevetve. Megráztam a fejemet,mert játszotta az eszét. De valljuk be,hatott rám mert azonnal jobb kedvre derített. Elengedtem a derekát és ásítottam egy nagyot. Láttam hogy engem figyelt Kendall,megpöcköltem a hasát és futni kezdtem. Lehet álmos voltam,de bohóckodni még bőven volt erőm. Bejutottam a hálószobába és éppen hogy magamra tudtam csukni az ajtót. Erősen nekidőlve támasztottam,nehogy rám nyisson. Bár erőviszonyokat nézve simán rám törhetné az ajtót. Mondjuk ha az eszét használja ezt az opciót passzolja,mivel felkelthetné vele Lilit. És ezt egyikőnk se akarná.

"Baba,engedj be. Nem bosszulom meg,eskü! Max kicsi csikit kapsz."- Meghallva a baba becenevet összeráncoltam a homlokomat mert derült égből villamcsapásként ért. Mégis miért hívna babának? Az ő babájának? Amint ezen gondolkodtam nagyban,a kilincs lenyomódott az ajtó pedig kinyílt. Hátraléptem egy nagyot. Zavartan néztem rá. Biztos nem értette. "Jól vagy? Rosszat mondtam...óó én barom. Babának hívtalak. Nem volt szándékos ne haragudj. Tudod,megszokás."-Vakarta meg a tarkóját idegességében majd gyorsan bekapcsolta a tv-t. Megvontam a vállam,biztos nem direkt mondta azt amit mondott. Elengedtem a fülem mellett. 

Bebújtam az ágyba kényelmesen és sokáig csak csendben feküdtünk egymás mellett a tv-t bámulva. Mikor is támadt egy kusza gondolatom,"Tudnál mesélni a barátnődről? Mert egy képet se látok róla ami furcsa.Aranyos vagy hisztis?"- rendesen lesokkolhattam ezzel a kérdéssel mivel gondolkodni kezdett majd megszólalt," Gyönyörűbb mint hinnéd. És képzeld jegyesek vagyunk.Viszont félek,hogy elfog engem hagyni. Történt valami nemrég és lehet ezzel örökre elvesztettem."- Nagyon elszomorodott és én lepődtem meg a legjobban amikor is rám hajtotta a fejét vigasztalásként. Magától jött a mozdulat ahogy átöleltem."Az én szemszögemből látva nagyon is szereted ezt a lányt és tudom,hogy ő is szeret téged.Hidd el nekem nemsokára ott fogtok állni kéz a kézben az oltár előtt. Egyébként most merre van? Nem láttam semmilyen holmit ami az övé lett volna."- Mondtam gondolkozva. A gondolkodás hihetetlenül kifárasztja az agyamat mostanában. Megdörzsöltem a szememet mert kezdtem elaludni. Igen úgy hogy beszélgetünk közben. Érdekes mi? Az biztos. Bekuporodtam a jó meleg takaróba becsukva a szememet. Olyan álmos voltam,hogy rögtön elaludtam.Nem is emlékszem rá,hogy mit válaszolt a kérdésekre...

Késő esti filmezések a legjobbak,de nem akkor mikor a menyasszonyod nem emlékszik rád. Apró darabokra tört a szívem mikor rákérdezett milyen személyisége van a barátnőmnek. Annyira megakartam neki mondani,hogy ő az nekem,de sajnos nem lehet.Várnom kell míg magától visszatér az emlékezete. Ez a legrosszabb az egészben. Magától kell emlékeznie,mi csak segíthetünk előhívni az emlékeit. -A gondolataimat megszakította egy édi bogyó aki hozzám bújt. Hallottam hogy halkan szuszog,innen tudtam hogy elaludt."Szép álmokat szívem."-Halkan mondtam remélve nem hallja meg.A bal kezemmel a távirányítóért nyúltam majd kikapcsoltam a tv-t. Lili még mindig aludt békésen ezért nyugodtan eltudtam én is aludni.

Másnap,Kathy szemszöge:

Korán kellett indulnom a munkahelyemre és ilyenkor szokásosan bekukkantok Lilihez hogy kell-e pelus csere. Így Kendallék megúsznak mindig egy pelus cserét reggel. Ma reggel azonban más volt. Érezni lehetett a levegőben,hogy történni fog valami. Halkan bementem a szobába és Lili már fent volt az ágy rácsára támasztva a pici állát kántálva az "ana" szót ami az anyát jelenti. Mindig álomszuszékoskodik és nehezen lehet csak felkelteni,ma viszont reggel negyed 6-kor fent van és nem alszik. Felvettem a karjaimba azonnal,"Shh babám.Anyu hiányod van elhiszem. Figyelj csak,most alszik megtudod puszilni az arcát."Odavittem az ágyhoz. Azonnal nyújtózkodni kezdett érte. A derekánál fogtam Lilit."Adj puszit anyának. Muah. Úgy de ügyes vagy!! Nagyon ügyes ám ez a Lili. Bizony!"- Martina átfordult a jobb oldalára. Kendall pedig átkarolta a hasánál fogva,odabújva hozzá. 

Ez az a pillanat amikor azt kívánom bárcsak minden a régi lenne. Mindenki boldog lenne,lehetne szervezni az esküvőt meg a részleteket.Viszont erre még várni kell és Lili sem buta,érzi hogy valami nincs rendben. Ma megy először bölcsibe. Megvolt a felvételi és könnyen bekerült a kicsikhez. Mielőtt kimentünk volna a szobából sírdogálni kezdett a cumijáért és a pici macijáért. Martina lehet nem emlékszik rá,de a macit ő adta Lilinek mikor 1 hetes volt és haza lehetett hozni a kórházból.

Megmosdattam Lilit mert szegénykém nagyon legizzadt alvás közben. Gyorsan lefürdettem,kapott tiszta ruhát ami egy kis nyári ruha volt. Miután megfésültem a haját összefogtam egy copfba a feje tetején és készen is voltunk."Ügyesen kivártad türelemmel babám,van lent tejcsi meg kifli. Éhes vagy már?"- Guggoltam mellette hogy egy magasságban legyünk.Lili válaszul vadul bólogatott fogva a pocakját majd az ajtó felé mutatott. "Igen,megyünk le enni."- Fogtam meg a kezét és szépen lépcsőfokonként lelépdeltünk. Meglátva a konyhát azonnal felsikoltott,jelezve hogy örül.Beültettem az etetőszékbe és kapta is a csőrös poharából a tejet.Amíg megitta azt,csináltam magamnak is reggelit a nagy rohanásban. Lilinek háttal álltam a pultnál és hallottam ahogy a cipője sarkával rugdossa az etető székét. Megráztam a fejem nevetve.

"Babám ne rugdosd a széket,tönkre fog menni és szomorú leszel.Nézd csak ki kelt fel! Lehet felkeltettük aput."-Lili a szájába tömve egy nagy kifli darabot  megfordult és nyújtotta is a kezét az apucijáért Viszont Kendall nem tudta rögtön felvenni,mert elment a mosdóba és sokáig ki se jött. Ennek az eredménye az lett,hogy Lili eltolta magától a reggelit és csak sírt teli torokból."Kincsem apu csak megfürdik és elvisz a bölcsibe. Ne sírdogálj.Nézd csak összepakoltam pár játékot a kis táskádba. Ezt viszitek majd magatokkal. Apu mindjárt készen van,hallod hogyan énekel?Teljesen jól van csak pancsol egyet."- Próbáltam Lilit etetni de nem volt hajlandó folytatni a reggelit. Úgyhogy kicsatoltam és kivettem az etetőszékből. Reméltem,hogy egy kis friss levegő eltereli a figyelmét a szomorkodásról. Kilépve a teraszra meglátta Yumát a kertben lustálkodni. Letettem a fűre hadd menjen,de mindvégig szorította a kezemet. Egy percre sem engedett el."szabagy?"- Mutatott Yuma felé és ugrálni kezdett. Amióta megvan nekünk Yuma teljesen összenőttek. Ha kint rossz idő van akkor is szól nekünk hogy Yuma bizony ám kint van és hozzuk be nehogy baja essen.Egyszerűen imádja.

"De nemsokára menni kell babám,ne legyél nagyon koszos!"- Elengedtem hadd bújjon oda hozzá. Mihelyst szabad lett,odatotyogott hozzá és megölelte a nyakánál hangosan nevetgélve." mami mami!"- Szólt nekem és szaladt is felém Yumával a nyomában."Yuma csak játszani szeretne veled kis tündérkém. De lassan mennünk kell apa végzett is a fürdéssel. Dobj egy puszit Yumának gyorsan,délután majd kijöhetsz vele játszani nyugodtan.."- Dobott is neki egy nagy puszit majd próbált nagy léptekkel haladni hogy hamarabb visszamenjünk a házba. De szegénykém annyira próbált sietni,hogy felesett a terasz lépcsőn egyenesen hasra. Végig horzsolta a karját és a térdét. El is kezdett sírni amit Kendall azonnal meghallott és kiszaladt hozzánk ijedten. Nagyon félti Lilit,főleg mostanában az miatt ami történt. Nem akarja őt is elveszíteni ami teljesen érthető."Ó kicsikém semmi baj apuci itt van és vigyáz rád. Csak egy pici bibi lett a térdeden. Még puszit is kapsz rá.*Cupp* Jobb most már?"- Ringatta Kendall a karjaiban. Lili eltakarta a szemeit és tovább szipogott csendben. "Kapsz rá tapaszt nézd csak aranyos hercegnős."- Lemostuk a sebeit és letapasztottuk. 

"Tiszta apja lánya. Te is ennyire sírtál mikor elestél.Viszont indulnotok kellene,hogy időben odaérjetek a bölcsibe. Itt a kistáskája és a cumija is benne van az oldal szebben ha kérné.Hívj fel ha elindulsz hazafele!Sziasztok!"- Adtam nekik puszit és már rohantam is ki a buszhoz. "Na mit szólsz hercegnő menjünk bölcsibe vagy maradjunk itthon hármasban anyucival?"- A nyakamba kapaszkodott és rázta a fejét. Ezt nemnek vettem. Olyan csöppség még,kizárt hogy beteszem a bölcsibe.Nem szeretném magára hagyni! Úgy tűnik babázós napot tartunk. Levettem Liliről a kinti cipőjét és feladtam rá a tapadós talpú zokniját amit annyira imád. Mivel nem tud benne elcsúszni mindig. Amint Lilin rajta volt a zokni,elkezdett a nappaliban kúszni. Elővettem a polcról a játékos dobozokat és kiszórtam őket a szőnyegre és el is kezdett velük játszani. Egy pillanatra felmentem és lehoztam a gitáromat,hogy kicsit gyakoroljak ameddig ő játszik és tv-t néz. Leültem a kanapé elé és elővettem a kottákat amiket el akarok játszani.Pont vettem volna fel a földről a gitárt mikor Lilit észre vette és rákapott.

Dobolt rajta a kezével és viccesnek találta."Apu gitározni fog,az ölembe csücsülsz? Tudsz akkor te is segíteni nekem."- Érte nyúltam,átemeltem a gitár felett és az ölembe ültettem. Szét tette a lábacskáit,majd belekapaszkodott a csuklóimba nagyon figyelve engem. Megfogtam egy akkordot és megpengettem,majd fogtam Lili kezét és rátettem az én kezemet és együtt pengettük a gitárt. Valamiért nagyon tetszik neki a gitár hangja és imádja mikor hallja pont annyira mint én. 

Martina szemszöge: 

Reggel a napsütésre keltem és gitározásra.A hátamra fordultam és ásítottam egy nagyot."Minek kell ilyen korán gitározni. Ughh."- Nyögtem mérgemben és kikeltem az ágyból.Nem érdekelt,hogy még pizsiben vagyok egyszerűen lementem pizsiben Kendallhez." Jó reggelt. Mióta kelsz ilyen korán? Még szinte sötét van kint."- Dőltem az ajtókeretnek még kómásan."Oh,ne haragudj nem tudtam hogy felkelsz majd erre. Nem szokott felhallatszani,lehet nyitva maradt fent az ajtó.Bocsánat."- Folytattuk a gitározást Lilivel. A szemem sarkából Martinát figyeltem,valamiért nem bírta levenni rólam a szemem.Majd egy nemvárt pillanatban odajött hozzám és kaptam egy puszit tőle.

"Boldog Évfordulót!"- Mondta azzal az imádnivaló hangjával. A puszi és ez a mondat egyszerre,lecsapta nálam a biztosítékot."Nézd...te és én nem járunk....összekeversz a barátoddal. De nagyon."- Toltam el magamtól visszautasitva őt. Ezt most nem tehetem meg akármennyire is szeretném magam mellett tudni. "Biztos vagyok benne hogy nem. Téged szeretlek és nem mást. És 2 éve vagyunk együtt Márk.Ne bohóckodj velem"- Ölelt meg engem Lilivel együtt.Álljon meg a menet! Mi?!! Én nem lehetek Márk! Ez nem normális dolog,azonnal fel kell hívnom a dokit. Kivettem Lilit az ölemből sietve,amitől megijedt és sírt nagyon de ott hagytam a szőnyegen és a mobilomért siettem tárcsázva a doktor úr számát remélve,hogy eltudom ilyen korán egyáltalán érni....ez nem történhet meg....