(76.rész) Ne menekülj el az emlékektől

Megpróbálom mostantól kezdve a részeket vidámabbakra írni,hiszen mindenkinek az a célja hogy kicsit elfelejtse a mindennap fájdalmait,bajait mikor olvas. Függetlenül ettől lesz benne bőven izgalom! Kellemes nyarat mindenkinek! Millió puszi és köszönet a közel 26 ezer megtekintésért!! Mivel nem csak Magyarországról olvassák,hanem pl. amerikából,romániából,ausztráliából és még sorolhatnám. Számomra ez annyira hihetetlen. <3

Martina szemszöge:

Felvettem Lilit és próbáltam megnyugtatni halk énekléssel de nem maradt nyugton.Ficánkolt nagyon és nem tudtam mit csináljak vele hogy ne sírjon tovább.Még a tévét is bekapcsoltam de arra sem figyelt fel.Csak sírt torka szakadtából. "Hé hé ne sírj. Apud mindjárt visszajön....könyörgöm maradj csendben!!!"- Eltartottam magamtól és hirtelen dühös lettem."Nem hallod?! Maradj csendben...."- Sírva fakadtam és letettem a földre.

"Miért nem bírod már abbahagyni...?"- Vettem volna fel,de Kendall berohant a nappaliba és lefogott a karomnál fogva.Mélyen a szemembe nézett és komolyan is gondolhatta amit mondott mert szinte kiabált velem.

"ÁLLJ LE! NEM BÁNTOD LILIT! NEM SZABAD!MI ÜTÖTT BELÉD? EGYSZERŰEN CSAK SÍRT MERT ÉHES ÉS NŐ A FOGACSKÁJA! Egyébként bevetted a gyógyszert amit a doki felírt? Azt kellene szedned."- Hirtelen elengedett és ekkor döbbentem rá,hogy Lili csendben figyel minket és nem sír egyáltalán. Ott csücsült csak a popsiján rágcsálva a plüssét. Ijedtségemben nem is mertem megmukkani. Féltem rosszat mondanék ami még nagyobb vitához vezetne.Abból pedig én nem kérek.

"Ezek szerint nem vetted be,most viszont befogod venni."- Fogta meg a karomat és kihúzott a konyhába. Halkan nyöszörögtem mert semmi kedvem nem volt hozzá. Elővett egy poharat töltött bele vizet amit odanyújtott nekem. Majd felnyúlt a felső szekrény polcához és levette a gyógyszeres dobozt. Előre utáltam az ízét,biztos borzalmas! Semelyik gyógyszernek nincs jó íze!

"Egyet kell most és egyet este. Tessék. Vedd csak be. Lássam."-Megint a szigorú hangnemet használta amitől féltem kicsit. Miért beszél így velem,ha tudna kedvesen is? Azt az énjét jobban szeretem!
"Tegyük fel mi van ha...nem veszem be?"- Visszakérdeztem aminek nem nagyon örült. Sóhajtott egyet majd rámnézett. "Esküszöm még Lili is hamarabb bevesz egy gyógyszert mint te."- Elfordult hogy tízórait csináljon Lilinek barackból és kekszből. Vonakodva ám,de kidobtam a kukába a kis pirulát.Nincs nekem semmi bajom. És ez a gyógybogyó sem kell. Leittam a vízből majd odatoltam  pulton a félig tele poharat.
"Bevettem! Most már mehetek?"- Indultam el kifele de megállított. Hogyan csinálja mégis? Hátul is van szeme?!

 "A-a hallottam hogy kidobtad! Nem akarsz meggyógyulni? Nem szeretnéd visszakapni az emlékeidet amik elvesztek mert beverted a fejed? Mi van ha pont a fontos embereket felejted ezáltal el? Én próbálnék segíteni de nem engeded! Nézz rám,semmi nem jut rólam az eszedbe?"- Már tényleg fogalmam sem volt hogy mit mondhatnék még amitől elkezdene gondolkozni,hogy milyen élete is volt ez előtt. De nem is tűnt úgy mintha akarna bármire is visszaemlékezni. Aztán eszembe jutottak a doki szavai. El kell vinnem oda ahol sokat voltunk,és akkor elkezd majd emlékezni a dolgokra.Ránéztem és csak nézett rám ártatlan szemekkel. Istenem olyan jól tudja csinálni,de nem engedhetek! Most nem. Kivettem egy újabb bogyót és a tenyerébe tettem.

"Kérlek vedd be. Utána pedig elvisszük Lilit a játszótérre aztán Kevinhez. Mivel évfordulónk van ahogy mondtad. Van egy meglepetésem,de csak este tudod meg. Addig türelmesen várnod kell."- Mentem ki megkeresni Lilit a nappaliban. Viszont sikerült elbújnia megint és van is egy jó tippem merre lehet. Csendben odamentem a kanapé mögötti lábtartóhoz ami belül üres,felnyitottam a tetejét és láss csodát benne kuporgott Lili.Ne kérdezzétek hogy mászott be oda,én sem tudom. 

"Kincsem miért bújtál el? Csak anya van kint a konyhában. Őt meg imádod. Képzeld megbeszéltük anyuval és kiviszünk a játszótérre. Jó lesz?"- Simogattam meg a kis hajas fejét.Kicsit olyan volt ez az egész mintha visszacsöppentünk volna a múltba. Martina igenis emlékszik egy évfordulóra de nem a mienkre,hanem ami Márkkal volt. De mi sem egyszerűbb átírni az emlékeit Márkról rám.Ha Márk megteheti,hogy befurakodik a mi kis megszokott életünkbe akkor én is simán beleszólhatok mit engedhet meg magának és mit nem. Elvégre nem tiltja semmi,hogy nem vihetném el a menyasszonyomat vacsorázni egy puccos étterembe mert szeretem. Igaz? Ahogy magamban gondolkoztam Martina mögém bújt és átölelt a derekamnál fogva úgy pillantott fel rám.

"Mehetünk? Minden bent van a babakocsiban. Úgy tűnik anyud bepakolt mindent már. Hozzak pénztárcát?"- Indult  volna a táskájáért,de éppen hogy megtudtam fogni a csuklójánál  fogva a kezét,"Nem kell,csak játszani megyünk meg sétálni.Egyedül magadat kell hozzad. Kész vagy,mehetünk?" - Betette Lilit a babakocsiba hogy könnyebben feladhassa rá a szandálját.  

~Fél órával később~

Kendall szemszöge: 

Lassan elérve a játszóteret Lili már szinte majd kiesett a babakocsiból annyira ki akart már jönni a babakocsiból. Kicsatoltam és elengedtem a homokozó felé. Megláttam Lizát az egyik anyukát akivel Martina olyan jóba lett mikor még terhes volt Lilivel a pocakjában. Nem is tudom tartják-e a kapcsolatot azóta. Odaköszöntem neki," Szia Liza! Miujság van veled és pici Mike-al?"- Toltam a babakocsit a padhoz és leültem melléjük. Éppen almát falatozott Mike és rám vigyorgott a fogatlan mosolyával. Kis szívtipró lesz az tuti! Felpillantva nem láttam Martinát. Gondoltam jön majd velem és leül mellém,de inkább elment homokozni Lilivel. Nem is olyan nagy baj,legalább megtudom hívni holnapra hozzánk Mike-al Lizát. Ha annyira jóban voltak,csak felszínre kerül Martinában néhány emlékkép arról az időszakról mikor még minden rendben volt.

"Nem sok,lelépett John így a nagy házban magamra maradtam. Nem könnyű,de megoldom.Elvégre nincs ki megcsinálna helyettem mindent. Éppen menni készültünk. De látom Lili még játszik Mike-al van még bőven időnk beszélgetni. Jut eszembe mi lelte Martinát? Olyan csendes és nem is köszönt nekem. Talán haragszik rám valami miatt?"- Töprengett nagyon és figyelte ahogy Lili együtt futkározik az anyukájával és Mike-al. Kicsit furcsa nekem ez a viselkedése. Egyik pillanatban majd megütné Lilit míg a másikban halálra ölelgeti,puszilgatja.Egy dolog az ami aggaszt,a baleset előtt se bírt Lilire ránézni Martina.

Megrázva a fejemet válaszoltam,"Nem,dehogyis. Nem a te hibád,volt egy kisebb balesete és ez lett a vége.Nem nagyon emlékszik finoman szólva az elmúlt 2 évre. Ezért is nem jött köszönni hozzád mivel nem ismert fel. Kérlek ne haragudj rá. Éppen próbálom visszahozni a régi emlékeit de egyszerűen lehetetlenség....Semmiről nem jut eszébe semmi. Még rám nézve se pedig a menyasszonyom..."- Szomorodtam el és a tenyerembe temettem az arcomat. Éreztem egy puha kezet a vállamon. "Tudom nem nagy segítség de bármiben tudok segíteni csak szólj. Van valami terved már esetleg?"- Simogatta a hátamat ami jól esett,kicsit megnyugtatott. Mindketten bajban voltunk,csak egymásra támaszkodhatunk.Nem mint egy pár,hanem mint barátok.

 Annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe,hogy arra lettünk figyelmesek Mike szaladt felénk sírva. "Anya! Lili elment. Azt hittem még tudunk játszani kicsit."- Bújt oda Liza ölébe csalódottan.Imád Lilivel játszani ezt jól tudom.

"Mike ne sírj nincs semmi baj."- Próbáltam én is vigasztalni mind addig míg Liza rám nem nézett falfehéren,"Nem akarlak megijeszteni,de Liliék tényleg eltűntek! Nézd ott vannak a homokozó játékai. Az a ti takarótok ott a földön?"- Vette fel Mike-ot és oda siettünk. Azonnal felvettem és én sem értem miért de sírva magamhoz öleltem a baba takarót amit Lili kapott a nagyimtól. Azóta mindenhova vinni kell különben sír érte.

Beletúrtam a hajamba míg magamban motyogtam," Miért csinálta ezt....nem hiszem el. Rábízni se lehet a saját kislányunkat."- Ott hagytam mindent és körbe néztem a parkban de semmi. Rengeteg gyerek volt,de az én kis szőke csöppségem sehol nem volt.Mi van ha baja esik vagy bántja...nem beszámítható jelen pillanatban a viselkedése. Miután átkutattam az egész parkot visszamentem Lizához sietve."Sehol nem látom őket,figyelj felhívom Kevint itt tudtok maradni egy kicsit még? Nagy segítség lenne. Többen könnyebb lesz megkeresni őket."- Levegő után kapkodtam a futás miatt,de a lényeget sikerült kiböknöm. 

"Hívni akartad Kevint."-Emlékeztetett rá Liza egy mosollyal. Nem is értem miért hagyta el a pasija,olyan szép nő.

"Igen,igen! Könyörgöm vedd fel most az egyszer a telefonod!"-Járkáltam fel s alá mobillal a fülemen. Kizárt,hogy kibírom tétlenül nézve azt  hogy Martina elrabolta a kislányunkat szó nélkül.

"Igen...nemrég jöttünk ki. Nem tudom felhívni.Csak nálam van mobil,az övé otthon van. Kérlek siess akkor. Rendben ott várlak!"- "Kevi azt mondta azonnal kocsiba száll és itt lesz perceken belül. Összepakoltuk a homokozó játékokat és a takarót is betettem a babakocsiba,hogy az legalább ne tűnjön el. Lili iszonyatosan hiányolná. Amíg vártuk Kevint kimentünk a part bejáratához. Nem sokkal később megláttuk Kevint amint behajtott az utcába és lefékezett mikor elért hozzánk. "Még mindig semmi nyomuk?Tesó még mindig nem fogom fel hogy nem gondoltál arra,hogy legyen nála mobil. Most hogy keressük meg? Anyu tudja,hogy elvitte Lilit?" Lenéztem a földre zsebre dugott kézzel. Utáltam,hogy az egész az én hibám. Ha nem hozom el őket a játszótérre akkor ez az egész meg sem történt volna!

"Ismerem ezt a nézést. Nem tudja. Jobb lesz ha szembesíted vele. Kétlem,hogy megfogjuk még ma találni őket. Tipped sincs hova mehetett? Bár megkönnyíti a dolgot,hogy Lilivel van,így sok helyre nem mehetett. Szia Liza,Mike! Betudsz segíteni ha megkérünk rá? Elkéne menned hozzánk megnézni hazamentek-e Lili cucccaiért. Mi addig körbe nézünk az utcákon és utána érdeklődünk látták-e erre fele őt. Hívd Kendallt amint odaértek ó és a pót kulcs a lábtörlő alatt van!"- Megöleltem Lizát és a fülébe súgtam,hogy köszönöm hogy segít. Ezzel külön váltunk és megkezdődött a keresés.Kevin rátaposott a gázra és ráfordult a főútra. Zenét is kapcsolt be,de én azonnal lehalkítottam. Nem voltam éppenséggel boldog. Féltem,hogy bajuk esik.

"Kevin ne most.Nem vagyok éneklős hangulatomban. Lassíts itt egy anyuka megkérdezem tőle látták-e Liliéket."- Kevin visszavett a sebességből és kihajolva a kocsiból odanyújtottam a telefonomat egy képpel amin a Picim volt és Lili az idősebb hölgynek. De megrázta a fejét mivel nem látta őket. Tovább mentünk és mikor már a 20.-ik embernél jártunk és kezdtem feladni éppen egy fagyizó mellett haladtunk el és egy szőke kislány az útra szaladt. "KEVIN FÉKEZZ!"- Kiáltottam és nagy erővel megállt a kocsi. Kellett egy pillanat mire feleszméltem,hogy sikerült nem elütni a kislányt.

Az anyukája rögtön utána futott és leguggolt hozzá." Édesem mondtam,hogy ne szaladj el mellőlem. Mi lett volna ha elütnek?"- Magához ölelte szorosan majd felnézett ránk. Kevin kiabált." Jobban kellene vigyáznia a gyerekére! Akár el is üthettem volna!"- De mind a hármunk ledöbbent mikor Martinával összepillantottunk. A kis szőke lány az én kislányom volt!! Kiszálltam a kocsiból és magamhoz öleltem szorosan. A szemem sarkából láttam,hogy Kevin is kiszállt a kocsiból miután kitette az elakadás jelzőt és nekiment Martinának. De a legfontosabb most Lili volt. Hihetetlenül nagy baja eshetett volna ha nem vesszük észre.

Kevin jól leteremtette Martinát és csak üvöltöztek. Lili nekem nyújtotta a félig elnyalt fagyiját amit meg is fogtam nem teljesen értve a dolgot. De mikor fogta és befogta a két kis kezével a fülét akkor már értettem mindent. " Nem lesz semmi baj,apa vigyáz rád most már. Hazamegyünk mindjárt.Nincs semmi baj bogaram,csak megijedt Kevin és apu."- Pusziltam meg a homlokát mire belém dörgölőzött.

"Ne haragudj hogy elhoztam! Gondoltam nem baj ha elmegyünk fagyizni! És itt a bankkártya csak kölcsön vettem. Mi a nagy dolog ebben? Egyébként fogtam Lili kezét de egy pillanatra nem figyeltem oda és már mellettem sem volt. Nem az én hibám. Nagyon gyorsak a kicsik!"- Mondta vissza Martina Kevinnek,nem hagyva magát.Oldalra döntöttem a fejemet. Nem lesz ez így jó. " Kevin hagyd! Felfogta,hogy mekkora baleset lehetett volna. De Lili teljesen jól van és nem szereti ha veszekszünk."- Lili levette a kezeit a füléről óvatosan körbenézve. "Kéjem a fagyim vissza. Köszönyöm."- Édesen megköszönte és csendben nyalogatni kezdte mert olvadozott már.

"Kevin ültesd be Martinát a kocsiba és vidd haza. Én hazasétálok Lilivel addigra megeszi a fagyit remélhetőleg. Otthon találkozunk."- Indultam el Lilivel a karomban az utcán. "A francba!!"-Ez az egy szó hagyta el a bátyám száját mire hátra fordultam."Fogd meg Lilit utána szaladok."- Nyomtam Kevin kezébe Lilit és Martina után iramodtam. Fogalmam sincs hogyan tud ilyen gyorsan futni,de nehéz volt utolérni az biztos. Egy forgalmas úton futott át,de mire én oda értem pont mindkét oldalról jöttek az autók amit meg kellett várnom különben én végeztem volna a kórházban."Ne fuss el előlem! Beszéljük meg!!"- Reméltem hátha meghallotta.

Kezdtem elfáradni és nem tudtam felvenni az ütemet Martinával. Megálltam kifulladva és könnybe lábadt szemmel néztem ahogy kifut az életemből a szerelmem. A földre rogytam és csak bámultam a távolba amerre utoljára láttam."Picim így nem tudlak megmenteni téged..."- A szívem is beleszakadt de felkeltem és haza kullogtam. Folyton csak ő járt a fejemben. Csendben bementem a lakásba és a cipősszekrényre dobtam a lakáskulcsot hanyagul. Nem érdekelt semmi. Lili is mezitláb odafutott hozzám,de elküldtem mert nem bírtam most ránézni se. Nem akartam,hogy lássa mennyire megviselnek a dolgok. Kimentem a teraszra és leültem a lépcsőjére. Kezdett sötétedni és a csillagok is előbújtak a tiszta égen.

Hallottam,hogy nyílik a terasz ajtó és kisétál valaki majd leült mellém. De nem néztem rá. Csendben ültünk egy ideig mire megszólalt,"Kevin elmesélte mi történt,borzasztóan sajnálom. Tudom,hogy magadat okolod de ehhez Martina is kellett,ő vitte el Lilit és nem te.Te vigyáztál rá és ennél nem is kell több. Egyszer vissza fog térni az összes emléke viszont ki kell tartanod addig is. Ha másért nem is,akkor a kislányodért. Most vacsorázik de ki-ki pillantgat az erkély ajtón mert szeretne veled lenni. Úgyhogy dönts el hogy itt kint szomorkodsz vagy bemész és mosolyra bírod a kis hercegnődet. Ó és ha nem gond itt maradnánk estére.Nagyon elfáradtam és hosszú lenne a kocsi út.Mike már bealudt és lefeküdt a vendég szobában."- Állt fel és tartotta a kezét nekem és felhúzott.

"Persze maradjatok csak. Semmi gond. Anyum nem írt,hogy mikor jön haza?"- Bementünk halkan a konyhába mivel a terasz onnan nyílik.

"Hangüzenetet hagyott. És mindjárt itthon lesz. Ne aggódj miatta. Hozol vizet és felmegyünk aludni?"- Ásított egy nagyot Liza és a pultnak dőlt.

"Hozok! Menj előre rögtön jövök!"- Megbizonyosodtam afelől hogy senki nem hallja és felhívtam Martinát. Hangüzenetet hagytam,viszont rá kellett jönnöm a szomorú valóságra,hogy pár perccel később csörgött a telefonja az asztalon. Nem fogja már megkapni.Elment és nem tudom hol lehet. Egyáltalán talált szállást estére és nem az utcán húzza meg magát az éjszakára? Annyira sok gondolat fordult meg a fejemben.Lekapcsoltam a lámpákat és felmentem Lili babámhoz. Aki az ágyon csücsülve nézte az esti mesét amit annyira imád. Lehuppantam mellé az ágyba és odabújt a hasamhoz szopizva az ujját. Valamiért nem cumizik amióta Martina nem foglalkozik vele annyira. Nem tudom mi lehet az összefüggés a kettő között mégis. De ő van nekem és ennél hálásabb nem is lehetnék. Van egy gyönyörű kislányom.