"James jó reggelt!"- mondtam neki egy apró mosollyal enyhítve a kínos csendet. Kendall leült mellém az ágyba mit sem törődve James szúrós nézésével.
"Kendall,te ezt most komolyan gondoltad? Hogy mered megcsókolni Martinát azok után,hogy megcsaltad Ashleyvel? Miattad van most kórházban! Ez nem segít rajta egyáltalán!"- mondta kicsit mérgesen. Lehajtottam a fejemet mert szégyelltem magamat. Mégis csak Jamesnek van igaza....hisz Kendall tényleg smárolt Ashleyvel....meg el is titkolta...egy könny csordult ki a szememből és gyorsan le is töröltem a bal kezemmel.
"Bocsánat Martina. Ne haragudj csak hirtelen jött ez az egész. Nem tudtam hogy valakinek van ennyi bőr a képén." - Mondta James Kendallre célozgatva aki meghúzta magát mellettem.
Los ledőlt a kanapéra és elkezdte enni az egyik szendvicset, " James mi a bajod Kendallel? Úgy csinálsz mintha te még sohasem csaltad volna még meg egyik csajodat sem. Ami valljuk be eléggé furcsa lenne. Hisz te mindenkivel flörtölgetsz."
James ránézett Losra és maga elé meredt, "Jó bevallom én sem vagyok egy szent,na....de az a csaj megérdemelte! Gonosz volt és nem bírtam már a nyávogását meg az állandó sminkelgetéseit! Túl sok volt és így könnyebb volt vele szakítanom.Valljuk be ez jogos megcsalás volt ha úgy vesszük."-Vonta meg a vállát.
Mikor hirtelen megfogta a takaró alatt Kendall a kezem elmosolyodtam, mert tudta hogy nem akarok most ilyen dolgokkal foglalkozni. Ismer már engem ahhoz eléggé,hogy tudja valami bánt és amit James csinál az egyáltalán nem segit rajta,hanem éppen ront. Kopogtak és besétált a dokim.
"Martinát meg kell vizsgálnom,kifáradnának arra a kis időre kérem?" - Mondta nyugodtan és kedvesen.
"Elnézést doktor úr,én nem maradhatnék bent?"- Mondta Los azonnal. Bármi van ő a védelmező típus és mindig kiállt mellettem. Hálás vagyok hogy mindig mellettem van.
"Nem hiszem,hogy Martina szeretné. Kicsit beszélgetnem kell vele pár dologról.Eléggé személyes ügyről van szó."- Ahogy ezt kimondta rögtön eszembe jutott hogy miről is van szó! Hát persze,a piciről. Az én picimről aki a pocakomban lakik és most már tudok róla. Nehéz hozzá szokni a gondolathoz. Időbe fog telni.
"Los menj ki kérlek. Ha tudok róla beszélni akkor megfogjátok tudni időben.Ígérem. De most még én sem tudom hogyan döntsek." - Mondtam egy apró bólintással. Los gyorsan adott egy ölelést tudatva velem,hogy semmi baj megérti majd mindhárman kimentek a szobából még Kendall is. Miközben bejött egy nővér pár tűvel meg gyógyszeres üvegcsével.
"Azok minek kellenek? Miért kellett a barátaimat kiküldeni?"- kérdeztem megijedve és a hasamra tettem a kezemet önkéntelenül is megvédve a kisbabámat.
"Nyugodjon meg hölgyem. Csak vitaminokat kap a pici miatt és megnézzük,hogy rendben van-e az anya vagyis ön. Semmi olyan amitől tartania kéne és jobbnak láttam kiküldeni a barátait mert nem hiszem hogy így akarná a tudtukra adni,hogy várandós.Inkább nyugodtabb körülmények között."- Mosolygott a doki és megvizsgált. A nővér előkészítette a két injekciós tűt a baba vitaminokkal és beadta nekem. Majd segített átöltözni egy tiszta pizsibe és átcserélte a kötést a kezemen is. Szerencsére a katült már kivehette a karomból ami miatt már annyira nem volt kellemetlen az ágyban feküdnöm. A nővér segített elővenni Kendall laptopját a táskájából és oda adtam nekem. Éppen kinyitottam mikor éreztem hogy pisilnem kell.
Kendall és James azonnal hozzám sietettet és az ágyba segítettek. James az ágyba emelt fel,Kendall pedig betakart óvatosan. Szeretem őket de néha a babusgatással az őrületbe tudnak kergetni!
"Srácok tudok járni még! Nem vagyok beteg...!"- Mondtam durcizva és keresztbe fontam a karomat úgy dőltem hátra a puha párnámra sóhajtva egy nagyot. Kendall arcán egy mosoly jelent meg,szerinte mindig cuki mikor rámjön a durcizhatnék.Ő imádja,ellentétben velem.
"Igaz Martina!Nem beteg vagy,csak majdnem megölted magad. Ez egyáltalán nincs rendben. Az a hülye csaj miatt képes lettél volna itt hagyni minket? Miért? Miért nem vagyunk mi elég jó neked?És miért ijedsz meg és csöndesedsz el mikor rákérdezünk hogy mi bánt?"- Halmozott el a kérdéseivel én pedig megszólalni sem tudtam hiszen akkora gombóc volt a torkomban....
Lehunytam a szemem mert az az este jutott eszembe mikor Kendallel eljöttünk az étteremből a dupla randinkról Logannel és Ashleyvel.Aznap éjjel szakadt az eső. Késő este volt.Bent az étterem mosdójában pedig rossz volt. Még mindig emlékszem amit Ashley mondott,hogy én Kendallnek soha nem fogok kelleni. Pedig ez egyáltalán nem igaz! Ő igenis szeretem engem! Csak akármennyire is bízom benne és a srácokban sajnos a titkomat nem árulhatom el nekik,mert nekem származna bajom belőle és nem nekik. Tehetetlen vagyok.
Ráadásul,most itt van ez a baba téma is. Mégis hogy adagolhatnám be nekik,hogy : hé srácok! A legjobb barátnőtök babát vár a legjobb haverotoktól!!? Nonszensz lenne és nem bírom sokáig.
Mire észbe kaptam éreztem egy erős kart a derekam körül.Egy lágy hang suttogott a fülembe: Baby nyugodj meg. Semmi baj nincs. Itt vagyok." Felnéztem és láttam hogy Kendall aggódva figyelt engem.
"Mi történt?"- Kérdeztem nem értve a dolgot. James összevonta a szemöldökét és próbálta kideriteni,hogy mégis mit rejtegetek. Los be is fejezte a reggelijét és már az ágyam melletti székben üt és fogta a bal kezemet és lágyan simogatta.
"James rákérdezett hogy miért csináltad...ezeket.( Los gyengéden végig simitotta a kötésemen az ujját és rámnézett) Mire te elbambultál majd remegni kezdtél. Kendall átkarolt és megnyugtatott. Minden rendben van? Ha kell hívok dokit vagy bármi."-mondta aggódóan mintha csak a bátyám lett volna aki csak meg akar bizonyosodni arról,hogy jól vagyok.
"Óh! Igen persze jól vagyok,semmi csak elgondolkodtam."-Hazudtam félig mivel csak a mondta vége volt igaz az eleje pedig egy oltári nagy hazugság.Utálok hazudni mindennél jobban.Főleg nekik.
James bólintott majd a fogas felé nyúlt és felvette a kabátját," Remélem. Bocs de most mennem kell,vendégek jönnek hozzánk és otthon kell lennem.Majd holnap bejövök megint. Légy jó. " Odahajolt hozzám egy puszit nyomott a homlokomra majd megölelt és elment. Így hármasban maradtunk én,Los és Kendall.
Nem értettem,hogy Kendall miért figyeli árgus szemekkel Jamest és hogy még akkor is nézte az átlátszó üveg ajtót mikor már James jócskán kisétált a kórházi szobából. De tudhattam volna hogy nem kell sokáig várnom a válaszra ugyanis amint tiszta volt a terep,lágy ajkait éreztem a számon amik már annyira hiányzottak.
"Hihetetlenül édesek vagytok! De tényleg!"- Ábrándozott Los ahogy minket nézett aranyosan.
"Az még édesebb,hogy már nem kettesben vagyunk hanem hármasban."-Csúszott ki a számon.
Mikor nyílt az ajtó Logan és Ashley kézen fogva sétáltak be.Remek! Mindenki a legjobbkor jön meglátogatni engem!?...Francba!!!
Logan odajött megölelni engem: " Hogy vagy?Los szólt,hogy mi történt. Aggódtam érted! Azonnal idejöttem Ashleyvel."-Mondta és összekulcsolta a kezét Ashleyével. Rámjött a hányinger....Ashleyvel összeütközött a tekintetünk.Összerándult a gyomrom.
Sírva bújtam Kendallhez," Vigyél haza kérlek!.....Nem akarok itt lenni.Hívd anyut..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése