2015. május 25., hétfő

(35.rész) Megvédelek bármi áron!

Kommenteljetek,szavazzatok hogy tudjam tetszik nektek és érdemes tovább írnom a történetet:) 
Végre lett szabadidőm úgyhogy 2 naponta várhatóak az új részek,ha nem tudok kitenni új részt akkor következőleg hosszabb részt olvashattok majd hogy ne szomorkodjatok miatta! 
Mindenkinek ezer puszi és ölelés!<3

Kendall szemszöge:

Átöleltem a Picimet és a hátát kezdtem el nyugtatóan simogatni.Nem szeretem látni mikor fájdalmat érez amitől én megvédhettem volna,de nem tudtam. Ashley leült az ágy szélére Martina lábához és ő is vigasztalni próbálta. Mérges lettem. Hogy van képe idejönni? Logan tud egyáltalán a csókról ami mindent elrontott köztem és a Picim között? És hogy miért van most kórházban? Azonnal beszélnem kell vele meg a nővérrel is. Hazaviszem Martinát. Itt nem lesz jobban. Főleg nem azok után ami történt. 

"Ashley tegyük félre ami történt,csak vigyázz Martinára amíg elmegyek beszélni a dokival és Logannel."- Adtam egy puszit a Picimnek és kihúztam Logant a folyosóra.

"Te megőrültél? Minek rángattál ki?"-Logan ordította félig suttogva. Kendall vett egy mély levegőt,kifújta majd megszólalt: " Mert nem tudom elképzelni sem,hogy mi a fenéért vagy itt mindazok után ami történt. Ami miatt Martina kórházban fekszik!"-üvöltöttem tele indulattal.



"Na mondjad akkor! Los csak annyit írt meg nekem smsben hogy baleset történt. Nem mondta el a részleteket,de ha már így rám támadtál ki vele,hadd halljam!"- Vágta rá Logan.

"Aznap délután a drágalátos barátnőd a suliban lesmárolt. Film nézés közben Jamesnek elmondta Los,James nekem támadt rögtön. Martina pedig kidobott! A hülye csajod miatt aki nem bírta a nyelvét a szájában tartani! A többit meg nem tudom mivel kidobtak a lakásból...de utána elmesélték nekem és kiderült,hogy Martina halálos fenyegetéseket kapott sms-ek formájában. És mikor azt az utolsó sms-t kapta hogy tegye meg....megtette....!!"- Dőlt neki Kendall a falnak sírva ahogy az egész újra felzaklatta.

"Mi?!"- Reagált rá Logan hirtelen. Fel se fogta. Nem tudta mi igaz belőle és mi hazugság. Mivel Kendall mondta ezért valószínűleg igaz,de....az nem lehet hogy a barátnője lesmárolta a legjobb haverját...ugye?
Hirtelen sikoltást hallottak. Össze néztek ijedten és berohantak azonnal Martina kórházi szobájába. Amit láttak az mindkettőjüket lesokkolta teljesen.


Martina szemszöge: 
( Miközben Kendallék kint voltak a folyosón)

Megpróbáltam megállítani Kendallt de hiába. Kiment Logannel. Itt hagyva engem Ashleyvel. Ráadásul még Los is elment, hozzám friss ruháért mert Kendall hazavisz. Mosolyogtam gyengén és hátra dőltem az ágyban betakarózva mert kezdett hűvös lenni a szobában. Kb. 10 perce Kendall nyitotta ki az ablakot bukóra mondván,hogy szükség van friss levegőre.Csak egy gond van...elfelejtette becsukni.Vacogni kezdtem. Mikor Ashley felé fordultam  megszorította a csuklómat és belém vájta az 5 centis műkörmeit. Kicsúszott egy halk nyögés a számon ahogy elkezdett könnyezni a szemem és beleharaptam az ajkamba.

"Tartsd távol magad a pasimtól különben következményei lesznek. Ne becsüld alá,hogy mire vagyok képes. Ha akarom tönkretehetem az életed! De sokkal szórakoztatóbb a közeledben lenni és rettegésben tartani téged. Olyan muris."- Nevetett fel irritálóan.

"Nem miattad tettem meg a vágást! Közöd nem volt hozzá!!! "

"Aha!Én meg higgyem is el mi? Cicám neked ez nem megy.Kendall népszerű,sok haverja van ráadásul normális családja van. Ellentétben veled. Neked ezekből mid van? Semmi. Komolyan gondoltad,hogy kellesz neki? Tutira csak szexre ment ki a játék.Bár ha fogadás volt,a randi is belefér. Csak ne lepődj meg mikor egy nap mikor suliba jössz,mindenki rajtad fog nevetni hogy milyen naiv kislány vagy.Úgy sajnállak" mondta 0 szimpátiával és önelégülten vigyorgott. Halkan elhúzódtam de a hasamra tette a kezét és rátámaszkodott. Elkezdtem rúgkapálózni végső kétségbe esésemben.Nem eresztett.Őrjítően fájt.

 Inkább haltam volna meg. Ez volt az első gondolatom. De ezt a gondolatot követte a következő ami tudatta velem,hogy a családom és a barátaim miatt nem  adtam fel. Éreztem ahogy a fájdalom egyre jobban átveszi a testem irányítását és kezdek homályosan látni.Utolsó emlékem az volt ahogy egy segítségért kiáltás jön ki a számon,elhomályosul minden.Láttam két pár lábat felém rohanni...ezután teljes képszakadás.

Kendall szemszöge: 
Azonnal megnyomtam a nővér hívót és kitakartam a Picimet. Tudom nem szabadott volna,de ilyenkor senki nem tud épp ésszel gondolkozni,csak teszi amit a szíve diktál. Lerúgtam magamról a cipőmet,félre dobtam a dzsekimet és felmásztam az ágyra. Pontosabban a derekára ültem és elsöpörtem a kusza tincseit az arcából majd megcsókoltam. Próbált óvatosan az arcát paskolgatni,de semmi nem történt. Csak ott feküdt ájultan. Felegyenesedtem a derekán ülve még mindig és éreztem két erős kart ahogy lehúznak a babybogyómról és leültetnek a fotelba. 

"De nem reagál semmire! Csak segíteni akartam!Engedjenek oda hozzá!!"-Harcoltam de vissza tartottak. A könyökeimet a térdemre támasztottam és beletemettem a tenyerembe a fejem. Nem akartam hogy sírni lássanak... Fel se kellett néznem,így is hallottam Ashley nyafizó hangját ami bántotta a zene szerető fülemet.

"Fogalmam sincs miért ájult el. Én csak simogattam a karját mikor hirtelen görcsbe rándult,rázta a hideg és lefagytam egyszerűen.Logiemanócskám te ugye hiszel nekem.Annyira szeretlek!"-Hangos csókokat hallottam. Brr. Hányni tudtam volna tőle.

"Semmi baj nyuszómuszóm hiszek neked. Most hazamész rendben? Itt maradok Kdoggal. Szüksége van rám. Itt van $10 (10 dolcsi)  hívj taxit magadnak. Majd beszélünk. Szeretlek egyetlenem!"- Logan adott egy irtózatosan hosszú búcsú csókot Ashleynek. Esküszöm,hogy akár rekordot is dönthettek volna vele! Nem viccelek! Hirtelen nyugalom és csend lett amint lelépett Ashley. Imádtam!
Vissza a történtekhez. Még mindig nem tudom mi folyt le köztük amíg magukra hagytam őket. Halk suttogásra lettem figyelmes. Felkapva a fejem,mosoly ült az arcomra. Egyúttal meg is könnyebbülve.

"K..ken.."-jött ki halkan a Picim száján. Ébren volt megint. Hála az égnek.
Megköszörültem a torkomat," Doktor úr,szabad lenne egy percre? "

"Adjatok be neki infúziót és rendbe fog jönni a kisasszony. Igen fiam? Mond gyorsan."

"Tudom,hogy ez az ájulás nem a legjobbkor jött de az lenne neki a legjobb ha hazavinném még ma. Tudja otthoni környezet.Csend,nyugalom."-Mondta reményteljesen. Remélve,hogy hatni tud a dokira. 

"Sajnálom de szó sem lehet róla. Ki kell derítenünk mi okozta a rángatózást. Addig biztos bent kell maradnia. Sajnálom."- Válaszolta a doki együttérzően.

"A...ash...ley...megnyomta a pocakomat...am..amiatt volt..."- Egy nagy könnycsepp gördült le a Picim arcán én pedig azonnal odasiettem az ágyához. 

"Miért mondod úgy hogy pocakodat? Szívem mond el mi van. Kérlek."- Pusziltam meg a homlokát mire ijedten rámnézett. Nem tudtam mire vélni a viselkedését. Furcsa volt.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése