(77.rész) Félre értetted de nagyon...

  Meghoztam végre ezt a részt is! Elnézést a várakozásért :) 
3 komment után hozom a következőt! Puszi!

Kendall szemszöge:

Kora reggel már talpon voltam. Egyszerűen nem tudtam aludni azzal a tudattal,hogy a Picim ki tudja hol tölti az éjszakát. Inkább lejöttem és csináltam reggelit Lilinek. Amint kész volt vele, betettem a hűtőbe.
A konyhában mosogattam mikor csengettek. Lemostam sietve a habot a kezemről majd elzártam a csapot futva az ajtóhoz. Minden porcikámmal azt reméltem,hogy ha ma reggel felkelek kiderül,hogy ez az egész csak egy nagyon rossz álom volt. Hát nem így lett. Iszonyatosan hiányzik a Picim. De vissza a jelenbe.

"Jövök!Máris nyitom!"- Mondtam függetlenül attól,hogy fogalmam sem volt ki van az ajtó mögött. Azt hittem ott menten elvesztem az eszemet! Ugyanis nem más állt előttem mint Márk. Ösztönösen ökölbe szorult a kezem.Van képe ide jönni mindezek után? Mindent ő rontott el!

"Martina cuccaiért jöttem. Hozzám költözik. Bármit is mondtál neki,gratulálok mert teljesen össze van omolva lelkileg.Beengednél? Sietnék!"- Türelmetlen kezdett lenni és kopogtatta az ujját a bejárati ajtón.Valaki nem bírja ha várnia kell. De látszott a szemén,hogy hazudik mint a vízfolyás. Ha én nekem semmi fogalmam sincs hol lehet a menyasszonyom pont ő tudná mégis merre van?Kizárt.

"Ott kezdődik,hogy nem engedlek be a lakásba,másodszor pedig TE mit mondtál neki!! Minek zavartad össze a kórházban az emlékeit? ENGEM SZERETETT ÉS SZERET MÉG MINDIG! "- Meglökött de nem hátráltam meg.Kilöktem a lakásból a lábtörlőig mire teljesen bekattant és püfölni kezdett. Összegyűjtve az összes erőmet,behúztam neki egyet a szeméhez. Viszont egy dologgal nem igazán számoltam. Ő gyúrni jár,én nem.Ha csak felém legyintené a karját már az is komoly sérüléseket tudna okozni vele.... Láttam Márk kaján vigyorát.

"Te nemnormális! Mit képzelsz magadról. Azt hiszed ez megold bármit is? Szerinted tényleg visszajön hozzád Martina?"- Köpött egyet a földre én pedig undorodtam tőle. Ehhez a mocsokhoz biztos nem lenne esze vissza menni bármi is történjék.

Martina szemszöge: 

Egészen estig az utcákat jártam és csak sétálgattam amerre jónak láttam.Rengeteg időm volt,hiszen elszaladtam és nem tervezem,hogy visszamegyek. Kezdett már nagyon sötétedni,ezért bementem a közeli plázába ami még szerencsére nyitva volt. Körbe néztem pár üzletben,vettem magamnak ennivalót és egy üveg vizet amivel kihúzom reggelig. Pakoltam be a szatyorba pont a megvett dolgokat amikor bemondták a hangosbemondóban,hogy 5 perc múlva zárják a boltokat.Remek! Ilyen az én szerencsém. Nem tudok sokáig egy helyen maradni.

Siettem is kifele nehogy bent ragadjak. Nem lett volna egy kellemes este azt elárulom. A pláza környékén nem találtam padot ezért tovább sétáltam és találtam egy motelt. Jól tudom,hogy a srácok ezt tiltanák,de inkább egy motelben aludjak mint az utcán. Egy éjszakára egy kis apró szobára volt még pont pénzem és ki is vettem.

Felmentem az első emeletre majd balra fordulva meg is találtam a 10-es szoba számot. Kinyitottam kulcssal majd magamra zártam,hogy éjszaka ne törjön rám senki.A recepciós hölgy elmondása szerint működik a fürdőszoba,úgyhogy simán meleg vízzel lefürödtem hisz nem volt más választásom egyébként sem.

Megtörölköztem és vissza öltöztem a kinti ruhámba,de kezdtem vacogni. Bementem a szobába és körbe nézve az egész szobában csak egy nyamvadt tv,ágy meg egy asztal volt. Kinézve az ablakon egy nagy parkolót lehetett csak látni,kicsit ijesztő volt az egész hely egyes egyedül. Sóhajtva egyet,leültem az ágyra betakarózva. Hosszú percekig csak a fehér falat bámultam magam előtt. Utána jöttem rá,hogy ha működik a tévé,tudok valamit nézni legalább. Addig se érzem magamat teljesen egyedül. A csatornák között kapcsolgatva megtaláltam a kedvenc adómat és azon hagytam a tévét. Megigazítottam a párnát és a tévét hallgatva lehunytam a szemem. Nem sok idő kellett mire elaludtam.

Nem is az éjszaka közepén hanem hajnalban reszketve keltem fel. Levert a víz és a vékony takaró sem segített. A tévé még mindig ment,onnan tudtam hogy még csak 5:41 van. Kint még kicsit sötét volt,de a nap lassan kezd már felkelni ilyen korán. Pulcsi volt rajtam de még úgy is fáztam és fájt mindenem.

Ennek ellenére elindultam reggelizni a közeli kávézóba. "Jó napot,egy jeges kávét kérek elvitelre."-Szólaltam meg halkan a pultnak dőlve.Éreztem,hogy nem vagyok jól. Azzal nyugtattam magam biztos csak egy kis gyomorrontás vagy valami olyasmi.

"Hölgyem itt a kávéja. Már rég kész van. Vegye el,hadd haladjon a sor tovább. Így mindenkit feltart."-Szólt nekem hirtelen mire felkaptam a fejem. "Tessék? Ne haragudj nem hallottam."- Fogtam meg a fejemet. A mögöttem állók sorából kilépett egy srác aki elvette a kávémat.Nagy meglepetésemre megfogta a kezemet és félre húzott gyorsan.

 "Elnézést de nincs jól. Tegye el a visszajárót cserébe. Viszlát!"- Egészen egy kocsiig vitt ki ez a valaki. Ellenkezdni se nagyon tudtam hisz égett a fejem. Iszonyatos volt. A kocsinak dőltem,mert nem bírtam volna megkerülni a kocsit egyedül." Most mi lesz?"- Kérdeztem.

"Hazaviszlek ne aggódj. A többiek már keresnek téged ugye tudod."- Kinyitotta a kocsit,segített beülni én pedig azon nyomban benyomtam a szunyát. Nem érdekelt ki is ez a srác,hisz hazavisz akkor nem lehet emberrabló. Még álmomban is hallottam a hangját aki megmentett. Lágy volt és barátságos.Megmosolyogtatott.

"Szia Kendall. Van egy jó hírem és egy rossz is. Melyikkel kezdjem?.....A jó az hogy megtaláltam a kávézóban Martinát,de szerintem nincsen túl jól. Úgy kellett a kocsiig elhoznom. Nem,nem ivott nem amiatt van rosszul. Inkább mondanám ezt betegségnek. Alig tudott magáról,engem fel se ismert szegényke....Éppen alszik,ráfért....Volt nála pénz ha kávézni is tudott...várj megnézem.- hátra nyúltam és megnéztem a zsebeit. Meg is találtam amit kerestem.- Na itt vagyok,egyetlen egy motel szobás cédulát találtam. Biztos ott töltötte az éjszakát ne parázz. Épségben van ennek örülj. Leteszem mert zöld a lámpa. Sietek csáó!"- Letettem a mobilt az anyós ülésre dobva. Nem esik az onnan le úgysem. Rátapostam a gázra elsuhanva a többi autó mellett. Muszáj volt,Martina hebeg-habog álmában. Még csak az kell nekem,hogy rosszul legyen itt nekem. 

Ilyen gyorsasággal jó hamar odaértem Kendallék házához. Leállítottam a kocsit,kivettem Martinát és nem is zavartatva magam a kopogással.

"Shh aludj csak. Itt leszek ha felébredsz."- Adtam egy puszit a homlokára majd körbe néztem hol van Kendall. Mivel a hátsó kapun át jöttem be,előre mentem ahol megtaláltam Márkot meg Kendallt. Tartoztam Márknak egy ajándékkal,hát most meg is kapja. Odaszaladtam kettőjükhöz,behúzva Márknak egy nagyot. "

"Tudod jól,hogy nem szórakozhatsz,játszadozhatsz Martinával. Most már az emlékeidben is benne lesz legalább.Szállj le róla."- Húztam vissza a kezemet annyira fájt.Vasból van ez a srác?

"Los!! De örülök,hogy itt vagy! Ez már bő fél órája nyomja a süket dumáit. Minek köszönhetem hogy itt vagy?"- Koptatta le Márkot aki vette a lapot és elhúzott."Ennek még nincs vége!! Soha nem lesz a tiéd!Soha!"- Bevágta a kocsi ajtót mérgesen. Kendall becsukta a bejárati ajtót mire megfogtam gyorsan a csuklóját és odavittem Martinához. 

"Jólvan,tudsz adni lázcsillapítót?Meg hozz légyszives borogatást,jó hideg legyen. Addig vigyázok rá. Hozol neki vizet ha még nem ivott ma? A kávézóban találtam rá,mikor beugrottam egy kávéért reggel." -Mondtam Kendallnek sietve.Erre ő csak bólintott majd felment borogatásért.

Amíg kettesben voltam Martinával megpróbáltam vissza idézni vele pár közös emléket. Amiről Kendall nem tud,az nem fájhat. Martina engem figyelt hosszasan mikor megkérdezte." Ki az a fiú aki most felment?Mintha a napokban láttam volna. "-Mondta az oldalára fordulva,felém.A kezén pihentette a fejét. Kavarogtak bennem a vegyes érzések,most elmondjam vagy se a választ neki? Nem fog bízni bennem ha nem válaszolok neki,ha meg igen akkor Kendall lesz dühös. A lelkünkre kötötte,hogy nem mondhatunk Martinának semmit. Egye fene elmondom neki,lehet még van esély arra hogy minden rendbe jöjjön. Leültem a kanapéra mellé és nagy levegőt vettem...

"Kendall nemsokára a férjed lesz,te pedig a felesége. Látod a gyűrűt az ujjadon?Ez köt össze téged azzal a személlyel aki felment az imént borogatást hozni neked. Nagyon szeret téged de ez látszik is rajta. A kis szőke pedig a ti kislányotok. Nézd csak pont most kelt fel a kis hercegnőtök.Gyere ide kincsem."- Futottam oda hozzá és felvettem a karjaimba.

 

"Aja itt van? Fáj a pocim."- Fúrta a fejét a vállamba,míg a másik kezében szorongatta az alvós babácskáját.
Elkezdtem lágyan ringatni a karjaimban.De hirtelen csak pocak morajlást hallottam és rohantam Lilivel a mosdóba. Pont kivágtam Kendall előtt a lenti wc ajtót."Bocs vészhelyzet!"- Csuktam be az ajtót máris és a wc fölé emeltem Lilit." Jólvan. Lehet elrontottad a hasadat,engedd hadd jöjjön ki. Nyisd ki a szád úgy ni."- Próbáltam nyugodt maradni és nem megijeszteni Lilit. Hirtelen az ajtót elkezdte valaki rángatni kivűlről.

Martina szemszöge :

"Be kell hogy engedj!! Az én lányom van bent! Nem tilthatod el tőlem!Menj arrébb.."- Hallottam ahogy Lili öklendezik és észbe kaptam azonnal. Az egy dolog,hogy én rosszul voltam,de én kibírom míg ő kicsi és segíteni kell neki.Az anyukája pedig én vagyok,muszáj mellette lennem ilyenkor is! Az ajtóhoz botorkáltam de Kendall lefele jött pont a lépcsőn és megállított.

"Ácsi-ácsi hova mész? Feküdj vissza nagyon nem nézel ki jól."- Megfogta a homlokomat és hirtelen elkapta."Tűz forró vagy,irány a kanapé nyomás."- Próbált a kanapé felé noszogatni de kapaszkodtam az ajtó kilincsbe. "Kérlek! Mostmár tudok mindent!!! Lili az én pici lányom és azért voltál mérges Márkra mert nem tőled van a pici!!"- Félre löktem Kendallt aki csak tátott szájjal bámult.

"Itt vagyok Carlos engedj ide,átveszem.Shh nincs semmi baj picúrkám. Anya vigyáz rád."- Simogattam a homlokát miközben próbált nem hányni falfehér arccal.

"TESSÉK?!! HOGY MI? Ugye csak viccelsz. MARTINA!!!...."- Tisztára ledöbbent és nyitotta a száját,hogy tovább mondja de nem jöttek ki szavak a száján. Koppanást hallottam csak majd Carlost.

"Hé l...legalább tudja ki a kislánya nemde? Ne legyél ideges."- Nyugtatgatott Los de nem ment vele semmire.

"Mit mondtál neki,ugye megmondtam hogy nem beszélhetsz arról neki hogy én kicsoda vagyok! Komolyan most muszáj volt mindent tönkre tenned? Olyan jól haladtam már! Márk most került pont ki a képből mire beböki Martina,hogy én vagyok a gonosz az egész történetben Márk meg a kis szent. Ezek után mond hogy ne legyek ideges Los!Azt hiszi Márktól van Lili!!! "- Bele vertem egyet ököllel a falba.

"Sajnálom"- Hajtotta le a fejét Los. Akármennyi is jó haverom,most iszonyatosan mérges vagyok rá mert sikerült összekuszálnia mindent amit eddig felépitettem.