(78.rész) Ez nem egy búcsú...

Utolsó poszt mielőtt elmegyek babyszitterkedni keresztanyumékhoz. Jó olvasást,remélem tetszik nektek. Puszi! 

UI. 3 komment legyen minimum meg :) Lássam mi tetszett és mi legyen a folytatásban. 

Martina szemszöge majd Kendallé:

Pár perc múlva felálltam a wc-től és letöröltem vizes törölközővel az arcát."Sokkal jobban fogod most már érezni magad kincsem.Lefekszel picit az ágyadba ameddig anya összepakol. Sietek megígérem."- Felvittem Lilit,lefeküdt azonnal aludni. Tényleg beteg. Megráztam a fejem,most nem ez a lényeg. Össze kell pakolnom a cuccainkat és felszállni a repülőre ami elvisz Floridáig Márkhoz. Nem maradhatunk itt egy percnél se többet. Amint nyitogattam a szekrényeket és mindent amit értem dobáltam bele a bőröndbe,kopogtak az ajtón majd Kendall nyitott be.

"Ez most mi? Hagyd ezt abba. Hoztam hőmérőt,megmérjük a lázad. Forró volt a homlokod az előbb."- Betettem a hónaljába a hőmérőt és vártunk 4 percet sípolásig.Nem hittem el mikor 39,4-et mutatott. Azonnal felkeltem az ágy széléről a fürdőbe rohanva. Átkutattam a fürdőszoba szekrényt láz csillapítóért,a kupac alján találtam is egyet.Kell víz is....fogtam a fogkefémet és töltöttem vizet a fog mosó poharamba. Visszamentem a Picimhez de ő folytatta a pakolást amit mondtam neki,hogy hagyjon abba.Nem hallgatott rám. Megértem,lázasan én se foglalkoznék senkivel,csak mennék a fejem után. "Itt van a gyógyszer,vedd be hogy lemenjen a lázad. Muszáj. Kérlek."- Oda adtam neki a poharat és meglepetésemre bevette elsőre! Ez felér egy győzelemmel! Mostmár csak le kell feküdnie.
"Picim feküdj le,hagyd a pakolást. Úgysem engedlek el ilyen állapotban sehová. Itthon maradsz szépen velünk."- Levettem a zokniját miután ágyba tettem és betakartam.Eléggé jól ismerem már,hogy hisztizni fog miatta. Betegen mindig az. "De nem vagyok álmos! Teljesen jól vagyok!"-Mondta makacsul,tőle ez szokásos. " Los hozott borogatást,biztos hogy azok után rögtön elalszol mert kezd majd lehűlni a tested. Jót fog tenni neki,ráadásul Lili is alszik. Mindketten betegek vagytok. "- Onnan tudtam,hogy nagyon lázas hogy teljesen kiment a fejéből a Picim szó ahogyan hívtam az előbb. Beterítettük vizes pelenkákkal a karjait,lábait,homlokát,hasát.

"Most már rendbe fogsz jönni.-Vetettem rá egy utolsó pillantást mielőtt kimentem a szobából Carlossal.

"Haver ne haragudj rám,én csak jót akartam de rosszul sült el a dolog. Tényleg ne haragudj. Nem fordul elő többet. Belátom baromság volt."- Láttam rajta,hogy mennyire aggasztja a dolog. Egy percig se tudnék rá haragudni. Átöleltem a vállánál fogva. "Rá se ránts.Fordított esetben lehet én is ezt tettem volna. Igazad volt,mindent meg kell próbálni hogy vissza kapjuk."- Leültünk tévézni a nappaliba. Valószínűleg bealudtunk,mert valaki dörömbölt az ajtón." Máris nyitom!"- Éppen hogy csak nyitottam az ajtót mikor a srácok egyszerre rohantak le és nagyban veszekedtek. "James! Min veszekedtek?"- Állítottam le őket miután becsuktam az ajtót. "Ezen. Látod? Martina 10 perce küldött egy smst arról hogy a reptérre megy és ha el akarunk tőle köszönni a váróban fog minket várni.De csak James kapott ilyen smst. Én nem."- Mondta Logan,hallhatóan féltékeny is volt rá. Pont ő várta,hogy tőle majd biztos el fog köszönni Martina...de tévedett."Szivatsz ugye? Biztos valaki csak poénkodik veletek. Lili és a Picim fent alszanak.Igaz Carlos? Nemrég jöttünk le az emeletről. Mindketten betegek,komolyan azt gondolod elmentek volna így? Kétlem hogy 39 fokos lázzal elvitte volna a kislányunkat."- Próbáltam még magamat is meggyőzni de Logan elültette a fülemben a bogarat. Felrohantam a lépcsőn de én döbbentem le a legjobban mikor nem láttam sehol sem Liliéket vagy a cuccaikat. Logannek igaza volt! Carlosra néztem ijedten.

" Mondj valamit,mit csináljak most?Hova mehettek? A laptop!"- Bekapcsoltam a laptopot és beléptem az asztalra,ott pedig megnyitottam a böngészőben az előzményeket.Semmi...Semmi...repülőjegy Houstonba?!!"- Lefagytam és csak ezt az egy mondatot ismételgettem.Nem fogtam fel teljesen mi történik. Los elvette tőlem a laptopot és pár kattintás után megveregette a vállamat. " Van még fél óránk a felszállásig. Nyomás!"- Kinyomta Los a gépet és maga után húzott. A kocsiba beszállva hátra néztem mert jöttek a többiek is. James és Logan. "Ti is jöttök?"- Kérdeztem sietve."Naná, nem hagyhatod hogy elmenjen."-Mondta James,majd Logan vágott a szavába. "Főleg nem Márk karjaiba mi?"- Mind a hárman egyszerre mondtuk ki hogy." LOGAN!"

~~~~

Odaérve a reptérre,berohantam a hatalmas épületbe ahol körbe nézve csak úgy hemzsegtek az emberek.Rengetegen voltak! Felnéztünk az óriási táblára ami kiírja mikor indul a repülő.

"California- Houston indul 2 perc múlva" 

"Már nem érjük el a gépet! Biztos a gépen ülnek már!Menjünk haza feladom."- Legyintettem és elindultam a kijárat felé lehajtott fejjel. Miért mindig a rosszak nyernek? Miért kellett ellopnia a szerelmemet Márknak? És a kislányom miért nem mondja,hogy apával szeretne maradni? Ennyire nem számítok nekik?"- Ostoroztam magamat,hogy nem vagyok képes a családomat együtt tartani.

Martina szemszöge: 

A terminál másik végén voltam mint ahogy bejöttünk,mivel ott volt a felszálló repülőnk beengedő kapuja és nem akartam az utolsó pillanatban Lilivel rohanni,egyikünk sincs a toppon. Sőt...pocsékul érzem magam,a torkom is fáj és nem kizárt hogy ég az egész testem a láztól. Az órára nézve láttam,hogy itt az idő felmenni a gépre. Elővettem VOLNA a jegyeket,de valamiért nem ott voltak ahova tettem. Az a kis zseb üres volt. 

"Hölgyem megvan a jegy?"- Kérdezte a jegy ellenőrző pasas. Megráztam a fejemet."Esküszöm megvan,de a kislányom lehet eljátszotta valahová. Nem tudja megnézni a jegy vételt? Ott kell lennie a nevemnek benne a gépben.Kérem,egy kisgyerekkel nem könnyű utazni. Tegyen most az egyszer kivételt kérem."- Hirtelen a kis kéz elengedte a kezemet és az ablakhoz rohant.Valakinek vadul integetett én pedig nem értettem kinek.Jamesék ha itt lennének már megtaláltak volna rég. Pont időben írtam nekik az smst. Viszont úgy látszik nem érdekli őket sem,hogy elmegyek.

"Kincsem gyere el az ablaktól,nem integetünk idegeneknek akiket nem is ismerünk. Nem szabad."- Megfogtam a derekánál és leemeltem a székről. "Ana...NEM!...Apa.Apa.Apa."-Összeráncoltam a homlokomat mikor meghallottam az apa szót tőle. Valamiért nagyon furcsa érzés töltött el. Lehunytam a szemem és egy kép villant be. Pont mikor Lili megszületett Kendall fogta elsőnek kézben és nem én....A kis szemeit még ki se nyitotta akkor még.

Megráztam a fejemet,hogy elhesegessem a gondolatot amit az imént éreztem,de csak nem múlt el. Lili pedig nem hagyta abba az apa szó kántálását. Kezdett lassan kínos lenni,hogy nem tudom megfegyelmezni mások előtt a kislányomat." Lili hagyd abba kérlek! Ne rendezz jelenetet itt."- Szídtam le halkan,mire lenyugodott mert meghallotta valakinek a hangját. "Martina itt Los beszél,maradjatok ott ahol vagytok. Úton vagyunk!"- Szólalt meg a hangosbemondó.Lili csak rágcsálta a plüssét és vigyorgott. "Apaa!!"- Futni kezdett én pedig minden táskát leejtettem a földre és csak lesokkolva álltam amint az előttem lejátszódó jelenet kibontakozik.Fogalmam sem volt róla,hogy ez tényleg megtörténik és nem csak egy rossz emléket álmodok újra mint mostanában.

"Lilim!!"- Szaladt Kendall Lilihez aki a nyakába ugrott. "Mondtam apa...anának"- Mondta büszkén Lili nekem."Igen apa vagyok. Keressük meg anyát kis beteg babám. Nem vagy jól tudom. Otthon alszunk egy nagyot."- Kapott egy puszit a homlokára majd oda adtam Logannek és Jamesnek. Biztos távolságból láttam hogy Martina minket figyel. Azonnal a dereka köré fontam a karjaimat és megcsókoltam.

"ÉS MEGCSINÁLTUK!! PACSI!"- Tette fel a kezét Carlos a magasba,Logan,James és még Lili is adott egy ötöst neki. "Mindez Lilinek köszönhető és a kiváncsiságának. Ha nem látjuk meg,hogy Lili integetsz nekünk akkor anyuval elmentetek volna."- Simogatta meg James Lili haját. Lili ezt úgy hálálta meg,hogy a két repülő jegyet kihúzta a kis pólója alól és oda nyújtotta Jamesnek. Mind a hármuknak kikerekedtek a szemei majd röhögni kezdtek. "Egy dolog biztos,tudod hogy mikor kell eldugni a dolgokat. Te hoztad össze újra anyut és aput."- Lili erre csak Carlos vállához bújt és lassan kezdett elaludni."Picim mostmár tudod hogy ki vagyok én?"- Kérdeztem Martinát reménykedve. Remélve ezúttal nem kell csalódnom megint. Egy pillanatra csendben nézett engem majd odabújt hozzám szorosan."Persze hogy tudom ki vagy.Te vagy az én macim akihez olyan jó oda bújni bármikor. Most te válaszolj egy kérdésemre. Mikor lesz az esküvő?"- Kacsintott és a hónom alá bújva nézett fel rám."Mostantól kezdve bármikor megtarthatjuk. Csak le kell szervezni mindent."- Válaszoltam egy nagy mosollyal az arcomon.