(119.rész) A nagy befejezés 2/2

Hihetetlenül hosszú rész lett a mostani,viszont befejezésnek tökéletes.Jó emlékkel zárul le ez a blog,olyan könnyen megírtam ezt a két részt.Ezek lettek a kedvenceim,őszintén szólva.Nem kellett sokat gondolkozni közben.A véleményeteket szívesen olvasom!! Most már kimarad a 3 komment után jövő rész.A magyarázgatásomat félre teszem,olvassátok inkább a befejezést.Zsepiket előkészíteni!!! 

(Bármilyen helyesírási hibáért elnézést kérek,20-szori elolvasás után is van amit képtelenség észre venni) 

Kendall szemszöge:

Félre álltam a többiektől.Beültem a fiúkkal a kocsiba.Ott vártuk meg míg a Picim elköszön mindenkitől.James felhúzta a kocsi ablakát hirtelen."Mit csinálunk ha ma....tudjátok...srácok...."-Tördelte idegesen a kezét."Fogalmam sincs,viszont most velünk van.Használjuk ki a pillanatot.Logie te jól vagy?Egy szót se szóltál mióta a nővér elmondta a rossz hírt."-Hátra fordultam a vezető ülésben az utastér felé.Logie kifele bámult az ablakon.Szerintem még mindig érez valamit Martina iránt.

"Hiányozni fog.Srácok,amikor kimentetek alig bírt felkelni a földről.Nincsen már ereje!!Max estig fogja bírni!Örülök hogy ti ennyire nyugodtak vagytok."-Duzzogott a hátsó ülésen keresztbe font karral.Nagyot nyeltem,Logan messzire ment."Ide figyelj imádlak mert a haverom vagy de legközelebb válogasd meg a szavaidat.Bizakodnunk kell az utolsó pillanatig,k..kétlem hogy ma megy el."-Képtelen voltam folytatni.Megmarkoltam a kormányt olyan erősen hogy  fehérek lettem az ujj perceim.

Martina szemszöge:

Elsőnek Kathytől köszöntem el.Alig akart elengedni az ölelésből."Vigyázz magadra kislány.Tudd hogy csodás unokákkal ajándékoztatok meg a fiammal együtt és vigyázni fogok rájuk.Kendall pedig teljes szívből szeret.Használjátok ki az utolsó napokat."-Suttogta a fülembe,én pedig nem voltam képes vissza tartani az eddig elnyomott érzéseimet.Eltört nálam a mécses.Valaki átölelte a lábamat.

"Mami mesélte hogy elutazol messzire de soha nem jössz már vissza.Apu fog ránk vigyázni ez igaz?-Kathyre pillantottam.Igenlően bólintott. "Ö...Örülök hogy elmondta nektek.Nekem nem lett volna erőm hozzá kincsem.Gyere ide anyuhoz.Kayden te is."-Kevin segítségével oda totyogott hozzám.A kis kezével Kevin ujját szorongatta.Felemelte nekem hogy a karjaimban tarthassam.Hogyan tudnak velem ennyire kedvesen bánni ha tudják mennyi van csupán hátra nekem.

"Kayden kedvel engem,szinte alig bír elengedni.Tündéri a kis srác."-Mosolygott rám."Látom,figyelj sajnálom amiért lecsuktak.Csupán emlékeket szerettem volna szerezni mielőtt EZ bekövetkezik."-Mondtam neki.

"Hé ne kérj bocsánatot,jól szórakoztunk megérte.Plusz Carlos pénzéből fizettem ki az óvadékot egy fillérembe se került."-Megölelt féloldalasan Kayden miatt.A nyakamba csimpaszkodott a kisfiam.

"Babám indulnunk kéne,minden perc számít!"-Megrezzentem a duda szó és Kendall hangja hallatán.Kevin megtörte az ölelés sorozatot."Utolsó puszik aztán menj oda Vivihez.Mennetek kell."-Mindketten kaptak egy-egy puszit.Hihetetlenül fognak hiányozni amit valószínűleg nem fogok többet érezni.Borzalmas maga a gondolata is."Mi akkor mennénk,a kicsik nem uzsonnáztak éhesek lesznek perceken belül.Szia angyalom."-Kaptam egy utolsó puszit a Schmidt család 2 tagjától.Végig néztem ahogy becsatolják a gyerek ülésbe a piciket akik nem is olyan csöppségek már.Kevin szállt be utolsóként a kocsiba miután mindkét oldalt bekapcsolta az öveket.A vissza pillantó tükörben figyelt engem.

Két kar ölelt át."Miért kell elmenned??Az orvosok miért nem találták fel a rák ellenszerét....ez kicsit sem fair.Annyira fiatal vagy.Együtt kellett volna megöregednünk....mindig is ezzel ugrattál.Ki fog mosolyt csalni az arcomra ha sírhatnékom lesz?Nélküled minden a feje tetejére fog állni....nem engedlek el.Nem mehetsz."-Az életért kapaszkodott belém.Darabokra törik ismételten a szívem.A búcsúzkodás a legnehezebb dolog a világon.Az össze szép emlék lepereg az ember orra előtt egy szempillantás alatt."Hiányozni fogsz,tudom ez furcsán hangzik de igaz.Megígéred hogy a picik jó iskolába fognak járni és Kendall nem keres új anyukát nekik?"-Éreztem a vállamon a bólintását.

"Megígérem.Számíthatnak rám ezek után is. Itt leszek.Ezek az utolsó mondataink azt hiszem..."-Nyelt nehezen egyet."Te voltál a legeslegjobb barátnő a világon."-"Szint úgy.Most pedig menj,a szőke herceged türelmetlenkedik."-A kocsink felé mutatott.A fiúk valami hihetetlenül furcsa számot ordíttattak a rádióban és táncoltak rá."Dilisek.De a mieink."-Vetettem a barátnőmre egy pillantást.
Valahogy éreztem ez lesz az utolsó.Az ember az ilyesmit megérzi,alig hittem az ilyesféle dolgokban pedig nagyon is valósak.Elhessegettem a rossz gondolatokat.Vivi beszállt Kevinékhez én pedig Carlos és Logan között kaptam helyet bepréselődve az ülésbe.Szokásomhoz híven sikerült elaludnom a kocsiban. A vidámparkot jelző fényes betűk alatt álltunk meg.Ébresztgetni kezdtek engem.

Kendall szemszöge:

"Menjetek előre.Szerintem hagyom még aludni fél órát.Addig szálljatok fel pár hullámvasútra itt egy tizes Carlos."-Logan és James elindultak előre a bejárat felé a nagy beszélgetésükbe merülve.
"Rendben,ez csak természetes.Legyél vele.Hívj ha bejöttök oké?"-Carlos a maga vidám természetével egy pillanatra elfeledtetett velem mindent."Hívni foglak.Menj csak."-Megráztam a fejemet rajta.Kiabálva futott a fiúk után kalimpálva a kezeivel.A Picim haját simogatva töltöttel el a következő 2 órát.

A lábai az ülésen voltak a feje pedig az ölemben.Fel se tűnt mennyire elrepült az idő.Negyed 7-et mutatott a műszerfal. Este 9ig van kimenőnk a kórházból ezt az utasítást kaptam.Amíg aludt,

összefogtam lófarokba a haját.Nagyon éberen aludhatott mert a tüsszentésemre azonnal felkelt."Huh?E...elaludtam megint nemde?"-Lehajolva megpusziltam a homlokát.Igazából tökre cuki hogy ilyen hamar elaludt."Uhum,kb 2 órát aludthattál.A srácok bementek előre.Várnak minket ha készen állsz az indulásra."-Meséltem el neki.Felkelt az ölemből megkísérelve a kiszállást.De menet közben mintha lefagyott volna.Oda szaladtam hozzá a kocsi csomagtartóját megkerülve.Az ajtóba támaszkodott csak semmit nem ért el vele.Megfogtam a kezeit terpesz állásban állva."Kapaszkodj belém!"-Talpra állítottam.Ezt követően kéz fogás nélkül egy lépést se tettünk.Mérges leszek ha Logan tippje bejön.Elviselhetetlen lenne! 

"Mit nézünk meg legelsőnek?"-Húzott engem a kezemnél fogva.Elmentünk a büfék mellett.Vissza húztam.Furcsán nézett rám.A jégkásás standnál álló sráctól kértem két jégkását szívószállal.Még ha nem is vallja be,ez Martina kedvence.Kifizettem és tovább indultunk.Gyorsabb voltam ezért elé álltam.Felé nyújtottam mindkét poharat.Az egyik kék volt a másik rózsaszín,a büfés ezt pasi&barátnő jégkásának nevezte el.Szerintem aranyos ötlet.Persze Martina a rózsaszínre bökött azonnal."Az az enyém.Bocsi."-Kacsintottam a kezébe adva a kéket.

"Hihetetlen vagy!Az utolsó napon is képes vagy piszkálódni velem."-Hason ütött játékosan.Tátva maradt a szám.Ártatlanul rám nézett a csillogó szemeivel."Na jólvan....3 másodperc előnyt kapsz.Fuss!!"-Kiáltottam.Kergetni kezdtük egymást.Jó hogy volt kupak a jégkásáinkon különben búcsút mondhattunk volna nekik.Akármennyire igyekeztem utolérni a beteg feleségemet valahogy lekörözött.ísikerült eltűnnie.A nagy tömegben körbe fordultam sehol se látva őt.

"MARTINA!!!SZÍVEM NE MOST JÁTSSZUNK BÚJÓCSKÁT,KEZDED RÁM HOZNI A FRÁSZT.GYERE ELŐ?"-Igyekeztem túlkiabálni a vidámparki hangzavart.Vadul kalimpált a szívem.Majdnem káromkodni kezdtem mikor megláttam őt a srácokkal.Logant ölelgette.Megint együtt vannak.Nyílván nem úgy....de mégis látni rajtuk.Mint jó férj kötelességem hagyni őket.Hadd tudjanak elbúcsúzni rendesen.Mikor hozzájuk sétáltam Carloskánk a kezembe nyomott egy sor játék jegyet.Ezt kell oda adni a jegyszedőnek mielőtt bármilyen játékra felülünk.A szemem sarkából figyeltem a kamu párosunkat.Halkan nevetgéltek valamin.Megköszörültem a torkomat."Nos,ki választ hullám vasutat?"-Kérdeztem.Remélve hogy ez rám vonzza a figyelmüket.Martina csak a vállát vonogatta.Logan pedig kézen fogta mint én, percekkel ezelőtt.Talán itt ment messzire. 

"A halálos fordulat jónak tűnik,Jamessel benne vagyunk.Jöttök ti is?"-Hadarta el teljesen elámulva Carlos.Szerintem sokkal jobban élvezi ezt a helyet mint mi 4-en.

"Aha,nyomás ki nem hagynám!!"-Letettem a korlátra az üres poharamat,mivel egyetlen kuka sem volt a közelben a hullámvasutakra pedig tilos felvinni ilyeneket. Hármasban elindultunk gondolván Logan is elindul Martinával utánunk.Így is lett,csak ami ezek után történt azt furcsálltam nagyon.Én James mellett kaptam ülést míg Carlos bevállalta az egyedül létet.Később egy csinos lány lett a szék társa aminek hihetetlenül örült."Ezen még sosem voltam.Mennyire ijesztő mondjuk a 10-es skáládon James?"-Feléje fordultam.Komoly arcot vágott.Megfogva a vállamat keményen."Halálos,készülj fel hogy cafatokra szaggat a menet szél."-Bohóckodta el a végét.Karon csaptam."Te tiszta lökött vagy.Mondták már? Bizonyára."-A balamra nézve láttam ahogy Logan vissza tartotta Martinát.
Reflexből ki akartam csatolni az övemet csakhogy ez nem így működik.A menet végén nyílnak csak ki.A beléptető csajjal veszekedtek valamin.

Annyit hallottam ki belőle hogy Martina rákos és utána olvasott Logan mindennek,a hullámvasutazás pedig tilos ilyenkor.Hihetetlen,az egyetlen örömforrásomat elvenni tőlem ilyen könnyen...bele süllyedtem az ülésembe."James mindent elront.Martina fel akart volna ülni.Látni rajta."-Együttérzőn elhúzta a száját.

"Logan az okosabb,ha ebben igaza van akkor nem lehetsz rá mérges mert megóvta Martinát.Inkább köszönd meg neki.Jobban járnál vele."-Megráztam hanyagul a vállamat.Tökmindegy mit mond,féltékeny vagyok rá.Azt hittem ez az este legfőképp rólunk,róla és rólam fog szólni.Logannek megvolt a saját 3 hónapja vele!! Nekem csupán ez a pár órácskám maradt.Carlosék végig sikitozták az utat,én unott képpel és keresztbe font karral ültem végig.Ahogy beértünk a kiszálló részhez szinte kitéptem magamat az öv fogságából.

Loganék a padon ücsörögtek a szabad ég alatt.Szép csillagos esténk van.Csatlakoztam hozzájuk.Nagy sóhajtás után belekezdtem,"Tudjátok alig vártam ezt az estét.Kettesben töltöttük volna a Picimmel de sajnos valaki képtelen 2-ig elszámolni."-Fel se bírom fogni hogy tényleg duzzogtam.

"Logan jót akart nekem.A jegyszedő lány szerint is jobb ha inkább a barlang vasútra ülök fel veled."-Hozzám bújt,a kapucnis pulcsim szárába kapaszkodva."Tesó ne haragudj rám."-"Rá se ránts,a szórakozásért vagyunk itt.Aki utolsónak ér el a barlang bejáratáig az fizeti a vacsit mindenkinek!"-Mondtam hangosan.Jamesék beértek minket."Nem azért de ide fogok okádni."-Jamesre borult Carlos.Félre léptünk nehogy eltaláljon minket."Eww haver.Mi lett az én mindenre felülök mondattal?"-Megrázta a fejét a kuka fölé hajolva."Az valójában..bleeh."-Eltakartam Martina szemét."Biztos jól vagy?Haza tudunk kísérni ha kell."-Adtam neki egy zsepit a farmerom zsebéből."Kösz passzolnám.Inkább kiülök a kocsiba.Ti maradjatok nyugodtan."-Elindult a kocsink felé.Utána kellett dobnom a kulcsot annyira megfeledkezett róla a rosszullét közepette.

"James jössz velem egy kört?Ők úgyis együtt mennek."-Motyogta Logan,ránk mutogatva."Igen menjünk. Kiváncsi vagyok milyen lesz.A csaj szerint az első fele eléggé rémisztő viszont jól össze lehet bújni a vége felé bennt."-Mesélte a tündéri hangján.Így történt meg hogy felültünk a barlang vasútra amiből röhögve jöttünk ki mert a James párosról is készült "szerelmes" kép.Mint kiderült ezt általában párok próbálják ki.Ezt bebukták!Viszont jót röhögtünk rajta.Mindegy is,elmentünk még ezek után céllövöldézni,a fiúk felültek szinte az összes hullámvasútra ami csak létezik,míg én a ki tud nagyobbat ütni oszlopnál ütögettem a labdát.Olyan 1 órával később sikerült megdöntenem a rekordot.Kikerült a legtetejére a nevem.A beesteledő vidámparkban rengeted lámpás világított körbe-körbe.A büfés asztalnál ültem mikor kaptam egy smst Kendalltől.Egy korty forró tea után a kezembe vettem a telefonomat hogy megkukkantsam az smst.Felcsillant a szemem.Ennél jobban nem is zárulhatna ez az este.Még koncertre is nézhetek.

A színpadon vagyunk,felkértek minket beugrónak bandának a rock koncert helyett,a gitáros elkapott valamit.Baba utána hazamegyünk mármint a kórházba.Utóirat:  a szeretett Kendalledtől<3 

(a számot kapcsoljátok be ha egy kis zenei aláfestést kértek)

Intettem a pincérnek,hogy az asztalon hagyom a tea árát.Betettem a telefonomat a zsebembe és a nagy színpad felé szaladtam.A hangulat lassan a tetőfokot hágta,mindenki táncolt,bulizott.Könnyen besurrantam a színpad elejéig a tömegben.Lehet felismertek ki vagyok.Ki tudja.A fiúk Carlos hiányában a legkönnyebb dalokat választották.Először a Love Me Love Me volt a soron,ezt követte a Boyfriend  meg még pár dal,az utolsó pedig a kedvencem az Elevate lett.Kendall megpillantott a táncoló lányok között,Jameséknek oda intett.Valamiért ettől fogva,az én oldalamon táncoltak,
énekeltek.Logan soraira sikongatni kezdtek a lányok örjöngve a hátam mögött.Magával ragadott a hangulat és én is becsatlakoztam.A kezeimet a magasba tartva táncoltam csukott szemmel a zene ritmusára,a második szám után megpihentem picit.A következő pillanatban kinyitottam a szememet,de a fények elvakítottak.A színpad előtti korlátra dőltem.Utolsó erőmből felnéztem a fiúkra.

Nagyokat pislogva is ugyan úgy el volt mosódva minden.Halkan segítségért kiáltottam ami az erősítők mellett felesleges energia pocsékolás volt."K...ken..."-Ott helyben össze estem elájulva.A zene ment tovább,két lány guggolt le segíteni nekem."Hívj valakit!! A biztonságiakat vagy akárkit.Itt maradok vele!!"-Kiabálva kommunikáltak egymással.A tömeg alján alig volt fény.A lány volt olyan erős és félre húzott a színpad jobb széle felé.Ekkor állt le az éneklés meg a fene vad parti."BABY!!!!VIGYÁZZANAK"-Leugrott a színpadról Kendall,át a kordonon felém tornyosulva miután térdre rogyott."Mi történt vele?Mondjátok el,fontos lehet bármi!Hé szólaljatok meg!"-Kérlelte a fiatal megszeppent lányokat akik mellettünk térdeltek a földön.

James szemszöge:

"Kendall nyugodj meg,a mentősök úton vannak."-Valahogy meg kellett állítanom,nehogy dühös legyen."James pofa be!!Ez megint roham volt.Ismét nem tudtam mellette lenni a pillanatában.
Fogalmad sincs milyen érzés.Honnan is tudnád,soha se néztél úgy rá mint egy jó barátra vagy húgra!!Csodálom,hogy most ez megráz."-Félre tolt Martina testétől.Logannel a háttérbe vonultunk.
Kendall szavai jártak a fejemben,tényleg igaza van,mindenben.Ki nem állhattam Martinát régebben a suliban.Mindig ő nyert meg minden versenyt és szabad napot.Aztán ahogy összejöttek felhúztam egy álcát aki kedveli Martinát.Az egész egy jól kijátszott hazugság volt.Zsebre dugott kézzel kimentem inkább Carloshoz.Csendben mobilozgatott a hátsó ülésen mikor beszálltam az anyós ülésre."Te is tudtad végig mennyire nem bírom Martinát?"-Böktem ki az oly kínos kérdést.Féltem a választól.

"Huh?James....miért lyukadunk ki ennél?Történt valami amiről nem tudok?"-Félre dobta a telefonját.
"Beugrottunk a másik rock banda helyett pár dalt énekelni,mire Martina a közönség soraiban összeesett ájultan.Kendall totál ki van borulva,elküldött mert véleménye szerint utálom Martinát."-Vontam vállat.Carlos szemei majd kiestek a helyükről."Tessék?!Totál lökött vagy."-Innentől kezdve minden olyan gyorsan zajlódott le.Fel se tudtuk fogni igazán.Logan idegesen beszállt a kocsiba,beindítva a gyújtást."Kapaszkodjatok,száguldani fogunk."-A kocsiból kinézve láttuk a mentősöket szaladni egy hordággyal,a nyomukban Kendall loholt.Betolták a mentőbe Martinát.Az egyik mentős megvárta míg mindenki beszáll.Kettőt ütött a kocsi oldalára majd elindultak szirénázva a helyszínről.

"Martina életveszélyes állapotban van."-Logan rátaposott a gázra úgy fordult ki a parkolóból az egyik ülés fejtámláját fogva hátra nézve.Egyikőnket sem izgatta igazán a gyorshajtási csekk.Szorosan a mentősök mögött haladtunk.

Kendall szemszöge: 

(mondanom se kell mit tegyetek,ismétlésre téve :) ) 

A két mentős rengeteg zsinórt,csövet szúrt be a Picim bőrébe miközben a másik szétvágta a topját egy határozott vízszintes vonalban.Kis tapaszokat tettek a mellkasára.Élettelenül feküdt a hordágyon a szemeim előtt.Bekapcsolták az EKG-t.Még volt szívverése.

"Ez az első utuk mentővel?"-Kérdezte tőlem az idősebbik fickó.Egyedül bólogatni voltam képes.

"Nyugodjon meg mindent megteszünk érte,a felesége?"-"Rákos,biztosra veszem ez megint roham volt.Kemény kemón esett át,a nővér szerint nincs sok hátra neki."-Nyeltem nagyokat hogy beszélni tudjak egyáltalán.Akkora gombóc volt a torkomban."Esik a vérnyomása!!Ha 50 alá megy,
defibrillálnunk kell.Készítsd elő a gyógyszereket hozzá."-Félre állítottak a mentő vezető fülkéjéhez közelebbi sarokba."Mentsék meg...el se tudok tőle köszönni!!"-Feszülten bele túrtam a hajamba.Azt se tudtam mire figyeljek akkora kapkodás volt a szemem előtt.A gyógyszeres táskát kivették a fiókból,és kinyitották az ülésen."Felszívtam mindkét fecskendőbe elegendő szívlazítót!"-Mondta a kollégájának majd felém fordult,"Fiam ez nem lesz szép látvány,van egy perced elköszönni tőle arra az eshetőségre nézve,hogy nem sikerül újra élesztenünk."-Részvéttel szólt hozzám.Helyet adtak nekem.Vissza ültem a közelebb levő ülésre,megfogva a Picim kezét."Istenem miért olyan nehéz ez.Szívem tudd mindig is szeretni foglak,a kicsiket felnevelem és szuper okos felnőtté fognak válni.A fiúkkal mindent megteszünk majd érte,Vivit pedig megvigasztalom majd mindig.Akár hozzánk is költözhet.Nehéz lesz nélküled de folynia  kell tovább az é...életnek.És soha nem volt alkalmam elmondani neked milyen bátor lány vagy.De tudnod kell hogy büszkévé tett.-"-Itt tört darabokra az életem.A szívciklusát jelző csík egyenesre változott.Félre toltak azonnal."1,2,3!!"-Kiütötték csakhogy semmit sem használt,azon kívűl hogy a mellkasán keletkezett két tenyérnyi égett folt.Minimum 8-szor próbálták meg a procedúrát véghez vinni.

Martina meghalt,szembesülnöm kellett a makacs ténnyel.A két mentős igyekezett megvigasztalni,én azonban leráztam a kezüket a vállaimról. Hagyjanak békén.Csupán 2 percre voltunk a sürgősségitől.
Leparkolt a mentő és kisegítettek a járműből.Leültem remegő lábakkal a patkára."Maga erős srác,ki fogja bírni.Fel a fejjel."-Elköszöntek a mentős kollégák tőlem."M...minden...esetre...köszö...nöm..a segítségüket."-Sírni kezdtem megállíthatatlanul.A mi kocsink is beért eközben.Mind a 3-an reménykedve jöttek felém.Lehervadt a mosolyuk meglátva az arcomat.

"Elvesztettük Martinát,a mentőben meghalt.Utána akarok menni...."-Borultam a térdemre.Felhúztak a földről."Dehogy mész utána,ne legyél bolond.Egyedül rád számíthat Lili és Kayden.Na meg Vivi."-Bátorított Carlos miközben halálra szorongatott."Igaza van,sikerült elköszönnöd tőle?"-Elindultunk a kocsi felé.Kókadt fejjel beültem hátra."Elmondtam neki milyen erős lány,a mondat végét már nem hallhatta."-"És mi lett volna a befejezés?"-Kérdezett rá Logie.Lerúgtam a cipőmet a lábamról,felkuporodtam az ülésre."Hihetetlenül büszkévé tett az imádnivaló személyiségével."-Az este hátra levő részében senkihez se szóltam.Loganék körbe telefonáltak a szomorú hírrel.Éjjelre mindenki tudta hogy egy mosolygós lánnyal mint Martina soha nem fogunk többet találkozni.Mindig küzdött,az utolsó percekig.Ezért is szerettem bele.Örökre felforgatta egy fiatal fú életét.Az enyémet.

KÖSZÖNÖK MINDENT! MOST TÖRIK EL NÁLAM A MÉCSES,MINDIG KÜZDJETEK AZ ÉLETÉRT ÉS A SZEBB NAPOKÉRT,A SOK JÓT EGYSZER FELVÁLTJA A BOLDOGSÁG.SZERETLEK TITEKET. Puszi Timi

(119.rész) A nagy befejezés 1/2

Sziasztok lányok s fiúk.Sajnálom ezt kimondani,leírni de ezt a blogot hamarosan lezárom.A blog örökre megmarad az eredeti helyén,bármikor tudtok majd nosztalgiázni.Csak a történetnek lesz vége.

Hogy az illúzió meglegyen tegyétek ismétlésre :)(Videóra kattinva jobb gombbal : ismétlés )

Alexa szemszöge: 

3 hónapja vagyok bent ebben az elkülönített szobában,3 hónapnyi kemó ment le és 3 hónapja vannak a fiúk mellettem.Szinte ide költöztek mindenestül.Éjszakánként James a az ablakkal szemközti fotelban aludt,míg Carlos és Logan a kanapén osztoztak amit szerencsére ki lehetett nyitni.....Jól esett a jelenlétük,egy bizonyos személyét kivéve.Kendall.Ő rá támaszkodhatnék a legjobban erre fel be sem méltóztatik jönni látogatóba.Hihetetlenül megbántott ezzel.Ráadásul James az elmúlt időszakot azzal töltötte el,hogy próbálta bemesélni nekem hogy Kendall tovább lépett és cseppet sem izgatja mi van velem.Egy részem el is hitte,ellenben a szívemmel ami azt súgta valami nagyon nincs rendben. Carlos éppen az ebédjét ette az egyik fotelban miközben tévét nézett."Óh!! Martina nézd most ugrik a csávó!!"-Mutatott izgatottan a tévére.Egy kaszkadőrös filmet játszottak a tévében.

Lassan felültem az ágyban az infúzióval a jobb karomban.Szinte 3 naponta kell cserélni,ezért immunis lettem a fájdalmára amikor rosszul mozdulok. "Várj meg.Én is kérek a tésztából."-A bal kezemmel félre húztam az állványt hogy letehessem a lábamat a padlóra.Logan felnézett a telefonozásból,pont jól időzített.A derekamnál tartott ahogy egyesével el lépkedtem a kanapéig. Segített leülni."Tudod azt mondták hogy semmi hirtelen mozdulat mert rosszul leszel."-A kanapéhoz lépve lehajolt megpuszilva a hajas fejemet.Amióta Kendallt nem láttam,Logan védelmező üzemmódba van átkapcsolva és nem szerelmesen értem."Nyugi bratyó,teljesen jól van ahhoz képest hogy ez az utolsó óriás adag a kemójából.Utána végre mehetünk haza.Milyen jó lesz otthon aludni.Hmm."-Ábrándozott hangosan Carlos.Elcsentem tőle a fehér műanyag tányért ami tele volt pakolva finom ebéddel.Tátva maradt a szája mikor rájött mit is csináltam.Rögtön Loganhez fordult aki folytatta a telefonozást.Kezd furdalni a kíváncsiság hogy kivel beszélhet mióta behoztak a kórházba. 

"LOGIEE Martina elvette az ebédemet....kérd tőle visszaaa"-Duzzogott mellettem mint egy kis ovis.De be kell vallanom írtó aranyos volt.Fel se nézett a telefonjából úgy motyogott az orra alatt."Martina ne szedd el más ételét,Carlos légy úri ember és vegyél el egy tiszta tányért az éjjeli szekrényről hogy el tudjátok felezni a tésztát.Ne neki kelljen szaladgálnia.Megterhelné."-Hé ebből semmi sem igaz!Mindennél jobban vagyok.Carlos felpattant de vissza nyomtam."Majd én. Kezdem élvezni hogy jobban vagyok.Meg kell tanulnom járni elvégre hazamehetek holnap."-Mondtam vidáman még annak ellenére is hogy a szemeim úgy néztek ki mint aki már pár hete nem aludt.Az arcom lesápadt a szemeim pedig vörösek voltak.A sok mellék hatás egyike.Nem a szívem csücskei.

Elértem hosszú percek alatt a szekrényig és oda adtam Carlosnak a tányért."Tessék.Ez tiszta."-Vaku villanást éreztem a hátamon.James hazament felfrissíteni magát ezért csak Logan lehetett a bűnös.Amilyen gyorsan csak tudtam oda mentem hozzá.Felém tartotta a kamerát és szinte azonnal összeomlottam ott helyben.Kendallel videó chatelt."Baby!! Logan segíts neki!!! Úton vagyok."-A videó chat félbe szakadt én pedig sehogy sem tudtam felkelni a földről.

Loganbe kapaszkodtam sírva."Mindig beszéltél valakivel,az éjjel is ez volt.Azt mondtad valakinek a telefonba hogy vigyázol rám és kezd javulni az állapotom....kérlek mond hogy vele beszéltél....mond hogy nem hagyott cserben örökre."-Vissza nyeltem a könnyeimet.Letörölve az arcomat.Erős vagyok  nem sírok.Mindvégig hallgatott.Carlosnak még a villa is a szájában maradt a döbbenettől."Srácok kimenjek?Beszéljétek meg ezt.Ha esetleg James visszaérne feltartóztatom kicsit.Hármunk között szólva kicsit bekattant mióta tudja a nagy hírt."-Idéző jelbe tette a nagy hírt.S az ebédjével kiült a folyosóra a szobánk előtti padsorra ami a földnél is keményebb mint mikor a tábortűzet körbe kell ülni. 

Pár másodpercig Logant figyeltem.Nem volt szándékában felsegíteni.Odébb állt."Ijesztő ez elhiszem,de egyedül is megtudod csinálni.Hadd legyen Kendall büszke rád mikor ide ér."-Biztatott nagyon.Az ágyamtól 5 centire térdeltem a padlón.Kinyújtottam a bal kezemet belekapaszkodva az ágykeretbe és felhúzódzkodtam nehezen."Aha persze...ha lenne erőm.Logan ez a kemó nem tesz jót érzem.Inkább állítsák le...."-Vissza ültem a lejjebb engedett ágyra."A doki előre szólt hogy ezt fogod mondani,azt mondta muszáj."-Sajnáló arccal figyelt engem.Maradtam ülve,nem volt kedvem újra feküdni.Egyszer csak bejött a szokásos nővér hozzám.Tudtam mi a menet. Kinyújtottam a karomat a vérvételig.Pár perc alatt készen is lettünk."Nagyon ügyesen bírtad.Cserébe hozok neked pudingot a kedvencedet.Látom nincs jó napod."-Szinte az anyukámként bánik velem.Apropó, a szüleim meg se látogattak a kórházi létem során.De hogy őszinte legyek örülök neki.Inkább a pudingomra gondoltam mosolyogva.

A fülébe súgtam,"Hozz 5 darabot,a férjem is itt lesz mindjárt."-Teljesen elámult a hír hallatán. Szorosan megölelt."Élvezd ki minden percét szívem.Most viszont mennem kell.A pudingot pedig majd behozom!!Szia Logan!"-Kiszaladt a szobából."Neked is szia!"-Vágta rá Logie.Vigyorogva felém fordult.Valamit tud amit én nem."Csukd be a szemed."-Úgy tettem ahogy kérte.Nyílt az ajtó majd csukódott.Ha most kiszökött,én agyon ütöm!!Ezzel kinyitottam a szememet,"Logie nagy bajban vagy!!! Ó...hát te itt."-Logan furcsán nézett rám megrázva a fejét."Azt hitted leléptem? Ez sértő!"-Dobott nekem egy párnát amit Kendall elkapott mielőtt engem,azaz a célt elért volna.

"Haver nem bántjuk őt.Kimennél kérlek?Beszélni szeretnék vele kettesben."-Leült mellém az ágyba.

Zöld ruhában volt a kinti ruhájára véve ezért teljesen ártalmatlan."Óhajod számomra parancs."-Meghajolt mint egy buta udvari bolond.Kaptam az alkalmon és fenéken dobtam.Lepacsiztam Kendallel."Na látod ebben benne vagyok.Bocsi Logie!"-Teljes komolysággal figyelt minket majd kitört belőle a röhögés."Ti ketten lököttek vagytok."-Mutatott felénk.Kendall felvonta a szemöldökét rám nézve kaján vigyorral s megcsókolt.

Pillanatra a föld fölött jártam de vissza csöppentem a valóságba.3 hónapig azt se tudtam hogy él-e még."Ezt most....miért kaptam.Van új csajod nem?"-Mondtam csalódottam,elhúzódva tőle."Itt se vagyok!"-Kiszaladt maga után becsapva az ajtót.Kendall a kezeimért nyúlt."Mégis ki mondta neked ezt a nagy hülyeséget?Az egyetlen csaj az életemben maximum Lili volt akivel minden nap bohóckodtunk.Voltunk az állatkertben,víziparkban meg Disneylandben is.Na ott tényleg ő volt, a hercegnőm."-Mesélte pici mosollyal a száján.Én pedig igyekeztem minden kimondott szavát feldolgozni.

"Logan eressz el!!! Miért hagytad őket kettesben??-Behallatszódott James kiabálása."Ez mióta megy így?"-Kérdezte Kendall.És még szépen fogalmazott.Piszkálni kezdtem a kezemet."Mióta te nem vagy itt és azt hiszi hogy mindent megtehet.Agyára ment az egész."-Kendall megfeszült mellettem."Tudod mi az igazság?Mikor leállt a szíved én beakartam menni hozzád de James elküldött!! Azért nem látogattalak meg a 3 hónap alatt.Ne haragudj rám.Azt hittem sok vagyok neked.A folytonos okoskodásommal."-Mit volt mit tenni odabújtam hozzá."Akkor tényleg nincs új lány a láthatáron Ugye?-Ravaszul rám nézett,hogy összekócolja a hajamat."Most már van,te."-Kirobbant az ajtó.Egy dühös James trappolt felénk.

Logan és Carlos mellette álltak szótlanul."Képzeld amíg nem voltál itt,szövetkeztünk ellened.Martina hozzám költözik a kemó után.Ugye srácok?"-Logan vállat vont kelletlenül.Majdnem röhögtem rajta.

Carlos is vívódott rendesen.De Jamest lesokkolták a következő pillanatban.Mindketten mellénk álltak.

"Én Kendallel vagyok.James teljesen el vagy szállva magadtól! Hogy tilthattad el őket egymástól ....nézz rájuk.Szükségük van egymásra."-Veregette meg Kendall hátát.Nyerve tőle egy igenlő mosolyt.Magához húzott mégjobban.Pont jókor kopogtak."Bocsánat a zavarásért,meghoztam a pudingokat.Ó maga biztosan a sokszor emlegetett szuper férj.Martina minden fürdés,vizsgálat,sétálás alatt magáról beszélt szüntelenül."-Kendall ismét felvonta a szemöldökét én pedig elpirultam."Igen én lennék az.Kendall,Kendall Schmidt."-Bemutatkoztak egymásnak."Örvendek a találkozásnak. Egyék meg mielőtt meleg lesz.Martina a tesztek eredményei egy óra múlva jönnek be.Majd még jövök látogatóba."-Magunkra hagyott minket. 

"Nővér várjon egy percet! Elvihetnénk Martinát a közeli vidámparkba?Holnap úgyis hazamehet."-Szaladt ki Kendall. A fiúkra néztem vállat vonva."Ne nézzetek így.Kaphatnék gyümölcslevet?Azt amelyik piros."-Az ágyammal szembeni szekrényre mutattam.Minden finomság ott tornyosult.Csak étvágyam nem volt.James azonnal ugrott,ki gondolta volna."Tessék hugica."-Tényleg le kell állnia mostmár."Köszi de James? Nyugodj le.Rendben vagyok.Még jó sokáig az agyamra mehetsz majd csak itt a kórházban maradj picit csendben."-Arcon puszilt egy nagy ölelés kiséretében."Rendben. Vissza fogom magamat. Együk meg azt a pudingot.Tessék Carlos,Logan ez a tied.Ez pedig a tied."-Nálam kötött ki utoljára miután körbe ment a szobában.Hamar elfogyott a puding azzal a ténnyel kellett szembesülnünk.

Kendall boldogan jött vissza.Összecsapta a tenyereit a mellkasa előtt."Srácok kalandra fel,a délutánt a szabad levegőn töltjük!"-Carlos hirtelen ugrálni kezdett izgatottan,Logan felvette a cipőjét mert eddig mezítláb volt,én viszont elszomorodtam.Én nem mehetek ki innen.Puha érintést éreztem a homlokomon és árnyékot felettem.Elsimogatta a kósza hajszálakat az arcomból."Babám azt hitted nélküled megyünk? Vedd fel a kedvenc felsődet és irány a vidámpark."-Logan ide dobott egy sárga csíkos topot.Jól ismer,tényleg ez a kedvencem.A nővér leszedett közben a gyógyszerekről,kivette az infúziót a kezemből.Hosszú hónapok után ez nagyon jól esett.Kendall karjaiba borultam az ágyról felkelve.Felemelte a kezeimet"Tartsd meg őket így!"-Levette a pizsama felsőmet rám adva a topot.Nyugi volt rajtam melltartó.Olyan mintha bikiniben láttak volna a fiúk.Nem zavart. 

"Fiúk pár perce kitudnátok jönni? Van valami amit tudnotok kell.Martina neked majd elmondják ők."-Nyitott be a kedvenc nővérem.Aggódtam a tekintete miatt.Rossz híreket hozott.Leültem a kanapéra indulásra készen.Türelmetlenül vártam a híreket.Több mint 10 perc elteltével Kendall bejött értem.Leguggolt a térdemnél."Most kaptuk meg a teszt eredményeket.A dokik most úgy látják a rákos sejtek egyáltalán nem tűntek el a szervezetedből.Sokkal inkább szétterjedtek és már a szívedet is ellepték.N...nincs sok időd....*a térdemre hajtotta a fejét,úgy zokogott* a nővér szerint jobb esetben m...megéled a pénteket de nem ígért semmit.Sajnálom Picim,én mindent megtettem érted.Nagyon nagyon sajnálom."-El se bírom hinni,hogy Kendall most darabokra tört.Lehet hogy ez az utolsó napunk.Nem akarom itt hagyni.Szenvedni fog nélkülem..és ott van Vivi...úristen.Alig láttam a könnyeimtől."Hé még van egy kis időnk amit együtt tölthetünk.Tudod miért választottam a vidámparkot?"-Érintette össze a homlokunkat.Nagyot nyeltem.Nehéz volt minden szó.

"Nem.M...miért?"-Lágy csókot nyomott az ajkamra."Mert ott volt az első hivatalos randink."-Tisztára eláztattuk a pólóinkat mostanra. 

"Menjünk."-Keltem fel.A karomért nyúlt."A szüleidet nem érdekelte hogy kórházban vagy viszont a picik,a szüleim és Vivi lent várnak a kórház bejáratánál na meg Kevin.Gondoltam elköszönnél tőlük is...."-Szegénykém szenvedett rendesen.Lementünk lifttel a kórház földszintjére.A liftben egy szót se szóltam.Láttam hogy Kendall aggódott emiatt.Nagy levegőt vettem mikor kiléptem az ajtón amit Kendall tartott.Mindenki a nyakamba borult.

(118,rész) A döntés a tied.

Köszönöm a 2 kommentet,továbbra is várom őket.Hogy tudjam megéri-e írnom nektek.Szerintem hihetetlneül aranyos lett a vége,az eleje pedig nagyon "végig izgulós" viszont megszavaznám ezt a blog legjobb részének.Ki van benne? <3 Jó pihit és olvasást.

Kevin szemszöge: 
Martina hamar felkelhetett mert negyed 10-kor már senki nem aludt mellettem a kihúzott kanapén. Nagyokat nyújtózkodva körbe néztem hátha megtalálom.A teraszon ült kint egy takaróba burkolózva és valamit ivott.A felsőmet levettem a karfáról és kimentem hozzá.Félúton felvettem. Megköszörültem a torkomat.Ijedten hátra fordult."Én csak....ez tea.Megkóstolhatod ha nem hiszel nekem."-Dadogta megrémülve.Megráztam a fejemet sóhajtva egyet.Odasétálva hozzá,mellé ültem.A kezemet a homlokára tettem,már nem égetett.Szerencsére,különben kihívtam volna a mentőket."Ma be kell vásárolnunk.Hogy érzed,el tudsz kísérni engem?"-A napfelkeltét néztük mindketten. Annyira gyönyörű volt.Egyszer csak valaki rám hajtotta a fejét.Jobbra lestem és Martina a karomba kapaszkodott."Kendallel mindig így néztük reggelente."-Muszáj lesz magamban tartani a titkot.Nem jöhet rá hogy körözik.Legalábbis még nem ameddig ki nem találok valami okosat.

"Elhiszem,nem hiányzik az öcsém?"-Lehet rosszat mondtam mert azonnal fészkelődni kezdett a karjaimban.Kiderült hogy csak tüsszentenie kellett."Egészségedre."-"Köszi,éjszaka vele álmodtam.....jó lenne mellette lennem,de rám erőlteti a kezeléseket.Most is mindenem el van zsibbadva,reszketek.Szerinted tényleg megéri ez?"-Fakadt ki belőle a félsz és düh egyben.A combombra csaptam felállva."Erről nem nyilatkozom.Irány a bolt,tereljük el egy picit a gondolataidat.Rádfér és csakhogy tisztában legyél a dolgokkal,Kendall nem véletlen hívta rád a rendőr....mármint nagyon aggódik érted és várja a hazatértedet."-Fejeztem be gyorsan.

Előre küldtem Martinát a kocsihoz,amíg gyorsan engedtem magunknak üvegben teát az útra.Sokat kell innia,ezt az egyet még én is tudom.Bezártam a tóparti házat és beültem a kormány mögé.Jobbra néztem,takaróba volt megint gubózva,fáradtan dőlt a fejével a fejtámlának."Sokat aludtam mégis kimerült vagyok...ez nem normális dolog..."-Sóhajtotta gyengén.Nagyon félek,hogy ezt nem fogjuk tudni tovább húzni.Legkésőbb este felhívom Kendallt.A végén miattam lesz komolyabb baja,azt pedig nem szeretném egyáltalán. Több mint fél óra volt a kocsi út a plázáig,legalább a dupláját töltöttük shoppingolással.A végén pedig egy hatalmas puszit is kaptam tőle.Utálni fogom magamat este,de fel kell adnom az öcsém csaját a rendőröknek.....A legszebb ebből pedig az,hogy ő ebből semmit sem sejt.

Még a mekibe is beültünk egy menüre miután minden egyes boltot végig néztünk.Martina az én hamburgeremet is elkérte,engedtem neki szüksége van a testének a tápanyagokra.Éppen a kávémat fejeztem be mikor megláttam két rendőrt közeledni felénk.Az összes bevásárlós táskát felvettem az asztalunk mellől,megfogtam Martina csuklóját és behúztam kettőnket a férfi mosdóba egy mozdulattal.Hangosan lihegve álltunk az üres wc-ben.Nagy szemekkel nézett rám."Mégis mit csináltál?Menjünk ki."-Elkezdett az ajtó felé tuszkolni a mellkasomnál fogva.Itt a pillanat.Nincs tovább.Képtelen vagyok tovább titkolni előle egy ekkora dolgot.

"Utálom kimondani de köröznek a zsaruk és az előbb két rendőr jött felénk."-Mondtam egy szuszra.Kicsit megkönnyebbült a lelkem.A reakcióján megdöbbentem,röhögni kezdett."Mit csináltál amiért köröznek?"-Dőlt a wc falának keresztbe font karral.Én a mosdóknál álltam.Most valahogy nem tűnt betegnek."Engem köröznek??A fenéket.A te képeddel van körbe plakátolva a környéketek amerre laktok Kendallel!!Jobb lenne ha felfognád."-Emeltem fel a hangomat pedig mindenki tudja hogy nyugodt természet vagyok.Ami ezek után történt....azt jobb lenne kihagyni a történetből,de sajnos igenis megtörtént.Egyszerre dobtam el a táskákat a kezemből,Martina testéért nyúlva.Hiszen rohamot kapott a szemem előtt.Sikerült lefektetnem a földre.Egy percig sem érdekelt hogy a koszos földön van.Az életét kellett megmentenem.

A földön ültem törökülésben,a fejét az ölemben tartva."Ne ne ne.....maradj velem!!! A fenébe is miattam fog elveszíteni az öcsém...."-Ennél a pontnál sírni kezdtem.Igyekeztem lefogni a kezeit,de túlságosan is rángott.Remegő kézzel tárcsáztam először a mentőket,majd Kendallt."T...tesóó! Valami nagyon nagy baj van....sokk..sokk...ot kapott az orrom előtt...én csak kiabáltam vele...rángatózik...velem volt....A RoseWood-i plázában vagyunk.Én nem akartam...hidd el....sajnálom nagyon sajnálom."Akadt el a hangom teljesen.

"HOGY MIT CSINÁLTÁL??!AZONNAL OTT VAGYOK.BÍRJ KI 10 PERCET!! MENTŐT HÍVTÁL??ÚRISTEN...HA MOST MEGHAL AZ A TE HIBÁD LESZ!!"-Ezek után kinyomta a hívásomat.Csendben harapdáltam a számat,megérdemlem hiszen egy beteg lánnyal mentem el túrázni meg minden mást csinálni.Én hülye."Martina tartsd nyitva a szemedet,hallod??Kapsz borogatást."-Levettem a pulcsimat és bevizeztem,szerencsére felértem ülve is a csapot.Majd a vizes szövetet a homlokához nyomtam.Imádkozva hogy segítsen ez. Folyamatosan beszéltem hozzá,még ha válaszolni képtelen is volt."Itt vannak a mentősök.Magadra kell hagyjalak velük.Vigyáznak rád."-Elemeltem a fejét az ölemből mire a rohama súlyosabb irányt vett.Vérezni kezdett az orra és a füle is.Remegő kezekkel megfogta a bokámat.Merev tekintettel sikerült csak rám néznie.Hosszú másodpercek után sikerült elegendő erőt összeszedni pár szó kimondásához.Megnyalta az ajkát. Lassan beszédre nyitotta a száját."N..e...me...nj...e..."-Homályosodni kezdett a látása egy sikoltással.

"Sajnálom hercegnő,le kell mennem Kendallhez.Ide jött."-Fájó szívvel hátat fordítottam neki.A legközelebbi lifthez szaladtam bepánikolva.A hívó gomb fém paneljén kopogtam az ujjaimal amíg feljött a lift a harmadik szintre.Sietve beszálltam és kitoltam azt a párt aki bent volt."Bocs!!! Vészhelyzet."-A torkomban dobogott a szívem mire leértem.Kendall azt mondta hogy szürke kisbusszal jönnek.Kiérve a pláza elé,hatalmas tömeg fogadott és legalább 10 pirosan-kéken villodzó rendőr autó.

Átvágva magamat a nagy tömegen,láttam Kendallt kiszállni a kisbusz hátuljából vörös fejjel.Láttam a sajtósókat is a hatalmas kameráikkal együtt,plusz a rajongók is megtaláltak minket.Carlos,Logan és James mögénk állt.

"Nos??Hogy van Martina mondj már valamit!"-Förmedt rám az öcsém.Meghúztam magamat.Kezdtem én is ideges lenni.Kicsit rémisztő volt a sok ember.A semmiből elkapta valaki hátulról a kezemet és megbilincseltek.Nagy szemekkel néztem a srácokra."Ez mégis mit akar jelenteni?!!"-Teljesen elvesztettem a fejemet.James szólt közbe."Tudod te azt nagyon is jól.Mióta tartod jó ötletnek egy rákos lánnyal bujkálni a rendőrség elől?"-James nekem esett volna ha Carlos és Kendall nem kapják el időben a kezeit."Fogd vissza magad.Te is sokkoltál engem egy fontos dologgal.Tudnék mondani egyet s mást hogy melyikőtök a hülyébb."-Állt közénk az öcsém.

"Kendall ott jönnek a mentősök a hordággyal!!"-Szólt aggódva Carlos.Engem teljesen egyedül hagytak a rendőrökkel,mentek megnézni hogy van Martina.Hátra vetettem egy pillantást.Egy mentős a derekán ült és próbálták újraéleszteni.Ha ezek voltak az utolsó napjai,nekem tényleg lőttek."Most be kell önt vigyük a rendőr örsre felvenni a vallomását."-Beültettek a szolgálati autóba.Carlos odarohant még hozzám mielőtt rám csukták volna az ajtót."Most mindenki teljesen kivan akadva,de itt a bankszámlaszámom,vegyél le róla annyit amivel szabad lábra helyeznek.Majd még beszélünk."-Veregetett vállon.Figyelmes húzás volt ez tőle,nem is számítottam rá."Köszi,remélem egy éjszakával megúszom és rettenetesen sajnálom.Martina csak este árulta el hogy beteg,addig csak emlékeket akart szerezni anélkül hogy valaki sajnálná.Ezt meg kell hogy értsd.Én csak jót akartam.Szia Los."-Becsukták a kocsi ajtót. Szembesülnöm kellett a magánnyal.Hanyatt dőltem a kényelmetlen ülésnek.De még nem indultunk el,legalább 2 órát ülhettem bent mire mindenki elment a helyszínről.A tévésektől kezdve a rajongókig.Hosszú éjszakám lesz....

Kendall szemszöge:

Egyikőnk se mehetett be a mentővel a kórházba,ezért Logan vezetett míg mi hátul kuporogtunk csendben."Martina megfog halni?"-Törte meg a kínos csendet Carlos az okos kérdésével.Mérges fejjel fordultam feléje felvont szemöldökkel."Hogy mit mondtál?Miért halna meg??"-Soha senki ne mondja ezt nekem.Felfog épülni és minden rendben lesz."Hát mikor beültünk a kocsiba,a mentős Martina derekán ült és újraélesztették.Tudod azt akkor kell ha leáll a szíve és nincs pulzusa."-Okoskodott tovább mintha mi ezekkel a tényekkel nem lennénk tisztában.Befogtam a kezemmel a száját."Jobb ha most befogod.Ne is folytasd."-Figyelmeztettem halálos tekintettel.Levettem a kezemet a szájáról.Keresztbe font karral bámultam az utat ami elénk tárult.Türelmetlenül dobogtam a lábammal a padlón.Nemsokára kiszálltunk a kórház bejárata előtt.Ismertem a menetet.Bejelentkeztem a recepciónál és felmentünk az intenzív osztály előtti várakozó terembe.James és Carlos elment négyünknek kávét venni.

Logannel éppen a tévé nézésbe feletkeztünk bele,mikor a folyosóról verekedés hangjait hallottuk. Össze is törtek egy cserepes virágot.Az szólhatott ekkorát.Rögtön felpattantunk,kirohanva hozzájuk.Carlos birkózott Jamessel."Megérdemli hogy kiengedjék!Nem tett semmi rosszat.Nekem mindent elmesélt!!!Meg kell értened hogy csak nyugtot akart magának.Ezt meg is kapta Kevintől."-James erre teljesen bepöccent.

Izzadni kezdett a homloka,összehúzta a szemöldökét úgy meredt Carlosra."Nálad teljesen elmentek otthonról.Most Martina életéért küzdenek,mert Kevin jót akart tenni! Ha meghal a hugom,kinyírom Kevint.Esküszöm!!!"-Eleget hallottunk azt hiszem.Logan Jamest húzta magával,míg rám Carloskánk jutott."Ez igaz amit az előbb mondtál?Tényleg ennyire sok voltam neki?Én azt hittem a kezeléseket nem akarja.....szóval én miattam szökött el,túlságosan is nyomattam a bemagolt monológ szöveget."-Beletúrtam a hajamba frusztráltan.Carlos aprót bólintott."Lehetséges.Tőle kérdezd majd meg."-Visszajöttek szépen lassan Loganék.

"Bocsánat amiért megvertelek."-Ült le James mellénk."Megvan bocsátva.Én is sajnálom,de azért nem nyírhatsz ki mert pénzt adtam neki hogy kijöhessen ha letartóztatnák mégis csak."-Érvelt ésszerűen. Logan lecsitított minket mert jött az orvos felénk fehér köpenyben.Az arckifejezése semmit mondó volt.Rögtön feltápászkodtam a kényelmetlen székről,mire James visszanyomott.Komoran mondta, "Csak a családtagok kaphatnak információt tudod."-Ott mentem lecsaptam volna ezért."Kösz,kedves vagy.Én akkor haza is megyek.Császtok!"-"Hali Kendall."Persze csak Carlos köszönt el,Jamesék túl elfoglaltak voltak a dokival.Ennyit arról,hogy csak közeli családtag kaphat felvilágosítást és ha jól emlékszem Loganről nem derült még ki hogy Martina testvére lenne szintén.Kicsit sem érdekelt innentől fogva mi lesz vele.Majd szépen James ápolgatja,elvégre én túl sok voltam neki.Hát megnyugodhat,nem fogom zavarni.Otthon leszek Kaydennel és Lilivel.Sőt még az is megeshet hogy fent maradok velük és filmezünk egész éjjel.Kiálltam a kórház parkolójából egyenesen haza hajtva.

Feltrappoltam a szobánkba.Letérdeltem az ágyunk széléhez,elővéve a futós cipőmet.Felvettem a futósszerelésemmel együtt.Az egész szettemet pedig a kedvenc fekete sapim egészítette ki."Mostmár készen állok."-Zsebre vágtam a mobilomat,a nyakamra akasztva a fülesemet.Leérve a lépcsőn,Kaydenszaladt elém fülig érő vigyorral."Shu shuu."-Mutatta büszkén a kis vonatát."Igen manó,az egy vonat.Apu elmegy egy kicsit futni.Megmondod maminak?"-"Mit kell nekem elmondania?"-Pördültem egyet magam körül."Ó szia anyu.Elküldtek Jamesék a kórházból,ezért nem fogom többet megnézni hogy van.Most pedig elmegyek kocogni.Vacsorára itthon leszek.Ígérem."-Nyomtam egy nagy puszit az arcára.Megrázta a fejét rám."Fogalmam sincs mi folyik megint de jobb ha vigyázol."-Szólt utánam,én már a kapunál jártam."Vigyázok."-Intettem neki.Elindultam az utcánkon keresztül a hídig.Muszáj volt kiszellőztetnem a fejemet.Felhúz ez az egész,különben is mit képzel magáról James.Eddig szinte utálta őt most pedig puszi pajtások.Kiváncsi leszek milyen kimenetele lesz ennek.Jól esett a kimeritő futás.

                                                                           ~~~~~~

"Kayden megbeszéltük,hogy pelus nélkül nincsen fogócska a nővéreddel!"-Most végeztünk a fürdéssel csakhogy Kayden megszökött.Imád pucérkodni és fogalmam sincs kitől örökölte,ugyanis tőlem biztos nem.Nálam gátlásosabb fickó aligha van.Direkt hátra kukucskált.Amint látta hogy figyelem,felmászott az ágyra és beledörgölőzött a párnámba."Haha apa ma nem alszol."-Egy mozdulattal felkaptam és a vállamra vettem lógatva."Ó igazán?Így kiszúrni apuval pont a mese maraton előtt...anyu még muffint is sütött nekünk."-Direkt cukkoltam hiszen ha sütiről van szó felcsillan a szeme."Ó-óó!! Tegyél le.Felveszem a peluskámat."-Lecsücsült szelíden a padlószőnyegre a kis kezeivel a pelusáért nyúlkálva."Kéjem."-Oda adtam neki.Elég volt neki ennyi."Lili megfésülted a hajad vagy segítsek?"-Mentem vissza hozzá a fürdőbe."Készen vagyok.Segíthetek maminak felcipelni a sok finomságot?"-Kérdezte izgatottan."Hozzad,addig bekészítem a filmet!És maminak is szólj,hogy jöjjön fel."-Kiáltottam utána.

Aligha kellett 5 percet várnom rájuk,bemásztak mellénk az ágyba."Tessék Kendall,egyél egyet.A kedvenced."-Kínálta nekem is a finom csokis muffint.( Bocsi ha ettől bárki éhes lett :D )Egye fene,kérek."Ez aztán mennyei!!Kayden manó,kóstold ezt meg..."-A pocakomon feküdt.Mire lenéztem,hangosan szuszogott."Kidőlt.*nevettem*Sebaj több marad nekünk."-Elkezdtünk falatozni a finomságokból a film pedig elindult.Az egész éjszakát végig filmeztük.Lili a 2. film feléig bírta csak.A végére kettesben folytattuk anyuval."Köszönöm hogy mindig mellettem vagy és felvidítasz."-Bújtam oda hozzá.Szükségem volt egy szerető ölelésre amit csak egy személytől tudok megkapni,anyumtól.Nincs hozzá fogható."Aludj csak....itt maradok."-Aznap anyuval aludtam és a picikkel.Nem is kellett ennél több.

(117.rész) Nem lehetünk testvérek...

A részhez aláfestő zene.Előre szólok hogy sírós rész lesz ez is.Zsepit készítsetek be :) 3 komment után jön a folytatás.

Kendall szemszöge: James elvitt minket kocsival a másik kórházba.Sokkal nagyobb volt mint az előző.Bementünk a főkapun hogy megkérdezzük melyik emeleten van a szobája."Jónapot,Martina Schmidthez jöttünk.Mentővel hozták be."-Mondtam aggódva,a nővérpultra dőlve.James is idegesen álldogált mellettem,vállán az utazós táskával amiben a Picim ruhái voltak.A nővér felemelte az ujját hogy egy picit várjunk mert éppen telefonált. Szerencsére hamar végzett és felkísért minket a műtőhöz.James azonnal befoglalta a legkényelmesebb fotelt. Ledobta mellé a táskát."Hé vigyázz!Benne van a laptopom is."-Figyelmeztettem volna de már késő volt. Leültem mellé nagyot sóhajtva.Ijesztőbb ez a hely mint gondoltam.Mármint a műtő hatalmas ajtaja és az előtte levő várakozó szoba.Minden tiszta zöld színű. "A műtét 10 órás,éjjel fognak végezni. Addig sajnos nem tudnak becuccolni a szobájába ahova majd kerül. Várják meg itt.Tudunk adni takarót esetleg ha kérnek."-"Igen kérnénk,köszönjük."-Mindkettőnknek kértem inkább mintsem fázzunk az éjszaka.Itt leszünk jó pár órát.És egyikőnk se aludt már vagy 30 órája.Teljesen kivagyunk fáradva fizikailag és lelkileg is.Biztosra vettem,hogy el fogunk aludni.

Visszasétáltam a két vastag takaróval,Jamesnek adtam az egyiket.Elhelyezkedett a saját helyén engem figyelve."Biztos rendben leszel?"-Leráztam a kezét a vállamról.Ridegen ennyit válaszoltam csupán,"Aludj csak,rádfér.Megleszek és figyelem a híreket."-Erőltettem egy mosolyt,meggyőzve ezzel Jamest.Úgy tűnt megnyugtató választ sikerült kapnia,lehunyta a szemeit és hamar elaludt mert horkolni kezdett. Három teljes,hosszú óra óta bámulom az előttem levő két fémajtót.Megőrjít a tudatlanság és a reménytelenség.Félek hogy az életmentő műtéte rosszul végződik....nem akarok nélküle haza menni.Képtelen lennék folytatni az életünket nélküle.Soha semmi nem lenne az igazi.

A műtőből is csak annyi hallattszódott ki,hogy kérik a szikét vagy szívást.Fogalmam sem volt mi történik odabent.Remegve előre görnyedtem a fotelban,beletemettem a kezembe az arcomat.Erős ember vagyok,de ez teljesen kikészít.Majdnem a teljes sötétségben várakoztam egyes egyedül.Habár a sarokban világított egy pici lámpa.

~~~~~

Martina szemszöge: 

Hajnalban hoztak ki a műtőből az orvosok.Átemeltek egy állandó ágyra és magamra hagytak hogy pihenjek egy kicsit.Figyelve az órát,lassan teltek a percek.Bambulós voltam mert nem operáltak csak vércseréhez hasonló dolgot csináltak és ahhoz a kábítás bőven elég volt.Kendallék biztos halálra izgulták már magukat.Fel akartam kelni,de nagyon gyengének éreztem magamat.Inkább vissza döntöttem a fejemet a párnára.Minden erőmmel rávettem magamat hogy aludjak egy kicsit,hátha addigra jobban leszek.Kora reggel valaki megfogta a kezemet.Sikerült felriadnom azon nyomban.A rám szerelt műszerek persze elkezdtek vadul csipogni,a nővér nem győzte kikapcsolgatni a téves riasztásokat."Aludjon tovább nyugodtan,kint leszek a folyosón ha bármire szüksége van."-Mondta mielőtt magamra hagyott az ismeretlen személlyel.Jobban fókuszálva a szememmel rájöttem,hogy valójában Jamestől ijedtem meg.Ő aludt el a karomon.

"James kelj fel.Nem tudok vissza aludni...."- Birizgáltam a haját amitől mocorogni kezdett."Huh?Mindjárt.....kicsit hadd aludjak....uramisten fent vagy!!Hogy vagy?Fáj valamid?"-Elárasztott a sok kérdésével,de nem bántam egy percig sem.Homlok puszit is kaptam.Legalább ő bejött hozzám,Kendall kitudja merre van.Remélem nem lépett le megint.

Nehéz lenne feldolgoznom a gondolatát. 

James visszahozott a valóságba."Ide tudsz figyelni egy picit?Hatalmas hírt kell veled közölnöm.Az első sokk után örülni fogsz neki.Engem is megijesztett rendesen,ezt tartsd észben mielőtt kiakadsz."-Összeráncoltam a homlokomat amennyire a maradék erőmből tellett."Megijesztesz.Mi történt?Te is beteg vagy?'- Hirtelen megijedtem emiatt,megnyugtatott hogy cseppet sem  erről van szó és makk egészséges.Sokkal inkább másról van szó."Tudod a doktor úr mondott valamit és nem tudom még én sem feldolgozni...mit mondanál arra ha mégis lenne egy bátyád?"-Óvatosan tért rá a nagy titokra.

Összevontam a szemöldökömet."Fogalmam sincs.Ez nehéz téma.Mire akarsz kilyukadni?Ki az és honnan tudod?"-Felültem az ágyban nagy nehezen. Szédültem rendesen.Megfogta a csuklómat visszanyomva engem az ágyba."Feküdj vissza.Megmondták neked hogy pihenned kell."-Kiabálni kezdett velem."Nem parancsolhatsz így rám!Nem vagy az apám."-Ordítottam ezúttal én is vissza neki.Kiakasztott teljesen.Haza akarok menni.A karom is fáj a sok géptől ami rám van kötve a könyökömtől a kézfejemig.

"NEM VAGYOK AZ APÁD CSAK A BÁTYÁD!Közös az apánk de más az anyukánk."-Vágta képembe én pedig teljesen lesokkolódtam."Tutira kamuzol,ilyennel nem illik viccelődni.

Inkább megpróbálok mégiscsak aludni...."-Színleltem egy hatalmas ásítást amit még én is bevettem volna.

"Rendben kint leszek a konyhában ha bármire szükséged lenne."-Megfogta  a bal kezemet,gyengéd szorítás kíséretében.Kiment a konyhába.Kizárt hogy nekem van egy bátyám mégpedig James.Miért most mondja el ezt nekem ez komoly műtét után? Mindenki hazudozik nekem,rákos vagyok nem lökött.Abban a pillanatban eldöntöttem hogy megszökök innen.Ez volt a második napom a kórházban és már kétszer műtöttek.Nem akarok így élni.Kendall se érti meg hogy valószínűleg igenis megfogok halni.Feleslegesek a hosszú kezelések.A rák már a szervezetemben kering,képtelenség lenne meggyógyítani engem.Csendben szipogtam míg James kávét töltött magának a szoba konyha részében.Egy ideig veszekedtem magamban majd véghez vittem a döntésemet.Háttal állt nekem így szabad utam volt.Vettem egy mély levegőt hogy kihúzzam az infúziót a kézfejemből.Halkan felsikoltottam fájdalmamban.Az ajkamba haraptam nehogy ide figyeljen a zajra.Aztán jött a nagyobb tű amiben a vérkészítmény végét kaptam éppen csak nem folyt le még teljesen. 

A táskámból kihalásztam egy sapit,nadrágot meg topot.Ezt szorongatva kimentem a szobámból a legközelebbi mosdóba.Miután sikerült átvedlenem,a hátsó lépcsőn elindultam lefele. A torkomban dobogott már így is a szívem,mire meghallottam Kendall nevetését a földszintről.Lenéztem a lépcsőről és csakugyan ott álltak mindketten az anyukájával. Örülök hogy ennyire boldog azzal a tudattal hogy most estem át életem legveszélyesebb műtétjén.El vagyok veszve,félek ráadásul megtudtam hogy James aki picit bejött nekem mint pasi,valójában a tesóm.Ez egyszerre feldolgozhatatlan.Leültem a kórház elé sírva.Cseperegni kezdett az eső.Megráztam a fejemet. Már minden mindegy volt.El is ázhatok ruhástul,nem változtatna semmin.Tárcsázni kezdtem egyetlen egy számot akire mindig is számíthatok,ő pedig Kevin.Mindig fel tud vidítani.Sokadjára csengett ki de nem vette fel,egy utolsó próbát tettem még.Azonnal felvette a telefont. Okés hajnali 5 óra van ezért teljesen megértem.A lényeg hogy most beszélünk. 

"Szia,az éjszaka kellős közepén zavarlak tudom...nyugodtan utálhatsz érte viszont érten kéne jönnöd. A János kórház parkolójába.Ne mondj semmit csak vegyél fel.."-Beleköhögött a vonalba fáradtan. Biztos a legmélyebb álmából ébresztettem fel. Jövök neki egy fagyival amint kijutok innen. "Mégis mit keresel te ott?A bátyám megint sztrájkol?Hihetetlen hogy nem képes rád vigyázni. Már bocs."-Hadarta el az orra alatt. Lehetett hallani amint öltözködik és bezárja a lakását. Nekidőltem a hideg fémkerítésnek.Iszonyatosan álmos voltam."Anyukáddal nevettek... Lényegtelenek a részletek csak gyere gyorsan."- A fejem feszült,az egyensúlyomat pedig nem akartam tesztelni. Pofára estem volna rögvest.Bő 45 perc alatt Kevin ideért. Kiszállt a kocsiból hozzám rohanva."Siessünk. Nem akarok itt lenni."-Minél hamarabb el akartam innen menni.Furcsán méregetni kezdett ahogy egyre szorosabban fontam magam köré a kezeimet.A homlokomat is megnézte nem-e vagyok beteg."Mit titkolsz? Remeg az ajkad."-Mondta aggódva.A kérdését válasz nélkül hagytam.Csendben beszálltam az anyós ülésre és bekapcsoltam a lábfűtést.Mire Kevin beszállt,rendesen meleg lett.Kikapcsolta amit benyomtam."Biztos nem vagy beteg? Furcsán viselkedsz nagyon.Hazaviszlek és Kendall majd ápolgat."-Elindultunk kocsival az úton."Ne!Vagyis gondoltam elmehetnénk kettesben egy pár napra.Szórakozni meg ilyesmi..."-Reméltem hogy belemegy.Családi vonásként felvonta a szemöldökét csakúgy mint Kendall."Furcsa gondolataid vannak így kora reggel de legyen,mert kedvellek mint az öcsém csaja."-Mondta egy kedves mosollyal és ráfordultunk a főútra.

Nagy valószínűséggel bealudtam a kocsiban,mert valaki bökdösésére keltem fel.Kinéztem az ablakon.Még mindig korom sötét volt,lassan kezd felkelni a nap."Ha jól tudom te nálad sincs semmi kaja vagy pia.Beugranánk a közeli benzinkúthoz ha az neked is megfelel."-Leparkolt a benzinkútnál.Hirtelen remegni kezdett a jobb kezem mutató ujja.Eltakartam a bal kezemmel nehogy Kevin gyanút fogjon,bár én sem tudtam miért is történik mindez.Elterelte a figyelmemet a kezemről egy pillanat alatt."Versenyezzünk,5 perc alatt kell összeszednünk mindent amit meg akarunk venni.Az óra pedig most indul!"-Lassan kapcsoltam,de így is utolértem a boltban.Szó szerint mindenfélét belepakoltunk a kosarunkba.Utoljára hagytuk az innivalót.Kevin ösztönből kivett két 1 literes ásványvizet a hűtőszekrényből.Megráztam a fejemet,elvettem tőle őket kicserélve azokat 2 üveg édes borra."Biztos vagy benne hogy ilyet vegyünk?Kendall említette mennyire nem bírod az alkoholos italokat mert fáj tőle a gyomrod.Ne most akard kipróbálni mennyit tudsz inni...."-"Csak menjünk.Jó?"- Toltam a kassza felé a teli kosárral a kezemben,míg nála a két üveg bor volt.

A pénztárnál 3-an álltak előttünk.Pár másodperc álldogálás után rosszul lettem.Belekapaszkodtam Kevin karjába lehunyva a szememet fájdalmamban."Elnézést,egy kosárnyi rágcsát vettünk és két bort.Itt egy tízes!De a hölgy rosszul van."-Mindenki felénk nézett rögtön."Nemgond,menjenek csak.Jobbulást a lánynak."-Biccentett felénk,mikor Kevin a pultra dobta a pénzt kifele szaladva a boltból.A bolt ajtajánál megtorpantam.Kevin pedig nekem ütközött,mert mögöttem volt."Esik."- Mutattam a szakadó esőre kint."Megesik,futás!Nyitom a kocsit."-Megnyomta a riasztó gombot ami automatikusan kinyitja az ajtókat.Könnyen betudtunk ülni a kocsi fedezékébe."Jobban vagy?"-Dőlt elém hogy megnézzen.Nagyokat pislogva bólogattam igenlően.Nem most tervezem bevallani neki,hogy rákos vagyok és a műtét következménye a rosszullétem.Most arra van szükségem hogy normálisan bánjanak velem és nem úgy mint egy haldokló emberrel."Rendben,van egy tóparti ház amit a haverom kölcsön adott.A kulcs a lábtörlő alatt van.Ott elleszünk pár napig.Imádni fogod."-Azonnal jobb kedvre derültem.

Kevin elindult,én pedig kibontottam ügyesen az egyik bort.Beleittam hosszan majd vissza dugtam bele a dugóját.Hátra dőltem az ülésben hagyva hogy az alkohol ellazítson mert szó szerint mindenem fáj és sajog.Valamiért azt hittem sokkal könnyebb dolgom lesz a kórházon kívül...tévedtem méghozzá hatalmasat.Olyan fél órányi utazás után lefékezett az autó.Félálomból riadtam fel az ablaknak támasztva a kezemet."Mi történt?"-Illett volna előbb körül néznem,ugyanis megérkeztünk a tóparti házhoz.

Tényleg mesébe illő volt."Itt vagyunk,pattanj ki.Nézzünk bent körbe."-Szinte kihúzott a kocsiból és beszaladtunk a házba.Tátva maradt a szám.Belépve egy szép nappali fogadott minket egy L alakú barna kanapéval,a falon egy nagy tévével,mellette a kicsi konyha és fent az emeleten pedig egy hálószoba fürdőszobával együtt.A teraszra kilépve pedig egy hatalmas tó tárult a szemünk elé ahogy felkelt a nap."Stipi stopi én alszok fent!"-Foglaltam le a kényelmesnek látszó ágyat.Kevin persze röhögni kezdett."Felőlem megkaphatod az ágyat,ugyanis a plafon tele van hatalmas pókokkal amik éjjel rádmásznak és hamm megesznek."-Rájátszott és megijesztett egy "búú"-val.Elkezdtem csikizni és a földön landoltunk.Felém mászott.Én hasra fordulva,kinyújtott kezekkel próbáltam meg elszökni sikertelenül. Megdermedtem egy pillanatra mert nyitott szemmel nem láttam semmit.Hanyatt fordultam így látszottak a könnycseppek az arcomon ahogy végig folytak az arcom két oldalán.Kevin hangja mély lett,aggódott értem."Hé hé nézz erre felém."-Éreztem az érdes kezét amint megfogta az államat és saját maga felé fordította a fejemet."Nagyon nem tetszik ez nekem.Biztos vagy benne hogy nincs semmi veled amit nem mersz nekem elárulni?Megijesztesz."-Felsegített a földről a kezemet fogva.

"Tényleg jól vagyok.Ne félj."-Közben visszanyertem a látásomat és hozzá bújtam vigasztalásért. Szorosan magához húzott."Van a faluban egy vidámpark a hétvégén azaz ma.Elmenjünk megnézni?Ott reggelizni is tudunk."-"Olyan régen voltam szórakozni hogy igen,benne vagyok."-Hozta a kocsi kulcsokat és elvitt kettőnket a falu másik felébe.Az egész délelőttöt bohóckodással,szóviccekkel töltöttük el.Felültünk két hullámvasútra,sikerült legyőznöm a céllövöldében,és az ütős oszlopnál is. Kevin úgy jött utánam mint egy kiskutya.Kendallre emlékeztetett.Hiányzik,vele kéne ilyen emlékeket gyűjtenem mielőtt még lehet.Az egész nap kellemesen telt el.Kezdett sötétedni,elindultunk a vidámpark bejárata felé.

"Ez a plüss sajnos akkor is az enyém lesz.Függetlenül attól,hogy te nyerted."-Nyújtotta ki rám a nyelvét. Megfogtam a nyelvét."Na mosd mond.HAH én nyertem!"-Tovább sétáltam a boldog párok között a büfés részhez.Leültem egy jónak tűnő asztalhoz.Kevin beért engem,az ölembe nyomva a malacomat.Leült velem szemben és rendelt kettőnknek vacsorát. Vidáman telt az evés mikor megszólalt az ismert csengőhang.Tudatában voltam vele hogy ez Kendall csengő hangja.Mutogattam Kevinnek hogy én itt sem vagyok.Furcsán nézett rám.Volt valami a nézésében ami nyugtalanítani kezdett.                                                                                                                             "Igen tessék,mondjad."-Felkelt az asztaltól és arrébb ment.Hallotávolságon kívűl került úgyhogy maradt a szájról olvasás."Nem láttam,fogalmam sincs merre lehet.Mikor tűnt el?"-Komoly arcot vágva felém fordult.Elszégyelltem magamat.A tányéromhoz fordultam úgy turkáltam a maradék vacsorámban.Majd olyan érzés töltött el amitől halálra rémültem.Lehunytam a szememet,a szék kartámlájába kapaszkodva erősen.Újból kinyitottam a szememet.Egy fokkal jobb volt.Enyhült a szédülésem de kezdett iszonyatosan melegem lenni.Az üres boros poharainkra esett a tekintetem.Rossz húzás volt."Hívlak amint tudok információval szolgálni,sok sikert a kereséséhez tesó.Csáó."-Hozzám sétált,viszont én már elindultam sietve a malaccal a kocsi felé."Állj meg azonnal!!Most mondott el Kendall mindent a telefonban.Normális vagy?!Hogy gondoltad a kórházból való elszökést?!!"-Elállta az utamat és megfogta a vállaimat.Esze ágában se volt elereszteni."Rosszul vagyok....vigyél vissza a házba...."-Lesütöttem a fejemet.Féltem a szemébe nézni azok után amit ma átéltünk.Mindennek vége a jókedvnek meg a bohóckodásnak is..Mostmár ő is tudja.

                                                                         ~~~~

Kendall szemszöge: A folyosón keltem fel ahol az éjjel elnyomott az álom.Az arcomba sütött a nap,sokat fintorogtam mire kinyíltak teljesen a szemeim."Buta nap." Rögtön Martina jutott az eszembe.Siettem a szobájához alig vártam hogy megölelhessem.Azt hittem rosszul látok a folyosó végéről.Két rendőr állt a szoba ajtaja előtt,Jamest közrefogva.Mi a csuda történt amíg én aludtam pár órácskát?? Odaköszöntem az uraknak egy jó reggeltet."Ön kicsoda?"-Kérdezte az egyik érzelemmentesen.Azt hittem,hogy viccelnek.James megrázta a fejét.Összezavartak,"Természetesen a felesége Martina,miért kérdezik?"-Kezdtem érezni valami nincs rendben."A fiatal úr azért telefonált mert a húga eltűnt.Mit tud erről mondani nekünk?"-Tátva maradt a szám."James ezek miről beszélnek?Mi a fene folyik itt megmondaná nekem valaki??"- Akadtam ki teljesen jogosan.James harapdálni kezdte a száját."Tudod kiderült pár dolog amig aludtál.Martina bátyja vagyok,és csak a családtagok lehetnek bent vele....te nem számítasz annak.Sajnálom."-Egy világ omlott bennem össze.Mégis minek várakoztam itt ha semmi értelme sem volt....."Oké.De ők mit keresnek itt."-A két egyenruhás férfira mutattam.James lenyomott a székbe.

"Miután megtudta a hírt,elszökött...azóta körözik a városban."-Jamest figyeltem mérgemben."Hogy lehettél ekkora tapló!!Most keresd is meg nekem.Ha meghal az a te lelkeden fog száradni csak szólok."-Mondtam mogorván.Képtelenség hogy ez történik.

                                                                           ~~~~

Kevin szemszöge: Egy dolgot nem árultam el Martinának,mégpedig azt hogy körözi őt a rendőrség.Ilyen állapotban lehet veszélyes lenne ha felizgatja magát.Vissza mentünk a tóparti házba.Kicsatoltam az övét majd a karjaimba vettem.Ugyanis kegyetlen lázgörcse volt.Szerintem magánál se volt.Felvittem nehézkesen a lépcsőn egészen a kádig.Levetkőztettem egy szál bugyira és melltartóra.Gyorsan megmosdattam a kád szélén hagyott ismeretlen tusfürdővel.Az se érdekelt ha férfi illatú volt.Lejjebb ment a láza,de továbbra is remegett.A kisasszony a frászt hozta rám.Lent kinyitottam a kanapét és megágyaztam sebesen,hogy letudjam oda fektetni.Igen egy szál fehérneműben hagytam,így is égett a láztól. "Mostmár jobban kéne lenned,hallasz engem? Nem akarom a mentőket vagy Kendallt rád hívni.Legyél erős és küzdjél nekem...."- Mellé feküdtem egy jeges pakolással amit a homlokára tettem. Egy halk nyöszörgés törte meg a csendet,kinyíltak Martina szemhéjai,"Ugye nem most fogok meghalni Kevin...."-Megráztam a fejemet."Dehogy fogsz,csak elkaptál egy kis betegséget ami a műtét utána megterhelő a szervezetednek."-Válaszoltam halkan.

(116.rész) Búcsúzás

Itt is van az újabb rész! :) 
Aláfestő zenének pedig indítsátok el ezt a videót.A könnyek garantáltak.Előre is sajnálom.Én is elsírtam magamat a végén....2 kommentet kérek és hozom a folytatást<3

James szemszöge:

Egy órája ülök Lili mellett a földön de nem akar semmi áron meghallgatni.Nagyot sóhajtva ismét bele kezdtem,"Lili ne csináld.Először is apud megöl ha megtudja mennyire megbántottalak,
másodszor pedig nem haragudhatsz rám hetekig.Lehet hogy még pár hétig mi fogunk rátok vigyázni.Akkor is ezt csinálnád velem?"-Mocorgást hallottam majd belekuporodott az ölembe.A kicsi hangján szólt,"Szeretlek James bácsi.Kisujj béke?"-Édesen felém mutatta a kezét.Összekulcsoltuk az ujjainkat."Kisujj eskü.Örülök hogy kibékültünk.Kérsz gumicukrot?"-Gondoltam megkoronázzuk a békülésünket.Erre Carlos lentről felkiabált elszúrva a varázslatos pillanatot,"Ideért Vivi! Gyertek le."-A hangjában is hallani lehetett mennyire megkönnyebült. Hiszen mostmár 3-an vagyunk a házban 2 gyerekre leosztva.

Lili sikongatni kezdett és sebesen leszaladt a lépcsőn.A cukros ajánlatomat is figyelmen kívül hagyta.Rá kellett szólnom,hogy óvatosabban."Nekem van elsőbbségem a köszöntésében kisasszony!!"-Túl késő volt.Átvette a szerepemet és agyon ölelgette Vivit mire én a lépcső aljához értem.Ott ácsorogtam a falnak támaszkodva.

"Hogy vagy hercegnő?Hallottam anyuval mi történt.Megvisel?"-Nagyra nőttek a szemeim.Engem észre se vesz."Tudjátok mit akkor én kint leszek a konyhában.Szóljatok ha szükség van rám." -Egy pillanatra se vettem magamra az ügyet,inkább volt vicces mint bosszantó.Megláttam a finom reggelit a konyhapulton.Azonnal elővettem egy tányért a szekrényből tele pakolva minden finommal.Kiültem a nappaliba tévét nézni miközben enni kezdtem.Valaki a hátam mögül kivette a kezemből az evőeszközt.Hátra fordítottam a fejemet.Hirtelen megcsókolt a lágy ajkaival."Tudom ki vagy.Ide ülsz mellém?Kéérlek"-Paskoltam meg az ülést magam mellett hatalmas mosollyal."Persze.Hogyan bírtok a picikkel? Lili nem borított még ki téged?"-Vivi nagyon is jól ismeri milyen bohócságokat képes művelni ha nem figyelünk oda rájuk akár két percre se.Megráztam a fejemet,egy nagy falatot harapva a palacsintából."Tegnap este lent tévéztünk Carlossal az esti fürdetés után,mikor álmosan Lili mellénk bújt a kanapén.És Yumára azt mondta hogy pofa be.Esküszöm nem mi tanítottuk meg rá!

Ma pedig Kendall pókemberes alsójában táncikált össze vissza.Cserébe sarokbüntit kapott 4 percre."-Magamhoz húztam szorosabban a barátnőmet.Annyira hiányzott az elmúlt hetekben.Sokat segített a szüleinek az üzletben ezért csak kevésszer tudtunk találkozni.Én addig igyekeztem eltölteni a szabadidőmet értelmes dolgokkal. Például Logannel leugrottunk a partra szörfözni másnap meg a srácokkal mentünk vidámparkba.Minden belefért a szórakozás címszóba...ezidáig.Mostmár a kórházi látogatás fog a rutinunkká válni azt hiszem.Bírom Martinát ne érts félre,de ez az egész rosszkor történt.Nemrég jöttem össze Vivivel és szeretném minden időmet vele tölteni,a gyerekvigyázás meg kórház mellett ennek egyszerűen lőttek.Viszont Lili őrűltködései mindenért kárpótolnak.

"Ti büntetést is kiszabtok?Ez nekem újdonság."-Levette a felsőjét a két mondat között,nekem pedig végig vándorolt a karcsú felső testén a szemem.Már bikini felsőben jött,így kihagyta az átöltözést.Megpöckölte az orromat amitől megráztam a fejemet.Rögtön ráfigyeltem.

"Csobbanjunk egyet,nagyon meleg lesz ma, a rádióban is bemondták.Hozom a kicsiket."-A mellkasomra nyomta a kezemet egy gyors szájra puszi erejéig.Türtőztetnem kellett magamat.Az ajkamba haraptam.Felszaladt az emeletre lehozni Kaydent és Lilit mert fent legóztak a szobájukban."Okés,addig átveszem a fürdőgatyámat meg viszek ki limonádét és fürdős matracokat!"-Kimentem a konyhába megcsinálni az üditőket,mindent felpakoltam egy tálcára.Ezek után a garázsból kihalásztam a medencés játékokat.Természetesen minden egy eldugott dobozban hevert.Nagyon macerás volt kiszedni mindent a papír dobozból.A hónom alá kaptam két fürdős matracot,a másik kezemmel pedig a karúszókat szorongattam.A kertbe kiérve,Kayden és Lili a medence szélén áztatták a lábacskáikat hangosan nevetgélve.Carlos már javában úszott,Vivin pedig egy rohadt szexi bikini volt.Képtelen voltam vissza fogni magamat.

"Carlos megfognád Kaydent?Vivivel van egy kis elintézni valóm."-Mindketten furcsán néztek rám.Megvontam egyszerűen a vállamat.Kihúztam őt a vízből be az üres házba."James hallasz?Mit kell elintéz.-"Kénytelen volt csendben maradni a csókunk közepette.Egyre hevesebb csókcsatába keveredtünk a falnak támaszkodva.Éreztem hogy képtelen nekem ellenállni.A bal kezem a fürdőmelltartójának a masnijához vándorolt.Sikerült egy húzással kibontanom.Vivi felsikoltott ijedtében."James mit művelsz?"-A bejárati ajtóban zörgött valaki a kulccsal majd bejutott több próbálkozás után.Kaján hanggal Logan odaszólt
nekünk."James ezt inkább a szobában kéne nem a kicsik szeme előtt!"-Ledobott egy üres táskát a fotelra,szusszanva egyet.Vivi igyekezett takarni magát amennyire csak tudta.A háta mögé mentem és visszakötöttem a masniját."Ne haragudj szívem,elkapott a hév.Őrjítően nézel ki Martina bikinijében.Most értettem meg igazán Kendallt.Már mióta próbálta nekem ezt elmondani de nem esett le."-Miközben ezt ecseteltem,vörös lett egészen az arca.Karon ütött játékosan.

Logan odajött hozzánk ivi vállát átkarolva,"Nyugodj meg csak a hőség beszél belőle.Kontroll alatt tudja általában tartani az érzéseit amit onnan lentről kap."-Gunyorosan rám villantott egy vigyort.Ekkor gondoltam jobban bele,hogy nem tudjuk Logan mégis miért jött vissza a kórházból.

"Logan?Kendallnek viszel be tiszta ruhákat?"-Kérdeztem mert egész reggel nem láttam itthon Kendallék házában este óta.Bólogatni kezdett,"Igen össze pakolok pár holmit neki meg magamnak is aztán indulok vissza a kórházba.Ma csinálják meg a tesztjeinket hogy tudunk-e Martinának donort adni."-Elhadarta egyben egy szuszra.Meglepődtem ezen.Egyedül én nem tudok a donoros dologról?Carlos allergiás a gyógyszerekre ezért őt alapból kizártuk.Félre toltam Vivit az útból,mikor felszaladtam Logan után a lépcsőn. A szekrényben kutakodott sietősen.Minden nagyobb ruhát és pulcsit félre dobott az ágyon.Ilyen melegben semmi hasznát nem vennék úgysem.

"Engem miért nem kértetek meg hogy Martina donora lehessek??Mit fogtok csinálni ha egyikőtök sem lesz megfelelő??Mond meg!!"-Teljesen kiakasztott ez a helyzet.Kitéptem a kezéből a táskát az ágyra dobva.Őt pedig a szekrénynek nyomtam."Teljesen rendben van ha egy mozizásról lemaradok veletek,de ennek komoly súlya van.Meg kell értened.Hadd menjek be én is....kérlek.Hátha tudok segíteni.A közös nyarunkat Vivivel úgyis bebuktuk."-Kaptam egy öklöst az állkapcsomhoz.Nagy szemekkel néztem le a haveromra aki egy fejjel alacsonyabb nálam,mégis megtudta ezt tenni velem.

"Ne azért akarj neki segíteni mert úgyis romokban van a nyarad.Ez hatalmas baromság még tőled is.Inkább maradj itthon babyszitterkedni a gyerkőcökre.Ehhez legalább értesz."-Ez fájt!Mindketten olyasmit mondtunk amit egy percig sem gondoltunk komolyan.

"Megyek veletek,vita lezárva."-Öt percnyi csend után segítettem bepakolni a ruhákat az utazós táskába.Logannek sikerült a fürdős cuccait összeszedegetni ezért azt is betettük.A vállamra kaptam a nehéz táskát.Három adagnyi ruhát gyömöszöltünk bele.A hátsó udvaron keresztül mentünk ki a kocsihoz.Vivi kimászott a medencéből hogy utánunk szaladhasson."Várjatok.James válthatnánk pár szót mielőtt elmentek?Fontos lenne."-Odaadtam Logannel mindent a kezeimből,hogy addig be tudjon pakolni a csomag tartóba."Tényleg siess.Egy óránk van a vizsgálatig.Muszáj időben odaérnünk."-Figyelmeztett Logan."Jólvan haver,felfogtam.Két perc és megyek."-Visszasétáltam a medencéhez.A szemem sarkából láttam,hogy Logan beült a kocsiba.Ott várakozott rám.

"Tesó sok sikert!Drukkolunk nektek."-Szólt Carlos nekem.Aprót bólintottam."Sikerülnie kell,különben elveszítjük."-Mire a jobbomra néztem Vivi sehol sem volt.Carlos az ajtó felé biccentett.Remek.Bementem a hátsó terasz ajtón.Először Lilinek mondtam rosszat most meg a saját barátnőmnek,még mi jöhet ezek után??
A konyhapult tövében találtam meg a szívemet.Teljesen elvolt kenődve a sminkje.Leültem mellé,magamhoz húzva a reszkető testét.Megpusziltam a haján."Tudod nem azt akartam mondani....de a halál is benne van a kimenetelben.Sajnálom."-Szorongatni kezdte a csuklómat,ahogy belém kapaszkodott.Egyre nehezebben vette a levegőt.Rossz volt őt így látnom leginkább a tehetetlenség miatt.

"Hé,nézz rám.Az orvosok azon vannak,hogy megmentsék Martinát.Vigyáznak rá."-Vivi kimászott az ölelésemből és rugdosni kezdte a szekrény oldalát,lelkileg túlságosan hatalmas teher hárul rá.A legjobb barátnője haldoklik.Közülünk ő fog a legtöbbet veszíteni.Nehéz lesz majd tovább folytatni a megszokott életünket ha ő már nem lesz köztünk.Utálok ebbe belegondolni.

"A doki azt mondta nekem a kórházban hogy nem fog segíteni neki semmilyen kezelés.Túl fiatal a szervezete."-Zokogott a vállamon.Carlos szerencsére bejött a házba valamiért.Kinyitotta a hűtőt egy hideg vizes palackot kivéve.Megfordulva összeért a tekintetünk.Tátogva mondtam neki,"Segíts mennem kell.Vedd át."-Fél perc se telt el,Vivi már Carlos karjaiban sírt én pedig kiszaladtam Loganhez.Fogalmam sem volt mi fog majd fogadni a kórházban.Mennyire romlott le Martina állapota?Meg lehet látogatni?-Ehhez hasonló kérdéseken agyaltam a kórházba menet.Egy idő után be kellett látnom,ez semmihez sem vezet.Hátra dőltem az ülésben kifele bámulva az ablakon.

Kendall szemszöge:

A Picim annyira nyugodtan aludt a dalolgatás után,ezért  simán le tudtam fektetni az ágyába én pedig a fotelba elhelyezkedtem egy kis tévét nézve.Olyan pár óra elteltével kopogtak a szoba ajtón.Frászt kaptam hogy a biztonságiak-e vagy sem.Szerencsére kaptam rögtön egy smst Logantől,hogy nyissam ki itt vannak Jamessel.Felkeltem és meglepődtem mikor egy fiatal nővér jött be velük együtt.

"Jónapot,sziasztok.Ezt a köntöst kellene mind a hármatoknak felvenni majd vért fogok venni.Ezután pedig 1-1 órára be kell feküdnötök egy kórterembe ahol infúzión megkapjátok a tesztanyagot és megcsináljuk a gyors tesztet.Rendben?"-Nézett minket kedvesen.James elvette tőle a  kék kórházi hálóingeket.Hamar át is vedlettünk.Kicsit kényelmetlen volt mert tényleg hátul kivágott volt az egész.De muszáj volt.A nővér leültetett minket a kanapéra és egyesével vért vett tőlünk.Mire Jameshez ért,teljesen megszeppent a fiú."Tudja mit,én inkább visszalépek."-Kiszaladt a folyosóra.Nekem kellett visszahoznom a szobába."James nagy vagy már,ne félj egy tűtől ami megmenthetné Martinát.Kérlek...."-Szinte könyörögtem neki addigra.Sóhajtott egyet,tudta mennyire igazam van.Miután ezen túlestünk,megittunk egy pohárnyi kék löttyöt és befeküdtünk az ágyba,a tesztet várva. Elsőként én kerültem sorra.Az egészből a nővérre való mosolyom maradt meg.A többie az teljes homály.

Minden nehézség nélkül megcsinálták a tesztemet,azonban Logan a tesztanyagtól rosszul lett ezért lekellett a dokiknak venniük a megfelelő donor listáról.James maradt utolsóként,meglepetésemre az iménti tű iszonyától függetlenül szó nélkül tűrte a vizsgálatot.Elkezdtem a plafon bámulni,ahogy Martinán jártak a gondolataim.Valamelyik szobában most ő is a plafont nézheti és kettőnkön gondolkozik.Este ugyanis kijelentette,hogy jobb lesz ha szépen elhagyom és keresek egy tökéletes anyukát a gyerekeinknek aki nem rákos és nem is haldoklik mint ő.Engem meg sem kérdezett mit szeretnék.Mivan ha én a nehezebb utat választom és segítek neki meggyógyulni??Szegénykém teljesen feladta.Muszáj lesz tennem valamit.
                                                                        ~~~~~
"Köszönöm az együttműködéseteket.Az eredményeket pár órán belül fogjuk tudni megmondani."-Mindent a tálcára pakolt,a vesetálba pedig a maradék tiszta tűket tette.Logan a fotelban ült unatkozva,ezért ő nyitott neki ajtót."Mi köszönjük!"-Mondta kifele menet.Mind a hárman kimentünk friss levegőt szívni.Egymás társaságában sétáltunk végig a hosszú zöld,barátságtalan folyosón.A nyugalmat egy nővérhívó gomb zavarta meg.Hangosan pittyegni kezdett a riasztó a nővér pultban."Hozzanak egy ampullányi tetranazolt!!Nagyon heves rosszulléte van a fiatal hölgynek!!"-Kiabálta az egyik orvos kihajolva a szobából.Két nővér azonnal intézkedett.Tovább sétáltunk lassan.James váratlanul oldalba bökött."Ne kapj frászt,de az nem pont Martina szobája...?"-Egymásra néztünk falfehéren."Sajnos de....srácok én ebbe bele fogok fáradni..."-Otthagyva a srácokat,a 213as szobába siettem.

Elállták az utamat az orvosok és nővérek.Elkiabáltam magamat."ENGEDJENEK BE!!!A FELESÉGEM...."-Ezek után olyat tettem amit még soha,végig verekedtem magam az orvosok között az ágyig.Sikerült megfognom a Picim kezét aki fehér arccal,fáradt szemekkel görnyedt a hányós lavór fölé.Folyton azt suttogta,hogy neki ez nem megy.Feladja.Bárcsak bízna magában....

"Mit adtak be neki amitől ennyire rosszul van??!!Megkéne gyógyítaniuk!!Most cseppet sem néz ki jól!!!"-Kiabáltam teli torokból az ott levő orvosokkal akiknek tátva maradt a szájuk.Mindenki engem nézett.Az érdekelt a legkevésbé abban a pillanatban.Lerúgtam magamról a belebújós cipőmet és bemásztam hozzá az ágyba.Az ölembe húztam,hátulról átkarolva a derekánál.A kezeiért nyúltam.Gyengén a nyitott kézfejembe helyezte a kezeit."haza.....menjünk..jó?"-Többet nem tudott kibökni."Meg kell várni az eredményeket.Most adtunk vért a nővérnek.Hunyd le szépen a szemed."-Mondtam neki lágyan,a kézfejét simogatva lassan.Mindenki félre állt az ágytól."Köszönöm."-Suttogtam halkan a személyzetnek.Tisztában voltam a veszéllyel hogy nem vagyok steril,lehet pont én fogom megölni egy baktériummal ami számomra ártalmatlan neki viszont halálos méregnek számít.Éreztem ahogy ellazul a testemnek dőlve.Valami csöpögni kezdett a kézfejemre.A szeméhez érve éreztem a meleg könnycseppeket a puha arcán.Csukva voltak a szemei,mégis sírt.Letöröltem a hüvelykujjamal a frissen kicsorduló könnyeit."Tudod mi jelent meg a szemeim előtt?Amikor elmentünk az első randinkra.Egész nap a vidámparkban bohóckodtunk,azután elvittél a mamádék kertjébe piknikezni.Iszonyatosan aranyos volt."-Mondta rekedten.Rendesen megmosolyogtatott az emléke annak a napnak.Olyan önfeledten tudtuk élvezni egymás társaságát,végevethetetlennek tűnt a vele töltött idő.

"Fiatalember most kaptam az értesítést hogy találtak donort a feleségének.Azonnal indulnunk kell.Tessék kint várakozni."-Vissza csöppentem hirtelen a jelenbe.Megértve teljesen a dolgot,belebújtam a cipőmbe miután kikeltem Martina ágyából.Hanyatt fekve bámulta megint a plafont.Rám se nézett.Ereje se volt hozzá.
Legszívesebben azon nyomban csókot nyomtam volna a szájára de megvoltak kötve a kezeim ezügyben.Fájó szívvel de kimentem a nyüzsgő folyosóra.A falnak dőlve lecsúsztam a földre.A fejemet a tenyerembe ejtve."Miért kell ennek megtörténnie?!!"-Kiabáltam fájdalmasan.Logan és James azonnal a segítségemre szaladtak.Vigasztalni akartak csakhogy itt már nem érünk el vele semmit."Elviszik egy másik kórházba ami 2 órányira van tőlünk....m...megcsinálják neki az életmentő műtétet.A kórház kapott donort."-Küszködtem a könnyeimmel ezúttal én is.A karomba töröltem az arcomat.Feltápászkodtam a földről.
Pontosan akkor nyílt ki az ajtó.Kilépett rajtam életem szerelme.A bal kezébe infúzió volt bekötve.Felöltöztették kabátba,gondolom a megfázás kivédése érdekében.

(a lap tetején levő videóban a zene 2:52-től ide való ha nagyon meghatóan szeretnétek végig olvasni innentől kezdve a maradék sorokat :) )

Könnyezve figyeltem a fáradt tekintetét.Ekkor értettem meg úgy igazán a helyzetet.Ő igenis harcol magáért és a kis családunkért,csak a maga módján.Soha nem lenne képes feladni a küzdelmet főleg nem egy betegséggel szemben.Darabokra tört a szivem."Jobb lesz ha sietnek,minden perc számít mostantól kezdve."-Parancsolta szigorúan az egyik nővér.Megjelent közben két mentős kolléga is."A hölgyet kell szállítani ugye?"-Kérdeztek rá."Igen máris amint elköszöntek egymástól."-Miért beszélnek így rólunk?Martina elengedte magát és odabújt hozzám egy szoros ölelésért."Hiányozni fogsz nagyon...."-Suttogta halkan a fülembe.Nem,nem nem!Kizárt,hogy nem látom többet.Szükségem van rá minden porcikámmal.Szótlanul álltunk egymást ölelve a folyosón.Sírni kezdtem rendesen addigra én is.Jamesék együttérzően néztek minket.

"Utolsó pillanat,vinnünk kell a hölgyet ne haragudjatok."-Félbe szakítottak minket a mentősök."Szeretlek,gondolj erre mielőtt elaltatnak.Kérlek...."-Fájt ezt kimondanom.Elhúztak minket egymástól és végig kellett néznem ahogy elsétált teljesen legyengülve a folyosón az infúziós állványt szorongatva.James megölelt hirtelen."Erős lány,ki fogja bírni.Bízz benne.Ő egy igazi kis harcos."-Tette hozzá Logan...