(106.rész) Visszanyert emlékek

Szerintem nem lett jó ez a rész annyira.Vagy csak túl sokszor olvastam át újra és újra ;) 

Szép estét,jó olvasást! 

(Min. 2 komment után hozom az új részt.Ó és a rész végén szavazni is tudtok mennyire tetszett a rész) 

Vivi szemszöge:

Vissza trappoltam Jamesék szobájába.Hogy volt képe szétkürtölni hogy mégis mit csináltunk kettesben az éjszaka! Ez szemét húzás volt tőle. Igenis mérges vagyok rá. A komód mellett állva körbe néztem a szobában. A takaróink az ágytól balra voltak a földön egy kupacban.A paplan gyűrött volt.Leültem az ágyra gondolkozni.Beugrott egy fontos információ amitől feszült lettem...James volt az első nekem....vajon ő már volt mással előttem?Ezt nagyon elszúrtuk. Nem így akarnék emlékezni az első alkalomra.Bambán bámultam magam elé,még mindig egy szál takaró volt csak a testem körül.Per pillanat ez izgatott a legkevésbé.

"Bejöhetek?Én vagyok az...."-Szólt halkan,mintha fel lett volna készülve rá,hogy leordítom a fejét.Szerencséjére nem volt erőm hozzá."Felőlem gyere..."-Sóhajtottam és felnéztem Jamesre.Komoly volt a tekintete és láthatóan feszengett előttem."Ami az este történt,életem legszebb estéje volt.Minden tagadás nélkül. Bocsánat hogy elszóltam magamat Kendall előtt,de mi is megbeszéljük az ilyen eseményeket.Mármint nem a részleteit csak,hogy megtörtént."- Mondta és helyet foglalt mellettem.Először a combomon éreztem a kezét ahogy súrolta a takarót a keze,majd összekulcsolta a kezeinket."Neked milyen volt az este?"- Kérdezte csillogó,szerelmes szemekkel. Most mond meg,nem aranyos? Dehogynem.Viszont egy részem akkor is mérges rá attól még.

"Öm...nem tudom hogy mondjam el.Én még sohasem voltam ÚGY fiúval.Te már biztos sok lánnyal voltál együtt.Hiszen a suliban is ragadnak rád a csajok."- Hajtottam le a fejemet.Megfogta a mutatóujjával az államat és felemelte. Összeért a tekintetünk."Te voltál az első és örülök hogy veled tettem meg."- Egyre közelebb hajolt,míg az ajkai a számhoz nem értek. Lágyan megcsókolt majd elhúzódott megtörve a pillanatot.Lassan kinyitottam a szememet.Hihetetlenül gyengéden tud csókolni. Ezen gondolkozva rendesen égni kezdett a fejem.

"De ha nem akarsz velem lenni elfogadom azt is.Habár bele telik majd egy kis időbe mire kiheverlek."-Ábrándozott a gondolataival.Megráztam a fejemet,magam sem tudtam miért tagadom az érzéseimet James iránt.Mind a ketten bejövünk egymásnak.Rendes srác és vigyázna rám.Itt áll az orrom előtt. Ha híresek lesznek,bármelyik lány ölne egy ilyen esélyért ami most nekem adatott meg.Igent mondjak vagy se....Behunytam a szememet majd odabújtam hozzá."Próbáljuk meg.De ígérd meg hogy nem csalsz meg egy lánnyal sem,még ha szebbek nálam akkor sem.Nem szeretnék egy össze tört szívet magamnak."-Vallottam be őszintén.

"A tenyeremen foglak hordozni.De most....jobb ötletem van."- Hanyatt döntött az ágyon.Alkarján támaszkodva simogatta az arcomat,fölém tornyosulva.Helyes ezt csinálnunk? Kendallék szinte a másik szobában vannak. Ráadásul reggeli van és este óta egy falatot sem ettem.A nyakamat kezdte puszilgatni gyengéden.Erőt vettem magamon.Kiszabadítottam a kezem és a mellkasára tettem őket hogy letoljam magamról a nehéz testét. Az oldalára dőlt és csendben figyelt ahogy felültem az ágyban."Én most inkább átöltöznék és reggeliznék. Nem kell mindig AZT csinálni."- Fordultam be a fürdőszobába.James kuncogni kezdett,megállt az ajtóban."Szerintem rossz helyen vagy.Itt nem fogsz ruhát találni magadnak."- Nézett rajtam végig tetőtől talpig.Félre toltam az ajtóból." Lent találkozunk.Farkas éhes vagyok."- Átmentem a mi szobánkba.

A kilincsen volt már a kezem,amikor sírást hallottam bentről. Majd nem sokkal később Kendall nyugtató hangját.Leültem kint az ajtóban és vártam.Egy idősebb házaspár elhaladt a folyosón és egy fejrázás kíséretében ide szóltak."Ezek a mai fiatalok. Nem bírják ki alkohol nélkül.Biztos itt aludt az éjszaka."-"Hagyjanak békén. Nem aludtam itt..."-Feleslegesnek találtam a magyarázatot.Úgysem hitték volna el.Unalmamban kihallgattam Martináékat.

Martina szemszöge:

Egy pillanatig tartott csak a nyugalmam.Hátrálni kezdtem tőle ameddig bele nem ütköztem a falba a hátammal. Kendall áthelyezte a testsúlyát a jobbik lábára,csoda hogy meg bír egyáltalán állni.Sajnálkozva nézett rám,utáltam ezt.Engem nem kell sajnálni.Elég rosszat tettem így is."Baby mi történt a rémálmodban?"-Vonta fel a szemöldökét.Engem figyelt.

Ő még nem tud Loganről. Letöröltem a kezemmel a kicsorduló könnyeimet és kiböktem gyorsan.Hátha úgy kevésbé töröm össze a szívét."Azt álmodtam,hogy megcsaltalak egy fekete hajú sráccal.Szerintem Logan volt az."- Csendben vártam a válaszát. Felemelte a kezét és azt hittem meg akar ütni.Azonban semmi nem ez történt. Az állához emelte a kezét hogy megvakarja a borostás állát mielőtt válaszra nyitotta a száját.
"Tudom,hogy megcsaltál pár csókkal de nem feküdtetek le szerencsére.És azt is hogy a hátam mögött műveltétek mindezt."-Mondta érzelem mentesen.Most haragszik rám vagy sem?Jó lenne tudni.

"Az nem lehet..én is csak most láttam az álmaimban.Te pedig ott se voltál!"-Kötöttem bele az előbbi mondatába.Hogyan tudna bármiről is ha nem is volt részese az egésznek.Logannel eltitkoltuk .Óóó szóval ezért emlékszem Loganra olyan jól.

"Képzeld el,Logan elmondta nekem.A baleset előtti dolgokról igenis sokat tudnék mesélni.Csak téged lehet nem érdekelne. James szerint is veszett ügy az egész.Nem is próbálkozol vissza emlékezni mink volt régen.Azt se értem én miért reménykedek még mindig.Lehet örökre így maradsz."- Röhögte el magát keservében.Szipogtam egyet a sírástól.Miért mondja ezeket??

"Ez nem is igaz!!M...miket tudsz kettőnkről?"- Kiabáltam most már én is vele együtt.

Kendall szemsöge:
(aki esetleg nem az első résztől olvassa a blogot az röviden megtudja mi is történt velük eddig ;) )



"Utáltam a matekot,te segítettél feljebb húzni a jegyeimet. Összejöttünk nem sokkal később,a szüleid nem nagyon örültek nekünk.Sokszor nálunk aludtál. Ott voltam támaszként neked mikor apud megverte az anyukádat!!De akkor sem hagytalak el amikor terhes lettél Lilivel!!És azt is jól tudom hogy bántottak a többiek téged a suliban.Ashley volt a fő bántalmazód és véletlen megcsókoltam. Aznap James csúnyán behúzott nekem érte. Nehezen de vissza nyertem a bizalmadat. Próbáltalak megvédeni téged....mindig....és volt már egyszer amnéziád.....emlékszel Lindseyre? Az exem. Ott aludt nálunk egy hétig és folyamatosan ment a cica harc köztetek.Az egyik este sokat ittunk és smároltunk Lili szobájában. Te ránk nyitottál és a dulakodás közben beverted a fejedet a szekrény sarkába.Nem emlékeztél ránk. Közben felbukkant Márk,aki pedig a te exed. És azt hitted vele vagy együtt....engem hittél Márknak.Elszöktél,de Carlos egy kávézóban megtalált téged és haza hozott.És szintén Carlostól tudtad meg hogy Lili a kislányod. Másnap el akartál repülni vele együtt Márkhoz Floridába. De időben megállított minket Lili és aznap a repülőtéren vissza kaptalak téged és az emlékeidet......"- Nagyot nyelve próbáltam folytatni.Nehezemre esett.Látta a szemeimben hogy feladtam.

"NÉZZ a szemembe babám KÉRLEK. Emlékezz.Emlékezz hogy ki vagyok....én vagyok a férjed akibe még a gimiben bele zúgtál........"- Reménykedve mondtam ki az utolsó mondatokat.Felvállalom mennyiszer bántottam,törtem össze a szívét. Viszont annál többször  mentettem meg a lelkét az össze töréstől. Szükségem van rá,és neki is szüksége van rám. Ebben ezer százalékig biztos vagyok.

Odalépett hozzám és lábujjhegyre állva megfogta az arcomat.A szememet fürkészte. "Félek emlékezni..."-Mondta ki végre először.A nyakamba borulva zokogott tovább."Shh én vagyok az,én vagyok az...."- Suttogtam neki."Olyan kimerítő volt hogy nem beszélhettem neked erről."

"Miért nem mondtad el ezt eddig nekem?Tudod mennyire szenvedtem!Tudod mennyire fájt hogy nem emlékszem az emlékekre amiket az évek során átéltem,átéltünk...Ez nem volt fair tőled!És az sem hogy azt hazudtátok Logannel jártam."-Magamhoz húztam amennyire csak tudtam.Végre átölelhetem úgy ahogy régen tettem.A karjaim szorosan átölelték a derekát,a feje a szívemen pihent és egyikőnk sem akart elhúzódni.Ezekben a pillanatokban megszűnt létezni a világ körülöttünk. Csak ő volt és én.Vissza kaptam a drága feleségemet.

"Az egész arra ment ki,hogy megvédjünk! Ha mindent elmondtam volna neked még aznap a kórházban,sokkot kaptál volna!!És van egy kis dolog amiről egyedül csak Vivien tud...."-Próbáltam a helyes irányba terelni a veszekedést.Keresztbe fonta a kezét és úgy méregetett dühösen.

"Mégis mi az a titok amiről csak a legjobb barátnőm tud??"-Elmeséltem neki hát a történetet :

Aznap amikor haza engedték Martinát,az apja a kórház előtt várt rám. Vörös,dühöngő tekintettel. Ökölbe szorított kézzel.Elsétáltam volna mellette mint aki észre sem vette,csakhogy megfogott a karomnál fogva és félre húzott a hátsó parkolóba.James hátra nézett rám,de megráztam a fejemet és Martina felé biccentettem a fejemet. Tudta,hogy elintézem egyedül az ügyet.Hazavitték Martinát míg én vártam a sorsomra.

"Jó napot uram.Rég láttuk egymást."-Kezdtem volna bele egy barátságos beszélgetésbe.Neki erről más elképzelései voltak.Megfogta a pólóm nyakát és az arcához húzott. Centikre voltam a villámokat szóró tekintetétől.Bátornak kellett lennem,csak nem fog ki rajtam egy apuka.Ugyan.

"Velem ne jópofizzál megértetted??! Azért jöttem,hogy szállj le a lányomról.Amióta veled van,csak a baj van vele.Megint kórházba juttattad.Mond,szándékosan csinálod?"- Köpött az arcomba.Nagyot nyeltem.

"Nézze szeretem a lányát és vigyázok rá. Nem az én hibám hogy annyi részeg sofőr van az utakon és balesetet okoznak!! Közöm se volt hozzá!"- Szóltam vissza elveszítve a türelmemet és a kedvességemet. Nem érdemli meg egy percig sem.Én próbáltam vele szót érteni,ha így nem megy csinálom a nehezebb úton.

"Add ide a jegygyűrűdet.Eladom. Nem lesz már rá szükséged úgysem."- Nyúlt volna a kezemért,azonban szemfüles voltam és behúztam neki.Belefájdult a kézfejem is.Meg kellett ráznom hogy kimenjen belőle a zsibbadás. Ekkor egy váratlan pillanatban gyomrom vágott és ott hagyott a parkoló betonján feküdve."Menjen a fenébe!!"- Kiabáltam utána ha egyáltalán meghallotta....

Nagyot sóhajtva felhúztam a pólómat és megmutattam neki azt a foltot amit az apjától szereztem.

Martina szemszöge:

"Ez....örökre ilyen marad?"-Tátva maradt a szája ahogy végig simította rajta az ujját.Aprót bólintottam."Sajnos igen.Ellenben minden nap emlékeztet rá,hogy kiálltam érted és a szerelmünkért.Egy ilyen kis apró folt meg se kottyan nekem."- Vonta meg a vállát könnyedén vigyorogva egy nagyot.Hason ütöttem játékosan."Ezzel nem illik viccelődni. Mi van ha teljesen össze vert volna??"-Torzult el az arca ahogy elképzelte a szemei előtt a rosszabb kimenetelt.Magamhoz öleltem.

"Egy dologban biztos vagyok.Nem mehetsz az apád közelébe többet. Egyedül anyukád adta az áldását ránk,ő nem."-Hallani lehetett a hangjában mennyire szomorú amiért erről kell beszélnünk.Bele kapaszkodtam a pólójába hogy magamhoz húzhassam a testét. "Már mióta meg akartam ezt tenni."-Lábujjhegyre emelkedtem és lehunyt szemmel megcsókoltam. A nyamvadt pillangók felébredtek egy szempillantás alatt a gyomromban.Emlékek nélkül is szárnyalt a fantáziám ha csak rá néztem.

"A...Akkor mi most megint együtt vagyunk?Mármint együtt együtt?"-Dadogta Kendall még mindig ámuldozva. Az ajkamba harapva bólintottam.Egy óriási vigyor ült ki az arcára,örült mint egy kisgyerek a cukorkának.

Ugrottunk egyet mindketten egy kintről jövő hapcitól. "Bocsi srácok!!Végeztetek?Egy szál takaróban itt ülni a folyosón nem egy leány álom!!"- Röhögni kezdett Vivi. Megráztam a fejemet mosolyogva.Kinyitottam neki az ajtót.Felállt,kinyújtózkodva egy nagyot."Gratula hogy újra együtt vagytok. Megyünk kajálni ugye?"- Becipelte a nehéz bőröndjét a fürdőszobába. Én még indulás előtt szóltam neki,hogy ez kicsit túlzás az a mennyiségű ruha amit bepakolt magának 4 napra!Kendallel felöltöztünk és készen voltunk mire Vivi kicsípte magát. "Olyan aranyosak vagytok együtt még mindig."-Olvadozott amint meglátott minket.Kendall összekulcsolta ugyanis a kezemet a sajátjával. "Köszönjük."- Bólintott rá Kendall.

Leérkezve az ebédlőbe,alig maradt reggeli közel 10 óra fele.Elszomorodtam mert sokat akartam enni.Tele tettem így is a tányéromat és leültem Kendall mellé.Carlos,James és Vivi velünk szemben ültek,Kendall a jobb oldalamon míg Logan a balomon.Apró beszélgetések folytak csak.Semmi különös.Egész addig míg meg nem éreztem Logan szemeit rajtam. Minek bámul? Egy könnyed mozdulattal bokán rúgtam az asztal alatt. Felnyögött halkan fájdalmában. Carlosra meredt a tekintette azonnal.Tényleg azt hiszi,hogy Carlos csinálta?Ne már... Az asztalra dőlve kérdezte tőle, "Haver nem a játszótéren vagyunk,nem kell rugdosni a lábamat."- Vissza dőlt a székébe és tovább evett. "Nem is csináltam semmit!Tuti Martina volt.Ez az ő szokása."-Védte magát Carlos.Sietve teletömtem a számat joghurttal.Így képtelen vagyok válaszolni neki. Mindenki az asztalnál engem figyelt.Nem zavartattam magamat.Már megszoktam.

"Ő nem rúgna bokán mert szeret,ugye szívem?"-Közelebb csúszott a székével és megcsókolt.Kikerekedtek a szemeim és majdnem kiköptem az ételt a számból.Szerencsém hogy szájra puszi volt! Eltakartam az arcomat zavaromban. Éreztem ahogy vörösödök egyre jobban."Khmm."- Szólt Kendall hozzám és hülye pofákat vágott.Mit művelnek ezek. Dilibogyót ettek vacsorára esetleg?

Nagyon röhögtünk mindannyian rajta.Belekortyoltam a kávémba."Ú valaki kettő vasat tart a tűzben."- Suttogta a fülembe a férjem.Meg kell szoknom,az egy biztos.Kiköptem a kávét meghallva ezt és kiszaladtam a hallba."Ez nagyon ciki volt.Te jó ég...."-A falnak dőlve ki és beszívtam a levegőt lassan,hogy lenyugodjak.James kijött hozzám."Hé jól vagy?Miért olyan nagy baj hogy Logan megcsókolt? Hiszen tudod együtt jártok."-Etetett a régi mesével,de már nem vagyok amnéziás.

"Mindent tudok,hagyd abba!"-Félre löktem az utamból.Ki mondta hogy most ölelgetni kell?Senki. James szája tátva maradt.Megráztam a fejemet és felszaladtam a szobánkba.Túl bonyolult kezd minden lenni,ez nagyon sok nekem.Szokásosan menekülő üzem módba kapcsolt át az agyam. Előhúztam a bőröndömet az ágy alól és mindent bele dobáltam.Kendall cuccait is bele gyömöszöltem. Szinte csak ráülve tudtam össze cipzárazni annyira tele volt ruhával.Bezártam a szobát és lementem a lifttel a hallba.Haza akartam menni.Egy percig sem gondolkodtam az itt maradáson.

Logan szemszöge: 

Az volt megbeszélve hogy együtt vagyunk Martinával akkor most mégis mi van?Megcsókoltam őt reggeli közben és elszaladt.Ki érti ezt. Tovább ettünk,egyedül James szaladt utána,megnézni jól van-e.

"Logan az a csók rosszkor történt meg,már mindenre emlékszik.Hagyd őt békén,ő az enyém."- Figyelmeztetett Kendall.Az nem lehet!! Reggel még a nevemet is alig bírta megjegyezni...Ledobtam a tányérra a villámat és kimentem szívni egy kis friss levegőt a hotel elé.Volt ott egy pad,úgyhogy leültem. El kell felejtenem Martinát,bármibe is kerül.Az összes kis apró emlékkel együtt. Amint ezen kattogott az agyam,egy ismerős papucsot láttam meg a betonon elmenni előttem. Felnézve egy szőke lányt láttam hátulról,maga után húzva egy nehéz bőröndöt. Felkeltem,hogy segítsek." Tessék."- Emeltem be a taxiba a bőröndjét.

Egymásra tekintve mindketten lefagytunk. "Ne mondj semmit jó?Így is össze vagyok zavarodva."- Mesélte halkan. Meggondolva,inkább kivettem a bőröndjét. Megfogtam a kezét és leültem vele a padra ahol eddig egyedül ültem."Csücsülj le.Most szépen mindent elmondasz nekem. Beleértve azt is,hogy miért akarsz meglépni megint.És ígérem távol tartom magamat tőled.Semmi csók vagy ilyesmi."- Bohóckodta el a végét.Lebiggyesztettem a számat."Azért egy ölelés még belefér?"-Meg kellett valakit ölelnem különben sírtam volna.

"Bármikor."-Kitárta aranyosan a karjait és odabújtam hozzá.Kezdem megérteni,hogy csak barátok lehetünk. De ha csak barátként marad velem,az is sokat jelent.

Kendall szemszöge:

"Sh!!Carlos maradj itt,ha kimész megszakítod a beszélgetésüket."-Vissza rántottam Carlost a pólójánál fogva magam mellé.A recepció melletti óriási cserepes növény mögött bújtunk el mind a hárman.Bűntudatom volt amiért leskelődünk Martina után.Végülis James ötlete volt! Sokat nem értettünk abból,hogy mi is lehet a beszédük tárgya,viszont megnyugodtam mikor láttam,hogy Logan csak egy mackó ölelést adott Martinának.
Azzal semmi bajom ha jó barátok és támaszt nyújtanak egymásnak,de nem csinálhatnak semmit a hátam mögött.

"Jössz Logannek egyel,vissza tartotta Martinát a haza repüléstő."-Szólt közbe James.Észre se vettük a vita közepette,hogy Martina és Logan egymás ölelve jönnek felénk.Neki dőltem aprót köhögve a recepciós pultnak mintha nem is csináltunk volna semmit."Carlos hagyd abba az ötletelgetést!Jönnek!"-Ezzel szemben mindketten hadoválni kezdtek.Itt buktunk le. "Lehet,hogy az újabb titkos találkát beszélik meg éppen."-Nem tudott volna okosabbat mondani?