2017. március 12., vasárnap

(107.rész) Helikopter&Szörf

Olyan furcsa mégis jó érzés,ahogy a történet karakterei szinte az életünk részei lettek.Pedig a lányok személyiség jegyei mind a fejemben születtek meg és nem is valósak.Mégis életre keltek és ezt öröm látni. 
Személyes véleményem szerint ez lett az eddig legjob rész amit valaha sikerült írnom!! Jó olvasást :)) 

"Jössz Logannek egyel,vissza tartotta Martinát a haza repüléstől."-Szólt közbe James.Észre se vettük a vita közepette,hogy Martina és Logan egymás ölelve jönnek felénk.Neki dőltem aprót köhögve a recepciós pultnak mintha nem is csináltunk volna semmit."Carlos hagyd abba az ötletelgetést!Jönnek!"-Ezzel szemben mindketten hadoválni kezdtek.Itt buktunk le. "Lehet,hogy az újabb titkos találkát beszélik meg éppen."-Nem tudott volna okosabbat mondani?

Martina szemszöge: 

Kint a padon ülve elmeséltem Logannek azt hogy vele álmodtam és sírva keltem fel belőle.Ő pedig  leszögezte,hogy Kendall kérésére távol kell tartanunk magunkat egymástól.Mert nagyon kiborult miatta a múltkor is  és nem akarja megint átélni a történteket.

"Akkor ezt megbeszéltük,de meg kell kérdeznem....van még valami ami bánt?"-A szemeimet fürkészte,válaszra várva.Lehajtottam a fejemet.Idegességemben piszkáltam az ujjaimat mire nehezen szóhoz jutottam. "A baleset előtti percekben Kendallel a telefonon egy filmről vitatkoztunk,a...amit forgatni fogtok.Gondolom tudod ki kapta a legtöbb csókolózós jelenetet.Kicsit sem nyugtat meg a gondolat hogy mást fog csókolgatni helyettem.Mi lesz ha beleszeret abba a lányba?"-Mondtam félve.Nem akarom újra elveszteni,nem élném túl. Megfogta a kezemet és lágyan megszorította. "Héé,mind a 3-an ott leszünk amikor azokat a jeleneteket fogják forgatni.Vigyázunk majd rá. Bízz bennünk. Most pedig mosolyt fel hercegnő. Menjünk vissza a többiekhez.Ne nevess de kukkolnak minket a növény mögül."- Sunyin mosolyogva a hátam mögé pillantottam és megláttam Jamest meg Carlost a recepciós pultnál. Oldalba böktem Logant."Ezek annyira hülyék."- Ráztam a fejemet.Hihetetlen,hogy egy percre se tudnak minket egyedül hagyni.

"Nekem nem kell mondanod,velük dolgozom napi szinten."-Ezen mindketten jót nevettünk.Bementünk a hotelba és Kendall maga mellé húzott rögtön.Átölelt a derekamnál fogva.."Ma este megyünk haza srácok.Addig beszerveztem két programot.Találkozzunk ugyanitt 10 perc múlva.Rendben?"-Mondta mindenkinek,bólogattunk hogy megértettük és benne vagyunk.Bármi is legyen az a program.Mire felnéztem a többiek ott sem voltak. Egyedül Kendall állt mellettem."Indulhatunk?"-"Menjünk,de mégis hova?Kiváncsi vagyok."- Kérdeztem hogy húzzam az agyát.Tudom hogy nem szereti elmondani a meglepetéseket én viszont tudni akartam."Majd meglátod Picim."-Lehajolt hogy arcon pusziljon majd felmentünk a szobánkba.Ameddig Kendall leült tévét nézni,addig átöltöztem valami kényelmesbe.Azon gondolkoztam egész végig,hova visz majd minket.
                                                                             ~~~~
A bérelt kocsiból kiszálltunk mindannyian.Jobbomra nézve láttam ahogy az újdonsült pár kézen fogva sétál egymás mellett.Elmosolyodva belecsúsztattam a kezemet Kendall tenyerébe.Véletlen elrántotta a kezét,aztán rájött,hogy mit is csinált és összekulcsolta a kezeinket."Bocsi Picim,tudod a fránya megszokás.Nem fordul elő többször."- Lóbáltuk a kezünket amint tovább sétáltunk.Befordultunk egy tágas utcába ahol egy nagy tér tárult a szemünk elé.Görcsbe rándult a gyomrom. Utálom a repülést és a magasságot.Tériszonyom van.Kizárt,hogy felülök egy helikopterre!

"Ó haver ez nagyon király!!Hogyan tudtad elintézni? Én is próbálkoztam de foglalt volt az összes időpont."- Mondta csalódottan Carlos majd megörült a helikopterezésnek mint egy kisgyerek.Igen gondolhattam volna hogy a fiúkból ezt fogja kiváltani.Legalább ők lelkesednek érte ellenben velem.Szerintem Kendall érezte amint izzadni kezdett a tenyerem.Kaptam egy kis kéz szorítást.Lenézett rám."Minden rendben lesz,a pilóta megengedte hogy az ölembe ülhess.Tudja hogy félsz a magasban.Azt mondta semmi akadálya"-Ez most nyugtatgatás akart lenni? Mert cseppet sem hangzott úgy!És a hasamban levő görcs csak szorosabb lett. Felénk tartott egy 40 év körüli pasas. A srácokkal lepacsizott,Vivi meg én bemutatkoztunk neki.

"Üdv mindenkinek,készen álltok?Ki akar repülni?"- Tette fel a költői kérdést összecsapva a tenyerét.Őszintén szólva inkább mentem volna kajakozni vagy szörfözni mintsem fel a felhők közé.De nem volt mit tenni,Kendall arca csak úgy ragyogott az izgatottságtól. Ha ezt akarja,nem állok az útjába és megpróbálom legyőzni a félelmemet.Maximum az ölébe hányok.Hé! Előre szóltam neki,hogy nem viselem jól a repülést. Pár perccel később kinyitották a helikopter ajtaját és bemásztunk sorjában.James természetesen Vivi mellett ült,én Kendall ölében.Carlos és Logan addig elől kaptak helyet.A pilóta becsukta az ajtókat és beszállt.Beindultak a propellerek a fejünk felett.A torkomban dobogott a szívem.Lehunytam a szememet amikor a helikopter felemelkedett a talajról és rázkódni kezdtünk. Kendall karjai a derekam körül szorosabban fogtak.Beledőltem az ölelésébe.Arra koncentráltam,hogy vele mindig is biztonságban vagyok.Bármi is történjék megvéd,vigyáz rám.Halk suttogást hallottam."Ügyesen csinálod.Ha felérünk az állandó magasságra muszáj lesz kinyitnod a szemed.Elképesztően gyönyörű a látvány."-Hallottam a szelídséget a hangjában.

"Nem ígérek semmit."-Kezdtem bele,de Logan elkiáltotta magát nevetve,"Én vezetek!!Mindjárt jobbra fordulunk."-Cukkolt minket.Kipattantak nyitva a szemeim azonnal,"Ugye csak viccelsz!Nem is tudsz helikoptert vezetni!!....Logan félek a repüléstől így is...."-Remegett a hangom.Ő pedig csak nyugodtan rágózott és figyelte a pilóta parancsait.Kendall pedig úgy tett mintha beparázott volna tényleg."Le akarok szállni!"-Kezdtem el ficánkolni Kendall ölében.De nem engedett el."Túl magasan vagyunk nézz le!!"-Szóltam rá.


"Nyugi Martina mindent kézben tart a pilóta."- Nyugtatgatott James.Majd Carlos is beleszólt természetesen,"Olyan izgi ez!! Csak 20 méter magasan vagyunk annyira nem is lenne vészes ha lezuhannánk."- Röhögött a saját viccén hátra fordulva felénk.

"Carlos!Hagyd abba."- Mondtam összeszorított fogakkal.Vivi felé néztem és ő nagyon is élvezte,Jamessel nézték a házakat,hoteleket amint elhaladtunk felettük.Az ablakon keresztül mutogatták egymásnak a dolgokat.Annyira aranyosak együtt. Örülök hogy összejöttek végre.Hirtelen dőlni kezdett a helikopter jobb oldalra."Ó-ó..."- Csúszott ki a számon.A srácok csak rájátszottak és sikítoztak direkt.


Mégjobban megijesztve engem."Logan add vissza az irányítást a pilótának kérlek!"-"Baby lazíts! Tök muris az egész."-Mondta nekem Kendall.Kimásztam az öléből és balra fordulva néztem a kilátást.Olyan bő 5 percig voltunk még a levegőben mielőtt leszállt a gépünk.Én voltam az első aki kiszállt a gépből.Előre görnyedtem a térdemen támasztva a kezeimet.A srácok adrenalintól  felpörögve álltak meg mellettem.James a vállamra tette a kezét."Jólvagy?"-Bólogattam egyet,hogy leszálljanak rólam.Ők élvezték én nem.Legyen ez elég nekik.

"Ez volt életem legjobb élménye!!"-Ugrándozott Logan."Örülök neki.Most pedig folytatódik a kaland!"-Válaszolt Kendall.Beszálltunk a kocsinkba és James vezetett a következő úticél felé.Ezek szerint ő is be lett avatva a titokba?Ez nem fair.Amint ezen gondolkoztam,csipogott a telefonom.Megemeltem a fenekemet és kihúztam a farzsebemből a mobilomat.A szemem sarkából éreztem Kendall szemeit rajtam. Nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet.Feloldottam a billentyűzáramat. A twitter értesítéseim pedig az ezres számot súrolták.Félve nyitottam meg a linket.A rajongók mindig is csúnya üzeneteket hagytak maguk után amiket persze Kendallnek nem volt ideje,türelme elolvasni vagy egyáltalán beléjük kukkantani.Ez mind rám maradt és kicsit sem voltak szívhez szólóak.Előre félek a gyűlölködő,halálos fenyegetésektől. Mégis hatalmas mosoly ült ki az arcomra látva,hogy Kendall tudatta a világgal,hogy mi ketten újra együtt vagyunk a kómám után.

@HeffronDrive Egy szuper páros vagyunk.A szerelmünk mindent átvészel.Vissza kaptam a Picimet. Hurrá!!!  vele: @MrsSchmidt #Hawaiikirándulás #BTRtöbbitagjával #Vivivel

Kendall mellett ültem alapból a kocsiban,így oda tudtam hozzá bújni.Felém fordulva megpuszilta a fejem búbját."Komolyan gondoltam minden egyes szavát.Ugye tudod."-Súgta oda nekem.Erősen elpirult arccal figyeltem az utat,hogy merre megyünk.Megláttam a tengerpartot."Végre úszunk a tengerben??!"-Kiáltottam el magamat izgatottan.Napok óta hihetetlenül meleg van a szigeten és rövid nadrágban,topban is nehézkes kibírni.

"Igeeen!!"-Játszott rá James,a visszapillantó tükörben rámkacsintva.Egy dolog van amit még nem sikerült megszoknom.Ez pedig a kacsintásuk.Bármelyikük is csinálja,elvörösödök és csak a kezeim mögé tudom elrejteni az arcomat.

"James,megint megcsináltad.Totál vörös az arca!"- Röhögött szórakozottan Logan hátra fordulva az ülésében.Szúrós pillantást vetettem felé mire megvonta a vállát mosolyogva."Csak cukkolunk.Ne vedd magadra."-Elkezdte összepakolni a laptopját mert James bekanyarodott a tengerpart parkolójába. Carlos is felszerelkezett.Befújta magát napvédő spray-vel. Kis híján megfulladtunk a kocsiban emiatt.Erős vanília illatta volt.Kendall a jobbon,kiszállt a kocsiból Carloshoz ajtajához sietve és kihúzta a kocsiból."Carlos ezt nem lehet zárt légkörben befújni! Mi van ha valamelyikőnk allergiás rá vagy nem tudom."-Szidta le.Kiszálltunk a többiekkel addig.

"Okés,nyugi!Na megyünk?Kíváncsi vagyok milyen a víz!!"-Teljesen be volt zsongva.James leállította a kocsit.Kiszedtek két sport táskát a csomagtartóból Logannel. Remélem volt annyi eszük hogy tettek el nekünk is fürdőruhát.Ha nem akkor biztos kint maradok napozni  a homokon Vivivel.Nem hoztam plusz váltás ruhát az útra és ha lehet a repülőn nem vizes fehérneműben szeretnék utazni.A magammal való beszélgetést Kendall szakította félbe.Megfogta a kezemet és magával húzott mert ő már elindult a strand felé. A szemeim még mindig Logan hátán voltak.Levette a felsőjét és egy szál fürdőgatyában álldogált a kocsi mellett.Ahogy a jobb vállán tartotta a két táskát,megfeszültek az izmai és hát...egy csaj sem tudna ellenállni a látványnak.Akaratlanul is ott ragadt a szemet.Jamesre várt,hogy bezárja a kocsit. "Baby mit gondolsz menjünk szörfözni?"-Megráztam a fejemet Kendallre felnézve.

"Kinevetsz,de sosem szörföztem még.Bele esnék a vízbe."- Mondtam bátortalanul.Kezdtem lassan azt érezni,hogy győzzük le a gátlásainkat napot tartunk Kendallnek köszönhetően.Előre eldöntöttem hogy a repülő utat végig fogom aludni és senki nem fog tudni megzavarni a tervemben.

"Majd mi megtanítunk.Cseppet se nehéz.A lényeg hogy be kell feszítened a hasadat és megtartanod az egyensúlyodat."-Dobta a kezét a vállamra Logan.Kendallel még mindig kézen fogva sétáltunk James társaságában.Vivi és Carlos már a távolban voltak. A két hiperaktiv nem bírta tovább úgy tűnik! Ezen jót kuncogtam magamban.

"Logan jól mondja.Tényleg nem kell tőle tartanod.Kezdhetünk a sekély vízben,nem muszáj rögtön a mélyben kezdeni.Ráadásul nem is engednénk mert még bajod esne és ugye azt nem akarjuk."-Nyomatékosította a végét,Kendallre nézve.Mindketten hevesen bólogattak.A szabad kezemmel levakartam Logan kezét magamról.Megbökte az oldalamat,"mi bajod van?"- tátogta oda nekem.Hosszú lenne ezt kifejtenem,úgyhogy egy rövid válasszal elintéztem."csak barátok vagyunk."-Hallottam egy nagy sóhajt válaszul.Elhiszem hogy nem tetszik neki,de mi mást tehetnék. Nagy léptekre váltott és lehagyott minket. Hamar utolértük a csapat első felét. Lepakoltuk a törölközőket a homokra.A fiúk egyszerűen átvették a boxerük fölé az úszós gatyájukat. Én karon fogtam Vivit és átöltöztünk a közeli kabinban. Mire vissza értünk a cuccainkhoz,a fiúk már a vízben voltak. Integettek nekünk hogy menjünk be hozzájuk.James elkezdett felénk kocogni.

"Csajok hozzátok a szörf deszkát.Vivivel osztozunk majd egyen,te pedig kapsz egy sajátot."-A víz és a homok találkozásánál megállt.Onnantól már behúzta a vízbe az irtó nehéz deszkát.Beljebb mentünk Jamest követve.Hogyan fogok erre egyáltalán felkászálódni?James felemelte Vivit a deszkára,míg én a vízben fenntartottam magamat a deszkába kapaszkodva.Hirtelen két hideg kéz megfogta a derekamat és felültetett a deszkára."Kapaszkodj és akkor nem tudsz leesni."- Mondta lágyan Kendall az utasításokat.Egy kérdésem lett volna csupán.Hogyan tovább? Carlos és Logan elvoltak magukkal.A szörfdeszkáról ugráltak be a vízbe.
 
"Úú ez fájhatott!"-Megrezzentem ahogy Logan hasast ugrott.Kendall megfogta a deszkám szélét és a sajátja mellé húzott."Először megtanulunk a kezeiddel evezni.Ha az megvan,megpróbálhatsz felállni a deszkán."-Mesélte el a tervet.Kezdtem beparázni ahogy eltolta a deszkáinkat egymástól. A legalább 6 méteres vízben egy szörfdeszkán feküdni nem annyira ijesztő.De nagyon hullámzott a víz a szeles idő miatt és féltem,hogy felborulok.Nagy levegőt vettem és evezni kezdtem a kezeimmel,hirtelen megindult a deszkám és egy nagy vigyorral hátra fordultam hozzá. "Nézd,megy segítség nélkül!!"-"Látom,ügyes vagy!Menj el Jamesékhez.Addig én szörfözök egy kicsit."-Arrébb úszott és felállt.A szemem sarkából figyeltem.Odaeveztem Viviékhez."Miujság?"

"Képzeld szörföztem Jamessel.Nem is gondoltam volna hogy menni fog."- Jamessel ültek egy deszkán.James büszkén lenézett rá."Bizony,a vérében van.Ugye kicsim?"-Kapott egy gyengéd csókot.Megmutatta hogyan kell csinálni.Olyan könnyűnek nézett ki, hogy kedvem támadt nekem is kipróbálni.Carlosnak szóltam,hogy tartsa meg a deszkámat ameddig felállok.

"Biztos nem lesz baj belőle?"-Aggódott értem."Carlos csak megpróbálom,max felúszok a víz felszínére ha bele borulnék."-"Hát jó...én szóltam mindenesetre."-Adott egy bíztató mosolyt.Letéredeltem a szörfdeszkára és mázlim volt mert kaptam egy nagy hullámot.Erősen evezni kezdtem a kezemmel,hogy elérjem a hullámot.Majd felálltam.A hullám viszont felgyorsult és beborított a deszkával együtt a víz alá.A vízbe zuhanáskor éreztem,hogy lekoccolom a deszkát a fejemmel.Minden erőmmel próbáltam fent maradni a vizben.De süllyedni kezdtem.Valamiért kiesett a következő 5 perc.

Mikor kinyitottam a szememet,a törölközőn feküdtem hanyatt,Kendall pedig a fejem mellett térdelt.Fogta a fejemet és a homlokomat simogatta.

"Komolyan vigyáznom kell rád innentől kezdve.Mindig bajba keveredsz."- Tette hozzá nevetve.Megráztam zavartan a fejemet.Jól voltam,kivéve a gondolatot,hogy kiesett 5 perc az életemből.

"Nem emlékszem,hogy ki húzott ki a partra."- Felültem lassan.Kendall tartotta a hátamat.Megdörzsöltem az arcomat a kezemmel."Carlos és én.Egyszerre ugrottunk be érted.SRÁCOK!!ENNYI VOLT MÁRA.JOBB HA ELINDULUNK.ÖSSZE KELL PAKOLNUNK A HOTELBAN ÉS MARTINÁNAK PIHENNIE KELL"-Kiabálta a többieknek akik még vígan lubickoltak. Miattam megyünk ilyen hamar.Bűntudatom kezdett lenni.Emiatt is.
                                                                ~~~~~~
Kendall szemszöge: 

A repülő út bőven túlment a 6 órán.Martina nem tud róla de felmentem a twittere mivel végig aludta az utat.Mit mondjak,csúnya kommenteket találtam és biztosra veszem,hogy vannak ennél durvábbak is.Kiírtam egy újabb tweetet: Elolvastam pár gyűlölködő hozzászólást amit a legutóbbi képünkhöz írtatok a feleségemnek.Kérlek szálljatok le róla.Tartsátok tiszteletben hogy szeretem.Különben velem kell szembe néznetek.Szerettel -Kendall

Éjjel fél egykor szállt le a repülőnk.Meg kellett várnunk a légiutas kísérőket ameddig kipakolják a csomagokat majd mi is leszállhattunk végre.Felkeltettem a Picimet és kibotorkáltunk a reptér előcsarnokába a csomagokért.Irány az édes otthonunk!

2 megjegyzés: