(109.rész) Stúdió látogatás

Sok minden közbe jött,de meg is hoztam az új részt. Remélem elnyeri tetszéseteket.Mázlitok van hogy vizuális típus vagyok ezért szeretek képeket szerkeszteni hogy úgy tűnjön mintha igazi lenne,a vége felé megértitek majd mire gondolok.Kommentben jelezzetek vissza,milyen lett;) Külön megemlítem Dominikát akinek sikerült egy autogrammot adnom.Kitartást csajszi!! Rendbe fogsz jönni. Én is mentem keresztül néhány durva dolgon,de csak megerősített.<3

Martina szemszöge: 

Kendallék pénteken kezdték el a forgatást,ezért az elkövetkezendő két napot szövegtanulással töltötte.Amíg én a kicsikkel kint homokoztam a kertben.Kaydent egész végig az ölembe fogtam.Lili pedig igazán hatalmas várakat épített.Megvolt a családi idill,de Lili sehogysem hallgatott rám,csak az apjára mikor be kellett mennünk ebédelni.Nehéz lesz visszanyernem a bizalmát az biztos. Kathy és Kendall folyton azt mondogatták,hogy egy idő után újra megszokja hogy megint emlékszek mindenre.De mivel még kicsi ezért sokkal lassabban tud alkalmazkodni a dolgokhoz.Elfogadtam ezt a tényt.Teljesen igazuk volt.Vissza a jelenbe.
                                                                       ~~~~
"Jó reggelt álomszuszékom!Ideje kikelni az ágyból. Van fél óránk elindulni."-Hason aludva jobbra fordítottam a fejemet,mert Kendall az ágy bal oldalán állt.Így nem tudott nagyon felkelteni még ha akartan volna se. Apró mosolyra fordult az ajkam."Hát jó.Nem akartam ehhez folyamodni de nem adtál más lehetőséget nekem."-Két kart éreztem a hátamnál és a térdemnél. Hirtelen felemelkedtem és a párnámnak búcsút mondhattam.Felnéztem hunyorogva álmos szemekkel Kendallre aki fülig érően vigyorgott.Behunytam a szemeimet.Elhelyezkedve kényelmesen a karjaiban.Ha a karjaiban cipel,úgy is tudok aludni,nemde? Felsóhajtott."Reménytelen eset vagy."-Tette hozzá sunyin.Direkt elengedtem magamat,utánam kapott.

"Najó ez nem volt vicces.Nem akarom hogy a padlón végezd."-Mondta teljes komolysággal hirtelen."Én pedig nem akartam felkelni.Beszélhetünk arról hogy mit nem akartunk ma megtenni vagy inkább arról hogy kapok-e reggelit."- Húztam direkt az agyát.Hosszú percekig csendben voltunk,mire nem bírta tovább csukva tartani a száját."Két pusziért átgondolom a nemleges válaszomat."-Játszott velem tovább.A hasam győzött,túl éhes voltam.A legjobb reggeliket pedig Kendall csinálja.Kihagyhatatlan ajánlat volt. Kapott két puszit,a harmadikat pedig szájra.Jól láttam,hogy elpirult? Halkan megjegyeztem,"Nem vagy annyira macsó mint amennyire akarod hogy tűnj." "Pftt ne viccelj.Igenis is az vagyok."Lecipelt a lépcsőn,és a konyha asztalhoz ültetett. Nemes egyszerűséggel folytattam az alvást a konyha asztalra dőlve.Felpillantva csak a nemlétező fenekét lbámultam és azt ahogy kávét készít.Annyira aranyosan koncentrált,hogy ő ebből semmi nem vett észre.

 Neki kezdett a napi rutinjának.Reggelit csinált,kitöltötte a kávéját majd leült mellém.Hallani lehetett a tányért hangját amint elém tolta."Khmm?Mit csináltál az éjszaka hogy ennyire álmos vagy még mindig?"-Nyúlt a bögréjéért és beleivott egy nagyot,visszatéve az asztalra.Még mindig lehajtott fejjel válaszoltam,"Semmit,csak nem tudtam egyszerűen aludni.Hangosan horkoltál."-Gondolatban tudtam,hogy megrázza ezen a fejét.Rosszul hittem.Helyette megpöckölte az orrom hegyét és nevetni kezdett."Mini manó alszik."-Húzta vissza a kezét gyorsan én pedig oldalra döntött fejjel figyeltem,még mindig a kezeimen pihenve.

"Ne tereld a témát,akkor is horkolsz."-Folytattam makacsul.Megrázta lazán a vállát."Ez most lényegtelen.Jelenésünk van 9-kor a stúdióban.Beviszlek magammal."-Mesélte vidáman én pedig menten rosszul lettem.A twitteres dolog óta ki se tettem az utcára a lábamat.Most pedig Kendallel kéne megtennem mindezt. Kicsinálnának a rajongóik!! Felemeltem a fejemet megrázva."Biztos hogy nem....m..mármint nem lenne jobb ha itthon maradnék a kicsikkel?Elvégre most kaptak engem vissza."-Igyekeztem jó érvekkel előrukkolni.A bal kezével az enyémért nyúlt."Picim,minden rendben lesz. Élvezni fogod,sőt csomó színfalat is megtudsz majd nézni!Ne mond hogy nem érdekelne."-Vonta fel a szemöldökét.Mindig ezt csinálja ha meg akar győzni és beadom a derekamat.

"Igen!Tudtam!"-Ujjongott a kezeivel a levegőben.Megráztam a fejemet."Tudod mit,inkább felmegyek összekészülni.Szólj ha indulunk."-Úgysem voltam éhes,letusoltam inkább és összefogtam copfba a hajamat.Tettem fel rúzst,szempillaspirált és készen is voltam.Miután mindent rendben találtam magamon,lekocogtam a lépcsőn a földszintre.Csendben bekukkantottam a konyhába mert Lilit hallottam cseverészni Kendallel.Kendall sürgött forgott a konyhában és Lili körül is.Sietve kivett a hűtőből egy kis dobozos csokis tejet,eközben csipogott a mikró. Készen lett Kayden tápszere. Ezzel a kettővel a kezében az asztalhoz futott."Tessék ez a tied hercegnőm,ez pedig Kaydené.Akkor ahogy megbeszéltük ma mamival lesztek itthon.Játszotok egy nagyot."-Lili nagyot bólintott beleharapva a lekváros kenyerébe.A kenyér szelet akkora volt szinte mint a feje. Eltakartam a számat nehogy meghallják a nevetésemet.

"Apa kifolyik Kayden szájából a tej,figyelj hogyan tartod az üvegét."-Szidta le az apját.Tündéri pillanatok egyike ez."Upsz!Mostmár nem. Köszi hogy szóltál,de igyekezz befejezni a reggelit.Ó és még valami,ha lehet ne akaszd ki a mamit a hercegnős sminkekkel oké?"-A kihallgatásomnak Kathy vetett véget.A vállamra tette a kezét amint mellém állt a konyha ajtóban."Miért ácsorogsz itt kint?"-Ment be a konyhába. Rám hozva a frászt."Csak Kendallt vártam,hogy indulhassunk."-Birizgáltam a kis táskámat a vállamon.Kayden át lett adva Kathynek és el is indultunk a kocsi felé."Este jövünk anyu!Lili te pedig fogadj szót maminak!"-Kimentünk a kocsihoz.

Minden egyes megtett lépéssel szorosabban fogtam a kezét.Ahogy kinyílt a kocsi zárja,beültem sietve az anyós ülésbe.Magamra csukva az ajtót.Beszállt Kendall is és elindultunk a stúdióba.Az első piros lámpánál hátra nyúlt a hátsó üléshez majd a kezembe nyomott egy szendvicset.Zöld lett a lámpa,rálépett a gázra."Gondoltad nem vettem észre hogy egy falatot sem ettél?A kedvencedet csináltam,sonkás majonézes."-Egy köszönöm után,kicsomagoltam és beleharaptam egy nagyot.A szeme sarkából figyelt mosolyogva.Hátra dőltem kényelmesen az ülésben.Ezt nem fogom tudni sokáig eljátszani.Most sincs étvágyam de Kendall megöl ha nem eszek.A combomra tette a kezét."Ízlik? Nagyon igyekeztem."- Rábólintottam."Egész finom."-Válaszoltam.
                                                                              ~~~

A parkolóban pont volt egy szabad hely úgyhogy hamar leparkoltunk.Kendall elővett a zsebéből egy nyakba akasztós belépő kártyát. Az őrnek felmutatta és tovább sétáltunk.Az egész stúdiót egy bézs színű kőfal vette körül. A stúdiók pedig nagy konténereknek tűntek,nagy számokkal az oldalukon.A C3-ashoz kellett mennünk.

"KENDALL! MARTINA!"- Hallottuk egyszerre a hátunk mögül.Hátra fordulva láttam,hogy James az. Hátizsákkal a vállán,gördeszkán gurult felénk.Felrúgta a lábához amint elért hozzánk. A hónalja alá csapta. "Miújság van? Hogy telt a reggel?"- Én csendben maradtam,azonban Kendall képtelen becsukni a száját és kikotyogta,hogy bizony kikellett szednie az ágyból.Szószerint.

"Nézd a jó oldalát,van egy kis mormotád aki imád aludni."- Poénkodtak velem.Hagytam elmenni a fülem mellett,nem vettem magamra.Beléptünk a C3-as épületbe.A sminkesek azonnal behívták a srácokat a smink szobába.Ott hagyva engem egyedül a folyosón.Be akartam volna menni velük,de féltem hogy kidobnának még a stúdióból is érte.Kendall múltkor elmagyarázta mennyire komolyan kell venni a szabályokat itt. Mert ha elcsatangolnék bármikor besétálhatnék egy díszletbe,forgatásba teljesen véletlen. És ezt a gyártás vezetők nem nézik kedves szemmel. Azonban ez az egész csak a többi stúdióra volt érvényes. A miénkre nem. A srácok szerint itt mindenki kedves.Fogtam magam és elindultam az öltözők felé.Sok ismeretlen név után megpillantottam a fiúkét. Szegénykéim,egy szobán kell osztozkodniuk. Vettem a bátorságot hogy bekopogjak. Egy csaj hangja szólt ki,"Gyertek be! Nyitva van."-Zavaromban alig találtam meg a kilincset. Nem hittem el hogy kit látok.Ilyen az én formám,egyszer kell leégetned magamat valaki előtt,legközelebb biztos hogy találkozok vele,így vagy úgy.

"Te vagy Martina ugye?"Odajött hozzám és meglepetésemre öleléssel üdvözölt.Az ölelés pillanatában láttam meg hogy Kendall székében ült.Biztos jóban vannak egymással ezek szerint.

"Igen én vagyok.A vacsis jelenetért pedig ne haragudj.Totál bunkó voltam.Szent a béke?"- Húzódtunk el az ölelésből."Naná!Hol hagytad a többieket?"-Kérdezte miközben magához vette a mobilját és a papírjait amin a szövege volt.Megállt mellettem."Elvitték őket a sminkesek.Úgyhogy inkább körbe néztem.A végén itt kötöttem ki.Nem találnék vissza amúgy sem."- Vontam meg a vállamat. Egyébként szép öltözőjük van.Igazán otthonos.Van benne egy hatalmas kanapé és még tévéjük is van.Mellette van három tükör a falon lámpákkal körül rakva keretként.Nem is lehet olyan rossz itt kipihenni a forgatás fáradalmait.Stephanie vissza hozott a jelenbe.

"Bekukkantunk mi jót csinálnak,gyere."- Végig futottunk a hosszú folyosón majd balra fordultunk.Megálltunk egy barna ajtó előtt:  "SMINKES SZOBA".Kinyitotta az ajtót kopogás nélkül,majd betolt.Becsukta mögöttem az ajtót,kint maradva.A srácok mind felém pillantottak.Megláttam Kendallt és elállt a lélegzetem.Ott mentem letámadtam volna egy óriási öleléssel.Hihetetlenül aranyosan tűrte ahogy szárította az idősebb hölgy a haját,otthon még nekem se engedi meg ezt.James oda hívott magához és az ölébe ültem.

"Mikor kezdtek el forgatni?"-Kíváncsiskodtam.Carlos a mobilján játszott valami bugyuta játékot,Logan pedig turmixot ivott."Mindjárt 10 óra,úgyhogy bármelyik percben mostantól.Reggeliztél már?"-Sóhajtva egyet bólintottam."Igen,Kendall belém tuszkolt egy szendvicset."-James fészkelődni kezdett alattam.Valami rosszat mondtam?Vagy tudja,hogy nem is ettem szinte semmit.A szendvicset a kocsihoz legközelebbi kukába dobtam amíg Kendall a beengedő őrrel beszélgetett.Logan leült a mellettünk levő székre.Bekapcsolódva a beszélgetésbe."Olyan jó hogy itt vagy velünk. Nem lesz annyira unalmas a napunk."-Küldött felém egy bíztató mosolyt.Én is ebben reménykedtem. Nem akarok balhét okozni a forgatásnál.

Kopogtak az ajtón és egy számomra ismeretlen 40 év körüli pasas beköszönt."Jó reggelt,mindenki készen áll?Gyertek lassan,kezdenénk a forgatást.Óh van egy vendégünk. Üdv Scott vagyok te pedig Martina vagy ugye?Kendall sokat mesélt rólad."(Igen,direkt csináltam;) ) -Kézfogásra nyújtottam a kezemet de megrázta a fejét egyszerűen,megölelve engem. "Látod Picim,itt mindenki szívesen lát.Oktalanul féltél.Srácok menjünk viszont."-Szólt a banda társainak akik első szóra hallgattak rá.Kendall odajött hozzám,a derekamon pihentetve a kezét.Megvártuk Carlost is aki elvesztette a játékát ezért dühöngött pár percig.Aztán mintha semmi sem történt volna,jött utánunk.James és Logan ment elől,mi pedig követtük őket.Éreztem ahogy Kendall megfogja a kezemet.Majd egy vaku villanást láttam.

"Carlos muszáj volt? Borzalmasan nézek ki így kora reggel."-Akadtam ki egy kicsit,elég gyűlöletet kapok majd enélkül is.Ezzel csak rátesz egy lapáttal ha már ő is rólunk posztol ki képeket a média oldalakra.A semmiből hirtelen a nyakamba ugrott. Majdnem eldőltem vele együtt.Sikerült elkapnom az egyensúlyomat és tovább haladtunk az első díszlethez ahol ma kezdenek.Az első jelenetben mind a négyen szerepeltek.Kaptam egy széket a kamerák mellett és első sorból nézhettem végig a színészkedésüket.Scott szóval tartott amíg szünetet tartottak."Örömmel egyeztem bele hogy bejössz ma a forgatásra,de most már tisztán látom miért voltak kétségeim effelől.Kendall nagyon szerethet,ha nem bírja levenni rólad a szemeit még a kamerák ellenére sem.Lehet meg kell kérjelek hogy ment vissza az öltözőjükbe hogy még ma végezzünk. Így nehezen lesz meg még egy jelenet is.Nemhogy 10 percnyi anyag."- Mondta kedvesen.Felálltam a székemből.

"Semmi gond,megértem.Itt sem vagyok.És tényleg igazad van.Reménytelenül szerelmes ez a fiú."- Pirultam el a saját szavaim miatt."Tényleg ne haragudj.Ha viselkednek a délelőtt,a délutáni jeleneteknél már itt lehetsz.Rendben?"-Közben több ember jött oda hozzánk apró kérdésekkel,hogy mit hogyan állítsanak be stb."Megbeszéltük."-Mondtam magabiztosan.Vissza sétáltam az öltözőbe,most már  tudtam merre is kell mennem.A fogasról levettem a kabátomat hogy kihalásszam belőle a mobilomat.Félre dobtam a karfára a kabátomat.Ledőltem a kanapéra és bejelentkeztem a twitterre.Ez a nap se volt más mint a többi,megint rengeteg értesítést kaptam amiket meg kellett hogy nézzek.Tudni akartam mi a véleményük rólam. Egy percig se hallgattam Kendallre.Azt mondta meg fogok lelkileg nagyon sérülni ha folyton az üzeneteiket lesem napról napra.Őt már sikerült a padlóra küldeniük egyszer ugyanígy.Összevontam a szemöldökömet amikor megláttam,hogy kaptam egy privát üzenetet.Ez nagyon furcsa volt.Féltem megnyitni,elolvasva pedig a föld alá bújtam volna.

 Mire végig olvastam patakokban folytak a könnyeim. Érzékeny típus vagyok alapjában véve is.Azon agyaltam hogyan tud valaki ilyen gonosz dolgokat írni és komolyan is gondolni....Ha az amit ír igaz,egyszerűbb ha simán összecsomagolok és elköltözök Kendalltől.Ez lenne az egyetlen logikus megoldás.Viszont nem adom fel ilyen könnyen.Ahhoz nekem is van egy két szavam,volt pár csókolózós képünk amit elküldtem ennek a csajnak.Had egye meg a fene dühében.Kinyomtam a telefonomat megtörölve a szememet.Szerencsémre nem látszott meg rajtam hogy sírtam.Elindultam az öltözőből a büfé irányába. Ki volt plakátolva a falon,mi merre van.Lefotóztam későbbre tartogatva.Tovább sétáltam az üres folyosón miután megtaláltam a büfét és vettem magamnak egy kávét.Kifele menet beleütköztem egy nagy darab emberbe.A forró kávé kiborult az egyenruhájára.

"Hé,vigyázzon merre megy!"-Nagyot nyelve felnéztem. Legalább két fejjel magasabb volt nálam és szélesebb is.Futni kezdtem reflexből."Álljon meg! Hova fut?Nem mászkálhat itt egyedül!!"-Kiabált utánam,de figyelmen kívűl hagytam.Benyitottam egy ajtón,nem nézve merre megyek.Kellemes zene játszódott,emberek beszéltek én pedig egy park díszletei között találtam magamat.Megtorpantam ahogy 4 kamerával szemben találtam magamat.Azt hittem ebben a stúdióban csak Kendallék forgatnak!Nagy pácban vagyok.Csukott szemmel összeszorítottam a szememet.Újra futásnak eredtem mikor nyílt az ajtó és belépett a nem jókedvében levő biztonsági ember."Ne!Nem akartam!"-Sikitozni kezdtem amikor elkapott.A csuklómat szorongatta. Nem mintha el akartam volna futni ismét....A színfalaknál játszó 2 srác odajött hozzám mosolyogva.Ők ketten voltak egyedül akik nevettek mindezen. Biztos vicces lehetett a jelenet ahogy egy 100 kilós biztonsági üldöz engem kifulladva teljesen.

"Szia,Mike vagyok ő pedig William.Itt dolgozol esetleg?"-Álltak meg mellettem két oldalt.Megráztam a fejemet."Dehogy is.Kávéért ugrottam ki,de beleütköztem és ráömlött a kávém.Ha Scott ezt megtudja kinyír."-Suttogtam nekik,hogy csak ők hallják. Mintha fény gyúlt volna az agyukba,félre húzták a biztonsági embert. Reménykedtem hogy segítenek ezt az egészet kimagyarázni nekem.Pár perc várakozás,ácsorgás után szó nélkül lelépett az ijesztő fickó.Odajöttek hozzám mindketten ismét.Az egyikük zsebre dugott kézzel állt mellettem."Elintéztük neked,szóval kivel is jöttél ide?"

"Mindenki pihenjen!! 10 perc múlva folytatjuk a forgatást!"- Jött a hangos bemondón.Oh,akkor ráérnek vissza kísérni.Szuper.Kikísértek engem a folyosóra."Itt egyenesen kell menni utána pedig jobbra ugye a másik öltözőhöz?"-Kérdeztem bizonytalanul.Hogy lehet ekkora helyen egyáltalán tájékozódni?Számomra rejtély.Mike kézen fogott és magával húzott,ahogy bevitt egy szobába."Mindjárt elkísérünk de muszáj ennünk valamit előtte.Kora reggel óta talpon vagyunk és egy falatot sem ettünk még.TI mit kerestek itt mégis?!Kifele!"- Én voltam a legjobban meglepődve amikor Carlost,Jamest,Logant,Kendallt tele tömött szájjal találtuk meg.Logan vetett felém egy figyelmeztető pillantást.Carlos dadogni kezdett,hogy ők csak éhesek voltak és a büféjükben semmi jó kaja nincsen ezért belopóztak ide.Ekkor Kendall rám mutatott, "Ömm....ő velünk van."- William rám nézett kérdőn.

Felhúzott vállal,kitárt karokkal válaszoltam,"Kendall lenne a férjem..."-Inkább jött ki kérdésként a számból mint tényként. "FUTÁS!!"- James kézen fogott és mind az öten az öltözőnket céloztuk meg.Szerintem csupán ránk ijesztettek,mert hátra nézve nem is futottak utánunk.Csak a fiúk hitték azt. Egyszerre estünk be az öltözőbe,kicsi a rakásként.Én kerültem középre és jajgatni kezdtem."Nem tudom ki feneke nyomja a gyomromat de jobb ha leszálltok rólam!"-Törtem meg a nagy nevetésüket."Hopsz!Bocsesz."-Bökte ki Carlos.Mégsem moccantak meg.

"Mondjátok hogy csííz!!"-Stephanie csinált rólunk pár képet.Sikerült megfognom James pólójának a szélét.Az arcom elé húztam,így nem látszottam a képen.De Logan oldalba bökött és legurultunk egymásról.
"Áúú!"-Szenvedett Kendall,a derekát fogva.Valahogy nem így képzeltem el a stúdió látogatást a fiúkkal...

"A szünetnek vége!Mindenki jöjjön vissza a színfalakhoz."- Mondták be a hangos bemondón.Kendall adott egy csókot váratlanul."Dőlj le kicsit,itt leszünk még egy darabig."-A kis szekrényhez lépett majd a kezembe dobta a távirányitót."Keress valami jó műsort."-Carlos kihúzta magát Kendall kijelentése hallatán."Khmm,mi nem vagyunk elég jók ebben?"-Megdobtam őket pár párnával."Menjetek mert éjfélig itt leszünk!"- Duzzogva ám,de szótfogadtak és mentek is tovább forgatni.