(115.rész) Tell me that you love me

Ezzel a különleges számmal szeretnék nektek kellemes nyarat kívánni!!Köszönöm hogy továbbra is olvassátok a blogot.<3 Megtudtok lepni? Próbáljuk meg hogy most 3(!)komment után hozom a következő részt! 

Kendall szemszöge:

Vivi elkísérte Martinát egy privát egy személyes szobába.Gondoltam hogyha már itt kell hosszú hónapokat letöltenie,adjuk meg a módját.Minden egyes forintot megér a nyugodtsága és az egészsége.Logan bejött velem az irodába ahol egy óra hosszán át tartó oktatást kaptunk a rákról és a tünetekről amik jelentkezhetnek majd Martinánál.A végére már nem bírtam egyhelyben megülni,annyira nyomasztó volt a hangulat a szobában.Ezek után eljött a kérdezés ideje.Logan jókat kérdezett amikre én nem is gondoltam.Sajnos nekem semmi érdekes vagy fontos nem jutott az eszembe.Szerencsémre Logan megtette helyettem.

"Mégegyszer akkor,ki adhat donort Martinának.Mi alkalmasak vagyunk rá?"-Kettőnkre mutatott közben.A doki keresni kezdett valamit a fiókokban. Mikor megtalálta a keresett mappát megkönnyebbülten felsóhajtott. "Meg is van. Nézzék itt vannak a kockázati tényezők a lapon,ha ebben semmi kifogásolni valót nem találnak mindkettőjüket megnézzük alkalmasak lennének-e rá.Itt kell aláírni amennyiben beleegyeznek."- Tolt elénk egy-egy legalább 20 A4-es oldalnyi beleegyező nyilatkozatot.Rögtön rávágtam az igent gondolkozás nélkül.Logan kikerekedett szemmel figyelt."Elolvastad te egyáltalán a kockázatokat? Bele is halhatsz!!...20 órás a kezelés ha megfelelő donornak tekintenek.Ez őrültség.Nem éri meg.Jobb ha kivárjuk amíg kap a kórház egy megfelelő donort!"-Érvelt a biztos mellett.Én azonban nem nyugodtam meg. Minden tőlem telhetőt meg kell tennem a Picimért. Az esküvői fogadalmunk is erről szólt. Jóban rosszban kitartunk egymást mellett és segítjük a másikat. Ha ez egy 20 órás transzfúzió akkor legyen.Megteszem minden félelem nélkül.

"Logan ha a barátnőd feküdne bent rákkal te is ezt tennéd.Ne mondd hogy nem mert akkor hazudnál."-Kértem egy golyóstollat a dokitól és bizakodva aláírtam.Oldalba böktem Logant hogy ő is írja csak alá."Neked is kihullhat a hajad,esélytelen leszel gyermeket nemzeni és elkaphatod tőle a rákot.Kizárt,hogy én ezt alá írom nem őrültem meg."-Felkelt az asztaltól és kiment egy szó nélkül a folyosóra.Elnézést kértem a doktor úrtól és utána siettem.A falnak dőlve találtam rá."Figyelj,lehet hogy mi is elkaphatjuk viszont mi van ha nem?Ő pedig felépül és rendbe jön.Ebbe miért nem gondolsz bele?Hiszen szereted te is."-Finomabban próbáltam meg rá hatni.Muszáj megnéznünk alkalmasok vagyunk-e donornak vagy sem.Rajtunk múlhat Martina élete.

"Tudod mit?Legyen,de csak Martina miatt."-Vissza mentünk elrendezni a papírokat.

Carlos szemszöge(aznap reggel Martináék házában) :

A konyhában készítettem a kicsiknek reggelit miközben a nappaliban ordított a tévé.A fele konyhapult tele volt liszt maradékkal,tojással és mindenféle gumicukorral.Hé,Kendallék ránk bízták őket,ezáltal mi döntjük el mit kapnak enni és ez elég menő.James kibújt a reggeliztetés alól,mert napfelkelte alatt elugrott egy kicsit futni.Persze,hogy utána felment mosakodni,de már egy órája lent várok rá és semmi nyoma.Elvesztettem a türelmemet. Felkiabáltam,"James!!Jó lenne ha nem órákig fürdenél odafent!A kicsik szétszórtak mindent és bárhova lépek tele van apró kis játékokkal!Nem tudok egyedül velük lenni!"-Hirtelen elzáródott fent a zuhany.Felsóhajtottam megkönnyebbülésemben.Ketten talán tudjuk tartani a frontot vagyis ebben reménykedtem.Lilinek ezt a tervünket sikerült igen hamar megcáfolnia.El is mondom,hogyan történt.

Kayden 1,5 éves ezért reggel 7 fele már az ágyában forgolódik amíg ki nem veszi valaki.Őt hoztam le elsőként az emeletről.Betéve őt a járókájába.Körbe nézve a szobában,túl nagy volt a csend,úgyhogy benyomtam a tévét neki.Ameddig a konyhában a reggelijét csináltam,a kis hercegnőnk leszaladt a lépcsőn egy szál bugyiban.Viszont jobban megnézve az nem is bugyi volt,hanem Kendall kedvenc pókemberes boxere.Félre húztam a gázról a palacsinta sütőt,odasétálva hozzá a folyosón.Igyekeztem nem elnevetni magamat."Tündérkém,miért ezt vetted fel?Anyukád azt mondta nekem,hogy egyedül is feltudsz öltözni,ez csupán egy boxer ami az apukádé.Nyomás felfele átvenni ezt egy sima bugyira."-Megfogtam két kézzel a vállait és maga körül megfordítottam,hogy menet iránnyal szemben legyen a lépcsővel.Lehuppant a földre keresztbe font karral majd hanyatt vágta magát.Életemben nem láttam még kisgyereket hisztizni ezidáig.
Mostmár kihúzhatom ezt a bakancslistámról azt hiszem.Jókor csatlakozott James hozzánk.Vizes hajjal,törölközővel a vállán,egy egyszerű rövid gatyában és topban volt.

"AKKOJ SEM VESZEM ÁT!!EZ APA KEDVENCE!"-Érvelt okosan,hogy a gatya rajta maradhasson.Összenéztünk Jamessel,nem kellett volna.Egyszerre tört ki belőlünk a nevetőgörcs.A következő pillanatban James a földön volt és magára emelte Lilit aki persze megállíthatatlan volt a hisztijében.
James kapott egy orrba vágást.Áucs!

"Ennyi volt kisasszony.Menj a sarokba!Szólunk ha vége a büntidnek."-Tolta szegénykét a sarokba.De ha úgy vesszük igaza volt."Jól csináltad.Egy nap jó apuka lesz belőled,előre látom."

Levegőben megcsináltuk az ököl pacsit mikor elfutott előttünk teljesen meztelenül Lili. James szája tátva maradt."Na erre nem gondoltam volna.Te futsz utána,a mai edzés nekem megvolt már."-Emelte fel a kezeit a magasba mintha megadná magát.

"LILI ÁLLJ MEG KÉRLEK!!!A SZOMSZÉD SZEME KI FOG ESNI HA MEGLÁT ÍGY TÉGED!!"-(Örök emlék marad ez is mint a bugyi banán!!!XD) Magamban kuncogtam vissza sétálva a nappaliba.Carlos ellesz most egy darabig.Lehuppantam a kényelmes kanapéra,feldobva a lábaimat a kartámlára.Bárki mondhat bármit,akkor is Kendalléknek van a legjobb kanapéjuk.Halk nyöszörgést hallottam a bal felemről,a kiságyba kukkantva megláttam Kaydent.Rögtön mosolyra fordult a pici ajka ahogy fölé hajoltam és az arcomra lógott a vizes hajam.Félre dobtam a mobilomat hogy babázzak egy kicsit.Én magam sem tudom miért,de 1 órával később vígan beszéltem Kaydenhez és a tévéhez egyben.Carlosnak pedig sikerült megfognia a csavargónkat.Ezúttal Lilinek sikerült rendes ruhát felvennie.Carlossal a konyhában reggeliztek amikor megcsörrent a telefonom.Összevontam a szemöldökömet.Kaydennel a karjaimban kimentem Carloshoz,kihangosítva a telefont.Leültem a falatozó hercegnő mellé.Aki addigra csupa csoki,cukorka volt.Majd úgyis lemosakszik.

"Hali Logan,mondjad ki vagy hangosítva."-Ringattam közben Kaydent az ölemben."Tudjátok hogy elsiettem kora reggel.A kórházban vagyok most is.Az éjszaka folyamán Kendallék megkapták a teszt eredményeket és sokkoló hírt kell közölnöm veletek..."-"Logan ne húzd az időt!Bökd ki végre!"-Nem bírta a türelmetlenséget Carlos.Ezzel nem volt egyedül.Logan képes hosszan megfogalmazni mindent még azt is amit elég lenne egy szóban elmondani.Pár percig csend lett a vonalban aztán egy sóhaj után meghallottuk.Martina rákos.Lili kezéből kiesett a villa.Minket nézett lefagyva."Anya utálja a rákot,minek vesztek neki?"-Mondta hozzá fűzve.

"Kincsem ez teljesen más.Ez egy betegség amit néha az emberek nem élnek túl.Anyukád lehet hogy belehal."-Kikerekedtek rendesen Carlos szemei mikor meghallotta."James te barom vagy már bocs! 4 éves a kicsi lány minek mondasz neki ilyet!?? Most mehetsz megvigasztalni.Én nem fogom."-Hagyta rám.

"Jólvan megyek.Látod?"-Ezzel a végszóval felmentem Lili szobájába,megvigasztalni őt.Hogy én mekkora egy tuskó vagyok.

Martina szemszöge (kórteremben):

"Nekem most mennem kell.Most visznek téged a műtőbe."-A hangja gyenge és elesett volt.Nem akartam a műtétet,mi van ha pont ebbe halok bele? Félek,hogy elveszítem Kendallt.A szemeiből a remény kialudt és nem csillogtak a szemei úgy mint szoktak.Ő is megvan rendesen ijedve.Kendall körém fogta a kezeit és magához húzott.Kapott egy búcsú csókot ami szenvedélyes volt de rövid.A csókot megtörve,ő többet akart látszott rajta.

A mellkasára tettem a kezeimet hogy eltoljam magamtól,de kemény volt.Mióta edz? Elvörösödtem akaratlanul.Meglátva a reakciómat elkezdett vadul vigyorogni,felhúzva a pólóját elől.Tátva maradt a szám.Teljesen ki volt gyúrva és meg kell mondjam döglesztően nézett ki. "Tetszik amit látsz?"-Megráztam a fejemet hevesen.A felsője széléért nyúltam és lehúztam rögvest.Mielőtt esélyem lett volna szóhoz jutni,a puha ajkai az én számon landoltak.Mohón csókolni kezdett.(Nekem ez a kedvenc részem.Túlságosan is vizuális típus vagyok..:$)Egyikünket sem érdekelte hogy a kórházi szoba kellős közepén egymásnak esünk.A józan eszem irányítását átvette az ösztönöm.

A fülemhez hajolt,"Ezt már szeretem.Zárd ki a fejedből hogy éppen hol vagyunk."-Suttogta nekem.Libabőrös lett tőle mindkét karom.Hirtelen kopogtak az ajtón majd egy idősebb nővér jött be,"A fiatal embernek távoznia kell.El kell vigyelek a műtőbe.Jelenésed van."-Megráztam nemlegesen a fejemet."Nem,nem."-Tudtam előre,hogyha megműtenek 3 napig nem fogadhatok látogatót mert még valamit elkapnék.Buta betegség.Kendallhez bújtam mintha egy plüss maci lett volna.Félnék itt egyedül ha ő hazamenne.Magához húzott mégjobban."Shh.minden rendben lesz,én pedig kint megvárlak,
megígérem."-Kaptam egy puszit a fejemre.Kitörtem a karjaiból a fürdőszobát megcélozva.Azonban a csuklómért kapott és megfogott."Kérlek menj el....ne nehezítsd ezt meg nekem..."-Nagyokat nyeltem.Beszaladtam a fürdőszobába és az ajtót magamra zártam.

Az eddigi visszatartott könnyek patakként árasztottak el. Az ajtó túloldaláról a nő hangját hallottam."Jobb lesz ha kijön,ne akarja hogy nyugtatót kelljen beadnom."-Figyelmeztetett.Mitől lett ilyen goromba?Letöröltem a makacs könnycseppjeimet az arcomról amik teljesen eláztatták az arcomat.Óvatosan kilépkedtem a kis helyiségből.Körbe nézve senki nem találtam.Átöleltem magamat a karjaimmal.Kendall tényleg elment!Itt hagyott ezzel a banyával.Futni kezdtem végig a folyosón mikor egy tűszúrást éreztem a karomban a jobb vállam alatt.Percekkel később minden elkezdett homályosodni A falnak dőltem nagyokat pislogva de csak rontott a helyzeten.Minden szépítés nélkül benyugtatóztak.Esélytelenül küzdöttem.Éreztem ahogy ketten felvesznek és egy ágyra fektetnek.A többi ezek után teljesen kiesett.

Kendall szemszöge: 

Rögtön kijöttem a kórházból.Nyomasztott az egész épület és a halál gondolata.Kocsival jöttem,de inkább haza sétáltam.Szükségem volt egy kis friss levegőre.Sehogysem tudtam kiverni Martinát a fejemből.Félek őt magára hagyni,mindig mellette voltam eddig.Most csak magára számíthat és ez halálra rémiszt.Hazafele a butikok előtt végig sétálva,megcsörrent a telefonom.James volt az.

Kelletlenül sóhajtva egyet,felvettem."Igen mit akarsz?"-Dörmögtem bele a vonalba."Woah,nyugodj meg.Csak kíváncsi voltam mikor érsz haza.A gyerkőcök kisebb csata teret varázsoltak ide.Carlos pedig egy szál alsóval szaladgál a fején Lili után aki megkaparintotta az egyik csörgős hangszeredet.
Ne kérdezd..."-Megráztam a fejemet.Kisebb gondom is nagyobb ennél.Egyszerűen kinyomtam a beszélgetést.És elhatároztam,hogy vissza fordulok. Zsebre dugott kézzel elértem a kórházat. A műtétek miatt alig volt egészségügyi-i személyzet a folyosón.Kapva az alkalmon,felmentem Martina szobájába. A szívem szakadt meg,amikor a nyitott ajtóhoz értem.Halk nyöszörgés,szenvedés hallatszott bentről.

Tisztán érteni lehetett,ahogy azt mondja,"Ken...dall v....vagy valaki....fááj...hol..vagyok"-Azonnal magamra kaptam a folyosón egy beöltözős szettet és besiettem a Picimhez.Az orrából lélegeztető cső állt ki,az altatás miatt pedig alig bírta nyitva tartani a szemét.Ahogy kinyitotta fél centinyit,olyan hamar le is csukódott a szemhéja.

Megfogtam a kezét."Hé hé,már itt vagyok.Pihenned kell.Még ha ki is tesznek a rendőrök 10 percen belül."Tettem hozzá nevetve.Belekapaszkodott a kezembe.Magam alá húztam az ágya mellett szabadon levő kórházi széket.Magamhoz öleltem óvatosan a gyenge testét."Vigyél haza.Nincs szükségem ezekre a kezelésekre...."Zokogott a vállamon.Simogatni kezdtem a hátát,hiszen azt annyira szereti.Most ez sem működött."Kizárt,hogy hazaviszlek.Ezek életmentő műtétek,kezelések.Muszáj lesz keresztül menned ezeken."-Utáltam ezt mondani,viszont tudnia kell.Ha most hazavinném,pár hónap alatt lehet hogy életveszélyessé válna az állapota és nem tudnék többet csókot adni neki ebben az életben.Hangosan nyöszörgött a karjaim között."Akkor énekelj picit?"-Kijelentésnek szánta,mégis kérdésként jött ki a száján.Legelsőnek rögtön a Don't Let Me Go-t kezdtem el dudólgatni.Pici csikizést éreztem csupán a kezemen,ekkor láttam meg hogy a feje rámdőlt a karomra miközben elaludt."Aludj picim."- Folytattam az éneklést.

You mean the world to me

I want the world to know

Don't let me go

Don't let me go

You mean the world to me

I want the world to know

Don't let me go

Don't let me go