(24.rész) Sajnálom.....!

Itt az új rész <3 :) Problémáim voltak,de lassan megoldódtak és beteg is voltam/vagyok picit. Remélem tetszeni fog nektek ez a rész,igen nem a legjobb de így sikerült..... :D
Amint tudom felkerül a kövi rész,de most nehezen jönnek az ötletek,legyetek türelemmel. Igyekszem!

   
Kendall megsimogatta az arcom és adott egy puszit majd a fülembe súgta," Picim,én beszélek vele. Menj át a nappaliba. Hátha nekem elmeri árulni." -átölelt majd egyedül hagytam anyával.
Fogalmam sem volt mi fog történni. Az sem segített,hogy apu már elment dolgozni. Ha anyu nem árulja el,akkor belőle kiszedtük volna.

Kendall szemszöge: 

Martina amint leült a fotelba  én leültem az anyukája mellé a konyhában. Nem tudtam hogyan kezdjek bele a mondanivalómba. Segíteni akartam tényleg csak féltem ha bármi rosszat mondok,akkor rontanék a helyzeten. De ennél rosszabb nem történhet úgysem ezért vettem egy nagy levegőt és megszólaltam," Mrs Wilson....én vagyok az,Kendall. A lánya most nem hall minket.El tudja mondani mi történt? "- mondtam kedvesen. Vártam valamilyen jelre. Akár egy bólogatásra vagy csak egy apró gyenge mosolyra,de nem kaptam. Lehajtott fejjel sírt tovább.
Nagyon tehetetlennek éreztem magam. Az anyukája válla fölött elnéztem és láttam Martinát ahogy idegesen várakozik és piszkálja az ujjait. Visszanéztem az anyukájára. Megesett a szívem rajta.
Ott és abban a pillanatban megfogadtam,hogy bármi van megoldjuk együtt a dolgot. Bármibe is kerül. Újra beszélni kezdtem Mrs Wilsonhoz, " Tegeződhetünk? Úgy könnyebb lenne nekem picit."
Igazi csodának számított mivel az anyukája halkan,de válaszolt nekem," P-persze. Nyugodtan hívj Marie-nek de Mrs. Wilsonnak is hívhatsz."

"Köszönöm,Mrs Wilson. Tudom suli idő van,de Martina szeretné hogy beszéljünk. Ígérem köztünk marad! Ha pedig nem szeretnéd nekem elmondani,akkor viszont neki  mond el."- Mondtam reménykedve. Szótlan percek teltek el. Kinéztem az ablakon mikor éreztem valaki megszorítja a kezemet. Visszacsöppentem a való világba és rájöttem Martina anyukája megfogta a kezemet és engem nézett könnyes szemekkel, "N-ne haragudj hogy itt sírok előtted. Csak történt valami és félek. Látod a piros foltot a csuklómon? Martina apukája volt......tegnap este..."-

Megint zokogni kezdett,nagyon sajnáltam a dolgokat,ezért megöleltem és próbáltam megvigasztalni. Mikor látta Martina hogy az anyukája sír ijedten odajött hozzánk. " Kendall minden rendben van? Megtudtad mi bántja anyumat? Nagyon félek!" Martina is csatlakozott az öleléshez.

"Picim,tegnap ugye felhívtál. Mondtad apud szokatlanul nem bántott.....attól tartok....helyetted....anyukádat bántotta."- mondtam sajnálva az egészet.
Egyszerre jelent meg a rettegés és az aggódás a picim szemében. Utáltam,hogy ez történik velük.

Martina szemszöge:

"Anyu miért nem jöttél át a szobámba? Látod milyen ha apu megver?ROSSZ!! ÉS FÁJ!!! .........Nem is komoly a dolog,csak rossz napja volt..... Ismerősek a szavaid anyu?? "- Jött ki belőlem hirtelen a düh. Felkaptam a táskám és kifutottam a kertbe. Hallottam Kendall mondott valamit anyumnak majd utánam jött.

"Picim várj már meg!! "- Megfogta a karom,maga felé fordított és magához húzott. Küzdeni akartam,hogy kikerüljek a karjai alól de inkább hagytam a dolgot.
"Kendall engedj el. Most ne ölelj meg....utálom apumat!! Miért nem engem bántott inkább? KENDALL MIÉRT? MIÉRT??? - ütöttem a mellkasát mire ő lefogott és elnémított egy csókkal.
Nagy szemekkel néztem fel rá,"...romokban az életem!...a..anyut...bá....bánt...otta...utálom aput!!" Megöleltem szorosan Kendallt,de éreztem magam mögött valakit ahogyan csatlakozik harmadikként.
"Köszi hogy jöttél.Tegnap óta ...zajlanak a dolgok..de Martinát kell most megvigasztalnunk.Suli van 1 órán belül.Shhh édesem. Kitalálunk valamit,hogy ne kelljen félned ha hazamész. "- Nyugtatgatni próbált Kendall nem sok sikerrel.
J: Alhatok nála.Az apja számára nem vagyok célpont. Megvédem ha kell.Martina,jó az úgy? "
Szipogva bólogattam.Egész végig Kendall pulcsijába csimpaszkodtam szorosan.

Anyu kijött: Édesem menned kellenne suliba.Kendall akkor elviszed őt ha jól tudom? Ó,szia James. "-Köszönt anyu Jamesnek.

"Persze Mrs.Wilson. Most viszont irány a suli!" -Kendall megfogta a kezem. A kocsijához mentünk. James is velünk jött,suli után mind átjönnek ezért a kertben hagyta a kocsiját és velünk jön. Beszálltam a hátsó ülésre,mire James gondolt egyet és kiszállt.hogy átüljön mellém hátra.
"James nem fogok elárulni neked semmit.Kendall legközelebb legalább ne ilyen feltűnően tedd meg,hogy szólsz Jamesnek....mit tennél ha mondjuk azt mondanám....szakítunk emiatt?" Durva voltam de aznap pocsék kedvem volt nagyon.
Előrenéztem,hogy lássam Kendallt.
"Azt mondanám,hogy okkal teszed és hibázol mert mi összeillünk. De ha nagyon ragaszkodnál hozzá ....nem nehezen de el kellene engednem téged.Várj. Most szakítottál velem???"-Hirtelen pánikba esett.

" Ez aranyos hogy ezt gondolod. A kérdésedre  pedig a válaszom egy nem.Ne ijedezz! Nem akarok szakítani! Sajnálom.... csak nem bírom megérteni apu miért tette amit."- Kinéztem az ablakon és figyeltem ahogy sorra haladtunk el a suli felé sétáló nevető,vidám diákok mellett. Irigyeltem őket.
Én is mosolyogni akartam. Őszinte mosollyal! Nem azzal,amit minden reggel magamra erőltetek csak,hogy elfedjem a bajaim. Teljesen elmerültem az álmodozásban,mikor James oldalba bökött és Kendallre mutatott. Lehunytam a szemem,megráztam a fejem majd ránéztem Kendallre.

"Igen? Mostmár figyelek."- Mondtam sietősen.

"Elgondolkoztam amit James mondott. Jobb lenne ha James hozzád költözne egy időre...mondjuk szoba festés miatt? Bármi miatt lehet csak biztonságban legyél. Ő meg megtud védeni ha olyan van. Reméljük nem lesz.Picim hallottad amit mondtam???"- Szólt rám Kendall megint. De én a telefonommal voltam elfoglalva.
 Gyorsan felkaptam a fejem és válaszoltam,nehogy feltűnő legyek,"Hogy mi? Bocs nem figyeltem. Smst olvastam."- Hazudtam félig. Mivel tényleg smst olvastam,de közben választ is írtam vissza Ashnek. Nem elég,hogy felkelek 0-a életerővel reggelenként,de még ő is rak rá egy lapáttal a kedves szavaival...imádom!

"Mi olyan fontos ami nem várhat? Közben ideértünk a suliba. Kiszállás!"- Leállította a kocsit és mindketten kiszálltak. Rám vártak. Sóhajtottam egyet mérgemben majd kiszálltam. Kendall rám mosolygott és megfogta a kezem. Így mentünk be a suliba. De rögtön félni kezdtem. Tesi az első óra. A szörnyetegekkel. Mielőtt szólni tudtam volna bármit is letámadott a barátnőm egy hatalmas öleléssel majd a fülembe súgta," Logan mióta jár egy ribivel?"- Nem értettem mire gondol,de amint felnéztem elfehéredtem teljesen. Villámcsapásként ért,hogy Logan összejött a fő ellenségemmel.

"Reggelt srácok!! Bemutatom nektek Ashley Bensont a barátnőmet. Járunk. És képzeljétek ide jár suliba! Elképesztő nem?? -Mondta szerelmesen és büszkén. Majd a szemem láttára lesmárolta nyelves csókkal az új csaját.

 Nekem pedig hányingerem lett amint ránéztem Ashleyre. A kezem kicsúszott Kendall kezéből és úgy éreztem mentem elájulok. De nem így lett. Vivien elhúzott engem az öltözőbe gyorsan és leültetett. Leguggolt elém,megfogta a térdem és rámnézett,
" Nem lesz semmi baj. Ne félj. Vigyázunk rád."