(91.rész) A te fiad!

 Sokan vártátok ezt a részt,jó olvasást! Köszönöm a 7(!!) kommentet az előző részhez és a sok olvasót.

Elkezdett szakadni az eső,mindannyian a járdán ülve áztunk. De nem hagytuk cserben Logant.

"Srácok álljatok félre kérlek!Nem fér el különben a hordágy.Melyikőtök jön be a mentővel?"- Tolták be Logant a mentőbe és azonnal elkezdték ellátni hihetetlen gyorsasággal.Szóhoz sem jutottunk. Ezek szerint él még!!Ez jó.

"Hatalmas seb van a fején uram isten."- Kapott a fejéhez Carlos. Nem nagyon bírja a vér látványát. James vállához bújt."Szóljatok nekik hogy vigyék be Logant,mi bemegyünk kocsival a kórházba utánuk."- Tette hozzá sietve. "Rendben a Szent István kórház sürgősségi részlegén keressétek majd a barátotokat. Szólok majd a nővérnek,hogy jöttök."- Felmászott a mentőbe becsapva a kocsiajtót előttünk. Egyszerre néztek rám mindketten Carlosék. Hisz mindig is én voltam a banda vezér.Én tartom össze őket ha valami nagy gáz van és ez most igenis az.

"Én szólok anyunak,hozok pénzt meg kabátot és sietek vissza. 5 perc múlva itt találkozunk!"-Rohant vissza a házba Kendall.

"De nagyon siess! Minden perc számít!"- Szólt utána James sietősen. "Remélem felépül. Nem akartam megijeszteni Kendallt de amekkorát zuhant szegény...jobb esetben pár törött bordával megússza..."- Mondta ki nehezen."Csak ne legyen kómában. Tudod hogy onnan nincs kiút. Ha magától nem ébred fel,nem is fog soha."-Tette hozzá Carlos. Még belegondolni is rossz volt.

Kendall szemszöge:

Beszaladtam a lakásba,fogtam egy cetlit és minden infót ráírtam anyunak, majd a hűtőre tapasztottam.Itt biztos észre veszi mert szem előtt lesz.Körbe néztem gyorsan kell-e valami. Ekkor hallottam meg a tündérkémet suttogni: "apu sok sziréna.ki van bajban?"- Hirtelen kellett döntenem de biztos voltam benne hogy jobb ha tudja. "Logannek nagy balesete volt. Hozzá sietek be a kórházba."- Pakoltam el a polcról pár müzlit meg sport italt a táskámba a srácoknak.A kicsi kezei átfogták a lábamat.Lenéztem a szőke kis alakjára. "Megyek én is!Vigyél!"- Mérlegelve a helyzetet rábólintottam.Felvittem átöltöztetni pikk pakk,kifele menet a szobából felkaptam a takaróját és elindultunk lefele a lépcsőn.A táskát a vállamra kapva,balamon Lilit tartva bezártam a lakást szaladva ki Jamesékhez akik már a kocsit beindítva vártak. "Siettem! Jönni akart,indulhatsz James."- Kapcsoltam be Lili övét is amint James rátaposott a gázra. Mind a hárman nagyon aggódtunk a mi dilis Loganünkért. De a szakadó eső éjjel nem a legjobb kombináció a száguldozáshoz.

~Bent a kórházban~

"Carlos megtennéd nekem,hogy nem járkálsz fel-alá? Kezdesz az idegeimre menni.Ülj le inkább te is."- Szólt rá James irritáltan. Kendall Lilivel a karjaiban elaludt a sarokban levő székben.Hagytuk is őket hisz rájuk fért egy kis alvás. Logant még mindig műtik...már bő 4 órája van benn. Hajnali 3:21 óra van. Minden egyes órával múlt el a remény belőlem,hogy nem lesz semmi komoly baja sem.Sokkal később a nap keltett minket. Erősen a szemembe világított.Ébresztgetni kezdtem Carlost.

"Haver kelj fel!Loganhez betudunk menni!Hozom Kendalléket addig nyugodtan menj előre. A folyosón balra a 2.ajtó."- Veregette meg bíztatva a barátja vállát. Tudta hogy rosszul viseli ha valakinek baja esik,főleg ha ez a legjobb barátjával történik. El is indult lassan de Lili szaladva utolérte. "Carlos vájj meg!Fogom a kezed."- Fogta meg a kicsi kezével Carlos ujját. Carlos vett egy nagy levegőt. "Bemenjünk Lili?"- Kérdezte tőle halkan de Kendall meghallotta.

"Nyugodj meg hiszen él még.Maximum egy jó erős fájdalom csillapítóval van tele nyomva de túléli."- Válaszolt Kendall rá logikusan.Mind a 4-en egyszerre mentek be a kórterembe. Lili azonnal elkiáltotta magát "LOGAAAAN!! JÓL VAGY!" - Mind annyiunk meglepetésére ébren volt,viszont nagyon csúnyán nézett ki.A mellkasa be volt kötözve a hasáig,a fején pedig a nagy sebet összevarrták. Ha most Halloween lenne,simán megnyerné a jelmez versenyt vicc nélkül! 

"Ó..óvatosan Lili.Ne ugorj fel rám.Mindenem fáj."- Dőlt hátra szenvedő tekintettel a hatalmas kórházi párnájára."Köszi áúú hogy bejöttetek.És sajnálom még egyszer Kendall ami történt."- Sütötte le a szemeit,nem mert a szemembe nézni a történtek után. Egy részem igen is utálta másik részem viszont aggódott érte.Hiszen az ég szerelmére leugrott egy hídról vagyis zuhant csak ez nem változtat a tényen hogy majdnem meghalt. Lili ott ácsorgott egyik lábáról a másikra állva türelmetlenül Logan ágya mellett. 

"Akkor is meg akarom ölelni Logiet!!"- Kezdett el hisztizni én pedig rászóltam,hogy most nem szabad. Erre fogta magát és kiszaladt a folyosóra. Sóhajtottam egyet."Mindjárt jövök srácok!"- Ezzel utána iramodtam és próbáltam kikerülni a dolgukra igyekvő nővéreket és orvosokat akikkel csak szembe találkoztam. Lili majdnem neki ment egy öreg néninek. Úúú az csúnya esés lett volna!Szerencsémre az osztályt egy nagy ajtó zárta le amit Lili már nem tudott kinyitni. Egy nővér felkapta és megkérdezte tőle,hogy hova fut.Lefékeztem azonnal.Természetesen Lili rám fogva az egészet felém mutatott amint közeledtem hozzájuk.Kezdett égni a fejem,mióta dolgoznak ilyen dögös nővérek ebben a kórházban? A kisasszony nagy bajban van!

"Elnézést nem tudtam utolérni a kisasszonyt.Elszaladt m...mert nem tud...tudta megölelni a barátját akit most hoztak be."- Kezdtem dadogni és zavarban voltam. Kendall szedd össze magad!Mi a fenét művelsz? Zajlott le bennem a rövid vita.

"Semmi gond nincsen. Szerencsére nem jutott tovább ennél az ajtónál.Hogy hívják a barátodat aki miatt szomorkodtál?- A nővér rám nézett egy kis segítségért név ügyileg. "Lilinek hívják,a kislányom."- Beledugtam a zsebembe a kezeimet. Hogy tud ekkora hatással lenni rám egy hétköznapi csaj ha már van feleségem? Megtudnám pofozni magamat Martina helyében. És jogosan kapnám!

"Szép nevet kaptál Lili és mivel nem szeretem ha szomorkodás van az osztályomon,segítek neked. Óvatosan megölelheted a barátodat.Rendben?"- Simogatta meg Lili haját kedvesen. Elábrándozott a tekintetem,hogy a kórházon kívül is ilyen kedves-e. "Apa te is jössz vagy bámulod őt?"-Felkaptam a fejem azon nyomban és egy pillanat alatt ment át bőr színűből rákvörösbe a fejem színe. "M..megyek persze. Csak elgondolkoztam ne haragudj kincsem."- Követtem őket lassan kullogva a háttérben,elég kínossá vált már így is a helyzet. 

"Itt vagyunk! Ő az!"- Nyújtózkodott Lili az ajtóért.Tartottam nekik az ajtót és a végén én is bementem.

"Jó reggelt Logan....Henderson."- Gyorsan leolvasta az ágy végén lévő papírokról a teljes nevét.Mikor Logan és a nővér egymásra néztek szikrázott a levegő. "Lili azzal fordult hozzám segítségért,hogy segítsek neki megölelni téged. A jelenlegi állapotodban ez fájdalmas lesz de nagyon odafigyelve megölelhet.Szabad?"- Lili az első pillanattól kezdve a bizalmába fogadta a fiatal nővért.Úgy oda volt bújva hozzá hogy az már túl szívet melengető volt. "Ó Lili babám ha én ezt tudom. Adj nekem egy maci ölelést!"- Lili szemei felcsillantak-e hallatán.Áljon meg a menet!Én miért nem tudok semmilyen maci ölelésről?

Lilit mindvégig a nővér tartotta a karjaiban Logan fölé emelve vigyázva hogy még véletlenül se támaszkodjanak rá Logan mellkasára."Nem akarlak elengedniii."- Görbült le Lili szája amint el lett húzva Logantől. Carlos,James és én csendben néztük végig a szemünk előtt lejátszódó jelenetet. 

Martina szemszöge: 

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem egy nagy koppanással a földön.Igen.Sikerült legurulnom az ágyból miközben aludtam. Halkan felnyögtem mert nem volt valami kellemes érzés.

 

Kopogtak egyet az ajtón. Száraz volt a torkom alig tudtam megszólalni. "Gyere csak be"- Böktem ki miközben feltápászkodtam a földről az ágy szélébe kapaszkodva. A szekrényen levő tükörben meglátva magamat elszörnyedtem! Tiszta kóc volt a hajam,nem is beszélve az arcomról. Mintha kétszer kimosták volna...

"Csillagom ezt idd meg először.Segítek mindenben. Van fejfájásod?"-Rövid vallatásba kezdett Kathy amint átlépkedett az éjjel földön hagyott dolgokon hogy eljusson az ablakhoz lehúzni a redőnyöket. Megkönnyebbülten felsóhajtottam." Oh így már sokkal jobb!A fejem attól még iszonyúan hasogat.Uggh."- Nagy nehezen sikerült megállnom a két lábamon. De egy lépést sem tudtam volna megtenni támasz nélkül.

"Tegnap este csúnyán felöntöttél a garatra. Teljesen kikeltél magadból,csodálkozom a fiúk nem tettek be téged a kádba hogy magadhoz térj."- Rázta a fejét rajtam Kathy,elszégyellni magamat se volt erőm.Kíváncsi vagyok Kendall merre van. És miért passzolt le Kathynek. Leültem az ágyra,a biztos pontra ahonnan nem tudok lezúgni vagy leesni."Csak kérek reggelit. Össze szedem magam. Ne haragudj hogy így kell látnod."- Csoszogtam ki a fürdőbe amilyen gyorsan csak tudtam.

"Készítek,pirítós jó lesz tükör tojással? Mást nem tudok ajánlani mert kijönne a gyomrodból."- Mondta az ajtó félfának dőlve.Bólogattam."Rendben,siess lefele.Kendallék mindjárt haza érnek.Láttam hogy megrázta a fejét...szégyent hozok a családjukra. Örülnöm kellene,hogy egyáltalán befogadtak mikor terhes voltam Lilivel a pocakomban.

Vettem egy forró fürdőt és felöltöztem.Kicsit se néztem ki jobban.Az arcom nyomott volt,én pedig fáradt.Lementem Kathyhez a konyhába. Leborultam a konyha pultra olyan álmos voltam. "Hé hé ne aludj el! Itt van a reggelid egyél inkább."-Folytatta tovább a reggeli rutinját.

Nem sokkal később csengettek. Dühösen felnyögtem."Miért kell csengetni...létezik kopogás is.Kathy nyitod?" Semmi válasz.Hárítottam volna rá a nemes feladatot,hogy kinyissa az ajtót de nem volt a konyhában sem a nappaliban. Remek. Felkászálódtam a konyhai bár székről. Mikor lassan kinyitottam az ajtót azt hittem rosszul látok. "Na ne..."- Az arcába csuktam az ajtót mire sírni kezdett valaki. 

"Kérlek engedj be minket.Ne miattam hanem a kisfiam miatt! Gyalog jöttünk a reptérről és "-Dörömbölt hangosan az ajtón.Ki vagyok én hogy szállást adjak neki? Minek jött vissza!

"Lindsey tűnj el innen és az életemből is.Nem hiszem el hogy mindig vissza jössz."- Kiabáltam az arcába frusztráltan.

"Ana fájadt vagyok ...és éhes is."- Jött a hang a kicsi sráctól.El sem hiszem,hogy ezt tettem de beengedtem őket hadd cuccoljanak le. Kiderült Lindsey fiát Kaydennek hívják.Amint beléptek a lakásba lepakolta a nehéz táskákat míg Kayden felfedező útra indult. Lindsey hálálkodni kezdett,de letörtem az álmait."Ne szokj hozzá,amint van szabad hotel szoba kicuccoltok innen ok?"- Mogorva voltam vele mert semmi kedvem nem volt jópofizni.

"Felfogtam. Ethan szívem gyere le! Csinálok szendvicset neked."- Máris otthon érezte magát.Befejeztem két nagy falattal a reggelimet és lefeküdtem a kanapéra aludni. Nem akartam részt venni ebben.Pár órával később veszekedésre keltem fel."Lindsey nem jöhetsz csak úgy ide! Kizárt,hogy ő az én fiam!!Attól még hogy szőke haja van és arcra is hasonlítunk nem jelenti hogy pont az én fiam lenne tényleg...- Tagadta le azonnal a tényt a férjem.Felültem a kanapén ledöbbenve. Lepillantottam Kaydenre aki kiköpött Kendall volt.

 

"Manó....ugye nem igaz amit mond...."-Nem tudtam feldolgozni az imént hallottakat. "Kendallnek van egy fia.Üdv a családban."-Közölte velem büszkén Lindsey.Ezek után felviharzottam a szobánkba.

"Remek ezt jól megcsináltad. Muszáj volt??! Megint tutira kamuzol mint szokásod. Nem vált javadra a szakításunk úgy látom. "- Zárta rövidre a vitát,a lépcsőn fél úton járva.

"Kendall,itt az anyakönyvi kivonata ha nekem nem is hiszel.Attól még Ethan a tied.Szokj hozzá a gondolathoz."