(96.rész) Soha nem vagy egyedül

Lassan itt a karácsony,megújúlt a háttér hogy egy kis karácsonyt csempésszek a napotokba. Külön köszönet Vivinek és RusherGirlnek a folyamatos támogatásért!!Én is imádlak titeket,ha ti nem lennétek nem lennénk most itt. Olvassátok szeretettel :)

Kevin szemszöge:

Senki sem jött ki értünk.A kezembe vettem az ügyet és becipeltem Martinát hamar a recepcióhoz ahol kivették a karomból.Ráfektették egy hordágyra és eltolták a sürgősségire.Nem volt más választásom mint hogy leüljek az üres váróban.Idegesen rángatózott a lábam.Remegve felhívtam az öcsémet,muszáj tudnia róla hogy mi történt.Párat kicsöngött majd beleszólt. Megkönnyebbültem. Ha már válaszol a telefonjára az jó jel. Össze szedve minden erőmet közöltem vele a híreket."Öcsi tudnod kell valamit. Ülj le előtte mert sokkolni fog a hír."- kezdtem bele.

Fél órán keresztül beszéltem beléje a lelket miután elmondtam neki. Ragaszkodott ahhoz,hogy bejön és kivárja velem együtt a várakozási időt. Már az alvás szélén jártam falnak döntött fejjel.Megfogta valaki a vállam és a vállához húzott." Aludj csak. Köszönöm hogy vigyáztál rá."- Kendall elhelyezkedett a kényelmetlen széken és ő is pihenni próbált csukott szemmel.
                                                                        ~~~~~~~
Korán reggel a nővérek ébresztettek fel minket."Jó reggelt fiúk. Bemehettek Martinához. Az orvos majd tájékoztat az állapotáról titeket. Menjetek be nyugodtan."- Ült vissza a recepciós pulthoz folytatni a papír munkáját.Mindketten kinyújtózkodtunk fáradtan.Aludtunk,de nem eleget.Kevin mégis nyúzottabbnak tűnt. Elővette a telefonját és magában zsörtölődött,"Ilyen nincs.Buktam a melót."- Döntötte hátra a fejét lehunyt szemmel.

"Milyen melóról beszélsz?"- Fogalmam sem volt,hogy állás interjúkra jár még mindig.Anyunak azt mesélte van egy jó munkája.Biztos csak a megnyugtatás céljából.Nem szokásunk csak úgy hazudozni a semmiért.

"Kirúgtak az irodából mert jött egy hülye főnök.Ezért keresek állást,de amint látod nem akar sehogy se összejönni."-Kicsit lelkifurdalásom lett,hiszen miattam van bent Martina.Az én hibámból aludta át az interjú idejét. Jövök neki egy állással!

"Kerítek neked valamilyen állást ami rendesen fizet,a legfontosabb számomra most,hogy Martinát behoztad az éjjel.Ha te nem vagy mellette kitudja merre botorkált volna amikor vérezni kezdett."Bele se akartam gondolni az egészbe. A gondolatától is kirázott a hideg.

"Öcsi gyere."- Felkelt az oly kényelmetlen székről kinyújtva nekem a kezét.Kézen fogtam és talpra húzott.Kérdőn figyeltem a tekintetét."Készen állok én a hírekre?"- Kérdeztem halkan ahogy a szobája felé mentünk.Minden lépéssel egyre jobban izgultam.Egy részem tudta mit fogok hallani a másik felem pedig mindenáron le akarta tagadni. Belépve a szobába Kevin a szája elé tette az ujját,jelezve hogy legyek csendben.Aprót bólintottam tudatva vele hogy rendben.

"Jó reggelt,melyikőjük Martina férje? Először vele kell közölnöm a szomorú hírt."-Várt a válaszunkra.Kendallre pillantva láttam mennyire nem itt van fejben,megböktem a karját a doki felé bólintva."
Oh mondja csak figyelek."- Csöppent vissza a jelenbe az öcsém.

"Jöjjön ki négyszemközt kell elmondanom. Martina nincs olyan lelki állapotban hogy hallhassa amit mondani fogok.Kérem jöjjön ki velem a folyosóra.Vetett egy utolsó pillantást Martinára és kiviharzott a szobából teljesen össze törve.Elgondolkodtat mennyi mindenen kell még keresztül esniük ketten.

Leültem az üres padra mert tisztában voltam vele mi lesz a sokkoló hír.Magamban felkészültem rá,vagyis azt hittem.Össze omlott bennem az egész világ amikor szembesített a doktor úr a makacs tényekkel.Martina elvetélt,de az egyik baba túlélte.

Beletúrtam frusztráltan a hajamba.Egyszerűen fogtam volna magam és kirohantam volna a a jéghideg éjszakába. De nem tehettem meg.Benéztem az ablakon és Martina szemei nyitva voltak. Engem figyelt.Lebiccentettem a fejemet. Szégyelltem magam iszonyatosan."Kendall,Martina téged szeretne.Elvégre a feleséged."-Jött ki Kevin szólni nekem amíg a doktor úrral megbeszéltem a részleteket kint. Elmondta mire kell oda figyelnem Martinával kapcsolatban,nem nézhet egyedül tévét,figyelnem kell ha fürdik és mindenképp ügyelnem kell hogy megfelelő mennyiséget egyen.Ez mind szép és jó,azonban holt lila gőzöm se volt arról,hogyan titkolom el előle hogy az egyik baba elment.Innentől kezdve egy nevet kell kiválasztanunk nem kettőt,egy baba szobát kell berendeznünk a kettő helyett és egy babát fogunk babusgatni a kettő helyett....

Martina szemszöge:

Fájdalmak közepette ébredtem a kórházban.Egy pillanatra eszembe se jutott hogyan kerültem ide,mindaddig míg az orvos el nem mondta mi történt az éjjel.De a babák jól vannak! Az a lényeg.Kevin az ágyam lábánál állt szótlanul,engem figyelve.Nem erőtettem,majd beszélünk amikor úgy érzi.Folyamatosan kaptam éjjel a fájdalom csillapítókat,ezáltal teljesen legyengültem reggelre. Mikor megláttam Kendallt bejönni,megjelentek a fránya pillangók a gyomromban.Utálnom kell!! Össze feküdt azzal a libával!!
"Szia."- Szólt halkan a kezemért nyúlva.

Valami volt a levegőben,olyan furcsán viselkedtek a fiúk. Lehet velem van a baj?Miért nem mondanak semmit?A két lükém síri csendben meredtek maguk elé amire a doktor úr megszólalt."Drága Martina,a babákkal minden a legnagyobb rendben van,haza mehetnek."- Közölte velem a jó hírt. Ha véreztem,hogyan nem esett bajuk a piciknek??

"Ez biztos? Nem vetéltem el? Borzalmasan görcsölt a hasam .Ez csak az lehetett."- Állítottam összezavart arccal. Kendall leült mellém a székre.

"Shh Babám sokkos állapotban voltál,máshogy emlékszel bizonyos részletekre.Nyugodj meg. Haza is mehetünk. Ugye doktor úr"- Ekkor kaptam egy smst. Kevintől jött,szerinte nagyon rossz vége lesz ennek és el se kellene kezdenünk. Jól meggondoltam,inkább legyen boldog és ne tudjon az igazságról mintsem rögtön bebökni neki,hogy sajnálatosan annyira megszorongattam ami miatt elvesztettük a babát.Soha nem bocsátana meg nekem!!!! Ott mindennek vége lenne.

"Akkor induljunk el....de Kevinnél maradok. Ő nem bánt."- Húzta el a kezét a tenyeremből. 

Utána kaptam és remegve össze csuktam az ujjaimat ahogy a keze a tenyeremben pihent."Ahogy szeretnéd. Mivel rám itt már nincs szükség haza megyek. Kevin vigyázz rá!"-Elköszönt Kevintől és el is ment. Vissza se nézett. Elmaradt a homlok puszink. Elszomorodtam. 

                                                                   ~~~~~~

Ahelyett hogy hazamehettem volna korán, csak este engedtek el a kórházból.Kevin kitakart és segített felöltözni,amint rajtam volt a ruha amiben behozott kisegített a kocsiig.Esélytelen lett volna egyáltalán próbálkoznom is a beüléssel úgyhogy Kevinre szorultam segítségért.Hálás vagyok amiért ennyire segítőkész és megengedte,hogy nála maradjak amíg le nem rendezem Kendallel a dolgokat. 

Nem sokkal később miután hazaértünk,ledőltem a kanapéra. Kevin elkezdett rendet rakni a lakásban.Sissy a távollétünkben játszott egy kicsit....szétharapta a kanapé párnáját.Az egész nappali tele volt fehér kis vatta pamacsokkal. Jól széthordta a kis bendegúz. 

"Kevin segítsek valamiben?"- Felültem készen állva,hogy felkeljek és szedegessem én is a vatta darabkákat. Azonban Kevin mindent félbe hagyva odaugrott hozzám. Vissza fektetett a puha kanapéra."Jobb ha pihensz,nem erőltetheted meg magad még ezzel se.Nézz valami jó sorozatot."- Ajánlotta fel. Megvontam a vállam,végülis nekem mindegy volt hogy segítek-e vagy sem. 

"Ameddig szedegetem a cafatokat össze,gondolkozz mit kérsz vacsorára.Van Bolognai és pizza is. Ha pedig egyik sem a szíved csücske rendelhetek is akár."-Villantott felém egy mosolyt. Na ne szórakozzatok. Ez a halálian döglesztő mosoly a Schmidt család génjében van benne? Esküdni mernék hogy igenis elpirultam. Kevin ebből nem vett észre sokat szerencsére. 

"Inkább rendeljünk.Ó jut eszembe megkaptad a melót?"- Szorongattam a párnát a hasamnál,hanyatt fekve.Kevin felkapta a fejét,lefagyva bámult engem majd megszólalt,"Ezt most komolyan kérded? Hogyan kaptam volna meg ha el se jutottam az interjúra?" Látszott rajta,hogy rossz témába nyúltam bele. Nem gondoltam hogy ennyire ki akasztja egy sima állás elutasítás.Az este hátra levő részében meghúztam magamat. Itt ott beszélgettünk apró dolgokról evés közben. Például,hogy milyen munkát szeretne,mit dolgozott régebben de még az is felmerült,hogy milyen lányok jönnek be neki. Eközben végeztünk az első adag tésztával.

Kevin feltápászkodott a földről az üres tányérját fogva."Te is kérsz még?"- Meg sem várta a válaszomat. Kivette a kezemből az enyémet amin volt még egy kicsi. Azonnal érte nyúltam a bal kezemmel csakhogy Kevin párat lépve a konyhában volt mire esélyem lett volna elérnem. Nagy huppanással estem le a kanapéról a földre. Felnyögtem hangosan fájdalmamban. "Ouu..."- A hasamhoz kaptam azonnal. Kevin visszatért két tányérral. Teljesen ledöbbent a látványon ami elé tárult. Sietve letette a két tányér,leguggolva hozzám. Esetlenül fel akart segíteni,nem sok sikerrel."Most mit csináljak veled mond meg....hívom az öcsémet."-Egyszerűen ott hagyott.Fogalmam sem volt miért. Olyan nehéz lett volna felsegítenie?? Most komolyan? 

Kendall szemszöge:

Otthon a szobánkban az ágyon fekve gitároztam. Lili mellettem hason fekve színezett egy kifestőben. Édes volt látni ahogy kinyújtott nyelvvel színez.Koncentrált nehogy kimenjen a vonalból.Ha elrontotta csak annyit mondott felnézve rám.O-ó! Majd tovább színezett. Este fél 10 körül járhatott az idő.

"Szép lesz ám az a tündér! Nem álmos még a hercegnőm?"- Simogattam el a frufruját a szeméből.Rezegni kezdett a mobilom a farzsebemben. Oldalra fordultam hogy elérjem. "Igen tessék?"- Szóltam bele a telefonba. Lili kíváncsiskodva fülelt."Lili ne fülelj.Kevin bácsival beszélek csak."- Mentem ki a folyosóra."Hallak persze,Lili kíváncsiskodott."-Válaszoltam. Tudni akartam rögtön,hogy miért hívott. 

"Rátérek a tárgyra.Nem akarlak megijeszteni....de jobb lenne ha átjönnél segíteni.Minden rendben volt,aztán ettünk és mikor kivettem a tányért a kezéből....utána nyúlt.Eltévesztette a távolságot.Leesett a kanapéról és nem akartam hangosan mondani de mintha véres lenne a nadrágja újra.Könyörgöm gyere amint tudsz."- Hadarta el egy szuszra a bátyám. Pedig ő az idősebb mégis bepánikolt. Szerencsémre a doki ellátott minden féle prospektussal amikor Lilit vártuk és abban olvastam pár trükköt ami ilyenkor teendő.

Berohantam a fürdőbe és a kezembe fogtam egy csomag betétet és fájdalom csillapítót. Lili mezítláb figyelt az ajtóból. "Mit csinálsz azokkal apa?Azok lányoknak valóak."- Értetlenkedett összeráncolt szemöldökkel. Leguggoltam hozzá egy pillanatra. "Hercegnőm bújj be mamihoz az ágyba ma estére.Nekem el kell menjek anyuhoz.Reggelre itthon leszek. Rendben kincsem?"- Kapott egy nagy ölelést és puszit tőlem.

"Lefekszem most,mami már alszik és félnék egyedül.Kísérj be."- Fogta meg a kisujjamat és húzott a kis testével maga után.Megvártam amíg bekuckózza magát hogy betakarhassam."Minden alvós állatka itt van?"- Guggoltam az ágy mellett. Aprót bólintott álmosan.

"Aludj szépeket manóka."- Kapott egy homlok puszit.Lekapcsoltam a lámpát. Miután biztosra mentem minden be van-e zárva,bepakoltam a kocsiba a táskámat és neki indultam az egy órás útnak fél 11-kor. 

Belefutva pár piros lámpába,dugóba negyed 12-re már oda is értem.Leállítottam a kocsit és az anyós ülésről a vállamra vettem a táskámat.Becsöngetve a kapun egy rémült Kevin fogadott. Szóhoz sem jutott csak cibált befele a meleg lakásba.Körbe nézve csak egy véres foltot láttam a szőnyegen és Martina nadrágját ... méghozzá a kedvencét.

"Add a kabátod,azonnal menj fel hozzá. Fogalmam sincs mivel tudtam volna megnyugtatni.A kádban ül de vérzik.Teljesen bepánikolt."- Le a kalappal Kevin előtt,ahhoz képest nyugodt maradt.A telefonban máshogy hallattszott."K...KEV....FÁÁJ."- Egy szívszorító segélykérést hallottunk.Magamhoz vettem a táskámat felszaladva a Picimhez.Óvatosan kinyitottam a fürdőszoba ajtót.Persze felkapta rá a fejét. A zöld szemei könnyekkel csordultak tele és pirosak is voltak de nagyon. Legszívesebben abban a másodpercben magamhoz öleltem volna.Jelen esetben ez most nem lehetséges.  

"I...itt vagy.Nagyon fáj...segíts...."-Szinte már könyörgött a szemeivel a nyugalomért.Vissza csöppenve a valóságba kicipzároztam sietve a táskát. Elővettem neki a fájdalomcsillapítót és a betéteket is.Elvettem a polcról valaki fogmosó poharát töltve bele hideg vizet. Így be tudta venni.Támadt egy furcsa ötletem. Hátha nem bánom meg később.Levetkőztem boxerre és megnyitottam újra a meleg vizet hogy ne fázzon. Ekkor esett meg az amire egyikőnk se gondolt volna.

 

Martina felém nyúlt,én pedig az ölembe húztam a kádban."Vigyázok rátok. Nem lesz semmi baj. "- Az államat a feje búbján támasztottam meg,átölelve őt teljesen."Okkal vérzek igaz?"- Tört ki belőle ismételten az elfojtott zokogás. Szorosabban öleltem magamhoz. Egyedül ez tudja ilyenkor megnyugtatni."Sajnálom Picim....gyere másszunk ki a kádból.Remegsz lassan a hidegtől."- Mondtam aggódva.Köré tekertem egy nagy törölközőt. A lehajtott vécén várakoztam amíg rendbe szedte magát. Jó ötlet volt az a fránya betét akkor is! 

"Lement a gyógyszer. Mi lesz ha nem akar majd elállni a vérzés? Újra kórházba kell mennem?"- Beszélt hozzám miközben összefogta a haját."El fog állni magától. Emlékezz vissza,ezt mondta régen a doki is."- Szenvedő arcot vágott. Odamentem hozzá. "Kérsz enni valamit?"- Megrázta a fejét."Rendben,akkor alvás."- Kapcsoltam le a villanyt. Elindult a szobája felé én pedig követtem.Soha nem jártam még ebben a lakásban.Szép szobát kapott!

"Te most elmész?"- Kérdezte félve.A bizonytalanság kikészítette.A nyakáig húzta a takarót úgy fordult felém.Tisztában vagyok vele mennyire nem szeret egyedül aludni. De most össze vagyunk veszve és nem gondolnám hogy velem összebújva akar aludni egyáltalán.A gondolataimat ő szakította félbe.

"Tudom kattog az agyad,egyszerűen csak bújj ide."- Szólt lágyan.Én még mindig boxerben voltam! Így hát szót fogadtam neki.Én lepődhettem meg a legjobban amikor ismét hozzám bújt ma éjszaka másodszorra.Van még esélyem nála! Nyugodtan csuktam le a szemeimet mellette ahogy lepergett előttem pár emlékkép.