(33.rész) Szeretlek.

 Mrs Wilson szemszöge:

Aznap este hazamentem. Mikor beálltam a garázsba tudtam,hogy nehéz dolog lesz elmondani hogy a lányunk öngyilkos lett és most kórházban van emiatt. Jut eszembe az iskolát is fel kell majd hívnom.Te jó ég.....
Vettem egy nagy levegőt,leállítottam a kocsit és csendben bementem a házba. A nappaliban égett a lámpa.
Hirtelen valaki a falnak nyomott.

"Tom ne!! Mi ütött beléd? Engedj el! " -könyörögtem neki de nem engedett szabadon.
Mégis hogy mondjam el a rossz hírt? Mitől ilyen dühös?-tanakodtam.

"Nincs vacsora!! A mosás pedig nincs kész!! Hol voltál??? " -adott egy égető pofont az arcomra. Oda kaptam a kezemet.

"Van sokkal fontosabb is mint a hülye fôzés! Feltűnt,hogy a lányunk nincs még itthon? Gondolom nem. Miért akaratoskodsz! Hihetetlen vagy. "-elrántottam a kezemet a fogása alól és átmentem a konyhába hogy teát főzzek magamnak......

" Kérdeztem valamit! Cica,hol a vacsorám? Válaszolnál?"- Belemarkolt fájdalmasan a fenekembe mire adtam neki egy pofont. Megérdemelte mire megfogta a csuklómat és egy fájdalmas pofont kaptam. Elkezdtem könnyezni és reszketni.

"A nappaliban leszek. Mire a foci meccsnek vége,addigra legyen vacsora különben bajok lesznek! Megértetted?"- Ezzel kiviharzott és engem szó nélkül hagyott. Nem mertem megtenni,hogy nem csinálok vacsorát neki úgyhogy gyorsan összeütöttem valamit és  bevittem neki. Aznap éjjel békén is hagyott....

Carlos szemszöge: 

Én szerintem nagyon aranyos együtt Kendall és Martina. Nem tehettem róla hogy pont felkeltem mikor megcsókolta! Össze kell hoznom őket. Bármi áron. Vissza a valóságba Los!- szóltam magamra.

"Haver ezt nem mondhatod el senkinek. Titokban kell tartanod!"- mondta kétségbe esve Kendall. Felültem a kanapén és megdörzsöltem a szemem és válaszoltam,

"Egy,cukik voltatok együtt. Kettő,még mindig bele vagy zúgva és a-a! NE MOND KI! Le se tagadhatnád."-leült mellém és barátilag megveregettem a hátát-"Lemegyek a büfébe kaját venni. Kibírod a  csókot? James felfog kelni akkor neked annyi. Vigyázz kérlek rá. Sietek vissza! " Megfogtam a tárcámat és gyorsan ki is iszkoltam a szobából le a büfébe de persze vissza néztem és elcsattant újra egy csók. 

Ekkor bizonyosult meg bennem hogy Kendall komolyan szereti ezt a lányt,Martinát ha még James haragját is figyelmen kívül hagyja. Nagy mosoly ült az arcomra.


Martina szemszöge : 

Nem tudom miért de álmomban cuki dolgok történtek. Ott volt a pici is aki most még a hasamban van. Kendall pedig állandóan megcsókolt. Imádtam minden egyes pillanatát. De valami furcsát éreztem,ez a csók... Olyan más volt. Olyan.....valódi. Lassan kinyitottam a szemem és akire nem számítottam ott volt velem szembe pár centire. Szóval....a csók tényleg megtörtént döbbentem rá. Mikor kinyitottam a szemem lassan nagyokat pislogtam mert zavarta a kórházi fény a szememet. Egyre élesebben láttam az arcát.

 Éreztem hogy megsimogatja a homlokomat.

Jól esett és hiányzott is,de nem! Nem szabad elgyengülnöm! Rosszat tett. Smárolt Ashleyvel. Utálnom kellene igaz?......Csak az a baj hogy erre képtelen vagyok. Túlságosan is szeretem őt. Így csak annyit sikerült mondanom hogy, "Kendall te meg...megcsókoltál vagy csak....álmodtam?" Vártam a válaszra. Tudni akartam. 

"Nézd,igen volt csók. De csak mert szeretlek és nem tudtalak anélkül nézni,hogy ne gondoltam volna arra milyen szép vagy és cuki és imádom mikor mosolyogsz. Mindig csillognak a szemeid és eszeveszettül beléd vagyok zúgva. "- Mondta őszintén és komolyan ahogy a kezemet gyengéden fogta. Nem bírtam! Elkapott a szerelem. 

"Kérem a csókom." - mondta mosolyogva és magamhoz húztam a kedvenc nyakláncánál fogva és nyelves csókot adtam neki. 

Hirtelen valaki megköszörülte a torkát és Los is visszaért pár szendviccsel és letette az éjjeli szekrényre. Elengedtem Kendall pólóját és ártatlanul rájuk néztem.  "Fiúk? Ez nem az aminek látszik...."-mondtam elrontva a pillanatot. Kendallre mosolyogtam újra,de ő Jamesre nézett félve.Tudtam hogy baj lesz. De hogy mekorra abba én sem gondoltam bele.....

(32.rész) Viharos éjszaka

Itt a következő rész! Ahogy ígértem,kezdenek bonyolódni a dolgok. Remélem ugyanannyira tetszik nektek is ez a rész mint nekem ;) Kommentet ne felejtsetek el hagyni! Következő rész várhatóan 2 napon belül lesz. Jó olvasást! Puszi xoxo

Kendall szemszöge: 

Amint James kiment a mosdóba megkértem a nővért,hogy hozzon nekem egy pohár kávét. És nagyon megkönnyebbültem mikor igent mondott rögtön. Örült,hogy tudott segíteni. Kaptam az alkalmon és leültem a Picim mellé. Megfogtam a bal kezét és összekulcsoltam a kezünket.

 Hiányzott mindennél jobban. De legfőképp az imádnivaló nevetése amit ő lehet hogy utál,de nekem feldobja az egész napomat is. Most pedig csak csendesen szuszogott álmában. Aranyos volt hallgatni.

"Picim.....tudom,hogy alszol és nem hallod amit most mondani fogok,de hinned kell nekem hogy teljes szívemből szeretlek! Bármi van én melletted vagyok. Szakítottál velem,mégis itt éjszakázok veled,mert törődöm veled. És még mindig nem értem miért akartad ezt......a vágást.....ez nem megoldás! Szeretlek és ne tedd többet. James jön.....el kell hogy engedjem most a kezed. Sajnálom Picim,mindent megteszek hogy az enyém legyél újra. "- Nem érdekelt semmi,csak megtettem. Megcsókoltam a szerelmemet. Pont James visszaért mikor visszaültem a kanapéra mintha semmi nem történt volna. Fél szemmel oda pillantottam Jamesre és Martinára.
Minden rendben volt. James is álmos volt látszott rajta. Martina kezét fogta és a fejét a karjára hajtotta úgy próbált elaludni. Lassan mind 3-an elaludtunk.

Martina szemszöge : 

Hallottam Kendallt....de belül sikoltani tudtam volna. Tudnia kell a piciről....nem megy....inkább vissza aludtam. Fogalmam sem volt mennyit aludhattam,csak azt tudtam hogy nagy vihar van kint és villámlik,dörög az ég. Remegni kezdtem mivel kiskorom óta félek a viharoktól. A jobbomra néztem,de Kendall is aludt mélyen. Gondoltam csak nem lehet belőle gond ha kimegyek egy picit sétálni a folyosóra. Úgysincs senki fent. Nem szólnának rám,ha nem lenne szabad. Kikeltem óvatosan az ágyból és belebújtam a papucsomba. Éjszakára nem kaptam gyógyszert így nem kellett bajlódnom az infúzióval sem. Magam köré tekertem egy takarót és lassan kitotyogtam. Mikor felnéztem szemet néztem egy nővérrel aki rögtön jött segíteni.

"Hölgyem,jól van? Elég lett volna ha csak megnyomja a gombot akkor bementem volna. Hova indult?"-Kérdezte tőle,de közben tartott a derekamnál.

"Csak felkeltem és nem tudtam vissza aludni. A folyosó végén pedig van egy kis pihenő rész. Gondoltam kijövök oda. Ha szabad."- Mondtam egyet ásítva majd mosolyogtam egyet.

"1 órát kapsz. Rendben? Utána vissza foglak kísérni. Jó úgy?"- mondta kedvesen. Én bólogattam válaszul. Örültem neki,hogy nem dilisként kezeltek azok után ami történt. Bár ha hazamegyek anyu tutira nem fog egy percre sem magamra hagyni. Biztos vagyok benne. Olyan 5 perc séta után elértem a folyosó végéhez ahol egy kis pihenő rész volt kialakítva. Puha fotelekkel és párnákkal. Leültem a sarokban lévőbe és kinyújtózkodtam.

Az ablakot nézve láttam mennyire esik is kint. Párás volt az ablak. Kedvem támadt rajzolni.

Nem mertem magamnak sem bevallani,de Kendall nagyon fog hiányozni nekem! Kifog megvédeni? Kifog minden nap aranyos jó reggelt sms-et küldeni nekem? De a legfontosabb.....ki fog segíteni nekem a babát felnevelni?
Lehet,túlságosan kifárasztottam magamat a sok gondolkozással mert hirtelen elálmosodtam. Neki dőltem a háttámlának és becsuktam a szememet.


Kendall szemszöge : 

Korán felkeltem és esélytelennek láttam,hogy vissza fogok tudni aludni,ezért felültem és felnéztem Jamesre és Martinára. De kettőjük közül csak Jamest láttam és egy üres ágyat. Átgondoltam gyorsan a lehetőségeket.

1. Elment mosdóba.
2. Kiment picit sétálni.

Az utóbbi valószínűtlennek tűnt,de megnéztem a folyosót is. Meg is láttam a Picimet. Aludt tündérien. Halk kuncogás csúszott ki a számon mikor láttam,hogy álmában lerúgta magáról a takarót. Biztos nagyon forgolódott.- Gondoltam.
Minden esetre örültem,hogy James még alszik! Bármilyen kicsik is ezek az idők,láthatom legalább a kicsimet és ez mindent megér.
Leguggoltam mellé és megsimogattam az arcát,"Picim,jó reggelt."- Mondtam a reggeli hangomon ami kicsit mély volt.

"Mhmm"- Megvakarta az orrát és a másik oldalára fordult. Önkéntelenül is elmosolyodtam. Egy fiatal pár ment el pont mellettem és össze néztünk. Ők is aranyosnak találták a dolgot.

"Kincsem,hagynálak még aludni de nem az ágyban vagy hanem kint a váróteremben. Este kijöttél?"- Ez alkalommal elé guggoltam és megfogtam az arcát lágyan két kézzel és cirógattam az arcát majd puszit nyomtam a homlokára. " Felveszlek és vissza viszlek. Aludj csak tovább.Szeretlek."- Mondtam és felálltam,hogy finoman felemeljen a könnyed testét és vissza vigyem a szobájába. James szerencsére semmit nem vett észre belőle mert még húzta a lóbőrt. Lefektettem Martinát az ágyba és betakargattam.

"Aludj szépen. Itt leszek. Vigyázok rád."- Nem tudtam megállítani magam.....adtam neki egy csókot megint.
Mire ő nem szólt semmit,csak megszorította a kisujjamat és az arcához tartotta úgy aludt el.
Odamentem Loshoz aki a másik kanapén aludt el. Mikor megráztam a vállát,elmosolyodott és kinyitotta a szemét.

"Reggelt! Martinát lesmároltad? Láttam! Olyan cukik vagytok együtt!"- Mondta Los még kissé kábán.

"Sz...szóval csak tettetted ezt az egész alvást? Mennyit hallottál vagy láttál?"- Kérdeztem egyre jobban aggódva. Ha Los tudja az nem fog jól elsülni! James és ő elválaszthatatlan barátok.....

(31.rész) Kegyes hazugság

Mindenki örömére és kívánságára meghoztam az új részt! Tudom nagyon elmaradtam a blog írással de igyekszem!! :) 

Martina szemszöge : 

A doki egyedül hagyott,hogy legyen időm átgondolni a dolgokat. A fiúk pedig bejöttek,de meglepődtem mikor anyumat is megláttam. Ez nem lesz könnyű! - Gondoltam. Anyumnak soha nem bírok hazudni,de most nincs más választásom. Senkinek nem mondom el a babát. Majd lesz valami.

"Picim!! Nagyon megijesztettél minket!! Ne tedd többé ezt! Megértetted? Úristen semmi bajod? "- Anyu elhalmozott puszikkal. Mikor felnéztem láttam Jamest vicces pofákat vágni miközben anyu engem ölelt.

Elnevettem magam hangosan.

Kendall furcsán nézett ránk,de nem nagyon érdekelt. James megnevettetett és még ha csak egy percig is de boldog voltam.
Az a mosolya...istenem....elolvadok lassan!-
Nem volt időm tovább ábrándozni,mert Los félbe szakította a gondolataimat,

 " Mit mondott a doki? Mi az a nagy hír? Mond el! Tudni szeretném!"- Mondta boldogan és kíváncsian."

"Ömm anyumnak kell csak tovább adnom ............hogy ......kell majd egy ....pszichológus véleménye is.....hogy jól vagyok-e. És ezt a doki nem akarta nektek elmondani. "- Mondtam egy váll vonással.

"Oh...."- Hallatszódott a hangjában,hogy csalódott volt. De mégis milyen nagy hírre gondolt? Ugye nem.....arra? Lehetetlenség lenne. Féltem,ezért rákérdeztem.

"Los mégis mire gondoltál? Elmondod nekem?"- Kezdtem bele kedvesen és elengedtem anyut hogy megtudjam fogni Los kezét. De ő mást akart,megölelt szorosan és nem engedett el csak hosszú percek elteltével és rám mosolygott, 

" Kis butusom! Azt hittem,hogy haza engednek téged!"- Kaptam tőle még egy ölelést.

"Los ugye most csak viccelsz? Majdnem megölte magát és ezek után még azt gondolod haza engednék rögtön?"-Mondta Kendall indulatosan. Jamesnek le kellett fognia és vissza nyomnia a székbe, " Haver szerintem jobb ha meg sem szólalsz!Nem vagy olyan helyzetben!"- Vágta vissza James higgadtan,de kezdett dühös lenni Kendallre.

Kendall sóhajtva beletúrt a hajába és bevágta a durcát. Én már remegtem az ijedtségtől. Anyu persze átölelt,de nem sokat használt. Nem tudtam mi a rosszabb az hogy hazudok és terhes vagyok vagy éppen az,hogy szakított velem életem szerelme.....

Görcsben van a hasam mióta megtudtam,hogy terhes vagyok. Maga a gondolat is megijesztett. Még szinte én is gyerek vagyok! Lesz egy gyerekem....Kendallel.....de a legnehezebb döntés mégis az,hogy megtartsam vagy elvetessem a picit. Mérlegeltem a dolgokat. Ha meg is tartanám a picit,sok felelősséggel járna,annyi lenne a tinédzser éveimnek,a sulinak és a barátaim sorban elítélnének mert felkoppintottak. Az anyagi részébe bele se mertem úgy igazán gondolni. Ezután pedig sorra vettem az abortusz pozitív tényezőit....egyet találtam....NEKEM könnyebb lenne,de egy kis ártatlan életbe kerülne.
Ezzel el is dőlt......a pici marad a pocakomban és vigyázni fogok rá. Akár lesz apukája a babának,akár nem. Ő már bennem marad és gyönyörű babává fog fejlődni.


( Aznap éjjel 12:36 fele) 

James szemszöge : 

 Egész délután próbáltam megnyugtatni Martinát,de a szívem mélyén láttam,hogy valami nagyon bántja. De rákérdezni sem tudtam,mert az anyukája és Kendall a szobában voltak. Így vártam. Elütöttük az időt kettesben. Énekeltem neki,tévéztünk. Segítettem neki enni és inni. Még mosdóba is elkísértem. Kendall az este folyamán hazament pár cuccáért és mikor visszaért a kanapéra leült és laptopozott. Én csak forgattam a szememet az éretlen viselkedésén. Teljesen el voltam merülve a gondolataimban mikor valaki a vállamra tette a kezét.

 Felnézve láttam csak Martina anyukája az, " James ne haragudj,de haza kell mennem. Nem tudok szabadságot kikérni és aludnom is kell valamennyit ha egyáltalán bírok. Most elaludt,de ha bármi baj van,szeretné hallani a hangomat hívj csak fel. Délután bejövök hozzá. A szekrényben vannak a ruhái,minden ami csak kellhet. Vigyázz az én kis angyalomra."- Mondta fájó szívvel mivel nem akarta a kislányát ilyen állapotban itt hagyni,de muszáj volt. Adott egy puszit a homlokára majd elköszönt tőlünk és kettesben hagyott Kendallel aki éppen egy filmet nézett,de közben figyelt engem.

"Nem akarod kikapcsolni azt a laptopot és segíteni nekem? Ki kell mennem a mosdóba. Gyors leszek."- Mondtam fáradtan. Óvatosan le emeltem a mellkasomról az alvó hercegnőm és betakargattam.

"Mégis mire megy ki a játék? Azt hiszed van esélyed a barátnőmnél?! Nézz már magadra! Totál átlátszó a színjáték amit játszol. Csak a bugyijába akarsz jutni!"- Mondta Kendall komolyan. Ökölbe szorult a kezem. 

"Ő. Nem. A. Barátnőd! Már vége van annak ami köztetek volt. És miért is maradtál bent éjszakára?? Hadd törjem össze a kis álom világod haver! Martina már NEM SZERET téged! Ha pedig hozzá mersz érni egy kézzel is,kinyírlak! Jól jegyezd meg!"- Megnyomtam a nővér hívó gombot. Rosszul hitte hogy majd pont vele fogom egyedül hagyni Martinát. Az éjszakai-ügyeletes nővér majd vigyáz rá amíg én elintézem a dolgomat a mosdóban. 

( Ennyi lett volna ez a rész. <3

Innentől kezdenek majd el bonyolódni a történések. Logan továbbra is hisz Ashleynek,Kendall mindent megtesz,hogy visszakapja Martinát azonban James védelmező üzem módba lép és nem engedi. És egy ártatlan sms elárulja a nagy titkot. De ki fogja megtudni? És hogyan fog rá reagálni ? A következő részekből kiderül :)

( 30.rész) Szerelmünk Alkonya

Mindenkinek aki olvassa a blogomat,köszönöm a türelmét! Nagyon nehéz volt a suli mostanában és csak most jutottam el odáig,hogy végre leülhessek és megírhassam az új részt. Remélem a jövőben nem lesz ennyi kihagyás a részek között,de ha igen,akkor se hagyjátok el az oldalt,mert mindig amint tudok írok újabb részeket! Köszönet! - XoXo

Martina szemszöge : 

Minden érzésem elnyomódott. A  fizikai fájdalom átvette a lelkemben dúló vihart amit már nem bírtam elviselni.
Hallottam halványan a szirénázó mentők és rendőrök hangját a távolból. Égett a testem,remegett és abban a pillanatban csak arra tudtam gondolni hogy megérte. 

Elmegyek innen. Nincs többé sírás,félelem,szorongás és piszkálás. Egy nyugodt hely vár rám. Elengedtem a pengét a markomból és figyeltem ahogy lassan elkezd vörös lenni minden a padlón. 

A szemhéjaim kezdtek lecsukódni amint a látásom homályos lett és hallottam a gyenge szív verésemet. Lassú morajnak tűnt. Elvarázsolt teljesen. Már onnantól kezdve,senki nem menthetett meg önmagamtól. Hirtelen valaki betörte az ajtót. A külvilágból csak annyit bírtam észlelni hogy kik azok. Jamest is láttam. Aggódva figyelt engem az ajtóból és bíztatott hogy ne adjam fel. Azt gondoltam,amit kér az egyenlő a lehetetlennel.

 Nem volt erőm beszélni se...csak utoljára suttogtam," Annyira szerettelek!...." -mikor kimondtam elgyengülten. A sötétség átvette az irányításomat. Képtelen voltam ellenkezni. A fehér fény annyira....hívogató volt.....feladtam....
Lassan kezdtem magamhoz térni. Túl világos volt. Nehezen de kinyitottam a szemem egy pillanatra majd becsuktam. Valaki megfogta a kezem és simogatta a kézfejem. Elmosolyodtam picit. 

"Picim jól vagy? Úgy aggódtunk érted!"- Felismertem ki volt....Kendall....az a személy akit nem akartam újra a közelemben látni. Elhúztam volna a kezem,de a fájdalom belenyilallt a csuklómba és felszisszentem halkan. Nagyon fájt. De Kendall nem ment el. Továbbra is fogta gyengéden a kezem.

"Shhh nincs semmi baj. Csak a vágásod fáj ami a karodon van. Össze kellett varrni,nagyon mélyen megvágtad magad."- Kinyitottam a szemem minden erőmet össze szedve. Lost és Jamest is észrevettem a szobában. Az ágyam végében ültek.

"Hogy vagy hercegnő?"- Los kérdezte kedvesen. Sóhajtottam egyet és kinéztem az ablakon. 

"M....miért nem hagytatok egyedül? Miért kellett megmentenetek engem? Meg akarok halni! Ezen mit nem értetek? Huh!!? "- Mondtam teljesen össze törve,reszketve.


Los arcán láttam az aggódást,James pedig csak figyelt engem. Nem tudtam miért nem szólal meg. 

"James? Haragszol rám és emiatt nem beszélsz velem? Ha igen....akkor megértem. Buta dolgot tettem."- Lenéztem a kezemre....ahol a kötést láttam csak....potyogni kezdtek a könnyeim.- Azt akarom,hogy ne fájjon többé! James....k...kérek egy ölelést. - Nyújtózkodtam érte majd megöleltem szorosan.


"Nem lesz baj. Meg fogsz gyógyulni. És mindvégig itt leszünk neked. De van itt még valami. Anyudat felhívtam.....azonnal elindult.Nemsokára ideér. Csak ne kezdj el pánikolni,mert akkor még több ideig fognak bent tartani a kórházban. " - James elengedett mikor bejött a dokim.

"Elnézést de most kaptam egy fontos hírt amit közölnöm kell. De csak a lányra tartozik,fiúk megkérem önöket,hogy fáradjanak ki addig a váró terembe."

Los bólogatott,gyorsan adott egy puszit a homlokomra majd kiment.James nagy ölelést adott míg Kendall meg akart csókolni de mielőtt össze érhettek volna az ajkaink elfordítottam a fejem,így csak egy puszit adott az arcomra. Furcsállta de mégis mit képzelt? Engedem hogy megint együtt legyünk azok után hogy megcsalt a fő ellenségemmel? Majd talán álmában! 
Kendall megint szomorú arcot vágott de mindenféle unszolás nélkül ő is kiment végre. A doki nagyon komoly arcot vágott.Kezdtem megijedni.

"Mi a baj? Miért tetszett kiküldeni a barátaimat? -kérdeztem halkan,félve a választól. A doktor úr erre elmosolyodott majd leült az ágyam melletti székre és bele kezdett a mondandójába,

" Martina ez egy nagyon komoly dolog. Még a felnőtt párokat is megviseli néha. Ezért gondoltam,hogy jobb ha először neked újságolom el a nagy hírt. Remélem jól fogod viselni. Ami nem más mint az....hogy babát vársz. Gratulálok!"- és ekkor megfagyott körülöttem a világ. ÉN terhes lennék? Hahaha lehetetlen! Nem akartam elhinni. Rossz tréfa csak....de nem....ez a színtiszta valóság.....

"Hölgyem jól van? Kér egy pohár hideg vizet?" - azonnal próbált megnyugtatni,de hiába. 

Még csak tini vagyok!! De terhes.....egy pici baba van a pocakomban. Nehezemre esett elfogadni. Minden olyan abszurd volt. Egyik pillanatban még meg akartam halni és meg is próbáltam MAJD kiderül hogy egy apró kis baba növekszik bennem.Egy élet,akármennyire is apró.
Teljesen sokkban voltam. 

"T....terhes vagyok? Ez 100%-lék? De mi használtunk mindig védelmet! Nem lehetek terhes! Még túl korai lenne! Ott a suli is! Doktor úr,mondja hogy ez az egész csak egy rossz vicc és ha felkelek minden rendbe jön!..." -mondtam kétségbe esve.

A doki csak megrázta a fejét és engem nézett," Tudom hogy sokkolta önt ez a hír,de annyi féle megoldás van. Nem kell rögtön megijedni. Biztosra veszem hogy a barátai támogatni fogják. Nem lesz baj. "- mondta bátorítóan.

Viszont nekem csak egy dolgon járt az eszem...a baba apja csak Kendall lehet. Hogyan mondom el neki? Főleg hogy szakítottunk biztosra veszem,hallani sem akar a baba témáról
El kell akkor titkolnom előle? Mit fognak szólni Losék? Nem akarom én ezt az egészet....!! 

(29.rész) Kétségek közt őrlődve

Bocsi a késlekedésért de húzós heteim voltak! Igyekszem minnél többször hozni az új részeket!

Kendall csöndesen ült Los mellett. Aggódva várta a híreket. Martina túléli-e vagy sem. 

"James....-törte meg a kínos csendet. "Nem akartam én ezt.Hogy a picim ilyet csináljom.-'

"KENDALL!!Ő már nem a te picid. Nem hívhatod így!!! Szakított veled.Rémlik?"-James mondta mogorván. 

Felállt hogy kimenjen egy kis friss levegőt szívni.

James szemszöge: 

Nem tudtam megértetni vele,hogy Martinát a halálba tolta. HA nem vagyunk ott már nem lenne semmi sem. Kendall nézhetne akkor. Hallottam ahogy nyílik az ajtó de nem is figyeltem fel. Nem gondoltam egy percig sem,hogy netalántán az egyik haverom lenne. Csak mikor már késő volt elkerülnöm őt.....kendall a korlátnak dőlt mint én és rámnézett,de én rá nem. Ez ment úgy pár percig mikor megtörte a csendet: "Mostmár hozzám se fogsz szólni? Csendkirályt játszunk? Legyen!! DE elárulok neked valamit! Bármibe is kerül vissza szerzem a picimet és TE ....semmit nem tehetsz vagy mondhatsz ami megakadályozna engem benne. Bent leszek. "- Kendall ezzel sarkon fordult és visszament Loshoz.

Kendall szemszöge :

"Hogy van?Volt már kint az orvos? " -Los tudta mennyire törődöttt Kendall Martinával. Épp ezért mosolygott és kedvesen válaszolt

"Ha minden igaz....1óra múlva végeznek a nvizsgálatokkal. Amint kész lesznek,szólnak hogy bemehetünk hozzá.Ébren lesz addigra."-Los felkelt és megölelte Kendallt szorosan.

"Nagy barom voltam,de több ilyen nem lesz.Nyugodj meg."-nyugtatta Lost Kendall. Azonban Carlost ez nem nyugtatta meg. Kíváncsi volt a részletekre.

"Miért smároltad le Ashleyt...?-kérdezte finoman,nem akarta felhozni újra a témát. 

Kendall beletúrt a hajába sóhajtva," Nem én vagyok a bűnös! Ashley tette! Esküszöm!"-feltartotta a kezét mintha megadná magát.Los nagyon nevetni kezdett ezen. 

"M...most miért röhögsz?- kérdezte sejtelmesen nézve,felvont szemöldökkel.

Los csak tovább nevetett: Te totál szerelmes vagy! Szinte az eszedet is elveszi!Lüke lettél! "

Kendall továbbra is felvont szemöldökkel nézett viccesen Losra."Haver.... Az vagyok....ez tuti! -ekkor hallották az ajtó csukódást és felkapták a fejüket. 

"Ti a lány barátai vagytok?Jó h.-"

Kendall nem is hagyta szóhoz jutni az orvost. Elhalmozta kérdésekkel.

"Egy percre nyugodj meg. A lány rendben van. A kezén hevesen vérző mély vágást összevartuk és stabilizáltuk az állapotát. Nemsokára felébred az altató hatása alól. Bemennétek hozzá?"- Mondta kedvesen.

"Be! Hanyas szobában van?"- Mondta gyorsan Kendall.

"Gyertek,én úgyis oda megyek. Én figyelem az állapotát. "-A doktor úr mellett álló nővér válaszolt.

"Köszönjük."- Los megelőzte Kendallt így belé folytotta a szót. 

"Haver! Kösz hogy támogatsz,de azért hagyj szóhoz jutni legközelebb.- Súgta Losnak miközben mentek a nővérrel a kórházi folyosón.

( folyt köv! Igyekszem vele!!! <3 Legyetek türelmesek! <3 )

(28.rész) Ne csukd be a szemed!

Mindenki örömére itt a következő rész! Remélem még mindig izgalmas és tetszik nektek! Puszi! Jó olvasást :D 

Ehhez a részhez illik ez a dal <3 

James szemszöge : 

Remek,Los itt sír a karjaimban mint egy pici baba,de közben ki kell találnom hogyan szabadítjuk ki Martinát. Ha Los tudná mit tett valójában Martina összetörne a szíve. Nem akarom sokkolni a részletekkel.

"Los! Menj le és tegyél el mindent az útból,hogy szabad legyen a feljárás a mentősöknek. Én hívom Kendallt. Csak ő tudja az anyukájának a számát. És próbálj megnyugodni. Amíg segítesz nem lesz baja. Siess."- Letoltam a lépcsőn Lost és felhívtam Kendallt azonnal. De nem vette fel. Francba!
Körbenéztem idegesen a folyosón de nem találtam semmit amivel ki lehetne nyitni egy ajtót. Aztán rájöttem hívnom kellene a mentősöket és a rendőrséget ők majd kitudják nyitni a zárat és biztonságban lesz Martina is. Csak imádkozni tudtam,hogy Martina még bírja egy kicsit ki. Nekidőltem az ajtónak és beszélni kezdtem hozzá,addig is rám figyel és nem a fájdalmára ami lassan úrrá lesz rajta.

"Kincsem Szeretünk! James vagyok. Éppen próbállak kiszabadítani! Bármit is teszel,ne hunyd le a szemed! K...kérlek! ....Nem...akarlak elveszíteni!!"- Mondta könnyekkel James de folytatta- "Los itt van. A mentők is mindjárt ide érnek. Pár perc! Könyörgöm tarts ki!! Bárcsak....betudnék menni...."-Los felrohanta lépcsőn és elhadart valamit,de nem értettem mit akart mondani.

"Los hadarsz! Mond el még egyszer!"- Próbáltam nem ordítani vele,de nagyon nehéz volt megállni.

"Amentősökittvannak! A rendőrök is. "- Amint ezt kimondta 2 orvos rohant fel a lépcsőn orvosi szerelésben és két nagy táskával amiben mindenféle volt.

"Hol van a sérült lány?"- Kérdezte az egyik.

"Bent ragadt a fürdőszobában. Bezárta magára az ajtót és nem tudjuk kinyitni sehogysem! Kérem csináljanak valamit! Ő a barátom!! Nem mehet el!!- A falnak dőltem háttal és lecsúsztam a falnak dőlve,a kezeimbe temettem az arcom és sírtam. Nagyon. Los leguggolt mellém és simogatta a hátam," Hé,ne szomorkodj. A rendőr segít kinyitni az ajtót és rendben lesz minden. Meglátod."- Próbált mindent bevetni annak érdekében hogy kicsit megnyugodjak,de nem sok sikerrel.

"Los! Martina öngyilkos lett! Akár bele is halhat!! Mit nem fogsz fel ezen??"- Ordította James  vörös,kisírt szemekkel.
                                                    
"Én....James.....m...miért mondasz ilyet? Nem is igaz!....."- Megszeppenve felállt Los és Jamest figyelte ijedten.

"Az ég szerelmére Los! Ne legyél hülye! Az az sms......azzal köszönt el tőlünk!!"-James nem bírta tovább és teljesen összetört. Egyszer csak egy pár ismeretlen cipőt láttam magam előtt,felnéztem és egy 30 év körüli rendőr tiszt guggolt előttem,

" Fiam,ne sírj. Az ajtót kinyitottuk már,és a barátja el lesz szállítva a kórházba. A szüleit fel tudja hívni? Vagy én tegyem meg? Jöjjön velünk a mentőben. Foghatja a lány kezét."- James a könnyeit félre téve elmosolyodott,de még mindig remegett és sokkos állapotban volt.

" Jó megyek. És a lány éppen szakított a barátjával ezért történt ez,és csak ő tudná megmondani a telefonszámát az édesanyjának de nem veszi fel. "- James letörölte a pulcsija ujjával a könnyeit és összeszedte magát viszonylag.

"Akkor majd kikeressük a számát a nyilván tartásból. Ne aggódjon. A nehezén már túl van. Ellátják szakszerűen az orvosok. "- Mondta lágyan a rendőr és lekísérte Jamest a mentőhöz.

 Los ott ült a járdán és csak maga elé meredt mozdulatlanul. Valamit mondott halkan de nem értettem. Elnézést kértem a rendőrtől és leültem Los mellé és megöleltem.

" Haver,nem akartam .....bocsánat. Tudom te nehezebben viseled az ilyen dolgokat. Nem lett volna szabad ordítanom veled.....te sírsz? "- Éreztem ahogy a friss könnycseppek rá esnek a kezemre.

"N...nem haragszom,csak ígérd meg hogy nem hagyjuk hogy Martina.....m..meg...meghal...jon."- Keservesen mondta Los és odabújt Jameshez szorosan átölelve a mellkasánál.

"Nem lesz baja. Megígérem. Vigyázok rá. Nézd csak,most emelik be a mentőbe. Gyere. Megyünk vele."- felhúztam Lost a járdáról és beszálltunk a mentőbe. Én fogtam a bal kezét,Los pedig a jobbját és elindultunk a kórház felé.

"Doki? Hallja amit mondunk neki?"- Los kérdezte,de szinte suttogásnak tűnt. Nem volt ereje beszélni sem annyi sírás után.

"Nagyon sok vért vesztett,de amíg stabil az állapota addig még magánál van. Ha minden igaz,hall titeket. Sokat segítene neki ha mondanátok neki pár nyugtató szót."- Mondta kedvesen az éppen ügyeletes doki nő aki még a mentőben volt.
James váltott egy pillantást Lossal mikor megcsörrent a telefonja.

"Igen tessék. Kivel beszélek? "- Szólt James. (Martina anyukája volt a vonal másik végén)

"Hogy vagy az én kiscsillagom?? Hallottam,hogy mit csinált. Hogy van? Mond hogy él még. Kérlek!"- Sírt bele a telefonba és elfolytotta a sírást.

"Éppen a kórház felé tartunk. Mindjárt ott vagyunk. Akartalak hívni de Kendall nem vette fel mivel Martinával szakítottak és....a lényeg hogy ha a ma éjszakát túléli,nem lesz baja. Ennyit mondtak."- Mondta James.

"Köszönöm hogy ott vagytok mellette,ha ti nem vagytok....már a kislányom nem élne."- Nyögte ki nehezen az anyukája.

"Mrs. Wilson. Nyugodjon meg. Nem engedjük,hogy bármi baja essen. Jöjjön be. Mi is bent éjszakázunk vele."-  Fejezte be James és letette a telefont. Nemsokára be is értek a kórház parkolójába. Martinát elvitték a műtőbe. Los és James kénytelen volt a váróban várakozni. Nyílt a bejárati ajtó és Kendall sétált be. Kócós hajjal és reszketve. Sírt.

"Sajnálom az egészet. Megvárhatom veletek a fejleményeket? Szeretem őt és nem hagyhatom el ilyen könnyen. James? Maradhatok?"- Nézett Kendall bűnbánó szemekkel.

Los Jamesre nézett szinte könyörögve. Nem szerette ha veszekedés van a legjobb haverjai között. Neki sem esik jól végig nézni. Főleg nem akkor,ha ő a legfiatalabb és legérzékenyebb 4ük közül.
James lenézett a cipőjére és gondolkozott majd ezt mondta," Legyen. Maradj......."- Kendall melléjük ült és vártak.

(27.rész) Bíztam benned.....

Itt is a kövi rész CSAK erős idegzetűeknek! Durva lett..... :D Siettem vele!! <3 Köszi mindenkinek a hozzászólásokat! :D Nagy puszi érte! xoxo

Kendall totál kibukott és üvöltözött, " James NEM én smároltam le Ashleyt!!! ÉRTSD MÁR MEG A BÜDÖS ÉLETBE!!! MIÉRT NEM TUDOD BEFOGNI A KURVA SZÁDAT??HUH???SZERETEM MARTINÁT!!!DE TE KINYITOTTAD A SZÁD ÉS MOST MINDENNEK VÉGE!!! GYŰLÖLLEK!!"

Martina szemszöge:

Láttam a szomorúságot a szemében mivel tudta,hogy elvesztett engem. Logan rögtön lelépett Ashleyvel. Nekem puszit sem adott Logan. Csak elmentek. 

Kendall meg nem akart leakadni rólam." Picim,Ashley volt a hibás! Ő volt az aki megcsókolt! Hinned kell nekem!!"- Nézett könyörgő szemekkel.És meg akart ölelni de én odabújtam James mellkasához. Los pedig kirángatta Kendallt akinek vérzett az ajka az ütéstől.

Viszont ahelyett,hogy csöndben álltam volna,megmondtam Kendallnek amit gondolok róla.

"Kendall! Tudod milyen mocskos és álszent dolog egy csajra fogni azt,hogy félre léptél? Ott voltam neked! ÉN!! Nem vagyok elég dögös?.....( nehezen nyeltem a könnyeim) Az a baj.....tudod,hogy Ashley jobban kell neked....mint én. Rakjam én is ki a melleim? Járjak cica naciban??? Mit akarsz tőlem???- mondtam most már teljesen reményt vesztve. Kiadtam magamból ami bántott.Úgyis szakítottunk. Oly mindegy hogy mit mondok neki. Igaz?

Kendall rám nézett majd a falnak dőlt és Loshoz beszélt," Los én esküszöm tényleg Ashley mászott rám! Soha nem hazudnék neked! És Martinának sem."- Mondta az igazságát bizonygatva,pufi szemekkel és vérző ajakkal amit a pólója szélével letörölt így vérfoltos lett a pólója.

Los zavartan rámnézett és megölelt." Szeretlek cukibogyó! Hinned kell Kendallnek. Ovis korom óta vagyok a legjobb haverja! Ha benne nem is bízol,bennem bízz. Nekem hiszel ugye?"- Adott egy puszit a homlokomra Los. Letöröltem a könnyeim és Kendallre néztem aki sírt?- Lepődtem meg.

"Picim bevallom Ashley dögös csaj,de én TÉGED szeretlek. Kiálltam melled mindig! Imádlak!"- Elsírta magát előttem én pedig megsajnáltam. James viszont egy komor "ne merd neki megbocsátani ezt" nézéssel rám nézett. Kirázott a hideg és lesütöttem a szemem.

"James NE te akard eldönteni ezt!! Szeretik egymást!"- védte Los Kendallt aki nem volt jól.
Gyorsan adott neki egy vizes törcsit hogy megtörölhesse a száját. Még utoljára pillantást vetettem Kendallra majd felmentem a szobámba,de előtte még mondtam, "Szeretlek.De pont ŐT smároltad le.....nem tudod milyen hátba szúrás volt ez nekem.....még ha nagyon akarnám akkor sem bocsátanám ezt meg neked!! Sz-szia...."- ezzel felrohantam könnyekkel a szememben és magamra zártam az ajtómat,úgy sírtam.
Imádom Kendallt! Tényleg! De ha ő ezt tudná kire esett épp a választása,még ő maga is utálná saját magát érte.  Viszont ha  mindent elmondanék neki Ashley kicsinálna. Az fix.

20 perccel később,kisírva magam felkeltem a földről és elmentem fürdeni. Amint kiléptem a kádból és magam köré csavartam a törölközőm,hallottam a jelzést miszerint új sms-em érkezett. Gyorsan felöltöztem. Picit mosolyra fordult a szám mert azt hittem Jamestől jött mivel nem tudnak bejönni a szobámba,de ahogy elolvastam az smst.....megfagytam és egy másod perc alatt fal fehér lettem.

Letettem a telómat a mosdókagyló szélére és rátámaszkodtam. Nehezen kapkodtam a levegőt. Szédülni kezdtem. Nem akartam,de újra és újra elolvastam az smst..... minden ledobáltam a fürdőszobai polcról és csak egy hegyes tárgyat kerestem. A gyógyszeres szekrényben meg is találtam amit kerestem. Pengét. Remegő kezekkel érte nyúltam,de nem bírtam kézbe venni. Hosszú percekig szemeztem vele. A telóm újra jelzett. Megnéztem és ez volt az üzi :
 "Még sírsz?? Vagy megteszed végre!" - A-
A csempéhez vágtam gondolkodás nélkül. Úgy éreztem,hogy megőrülök. Nem akartam élni. Nem lesz vége úgysem soha az utálatának!
Kendall is megcsalt! Azzal a ribivel. Elszántam magam rá és megfogtam sietve a pengét és leültem törökülésben a padlóra. A félelem és a düh elöntötték a fejem és nem tudtam reálisan gondolkozni egyáltalán.
 Olyan volt mintha nem is én lennék ez. Csak egy bábú akit bántanak. Írtam egy kör smst Jamesnek,Losnak és Logannek majd utoljára lecsöppent egy könnycseppem a kezemre.
Megtettem..... Kiesett a penge a kezemből én pedig csak azt éreztem hogy zsibbadok. Homályosan látok és nem érzek semmit. Még kellemesnek is mondtam volna. Annyi megaláztatás után végre vége lesz. Összeestem és a padlón feküdtem és suttogtam, " Annyira szerettelek..."

James szemszöge :

Martina össze tört szívvel felrohant és ott hagyott minket 3asban. Én Kendallt figyeltem hogy mit tesz,rosszul döntött! Felém jött és megcélozta a lépcsőt de én elálltam az útját.

"Azt várhatod hogy felengedlek! Nem elég ez neked? Szereted szenvedni látni? Csodálatos munkát végzel....tanítani kéne!!"-mondtam undorral és megfogtam Kendall csuklóját," Nem. Mész. Fel. Hozzá! Menj haza!" - Mikor megfordultam láttam Lost ahogy küszködik saját magával. Nem tudta kinek az oldalán álljon. Per pillanat nem is nagyon érdekelt. Kendallt kiakartam vinni a lakásból.

"Haver sajnálom!!! Hülye voltam! De nem tilthatsz el a barátnőmtől!! Engedj el...."- Küszködött a szorításom miatt. Minnél jobban erőlködött,annál jobban fogtam meg a csuklóját.

"Elengedlek....haza! Nem értesz a szép szóból??? Össze törted a törékeny szívét!! Milyen ember vagy te? Bocs előre is!"- Egy utolsót behúztam neki és kitessékeltem a házból. Los egész végig szótlan volt. Háttérben maradt és nem avatkozott bele. Hál istennek sikerült Kendallt kituszkolnom az ajtón majd becsuktam a zárat is,hogy ne tudjon visszajönni. Sóhajtottam megkönnyebűlten egyet és lehuppantam a kanapéra. Los is mellém ült aggódva,"James? Ugye nem lesz baja Kendallnek? Nagyon megütötted.....és ..."- összenéztünk mikor kaptunk egy smst pont ugyanakkor.

"Köszönök mindent.Tudnotok kell,hogy először éreztem azt,hogy fontos vagyok valakinek. Ne sírjatok utánam. Elmegyek.... :'( "

Los mintha szellemet látott volna nézett rám ijedten, " James ez....MARTINA!!! " -Felugrott rögtön és felrohant,majdnem el is esett közben. Nyitotta volna az ajtót de zárva volt. " MARTINA ENGEDJ BE MINKET!!! SEGÍTÜNK!!!"- Könyörgött Los és ütötte az ajtót.

"Mi az? Mond hogy nincs.........bezárva....."- James szemei kikerekedtek- " Hogyan nyitjuk ki?? Valamit csinálnunk kell!! MOST!!"- beletúrt  a hajába idegesen.

"Én.....sem....tudom....."- Los megölelte James és sírni kezdett nagyon.

( Mindenki nyugodjon meg! Nem hal meg! Csak drámai részek következnek <3) 

(26.rész) Mit tettél?!

Tudom sokan olvassátok,de ha tetszett,a rész végén szavazzatok kérlek ;) Hátha könnyebben írodnak majd a részek <3 Pusziii <3

Los és én Kendall kocsijánál vártunk. Logan a sajátjában ült és várta Ashleyt aki visszament az életbevágóan fontos szájfényéért. Én csak forgattam a szemem rajta. Lossal találkozott a tekintetünk és elkezdtünk röhögni majd átölelt a vállamnál. Fáradt voltam,a fejemet a vállára hajtottam és így néztük tovább a suli kapuját,hogy mikor jönnek már. Majd 10 perc elteltével mind egyszerre jöttek ki. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Los adott egy puszit a homlokomra majd elállt a kocsitól így Kendall rögtön egy csókkal üdvözölt. Beültünk a kocsiba és elmentünk hozzám. 

James egész kocsiút alatt szótlan volt. Még azon is morgolódott,hogy Kendall más zenét akart hallgatni mint ő és ezen folyt a vita mind addig míg Lossal meg nem untuk és kikapcsoltuk inkább a rádiót. Néha elviselhetetlenek! De imádjuk őket.

Haza érve Kendall leparkolt a házunk elé,Logan pedig mögénk. Kendall lezárta a kocsit miután kiszálltunk és átölelt a derekamnál fogva,de amint ezt James meglátta,közbe avatkozott és megfogta a kezem és elhúzott Kendalltől. Nem értettem. Elgondolkodtam,alig vagyok a srácokkal mióta Kendallel ugye együtt vagyunk. Csak hiányzom nekik és így tudatják velem. - Gondoltam.

"James ha bementünk beszélnem kell veled!"- Motyogta Kendall feszülten mivel nem ő ölelt meg engem hanem James. Nagyon zavarta ez őt....látszott. Az egy dolog hogy a kocsiban ezt játszották,de egy biztos,itthon nem fogják folytatni. Különben nem jönnek be. Beengedtem a többieket kivéve Jamest és Kendallt.

"Én is kíváncsi lennék rá miről kell vele beszélned. Egész idefele dühöngtetek! Mi olyan nagy dolog amin ennyire összevesztetek? Őszintén!"- Elhúztam a kezem Jamestől és megálltam előttük keresztbe font karral., " Na? Hallgatlak titeket. Csupa fül vagyok. " 

"Valami amiről nem kell tudnod. Bemegyünk?"- Megcsókolt hosszan. A csók után kinyitottam a szemem és minden dühöm elszállt. Hogy mondhatsz nemet azoknak a szemeknek?? 

"Felejtsétek el ami történt és ne piszkáljátok vele egymást a kedvemért. Oké?" - Néztem cukin mindkettőjükre mire ők elmosolyodtak és megöleltek egyszerre.

"Tényleg bocsi!"- Mondta James kedvesen.

"Én rám se haragudj. Nem lesz többet vita."- Átölelt engem és adott még egy csókot majd mi is bementünk. Los már a kanapén ült és végig nézte a fele DvD-s dobozt a többi meg körülötte hevert. Elnevettem magam.

"Los! Ma csak két filmet tudunk megnézni. Kettőt válassz ki! Anyuék este már itthon lesznek."- Levettem a cipőm és beljebb mentem. Logan és Ashley a konyhában csinált popcornt. Én pedig felkérezkedtem a mosdóba gyorsan.

Kendall leült Los mellé és ő is segített filmet választani. 

Mikor leértem mind a nappaliban voltak és rám vártak,hogy elkezdjük a filmet. Mivel Kendall beült a kupac közepére,át kellett kelnem egy földön fekvő Loson és James lábán mire Kendall ölébe tudtam ülni. Los még párnát is kapott a fejére mert megdobtam. "Hééé!! Ez nem volt fair! Kérsz vissza egyet?"- Mondta huncut mosollyal. 

"Nincs párna csata!!" -Állítottam le Lost mielőtt még eldobta volna. Duzzogni kezdett és a párnát a mellkasához szorítva nézte a filmet. A választás a Szerelem Kölcsönbe című filmre esett.

Egy éppen jegyben járó párról szól akiknek pár hét múlva lesz az esküvőjük,de a férj a születésnapi buliján furcsa dolog történik. Mivel a volt barátnője karjában köt ki. A haverjai pedig figyelmeztetik hogy ha ez kiderül akkor veszélyben a házassága. Választania kell egy régi barátság és a szerelem között.

Nagyon megtetszett a film,de bealudtam a közepénél.....és csak a nagy veszekedésre keltem fel. Los ölében voltam,Kendall pedig a falnak volt nyomva egy nagyon mérges James által.

"Mondtam,hogy mond el neki!! A francba is! Ő a Barátnőd!!! Nincs vér a pucádban vagy mi? Bezzeg ahhoz volt merszed,hogy smárolj Ashleyvel mi !!???"- Behúzott egyet Kendallnek aki így a földre zuhant fél-ájultan. 

Oda akartam menni de Los nem engedte.Félt,hogy közéjük kerülök és bajom lesz.  Logan kérdőn nézett Ashleyre.

"Miért néztek rám? Kendall smárolt le!! Tehetek én róla??"-magyarázott Ash. Logan meg hitt neki...

De még tartoztam valamivel,valakinek. Kibújtam Los fogása alól és visszamentem Kendallhez és adtam neki egy pofont." Ezt a smacizásért kaptad! És köztünk mindennek vége! Tűnj el a házamból!!! Nem hallod?" - ordítottam zokogva és nyeltem a könnyeim.....a szobában megfagyott az élet....

( Ennyi lett volna :) Bocsi a végződésért ;) de várnotok kell hogy miként folytatódik :D ) 

(25.rész) A gyűlölet gyűlik,nem múlik

Martina szemszöge: 

Vivien elhúzott engem az öltözőbe gyorsan és leültetett. Leguggolt elém,megfogta a térdem és rám nézett," Nem lesz semmi baj. Ne félj. Vigyázunk rád."- Mikor ezt kimondta elkapott a síró görcs és megöleltem őt.

"Aww sírsz? Milyen megható!!"- mondta gúnyosan Ashley barinője,Kinga. Azonban Vivien visszaszólt,nem hagyta annyiban," Mi lenne ha csúfolódás helyett inkább észt keresnél magadnak? Nem könnyen lehet találni! Festett szöszi!! "- Picit nevetni kezdtem ezen,Kinga el is vonult dühösen. Becsapta az öltöző ajtót.
"Ez igen! Sikerült felbosszantanod.Imádlak ezért!"- Pacsiztam a barátnőmmel majd megöleltem gyorsan és letöröltem a könnyeim," Essünk túl a napon.....jut eszembe! Este filmezünk a srácokkal nálam. Van kedved csatlakozni? Habár Logan foglalt,de James és Los nem. Jó pasik! Össze kéne jönnöd az egyikkel." -böktem oldalba Vivit mire ő elpirult.
"Tudod,hogy zavarba jövök könnyen! Hagyd abba. És öltözzünk át. Mindjárt becsöngetnek. Van....2 percünk."- Mondta nyugodtan,mikor megütött minket a tudat,hogy elfogunk késni. Hirtelen sietni kezdtünk és átöltöztünk tesire.

Kivételesen nem volt semmi összetűzés köztem és Ashley között. Kezdek félni,hogy ez csak egy álca. Valamit tervez és biztos nem fogok neki örülni. Sőt!
Végig ültem az angolt,bioszt,kémiát majd az utolsó óra jött. Matek,egyedül ezt várom minden nap mióta Kendallel együtt vagyunk.

Kendall szemszöge: 
Matek óra előtti szünetben a tanteremben lógtunk,nevettünk és hülyéskedtünk mindannyian,még Ashley is csatlakozott hiszen Logan barátnője. Félre ismertem a lányt! Kiderült,hogy valójában nagyon rendes és vicces. És utálom ezt mondani,de kicsit dögösebb mint Martina. Féltékeny vagyok Loganre! - Elvesztem a gondolataimban mikor hátulról megölelt engem valaki,a barátnőm.

"Találd ki kivagyok!"-mondta egy nagy mosollyal a hangjában. Én pedig eljátszottam,hogy nemtudom," Ömm....mondjuk az a lány kémiáról aki mindig magazint olvas?"- Nevetve mondtam,de csöndben maradtam mikor kaptam tőle egy taslit jutalmul.
"Áúú! Imádlak meg minden,de ez fájt!" - Tettettem vigyorogva. Loganék látták és közbe szóltak, " Haver ennyire hülye még te se lehetsz!" - Húzták az agyát.

"Ja! Még én is simán megmondom hogy Martina az!"- Vonta meg a vállát Los.

"Los most lebuktattál! Mert ez a lüke nem találta ki!" - az ölébe ültem Kendallnek és adtam neki egy nyelves csókot mindenki szeme láttára. Egy dolog miatt tettem csak meg és az nem más mint Ashley. Ha játszunk,legyen fair! Mikor elhúzódtam levegőért láttam Kendall arcát. Leírhatatlanul cuki volt. Lossal pacsiztak mert ez úgymond a kapcsolatunk következő szintjének mondható és örültek nekünk ők is.

Kivéve egy valaki de nem is törődtem vele. Matekon egész végig Kendallel szemeztünk. El is telt az óra. A srácoknak mondtam,hogy elmegyek még a könyveimért  ezért kint várjanak meg a kocsinál.

Kendall elment még gyorsan mosdóba. James követte őt. Kendall viszont nem jutott sokáig. A folyosón megállította Ashley és megcsókolta.

James szemszöge:

A drágalátos Ashley ledugta a nyelvét Kendall száján. Nem avatkoztam közbe. Tudnom kellett! Tudnom kellet ha csak Martina miatt is,Kendall elhárítja-e a csókot vagy sem. Amennyire is égett bennem a gyűlölet végig néztem ahogy smárolnak,de hál az égnek Kendall eltolta magától Ashleyt,

" Ezt...nem történt meg jó? És te másztál rám! Nem én rád! Ha ezt elmondod bárkinek is,rossz vége lesz."- Kendall mondta halál komolyan.
Ekkor vettem bátorságot magamon és odamentem hozzájuk," Sziasztok! Mizu? "- Ashleyre néztem aki meglepődött nagyon.

"Haver. Tisztellek,de ha ezt Martina megtudja.....a kapcsolatotoknak pff annyi! Te mondod el neki vagy én fogom. A döntés a tied. De ami késik az nem múlik!"- mondta James komolyan.

"James nem árulhatod el! Ennek titoknak kell maradnia! Ha megtudja Martina,engem kidob!!! Tartsd a szád!"- Mondta Kendall védekezően.

(24.rész) Sajnálom.....!

Itt az új rész <3 :) Problémáim voltak,de lassan megoldódtak és beteg is voltam/vagyok picit. Remélem tetszeni fog nektek ez a rész,igen nem a legjobb de így sikerült..... :D
Amint tudom felkerül a kövi rész,de most nehezen jönnek az ötletek,legyetek türelemmel. Igyekszem!

   
Kendall megsimogatta az arcom és adott egy puszit majd a fülembe súgta," Picim,én beszélek vele. Menj át a nappaliba. Hátha nekem elmeri árulni." -átölelt majd egyedül hagytam anyával.
Fogalmam sem volt mi fog történni. Az sem segített,hogy apu már elment dolgozni. Ha anyu nem árulja el,akkor belőle kiszedtük volna.

Kendall szemszöge: 

Martina amint leült a fotelba  én leültem az anyukája mellé a konyhában. Nem tudtam hogyan kezdjek bele a mondanivalómba. Segíteni akartam tényleg csak féltem ha bármi rosszat mondok,akkor rontanék a helyzeten. De ennél rosszabb nem történhet úgysem ezért vettem egy nagy levegőt és megszólaltam," Mrs Wilson....én vagyok az,Kendall. A lánya most nem hall minket.El tudja mondani mi történt? "- mondtam kedvesen. Vártam valamilyen jelre. Akár egy bólogatásra vagy csak egy apró gyenge mosolyra,de nem kaptam. Lehajtott fejjel sírt tovább.
Nagyon tehetetlennek éreztem magam. Az anyukája válla fölött elnéztem és láttam Martinát ahogy idegesen várakozik és piszkálja az ujjait. Visszanéztem az anyukájára. Megesett a szívem rajta.
Ott és abban a pillanatban megfogadtam,hogy bármi van megoldjuk együtt a dolgot. Bármibe is kerül. Újra beszélni kezdtem Mrs Wilsonhoz, " Tegeződhetünk? Úgy könnyebb lenne nekem picit."
Igazi csodának számított mivel az anyukája halkan,de válaszolt nekem," P-persze. Nyugodtan hívj Marie-nek de Mrs. Wilsonnak is hívhatsz."

"Köszönöm,Mrs Wilson. Tudom suli idő van,de Martina szeretné hogy beszéljünk. Ígérem köztünk marad! Ha pedig nem szeretnéd nekem elmondani,akkor viszont neki  mond el."- Mondtam reménykedve. Szótlan percek teltek el. Kinéztem az ablakon mikor éreztem valaki megszorítja a kezemet. Visszacsöppentem a való világba és rájöttem Martina anyukája megfogta a kezemet és engem nézett könnyes szemekkel, "N-ne haragudj hogy itt sírok előtted. Csak történt valami és félek. Látod a piros foltot a csuklómon? Martina apukája volt......tegnap este..."-

Megint zokogni kezdett,nagyon sajnáltam a dolgokat,ezért megöleltem és próbáltam megvigasztalni. Mikor látta Martina hogy az anyukája sír ijedten odajött hozzánk. " Kendall minden rendben van? Megtudtad mi bántja anyumat? Nagyon félek!" Martina is csatlakozott az öleléshez.

"Picim,tegnap ugye felhívtál. Mondtad apud szokatlanul nem bántott.....attól tartok....helyetted....anyukádat bántotta."- mondtam sajnálva az egészet.
Egyszerre jelent meg a rettegés és az aggódás a picim szemében. Utáltam,hogy ez történik velük.

Martina szemszöge:

"Anyu miért nem jöttél át a szobámba? Látod milyen ha apu megver?ROSSZ!! ÉS FÁJ!!! .........Nem is komoly a dolog,csak rossz napja volt..... Ismerősek a szavaid anyu?? "- Jött ki belőlem hirtelen a düh. Felkaptam a táskám és kifutottam a kertbe. Hallottam Kendall mondott valamit anyumnak majd utánam jött.

"Picim várj már meg!! "- Megfogta a karom,maga felé fordított és magához húzott. Küzdeni akartam,hogy kikerüljek a karjai alól de inkább hagytam a dolgot.
"Kendall engedj el. Most ne ölelj meg....utálom apumat!! Miért nem engem bántott inkább? KENDALL MIÉRT? MIÉRT??? - ütöttem a mellkasát mire ő lefogott és elnémított egy csókkal.
Nagy szemekkel néztem fel rá,"...romokban az életem!...a..anyut...bá....bánt...otta...utálom aput!!" Megöleltem szorosan Kendallt,de éreztem magam mögött valakit ahogyan csatlakozik harmadikként.
"Köszi hogy jöttél.Tegnap óta ...zajlanak a dolgok..de Martinát kell most megvigasztalnunk.Suli van 1 órán belül.Shhh édesem. Kitalálunk valamit,hogy ne kelljen félned ha hazamész. "- Nyugtatgatni próbált Kendall nem sok sikerrel.
J: Alhatok nála.Az apja számára nem vagyok célpont. Megvédem ha kell.Martina,jó az úgy? "
Szipogva bólogattam.Egész végig Kendall pulcsijába csimpaszkodtam szorosan.

Anyu kijött: Édesem menned kellenne suliba.Kendall akkor elviszed őt ha jól tudom? Ó,szia James. "-Köszönt anyu Jamesnek.

"Persze Mrs.Wilson. Most viszont irány a suli!" -Kendall megfogta a kezem. A kocsijához mentünk. James is velünk jött,suli után mind átjönnek ezért a kertben hagyta a kocsiját és velünk jön. Beszálltam a hátsó ülésre,mire James gondolt egyet és kiszállt.hogy átüljön mellém hátra.
"James nem fogok elárulni neked semmit.Kendall legközelebb legalább ne ilyen feltűnően tedd meg,hogy szólsz Jamesnek....mit tennél ha mondjuk azt mondanám....szakítunk emiatt?" Durva voltam de aznap pocsék kedvem volt nagyon.
Előrenéztem,hogy lássam Kendallt.
"Azt mondanám,hogy okkal teszed és hibázol mert mi összeillünk. De ha nagyon ragaszkodnál hozzá ....nem nehezen de el kellene engednem téged.Várj. Most szakítottál velem???"-Hirtelen pánikba esett.

" Ez aranyos hogy ezt gondolod. A kérdésedre  pedig a válaszom egy nem.Ne ijedezz! Nem akarok szakítani! Sajnálom.... csak nem bírom megérteni apu miért tette amit."- Kinéztem az ablakon és figyeltem ahogy sorra haladtunk el a suli felé sétáló nevető,vidám diákok mellett. Irigyeltem őket.
Én is mosolyogni akartam. Őszinte mosollyal! Nem azzal,amit minden reggel magamra erőltetek csak,hogy elfedjem a bajaim. Teljesen elmerültem az álmodozásban,mikor James oldalba bökött és Kendallre mutatott. Lehunytam a szemem,megráztam a fejem majd ránéztem Kendallre.

"Igen? Mostmár figyelek."- Mondtam sietősen.

"Elgondolkoztam amit James mondott. Jobb lenne ha James hozzád költözne egy időre...mondjuk szoba festés miatt? Bármi miatt lehet csak biztonságban legyél. Ő meg megtud védeni ha olyan van. Reméljük nem lesz.Picim hallottad amit mondtam???"- Szólt rám Kendall megint. De én a telefonommal voltam elfoglalva.
 Gyorsan felkaptam a fejem és válaszoltam,nehogy feltűnő legyek,"Hogy mi? Bocs nem figyeltem. Smst olvastam."- Hazudtam félig. Mivel tényleg smst olvastam,de közben választ is írtam vissza Ashnek. Nem elég,hogy felkelek 0-a életerővel reggelenként,de még ő is rak rá egy lapáttal a kedves szavaival...imádom!

"Mi olyan fontos ami nem várhat? Közben ideértünk a suliba. Kiszállás!"- Leállította a kocsit és mindketten kiszálltak. Rám vártak. Sóhajtottam egyet mérgemben majd kiszálltam. Kendall rám mosolygott és megfogta a kezem. Így mentünk be a suliba. De rögtön félni kezdtem. Tesi az első óra. A szörnyetegekkel. Mielőtt szólni tudtam volna bármit is letámadott a barátnőm egy hatalmas öleléssel majd a fülembe súgta," Logan mióta jár egy ribivel?"- Nem értettem mire gondol,de amint felnéztem elfehéredtem teljesen. Villámcsapásként ért,hogy Logan összejött a fő ellenségemmel.

"Reggelt srácok!! Bemutatom nektek Ashley Bensont a barátnőmet. Járunk. És képzeljétek ide jár suliba! Elképesztő nem?? -Mondta szerelmesen és büszkén. Majd a szemem láttára lesmárolta nyelves csókkal az új csaját.

 Nekem pedig hányingerem lett amint ránéztem Ashleyre. A kezem kicsúszott Kendall kezéből és úgy éreztem mentem elájulok. De nem így lett. Vivien elhúzott engem az öltözőbe gyorsan és leültetett. Leguggolt elém,megfogta a térdem és rámnézett,
" Nem lesz semmi baj. Ne félj. Vigyázunk rád."

(23.rész) Ki lehetett?

           Meghoztam az új részt :) Remélem tetszeni fog nektek.

Kendall szemszöge: 

Nem bírtam elhinni.Megütött?!! Ezek után jogosan fél a picim tőle. " Mondja meg a szerelmemnek,hogy reggel 7-re érte jövök kocsival!" - Ezzel otthagytam,hazamentem mielőtt balhét csinált volna az éjszaka kellős közepén. Otthon letusoltam,felöltöztem majd átkullogtam anyu szobájába. Ébren volt és könyvet olvasott az éjjeli szekrényen lévő kis lámpa fényénél ami félhomályba terítette a szobát.

 Leültem az ágyra. Tekintetem a falon díszelgő régi családi fotóra vándorolt. Emlékszem mikor még csak 4 éves voltam,akkor tanított meg apu biciklizni. Vicces eset volt az biztos. Minden egyes próbálkozásnál mikor elengedett,hogy próbáljam onnantól egyedül,egy eséssel végződött,de ha egy egész napba is telt,megtanultam biciklizni,mivel apu bíztatott. Néha még ma is azon tűnődöm hova tűnt a régi kedves énje amire olyan büszke voltam. Már csak egy emlék a sok között. Elment és nem él már velünk.Boldog az új nőcskéjével...
Ránéztem anyura. Ő is a képeket nézte...a családunkról.
Sóhajtott egyet majd félre rakta a könyvét, " Kendall,már nagy vagy. Mégis tudom mikor vagy magad alatt. Most is baj van. Mi bánt?"- Kérdezte tele szeretettel.

Kendall csak hátradőlt az ágyon és a plafont nézve elmondta," Mit tennél ha az a lány.....akibe szerelmes vagy....annak az apja egy kegyetlen ember?"- bökte ki ami a szívét nyomta.

 Kathy egy pillanatig elgondolkodott. De mint mindig hasznos tanácsot adott Kendallnek, " Nézd,tudom mennyire szereted ezt a lányt. És a tény,hogy mindent megtennél érte,felbecsülhetetlen,de neki is van egy élete amibe te belecsöppentél. Ki fog idővel alakulni minden de adj neki időt. És mellesleg azt is tartsd észben,hogy az egyszem kislányának már van egy hódolója,te. Kell egy kis idő míg feldolgozza magában a dolgot. Csak ennyi az egész."- adott egy puszit Kendall homlokára ahogy minden este szokta. Ez az ő kis rituáléjuk mióta kettesben élnek. Ettől lesznek egy család még akkor is,ha egy valaki hiányzik belőle.

" Jóéjt anyu! És köszi a segítséget."- Kendall éppen ment volna át a szobájába de félúton visszafordult és megállt a szoba ajtóban- " Reggel kéne a kocsi. Megkaphatom?"-Anyukája csak megrázta a fejét mosolyogva és bólintott azt jelezve,hogy igen a kocsi várni fogja reggel a garázsban. Kendall dobott egy puszit majd átment a saját szobájába. Aludni akart,de csak ha tudta hogy a szerelme épségben van. Tárcsázta Martina számát és amíg várt,hogy a telefon kicsöngjön beugrott az ágyába és bekapcsolta a tv-t.

Martina szemszöge : 

Ahogy apu parancsolta,feljöttem a szobámba. Felkapcsoltam a villanyt és körbe néztem könnyes szemmel. Egy dolgot utálok ami az,hogy ha apu mérges én mindig megsérülök. Fizikailag és lelkileg is. Nincs menekvés! Anyu persze nem tesz semmit. Pedig hallja az üvöltözésünket apuval. De apu ráfogja,hogy serdülök és emiatt vagyok ilyen ingerült vele.
 Gyorsan össze szedtem a pizsimet és elmentem fürdeni. 10 perc alatt kint is voltam a fürdőszobámból. De féltem,mert felnéztem és apu állt ott. Mérgesen... nekem végem van...
A szennyesem a mobilommal együtt egyszerűen kiesett a kezemből amint megláttam őt.

Gyorsan bemásztam az ágyamba és a sarokba ültem,lenéztem és reméltem apu békén hagy. Így is lett. Szó nélkül csak úgy elment. Ilyen SOHA nem volt még. Hallottam Kendall csengőhangját,gyorsan az ágyra feküdve elnyúltam a telómért és válaszoltam, " Manó! Úgy féltem,de semmi bajom nincs. Apum csak szó nélkül elment. Nem bántott." - Sikerült kinyögnöm.

"Ezt jó hallani! Minden okés akkor. Nehéz este volt,de alvás legyen picim! Szeretlek,szép álmokat!"- Mondta lágy hangon Kendall. Rögtön helyre állt a szívverésem. Lenyugodott. Elmosolyodtam ahogy felültem az ágyamban és a falnak dőltem.

" Én is szeretlek. Alig várom a holnapot. Anyud elengedett a kocsival?"- Kérdeztem nevetve mire hallottam a vonal másik végén azt az imádnivaló Kendall nevetést. Mindig megmelengeti a szívem.
Elmosolyodtam nagyon.
"Kapsz egy kis utalást. Reggel 7-re készülj össze. A ház előtt fog várni egy szőke srác várva a csodálatos barátnőjére."- Mondta a hangjában tele pajkossággal.

"Várlak,szeretlek!"- Megfogadtam,hogy nem játszunk Kendallel ilyet,de nem tudtam visszafogni magam. Mindig az egyikőnk folytatta. Több "én szeretlek jobban" után leraktuk és elmentünk aludni.
( Reggel,6:25kor) 

A hajamat próbáltam rendbe szedni nem sok sikerrel mivel bármit is csináltam égnek állt. Utoljára átfésültem a nagy rohanásban majd lófarokba kötöttem és felöltöztem. Megnéztem az időt,van még 30 percem.Kijöttem a fürdőszobámból,elraktam a fülhallgatóm az iskola táskámába és a telómat a zsembembe. Elindultam lefele a lépcsőn,de túl nagy volt a csönd. Anyu sírt.

Láttam ahogy törölgeti a könnyeit,azonnal leültem a mellette ülő székre és átöleltem.
"Anyu,ne sírj! Kérlek. Csinálok egy teát neked. Jó?"- adtam neki egy puszit és nem törődve az idővel megcsináltam a teáját és magamnak is töltöttem egy bögrével.
Még mézet is raktam bele majd leültem anya mellé. A kezét simogattam de láttam hogy vörös a csuklója. Nem tudtam elképzelni mi történhetett.
"Anyu? Kérlek szólalj meg! Bármit,csak mondj valamit."- Kérleltem félve.
De nem szólt hozzám,csak letörölte a zsebivel a lefolyó könnyeit és megittuk a teát. Csak azt vártam Kendall minnél hamarabb ide érjen. Amint csöngettek,rohantam az ajtóhoz és Kendall karjaiba borultam, " Olyan jó hogy ideértél! Vedd le a kabátod,segítek. Anyu sír és nem tudom miért.Beszélj vele!"- mondtam hadarva mert aggódtam. Kendall levette a cipőjét és megfogta a kezem. Reméltem,hogy ő tud majd segíteni.

Ne felejtsetek el szavazni és kommentelni. Köszönöm! <3