(42.rész) Lázasan...

Logan szemszöge: 

Egész kocsi úton Kendall mellett ültem és vigyáztam,hogy ne okádjon a kocsiba. Előző héten volt kitakarítva és semmi kedvem hányást takarítani Kendall után akinek volt esze és bedrogozott.

"Kérek ...vizet..."- Halkan nyöszörgött az ölembe hajtva a fejét. Rá se lehetett volna ismerni. A kócos barnás szőke haja belelógott az arcába. Sápadt volt az arca és az én pulcsimban vacogott. Mondtuk neki hogy vegye fel a sajátját de helyette szomorúan rám nézett kérlelő tekintettel ami azt sugallta," Tesó kérlek..fázok nagyon és....szeretsz..!" ezzel  megkapta a  fekete pulcsimat ma estére.

"Itt vagyunk. Logan maradj csak.Segítek!"- James leparkolt Martina háza elé, leállítva a kocsit. Majd kinyitva Logannek a kocsi ajtót kiemelte Kendallt aki egyszerűen megölelte Jamest szorosan. Logan mikor felnézett,nagy mosolyra fordult a szája.

"A picim...bemegyünk hozzá?"- Kérdezte Kendall várakozva Jamesbe kapaszkodva még mindig.Talpra állítottam Kendallt amennyire képes volt rá és gyorsan megigazítottam a haját,hogy viszonylag rendezett külsője legyen. Bár ezen már semmi sem segített. Kendall elé álltam komoly arccal aki csak vigyorogva megrázta a vállát.

"Ha összekapod magad és rendesen viselkedsz megnézzük Martinát,de ki leszel nyírva ha megtudják hogy drogoztál,úgyhogy nagyon ajánlom hogy viselkedj."- Adtam neki egy vállba veregetést és bementünk halkan. A házban csend volt. Csak a fenti folyosón égett a villany.

"Picim!"- Kendall neki indult a lépcső fokoknak egyes egyedül,de James és én a segítségére siettünk. Éppen gondolkozni is alig tud,nemhogy lépcsőn felmenni.

"Nem tudsz egyedül járni ilyen állapotban. Nyugodj le."-Mondta James komoran Kendallnek aki csak egyre feljebb és feljebb ment míg el nem érte Martina szobájának az ajtaját ami csukva volt. De ő csak benyitott szó nélkül.

Martina szemszöge:

Lassan vissza csöppentem a valós életbe. Óvatosan felültem a szekrényemnek dőlve. Fogtam a fejem mert rosszul éreztem magam még mindig,csak az utóbbihoz már fejfájás is társult. Nagyon rossz volt!

Hangokat hallottam lentről,rendesen frászt kaptam mivel senki nem szokott nálunk lenni ilyenkor. Anya csak 11kor ér haza és még csak este fél 10 van.Kizárt hogy anyu ért volna haza,sőt neki nincs is srác hangja. Ezek többen vannak!? Azt a nem jóját! Körbe néztem a szobámban mérlegelve azokat a tárgyakat amik potenciális fegyverek lehetnek betörők ellen. 

Maradtam a nagy mappámnál. Csak a kis éjjeli lámpát hagytam égve hogy lássam mikor jönnek be a szobámba,a nagyot pedig leoltottam és az ajtóval párhuzamosan a falhoz álltam. Ahogy hallottam a lépteket egyre hangosabban,egyre jobban dobogott a szívem. Lehunytam a szemem összeszorítva.

Nyílt az ajtó. Én pedig gondolkodásnyi időt sem kaptam mert újabb hányinger jött rám. Bárki is volt az..telibe hánytam. Szipogva a fürdőbe futottam és bezártam az ajtót. Féltve az életemet meg persze a piciét.

Kendall szemszöge:

Lehet hogy nem voltam éppen teljesen tisztában a dolgokkal és az is megeshet hogy másképp észleltem a történteket. Ugyanis belépve Martina szobájába,valaki lehányt. Nem tudtam felfogni ilyen gyorsan. A következő pislogásra már égett a lámpa a szobában. Logan felkapcsolta.

"Ki volt ez? És miért futott be a fürdőbe? Hol van a Picim?"- Ezekkel a kérdésekkel árasztottam el őket a pillanat töred része alatt. Ők csak " ugye csak szivatsz" nézéssel megrázták a fejüket.

"Kendall,a Picid volt az. Javaslom segíts neki,de előtte hozd ki a fürdőszobájából. Bezárkózott."- Segített James elmondani a dolgot. Sikerült meglepnem őket megint,mivel magamhoz tértem és bekopogtam a fürdőszoba ajtón." Engedj be. Én vagyok az. Hallottam egész nap rosszul voltál. Sajnálom nagyon ami ma történt,de Logant szétverte volna David....meg kell értened. Téged is ugyanígy megvédtelek volna ha rólad van szó!"-Ekkor kinyílt lassan az ajtó és Martina a karjaimba borult gyengén.

"Nem haragszom,hiányoztál nagyon. Itt maradsz velem estére?"-Kérdezte halkan. Szegénykém rosszul van. Megfogtam a homlokát és forró volt. Anyu csak azt mondta sima láz,de ő ég a láztól.Egyáltalán nem lett jobban.Semennyire sem.

"Fürdünk egyet és lefekszel gyorsan jó? Itt maradok veled. Anyud is mindjárt jön. James csinálj teát neki! Logan fent maradt velem. Picim hallasz?"- Megfogtam lágyan az arcát de alig volt magánál. De akkor is meg kellett fürdenie,mert az leviszi legalább a lázát.

"Igen de fázom nagyon." - Bújt oda hozzám dörgölőzve. Utáltam ezt tenni de eltoltam magamtól óvatosan és felvettem a karjaimba hogy visszamenjünk a fürdőszobába. Logan engedett meleg vizet a kádba én addig segítettem neki levetkőzni. Olyan 10 perc alatt sikerült megfürdenie. Logan addig az ajtó fele nézett én pedig segítettem Martinának fürdeni a kád szélén ülve.

"Logan törölközőt gyorsan. Kész vagyunk."- Logan oda dobta nekem és leengedtem a kádból a vizet míg kiemeltem a Picimet a kádból és segítettem neki lábra állni mert szinte a lábai is alig bírták megtartani annyira beteg volt.

"Logan megvan ágyazva? Nagyon nincs jól. Nézz rá. Hívni kéne az anyukáját."- Mondtam a fürdőszobából Logannek aki a szobában ült az ágyon.

"Keresni kéne valamilyen gyógyszert. Ez nem lesz jó. Mikor érhet haza körübelül?"- Jött ki hozzám és keresett valamit a gyógyszeres kis szekrényben. Amíg én bevittem pizsiben a szerelmemet.

"Most van 11,hamarosan."- Betakartam és mellé feküdtem mire kaptam az arcomra egy puszit. " Köszönöm"- Köhögött kicsit de odabújt a mellkasomhoz átölelve engem. Imádtam az illatát.

"Itt a tea. Még meleg. Meg hoztam fel gyógyszert. Anyukája itthon van. Mondta hogy mehetünk haza,átveszi a babusgatást." Logan azonnal felvette a kabátját és James is az ajtó felé vette az irányt de még oda adta a bögrényi teát nekem. Várakozva néztek rám. Összevontam a szemöldököm.

"Mit néztek? Én maradok. Gondoltam alap dolog."-Kicsit furcsán reagáltak rá,de bele mentek. Semmi olyat nem tudtak volna mondani amiért hazamentem volna ha ő beteg. Szeretem és mellette maradok bármi van. Ez pedig épp olyan helyzet mikor nem hagyhatom magára.

"Akkor mi megyünk is. Nem zavarunk tovább,és jobbulást csajszi!"- Adtak Martinának egy-egy ölelést majd kimentek a szobából. Pár perc telt csak el mikor felültem az ágy támlának támaszkodva és az ölembe húztam a Picim. Aki nyöszörögve,nem akarva ezt az egészet az inniért nyúlt ami az éjjeli szekrényen volt. Érte nyúltam és fogtam a bögrét hogy tudjon inni nyugodtan. Azt hittem pár korty lesz csak,de megitta bőven a felét. Ezek szerint szomjas volt. Viszont a gyógyszer még hátra volt. A vállára támasztottam a fejemet és halkan mondtam,"Ha beveszed a gyógyszert,utána alszunk. Ügyes leszel nekem?"- Mire kaptam egy apró bólintást és a tenyeremben levő láz csillapítót bevette majd ivott rá egy kicsi teát. Megrázta a fejét jelezve hogy már nem kér többet. Kibújt az ölemből és hasra feküdt a párnájához bújva. Nagyokat pislogott majd elaludt. Én pedig csak néztem hogy milyen békésen alszik.

(41.rész) It's not always easy as it seems...

Sziasztok!!! <3 Mától kezdve nekem is nyári szünet van :D Véget ért a 2 hét kötelező gyakorlat :) 

Igyekszem új részeket hozni majd nektek folyamatosan. Ha mégsem jön össze,akkor naponta nézzetek fel és egyszer csak lesz fent új rész! :) Mindenkinek kellemes nyarat! És főleg jó pihenést az álomszuszékoknak pl. én ;) 

<3Külön köszönet a több mint 7ezer  blog megtekintésért<3 

Millió puszi :* <3

Martina szemszöge:

(Ashley elvitt haza. Ahol az újabb vitára felkészülve léptem be a házba...)

Igazam is lett,de nem rögtön csapott le a vihar hanem szép csendesen. Lepakoltam a nappaliban a táskámat és ledőltem a kanapéra fáradtan. Megláttam apu cipőjét a bejárat mellett. Innen tudtam hogy itthon van,de anyu még nincs. Remek. 

"Jobbulást,nekem most mennem kell. Nem hiányozhatok többet." -Lágyan mosolygott majd elvette a telefonom és beleírta a számát és visszanyújtotta nekem," Ezt arra az esetre ha megint ilyesmi történne. Megígértem Logannek hogy kibékülök veled,a csókot is nagyon sajnálom."- Nézett rám,próbált rájönni mit fogok reagálni.

"Legyen,felejtsük el." -Nem tudtam igazán hogy most új barátot szerzek vagy megnyomorítja majd az életemet. Kockáztattam. Ashley megölelt és lelépett. Csend lett a házban. Megint rám jött a hányinger. Ha ez igy lesz sokáig,nem fogom szeretni se Kendallt,sem a picit. Ez tuti! Felrohantam a saját fürdőszobámba és bezártam kulccsal az ajtót. Fő a biztonság! Ott ülhettem a wc mellett vagy bő 10perce mikor csörgött a mobilom. Feltápászkodtam óvatosan,megmostam a fogam és kimentem a szobába felvenni a hívást.
Kendall hívott.

Leültem az ágyamra törökülésben. Megnyomtam a fogadás gombot.Nem nagyon akartam vele beszélni,de nincs más választásom.

"Szia manó."- Szóltam bele érzelem mentesen. Semmi energiám nem maradt rá.

"H...haragszol még?"- Kérdezte halkan. Tudtam hogy sajnálja ami történt. De nekem akkor is rosszul esett a sulis incidens. Megvontam a vállam mintha látná.

"Picim beszélj velem..." - Kérlelt engem. Sóhajtottam egyet és hanyatt dőltem az ágyon.

"Apuval vagyok itthon."-Válaszoltam álmosan,megfogtam egy párnát hogy ráfeküdjek. Nagyon puha volt és jól esett a wc mellett való ücsörgés után.

"Bántott? Átmenjek?"- Hirtelen aggódni kezdett. Bármennyire akartam hogy átjöjjön,nem lehetett. Nem kérhettem meg rá. Csak még nagyobb bajban lennék! 

"Én jól vagyok,és a pici is. De sokat hánytam és nem vagyok most sem jól....bárcsak átjöhetnél..."- Eldobtam a telót és elrohantam a mosdóba megint.

"BABY!! Szólalj meg!"- Beszélt Kendall a telefonba de én már azt nem hallottam.
Lehet tényleg valami rosszat ettem mert nem érzem jól magam. Nagyon hánytam és mikor lecsillapodott,próbáltam felállni de elestem. Megijedtem és sírni kezdtem mert szédültem ahogy a szekrénynek támaszkodtam a fürdőszobában. 

"APU!....SEGITS!"- Reszkettem a félelemtől,sápadt voltam és nem néztem ki túl fényesen. Következő pillanatban mikor a kilincsért nyúltam,összeestem. Elsötétült minden....

Kendall szemszöge: 

Loganre néztem meghökkenve." Haver te láttad ezt?"-Fogalmam sem volt ez a pofon miért kellett. Ha nem menekítem meg Logant akkor lenne most egy félholtra vert barátom és egy csajom aki szeret. De mivel máshogy döntöttem,ezért most fordult a kocka teljesen. Van egy épségben levő haverom és egy barátnőm aki haragszik rám emiatt. Mit csináltam rosszul? 

"Nyomot fog hagyni az tuti! Ú ezt csúnyán megkaptad"- Vizsgálta meg Kendall arcát Logan gyorsan." Még ezek után is nálunk akarsz lógni? Nem lenne jobb ha elmennél hozzá? Béküljetek ki.Útközben beugrunk virágért és a nyakadba fog ugrani boldogan. Megbocsátva neked. Ez tuti!"- Mondta magabiztosan.

"Vaaagy,elmegyünk hozzátok meccset nézni,dumálunk egy jót és majd este otthon felhívom. Egyépként is azt kérte hogy estig ne hívjam. Lenyugszik ő is hamar."-Háttal nekidőltem a kocsiülésnek.

"Biztos ez jó ötlet? " - Loló felvonta a szemöldökét kérdőn.

"EZ jó ötlet-e? Kinek az ötlete volt hogy barátkozzanak össze Ashleyék?!A tied,szóval ne tarts nekem hegyi beszédet hogy mi a helyes és mi nem. Előtte győződj meg hogy te helyes dolgot tettél-e vagy sem. Kiváncsi leszek,szerinted mi lesz a közös program? Martina terhes az ég szerelmére!!"-Tört ki kendallből az egész  heti frusztráció és stressz. 

"Woah haver! Állj le. Biztos nem vidámparkba mennek ne izgulj már. A csajok mindig vásárolgatni mennek aztán beülnek valahová kajálni."-Ecsetelte Logan. Megérkeztek Loganhez. Kiszálltak és bementek a házba. Kendall elment mosdóba. De másra készült. Egyik szünetben az egyik balhés srác beszélgetett Kendallel. Kendall nem tudott mit kezdeni a szituval mikor a srác megkínálta egy kis droggal. Elég erőssel. Kendall gondolt egyet és vett 3 csomagnyit.

"Ne legyél bent órákig!Mindjárt kezdődik a meccs!"- Szólt Logan a konyhából Kendallnek. Aki visszakiabált egy "Jó mindjárt megyek"-et. Logan addig hozott a konyhából kólát és chipset és bekapcsolta a tévét. A meccs el is kezdődött de Kendallnek még nyoma se volt. Logan várt egy kicsit,de lassan kezdett aggódni mert bő fél órája bent volt. Lenémította a tévét és felkelt a kanapéról. Halkan a mosdóhoz ment és kopogott az ajtón.

"Minden rendben van ott bent? Mit csinálsz ennyi ideig?"- Faggatózott Lolo mert Kendall ma egész nap olyan furcsán viselkedett amit észre is vett. Nem hagyta nyugtatni a gondolat hogy Kendall lehet bajba került.
Amig várt a válaszra Kendall bent gyorsan összepakolt és a zsebébe dugta a drogot ami még maradt. Fogott egy törcsit és gatyára levetkőzött. Mintha fürdött volna,ez volt a terv. Ezt kellett elhitetnie csak a barátjával. Mennie kellene nem?

"Kész vagyok,csak letusoltam. Szabad a mosdó!"-Ment ki azonnal Kendall,de nem jutott messzire,mivel Loló a csuklójánál fogva vissza húzta a fürdőbe és bezárta az ajtót kulcsra. Sóhajtottam mert Logan megint okoskodni fog. Elég nagy vagyok már hozzá,hogy eldöntsem mit csinálok a saját testemmel. Ha éppen drogozok,akkor azt! Unott képet vágva néztem őt.

"Mond gyorsan. Nincs sok kedvem végig hallgatni az eszeveszett kibaszott baromságaidat."- Flegmán viselkedtem.Kifordult magából és nem tudta irányitani az érzéseit,sem a szavait. Túlságosan is feltűnő volt hogy a zsebében rejteget valamit.

"Oké.Te soha nem beszélsz vissza,másrészt pedig irtó bunkón viselkedsz. Te szivtál valamit?! Mutasd a zsebeidet!"- Loló mit sem érdekelve leültette Kendallt a kád szélére,leguggolva elé. Komoly tekintettel nézte Kendallt. Míg ő csak röhögött minden egyes szaván. Lehet ez könnyebb lesz mint gondolta. Ha Kendall magánál sincsen,simán eltudja tőle venni ami nála van. De ezt csak remélte. Mivel máshogy sült el az egész.

"ZSEPI VAN BENNE TE SEGGFEJ!."- Állt fel és a falnak nyomta Logant hirtelen. A nyakát szorongatta és mérgesen dörmögött valamit az orra alatt. " Szállj le rólam! Értetted?"- Megveregette az arcát és elengedte röhögve.

"Kérsz te is nyugibogyót? Rádférne haver!"-Pofázott vissza neki.

"HA ÉN SEGGFEJ VAGYOK AKKOR TE EGY BEKÉPZELT ÖNTELT DISZNÓ VAGY!!!!"- Üvöltötte szintén Logan mint ahogy Kendall tette. Mig nem Logan megunta és kivette Kendall zsebeiből a cuccot.

Logan szemszöge: 

"Te megőrültél...."- Csúszott ki a számon és kitépve Kendall kezeiből a drogot lehúztam a wc-n. Mégis mi a francot képzelt? Ő nem ilyen!!Kendall felkapta a vizet és behúzott nekem egyet.Soha nem láttam még ilyen agresszív állatnak. Ő volt maga a jó srác az osztályban is. Hátrahőkölve bevertem a szekrénybe a fejemet. Gyorsan megérintettem a fejem ahol az ütést kaptam és ijedten néztem mikor láttam hogy véres a kezem. Itt van vége a játéknak. Elővettem a mobilom,hívtam Jamest hogy SOS van. A többit úgyis látni fogják. Agresszív Kendallel nem tudok mit kezdeni. Még a végén szétverne teljesen. Segítségre van szükségem mégpedig sürgősen.

"MOST FEJEZD EZT BE! VÉRZIK A FEJEM!" - Meglöktem mert kezdett nagyon felhúzni. Mi a fenéért csinálta ezt? Velünk bármit megbeszélhetett mindig...a drogozás nem fogja megoldani a problémáit,csak újakat szül. De ő ezt nem látja mert túl vak hozzá.

"HA MOST LÁTNA TÉGED A CSAJOD,ITT MENTEN SZAKÍTANA VELED! Ő NEM EGY DROGOS APUKÁT AKAR A KICSITEKNEK! MOST SZÉPEN FÜRDÜNK EGYET! AZT HITTED NEM LÁTOM HOGY A KÉPEMBE HAZUDSZ??"- Betoltam a fürdőkádba és kinyitottam a vizet neki. Nem engedtem hogy kikászálódjon a kádból. Lefogtam és folyt a meleg víz a kádba szép lassan.
Ott ültem a kád szélén és csak figyeltem Kendallt. Teljesen elmerült a vízben.

"Hadd beszéljek a picimmel!ENGEDJ EL!!"- Harcolni kezdett a kádban,és elvette a telómat. Próbáltam visszaszerezni de erőfölényben volt,így hagytam. Viszont ami ezután következett az teljesen megdöbbentett. Martinával aranyosan beszélt. Majd annyit halottam hogy aggódva kiáltja, "BABY! Szólalj meg!"- Majd rámnézett könnyes szemekkel,remegő ajkakkal és szorosan megölelt. Alig akart elengedni.

"Elmondod mi történt? Hmm?Meghallgatlak."- Vigasztaltam a romokban heverő fiút.

"Á-átviszel hozzájuk? Nincs jól! Egész nap csak hányt. Szüksége van rám."- Állt fel Kendall a kádban,de ha nem támaszkodik a vállamnak akkor nagyot esett volna. Kisegitettem óvatosan. Adtam rá gatyát és pólót. Pont ekkor csöngettek.

"Nyitva van! Gyere James!"

"Jöttem ahogy csak tudtam. Mi történt? Miért sír?"- Segített ráadni a cipőt Kendallre aki alig volt magánál. De ezt majd később részletezem Jamesnek.

"Drogozott és folytogatott,vérzik a fejemen a seb. És elakar menni Martinához,de nem tudom visszatartani. Mivel vele kedvesen beszélt,és rosszul van... Átmegyek vele de egyedül nem fog menni,ezért hívtalak. Segíts kivinni a kocsihoz. Rakok sebtapaszt a fejemre addig."- Mentem vissza a fürdőbe és rendbe tettem magam. majd mindent lekapcsoltam és elindultunk Martinához.

(40.rész) Néha választanod kell két ember között...

Logan szemszöge:

Reggel 6:40 volt. 7:00-re mentem Ashley elé kocsival ahogy előre leegyeztettük. Előző este egész éjjel chaten beszélgettünk. Nem tudtuk megunni egymást. Szerencsére eljött a reggel igen gyorsan. Türelmesen vártam,míg nem nyílt az ajtó és kilépett rajta Ashley.Nagyon mosolyogtam mikor megláttam a szerelmemet.

" Édesem jó reggelt"- Ült be a kocsiba és lesmárolt engem. A nyakam köré tette a kezét és magához húzott.Én csak annyival reagáltam rá,hogy Ashleyt átkaroltam meg nem törve egy pillanatra sem a csókot. Lehunyt szemmel élveztem ahogy Ashley nyelve táncot jár a számba. Bármeddig eltudtam volna viselni!

"Mmh lassan indulnunk kell szívem. "-Összeérintettem a homlokomat az övével. Rossz volt megtörni a csókot de sajna suliba kell mennünk.Soha életemben nem voltam még ennyire szerelmes egy lányba sem. Ezért tudom,hogy Ashley különleges lány és mázlista vagyok hogy ilyen csajom van. Soha nem fogom őt elengedni ezt eldöntöttem tegnap este.

"Induljunk. Képzeld ma úgy döntöttem kibékülök Martinával,lehet nehéz lesz de a ti barátotok az én barátom is. Így van? " -Szájra puszit kaptam. Boldog voltam nagyon. Elindítottam a kocsit és a suli felé vettük az irányt. Ez egyszerűen szép nap lesz,érzem. Nagy vigyor ült ki az arcomra és sehogy sem tudtam letörölni onnan.

"Ez nagyszerű! Akkor tudnátok csajos napokat tartani meg ilyenek. Szerintem bírni fog téged Martina és Vivien a barátnője. Kendallel ma elmegyünk délután lógni amúgy is. Ti is elmehetnétek valamerre. Kicsit kimozdulnátok és össze is tudnátok barátkozni!"-Ecseteltem vidáman.Közben elértünk a sulihoz. Beálltam egy szabad helyre és leállítottam a kocsit. Majd kiszálltam, hogy Ashleynek úri ember módjára kinyissam az ajtót.

"Hölgyem,"- Tartottam a kezem neki amit Ashley örömmel elfogadott és így kézen fogva mentünk be a suliba. Mindenki fütyült és éljenzett mikor meglátták,hogy egy pár vagyunk. Egyszerűen boldog voltam. Első óránk biosz volt. Ami Kendallel közös óra és a csajainknak pedig rajz van olyankor. Elköszöntem Ashleytől éppen egy hosszú csókkal mikor észrevettem Kendallt. Intettem neki de beleütköztem valakibe. Egy nagyon izmos és menő sráccal találtam szemben magam.Nagyot nyeltem és próbáltam segítséget szerezni. Jól tudtam,hogy Daviddel ne húzz újat mert nem lesz jó vége!

"Nézz a lábad elé nyomi!És akadj le a csajomról. Ashley velem jár! Csak hogy tudd."- Mondta fenn hordva az orrát. És nekidőlt a szekrénynek keménynek tüntetve fel magát előttem.Próbáltam nem be rezelni. Ez csak egy srác igaz? Nem bánthat.- Mondogattam magamnak.

"Ó igazán? T..tudd meg,hogy Ashleyt szeretem! És ő is engem! Holnap meg randizni viszem!"-Próbáltam bátornak feltűnni.De ezzel csak még jobban feldühítettem Davidet. Nekem annyi.

Martina szemszöge:

A suliban lenni furcsa volt.Újra ezek a falak között sétálni nem volt felemelő érzés cseppet sem. Hirtelen elfogott a hányinger. A hasamhoz kaptam a kezemet és kérlelően néztem Kendallre.

Aki csak elengedte a kezemet és itt hagyott a folyosón ahogy minden erejem teljéből a szekrényt használtam támasznak. Nem tudtam vissza tartani a reggelit...csak egyszerűen kijött. Ott a folyosón mindenki szeme láttára. Körbe néztem és láttam hogy mindenki levideóz engem. Sírni tudtam volna,de félre toltam ezt az eshetőséget és feltápászkodva kimentem a mosdóba ahol kit láttak szemeim? Ashleyt és a barátjait. Nem lehettem a legjobb passzban mert hallottam ahogy Ashley kiküldött mindenkit a női mosdóból majd  odajött a wc-hez nekem segíteni. Szóval megsajnált Ashley.Ennyire rosszul néznék ki?- Ijedtem meg.

"Tudok segíteni? Rosszul nézel ki. Biztos ne szóljak az ofőnek vagy valami? "- Nem érdekelt ha ez is csak az ostoba játékának a része,de itt volt és biztonságot nyújtott nekem. Amire Kendall képtelen volt jelen pillanatban mivel ki tudja merre ment el...

"J..jól vagyok csak valami rosszat ehettem tegnap este és nem tett jót a gyomromnak."Ahogy végeztem a mondatommal újabb rosszullét támadott le." Vigyél haza...szólj Viviennek is kérlek."- Felálltam de nem bírtam megállni. Ashleynek végig fognia kellett különben össze estem volna mint egy rongy baba ott a folyó kellős közepén.

"K...Kendall itt hagyott. Mondtam neki hogy rosszul vagyok,kísérjen ki a mosdóba...de fontosabb dolga volt és egyedül hagyott. Hogy tehette?!"- Vigaszt kerestem Ashleyben. Ő is lány elvégre.Biztos őt is hagyták már faképnél. Ezek azok a pillanatok mikor néha az ellenségedben is vigaszt találsz. Ritka pillanat de létezik és most jól esett nagyon.

"Itt egy kis hideg víz. Igyál nyugodtan belőle. Nem lesz semmi baj. Hazaviszlek."- A táskájából elővett egy palackos vizet és kinyitva nyújtotta nekem oda. Megköszöntem halkan és aprókat kortyolva ittam a jólesően hideg vízből. 

"Nincs mit. Jobban vagy kicsit?" -Kérdezte amint kifele araszoltunk a mosdóból a suli bejárata felé.

"Kendall szeret még engem?"-Böktem ki váratlanul ami a szívemet nyomta.

"Ne butáskodj. Persze hogy szeret.De mesélt az ex csajáról? Még mindig szoktak találkozgatni. Nem tudom te hogy vagy vele de én az exeimmel szóba se állok. Nemhogy találkákat beszélek meg velük. Jobb lesz ha vigyázol vele. Szép csaj csak üres az agya."-Ashleyre nézve láttam,hogy komolyan mondja. 

Kendall szemszöge:

A Picimmel sétáltunk a folyosón mikor éreztem,hogy kezd lelassítani és nekidől a szekrénynek lehunyt szemekkel. Lassan leguggolt és fogta a hasát. Először fel se fogtam,hogy mi történik. Ledobtam mellénk a táskámat és elé guggoltam.

"Picim hallasz engem? Mi a baj?"- Kérdeztem aggódva és hogy segítsek rajta körül néztem. Kerestem valakit aki segíteni tud. Mikor is megláttam Logant és a nem éppen kedves végzős Davidet beszélni ami verekedéssé fajult.

Mikor Logant a nyakánál fogva a szekrénynek nyomta azonnal ugrottam és közbe léptem. Tudtam jól hogy Martinát ott hagytam,de ha nem megyek Logannek segíteni akkor nem éri meg a mai nap végét sem.

"DAVID ENGEDD EL LOGAN MOST AZONNAL! VELEM KEZDJ KI! ŐT MEG ENGEDD EL!"- Fogtam le, majd hátra csavartam a kezét fájdalmasan.
Senki nem mert a suliban packázni velem mert a baseball csapat kapitánya vagyok. Ami sokszor jól jött.
David megszeppent és csendben maradt.

"Kendall jól vagyok engedd el....."- Mondta reszketve Logan ahogy a szemembe nézett ijedten. Látszott rajta hogy kényelmetlen neki ez a szituáció és bármit megtenne csakhogy vége legyen.

"Elengedsz?Kezd rohadtul fájni a karom te seggfej barom!!!"- David morogta dühösen az orra alatt.

"EL! DE SZÁLLJ LE LOGANRŐL ÉS ASHLEYRŐL! KÜLÖNBEN VELEM GYŰLIK MEG A BAJOD! MEGÉRTETTED?"- Mondtam kiabálva,hogy kellőképpen megijedjen. Ám David sem tojt be ennyitől. Gyomron rúgta Kendallt és behúzott neki egyet. Kendall orra vérezni kezdett. David pedig csak nevetett,

"Na most ki a menő? Én vagy te? Nézz magadra. Puhány vagy."-Mondta lekezelően és odébb állt. Ment órára mivel becsöngettek. Ó a kis jó fiú.

"Haver jól vagy?"- Segítettem fel a földről a legjobb barátomat aki megvédett de nagyon sérülést szenvedett mint én aki igazából segítségre szorult.. Leültünk a folyosón levő padra. A falnak döntötte  a fejét halkan nyögdécselve a fájdalomtól.

"Jól leszek. De esküszöm,ha még egyszer meglátom Davidet körülötted,akkor agyon verem!"- Mérgelődtem magamban. " Minek kellett pont a legmenőbb csajjal összejönnöd a suliban? Kifog nyírni David. Láttad nem? Neki semmi sem szent! Bárkinek neki megy! Te fel se tudod vele venni a versenyt."- Sóhajtottam egy nagyot. Segíteni akart a barátjának csak nemtudta,hogy hogyan.

"Igen tudom,de nem kell elismételned amit eleve tudok és láttam. De szerelmes vagyok Ashleybe nem tehetek én róla! Olyan szép,aranyos és szexi! Ó ha látnád fehérneműben.....neked is beindulna a fantáziád azt lemerem fogadni!"- Viccelődött Logan,Kendallt oldalba bökve.

"Fúúúj! Dehogy! Az az egy csók is elég volt...!"- Beütött a kínos csend. Csak ültek egymás mellett majd Logan elővett egy zsepit és próbálta letörölni Kendall ajkáról a száradt vért.

"Bocsi előre is. Fájni fog."- Kezdte el törölni,de Kendall felszisszent és eltolta a kezét azonnal.

"Basszus óvatosabban!!Most vertek be nekem...."- Halkan mondta a végét mert szégyellte a dolgot. Soha senki nem verte még meg vagy bántotta. Ez volt az első alkalom,David részéről. Szerencséje hogy nem kerültek bajba. Különben maradhattak volna bent tanítás után 1 óra büntiben. Csak az hiányzott volna a napjukból.

Martina szemszöge: 

Ashleyvel a szokásos folyosón mentünk,de megláttuk a srácokat. Mondtam Ashleynek,hogy ne álljunk meg,csak menjünk. Nem fogok Kendallel leállni beszélni. Haragszom rá. Magamra hagyott mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Ha így fog viselkedni mikor a babával lesz valami baj,akkor jobb ha szakítunk.... Láttam hogy vidáman nevetnek. Nem tudtam mi ütött belém de hirtelen nagyon mérges lettem,odamentem Kendallékhez és adtam Kendallnek egy pofont.Úú csípett a kezem is!Ez biztos nyomot fog hagyni.

"Utállak!!Ha így állsz hozzá a babához is akkor nincs miről beszélnünk!Mindvégig hazudtál mikor azt mondtad jó apa leszel?? Szeretlek de egyedül nem fog nekem ez menni..itt hagytál!....Este majd hívj fel..."- Mondtam könnyekkel küszködve.

Lesokkoltam Ashleyt és Logant ezzel a mondatommal. Mire észbe kaptam addigra Logan szomorú volt,Ashley meg vigyorgott nagyon.Kendall pedig csak....egyszerre volt szomorú,csalódott,összetört.
Fájt hogy így kellett látnom. De ha most nem tisztázzuk a dolgokat,később nekem fog jobban fájni ha ott hagy a babával a pocakomban...Ashley elvitt haza. Ahol az újabb vitára felkészülve léptem be a házba...

(39.rész) Egy nehéz reggel

Martina szemszöge:

Egy nap telt el mióta tudja Kendall,Los és Kathy hogy terhes vagyok. Kendall ugyanúgy kedveskedik és törődik velem. Nem változott meg semmi aminek nagyon örülök! A telefonomon levő ébresztő felcsendült pontban 6-kor. Halkan nyöszörögve az éjjeli szekrényen levő mobilomhoz nyúltam. Következő pillanatban annyit hallottam hogy leesik a földre. 

Hangosan felnyögtem,magam köré tekertem a takarót. Kiszállva az ágyból érte nyúltam és sikerült felvennem. Ezzel az apró

mozdulattal lerántottam Kendallről is a takarót. Hoppá!

"Picim gyere vissza aludni..korán van még..."-mondta álmoskásan és fejére tette a párnát úgy próbált meg aludni még egy kicsit. Kinyomtam az ébresztőt,visszaülve mellé az ágyba. Kapott egy reggeli lágy csókot ahogy a kócos haját eltfésűltem a homlokából.

"Kelni kell. Suli van és megigértük anyudnak hogy a szomszéd kislányt is elvisszük. Tudod hogy a szülei dolgoznak már. Gyere kérlek...."-Nyaggattam egészen addig mig ki nem kelt az ágyból. Végre! Mostmár én is eltudok készülni. Kendall kivett egy farmert,új alsót és pólót a szekrényéből és elment fürdeni. Én addig beágyaztam és átöltöztem,a hajamat kifésülve mentem le a konyhába. Kathyt nem láttam,csak egy kislányt a konyhapultnál ülni a magas széken. Vidáman lóbálta a lábát. Kék balerina cipő,fehér nyári ruha volt rajta,a barnás szőke haja pedig 2copfba volt fogva. 

A hűtöhöz mentem hogy csináljak reggelit. Van 30 percünk összesen,húzós reggel lesz az már biztos.

"Kicsim! Gofri eperrel és kakaó jó lesz?"- Kérdeztem a lépcső aljáról. Kendall közben kijött a fürdőszobából felöltözve.

"Imádlak,természetesen!Mindjárt megyek én is!"-Készülődés közben válaszolta. Még vizes volt a haja. Egyszerűen megtörölte majd megszárította és végül zselével tökéletesítette a kusza tincseit amit felzselézett.

A konyhában csináltam a gofrit és a kakaót mikor a kislány megszólított." Szia,te ki vagy? Kendall visz ma suliba engem és nem te."- Mondta gondolkodva mert nem ismert még.

Nem tudta,hogy Kendallel járunk. Mosollyal a hangomban válaszoltam neki," Szia,Martinának hívnak. És téged?"

Eltakarta hirtelen a kezével a szemeit,"A neven Leiana (kiejtés:Lejana) ." Látni hogy félénk. De ez aranyos.

"Picúr nézz rám nem harapok. Kendall és én járunk. És ha nem baj én is megyek veletek kocsival ma. Megengeded? "- Mondtam lágyan odahajolva hozzá a pult fölött. Mire nagy meglepetésemre kaptam egy nagy puszit. Aww.

"Látom összebarátkoztatok hamar. Leiana is szereti a gofrit nagyon mint én!"- Ültette Kendall az ölébe a lányt.

"igen! Mikor lesz kész?"-Kuncogott Leiana. Kendall a dereka köré fonta a kezeit.

"

Aranyosak vagytok így."-Mondtam elpirulva.

"Itt a gofri meg az eper. A kakaó mindjárt kész lesz." - Mentem volna ki a konyhából mert nem akartam enni ismét. Minek hogyha a baba miatt úgyis hízni fogok alapból? De Kendall átültette Leianat egymásik székre és utánnam rohant.

"Babám,miért nem akarsz enni? Tegnap este se akartál,gondoltam jó egyszer nem eszel az rendben van. Viszont most sem vagy éhes? Kicsit sem? Ne akard nekem bemesélni ezt a hülyeséget."

"Kendall szállj le rólam!! Nem akarok enni és kész!! Olyan nagy baj ez?!"- Dühös voltam rá. Belebújtam a szandálomba fogtam a hátizsakomat és elindultam kifelé.

"Ne csináld ezt!! Mi a bajod?! És nem rohannék úgy a suliba a helyedben,mit csinálsz majd ha bántanak megint de én nem vagyok ott hogy megvédjelek?"- Levette a táskámat a vállamról és visszavitt a házba.

"Jól csinálod most pedig reggelizünk rendesen. Ha emiatt elkésünk az sem zavar. Menj"- Tolt be a konyhába. Leiana engem figyelt majd leugrott a bárszékről.

"Kendall segítsek?"- Ment Kendallhez és mosolygott édin.

"Hozd ide a kedvenc plüss állatodat és egy mese könyvet a táskádból. Siess!"-Súgta a fülébe.

Én csak ott álltam a konyhában mint egy idióta,karba tett kézzel. Néztem ahogy Kendall elővesz egy tiszta tányért a szekrényből,rak rá 4 gofrit meg tejszínhabot a tetejére és megszórja színes cukorral. A kakaóból is öntött nekem egy pohárba,szívószálat tett bele majd elém tette mindezt. Megkerülte a konyha pultot hogy mellettem legyen. De nem ült le mellém hanem az ölébe húzott...remek. Innen nincs kiút...csak az evés.

Miközben a tányérban levő gofrival szemeztem éreztem ahogy egy kis kéz húzogatja a pólóm szélét,hogy figyeljek rá. 

"Nézd ez a kedvenc mesém és a plüssöm. Kendall olvas nekem amíg te eszel. De a plüss nálad maradhat. Rám mindig vigyázott mikor féltem. Szeretni fogod."-nyújtotta oda nekem nagylányosan. Egy pillanatig hezitáltam majd elvettem és magamhoz szorítottam. Hirtelen tényleg jobban éreztem magam egy kicsit. 

Mikor a jobbomra néztem ott ült Leiana a pultra döntve a fejét és szopizta az ujját még álmoskásan miközben Kendallt hallgatta. 

Lassan enni kezdtem végül az egész megettem mert nem is néztek. Nehéz volt bevallanom magamnak is de jól esett a reggeli. A kakaót is megittam. 

"Manó kész vagyok. Megettem."- Mondtam félénken.

"A-a a baba vitaminok még ott vannak. Azt is vedd be kérlek."- Megvontam a vállam és bevettem.

Szorosabban magához húzott és a nyomott egy puszit az arcomra." Ügyes voltál. Látod most a pici is jól lakott. Jobban érzed így magad?"- Kérdezte lágyan mire bólogattam. Leemelt a székről és Leianat is. Megfogta a kezemet hogy kimenjünk az előszobába,de megállítottam.

"Mindent csak úgy ott hagyunk? Anyud nem jön?"- Kérdeztem érdeklődve mert kerestem reggel Kathyt de lehet hogy már elment dolgozni,és ha el is ment,nem akarok rendetlenséget itt hagyni. Illetlenség lenne a részemről.

"Üljetek be a kocsiba mindjárt megyek én is csak bepakolok a mosogatóba gyorsan! Anyud este fáradt lesz,ne neki hagyjuk ezt meg. "- Csókoltam meg gyorsan Kendall és el is tűntem a konyhában. Alig ha telt 5 percbe és már én is kint voltam a ház előtt miután rendet tettem a konyhában. Kendall bezárta a házat majd vissza kocogott és beszállt ő is a kocsiba. Leiana már be volt kötve a kis gyerek ülésébe. Nagy szemekkel figyelte mi történik a kocsiban és kint az utcán. Figyelte a házakat ahogy elmentünk mellettük.

"Leianat hol tesszünk ki? Mehetsz lassaban is...nem muszáj időben suliba érnünk..."- Sóhajtva mondtam ahogy az ablakhoz támasztottam a kezemet és neki dőltem.

"3 utcára van az ovi ahova jár. Az óvónéni már várni fogja. Anyukája reggelt telefonált nekik,hogy mi visszük ma őt be. Ne aggódj. Hamar végzünk és utána megyünk rögtön a suliba."-Mondta ahogy sebességet váltott és bekanyarodott abba az utcába. Ahogy közeledtünk láttam,hogy az az óvoda lesz. 

Szép és rendes volt kívűlről nézve. Elképzeltem ahogy majd oviba visszünk a közös gyerekünket. Olyan lesz mint a mai reggel. Nagyon mosolyoghattam mert Kendall oldalba bökött. 

"Kösd be magad,indulunk. Leianat már bevittem az oviba. Azt üzeni hogy aranyos vagy és ezt is küldi."- Puszit kaptam a homlokomra. Felnéztem Kendallre és láttam a mosolyt az arcán.

"Miért mosolyogsz ennyire?"- Fogtam meg a kezét és összekulcsoltam az ujjainkat az övével. Mire ő simogatni kezdte a hüvelykujjával a kézfejemet. Megvonta a vállát még mindig engem nézve majd megtörte a csendet," Csak téged nézlek és örülök hogy ilyen csodálatos és szép barátnőm van akit szeretek."-Ezzel megcsókolt szenvedélyesen....

(38.rész) One more night

Martina szemszöge:

Próbáltam elaludni de nem tudtam. Korogni kezdett a pocim. A hasamra tettem a kezemet. Éreztem hogy keményebb volt. Elmosolyodva felálltam a padról és felhívtam Kendallt. Vártam míg kicseng. Negyedikre vette csak fel.

 "Igen? Itt Kendall beszél." (Remegtem a bátortalanságtól)

"Manó....ne nevess ki de gyere értem...Korog a...pocim... Tudom nem ettem d..de fogok csak... gyere értem mert félek és kezd hűvös lenni." - Öleltem át magam ahogy fújni kezdett jobban a szél.

"Azonnal,de merre vagy? Kocsival vagyunk. Már pár órája járjuk az utcákat téged keresve. Megijesztettél minket nagyon!"

"Sajnálom..."- Ennyit tudtam csak kibökni. " A közeli parkban vagyok...gyertek..."-Letettem mielőtt újra kiabálna velem. Ma nem lett volna még arra is erőm,hogy végig hallgassam. Leültem a járda szélére és néztem az arra jövő autókat. Egy BMW-t vártam. Az Kendall kocsijának a márkája. Kb 10perc ha eltelt,egy BMW parkolt le az út szélén és mindkét első ajtó nyílt és ketten jöttek felém. Megöleltem Kendallt szorosan.

"Ne haragudj. Csak túl sok ez nekem egyszerre.A baba téma meg ez...m..mi még soha nem veszekedtünk ez előtt és féltem hogy elveszítelek. Nem akartam. Nagyon sajnálom Manó! Meg tudsz bocsátani nekem?"- Hadartam el gyorsan. Várva a válaszára.

" Kendall szólalj meg. Martina már biztonságban van. Itt van velünk. Nyugodj meg és nyugtasd meg.Beülök addig a kocsiba" - Megrázta a fejét aranyosan majd kettesben hagyott Kendallel Los. Kendall megfogta aranyosan a kezem és közelben lévő padhoz vitt. Leültünk. A legrosszabbra számítottam. Ha ez idáig meg sem szólalt akkor nincs rá sok esély hogy együtt maradunk.-Gondoltam. Mikor felnéztem a sírás határán volt Kendall.

"Manó nézz rám."- Suttogtam.- "Mi a baj? Miért szomorodtál el? El akarod mondani? Hé..shhh semmi baj. Bújj ide."- Öleltem magamhoz és simogattam a hátát. Hallottam hogy szipog. 

"Baby nem akartam veled kiabálni. Hidd el. Új még nekem ez a dolog,én...jó apuka akarok lenni. Valaki akire majd felnéz a gyerekünk. A mi közös picink. Nem akarok olyan szívtelen lenni mint amilyen apum volt. Most már érted? Biztonságban szeretnélek téged tartani és most már a picit is aki a hasadban növekszik napról napra. Iszonyatosan sajnálom azt a veszekedést. Nagyon fájt mikor a falnak nyomtalak és megszorítottam a kezed? Baby bogyóm sajnálom.!"- Nézett rám a nagy zöld szemeivel amik olyan bűnbánóak voltak. Őszintén,ki tud rá haragudni? Én biztos nem.

"Semmi baj. Semmi baj." - Suttogtam neki,megfogtam az arcát és megcsókoltam.

"Skacok jobb lesz ha siettek! Mindjárt esni fog! Nem akarjuk hogy a Picid megfázzon igaz? Gyertek!" -Ült be a vezető üléshez Los. Kendall vitte a táskám,bedobta az anyós ülésre mivel szinte csak ruha volt benne.Kinyitotta nekem a hátsó ajtót és besegített mivel nagyon álmos voltam addigra. Maga mellé ültetett és becsatolta nekem az övet majd a sajátját is.

"Aludj csak hercegnőm."- Puszilta meg a homlokom és a fejemet az ölébe pihentette. Az arcomat simogatta úgy aludtam el. Hazafelé úton elaludtam. Mikor forgolódni kezdtem furcsa parfümöt éreztem. Ismerős volt. Lassan kinyitottam a szemeimet de el is takartam mert fel volt kapcsolva a nagy lámpa a nappaliban. Kathy a homlokomat törölgette egy vizes kendővel. Megfogtam a kezét és eltoltam óvatosan.

"Minek kell ez? Nincs is melegem."- Köhögtem.

"Rendben lesztek? Anyu már irt hogy lassan érjek haza. Tudod milyen aggódó. Jó éjszakát Kathy! Neked is Martina! Jobbulást!"-Köszönt el Los és elment. 

Kendall pizsiben volt és az ölébe húzott.

"Anyu ugye csak egy kis láz. Nem lesz baj?"- Simogatta a hasamat Kendall. Furcsálltam. 

"Kendall,KENDALL hallasz?"-Kezdett kényelmetlen lenni ahogy babusgat. Lassan már fojtogató lett.

"Igen csak lázas. Semmi komoly. Kap lázcsillapítót és reggelre jobban lesz. A pociját meg hagyd. Zavarja."-Húzta el a fia kezét a baba pocakomról amiért őszintén hálás voltam. " Bármi van csak adj neki borogatást és vizet. Jó éjt kincsem. "- Mondta nekem és miután megkaptuk az esti puszit ami szerintem aranyos volt,Kathy felment aludni. A mi ágyneműnk a fotelban volt.Szóval lent alszunk.

"H...hozok vizet. Rögtön jövök."-Kikérezkedett a konyhába.Eldőltem a kanapén és körbe néztem a nappaliban. Rendezett és szép volt. Tudnék itt lakni az biztos. Inkább bekapcsoltam a tv-t de nem hagyott Kendall hirtelen kirohanása nyugton. A lehető legrosszabb barátnő lehettem ugyanis kiosontam a folyosóra és hallgatózni kezdtem. Lehet jobb lett volna kihagyni....

"Apu nem érted vele más..Ha tudom ezt én akkor nem....! Babát vár.....nem kérhetsz meg ilyenre! Apu!!!...Jó megteszem..." - Kendall remegve letette a mobilját a konyha pultra és felém nézett aggódva ahogyan a pultnak támaszkodott. 

"Ennyi?"- Omlott össze az egész világ körülöttem egy pillanat alatt. Kapkodni kezdtem a levegőt. Rosszul lettem." Cs....csak hogy könnyítsek a helyzeten...sz...szakitok veled én...Túl szép lett volna ha egyszer végre boldog lehettem volna." -Kicsit kábán a gyógyszer miatt,elindultam a takarómért de Kendall utánam sietett és a derekamnál fogva szembe fordított magával. 

"Rosszul tetted össze a dolgokat! Apu csak azért hívott mert megtudta anyumtól hogy te terhes lettél. Apu hívott de nem vettem észre ezért vissza hívtam. Azzal az ötlettel állt elő hogy anyánál rossz helyen lenne a baba és költözzek veled hozzá. Erre pipa lettem és kinyomtam a hívást. Kérlek ne mond hogy még most is szakítani akarsz...." -Bújt oda a vállamhoz. 

"Bízhatok benned? Vigyázol ránk?"- Suttogtam neki.Egy apró mosoly is sikerült a végére.

"Bármi áron megvédlek titeket. Most viszont igyál kicsit,hozom a gyógyszert. Utána filmezhetünk meg amit szeretnél. Amihez kedved van. Nem erőltetek semmit."-Nevetett kicsit a végén már.

"Dilis vagy vagy dilis vagy?"-Pusziltam meg a vállát mert még mindig ott álltunk a folyosón egymást átölelve,nyugalomban.

"Baby csak abban reménykedj hogy a baba okosabb lesz mint én és fele annyira dilis! Gondolj bele milyen lesz majd. Ahogy a kis szőke tincsei lebegnek a szélben ahogy Los körbe pördíti majd a kertben,viháncolva. Ha pedig kisfiú lesz,csak Pókemberes ruhát fogok neki venni. Ő lehetne Mini Pókember! Aww"- Ábrándozott.

"Már előre sajnálom a kislányunkat vagy kisfiúnkat!"-Viccelődtem Kendallel és a mellkasának dőltem. Mire felkapott és hangosan sikítottam.A lábaimat a dereka köré fontam és megcsókoltam szenvedélyesen. Picit túl hevesen,a kanapéra dőltünk. Kendall fölém.

"Khmm. "- Állt az ajtóban Kathy álmosan,köntösben.

O-óó!!! Bajban vagyunk!!-Megcsíptem Kendall pociját. 

"Aúú ezt miért kaptam?! Csiki támadás legyen? "- Kezdett el csikizni ahol csak ért. Én meg hangosan kuncogtam.

"Ne Kendall! Ne nee!!- nevettem tovább a hasamra fordulva. Mire felkapott és felemelt a vállára.

"KATHY SEGÍTS!!! ELRABOLTAK!!"- Ütögettem Kendall hátát de csak megpaskolta a popsimat cserébe.

"Kendall Francis Schmidt ezért még kapni fogsz!"-Kiáltottam mérgesen.

"A-a! Ha nem teszlek le akkor nem!!"- Vágott vissza. Gondoltam egyet és köhögni kezdtem mintha hánynom kéne. Hatásos volt mert azonnal letett és a wc-hez vitt. Mikor nem számított rá,felegyenesedtem és magamhoz húzva megcsókoltam.

"Nem is vagyok rosszul. Én nyertem!"-Kacsintottam majd újra megcsókoltam durván. A kezeim a felsője alá vándoroltak és elkezdtem róla lehúzni de megállított megtörve a csókot de az ajkaink még összeértek.

"Baby ne itt. És lázas vagy ilyenkor nem esne jól. Nem szabad."- Megfogta az arcomat és nyomott egy puszit a homlokomra majd kimentünk a fürdőből a nappaliba. Nem tudtam elengedni a kezét ezért fogtam.

"Itt alszunk?"- Nyöszörögtem nagyon ahogy lefeküdtem a megágyazott kanapéra és magamra húztam a takarót.

"Látom te már alszol is."- Ugrott be az ágyra mellém. Sikoltottam volna de befogta a számat vigyorogva. Megrázta a fejét." A-a! Pici hercegnőm nem sikolthatsz."- Hajolt a fülemhez és suttogta. Végig kirázott a hideg. Jó értelemben.

"Mhm!!"- Próbálkoztam.

"Alvás legyen!"- Hallottuk egyszer csak fentről.
Mindketten elnevettük magunkat és összebújva elaludtunk.

(37.rész) Álmatlan éjszaka

Meghoztam az új részt:) Jó olvasást!

Kathy lement Lossal a konyhába megteríteni. Leültek enni. Tudták hogy egyhamar nem fognak lejönni Kendallék. Los feszengett az asztalnál.

"Biztos ne menjek fel megnézni őket,hogy Kendall nem veszti el a fejét és olyat tesz amit később megbán?"

"Maradj szerintem. Ha Kendall mérges is lesz az megérthető. Hisz most tudta meg hogy apa lesz. Nekik kell ezt megbeszélniük. Ez az ő életük. De ha mégsem jönnek le úgy 10percen belül,felmehetsz."-mondta szelíd mosollyal Kathy.

"Remélem Kendall tudja mit csinál."-Suttogta Los az orra alatt. Lépteket hallottak. Kendall jött le a lépcsőn.

"Anyu,fürdünk gyorsan és majd  utána eszünk.Csak tiszta törölközőért jöttem le. " -Ment is vissza rögtön.

"Jól láttam? Kendall vigyorgott?! "- Fordult vissza Kendallhez Los majd Kathyre nézett. Szegény nem értette mi történt.

"Los nyugodj meg. Jól vannak. Kérsz desszertet? Süti vagy jégkrém?" -Próbálta elterelni Los figyelmét. Ami sikerült is. Félig meddig.

(Eközben fent)

Martina szemszöge: 

Kendall örült. Olyan nehéz elhinni. Nem akadt ki és nem küldött el melegebb éghajlatra sem mint ahogy más srácok tették volna. Kifejezetten boldog volt a hír hallatán. Biztos megörült hogy csak ezt titkoltam el előle.Meg persze a többiektől.

"Gyorsan lefürdünk,ágyba viszem a vacsit és filmezünk. Holnap nem kell suliba menned. Anyu beszélt az igazgatóval. Én meg itthon maradok veled."- Mondta legcukibb pasi módjára.

"Nem lehetne átugrani a fürdést?Meg a vacsit is. Ömm...nem vagyok éhes. Álmos vagyok. "- Igen is éhes voltam. A jó meleg hab fürdő jól esett volna a több napi kórházi ágyban való punnyadás után. Elindultam az ajtó fele,de Kendall megfogta a csuklómat. A 2 törölközőt addig a pultra dobta le. Szorosan magához húzott,a fejem a mellkasán pihent. Lehunytam a szemem. 

Nem állhattunk így pár percnél tovább de csak azt észleltem hogy pizsiben vagyok,Kendall illatom van és Kendall bekapcsolja éppen a tv-t hogy nézzünk valamit.
Nagyokat pislogtam majd Kendall pocijára dőltem.

 Jó meleg volt. Lehetséges hogy Kendall meghallotta az apró kuncogásomat mert rám nézett.

"Jót aludtál hercegnőm?"- Lehajolt hogy adjon egy szájra puszit nekem. Bekuckóztam magam a hasához és elvettem tőle a fagyival teli tálat. Ettem egy nagy kanálnyi csokis fagyit. Hmm. Finom! Kérek még!
Kendall felvont szemöldökkel figyelt és próbálta nem elnevetni magát.

"Ugye hogy finom? De sajnálom előtte rendesen enned kell vacsit. Tényleg bocsánat!"- Nem egészen értettem miért kell ennyiszer bocsánatot kérnie. Mire rákérdezhettem volna,adott egy csókot elgyengítve vele és elvette a tálnyi fagyit. Felállt az ágyon és a kezét magasba nyújtva mondta, " Aki eszik a baba miatt rendes vacsorát az kap majd belőle."

"Gonosz vagy! És megfürdettél! Minek mondod ennyiszer és emlékeztetsz rá hogy béna vagyok? Nem terveztem hogy terhes leszek! Egyetemre akarok menni! De mi jut nekem?! Ez!!! Egy buta felkoppintott csaj vagyok mint akiken mindig röhögünk,hogy milyen szánalmasak. Mert azok,és én is az lettem. V...vetessük el....j.jó? "- Suttogtam a mondat végét már. Zokogtam. Tönkretettem az életemet! Mindezt csupán egy szép estéért azzal akit mindennél jobban szeretek. Ez igazságtalan. Miért történik ez velem? Kendall félbeszakította a rossz gondolataimat egy "Minden-rendben-lesz-ne-sírj" öleléssel.

"Bármire is gondolsz azt felejtsd el.Kitartunk és rendben lesz minden. Sőt kicsit várom is. Legalább megtelik élettel a ház. Mióta apu nincs velünk olyan unalmasak a hétköznapok."- A fülem mögé tűrt egy tincset és megsimogatta az arcomat.

"Az jó ha te várod a picit de...de én nem tudom még mi legyen. Gondolj bele,akkora pocakom lesz mint egy bálnának. Ingadozni fog állandóan a hangulatom,baba holmik is kellenek,nekem terhes ruha. Ez rengeteg pénz. Nem engedhetjük meg. Te 19 vagy míg én 18. Kétlem hogy elakarod magad kötelezni mellettem és egy újszülöttel aki mindig sír,éhes,alszik és ez ismétlődik újra és újra."- Ültem vissza az ágyba és felhúztam a térdem és csendesen sírtam. Lépteket hallottam ahogy egyre távolodnak. Ennyi volt. 

Végleg elment....Megfogtam a pulcsimat és felvettem sietve. Körbe néztem a szobában és megtaláltam a táskámat az asztalánál levő széken. Elpakoltam mindent és lementem a lépcsőn.Éppen vettem volna fel a cipőmet mikor valaki levette a vállamról a táskát és átölelt hátulról.

"Engedj el. Elmegyek mielőtt mindent tönkre tesz..ek."- Elcsuklott a hangom.Az a valaki felkapott menyasszonyi stílusban és megpuszilta a homlokomat.

"Olyat mondj ami igaz."-Lágyan suttogta. Esélyem sem volt elmenni. Leültetett a kanapéra maga és Kendall közé.

"Kendall,beszélj a barátnőddel,el akart menni!"

"Los hagyd....nem kell ez...csak.
... engedj el és többé nem látsz.Ígérem."- Mondtam halkan. Nem mertem a szemükbe nézni így maradt a padló.

"Baby miért akarsz elmenni? Nézz rám.(Az ölébe húzott) Ha most Los nem lát meg téged,elmentél volna tényleg haza? Oda?"-Kérdezte.

Ez rosszul esett. Kendall tudhatná hogy utálok beszélni is róla....

"IGEN HAZA AKARTAM MENNI! APU LEHET HOGY MEGÜT DE LEGALÁBB NEKEM VAN CSALÁDOM ÉS NEM VÁLTAK EL A SZÜLEIM MINT NEKED!!"-üvöltöttem mérgesen. 

Kendall szorítása már szinte fájt a csuklómon.- ENGEDJ EL!EZ FÁJ!!! NEM VAGYOK A TIED! KOMOLYAN KENDALL....engedj el...."-Ficánkoltam az ölében hogy kiszabadítsam a karomat.

"Jó. Menj. Szia." -Kitolt az öléből,felállt és felviharzott a szobájába. Én csak jót akarok neki. Meg kell értenie. Megfogtam a táskámat és Losra pillantottam. Megöleltem szorosan és elindultam a sötétben.

Ki volt világítva az utca de kiskorom óta félek ha egyedül vagyok a sötétben.Most sem volt másképp. Minden kis neszre felkaptam a fejem félve,hogy valaki követ. Egyre inkább azon gondolkoztam,hogy most hol fogok aludni. Észre vettem egy parkot. Szép és nyugodt volt az éjszaka fényei alatt. Itt jó lesz.

Mivel eszem ágában sem volt hazamenni.

Lepakoltam a táskám majd az ölembe vettem a pulcsimat és leülve a padra felhúzott lábbal próbáltam meg ici picit pihenni. Folyton mondogattam halkan magamnak : Nem szabad elaludnod! Kibírod! Csak ne aludj!

Kendall szemszöge:

Időbe telt míg lenyugodtam. Soha semmin nem veszekedtünk még. Ez volt az első. Ezért is jöttem fel inkább,hogy mindketten lenyugodjunk. Hallottam hogy valaki elmegy. Biztos Los,késő van már. A foci meccsnek meg úgyis vége van.

"Kicsim! Nézd sajnálom! Én csak.- Felpillantva csak Lost láttam. A legrosszabb jutott a eszembe. Most a Picim miattam van kint éjjel egyedül a sötétben! Ráadásul babánk lesz! 

Azonnal meg kell keresnem. Fogtam a kocsi kulcsot majd Losnak szóltam hogy megyünk megkeresni Martinát azonnal.

"Mit mondtál neki ami miatt kis híján lelépett?"-Dőlt hátra kényelmesen az anyós ülésen Los. Bekapcsolva a rádiót.

"Beszéltünk a babáról. Meg ilyesmi. A végén pedig elszóltam magam. Azt mondtam neki hogy ne menjen haza oda...!" - Felgyorsított a zöld lámpánál és befordult balra a kocsival.
"Nem akarja a picit. Los mit tegyek ha én igen? "

"Először is lassíts nehogy gyorshajtáson kapjanak minket. Másrészt pedig róla van szó. Bárhogy is dönt ne éld bele magad nagyon. Bármi történhet és akkor majd tényleg a padlón leszel."

"Csak ne essen semmi baja....próbáld meg felhívni. Hátha neked felveszi.Gyerünk!!"- Mondta nagyon aggódva és tovább keresték Martinát.