(38.rész) One more night

Martina szemszöge:

Próbáltam elaludni de nem tudtam. Korogni kezdett a pocim. A hasamra tettem a kezemet. Éreztem hogy keményebb volt. Elmosolyodva felálltam a padról és felhívtam Kendallt. Vártam míg kicseng. Negyedikre vette csak fel.

 "Igen? Itt Kendall beszél." (Remegtem a bátortalanságtól)

"Manó....ne nevess ki de gyere értem...Korog a...pocim... Tudom nem ettem d..de fogok csak... gyere értem mert félek és kezd hűvös lenni." - Öleltem át magam ahogy fújni kezdett jobban a szél.

"Azonnal,de merre vagy? Kocsival vagyunk. Már pár órája járjuk az utcákat téged keresve. Megijesztettél minket nagyon!"

"Sajnálom..."- Ennyit tudtam csak kibökni. " A közeli parkban vagyok...gyertek..."-Letettem mielőtt újra kiabálna velem. Ma nem lett volna még arra is erőm,hogy végig hallgassam. Leültem a járda szélére és néztem az arra jövő autókat. Egy BMW-t vártam. Az Kendall kocsijának a márkája. Kb 10perc ha eltelt,egy BMW parkolt le az út szélén és mindkét első ajtó nyílt és ketten jöttek felém. Megöleltem Kendallt szorosan.

"Ne haragudj. Csak túl sok ez nekem egyszerre.A baba téma meg ez...m..mi még soha nem veszekedtünk ez előtt és féltem hogy elveszítelek. Nem akartam. Nagyon sajnálom Manó! Meg tudsz bocsátani nekem?"- Hadartam el gyorsan. Várva a válaszára.

" Kendall szólalj meg. Martina már biztonságban van. Itt van velünk. Nyugodj meg és nyugtasd meg.Beülök addig a kocsiba" - Megrázta a fejét aranyosan majd kettesben hagyott Kendallel Los. Kendall megfogta aranyosan a kezem és közelben lévő padhoz vitt. Leültünk. A legrosszabbra számítottam. Ha ez idáig meg sem szólalt akkor nincs rá sok esély hogy együtt maradunk.-Gondoltam. Mikor felnéztem a sírás határán volt Kendall.

"Manó nézz rám."- Suttogtam.- "Mi a baj? Miért szomorodtál el? El akarod mondani? Hé..shhh semmi baj. Bújj ide."- Öleltem magamhoz és simogattam a hátát. Hallottam hogy szipog. 

"Baby nem akartam veled kiabálni. Hidd el. Új még nekem ez a dolog,én...jó apuka akarok lenni. Valaki akire majd felnéz a gyerekünk. A mi közös picink. Nem akarok olyan szívtelen lenni mint amilyen apum volt. Most már érted? Biztonságban szeretnélek téged tartani és most már a picit is aki a hasadban növekszik napról napra. Iszonyatosan sajnálom azt a veszekedést. Nagyon fájt mikor a falnak nyomtalak és megszorítottam a kezed? Baby bogyóm sajnálom.!"- Nézett rám a nagy zöld szemeivel amik olyan bűnbánóak voltak. Őszintén,ki tud rá haragudni? Én biztos nem.

"Semmi baj. Semmi baj." - Suttogtam neki,megfogtam az arcát és megcsókoltam.

"Skacok jobb lesz ha siettek! Mindjárt esni fog! Nem akarjuk hogy a Picid megfázzon igaz? Gyertek!" -Ült be a vezető üléshez Los. Kendall vitte a táskám,bedobta az anyós ülésre mivel szinte csak ruha volt benne.Kinyitotta nekem a hátsó ajtót és besegített mivel nagyon álmos voltam addigra. Maga mellé ültetett és becsatolta nekem az övet majd a sajátját is.

"Aludj csak hercegnőm."- Puszilta meg a homlokom és a fejemet az ölébe pihentette. Az arcomat simogatta úgy aludtam el. Hazafelé úton elaludtam. Mikor forgolódni kezdtem furcsa parfümöt éreztem. Ismerős volt. Lassan kinyitottam a szemeimet de el is takartam mert fel volt kapcsolva a nagy lámpa a nappaliban. Kathy a homlokomat törölgette egy vizes kendővel. Megfogtam a kezét és eltoltam óvatosan.

"Minek kell ez? Nincs is melegem."- Köhögtem.

"Rendben lesztek? Anyu már irt hogy lassan érjek haza. Tudod milyen aggódó. Jó éjszakát Kathy! Neked is Martina! Jobbulást!"-Köszönt el Los és elment. 

Kendall pizsiben volt és az ölébe húzott.

"Anyu ugye csak egy kis láz. Nem lesz baj?"- Simogatta a hasamat Kendall. Furcsálltam. 

"Kendall,KENDALL hallasz?"-Kezdett kényelmetlen lenni ahogy babusgat. Lassan már fojtogató lett.

"Igen csak lázas. Semmi komoly. Kap lázcsillapítót és reggelre jobban lesz. A pociját meg hagyd. Zavarja."-Húzta el a fia kezét a baba pocakomról amiért őszintén hálás voltam. " Bármi van csak adj neki borogatást és vizet. Jó éjt kincsem. "- Mondta nekem és miután megkaptuk az esti puszit ami szerintem aranyos volt,Kathy felment aludni. A mi ágyneműnk a fotelban volt.Szóval lent alszunk.

"H...hozok vizet. Rögtön jövök."-Kikérezkedett a konyhába.Eldőltem a kanapén és körbe néztem a nappaliban. Rendezett és szép volt. Tudnék itt lakni az biztos. Inkább bekapcsoltam a tv-t de nem hagyott Kendall hirtelen kirohanása nyugton. A lehető legrosszabb barátnő lehettem ugyanis kiosontam a folyosóra és hallgatózni kezdtem. Lehet jobb lett volna kihagyni....

"Apu nem érted vele más..Ha tudom ezt én akkor nem....! Babát vár.....nem kérhetsz meg ilyenre! Apu!!!...Jó megteszem..." - Kendall remegve letette a mobilját a konyha pultra és felém nézett aggódva ahogyan a pultnak támaszkodott. 

"Ennyi?"- Omlott össze az egész világ körülöttem egy pillanat alatt. Kapkodni kezdtem a levegőt. Rosszul lettem." Cs....csak hogy könnyítsek a helyzeten...sz...szakitok veled én...Túl szép lett volna ha egyszer végre boldog lehettem volna." -Kicsit kábán a gyógyszer miatt,elindultam a takarómért de Kendall utánam sietett és a derekamnál fogva szembe fordított magával. 

"Rosszul tetted össze a dolgokat! Apu csak azért hívott mert megtudta anyumtól hogy te terhes lettél. Apu hívott de nem vettem észre ezért vissza hívtam. Azzal az ötlettel állt elő hogy anyánál rossz helyen lenne a baba és költözzek veled hozzá. Erre pipa lettem és kinyomtam a hívást. Kérlek ne mond hogy még most is szakítani akarsz...." -Bújt oda a vállamhoz. 

"Bízhatok benned? Vigyázol ránk?"- Suttogtam neki.Egy apró mosoly is sikerült a végére.

"Bármi áron megvédlek titeket. Most viszont igyál kicsit,hozom a gyógyszert. Utána filmezhetünk meg amit szeretnél. Amihez kedved van. Nem erőltetek semmit."-Nevetett kicsit a végén már.

"Dilis vagy vagy dilis vagy?"-Pusziltam meg a vállát mert még mindig ott álltunk a folyosón egymást átölelve,nyugalomban.

"Baby csak abban reménykedj hogy a baba okosabb lesz mint én és fele annyira dilis! Gondolj bele milyen lesz majd. Ahogy a kis szőke tincsei lebegnek a szélben ahogy Los körbe pördíti majd a kertben,viháncolva. Ha pedig kisfiú lesz,csak Pókemberes ruhát fogok neki venni. Ő lehetne Mini Pókember! Aww"- Ábrándozott.

"Már előre sajnálom a kislányunkat vagy kisfiúnkat!"-Viccelődtem Kendallel és a mellkasának dőltem. Mire felkapott és hangosan sikítottam.A lábaimat a dereka köré fontam és megcsókoltam szenvedélyesen. Picit túl hevesen,a kanapéra dőltünk. Kendall fölém.

"Khmm. "- Állt az ajtóban Kathy álmosan,köntösben.

O-óó!!! Bajban vagyunk!!-Megcsíptem Kendall pociját. 

"Aúú ezt miért kaptam?! Csiki támadás legyen? "- Kezdett el csikizni ahol csak ért. Én meg hangosan kuncogtam.

"Ne Kendall! Ne nee!!- nevettem tovább a hasamra fordulva. Mire felkapott és felemelt a vállára.

"KATHY SEGÍTS!!! ELRABOLTAK!!"- Ütögettem Kendall hátát de csak megpaskolta a popsimat cserébe.

"Kendall Francis Schmidt ezért még kapni fogsz!"-Kiáltottam mérgesen.

"A-a! Ha nem teszlek le akkor nem!!"- Vágott vissza. Gondoltam egyet és köhögni kezdtem mintha hánynom kéne. Hatásos volt mert azonnal letett és a wc-hez vitt. Mikor nem számított rá,felegyenesedtem és magamhoz húzva megcsókoltam.

"Nem is vagyok rosszul. Én nyertem!"-Kacsintottam majd újra megcsókoltam durván. A kezeim a felsője alá vándoroltak és elkezdtem róla lehúzni de megállított megtörve a csókot de az ajkaink még összeértek.

"Baby ne itt. És lázas vagy ilyenkor nem esne jól. Nem szabad."- Megfogta az arcomat és nyomott egy puszit a homlokomra majd kimentünk a fürdőből a nappaliba. Nem tudtam elengedni a kezét ezért fogtam.

"Itt alszunk?"- Nyöszörögtem nagyon ahogy lefeküdtem a megágyazott kanapéra és magamra húztam a takarót.

"Látom te már alszol is."- Ugrott be az ágyra mellém. Sikoltottam volna de befogta a számat vigyorogva. Megrázta a fejét." A-a! Pici hercegnőm nem sikolthatsz."- Hajolt a fülemhez és suttogta. Végig kirázott a hideg. Jó értelemben.

"Mhm!!"- Próbálkoztam.

"Alvás legyen!"- Hallottuk egyszer csak fentről.
Mindketten elnevettük magunkat és összebújva elaludtunk.