(37.rész) Álmatlan éjszaka

Meghoztam az új részt:) Jó olvasást!

Kathy lement Lossal a konyhába megteríteni. Leültek enni. Tudták hogy egyhamar nem fognak lejönni Kendallék. Los feszengett az asztalnál.

"Biztos ne menjek fel megnézni őket,hogy Kendall nem veszti el a fejét és olyat tesz amit később megbán?"

"Maradj szerintem. Ha Kendall mérges is lesz az megérthető. Hisz most tudta meg hogy apa lesz. Nekik kell ezt megbeszélniük. Ez az ő életük. De ha mégsem jönnek le úgy 10percen belül,felmehetsz."-mondta szelíd mosollyal Kathy.

"Remélem Kendall tudja mit csinál."-Suttogta Los az orra alatt. Lépteket hallottak. Kendall jött le a lépcsőn.

"Anyu,fürdünk gyorsan és majd  utána eszünk.Csak tiszta törölközőért jöttem le. " -Ment is vissza rögtön.

"Jól láttam? Kendall vigyorgott?! "- Fordult vissza Kendallhez Los majd Kathyre nézett. Szegény nem értette mi történt.

"Los nyugodj meg. Jól vannak. Kérsz desszertet? Süti vagy jégkrém?" -Próbálta elterelni Los figyelmét. Ami sikerült is. Félig meddig.

(Eközben fent)

Martina szemszöge: 

Kendall örült. Olyan nehéz elhinni. Nem akadt ki és nem küldött el melegebb éghajlatra sem mint ahogy más srácok tették volna. Kifejezetten boldog volt a hír hallatán. Biztos megörült hogy csak ezt titkoltam el előle.Meg persze a többiektől.

"Gyorsan lefürdünk,ágyba viszem a vacsit és filmezünk. Holnap nem kell suliba menned. Anyu beszélt az igazgatóval. Én meg itthon maradok veled."- Mondta legcukibb pasi módjára.

"Nem lehetne átugrani a fürdést?Meg a vacsit is. Ömm...nem vagyok éhes. Álmos vagyok. "- Igen is éhes voltam. A jó meleg hab fürdő jól esett volna a több napi kórházi ágyban való punnyadás után. Elindultam az ajtó fele,de Kendall megfogta a csuklómat. A 2 törölközőt addig a pultra dobta le. Szorosan magához húzott,a fejem a mellkasán pihent. Lehunytam a szemem. 

Nem állhattunk így pár percnél tovább de csak azt észleltem hogy pizsiben vagyok,Kendall illatom van és Kendall bekapcsolja éppen a tv-t hogy nézzünk valamit.
Nagyokat pislogtam majd Kendall pocijára dőltem.

 Jó meleg volt. Lehetséges hogy Kendall meghallotta az apró kuncogásomat mert rám nézett.

"Jót aludtál hercegnőm?"- Lehajolt hogy adjon egy szájra puszit nekem. Bekuckóztam magam a hasához és elvettem tőle a fagyival teli tálat. Ettem egy nagy kanálnyi csokis fagyit. Hmm. Finom! Kérek még!
Kendall felvont szemöldökkel figyelt és próbálta nem elnevetni magát.

"Ugye hogy finom? De sajnálom előtte rendesen enned kell vacsit. Tényleg bocsánat!"- Nem egészen értettem miért kell ennyiszer bocsánatot kérnie. Mire rákérdezhettem volna,adott egy csókot elgyengítve vele és elvette a tálnyi fagyit. Felállt az ágyon és a kezét magasba nyújtva mondta, " Aki eszik a baba miatt rendes vacsorát az kap majd belőle."

"Gonosz vagy! És megfürdettél! Minek mondod ennyiszer és emlékeztetsz rá hogy béna vagyok? Nem terveztem hogy terhes leszek! Egyetemre akarok menni! De mi jut nekem?! Ez!!! Egy buta felkoppintott csaj vagyok mint akiken mindig röhögünk,hogy milyen szánalmasak. Mert azok,és én is az lettem. V...vetessük el....j.jó? "- Suttogtam a mondat végét már. Zokogtam. Tönkretettem az életemet! Mindezt csupán egy szép estéért azzal akit mindennél jobban szeretek. Ez igazságtalan. Miért történik ez velem? Kendall félbeszakította a rossz gondolataimat egy "Minden-rendben-lesz-ne-sírj" öleléssel.

"Bármire is gondolsz azt felejtsd el.Kitartunk és rendben lesz minden. Sőt kicsit várom is. Legalább megtelik élettel a ház. Mióta apu nincs velünk olyan unalmasak a hétköznapok."- A fülem mögé tűrt egy tincset és megsimogatta az arcomat.

"Az jó ha te várod a picit de...de én nem tudom még mi legyen. Gondolj bele,akkora pocakom lesz mint egy bálnának. Ingadozni fog állandóan a hangulatom,baba holmik is kellenek,nekem terhes ruha. Ez rengeteg pénz. Nem engedhetjük meg. Te 19 vagy míg én 18. Kétlem hogy elakarod magad kötelezni mellettem és egy újszülöttel aki mindig sír,éhes,alszik és ez ismétlődik újra és újra."- Ültem vissza az ágyba és felhúztam a térdem és csendesen sírtam. Lépteket hallottam ahogy egyre távolodnak. Ennyi volt. 

Végleg elment....Megfogtam a pulcsimat és felvettem sietve. Körbe néztem a szobában és megtaláltam a táskámat az asztalánál levő széken. Elpakoltam mindent és lementem a lépcsőn.Éppen vettem volna fel a cipőmet mikor valaki levette a vállamról a táskát és átölelt hátulról.

"Engedj el. Elmegyek mielőtt mindent tönkre tesz..ek."- Elcsuklott a hangom.Az a valaki felkapott menyasszonyi stílusban és megpuszilta a homlokomat.

"Olyat mondj ami igaz."-Lágyan suttogta. Esélyem sem volt elmenni. Leültetett a kanapéra maga és Kendall közé.

"Kendall,beszélj a barátnőddel,el akart menni!"

"Los hagyd....nem kell ez...csak.
... engedj el és többé nem látsz.Ígérem."- Mondtam halkan. Nem mertem a szemükbe nézni így maradt a padló.

"Baby miért akarsz elmenni? Nézz rám.(Az ölébe húzott) Ha most Los nem lát meg téged,elmentél volna tényleg haza? Oda?"-Kérdezte.

Ez rosszul esett. Kendall tudhatná hogy utálok beszélni is róla....

"IGEN HAZA AKARTAM MENNI! APU LEHET HOGY MEGÜT DE LEGALÁBB NEKEM VAN CSALÁDOM ÉS NEM VÁLTAK EL A SZÜLEIM MINT NEKED!!"-üvöltöttem mérgesen. 

Kendall szorítása már szinte fájt a csuklómon.- ENGEDJ EL!EZ FÁJ!!! NEM VAGYOK A TIED! KOMOLYAN KENDALL....engedj el...."-Ficánkoltam az ölében hogy kiszabadítsam a karomat.

"Jó. Menj. Szia." -Kitolt az öléből,felállt és felviharzott a szobájába. Én csak jót akarok neki. Meg kell értenie. Megfogtam a táskámat és Losra pillantottam. Megöleltem szorosan és elindultam a sötétben.

Ki volt világítva az utca de kiskorom óta félek ha egyedül vagyok a sötétben.Most sem volt másképp. Minden kis neszre felkaptam a fejem félve,hogy valaki követ. Egyre inkább azon gondolkoztam,hogy most hol fogok aludni. Észre vettem egy parkot. Szép és nyugodt volt az éjszaka fényei alatt. Itt jó lesz.

Mivel eszem ágában sem volt hazamenni.

Lepakoltam a táskám majd az ölembe vettem a pulcsimat és leülve a padra felhúzott lábbal próbáltam meg ici picit pihenni. Folyton mondogattam halkan magamnak : Nem szabad elaludnod! Kibírod! Csak ne aludj!

Kendall szemszöge:

Időbe telt míg lenyugodtam. Soha semmin nem veszekedtünk még. Ez volt az első. Ezért is jöttem fel inkább,hogy mindketten lenyugodjunk. Hallottam hogy valaki elmegy. Biztos Los,késő van már. A foci meccsnek meg úgyis vége van.

"Kicsim! Nézd sajnálom! Én csak.- Felpillantva csak Lost láttam. A legrosszabb jutott a eszembe. Most a Picim miattam van kint éjjel egyedül a sötétben! Ráadásul babánk lesz! 

Azonnal meg kell keresnem. Fogtam a kocsi kulcsot majd Losnak szóltam hogy megyünk megkeresni Martinát azonnal.

"Mit mondtál neki ami miatt kis híján lelépett?"-Dőlt hátra kényelmesen az anyós ülésen Los. Bekapcsolva a rádiót.

"Beszéltünk a babáról. Meg ilyesmi. A végén pedig elszóltam magam. Azt mondtam neki hogy ne menjen haza oda...!" - Felgyorsított a zöld lámpánál és befordult balra a kocsival.
"Nem akarja a picit. Los mit tegyek ha én igen? "

"Először is lassíts nehogy gyorshajtáson kapjanak minket. Másrészt pedig róla van szó. Bárhogy is dönt ne éld bele magad nagyon. Bármi történhet és akkor majd tényleg a padlón leszel."

"Csak ne essen semmi baja....próbáld meg felhívni. Hátha neked felveszi.Gyerünk!!"- Mondta nagyon aggódva és tovább keresték Martinát.