(42.rész) Lázasan...

Logan szemszöge: 

Egész kocsi úton Kendall mellett ültem és vigyáztam,hogy ne okádjon a kocsiba. Előző héten volt kitakarítva és semmi kedvem hányást takarítani Kendall után akinek volt esze és bedrogozott.

"Kérek ...vizet..."- Halkan nyöszörgött az ölembe hajtva a fejét. Rá se lehetett volna ismerni. A kócos barnás szőke haja belelógott az arcába. Sápadt volt az arca és az én pulcsimban vacogott. Mondtuk neki hogy vegye fel a sajátját de helyette szomorúan rám nézett kérlelő tekintettel ami azt sugallta," Tesó kérlek..fázok nagyon és....szeretsz..!" ezzel  megkapta a  fekete pulcsimat ma estére.

"Itt vagyunk. Logan maradj csak.Segítek!"- James leparkolt Martina háza elé, leállítva a kocsit. Majd kinyitva Logannek a kocsi ajtót kiemelte Kendallt aki egyszerűen megölelte Jamest szorosan. Logan mikor felnézett,nagy mosolyra fordult a szája.

"A picim...bemegyünk hozzá?"- Kérdezte Kendall várakozva Jamesbe kapaszkodva még mindig.Talpra állítottam Kendallt amennyire képes volt rá és gyorsan megigazítottam a haját,hogy viszonylag rendezett külsője legyen. Bár ezen már semmi sem segített. Kendall elé álltam komoly arccal aki csak vigyorogva megrázta a vállát.

"Ha összekapod magad és rendesen viselkedsz megnézzük Martinát,de ki leszel nyírva ha megtudják hogy drogoztál,úgyhogy nagyon ajánlom hogy viselkedj."- Adtam neki egy vállba veregetést és bementünk halkan. A házban csend volt. Csak a fenti folyosón égett a villany.

"Picim!"- Kendall neki indult a lépcső fokoknak egyes egyedül,de James és én a segítségére siettünk. Éppen gondolkozni is alig tud,nemhogy lépcsőn felmenni.

"Nem tudsz egyedül járni ilyen állapotban. Nyugodj le."-Mondta James komoran Kendallnek aki csak egyre feljebb és feljebb ment míg el nem érte Martina szobájának az ajtaját ami csukva volt. De ő csak benyitott szó nélkül.

Martina szemszöge:

Lassan vissza csöppentem a valós életbe. Óvatosan felültem a szekrényemnek dőlve. Fogtam a fejem mert rosszul éreztem magam még mindig,csak az utóbbihoz már fejfájás is társult. Nagyon rossz volt!

Hangokat hallottam lentről,rendesen frászt kaptam mivel senki nem szokott nálunk lenni ilyenkor. Anya csak 11kor ér haza és még csak este fél 10 van.Kizárt hogy anyu ért volna haza,sőt neki nincs is srác hangja. Ezek többen vannak!? Azt a nem jóját! Körbe néztem a szobámban mérlegelve azokat a tárgyakat amik potenciális fegyverek lehetnek betörők ellen. 

Maradtam a nagy mappámnál. Csak a kis éjjeli lámpát hagytam égve hogy lássam mikor jönnek be a szobámba,a nagyot pedig leoltottam és az ajtóval párhuzamosan a falhoz álltam. Ahogy hallottam a lépteket egyre hangosabban,egyre jobban dobogott a szívem. Lehunytam a szemem összeszorítva.

Nyílt az ajtó. Én pedig gondolkodásnyi időt sem kaptam mert újabb hányinger jött rám. Bárki is volt az..telibe hánytam. Szipogva a fürdőbe futottam és bezártam az ajtót. Féltve az életemet meg persze a piciét.

Kendall szemszöge:

Lehet hogy nem voltam éppen teljesen tisztában a dolgokkal és az is megeshet hogy másképp észleltem a történteket. Ugyanis belépve Martina szobájába,valaki lehányt. Nem tudtam felfogni ilyen gyorsan. A következő pislogásra már égett a lámpa a szobában. Logan felkapcsolta.

"Ki volt ez? És miért futott be a fürdőbe? Hol van a Picim?"- Ezekkel a kérdésekkel árasztottam el őket a pillanat töred része alatt. Ők csak " ugye csak szivatsz" nézéssel megrázták a fejüket.

"Kendall,a Picid volt az. Javaslom segíts neki,de előtte hozd ki a fürdőszobájából. Bezárkózott."- Segített James elmondani a dolgot. Sikerült meglepnem őket megint,mivel magamhoz tértem és bekopogtam a fürdőszoba ajtón." Engedj be. Én vagyok az. Hallottam egész nap rosszul voltál. Sajnálom nagyon ami ma történt,de Logant szétverte volna David....meg kell értened. Téged is ugyanígy megvédtelek volna ha rólad van szó!"-Ekkor kinyílt lassan az ajtó és Martina a karjaimba borult gyengén.

"Nem haragszom,hiányoztál nagyon. Itt maradsz velem estére?"-Kérdezte halkan. Szegénykém rosszul van. Megfogtam a homlokát és forró volt. Anyu csak azt mondta sima láz,de ő ég a láztól.Egyáltalán nem lett jobban.Semennyire sem.

"Fürdünk egyet és lefekszel gyorsan jó? Itt maradok veled. Anyud is mindjárt jön. James csinálj teát neki! Logan fent maradt velem. Picim hallasz?"- Megfogtam lágyan az arcát de alig volt magánál. De akkor is meg kellett fürdenie,mert az leviszi legalább a lázát.

"Igen de fázom nagyon." - Bújt oda hozzám dörgölőzve. Utáltam ezt tenni de eltoltam magamtól óvatosan és felvettem a karjaimba hogy visszamenjünk a fürdőszobába. Logan engedett meleg vizet a kádba én addig segítettem neki levetkőzni. Olyan 10 perc alatt sikerült megfürdenie. Logan addig az ajtó fele nézett én pedig segítettem Martinának fürdeni a kád szélén ülve.

"Logan törölközőt gyorsan. Kész vagyunk."- Logan oda dobta nekem és leengedtem a kádból a vizet míg kiemeltem a Picimet a kádból és segítettem neki lábra állni mert szinte a lábai is alig bírták megtartani annyira beteg volt.

"Logan megvan ágyazva? Nagyon nincs jól. Nézz rá. Hívni kéne az anyukáját."- Mondtam a fürdőszobából Logannek aki a szobában ült az ágyon.

"Keresni kéne valamilyen gyógyszert. Ez nem lesz jó. Mikor érhet haza körübelül?"- Jött ki hozzám és keresett valamit a gyógyszeres kis szekrényben. Amíg én bevittem pizsiben a szerelmemet.

"Most van 11,hamarosan."- Betakartam és mellé feküdtem mire kaptam az arcomra egy puszit. " Köszönöm"- Köhögött kicsit de odabújt a mellkasomhoz átölelve engem. Imádtam az illatát.

"Itt a tea. Még meleg. Meg hoztam fel gyógyszert. Anyukája itthon van. Mondta hogy mehetünk haza,átveszi a babusgatást." Logan azonnal felvette a kabátját és James is az ajtó felé vette az irányt de még oda adta a bögrényi teát nekem. Várakozva néztek rám. Összevontam a szemöldököm.

"Mit néztek? Én maradok. Gondoltam alap dolog."-Kicsit furcsán reagáltak rá,de bele mentek. Semmi olyat nem tudtak volna mondani amiért hazamentem volna ha ő beteg. Szeretem és mellette maradok bármi van. Ez pedig épp olyan helyzet mikor nem hagyhatom magára.

"Akkor mi megyünk is. Nem zavarunk tovább,és jobbulást csajszi!"- Adtak Martinának egy-egy ölelést majd kimentek a szobából. Pár perc telt csak el mikor felültem az ágy támlának támaszkodva és az ölembe húztam a Picim. Aki nyöszörögve,nem akarva ezt az egészet az inniért nyúlt ami az éjjeli szekrényen volt. Érte nyúltam és fogtam a bögrét hogy tudjon inni nyugodtan. Azt hittem pár korty lesz csak,de megitta bőven a felét. Ezek szerint szomjas volt. Viszont a gyógyszer még hátra volt. A vállára támasztottam a fejemet és halkan mondtam,"Ha beveszed a gyógyszert,utána alszunk. Ügyes leszel nekem?"- Mire kaptam egy apró bólintást és a tenyeremben levő láz csillapítót bevette majd ivott rá egy kicsi teát. Megrázta a fejét jelezve hogy már nem kér többet. Kibújt az ölemből és hasra feküdt a párnájához bújva. Nagyokat pislogott majd elaludt. Én pedig csak néztem hogy milyen békésen alszik.