(86.rész) A múlt lezárása.

Sokkal hosszabb lett ez a rész mint terveztem,de az csak jó igaz? Nem tartalak fel tovább titeket jó olvasást!

Kendall szemszöge:

Egész éjjel forgolódtam,egy szemhunyásnyit sem aludtam.Azon járt az agyam hogy éppen hogy van a Picim. Lehet ő is ébren van és rám gondol. Így ütöttem el az időt negyed négyig. Azután elővettem a mobilomat és sorba leellenőriztem az esküvői listát hiszen mindennek stimmelnie kell a nagy napon. Mindössze 2 nap van hátra belőle. Egyre jobban várom már,főleg a nászutunkat ahol végre kettesben tölthetjük az időt. És Lili se lesz láb alatt. Nagyokat mosolyogtam a gondolaton. Biztos vagyok benne,hogy majd elmegyünk medencézni a naplementében,tele esszük magunkat minden finomsággal,nagyokat táncolunk majd.A lényeg,hogy jól érezzük majd magunkat. Mire észbe kaptam felkelt a nap,Lili pedig az ágyunkon ugrándozott.

"Apuciii ma hazajön anyuuu! Kelj fel,menjünk hamar. Tényleg elviszel a fiúkhoz? Remélem Loganékhez...akkora nagy trambulin van a kertjében! Hú méghozzá hatalmas!"- Mutatta a kezeivel a méretét. Próbálkozásom balul sült el,ugyanis a vissza tartott nevetéstől röhögőgörcsöt kaptam.

"Na,ez azért nem ennyire vicces.Gyere vagy kihúzlak az ágyból!"-Szólt rám,fordult a szerep. Mindig ezzel keltjük reggelente ha túl álmos és nem akar kikelni az ágyból.Ledőltem vissza az ágyba kényelmesen. Várva hogyan viszi mindezt véghez.

"Most komolyan apu? Na rendben."- Felmászott az ágyra,odajött az arcomhoz megcsípve a fülemet.

"Au au!! Felkelek!"- Jajgattam fájdalmamban,piszkosul tud ez fájni. Beszélek majd Logannel hiszen ő tőle vette az ötletet. Nem maga találta ki,ahhoz még kicsi.

"Logie nevetni fog ha ezt megtudja,szerinte nem nyávogtál volna pedig most megtetted. Én nekem volt igazam.Hah!"- Mondta büszkén és leugrott az ágyról a parkettára.Okosabb ez a kislány mint gondoltam! "Most már értem mi a helyzet,ti fogadtatok rám! Ezt még megbeszéljük később de most nyomás öltözni."- Felkaptam a karjaimba és levittem a nappaliba.

"Ne tűnj el,hozom a ruhádat!"-Szaladtam fel szó szerint. Kiválasztottam egy egybe ruhát neki egy hajpánttal. A fürdőből fogtam a hajkefét és lementem a kismanóhoz akit ott találtam ahol hagytam. Nem nagyon örültem,hogy csak a tévé miatt maradt ott de most nem foglalkoztam vele. Sikerült hamar összekészíteni. Anyuval reggeliztek amíg én is összekészültem. Kaptam egy smst a rendőrségtől miszerint mindjárt ide érnek és kezdjük is az akciót. Egyre jobban izgultam amint teltek a percek.

"Kismanó gyere! Loganék már várnak minket!"-Szóltam rá az ajtóban állva. Ő még anyu haját fonogatta nagyban,kinyújtott nyelvvel.Tudatva velem hogy nagyon koncentrál."Édesem menj,apu vár.Este befejezzük,menj csak."- Adott Lilinek egy nagy puszit,Lili a karjaimba szaladt. "Anyut is ennyire várom haza."- Mondta okosan.

"Én is kismanó....én is."- Ráadtam a cipőt és elmentünk Loganékhez kocsival. Kitettem Lilit a ház előtt,Carlosék kint várták már addigra. A hosszú integetés végeztével célba vettem a megadott címet,odajönnek a rendőrök is. Izzadni kezdett a kezem,a torkom pedig kiszáradt. Minél hamarabb túl akartam esni ezen az egészen. Odaérve leparkoltam a kocsit. A rendőrfőnök beavatott újra a tervbe. Elmondta mit mondhatok és mit ne. Nem akarunk kockáztatni.Felszereltek egy adó vevővel amit a derekamra ragasztottak majd kaptam egy golyóálló mellényt is. Szerencsém,hogy imádom a kockás ingeket,ezek elég bők hogy bármit alá vehessek.

"Készen állunk. A táska magánál van,maradjon nyugodt. Kihozzuk épségben a menyasszonyát. Ha lőni kezdenének ne pánikoljon be,nem esik baja a mellény miatt. Viszont ha visszaszól bármit is,annak a menyasszonya látja a kárát."- Informáltak a főbb dolgokról mielőtt belevágtunk az akcióba.

"Mindent értek,betartom az utasításokat,csak kezdjük el és hozzuk ki őt onnan....kérem..."-Megszakadt a szívem mikor ezt kimondtam. Legrosszabb eshetőségnél Martina nem éli túl,ez pedig halálra rémiszt de benne van a pakliban és fel kell készülnöm rá lelkileg.Túl fiatal még ahhoz hogy meghaljon...főleg ilyen áron.

Beléptem az elhagyatott házba,senki sehol...gondoltam! Nem így lett. Meglátva a pincét azonnal lementem. Mikor megláttam Martinát azt hittem ilyen nincs. Egy ágyon feküdt félig ájultan.

"Nem fogom.Engedj...nem..."- Motyogott értelmetlenül,ez ijesztett meg annyira.Megfogtam a kezét és magamhoz húztam,de összecsuklott a teste. Magamhoz szorítottam.hogy megtudjon állni egyáltalán.

 "Shh megvagy.Nem bánthat senki."- Öleltem magamhoz szorosan. Olyan jó volt újra látni őt!Mikor már léptünk volna ki az ajtón valaki utánunk kiáltott. "Mit képzelsz hova viszed?! Hol az ígért pénzem? Add a táskát."-Hozzám szegezett egy pisztolyt. Természetesen oda adtam neki összeszorított szemekkel. Tudtam hogy nincs benne semmi....legnagyobb meglepetésemre igenis volt benne, gondolom nem a teljes összeg de ez nem számított.A lényegen nem változtatott hogy a karjaimban nyugszik a szerelmem és semmi baja nincs szinte.Remélem a baba is jólvan! Amint kiértünk a kocsikhoz a mentősök elvitték tőlem engem pedig megszabadítottak a kütyüktől és a mellénytől. Nem győztem hálálkodni nekik.

"Ez a munkánk.Nekünk ilyen egy átlagos nap. A pénzzel meg ne foglalkozz,hamis pénzzel volt teli.Nem megy vele semmire."-Kezet fogott velem majd elmentek hogy elvezessék a csávót. Ott maradtam a mentő ajtajánál. Nem akartam láb alatt lenni a kicsi térben. A szerelmem ellátása mindennél fontosabb.

"Hívd ide a baba apját,megnézem jól van-e a pici."- Felléptem a mentőbe és leültem az egyik ülésre.Martina nem volt eszméleténél,de csináltak egy ultra hangot. Kiderült hogy két baba lesz. Ott menten lesokkoltam.Ikreink lesznek,ez hihetetlen!Oda ugrottam hozzá és agyon csókolgattam,de a mentő segédje hátrébb húzott.

"Fiam óvatosan! Elmozdulnak benne a lélegeztető csövek! Bevisszük a kórházba ellátni. Velünk tud jönni?"- Elpakolta a mellettem levő ülésről a gyógyszeres táskát majd behúzta a mentő ajtót.Bólintottam igenlően."Bálint mehetünk!"- Szólt a sofőrnek és elindultunk a kórházba. Egészen pontosan 1órát vártam arra,hogy végezzenek a vizsgálatokkal.Ott ültem türelmesen az ajtó mellett,hogyha tudok azonnal bemehessek. Mikor kijött a doki megtudtam,hogy szabad a terep. Hatalmas mosoly ült az arcomra.

"Nagyon köszönöm,hogy segítettek rajta."- Be is léptem a szobába ami 2 ágyas volt.Az ablak felöliben volt az én Picim.Ahogy láttam pihent éppen.Óvatosan megsimogattam a haját. "Annyira féltem hogy bajod esik,soha nem engedlek el egyedül a boltba se. Mi lett volna ha nem így végződik az eset?"- Leültem a székre ami az ágya mellett volt. Bűntudat sugárzott az arcáról.

"Sajnálom,nem akartam."- Olyan furcsára sikeredett a hangja ahogy kimondta. Megráztam a fejem mikor láttam mit is mondtam. "Ó ne,ne! Nem úgy gondoltam.Ne sírj. Nézz rám babám biztonságban vagy,2nap és esküvő ráadásul van egy meglepetésem amiről valószínűleg fogalmad sincs.De majd az esküvőn elmondom mindenkinek a vacsoránál. Nagyon boldogok lesznek ha megtudják. Bízz bennem."- Megpusziltam a száján.Mire ő a pólóm nyakánál fogva a füléhez húzott.

"Hazaviszel? Nagyon éhes vagyok és nem azért de bűzlök."-Suttogta a fülembe azon az édes hangján amit olyan rég hallottam.

"Elintézem,kérek 1percet."-Felkeltem a kényelmetlen kórházi székről megkeresve a főorvost. Szerencsémre meg is találtam a recepciónál. Éppen egy beteg adatait nézték át a nővérkével hogy minden rendben van-e.Egy apró köhögéssel félbe szakítottam őket.

"Öm elnézést. Szeretném aláírni a menyasszonyom záró jelentését. Saját felelősségre haza vinném."- Mondtam nyugodtan.Teljesen meglepett ahogy a nővér egy mosollyal bólintott majd előkereste a papírokat.

"Sok boldogságot előre is,a rendőr kolléga mesélte a jó hírt.Nyugodtan haza mehetnek,csak megfigyelés miatt tartottuk volna bent viszont jól van. Főleg ha már szívesebben lenne otthon."- Adta oda a papírt amit aláfirkantottam sietve. "Köszönjük!Viszont látásra!"-Boldogan sétáltam vissza a szobába ahol hagytam a Picimet,de mikor benyitottam furcsa helyzetben találtam.

"Ne nézz így,inkább segíts. Infúzióval a kezemben nem tudok pólót felvenni....hívj egy nővért..."- Igyekezett nyugton maradni,de látszott rajta az idegesség."Igenis! Futok még egy kört. A póló feléből nyugodtan kibújhatsz mert furcsán nézel ki így fél ujjasan a nyakadon körül egy pólóval."- Ugrattam,de nem volt jó kedvében.

Martina szemszöge:

"Kendall kérlek....kezd zsibbadni a karom."-Egyre jobban neki álltam nyöszörögni. Azt is mondhatjuk,hogy bedurcáztam. Egy magamban szenvedtem a póló felvevéssel mikor benyitott Kendall a ballján egy szőke nővérrel.

"Hidd el nem úgy értem.Persze itt a helyszín neve. Szeretettel várunk."-Leült mellém Kendall megfogva a bal kezemet amíg kiszedték a jobb kézfejemből a tűt.Nagyon kellemetlen érzés volt,de hamar elmúlt.

"Mostmár nyugodtan át tudsz öltözni. Ha bármi tünet előjönne az éjjel,hozd be Martinát hogy kezelni tudjuk. Viszlát!"-Kiment a szobából sietve,biztos sok dolga volt.Mivel nem tartották bent,nem kellett semmilyen cuccot összepakolni.A tapadós gatyával ugyan megpróbálkozott de nem tudta felhúzni teljesen. Felsegítettem rá és elindultunk haza.

Kendall szemszöge: 

Otthon már nyitnom se kellett neki a kocsi ajtót mert rögtön kiszállt a kocsiból hogy hamar bemehessen a lakásba.Levette a kabátját és körbe nézett a nappaliban "Lili baba itthon vagyok!"-Szólt volna neki,de nem volt itthon hisz átvittem még reggel Loganékhez. "Merre van. Jól van ugye?"- Aggódva rám nézett ott ácsorogva a szoba közepén nem igazán értve a dolgot.Letámadott egy öleléssel miközben letettem a táskámat a földre.

"Woah! Ennyire hiányoztam? Nincs semmi baja a kismanónak,estig Loganéknél lesz.De még az is megeshet,hogy ott szeretne aludni az éjjel.Kettecskén vagyunk mond meg mi jót csináljunk."-Levettem a lábáról a cipőt hogy ne kelljen lehajolnia.Elengedett az ölelésből megfogva a kezemet."Menjünk fel!"- Mondta csillogó szemekkel. Ezt a csajszit szeretem ám! De nem egyre gondoltunk. Ugyanis az első utunk a fürdőbe vezetett.Kinyitotta a csapot megtöltve a kádat meleg vízzel. Fogott egy narancssárga színű habfürdőt a polcról és a negyedét bele is öntötte kapásból.

"Te nem vetkőzöl? Gondoltad hogy egyedül fogok beülni a kádba?Rosszul hitted manó."- Odalépett hozzám egy szál fehérneműben,lábujjhegyre állva megfogta az arcomat és lágyan megcsókolt. Hosszabb lett mint tervezte,mert eszem ágában s volt megtörni a csókunkat.Iszonyatosan hiányzottak a közösen töltött perceink. Teljesen elgyengített vele.Ezért is történt az az eset hogy csókok közepette levette rólam a pólót. Ezek után vettem a fonalat és megoldottam a többi ruharész "levedlését".

"Teljesen jól vagy,semmi karcolás vagy seb?"-Hozzá értem a finom bőréhez,amitől libabőrös lett.

"Teljesen jól vagyok."- Esküdözött én pedig hittem neki. Felkaptam és beültünk a kádba. Azonnal odabújt a mellkasomhoz lehunyva a szemeit. Simogatni kezdtem a haját ami elég koszos volt már.De ez nem akadályozott meg semmiben.

"Eltudod hinni hogy 1 nap múlva hivatalosan is férj és feleség leszünk? Annyira szürreálisnak tűnik pedig ez a színtiszta valóság."- Belemosolyogtam a mondat közepébe.

"Nem csak házasok leszünk 1 nap múlva..."-Tett egy célzást,amivel én már tisztában voltam de titokban kell tartanom hogy tudok róla viszont én élvezem minden egyes pillanatát ennek az időszaknak.Magamhoz öleltem és sokáig lehettünk bent a kádban mert valaki kopogni kezdett az ajtón. Szerencse hogy be volt zárva!Magamhoz tértem még idejében."Éppen fürdünk!Nem tudsz picit várni?"- Kérdeztem kómásan mert tényleg bealudtunk a meleg vízben ami most már éppen csak langyos volt.

"Picim kelj fel.Gyorsan megmosom a hajadat mert mindjárt bealszol megint."-Aprót bólintott. Szerintem bármit mondhattam volna,beleegyezett volna hiszen ameddig itthon van tudja,hogy vigyázunk rá. Felültem a kád szélére és leöblítettem a haját majd behaboztam jó rendesen. Mikor lemostam a habot róla összefogtam egy hajgumival. "Apu siess mert nagy vécézneeem keeeell!"- Húzta meg a szavak végét direkt." Használd a lentit kivételesen. Ott is van zene ha megkéred anyut hogy tegyen be! Anyuval most fürdünk. Nem tudsz bejönni csillagom."-Bekukucsált Lili és Logan hangját hallottam a távolból. "Lili! Gyere el onnan! Megbeszéltük,hogy a lentibe mész el. Na menjünk le."-Szólt rá.

"Na jó. Apu lent leszek!"-Távolodott el a hangjuk. Innen tudtam,hogy Logan levitte Lilit végül.

"Megfürdök egyedül!"- Tolta el a babám a kezemet magától elvéve tőlem a zuhanyfejet. Nyűgös és álmos volt. Lezuhanyoztam magamat és átadtam neki a kádban a helyet.Magam köré tekertem a törülközőt. Amíg ő fürdött,megszárítottam a hajamat és fogat mostam is mostam,hogy hamarabb végezzünk és mehessünk az ágyba aludni.

Martina szemszöge:

Azt mondtam Kendallnek hogy hagyjon egyedül fürdeni.Picit élvezni akartam a fürdés hosszát. Egészen azóta várok erre mióta lezártak a dohos,poros pincébe.Ott állandóan hideg volt és vacogtam.

"Babám kész vagy,lassan elalszol itt nekem."- Pizsiben odajött a kádhoz leguggolva mellém."Jól esik elhiszem,de a kádban nem tudsz aludni."

"A pici pocaknak jól esik."- Kezdte ártatlanul majd egy nagy ásítás kerekedett a végére.Elzárta a vizet és a törölközőért nyúlt de nem tudta elérni. Levettem én az akasztóról és odanyújtottam neki."Ez tetszik,pici pocak."-Fogalma se lehetett mire értem ezt,de én tudtam és ez a lényeg. Felvette a pizsijét ami egy rövid nadrág volt egy fehér pólóval.

"Olyan furcsa itthon lenni ténylegesen..."- Lentről csak annyit hallottam hogy valaki énekel. Feltartottam a mutató ujjamat jelezve Kendallnek hogy lemegyek gyorsan.Leérve a lépcsőn láttam hogy Lili a konyhapulton ült és Logan tömte belé a narancsot szeletenként.Azon nyomban észre vett és felcsillant a szeme.

"Hál istennek semmi bajod nincs. Annyira aggódtunk érted. Bújj ide!"-Tárta ki a karját nekem. Tehettem volna mást mintsem odabújok? Persze hogy nem.

"Logie szeretii anyuut."-Bújt a kezei mögé huncutul miután kimondta.

"Köszi hogy vigyáztatok Lilire egész nap. Téged pedig holnap látlak az esküvőn...."- Kínos lett a csend miután ez kicsúszott a számon."Logan jobb lesz ha elfelejted a csókokat.Holnap hozzá megyek Kendallhez és ezen nem tudsz változtatni. Én őtszeretem és nem fogom eldobni miattad. Találsz majd helyettem mást."- Fejeztem be gyorsan.Összeráncolta a szemöldökét. Mielőtt felmehettem volna,átkarolt a derekamnál." Olyat mint te vagy,sohasem fogok."-A fülembe suttogta majd elengedett.

"Ennyi elég is volt a narancsból, Logan ne adj neki többet. Fájni fog éjjel a hasa tőle.,Köszönj el Logantől kismanó. Megyünk aludni."- Pakoltam el a tányért a mosogatóba.

"Szép álmokat hercegnő. És ahogy megbeszéltük.Számítok rád!"-Loganre pillantottam furcsán.Miről maradtam le és Lili miért hallgat rá?

"Ügyes leszek!Megígérem."- Gyorsan letudta a dolgot hogy felmenjen aludni."Anyu már alszok is! Pápá Logie!"- Felfutott az ágyába. Kettesben maradtunk Logannel. Kendall lefeküdhetett mert nem jött le megnézni miért nem vagyok még fent.Nagyot sóhajtottam fáradtságomban.

"Bármit is tervezel Lilivel,felejtsd el. Szeretném ha az esküvőn minden rendben lenne."- Tudattam vele a tényeket. Nem nagyon foglalkoztatta,látszott rajta.

"Csak a virágszórást beszéltük át,menni fog neki. Efelől ne aggódj. Viszont ha már ez az utolsó nap mielőtt Kendallé leszel örökre....kaphatok egy utolsó búcsú csókot."-Hogyan képes ilyen ártatlan szemekkel nézni?

"Szerintem ez nagyon nem jó ötlet!Legyen itt vége...."-Közelebb lépett hozzám hogy megcsókoljon még egyszer utoljára Megráztam a fejemet,mert nem akartam hogy felkavarja az érzéseimet az esküvő előtt. De olyan hihetetlenül puha Logan szája....legalább öt percig csókolóztunk.Logan beletúrt a frissen mosott hajamba. Az ösztön,hogy elhúzódjak tőle,teljesen kikapcsolódott.Végül Logan vetett véget a csók csatánknak egy puszival a homlokomon. Felnéztem rá,választ keresve a szemeiben.

"Remélem szép napotok lesz holnap. Gyönyörű menyasszony leszel az oltár előtt. Kár hogy nem én leszek ott a bal oldaladon mint férj jelölt. Csupán a tanú leszek a srácokkal együtt. Ó és hogy tudj róla....Lindsey is eljön. Elvileg csak az italokat fogja osztani,de majd tartsd rajta a szemed."- Engedett el teljesen hátrébb lépve.

"Jobb ha most hazamész....holnap reggel korán kelünk."- Nem szóltam többet,egyszerűen csak lekapcsoltam a konyhában a villanyt és kinyitottam neki a bejárati ajtót." Kérlek menj."- Mondtam határozottan.

"Hát akkor.....szia."-Nézett rám csalódottan majd elment.Megkönnyebbültem amint kilépett az ajtón,de bűntudatom is volt,hogy mindvégig tartottam benne a lelket hogy köztünk még lesz valami.Ez mind az én hibám. Megrázva a fejem bezártam az ajtót és felmentem a hálószobába. Meghökkentem meglátva Kendallt az ablaknál állva." Hát te még nem alszol? Holnap korán kell kelnünk.A kismanó is alszik mélyen."- Odabújtam hozzá hátulról átcsúsztatva a kezemet a dereka körül.

"Azon gondolkoztam,hogy biztos jó ötlet-e a házasság. Olyan fiatalok vagyunk még...meg ez a Loganes ügy is itt van. Ez azt jelenti,hogy még nem döntöttél véglegesen. Lehet le kéne mondanunk."- Csukta be az ablakot és befeküdt az ágyba rám se nézett.Az nem lehet,hogy most minden romokba dől!Hosszú percekig azon agyaltam mit tegyek. Eszembe jutott valami ami talán megnyugtathatná Kendallt.

"Lent voltam Logannel,tudnod kell hogy csókolóztunk de ez volt az utolsó.Lehetsz mérges rám,megérdemlem. Az én hibámból szeretett még jobban belém és erről viszont nem tehet. El akart engedni de adtam alá a lovat. Ma este haza küldtem. Nem lesz több csók,se titkos dolog. Te vagy nekem a legfontosabb és holnaptól csak a tied vagyok. Mondtam neki,hogy keressen magának egy barátnőt.- Utáltam magamat teljesen miatta. Kendall még most se szólt egy szót se. Odabújtam a mellkasához sírva.

"Sajnálom,mondjuk le akkor az esküvőt ha nem akarsz megbocsátani nekem."-Kimondtam a végszót.Felültem az ágyban magamhoz szorítva a párnámat.

"Babám bújj vissza ide. Reggel válaszolok arra amit mondtál,de ki vagy merülve."- Vissza húzott az ágyba. Tudtam,hogy ennek nincs még itt vége.