(89.rész) Ez igaz?!

 !FONTOS! 

Az előző fejezetben elírtam Ashleyt nevét miközben Lindseyt akartam írni valójában.Tisztázzuk le,hogy Lindsey köszönt el Kendalltől és utazott el haza,Virginiába. :) Ha bármi butaságot írtam volna,szóljatok. Teljesen kivagyok alvásilag suli miatt. Köszönet az 53 olvasóért,lassan de gyarapodunk megint. 2 komment után hozom a következő fejezetet.Nem is húzom tovább a türelmeteket,jó olvasást! 

Martina szemszöge:

Az volt a terv,hogy reggel elindulunk időben a szállodából,de két valaki a hasamban mást gondolt erről. Egész éjjel fent voltam és csupán napkeltekor álmosodtam el annyira,hogy Kendallhez bújva el tudtam aludni. Éreztem,hogy mozog az ágy de tovább aludtam.Az ajtó csapódásra keltem fel fogva a fejemet.

"Jó reggelt hercegnőm!Futás öltözni,mindjárt itt vannak a takarítók. Nem beszélve a gépről. 1 óránk van össze szednünk magunkat."- Mondta az információkat nekem öltözködés közben. Én csak bámultam ki a kómás fejemből.

"Nem akarok repülővel menni....így is ide hányok mindjárt.Rosszul vagyok"- Leült mellém az ágyba,mire az arcába dobtam a párnát hogy oda érjek időben a mosdóhoz."Ezt miért kaptam?"-Szólt utánam.Nem volt róla szó hogy a rosszullétek majd ilyen hamar kijönnek rajtam.Lehet,hogy mivel ikrek dupla a hormon hatás.Szuper!

"Én elhiszem szívem,de le van foglalva a jegyünk.Össze pakolok addig és az utolsó percig maradj a mosdó felett nyugodtan."-Mondta ezt teljesen normális hangon,halkan nyögtem egyet kínomban míg összefogtam a hajamat. Lassan teltek csak a percek. De nem múlt el a rosszullét. A kezeim pedig kezdtek fájni annyira támaszkodtam rajtuk a mosdókagyló szélébe hiszen energiám is alig volt.Halkan suttogtam egy jólvan-t neki.

"Kibírod,szeretlek."-Kaptam a fejemre egy puszit és ment is tovább a dolgára.

"Szoba szervíz,kérem hagyják el a szobát,takarítanom kell.Lent a váróban bőven le tudnak pakolni.Köszönöm!"-Szólt egy idősebb hölgy nekünk a folyosóról.A tükörbe nézve csak fáradt szemeket és falfehér arcot láttam.Egy valaki jutott az eszembe aki rögtön tud segíteni biztosan.

"Logan? SOS,én vagyok az Martina. Rosszul létre van tipped? Nem...most indulnánk a reptérre. De most per pillanat a mosdótól sem jutok el az ágyig nemhogy felüljek egy repülőre!"-Nem volt kedvem magyarázkodni,kimerült voltam. Kendallnek meg sem említettem,hogy egész éjjel a szuszogását hallgattam ébren. Nem bírtam aludni.

"A hotel szobai hűtőben biztos van limonádé,a cukor nélküli. Az megnyugtatja a pocakod. Majd beszélünk amint hazértetek.Vigyázz magatokra."-Hallani lehetett a mosolyt a hangjában.Szereti ha beszélgetünk,engem pedig megnyugtat ha nem szomorkodik miattam. "Baby mennünk kell.Hol vagy?"-Jött ki utánam Kendall.Tárgytalan volt az egész miután észre vett a konyhában. "Iszok picit. Felőlem mehetünk. Sikerült össze pakolnod mindent?A mobilom is nálad van?"-Az első korty után éreztem mennyire keserű ez a lötty. Fintorogtam egyet. 

Kendall elém állt mindkét kezében egy-egy bőrönddel.Bólintott büszkén."Aham.Indulás haza!"- Énekelte szinte. Lejutottunk a hallba,addigra valamelyest mérséklődött a rosszullétem. Biztosra vettem,hogy kibírom hazáig. A repülőn beszélgettem Logannel facetime-on,mert Kendall bealudt a vállamon. Pedig én voltam az aki éjszakázott,s nem ő.Vicces mi?

"Biztos hogy alszik? Csikizd meg az orrát.Ha nem kel fel nyert ügyünk van."-Kettesben akart beszélni velem. Komolyan mondani akart valamit.Szóltam neki,hogy várjon egy pillanatra. Jobbra fordítva a fejemet megcsíptem az orrát Kendallnek ahogy javasolta.Megmoccant! De csak kényelmesebben elhelyezkedett mint később kiderült.Kifújtam megkönnyebbülten a levegőt.

"Tutira alszik szuper. Akkor kibököm mi nyomja a lelkem...."-Teltek a másodpercek Logan pedig nagyon ideges lett."Martina tudnod kell hogy ÉN szövetkeztem Lindseyvel. Meg akartalak kapni de nem jöttem rá milyen áron. Lindsey felbérelt valakit,hogy ellása Kendall baját. Nem volt véletlen baleset..."-Olyan érzésem volt mintha be se fejezte volna a mondatát szándékosan.Lassan össze állt a fejemben a kép. Mikor Lindsey vissza jött pár napra,igenis szembesített a makacs tényekkel. Őt is ugyan oda vitte el Kendall vacsizni mindig. Vagy például a csókos jelenet mikor bevertem a fejemet,mindvégig Kendall ellen akart fordítani.Lindseynek Kendall kell. Logan pedig utánam sóvárog. Nagyon nem lesz ez jó!

"Te megveretetted miattam a legjobb haverodat? Mégis ki tesz ilyet!! Logan mond hogy ez csak egy buta vicc,Carlos vett rá? Megmondhatod neki,hogy bejött elhittem de legyen ennyi elég."- Vágtam komoly arcot,keresve Logam szemében valamit. Egy kis csillogást ami azt jelentené,hogy jól megvicceltek de csupán a sajnálatot láttam benne.Megráztam a fejemet.A legrosszabb álmaimban sem gondoltam volna róla ilyet. 

"Logan nem tudom felfogni,ne haragudj."-Kinyomtam a facetimeot és lejjebb csúsztam az ülésemben. Megfogadtam,hogy nem sírok. Hirtelen annyi gondolat suhant át az agyamon,Logan majdnem halálra verette Kendallt. Ha ez megtörtént volna simán eljátszotta volna velem a boldog párt.Én ebben nem veszek részt. Lesz egy két keresetlen szavam hozzá amint hazaérünk. Kendall továbbra is nagyban horkolászott,így kapva az alkalmon behunytam a szemem és elaludtam.

                                                                           ~~~~~~~~~
Kendall szemszöge:

Amikor a repülőnk landolt felriadtam. "Oh...csak ez. Babym ébredj.Itthon vagyunk."-Söpörtem el a homlokából a haját egy lágy csók erejéig. Fel se kelt,de megszorította a kezem. Tudtam jól,egyhamar nem fog felkelni. Szóltam a stuardessnek,hogy egy perc és lemegyünk. Előtte felhívtam Logant,hogy ugorjon ki értünk. Odáig eltudom vinni Martinát simán. A telefont a zsebembe nyomva felvettem a Picimet miután kicsatoltam az ő övét is. Őszintén bevallva azt hittem könnyebb! Kint a poggyász kiadónál lecsücsültünk várakozni.Bő fél óra múlva gyerek sikítást hallottam majd egy férfi hangot."Állj meg nem tudlak így utolérni!Lili!!"

"No no,tegyél le! Apa ott vany. Futok hozzá."- Trappolt egyet a kis lábával durcás fejjel. Körbe néztem a terminálokon Kendalléket keresve. Sehol nem láttam őket."Logie itt vannak! Gyere."-Megfogta hozzám szaladva a kezem és odahúzott hozzájuk. Pacsiztam egyet Kendallel. "Üdv újra itthon."- Kendall fülig érő mosollyal nézett.

"Na milyen volt Lilivel. Tudnál apuka lenni úgy igazából?"-Kérdezett rá miközben elindultunk a kocsihoz a főbejáraton keresztül. Meglepetésemre Logan rögtön a bejárattól pár méterre parkolt le. Mi sem könnyebb így bepakolni a csomagtartóba. Óvatosan beszálltam a hátsó ülésre a Picimmel. Lili drágánk pedig a balamon csücsült. Egyem meg egy percre se tudott szótlanul ücsörögni az ülésében.

"Logie ha hazaérünk sütünk smileys pizzát?"- Lili az előtte levő ülés fejtámasztójába kapaszkodva kérdezgette izgatottan. "Logie kéérlek. Jó leszek. Becsszó. Pici ujjacska eskü!"- Csak nem hagyta abba. Csendben figyeltem őket lélegzet vissza fojtva. Igyekezve nehogy mosolyogjak.

"Én ma már otthon alszok Lili babám. Ma anyucival és apucival alszol."- Ez a hír teljesen letaglózta Lilit. Megsimogattam az arcát mire hátra vetette magát az ülésben kiabálva,"Ne ez csikis!Ne csináld."-Annyira csapkodott maga körül röhögcsélve hogy arcon nyomta Martinát. "Hoppá"-Csúszott ki Lili száján. Szájához kapva a kezeit."Apa véletlen volt!"

"Áú..hé...ki a bűnös? Kendall? "- Nézett rám mérgesen Martina pedig a kislányunk csinálta az egészet. Feltettem a kezem,"Ártatlan vagyok!Lili volt. Ugye Logan? Védj meg."- Próbáltam magam kimenteni a csávából."Én ömm...nem fontos. Nem is láttam,az úton volt a szemem mindvégig."- Terelte el a témát,helyesen is tette.Érezze milyen kínos is ha valakinek nem mondja el az igazat pedig tudja.Felvontam a szemöldököm a két srácon. "Mindegy te csak vezess,te pedig Manó hagyd az arcom.Ez fájt."- Kis kuncogás jött a bal oldalam felől. "Nem is apa volt a rossz bácsi. Én voltam. Hihi!! "- Mind a hárman furcsán néztünk rá,teljesen megdöbbenve a tényen hogy elárulta saját magát akaratlanul.

"Ma este nincs mese ez esetben."- Ezek után,hogy büntit kapott Lili hozzám se szólt egy utállak anya után. Rosszul esett,de meg kell tanulnia hogy nem csapkodunk csak úgy ok nélkül.Amint hazaestünk,Kendall becipelte Logannel a nehéz bőröndjeinket. Lili után igyekeztem aki az orrom előtt csapta be a bejárati ajtót."Lili! Nem szabad! Majdnem bevertem miatta a fejem."- Szidtam le mérgesen. Ez volt a mai nap tetőpontja.Logan a repülőn,most meg Lili. Csupán azért mert nem tévézhet alvás előtt. Nem kellett volna becsapnia az ajtót! Megláttam Carlosékat a nappaliban,de ők engem nem ezért észrevétlenül felmentem az emeletre. Nem volt lelki erőm beszélgetni senkivel.Kitúrtam a fiókom aljáról a kedvenc nadrágomat egy laza pólóval együtt.Miután átöltöztem ledőltem a jó puha ágyunkra. Vettem egy mély levegőt ami jól esett. Ekkor beugrott a gondolat. Ikreink lesznek.....Lilivel se bírok mi lesz itt 3 gyerekkel?Ezen agyalva bealudtam a tv mellett.

Logan:

Igen elárultam végre Martinánakhogy Kendall miattam lett megverve,de a helyzet egyre csak rosszabb. A kocsiban rám se mosolygott pedig alig vártam hogy újra láthassam. Ezek szerint utál és nem is beszél majd velem ettől kezdve. Ami nem lenne akkora baj,ha nem lennék fülig belezúgva.Még délelőtt átjöttek Carlosék hogy Kendallék meséljenek milyen is volt a nászutuk.Lepakoltuk a bőröndöket az előszobában. Őszintén szólva egy mondatot se szerettem volna belőle hallani! Velem kellett volna lenni és nem vele.Sokkal jobban szeretem mint Kendall valaha is fogja. Kathy hozott mind annyiunknak üdítőt meg rágcsát.

"Na kivele,mesélj milyen volt? Megnéztétek azt a varázslatos szigetet amiről meséltem nektek?"-Ült le Kathy az egyik karosszékbe míg mi a kanapén találtunk magunknak helyet. Unottan néztem a kandallón lévő képeket. Olyan bő egy óra múlva kaptam egy smst. A nadrágom zsebéből kissé kihúzva megnéztem ki küldte.Martina volt az,hogy vigyek fel neki egy kis alkoholt mert kifogyott a fenti tartalékból. Azonnal felpattantam és felszaladtam a szobájukba.Egész barátságunk alatt nem láttam Martinát inni,nem hogy berúgni...

"Logan nem akarod megtudni milyen volt a Hawaii étterem?"- Szólt Kendall utánam nem értve a dolgot.Meg sem hallva becsuktam a hálószoba ajtaját.Szemben találtam magam Martinával akinek a kezében egy üres boros üveg volt.Martina már rendesen imbolygott az alkohol mámorító hatásától,úgy kellett éppen belekapaszkodnia Logan karjába különben eldőlt volna."Szólsz Macinak... h....hogy hozzon fel méég? Nincs benne.Eelfogyott."-Totálisan be volt rúgva és pocsékul nézett ki. Kitépve a kezéből az üveget félre dobtam. Nem érdekelt hogy mekkora zajt fog okozni. Martina fontosabb ezerszer.

"Nézz rám. Sokat ittál. De itt vagyok semmi baj nincs."- Fogtam meg az arcát lágyan mire megszeppenve rám pillantott. Ekkor megtörtént amit kívántam,hogy ne történjen meg.Főleg nem az esküvő után....

Annyira hevesen csókolt meg,hogy kénytelen voltam vissza csókolni ugyan úgy hevesen.Hülye lettem volna nem kihasználni a drága pillanatot! Ritka pillanat mikor Martina végre tisztán látja az érzéseit és engem szeret.

Kendall szemszöge : 

Logan egyszerűen csak felviharzott. Fogalmunk se volt miért. Vissza zökkenve a témába tovább faggattak a srácok és anyum.Olyan jó lett volna ha Martina is itt ül mellettem mikor elmesélek nekik mindent.A telefonját rádugtuk a laptopra ami kivetítette a képeket amiket készítettünk az egy hét során.Főleg a Picim telefonjával csináltuk őket mert az övé élesebb képeket készített egyszerűen.Én már láttam őket ezért amíg ők elkezdték nézni,kimentema konyhába egy pohár vízért mert kezdett bent melegem lenni. A konyhából hallgattam Carlos buta beszólásait és James érveléseit amíg megtelt a poharam és elzártam a csapot. "Itt a jó alkalom hogy megkérdezzem Carlos és James szeretnétek keresztszülők lenni?"-Mind a hárman lefagyva néztek engem. 

"Nem a legjobb pillanat attól tartok."-Hadarta el a végét James. A lényeget meghalottam.Fel se fogtam mi történik pontosan. James a laptopra mutatott,Carlos tátott szájjal nézett rám. Anyu pedig lesütötte a szemeit. A laptop kijelzőjén két kép volt....mindkettő porig zúzta a lelkemet.

Ebben a pillanatban fentről üvegcsörömpölést hallottunk.James oldalba bökött."Haver menj fel...tudom nem akarsz.Lehet csak Lili vert le valamit."- Toltak a lépcső irányába. De a szemem a laptop képernyőjén ragadt. Nem tudtam mit gondoljak.Mindenesetre ha ez igaz,köztünk vége mindennek...ezzel felmerészkedtem az emeletre. Logant és Martinát a földön feküdve találtam mikor összekulcsolták a kezüket.

Hányni tudtam volna tőle. "MI A FRANCOT KÉPZELSZ!HÚZZ KI A SZOBÁMBÓL!!"- Felrántottam Martinát a földről forrva a dühtől. A falnak koppant. James lefogott egyszer csak hátulról."ENGEDJ EL! TI NEM LÁTJÁTOK? TITOKBAN JÁRNAK!HOGY BÍRTÁK EZT MEGCSINÁLNI VELEM??!"-Neki estem volna ott helyben Logannek. Logan lesütött szemekkel ült a szőnyegen. Ő sem tudta mit mondhatna ebben a szituációban. Soha nem jöttünk egymás barátnőjével össze ez idáig.Főleg hogy a feleségemmel teszi ezt.Undorító.