(103.rész) A csók

Bomba gyorsasággal íródott ez a rész.Gondoltam egy kis környezet változás nem ártana.

Másrészt pedig elnézést azoktól akik nem bírják a túl nyálas részeket!! ( vége felé lesz az) 

Jó olvasást,2komment után hozom a folytatást.

James szemszöge:

Nagy a sürgés forgás az előszobában,tele van minden a bőröndjeinkkel. Logan beszervezett nekünk egy Hawaii nyaralást.Szerinte mindannyiunkra ráfér a pihenés. Kendall a kicsiket leadta az anyukájánál,hogy nyugodtan pihenhessünk,szórakozhassunk.Sokkalta könnyebb két apróság nélkül körbe járni a várost.Mire vissza ért,összepakoltunk és indulásra készen álltunk.Segítettem Vivi csomagjait kivinni a taxihoz. Kendall direkt Logannel és Martinával ment egy taxiban,míg én Carlossal és Vivivel osztoztam egyen.Mindenki tisztában volt a tervvel,azzal hogy a nyaraláson össze kell őket újra hozni,kivéve Kendall. A végén majd megköszöni nekünk. A repülőn is hasonló volt a felállás. Az oda út szűk 5 órányi volt. Kora reggel indultunk,és ottani idő szerint délután 3-kor landolt a gépünk.Megtudtam,hogy Vivi életében nem repült még,szegénykém egész végig az ölemben aludt nehogy lásson,érezzen bármit is a repülésből. Leszállva a gépről elsétáltunk a poggyászkiadóhoz. Pár percet bőven kellett várni amíg megláttuk az egyikőnk bőröndjét. Bevártunk mindenkit.

"Kinél van akkor a térkép a szálláshoz?"- Kérdezte húzva maga után a bőröndjét Carlos. Martina hátul sétálgatott Logannel. Hagytuk őket,most nyugodt volt. Elég lesz kis lépésenként vissza hoznunk az emlékeit. Kendall zsebre dugott kézzel,vállra dobott táskával kullogott mellettünk. 1 hónap telt el a baleset óta. Semmi változás nem történt Martina állapotában. Reméljük az utazás segít neki. Különben nekik lőttek."Nálam van!De siessünk ha időben be akarunk csekkolni,mehetünk utána rögtön fürdeni. Találtam egy barlang fürdőt a hotelünktől nem messze.A csajok imádni fogják."-Mesélte izgatottan Kendall."Legalább nem fogunk elveszni. Az is egy pozitívum."- Elröhögtem magamat mivel bárhova is mentünk a turnén,sikerült mindig eltévednünk. Még akár a legkisebb városban is.Igen,ezek vagyunk mi.

Fél óra séta utána beestünk végre a hotelbe,a csajok felcuccoltak és ragaszkodtak hozzá hadd pakoljanak ki mielőtt bárhova is elindulunk,mi srácok persze hagytuk ezt az infót elmenni a fülünk mellett és azonnal átöltöztünk fürdőgatyába és egy kényelmes topba.Türelmetlenül vártuk a csajokat a nappali részben hogy végre mehessünk. Kint tűzött a nap és az ablakon csak úgy dőlt be a forró levegő.Ha bent kellett volna maradnunk plusz egy órát még,már nem élnénk! "Soha nem szoktak ennyi ideig szépítkezni.Bekopogok. Nem kell rájuk semmi más csak a bikinijük."-Adta fel Kendall a várakozást,egyet értettem vele. Feleslegesen sminkelik ki magukat ha nemsoká beugrunk a vízbe megmártózni.A kopogásra a válaszuk csupán annyi volt."De nem tudjuk eldönteni mit vegyünk fel!Mindhárom felső dögösen néz ki."- Nyavajgott Vivi,Martina pedig rákontrázott.Eltakartam a számat nehogy elnevessem magamat,ugyanis Kendall szembe szállt a makacsságukkal."Kendall várj egy kicsit még,mindjárt készen vannak."-Magyarázta Carlos okoskodva,pedig már fejben ő is a hűsítő vízben volt!Logan megfogta a vállát."Nyugi,nem halnak bele ha Kendall elrendezi a dolgokat."- Tette hozzá Logan. Én ezek után csendbe maradtam inkább és figyeltem ahogy a komikus jelenet kibontakozik a szemeim előtt. Kendall ismét bekopogott a csajokhoz.

"Ha nincs rajtatok ruha kapjatok magatok elé valamit,bemegyek!"-Kendall simán rányitott a lányokra,majd gyorsan becsukta maga mögött az ajtót."Kendall mars kifele!!Ne szórakozz ez nagyon rossz vicc."-Hallottuk a dulakodásukat bentről."Shh mindketten,te vedd fel a fehéret te pedig a leopárd mintásat mert cuki.Kaptok két percet,különben itt maradtok."- Ezzel kijött a fürdőszobából."Mit vigyorogtok?Nem volt ez olyan vicces."-Vonta meg a vállát és lehuppant a kanapéra mellém. Megpaskoltam a hátát."Ez tesó igenis az volt. De még mennyire."- Mindannyian szakadtunk rajta. Két perccel később tényleg készen lettek és el tudtunk indulni. Kendall egész úton a liftben nem fogta be a száját,csak dicsérgette magát."Na igazam volt vagy igazam volt."- Mosolygott önelégülten.

Kendall szemszöge: 

"Ha láttál bármit is a takaró mögött,éjszaka leborotválom a szemöldöködet"-Vágta rá Martina,szinte küszködve nehogy elnevesse magát.Mind egymásra néztük egyszerre.Felsóhajtottam megkönnyebbülve.

Halkan mondtam az orrom alatt, "Hál istennek.Ez az én csajom."- Léptünk ki a liftből.A dzsungeles résznél kellett felsétálnunka hegyen.Egyet nem árultam el a fiúknak ,hogy 3/4 óra séta kell a barlangig.A meredek lejtőkön a lányok papucsai feladták.Így kaptak egy kis cipelést a mi jóvoltunkból.James Martinát vette a hátára,Logan pedig Vivit. Pont fordítva lett volna logikus,de Martina James hátán akart körbe nézni mert ő sokkal magasabb mint Logan vagy Carlos. Én alapból ugye kiestem a pakliból. Csodálom hogy megemlített egyáltalán a liftben!Tovább turáztunk a barlang felé.

"Előre figyeljetek,így sose jutunk fel a barlang tetejére!"-Szóltam rájuk mert bohóckodtak és nem haladtunk előrébb."Na jó akkor előre mentem!Jössz Carlos?"- Kezdtem el nagy léptekkel menni az úticél felé.Nem volt kedvem a tikkasztó melegben még szórakozni velük.Ez miatt,mi ketten hamarabb odaértünk mint ők négyen.Leültünk egy viharban kidőlt fára és vártunk. Carlos felkiáltott mikor meglátta a többieket fél órával később."Kendall nézd nézd!! Ott jönnek! Mindjárt fürödhetünk végre."-Mesélte csillogó tekintettel.A vízi átjárónál azonban be kellett várnunk a négy tökfilkót,mert különben eltévedtek volna. Carlos és James ment elől a lányokkal,mi pedig utánuk. Ahogy átkeltünk a patakon,elénk tárult a gyönyörű barlang.Jó mély volt belül hiszen kivájta a barlang tetejéről folyó kis vízesés.

Lepakoltuk a törölközőket a kövekre és azonnal beleugrottunk a vízbe.Azonban Vivi és Martina ott álltak feszengve a sziklán egy szál bikiniben. Carlos,James,Logan bementek a barlangba egyedül én maradtak a part közelében.Fültanúja lettem ezáltal Viviéknek beszélgetésének.Úgy tettem mintha nem is hallanám őket. Aprókat evezve a karommal fent tartottam magamat a vízben.

 "Nem,te mész be először,hideg a víz és szét fogok fagyni."-Noszogatta a barátnőjét Vivi. Martina megrázta nemlegesen a fejét keresztbe font karral.Halkan kuncogtam.Mindig is makacs volt."Fizetek egy óriás pizzát az étteremben,ha beugrasz először aztán én is megyek."-Ült le a kék mintás törölközőjére.Leguggolt mellé Vivi."Mi lenne ha egyszerre ugranánk be?"- Nyújtotta ki neki a kezét,amit Martina elfogadott és belekapaszkodott."Háromra ugrunk.Egy,kettő,három."-Vivi ugrott de Martina egy tapodtat se moccant a helyéről. Szinte lefagyott. Látszott,hogy nem akar itt lenni.Felvette a kezébe a nadrágját és a topját,majd elindult a patak felé. Carlos mellém úszott és megkérdezte mit figyelek annyira,rámutattam a feleségemre.

Mire megrázta a fejét és megbökött."Nem mész utána?Elfog esni ha egyedül akar átkelni a patakon,tudod milyen sebes a vízfolyása.Menj."-Szinte kitolt a vízből.

"Megyek. De meg fog utálni ha rá akaszkodok állandóan."-Húztam fel a vállamat kitárt karokkal."Inkább utáljon,csak ne sebesüljön meg újra nem?"-Igaza volt ebben.Belebújva a bebújós cipőmbe utána rohantam."Martina várj meg!Elfogsz tévedni ha egyedül mész vissza a hotelig."- Fogtam meg a jobb kezét.Lepillantott a kezünkre majd vissza rám."Akkor kísérj vissza."- Tovább ment a patakig a keskeny kitaposott úton.Én viszont megálltam és vissza húztam.Meglepődve nézett rám."Inkább fürödjünk egy nagyot,tikkasztó meleg van."-Simogattam a hüvelykujjammal a kézfejét.Meglepetésemre nem húzódott el és nem is vágott arcon.Levívta magában a harcot és rábólintott."Menjünk."-Válaszolta lágyan amitől nagyot dobbant a szívem.Régen hallottam ezt a hangját. Picit beszélgettünk amíg vissza sétáltunk a többiekhez."Vissza hoztam a csajszit!"- Emeltem fel a kezét magasra.Oldalba ütött,"Hé,hagyd abba!"-Rázta meg a fejét bohókásan.

"Na ugorjatok be!James vízi birkózást akar csinálni,kellesz hozzá."- Szólt közbe Logan minket nézve.Beugrottam fejjel a vízbe.Felúszva a felszínre kiráztam a vizet a hajamból.Felnéztem Martinára."Elkaplak csak ugorj.Menni fog."-Tettem hozzá mosollyal.Ledobta a száraz ruháját a papucsa mellé és a szikla szélére állt,idegesen piszkálta a kezét.Felálltam a vízben,hogy elkaphassam ha ugrik.Össze ért a tekintetünk,bólintottam egy aprót neki.Becsukta a szemét és beugrott.Ahogy megígértem,elkaptam.

A fülembe súgott egy köszönömöt. Ösztönösen megöleltem.Képtelen voltam elengedni ha már ilyen közel tartottam magamhoz. Percekig a vízben ölelgettem őt,mikor James közbeszólt.

"Bocsi ha megzavarok valamit,de vízi birkózásról volt szó."-Vigyorgott izgatottan,pacsizva egyet Logannel. Elhúzódtunk egymástól,engedtem hadd menjen a fiúkhoz.Utoljára még hátra nézett majd vissza fordult. Van valami a hawaii levegőben?? Ha ezt tudod hamarabb eljöttem volna vele ide! 

Vivi szemszöge: 

Miután Carlos felsegített James vállára és Martinát is Logan vállára mehetett is a menet.Carlos közénk állt és 3-ra elindította a harcot köztünk.Martina a csuklómnál fogva próbált meg letolni Jamesről.Logan egészen jól állta a sarat,de egy váratlan pillanatban sikerült kizökkenie és simán lelöktem Martinát a vízbe."Nyertünk!!"-Emeltem fel a kezemet ujjongva. James levett a válláról és megcsókolt szenvedélyesen. Nagyon meghökkentett a véletlenszerű csók!Akkor mi most egy pár vagyunk?Járunk?-Számtalan kérdés futott át percek alatt az agyamon.

"Úúú kapd el James!!"-Fütyült Carlos amikor meglátta a csókos pillanatunkat.Elpirultam és elbújtam James
mellkasához.Biztos mindannyian végig nézték."Shh.Semmi baj.Csak örülnek nekünk."

Söpörte el a vizes hajamat a homlokomról és adott egy szájra puszit.Újra megdermedtem,túlságosan is szép volt ahhoz hogy ez igaz legyen!A mellkasára tettem a kezeimet és eltoltam magamtól lebiggyesztett fejjel. Egy jóképű srác aki a híresség peremén áll,soha nem jönne össze egy olyan egyszerű lánnyal mint én.Kizárt.Ilyen csak a filmekben van.

"Ezt nem lehet. Nem illünk össze sajnálom."- Ezer darabra tört a szívem mikor ezt kiejtettem a számon,viszont tudnia kellett. "Vivi ne csináld! Totál beléd zúgott....a repülő úton idefele be nem állt a szája, rólad beszélt szünet nélkül."- Mondta kissé csalódottan. James omlott össze a legjobban.

"Hagyd Carlos,ha nem akar velem lenni,elfogadom."- Úszott el mellőlünk.Egy gonosz banyának éreztem magamat amiért ezt csináltam vele...Logan szakította  félbe a csendet.Hangosan jajgatott és igyekezett kimenni a vízből."Oww...ooo."-Adott hangot a fájdalmának.Szegény Martinát sajnáltam aki azt se tudta mi történt,őszintén szólva senki nem látta.Kendall segített ugyan kimászni neki a vízből,de amint meglátta,hogy mit fájlal a haverja....sírt a nevetéstől. 

"Könyörgöm mond hogy nem a férfiasságodat sikerült megrúgnia Martinának miközben
a vízbe estetek.Ilyen véletlen nincsen esküszöm."  -Fogta a hasát és előre görnyedt. (Ennél a pontnál írás közben már én is törölgettem a könnyt a szemem sarkából azt hozzá kell tenni xD )

Logan komoly arccal nézett Kendallre."Tudod mennyire fáj? Légyszi menjünk vissza a hotelba.Ki kell pihennem...."-Teljesen komolyan gondolta amit mondott.Martina le guggolt mellé,"Ne haragudj. Fene gondolta volna,hogy pont megfoglak rúgni."- Neki is mosoly ült a száján.


"Oké,szedjétek össze a ruhátokat és menjünk vissza a szállodába.Aki elsőként ér a recepcióra az választ kajáldát ahol vacsizunk."- Kiáltotta el magát Kendall. Így mindenki odafigyelt rá. Mindannyian igyekezni kezdtünk,mégis Martina volt elől Kendallel. A rohanásban utol értem Jamest és megjegyeztem,"Kár volt edzegetned Martinát,most ő választ majd helyet."- James megadva magát,felemelte a kezét."Álljon meg a menet.Nem az én ötletem volt.Másodszor pedig nem beszélgetek olyan lánnyal aki elutasított."-Begyorsított erre ott maradtam Carlossal és Logannel leghátul aki csak apró léptenként tudta vonszolni magát.Szóltam Logannek,hogy karoljon belém. Ezáltal ténylegesen hamarabb eljutottunk a szállásig.

Este a hotelban/Martina szemszöge:

Mi csajok osztozunk egy szobán,Logan és Kendall a másik szobában vannak együtt,a folyosón szemben pedig Carlos és James kapott szobát. Megkaptuk az smst,hogy 7-re felöltözve legyünk lent a hotel halljában.
Még van bőven egy óránk és ki kell faggatnom Vivit a csókról. A szekrénynél álldogál a ruhákat nézegetve.Én az ágyon hanyatt fekve vagyok."Szóval miért is nem csókoltad vissza Jamest? Ott volt a megfelelő pillanat,de elszúrtad.Mégis miért."-Kíváncsi voltam az okára. Réges régen volt egy nagyon jó barátja de sajnos szakítaniuk kellett,mert a srác szülei másik országban kaptak állást.Azóta alig enged bárkit is magához,ezért is furcsa amiért egy ilyen aranyos srácot azaz Jamest elutasított.Ő volt az első srác azóta.
Kivett két ruhát a szekrényből,lefektetve őket az ágyunkra.Komoran nézett fel rám.

"Nem hempergetjük fel a régi pasimat oké?Amúgy meg miért kéne össze jönnöm Jamessel. Ha beindul a karrierjük búcsút mondhatok neki így is úgy is..Mindig máshol lesz én pedig maradok az unalmas kis városunkban.Szerinted komolyan kitartana mellettem?"-Megrázta a fejét szomorúan.Látszott a szemében hogy vágyik utána,mégis tagadja. Tennem kell valamit. Vivi felhúzott ülésbe és elkezdte begöndöríteni a hajamat."Ne felejtsd el,ő James és imádnivaló srác.Adnod kellene ennek az egésznek egy esélyt mielőtt mást választ helyetted."-Próbáltam meglágyítani a szívét.10 perc elteltével sikerült rávennem hogy legalább beszéljen Jamessel a vacsora alatt kettőjükről.

"Viszont ha nem sikerül,kinyírlak rendben?"- Ölelt meg hátulról nevetve. Hevesen bólintottam. "Igen csak nyugodtan!"-Lefagyott a mosoly a számról,mert olyanra kérdezett rá amitől görcsbe szorult a gyomrom."És veled miújság.....tetszik Kendall?"- Kérdezősködött felőle. Csendben tovább igazgattam a sminkemet. Nem volt kedvem válaszolni rá.Mikor készen lett a hajammal,helyet cseréltünk és én voltam a soros az ő hajával.A hajlakk után elkezdtünk öltözködni.Sikerült hamar összekapnunk magunkat.A liftben rajtam voltak Vivi szemei,éreztem.Nem akadt le a témáról.Ahogy lefele haladtunk és láttam csökkeni a számokat rosszul lettem.A liftnek dőltem hogy magamhoz térjek.Majd irányító panelhez lépve benyomtam a vészféket. Neki döntöttem a homlokomat a hideg fémnek.

"Mi a baj?"-A vállamra pihentette a kezét."A-a számok...ahogy figyeltem őket,bevillant egy ijesztő jelenet."- Vivi bólogatott,hogy mondjam tovább."Valamiért egy palacsinta sütőt fogtam a magasba emelve,az egész lakásban pedig sötét volt. Az órára pillantva hallottam az ajtó nyikorgást. Egy részeg valaki támolygott be és nekem esett..."-Vallottam be amint a friss könnycseppek lefolytak az arcomon.Láttam ahogy elővette a telefonját és küldött valakinek egy smst.Nem kérdeztem meg kinek írta,lehet nem rám tartozik.Elindult újra a lift és csengett egyet amikor megérkeztünk a földszintre.Kinyílt az ajtó és Vivi magával húzott,különben ott álltam volna akár reggelig is.Kendalltől kaptam egy együtt érző mosolyt majd követte a többieket.Fura.
                                                                           ~~~~~
James szemszöge:

A vacsora nem éppen úgy sült el ahogy elképzeltük. Teljesen az ellenkezője történt.Kikaptuk a főételeket és az italokat.Carlos jószándékkal rákérdezett," Miért nem jöttök össze Vivivel? Már a smaci is megvolt."-Vigyorgott teli szájjal.Elég annyit hozzá fűzni,hogy nagy hangerővel tette fel a kérdést és mindenki minket kezdett el bámulni az étteremben attól a pillanattól kezdve.Remek.Vivi félrenyelte a pezsgőt.Mindannyian bevoltunk csípve egy kicsit.Még Martina is aki aztán tényleg nem szokott inni.Ez meg is látszott a viselkedésünkön.

"CARLOS!! Muszáj volt ez felhoznod vacsora közben?Majd elrendezik négyszemközt!!Mindenki minket bámul"- Szólt közbe Logan érthetően idegesen.

Carlos letette a villáját és kiviharzott az étteremből.Martina utána rohant."Carlos várj meg!!Logan nem úgy gondolta.Csak egy rendes vacsorát szeretett volna....ez nélkül."-Sikerült utol érnie még az utca sarkon és szorosan megölelte.Vissza térve hozzánk,Kendall megköszörülte a torkát."Most hogy igaz mondó pilanatot tartunk,van egy két szavam Martinához,ha most megbocsátotok."-Kitolta maga alól a széket és Carlosék után futott. A pincér kihozta a desszertet.

"Szóval hármasban maradtunk.Sebaj.Ízlik a stake James?"-Kérdezte bátortalanul Vivi,a szemembe nézve.Levágtam neki egy kis szeletet a hús széléből és átnyújtottam neki.Meglepett mikor elfogadta és ízlelgetni kezdte."Ez nagyon finom!! Kár amiért spagettit kértem."-Szemezett az én tányérommal. Pimaszul levágott egy hatalmas falatot a stakemből és a szájába tömte gyorsan,mielőtt bármit is szólhattam volna. "Ugye tisztában vagy vele mennyire borsosan kértem...."-Ittam szándékosan egy kis vizet amit ő nem rendelt,neki csak pezsgője volt és az nem oltja el a bors csípését.Nagyot nyelt és égett a szája.Legyezni kezdte magát.

"Nem hiszem el hogy ezt teszem,ha nem akartod előre is bocsánat."-Egymás mellett ültünk,jobbra fordult a székében és lesmárolt,eltelt vagy két perc mire megtörte a csókot.Bambulva néztem Logant.

"Jó az ízérzéked.Tiramisut kellett volna rendelnem a palacsinta helyett."- Ezúttal nekem lett paradicsom vörös a fejem. "Az egész csak amiatt volt hogy..."-Mutattam az borsos stakeről az édességre és leesett.Ezzel egyensúlyozta a bors ízét...vagyis velem. Ismét előjött a kérdés,mi van köztünk?

(102.rész) Ne zúgj bele!!

Köszönöm a sok megtekintést. És RusherGirlnek is a mindig bíztató hozzászólását. Mindig fülig érő mosolyt csalsz az arcomra! :) 

Lehet hogy ez a rész egy kicsit össze vissza lett megírva...azért jó olvasást nektek!

James szemszöge:

Az éjjel egyedül aludtam lent a kanapén.Ez alkalommal sem volt túlságosan felemelő érzés! A kanapén fekve bámultam a sárga plafont.Azon gondolkodtam,hogy Vivi vissza csókolt volna-e.Lenne esélyem nála egyáltalán? Az Ashleys dolog után nincs igazán kedvem megint csapni a szelet egy lánynak.Rengeteg figyelmet igényelnek. Amint ezen tűnődtem magamban,eldöntöttem hogy kiszellőztetem az agyamat. Gyorsan reggeliztem majd belebújtam az edzős ruhámba ami egy ujjatlan  pulcsiból és melegítő gatyából állt. Az ajtóban beugrott,hogy esetleg magammal vihetném Vivit ha beleegyezik. Felkocogtam a lépcsőn. Senki nem volt még fent ilyenkor. Kopogtam egy aprót azért Kendallék ajtaján.Senki nem válaszolt,így szabad bejárást kaptam.Kendall nagyban aludt még Kaydennel a karjaiban. Vivi pedig a falat bámulta hátal nekem. Bárcsak tudnék a gondolataiban olvasni....

Vivi szemszöge: 

Éjjel jól aludtam végre,de reggel a napfelkelte felébresztett.Elfelejtettük este lehúzni a redőnyt. Az volt a hibás.Esélytelennek láttam,hogy vissza aludjak ezért halkan bámultam a falat előttem és a bézs függönyt ami előtte lengett lágyan jobbra balra. A bambulásom közepette kinyílt az ajtó,lusta voltam átfordulni a jobb oldalamra így kivártam,hogy ki az és mit akar. "Van kedved eljönni velem egy kicsit futni?"- Kérdezte félénken James.Egy pillanatra megfordult a fejemben a nemleges válasz,de valamiért az agyam azonnal igent mondott.

"Szuper!Kapj magadra valamit és lent találkozunk."- Jobban be van sózva James mint én.Pedig lemerném fogadni hogy sokkal jobban szeretek futni mint ő. Ő inkább edzeni szokott a srácokkal.Kaptam összesen 5 percet. Amilyen halkan csak tudtam,előkotortam a sport felsőmet és egy cicanadrágot a bőröndöm aljáról. A fürdőszobában átöltöztem és összefogtam a hajamat.Majdnem tökéletes volt a szett,de hiányzott még valami....parfüm!Elvégre Jamessel futok és valljuk be egy kicsit bejön nekem. Befújtam magamat és lekocogtam a lépcsőn. "Indulásra készen állok."- Mondtam egy fél mosollyal és elindultam a kerti kapu felé."Vivi várj meg! Nem gondoltam hogy rögtön neki lódulsz."- Ért engem utol behozva a pár méternyi lemaradását.

"Na mi van megfutamodsz máris?Akkor inkább fordulj vissza nagy fiú."- Kekeckedtem vele.Megérdemelte a fejkoccantás után amiből simán lehetett volna akár egy édes csók is....de elbénáztuk.

A futás felénél inkább befogtam a számat hogy bírjam James feszes tempóját.Elfutottunk a háztól egészen a partig ahol szinte senki sem volt még,kivéve az a pár elvetemült akinek az első gondolata korán reggel,hogy megmártózzon a tengerben. Jamesnek láthatólag az volt a terve,hogy elfutunk a tengerpart mentén csak nem hoztunk magunkkal vizet és én kezdtem lelassulni,lassan kocogni. James legalább 5 méterrel előrébb volt. Hátra fele futott,engem figyelve nehogy rosszul legyek a végén. Ennyit a fussunk boldogan Jamessel korán reggel ötletemről,mégis mit gondoltam. Szidtam magamat.

"Csak nem elfáradt a királylány?"- Cukkolt egy vigyorral.Lassított kicsit a kedvemért,az én állapotomban ez nem segített sokat! Előre görnyedve az oldalamat szorítva levegőért kapkodtam. Lemerném fogadni,hogy ő evett! Ennyi energiája senkinek nincs korán reggel.Kizárt! Leültem a homokba feladva teljesen a futást.Lassan felnézve láttam ahogy leveszi a felsőjét,gondolom kimelegedett.Megláttam a kockás hasát és elvörösödtem.Eltakartam a kezemmel az arcomat. James nem tudhatja meg,hogy bejön nekem.

Elkezdett tovább futni a móló irányába de én még mindig a homokban próbáltam erőt nyerni valahonnan és eltüntetni a vörösséget az arcomról. Utána kellett kiáltanom lihegve,hogy egyáltalán észrevegye mennyire lehagyott."JAMES! KÉRLEK NE HAGYJ ITT! NEM BÍROK FELKELNI INNEN!" James megállt azonnal és megnyalta az ajkát. 

Nocsak nocsak ő is kiszáradt! Van isten. Vigyorogtam magamban,de meglátta. Felém jött kinyújtva értem a kezét,felhúzott a homokból.Leporoltam a hátsómat mert az izzadság kellően tapasztotta a gatyámhoz a homokot. "Mennyit bírsz még?"- Kérdezte mélyen a szemembe nézve,várva az őszinte választ.Hirtelen komolyan beszélt. Megesküdnék rá,hogy elpirultam....talán egy picikét ISMÉT. Mentségemre legyen,sikerült válaszolnom egy kis fázis késéssel.

 "Addig a mólóig menni fog.Onnantól már nem fogom érezni a lábaimat se.....hogyan jutunk vissza viszont a házig?"- Elszomorodtam mert éhes voltam még mindig és pénz nélkül a parton nem igen kapunk kaját.James átkarolt a vállamnál fogva."Ha odáig elfutsz velem,megígérem hogy onnantól karban viszlek haza. ÉS villás reggelit is kapsz tőlem. Okés?"- Villantotta fel a száz wattos mosolyát amitől bármelyik lány elájult volna.Nálam is működött volna,csak túlságosan kifárasztott ez a futás. Aprót bólintottam az üzletelésére. Kaptam egy pacsit és tovább haladtunk a tengerparton.

Ahogy megbeszéltük,a mólónál megálltunk és nem futott tovább. Az izzadt felsőjét amit eddig a jobb kezében szorongatott,a mellkasomhoz dobta.Sikerült elkapnom.Önkéntelenül is az arcomhoz emeltem és beleszippantottam. Még így izzadtan is érezni lehetett a csokis illatú dezodorát.Minden egy pillanat alatt történt,miközben megszagoltam a felsőjét,közben átkarolt a térdem alatt és felkapott támasztva a hátamat a bal karjával.Belekapaszkodtam a vállába,ami csupa izom volt. Újra kellett igazítanom a fogást a vállán,nehogy véletlen kiessek a karjaiból útközben. Ütközött a tekintetem az övével. Hajolni kezdett,gondoltam megcsókol,itt a pillanat!....Csupán egy homlok puszit kaptam.Csalódva lebiggyesztettem az ajkaimat."Ez nem volt fair..."-Morogtam az orrom alatt.

Kendall szemszöge:

Délelőtt 10 óra van.Lili már ovizik,Kayden pedig a nappaliban fekszik és csendben hallgatja a zenét Logan ölében feküdve.Kijöttem a konyhába enni pár falatot amíg ő vigyáz rá,mert el kell vinnem őt a dokihoz,oltásra. Nem fog örülni neki,előre tudom.Viszont kell az oltás,úgyhogy túlesünk rajta minél előbb. Jamesék eközben hazaértek a futásból majd elmentek letusolni.Nagyon megleptek hogy kettesben mentek be a fürdőszobába. Mi lehet kettejük között?Elhessegettem a gondolatot,ráérek ezzel később is foglalkozni.

A konyhába érve egyedül találtam rá Martinára.Az asztalnál ült,melegítő nadrágban és az én kedvenc pólómban.Elmosolyodtam.A kezében szorongatta a fényképeket.Összesen 5 fényképalbum volt kinyitva előtte.Honnan szerezte ezeket? Mielőtt hazaérkezett a kórházból,direkt eldugtunk minden fotót és albumot jó mélyre a könyvespolcon.A doki megparancsolta nekünk,hogy hagyjuk hadd emlékezzen vissza mindenre a saját tempójában. Éppen a kéket nyitotta ki mikor oda léptem és kimartam a kezéből.Hiszen ebben voltak az esküvős képeink amiket igen nehéz lett volna kimagyarázni.

Martina felkelt a székről,a fényképalbumért nyújtózkodva.A hátam mögé emeltem ott nem érte el.Nagyon koncentrált,hogy lábujjhegyen állva el ne veszítse az egyensúlyát.Mindkét kezével nyújtózkodott felfele amivel annyit ért el hogy sikerült a pólóm alá nyúlnia,mire elkapta a kezét és elvörösödött arccal kiszaladt a konyhából sebesen.Végig néztem ahogy kirohant,egyenesen Jamesbe botolva. "Hová hová ilyen sietősen."- kérdezte,magához ölelve szorosan az én feleségemet. A konyha ajtónak támaszkodva figyeltem mi fog történni.

Martina elkezdte mesélni az előbbieket,mikor is hátra mutatott rám.Magamra mutatva megráztam a fejemet és kinyitva felmutattam Jamesnek az esküvői fotóalbumot. Azonnal kapcsolt,hál a égnek.Leesett neki miért is tettem azt amit. Megfogta a vállát és maga felé fordította."Nézd,elhiszem hogy kíváncsi lettél volna arra az albumra de privát fotók vannak benne. Ami a póló alá nyúlást illeti,szerintem élvezte de el ne áruld neki!" Vigyorodott el pimaszul.Kár hogy semmit nem hallottam a beszélgetésükből.Megrezzentem mikor jelzett a telefonom.Beállítottam egy időzítőt,nehogy lekéssük a dokit.

Két órával később hazaérkeztünk,Kayden bealudt az oltástól. Estére lehet felmegy a láza,arra kaptunk gyógyszert. A nappaliban Vivi és Martina nevettek,chipset zabáltak és ment közben a tv is.Egy biztos,tudják hogyan kell szórakozni. Meg mertem esküdni,hogy rólam beszélnek. Ez jót jelent nem?

Kipakoltam Kayden baba táskájából a tejes cumisüveget és a konyha irányába elindultam. Kaydent ott hagytam egy percre a ruhafogas alatti ülésen. Logan a könyvet bújva jött le lépcsőfokonként. Elhaladva mellettem,elkaptam a könyökénél. Odasúgtam neki,"Ha rólam beszélnek,van esélyem ugye?" Bármit megtennék csak hogy magamhoz ölelhessem mint mindig vagy esetleg fagyizós napot tartsunk. A régen,2 évet foglal magába. Mégis rengeteg dolog történt ez alatt.

"Ne éld bele magadat ennyire,össze fogsz törni ha kiderül hogy örökre elveszett az a bizonyos két év.Jobb ha új anyukát keresel a srácoknak,Martina elvan az emlékezése nélkül is.Hiszen látod a saját szemeiddel"- Mondta könnyed egyszerűséggel.Ezzel az  infóval ott hagyott az előszobában. Kikapcsoltam a babahordozó övét hogy magamhoz vegyem a kisfiamat.A vállamra fektettem. Levettem a sapiját amit a cipős szekrényre dobtam le.Nincs aki leszidna most érte.Ezek után bekukkantottam a csajokhoz.Egy kis idővel később amikor meguntam a kanapén való ülést,leültem kettejük közé. Vivi bátorítva engem,rám mosolygott megszorítva a kezemet.Ettől nem lett könnyebb megszólalnom.Martina folyamatosan Kaydent figyelte. Egymással szemeztek.

"Látom Kayden elvarázsolt. Szeretnéd megfogni egy kicsit?"- Martina elbizonytalanodva megrázta a fejét és vissza fordult inkább hogy nézze a filmet.Közelebb csúsztam hozzá a szőnyegen.Keresztbe volt fonva a karja,oda adtam Vivinek egy pillanatra Kaydent hogy fogja meg. Tisztában voltam vele mennyire kockázatos a tervem,de ha ez kell hogy vissza kapjam,állok elébe.Martina mögé ültem és a derekánál átcsúsztattam a kezeimet.Össze kulcsolva a kezeimet,magamhoz szorítottam. A jobb válla felől néztem a reakcióját."Lennél szíves elengedni? Nem szeretem ha ölelgetnek."- Feszengeni kezdett,éreztem ahogy remegett.

Nagyot sóhajtva elengedtem az ölelésből."Értem én,de ez csak egy ölelés. Nem eszlek meg vagy ilyesmi."-Vontam meg a vállamat.Felkelt a szőnyegről és kikéredzkedett a konyhába. "Logan merre vagy?"- Hallottam eltávolodni a hangját.Az ölembe vettem a párnát amin ült."Mit csináljak,hogy vissza kapjam?Nagyon hiányzik. Látod még azt se engedi hogy megöleljem...."- Kérdeztem Vivitől,ő ismeri Martinát a legjobban.

"Nézd,a szíve mélyén biztos emlékszik mindenre csak elnyomja.Adj időt reggelig.Kitalálok valamit.Összehozunk titeket.Emiatt ne aggódj.Szerintem addig menj el Liliért az oviba.Már elmúlt délután 3 óra.Átveszem addig Kaydent még Carlos is be tud segíteni."- Kaptam Vivitől egy ölelést.Annyira jól esett,hogy köhögnie kellett hogy elengedjem. Zavarban beletúrtam a hajamba,"Ne haragudj...én csak.."-Igyekeztem kimagyarázni magamat. "Jobb ha most megyek is. Lili már vár rám."

Aznap este/ Vivi szemszöge: 

A konyhában vacsoráztattam a fiúkkal együtt Lilit és Kaydent. Logan etette tápszerrel Kaydent a bárszéken ülve,mivel Martina kiakadna kissé,ha előhoznánk neki a tényt hogy van két gyereke akikkel foglalkoznia kellene.Úgyhogy maradt a feladat Loganre. Eközben én kiszedtem az elkészült vacsorát ami Lili kedvence lett,rántott husi és rizs.Lili pizsamában álmosan várt az asztalnál. "Vivi korog a pocim...Carlos kész van?"- Nézett felém reménykedő szemekkel ahogy elértem az asztalhoz a teli tányérral. Letettem elé. Azonnal kézbe kapta a villáját és enni kezdett. Dicséretemre legyen,hogy nem felejtettem el a hús összevágását kockákra hogy meg tudja enni kés nélkül."Köszönöm ez nagyon finom,James csinálta a husit?"- Lóbálta a lábát ahogy tömte a kicsi száját.

"Igen az ő érdeme,Carlos meg besegített de most inkább koncentrálj az evésre,apu mindjárt jön lefektetni téged."- Hagytam enni. James mellé léptem a mosogatónál."Megdicsérte a kishölgy a főztödet."- Böktem oldalba vigyorogva. Elöblítette a kezében levő lábast majd a szárítóra tette.Elzárta a csapot és megtörölte a kezét.Felém fordult felvont szemöldökkel."Neked is ízlett ám. Dupla dicséret."-Suttogta a fülembe amint átölelt a derekamnál.Kissé elpirultam.Lili felpattant az asztaltól hozva az üres tányérját a mosogatóhoz."Kaphatok meleg tejet ígérem nem fog tőle fájni a hasam"-Tagadta le az alapvető tényt.
Kendall figyelmeztetett minket,hogyha tejet kap lefekvés előtt,egész éjjel fent van és csak forgolódik az ágyában.Sajnos nemet kellett mondanom neki. Odabújt erre James lábához az egyik kezével kapaszkodva belé a másik kezét pedig szopizta."James bácsi,láttam ahogy megölelted Vivit,anyuék is ezt szokták.Ők imádják egymást.Ti is csókolóztok?"- Kérdezte szinte lecsukódó szemekkel.Álmos a kis drága. Jamest egy pillanatra lesokkolta a kérdés. De egyetértettem Lilivel,most már én is tudni szeretném hogyan állunk Jamessel.Viszont megint nem fogjuk ezt megbeszélni így az éjszaka közepén.Sajnos.

James lehajolt és felvette a derekára."Felviszem az ágyába,percek kérdése és itt aludna el a karomban.Megvársz a lefekvéssel?Megkapod a beígért lábmasszázst a futás után."-Felém fordult mielőtt elindult az emeletre.Aprót bólintottam a pultnak dőlve."Megvárlak de siess!"- Elvettem a pultról a poharam és belekortyoltam a meleg teámba.Végig figyeltem ahogy kiment a konyhából. Az izmai miatt feszült rajta a pólója és nem beszélek arról,milyen jól nézett ki egy gyerekkel a karjaiban.Egy nap jó apuka lesz belőle.

"Jóéjt skacok!Én felmentem."-Köszönt el Carlos tőlünk,majd lassan Logan is felment Kaydennel. Egyedül maradtam a konyhában Jamesre várva.Éppen a feladás határán voltam.A tűzhelyen az órát nézve 22:34-ről eltelt az idő 22:51-re. Hátra döntöttem a fejemet sóhajtva.Nagyon kimerült voltam.James pedig úgy tűnik fent ragadt. Papucs csoszogást hallottam,felkaptam a fejemet."James!Végre."- Akaratlanul is odabújtam hozzá.Jó meleg volt a teste.

"Passzolom a masszázst,aludjunk inkább."-Motyogtam fáradtan."Rendben királylány.Alszunk egy nagyot. Menjünk."-Összekulcsolta az ujjainkat és felmentünk a vendég szobába.Aznap este hozzá bújva aludtam el és hihetetlenül megnyugtató volt."Szép álmokat."- Suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg. Még jobban hozzá bújtam.Így aludtunk el kettecskén,nem tudva mit is érzünk egymás iránt.

(101.rész) Újra itthon

 Köszönöm az 50 megtekintést az előző résznél. Szépen lassan növekedik ez a szám.♡

Két komment után hozom a következő részt.

JÓ OLVASÁST!

Carlos szemszöge:

Egyedüli korán kelőként már reggel 7-kor tele energiával talpon voltam,beágyaztam a szobában mielőtt lebattyogtam a lépcsőn.A nappaliban felkapcsoltam automatikusan a lámpát,de James rám kiáltott."Nemááár Carlos! Aludtam méég!"- Ült fel kómásan,kócos hajjal. Opsz! Totál kiment a fejemből,hogy a két csodabogár lent aludt a kanapén.Logan pedig fent Lilivel. "Mit csináltatok az éjjel? Vivi oda van bújva hozzád."- Vigyorogni kezdtem,James erre hozzám vágott egy nagy párnát."Nem volt semmi,csupán fázott.Írtó hideg volt éjszaka nem viccelek.Cserélhetnénk szobát."-Mászott le a kanapéról. A kezébe vette a tiszta ruháit és kiment a fürdőbe. 

Megvártam türelmesen az ajtóban. Ugyanis volt egy tervem aminek a kivitelezése nélküle nem menne. Szerencsére hamar készen lett a reggeli tusolásával. Ugrott egyet mikor kijött a fürdőből és meglátott engem. "Te egész végig itt álltál? Mégis minek?"-A konyha felé indult de megfogtam a csuklóját."Ébresszük fel Vivit ahogy egymást szoktuk.Kérlek."- Néztem rá kölyökkutya szemekkel. Hátra vetette a fejét." Legyen,viszont ha mérges lesz te vállalod be az egészet. Okés?"- Lepacsiztunk.

 Én mentem a tejszínhabért,James hozott a konyha párkányból egy bazsalikom levelet.Hosszú vita után megegyeztünk hogy az orrára tegyük a tejszínhabot,ott nagyon szét tudja majd kenni.Én visszaszámoltam James pedig megcsikizte Vivi arcát. Most ennyire mélyen alvó ez a lány vagy hallott minket és tetteti hogy alszik! Fölé hajoltunk mikor kinyitotta a szemét. 

Nem is vakarta meg az orrát,helyette annyira megrémült hogy legurult a kanapéról egy nagy puffanás kíséretében."Mit csináltok?"- Fogta a fejét mert beverte a padlóba az eséskor. Durcázva felült. 

Vivi szemszöge: 

James elsikította magát."Ó-ó!! Gyere velem."- Magában szitkozódott,amiből egy szót sem értettem. Carlos a hátamra tette a kezét és nyugtatgatott."Ne haragudj James ötlete volt! Azt hittük,hogy csak elkened a habot az arcodon."- Leráztam a vállamról a kezét. Mit művelnek ezek ketten... " Fejel a padlóra estem!!"- Hátra fordultam hozzá.A szájához kapta a kezét."Úristen jól megkaptad."- Elrohant mellettünk.Mi van rajtam amitől ennyire megijedtek? Ő is a konyhába ment mint mi úgyhogy nem értettem. Reggelit csinált.Látva hogy nem két tojást kezdett el sütni elmosolyodtam. Tuti kiengesztelés reggelit készít. Milyen aranyos...

James leültett a konyha pulthoz."Maradj itt,hozok jeget. Nagyon csúnya az arcod."-Pánikolt és kapkodott.Pedig csak jeget kellett volna kivennie a fagyasztóból."Köszönöm a bókot,de jól vagyok."- Keltem fel a bárszékről azonban megszédültem."Nem úgy értettem te is tudod. Csak lila a jobb szemed. Kendall ki fog nyírni!Egy szabály volt abban hogy itt alhassunk és máris megszegtük."- Carlos is vadul bólogatott."Jaja. Ennyit arról hogy távol tartjuk magunkat tőled és nem bántunk."- Vallotta be.

"Én lefekszem aludni még. Nyugodtan beszélgessetek tovább."- Húztam le a pizsamám ujjait a csuklómig.Igazából nagyon álmos voltam,egész éjjel horkolt James,aztán felkeltem mert Kayden sírt és Kendall nem kelt fel rá.Hajnali 4kor ágyba is kerültem.Mire eljutottam a kanapéig,Kendallel pont találkoztam. "Jó reggelt!Tudtál aludni?"- Ült le mellém vidáman,ő legalább aludt.Szerencsés. Hanyatt dőltem a puha takaróra."Semmit nem aludtam,tudod milyen hideg van itt lent? Semmi fűtés nem volt,James horkolt,Kayden sírt amire persze nem keltél fel.Kérdésedre a válaszom igen sokat aludtam."- Vágtam vissza flegmán,hiszen kifáradtam.

Éreztem egy meleg tenyeret az arcomon ami maga felé döntött."Ezt hogyan szerezted?"- Simította végig a hüvelykujját a jobb szemem körül. Felszisszentem mert kellemetlenül érzékeny lett ott a bőröm tőle."Kérdezd a két vadállat barátodat. A...aludhatok végre...kérlek?"- Néztem rá boci szemekkel.A csókos dolgot direkt nem árultam el neki,hiszen éppen hogy nem történt meg.Lehet csak a pillanat heve volt. "Kiszedem belőlük és kapnak érte ne aggódj afelől,ma éjszaka pedig mellettem alszol a melegben és horkolás mentes környezetben.A Kaydenért való felkelést pedig nagyon köszönöm. Aludj csak."- Kaptam egy puszit a homlokomra majd ott hagyott és ment is a fiúkat leszidni.Én pedig beburkolóztam a jó meleg takaró alá és aludtam.

Kendall szemszöge: 

Lejöttem miután Lilit sikerült össze készíteni az oviba. Anyával akart volna menni,mert anyás nap lesz az oviban.Az elmúlt fél órát azzal töltöttem,hogy megmagyaráztam neki Martina kórházban van és örülnünk kell neki.Rosszabb esetben máshol  lenne most. Viszont jó hírt kaptam ma reggel! Elvileg ma érte tudok menni és hazabocsátják. Repdestem az örömtől. Lementem a Vivihez és megtudtam mennyire nem aludt semmit. Másrészt pedig Jamesék megszivatták csak balul sült el a dolog. Megígérték,hogy vigyázni fognak rá és nem haverként tekintenek majd rá. Ennek az ígéretnek lőttek. Nem tudták azért se betartani. 

"Nos melyikőtök ötlete volt a tejszínhabos ébresztés?"-Dőltem a konyha pultnak. Vártam a válaszukat.James a szájába tömött egy egész piritóst,Carlos meg tükörtojást sütött éppen. Mindketten hallgattak. Sóhajtottam egyet oldalra döntött fejjel."Vivi szeme lila és fáj neki. Ő csajból van,ezt elfelejtettétek?"- Próbálkoztam újra,hátha hatok a lelkiismeretükre. Carlos lezárta a gázt amint végzett a reggeli készítéssel. Kitette egy tányérra majd elém pakolta."Jó étvágyat."-Mondta,szemkontaktus nélkül. Ennyire betojtak tőlem?Ne már. 

"Najó elviszem Lilit az oviba,Vivit fel ne ébresszétek! Kayden alszik még,ha felkelne adjatok neki tápszert.Sietek haza."-Indultam a bejárati ajtó felé,mert Lili már ott toporgott a kis szoknyájában és csillogós pólójában. Nem egy korán kelős típus ez meg is látszik a kis tündérkémen.

Felvettük mindketten a cipőnket és felkaptam a derekamra."Elmentünk!"- Szóltam még egyszer a srácoknak. Beültettem Lilit a kocsiba és hamar ki is tettem az ovinál. Az óvónéni elterelte a figyelmét így nem kellett sokat sírnia azon,hogy ott hagyom egyedül. Következő megálló a kórház volt. Siettem,hogy minél hamarabb hazamehessünk Martinával. A recepciós nővér hozott egy tolószéket magával,amint Martinához mentünk.Furcsálltam is,de lehet ez a legjobb megoldás ki tudja.

Benyitva a szobába összesen 5(!) doki állt bent.Olyasmi volt mint egy kisebb gyűlés. Én ott maradtam az ajtóban,a nővér viszont kivette eközben a kezéből az infúziós tűt és leragasztotta sebtapasszal. Ezután segített neki felülni,támasztva a hátát. Felém pillantott a nővér jelezve a karjával. Ekkor kaptam észbe,kell neki a tolószék. Oda gurítottam neki mire megköszönte.

"Jólvan Martina,nagyon jól csinálod. Most bele kell ülnöd a tolószékbe hogy hazavihessen a fiatal úr."- Martina úgy kapaszkodott a nővér karjába mintha fegyver lett volna nálam. Halálra rémülve,levegőért kapkodva."Nem megyek haza vele.Nem merek. Hívjátok ide Logant. Ő a barátom,vigyázna rám."- Teljesen össze voltak zavarodva a gondolatai.Ez mindennél jobban elszomorított. Nem tudtam mit tenni,mintsem felhívni Logant hogy húzza ide a hátsóját de nagyon gyorsan. Addig a nővér benyugtatózta a Picimet és rájöttem,simán hazavihettem volna ezek után őt. Feleslegesen jött ide Logan. De mindegy is.Beesett szó szerint az ajtón. 

"Itt vagyok."- Fogta meg Martina arcát lágyan. Fejen puszilta.Nem hittem a szemeimnek ami ezek után következett. Martina érte nyúlt bátran."Ne menj el."-Logan leguggolt hogy egy szinten legyen vele."Mondjad hercegnő."-Martina szeméből a zavar elillant és megcsókolta hosszan. Közbe léptem azonnal.

"Woah!! Te az én feleségem vagy,engem kellene csókolgatnod,Logan maradj csendben."-Álltam ki a szerelmemért. Logan hátra fordulva felkelt a guggolásból. Megragadta a kezemet és kihúzott a szobából. A falnak nyomott,hogy lenyugodjak valamelyest.

"A doki mondta hogy nem emlékszik semmire ami az elmúlt két évben történt.És valljuk be,ti akkor még egymást sem ismertétek. Egyedül engem ismert fel és valamiért azt hiszi járunk.A doki szerint tévesen tette össze az emlékeket az agyában,ezért történt ez meg. Nem tehetek róla."- Felvontam mérgesen a szemöldökömet,hogy ezt nehogy folytassa."Oké oké!Az a csók tényleg túlzás volt. Igazad van."-Tette fel a kezeit megadásképp.

"Jólvan. Egyezünk meg egy dologban. Csók,ölelgetés szabad de nem feküdhetsz le vele semmilyen esetben sem!"-Higgadt akartam maradni amennyire csak lehet. Logan bólinott egyetértve velem.A vállára tettem a kezem. "Csak vigyük végre haza innen...jobban szeretne otthon lenni ő is"- Logan vissza ment hozzá,én addig bemelegítettem a kocsit a kórház előtt. A kormányon kopogtattam az ujjaimat. Egyszercsak kopogtak az ablakon. Felkaptam a fejemet. "Nyitom!!"-Pattantam ki az ülésből,és megfogtam a tolószéket hogy Logan beemelhesse a kocsiba őt.A tolószéket vissza vittem miközben bekapcsolták az övüket. Hazajutottunk hamar hiszen senki nem volt az utakon dél időben. 

Martina szemszöge: 

Belépve az előszobába furcsa környezet fogadott. Nem ismertem fel a fal színét,se a falra függesztett képeken lévő embereket. Loganbe kapaszkodtam,segített levenni a cipőmet majd beljebb mentünk.A nappaliba akartam menni,de ott aludt valaki. Logan a konyhába vezetett. A székre mutatott így hát leültem. Kíváncsian vártam mit csinál. Pikk pakk összedobott egy kis ebédet. Éhes voltam nagyon,a kórházban nem tudtam szájon keresztül enni.

Lecsusszantam a székről hogy megszagoljam a finom ebédet a gázon.Nagyon jó illata volt! Logan összekulcsolta a kezeinket a bal kezével. A jobbikkal pedig a tányérunkat fogta ami tele volt. "Csücsülj vissza."-Letette a két tányért és segített vissza ülni a bár székre.Csendben megebédeltünk.Kezdett túl zavaró lenni a nagy csend. Még az a srác is eltűnt aki hazahozott minket. Kíváncsi lennék mit csinálhat most. Logan megzavarta a gondolataimat mikor letett egy pohár vizet az asztalra.Megráztam a fejemet jelezve hogy nem fogok inni."Pedig kellene innod."-Szólt rám.Fogtam magam és kimentem a szobából.Meglátva a nagy lépcsőt,felmentem. Tudni akartam milyen szobák vannak ebben a házban és főleg azt,hogy miért vagyok én itt.Az orvosok egyedül azt mondták el,hogy emlékezet kiesésem van.

Az első szoba egy mosószoba volt,a második egy vendég szobának nézett ki. Remélve,hogy találok bármiféle információt magamról,benyitottam a barna ajtós szobába. Egy fiús szoba látványa fogadott.A fal szürke volt,bal oldal volt a babaágy jobb oldalt pedig egy kanapé.A fal tele volt pókemberes emblémákkal és ott volt még egy név kirakva nagy betűkkel.

                                                               "K-A-Y-D-E-N"

Közel merészkedtem a baba ágyhoz,szemben találtam magam egy csöppséggel aki nagy szemekkel nézett rám.Kizárásos alapon Kaydennek hívják.Benyúltam a bal kezemmel hozzá,mire megszorította az egyik ujjamat a kis kezével,el nem eresztve azt. Elmosolyodtam ezen."Gyönyörű kisfiú vagy. Bizony ám,szerencsések a szüleid."- Játszottam vele egy kicsit. Békésen feküdt ezért nem vettem fel. Halkan kimentem a szobából. Még mindig nem találom a srácot.Kilépve a szobából beleütköztem valamibe.A gitárjába...Felnézve tátva maradt a szám.Hiszen ő volt az! Felemelve a gitárt, megvizsgálta gyorsan.

"Nincs baja. Mázlid van ám."- Ezzel ott hagyott és ment a maga dolgára. Rosszul tettem,hogy követtem?Bizonyára nem illik,de kit érdekel.Utána mentem az erkélyre. Leült a kipárnázott kinti fotelszerűségbe.Az ajtóhoz érve,csupán kinyitottam nehogy észre vegyen.Álltam és hallgattam ahogy neki állt gitározni.Fél óra elteltével kezdett elfáradni úgy igazán a lábam,vettem a bátorságot és leültem Kendall mellé.Nem nézett fel. Úgy tett mintha ott se lettem volna. Legalább nem bámult meg mint a dokik a kórházban miután felkeltem a kómából. Úgy bántak velem mintha dilis lennék. Énekelni kezdett...ezt a dalt én ismerem Memories and Melodies. Szerintem ő lepődhetett meg leginkább amikor folytattam a dalszöveget: Let's give it a rest cause I don't wanna fight.Let's clean up this mess before it ends tonight. Egymásra mosolyogva folytattuk az énekelgetést.

"Kendall merre vagy?......Elvesztettem Martinát!!Sehol nem találom."-Hallottuk Logant a folyosón közeledni felénk.Kendal félre tette a gitárját sietve és magával húzott a nagy növény mögé a sarokba ami teljesen eltakart kettőnket. Kendall a falnak dőlt háttal,magához húzva engem szorosan.Átkarolt a derekamnál."Nem fog megtalálni itt,megér egy szivatást."- Ő ezen csak jót röhögött. Felnéztem a szemébe,félve.Megráztam a fejemet.Hosszú várakozás után egyre jobban közel hajolt én pedig nem tudtam elmenekülni.Kapva az alkalmon ráléptem a  lábára.Azonnal elengedett. Remegve arrébb álltam. 

"Ó itt vagytok. Téged kerestelek.Minden okés?"- Kendallra nézett majd vissza rám.Átölelt valaki hátulról,kibújtam az ölelésből."Kendall szállj le róla.Menj inkább nézz rá Kaydenre."-Kendall bedugta a kezét a zsebébe és lehajtott fejjel bement a házba,kettesben hagyva engem Logennel.

" Rád férne egy habfürdő szerintem,gyere menjünk be."-Tolt be finoman az ajtón.Engedelmeskedve neki,elindultam a fürdőszobába.Viszont gondolkodóba ejtett,hogy honnan szerzek pizsamát magamnak. Benyitottam az egyedüli szobába ahol még nem voltam."Kopp kopp. Öm...fürdeni mentem de....nincs...pizsim amit felvehetnék."-Mondtam idegesen az ujjaimat babrálva.Megfordult az a valaki aki a szobában volt,és meglepetésemre babázott.Azt a kisfiút nyugtatta akinél bent voltam nemrég.

"Ó ha zavarok kimegyek.Babázz nyugodtan."- Sarkon fordultam,de utánam szólt."Először is bocs amiért letámadtalak az erkélyen...hülye húzás volt. Ha elfogadod a segítségemet,adok neked ruhát csak meg kéne őt addig fognod. mert nincs sajnos 4 kezem."- Jött lassan közelebb,tanulva az előbbiekből. Értékeltem ezt. A karjaimba vettem a kis srácot."Jól áll a kezedben,látod meg is nyugodott."- Folytatta a beszélgetésünket miközben a nagy szekrényhez ment.Kinyitva a gardrób jobb ajtaját."Kék vagy fehér?"-"A kék jó lesz azt hiszem."- Válaszoltam egy kicsit könnyebben ahogy az idő telt."Tessék.Jó fürdést,adhatod Kaydent."-Tartotta a karjait érte.Én oda adtam neki Kayden,ő pedig a pizsit nekem. 

"Meglesz.Köszi."-Indultam el a fürdőszobába.A pizsi annyira ismerősnek nézett ki...megrázva a vállam elmentem fürdeni.1 és fél órával később sikerült kijönnöm a fürdőszobából.Megkaptam a vendég szobát éjszakára.Behúztam a függönyt,hogy sötét legyen. Ledőltem az ágyba fáradtan.Jobbra-balra fordulva sem tudtam elaludni valamiért. Mérgesen felülve,magamhoz fogtam a párnát és a takaróm majd kimentem a fiúkhoz. Pont akkor jött ki két srác a fürdőből akit ma még nem láttam."Ti kik vagytok?"-Tértem rá a lényegre. Felkapták a fejüket."Tényleg nem ismersz meg minket? Én Carlos vagyok ő pedig James. Amúgy merre indultál az ágyneművel?"-Álltak meg mellettem. "LOGAN!SEGÍTS!"- Kiáltotta el magát. Furcsán néztem rá.Logan kijött a gyerek szobából,ott alszik?Minek?

"Minek kiabáltok az éjszaka közepén?"- Szidta le Carlost.James is közbe szólt,"Martina nem ismert meg minket ennyi. És téged keresett gondolom.Mi itt sem vagyunk jóéjt srácok!"- Carlost a karjánál fogva kellett levonszolni a lépcsőn. Hallgatta volna még a fejleményeket akár reggelig. Logan tekintette rám esett.Oldalra döntötte a fejét,"Félsz egyedül aludni igaz?Gyere.Viszont előre szólok,hogy nem a legkényelmesebb a földön egy szivacson aludni."-Mentem utána.Körbe nézve a szobában láttam egy kislányt aki mélyen aludt. Ez a szoba rózsaszin volt.Kiváncsi lennék,kik gyerekei ezek.Logan addigra bekuckózta magát a puha takaró alá."Gyere mielőtt kihűlsz."- Lepakoltam a cuccomat a szivacsra ledőlve mellé.Nem bújt oda hozzám,viszont mellettem volt és ettől sikerült elaludnom hamar.

(100.rész) Hideg éjjel

Elértük azt a bizonyos 100.részt! Hálás köszönet érte,ha ti nem támogatjátok/olvassátok ezt a blogot,nem lennénk most itt,én nem írnék blogot.Ez úton szzeretném megköszönni a sok pozitív kommentet és a szeretet amit adtok folyamatosan egy SZUPER HOSSZÚ résszel.  

♡♡Nagyon jó olvasást mindenkinek ♡♡

Kendall szemszöge: 

Két hét telt el a baleset óta,a kocsi azóta is a szervizben van annyira összeroncsolódott.Lehet jobban jártunk volna ha újat veszünk. Most már mindegy.Még így is olcsóbban jövünk ki az autószerelővel. Kaydent tegnap engedték haza. Természetesen haza jöttem vele,Martina úgysem észlel semmit,még ha éneklek neki azt sem. Két hétig folyamatosan bent voltam vele éjjel nappal de nem változott az állapota,lassan feladom. Kayden viszont tündéri kisfickó,az én génjeimet örökölte az biztos. Kis szívtipró lesz. Éppen az esti etetés következik,Kayden lent van a többiekkel. Ugyanis rám maradt a rendrakás,a mosás és a baba ruhák egyesével való összehajtogatása. Mit ne mondjak eléggé szórakoztató egy meló.Viccelek.

"Kendall! Kayden kihányta a tápszert ismét.... Letudnál jönni egy picit?"- Szólt lentről Carlos. Imádja a kis fickót és ragaszkodott hozzá hogy hadd kapja meg ő az etetéseket.Igen mindannyian ide cuccoltak,hogy besegítsenek a gyerkőcökkel,még Vivi is. Iszonyatosan hálás vagyok érte.Egy anya figurát is kap legalább Kayden. Azonnal félre tettem a rugdalózókat az ölemből amiket nagy nehezen szépen összehajtogattam. Ennyit a vele töltött idővel,egy másodperc alatt pocsékba ment.Leszaladtam a lépcsőn kettesével véve a fokokat. A dokik megmondták,hogy nagyon vigyáznunk kell rá,hiszen nagyon apró.

Átvettem óvatosan Carlos karjaiból. A derekánál fogva átemeltem a mellkasomra mire oda kuporodott hozzám."Jó kisfiú vagy.Gyere apu is megetet."- Ringatni kezdtem lassan  körbe lépkedve a konyában. Mindenki engem figyelt.Ez legalább el tudja terelni a gondolataimat Martináról aki nem is biztos hogy felépül. James ebédet készített Vivivel és Carlossal. Logan a konyha pultnál ült és újságot olvasott. Könyökölve felém nézett."Elég meleg még a tápszer?Ha hideg azt nem fogja meginni."- Ugrott le a bárszékről,lecsekkolva a cumisüveg hőmérsékletét.A csuklójára csöppentett a tápszerből és rögtön megszólalt,"Los ez túl hideg. A babák a meleget szeretik.Mindig nézd meg milyen meleg mielőtt oda nyújtod a szájához a cumit."-Betette a mikróba fél percre.A mikró csipogása után vissza adta nekem.Megköszöntem neki. Eljött az igazség pillanata,a szája széléhez érintettem a cumit és szopizni kezdte szépen lassan. "Nézzétek issza!"- Mindannyiunk számára nagy pillanat volt ez. Ha eszik tud gyarapodni,ha nem enne akkor a doki szerint nem élné túl a 7  hónapos kort amit az anyaméhen belül kellett volna megtapasztalnia. 

10 perccel később,és egy befejezett tápszer után büfiztetni kezdtem Kaydent. Carlos nem állt le a kép készítgetéssel."Los lesz elég bizonyítékod Martinának,hogy a karomban tartottam őt,mostmár viszont állj le.Megijeszted még a végén és sírni fog. Ugye nem akarnád."- Figyelmeztettem,mire lebiggyesztett szájjal leült duzzogva a székre.

"Kész az ebéd!! Srácok asztalhoz!"- Kiáltotta el magát Vivi. Mind a négyen megszeppentünk,Kayden pedig rémületében csuklani kezdett. Letettem a félig üres üveget a konyha asztalra a jobb kezemmel. A ballal a hátát paskolgattam gyengéden,hogy megnyugodjon. "Shh nincs baj,Vivi csak ránk szólt."- Pusziltam meg a kis puha homlokát.

Miközben én babáztam,Logan és James veszekedtek. Ki nem találnátok min,ugyan arra a székre akartak leülni és egyikük sem engedett az egójából. "James mindig te választasz helyet,most én fogok és ez a hely az enyém!!"-Toporgott az üres szék mellett,hátha félre tudja tolni az izmosabb haverját. "Előbb akartam leülni ide mint te!"-Kiabálni kezdtek rövid időn belül. Köhögtem egyet mire Carlossal összenéztünk vigyorogva,mind a ketten ugyan arra gondoltunk. Két másodperc múlva egyszerre jajdultak fel mert fülüknél fogva húztuk el őket az üres széktől. 

"Te nem vagy normális Logan! Tudod mennyire fáj ez?"-Akadt ki először James,majd Carlos is."Idióta!!"-Húzta el a fülét a kezemből."Bocs de jó példát kell mutatnotok Kaydennek."- Ezzel az egy mondattal elintézett Kendall mindent. A két fiú mérgelődve ugyan de leült az asztalhoz sikeresen. 

"Látjátok,nem volt ez olyan nehéz."- Cukkolta őket tovább Carlos. James összehúzott szemekkel nézett rá."Most már hagyd abba,jó?!"-Enni kezdtek mindannyian,kivéve Vivi Oda hajoltam hozzá Kaydennel a karomban."Ha akarsz beszélni,nyugodtan fordulj hozzám bizalommal. Lefektetem a kisfickót a nappaliban.Ott megtalálsz"- Tettem hozzá egy apró mosollyal. E hallatán letette a villáját amit az üres tányéron forgatott és utánam jött. Meglepetten fogadtam ahogy belém karolt és hozzám bújt."A doki nekem azt mondta,hogyha pár napon belül nem kel fel komoly következményei lehetnek."-Szontyolodott el a hangja.Kayden tüsszentett egy nagyot.

 "Haaapcii manóóka!"-Gügyögte neki. Leült a kanapé szélére,onnan adogatta a pelenkázáshoz való dolgokat. Előkészítettünk mindent. Vivi várta,hogy pelenkát cseréljek,de nem tudtam hogyan kell.Mindig is Martina pelenkázott Lilinél is. Tudatlanul ott álltam csípőre tett kézzel a 6 hónapos fiam felett,ő eközben vígan ásítozgatott.Kezdett álmos lenni.Hosszú napunk volt.

Röhögést hallottam a konyhából. Kiváló pillanat volt rá,hogy lepasszoljam Kayden peluscseréjét Vivinek. Nem beszélve róla milyen szagos is volt a kis csomag a popóján.Kiiszkoltam a srácokhoz megérezve a pizza illatát.Elvettem a levágott szeletet a tálcáról azonnal beleharapva egy nagyot. A sajt,ananász,kolbász kombináció írtó finomra sikeredett.Ez mind a szakács érdeme,azaz Vivié. Ha ezt tudom,

mennyire jól főz....többször hívtam volna át vendégségbe.Makacs tény,hogy Martina pizzája pocsék. Megesszük éppenséggel a srácokkal de utána jól esik egy kis sör. Amiről nem tud,az nem fáj. Lassan ettem,kiélvezve minden egyes pillanatát."Ahh de finom,ananász is van benne..."Ábrándoztam az ízekről a számban.Miután mi 4-en felfaltuk seperc alatt a pizza szeleteket,Carlos kitalálta hogy filmezzünk egy kicsit.

Mint aki jól végezte dolgát mentem a fiúk után a nappaliba. Vivi elém állt,kezembe akarta adni Kaydent.Én azonban hátra léptem egyet."Maradjon csak nálad, jó kezekben lesz."-Tátva maradt a szája és gonoszan nézett utánam. "Ha tényleg ezt akarod...fent leszek vele és játszok vele."- Szólt vissza teljesen nyugodtan. Kicsit lelkifurdalásom lett emiatt.Tapló voltam,ő pedig nem vette magára! Csoda ez a lány. 

"Kendall...KENDALL hallasz te minket?"- Hátra fordítottam a fejemet a vállam felett."M..mi van? Mit kellett volna hallanom."- Kérdeztem dadogva.Carlos felemelte az egyik kontrollert a kezében és felém dobta. "Játszunk Mario Cart-osat.Siss mert indul a menet!"- Ült be a kedvenc fotelembe,de vendégként van itt,ezért nem szóltam érte. Leültem James mellé a kanapéra. Logan megígérte,hogy elmosogat vacsora után,ezért csak az utolsó körben tudott beállni a játékba. Ment a küzdelem rendesen addigra hármunk között.

"Óó ezt nézzétek van még két gyorsítóm!!Leelőzlek titeket simán"- Vigyorgott Carlos mint a tejbetök.Játék közben mindenki gyereknek érezte magát egy kicsit, ami lenyugtatott minket."A francokat!! BOMBAA!!..."- Ledobtam egyet a kocsija elé és fel is robbant rögvest.Carlos kocsija beleütközött a falba és kiesett a játékból. Feldúltan nézett rám,láttam a szemem sarkából.Felemeltem a bal kezemet."Ne most! Nyerésre állok!"- Hárítottam el a verekedést." Kint leszek Logannel a konyhában."- Kicsoszogott direkt. Nincs annál idegesítőbb,de ezt még tudta tetézni mivel tyúklépésben ment ki csiga lassan.

"CARLITOS! Normálisan járj!"- Szólt át a konyhába.Mikor James nem figyelt meglöktem és majdnem hanyatt esett a kanapén." Ez nem ér! Csaltál!!"- Akadt ki.Kivette a kezemből a kontrollert és a magasba tartotta.Egy fejjel magasabb James mint én,kizárt hogy elértem volna."Na ki nevet a végén?"- Kajánul nevetni kezdett én pedig kaptam az alkalmon és letepertem a földre. Fiús bunyó lett belőle. James maga alá szorított és fölöttem támaszkodva farkas szemet nézett velem hunyorítva."Én nyertem akkor is."- Csúszott ki a számon.

"Ó igen?"- James füttyentett a kezével és a srácok rögtön itt teremtek. Mi a fene,nekem ez miért nem megy soha?! Amint ezen agyaltam,valaki megfogta a bokáimat,valaki a csuklómat és cipelni kezdtek. Minden erőmmel azon voltam,hogy kiszabaduljak a markukból,de a lépcső felénél feladtam. Hárman az egy ellen lehetetlen küldetésnek bizonyult volna.Elengedtem az izmaimat hadd legyen nekik nehezebb cipelniük engem. Carloson látszott,hogy nem bírja sokáig,csupán egy rossz mozdulat és kiszabadulok.

"Nyitom a csapot!!"- Szaladt Logan előre és én magam se hittem a füleimnek. Pont ő lenne az első aki beáldoz engem a szivatás kedvéért?Jamesék addigra bevittek a fürdőszobába és vártak."Most már betehetitek. De fogjátok le."- Röhögtek mind a hárman,kezdtem nem annyira viccesnek érezni az egészet. A hab a tortán pedig az volt mikor nyílt a csap és kicsordult belőle a jéghideg víz.Lefagyott a férfiasságom is!

"Most már elég volt szerintem."-Nyúlt a csaphoz Carlos és elzárta.Végre valaki akinek esze is van.Felvont szemöldökkel néztem fel rájuk a kádban feküdve.A karomat keresztbe fontam a mellkasomon,így is plusz melegséget adva a testemnek ami tisztára kihűlt."Van borotvám és nem félek az éjszaka közepén használni."- Mondtam komoran és dideregve kimentem a hálószobánkba.Nem érdekelt hogy minden lépésem után egy pocsolyát hagyok. Az takarít aki kitalálta a szívatást. Lassan benyitottam a szobába. Kayden mesét nézett,Vivi pedig könyvet olvasott mellette. Békésnek tűntek nagyon. Eszembe jutott amikor Lilit hazahoztuk és Martina egyáltalán hozzá se akart érni a kislányunkhoz. Majdnem örökbe lett adva.Megráztam a fejemet  elűzve a régi rossz emlékeket.Kinyitottam a gardrób szekrényt és kutatni kezdtem egy melegítő nadrágért és pólóért."Ez sem az....agh. Martina sokkal nagyobb rendet tartott itthon mint amire én képes vagyok...."- Sóhajtva ültem le az ágy szélére,arra az oldalra ahol Vivi olvasott háttal a fejtámlának dőlve. Láttam a szemem sarkából amint felnézett és pirulni kezdett az arca.Majd mintha mi sem történt volna,tovább bújta a könyvét.Sunyin felvontam a szemöldökömet. Ez minden lány gyengéje.

Direkt nem reagált erre sem. Fogtam magam és kikaptam a kezéből a könyvet,a hátam mögé rejtve."A-a nem kapod meg. Csak ha kapok egy puszit. És valld be hogy elpirultál." Vigyorogtam öntelten. Nem tehettem róla,vicces volt. Vivi simán felült,de nem hozzám jött,mint kiderült fél perccel később. Kiment az ajtón,le a lépcsőn. Utána szóltam hova megy. Válaszként annyit mondott. "Le a srácokhoz! Tudod milyen jól lehet eltölteni velük az időt?"- Feladva egy sóhajtással ledobtam azt a bizonyos könyvet a padlóra. Aztán lehajoltam hogy mégis csak felvegyem és ne hagyjam a padlón. Felegyenesedve Jamessel találtam szemben magamat. Teljesen védtelen vagyok...kivel is szórakozok.

James magához ölelte Vivit,egy pillanatra eljátszottam a gondolattal. Tökre aranyosak lennének együtt. Egy a gáz,kizártnak tartom hogy bírnának úgy nézni egymásra."Kendall ne szórakozz,kéri vissza Vivien a könyvét. Én sem veszem el soha a gitárodat. Akkor te miért vetted el szegénykétől a könyvét? Nos?"- Szemeimet forgatva átnyújtottam neki. "Tessék...most viszont húzzatok kifele a szobából!"-Toltam ki őket türelmetlenül. Egy tapottatt sem akartak mozdulni."Agyára ment a Jo hiány,rá se ránts."-Mondta foga alatt James,kivezetve magával Vivit. Becsuktam az ajtót utánuk. Végre csönd lett.Kirántottam az ajtót és kikiáltottam,"Nem ment semmi az agyamra JAMES!!"-Becsaptam ismét az ajtót nyomatékosítva a mondanivalómat.Halk nyöszörgést hallottam,az ágy szivacsán hanyatt fekve rugdosgatta a kis lábacskáit Kayden. 

Támadt ekkor egy ötletem,de előtte felkaptam magamra valami tisztességes pizsamát ami kék pólóból és mackó nadrágból állt. Felvettem a karjaimba és elvittem megfürdetni.Lassan haladtam vele ahogy Vivi mutatta,új volt ez az egész nekem.Nagyon oda figyeltem,rendesen fogom-e a vízben őt nehogy megcsússzon és bele essen az 5 centinyi vízbe.Miután lemosdattam a langyos vízzel,lefektettem a pelenkázóra és felöltöztettem a pizsijébe. Még sapit is kapott,ha már én annyira imádom a sapikat. Az éjjeli szekrényről elvettem az éjszakai cumisüvegét és mellénk tettem a párnának döntve. Éjjel csak kéznyújtásnyira lesz ha kellene. Hanyatt vágtam magam és a hasamra fektettem. Amilyen kicsi Kayden,oly annyira szorosan ölelte át a mellkasomat a kis körmeivel. Énekelgettem neki amíg el nem bóbiskolt. Nem sokkal később én is bealudtam.

(Ha ez a kép igazi lenne...<3)

Vivi szemszöge: 

Mindannyian szépen sorjában megfürödtünk,én utolsónak mert csak rögtön fürdés után tudok kényelmesen álomba szenderülni anélkül esélytelen a helyzet.Kiszálltam a kádból magam köré tekerve a barack színű törölközőmet. Halkan motyogtam magamban,meg esik ha hulla fáradt vagyok de még nem tudok lefeküdni.

Kopogtak az ajtón halkan,fogat mostam de sikerült a jobb kezemmel kinyitnom az ajtót annak aki be akart nagyon jönni. James volt az,megpaskolta a vállamat és elintézte a pisilést. Kézmosáskor rendesen megnézett egy szál törölközőben. Hangosan köhintettem egyet. "Tetszik amit látsz?"-Ráztam meg a fejemet,hogy a pasik mennyire lehetetlenek tudnak lenni ha félig meztelen nőt látnak. Totális képszakadás következik be olyankor náluk.

"Nem azt néztem egyáltalán."-Tagadta le szemrebbenés nélkül és egyedül hagyott a fürdőszobában. Hamar elkészültem az öltözködéssel. Mire kimentem a nappaliba sötét volt már a szobában teljesen.Az ajtóban maradtam,félek a sötétben. Pár napja vagyunk csak itt,de még mindig nem tudom hol van a lámpa kapcsoló.Ezt megszívtam.

"Hahó fent van még valaki? "- Szóltam halkan."Na mi van hercegnő? Csak nem félsz a sötétben. Itt vagyok."- Jelent meg a sötétből James amint a fürdő felé jött.Hason böktem,"Te is biztos félsz valamitől nagy mackó." Felkapott a derekamnál fogva az ágyhoz cipelve.A kinyitott kanapéba megbotolva rám esett. Hogy tud ennyire nehéz lenni?

"N..nehéz....vagy."- Alig kaptam levegőt.Minden erőmmel azon voltam hogy letoljam magamról de plusz 20 kiló túl sok. Fekvőtámaszban volt felettem,de mikor jobbra fordítottam a fejemet megfogta gyengéden az arcomat. Hosszú ideig néztünk egymás szemébe a félhomályba.Hajolni kezdett felém,amikor centikre volt az ajkunk,tüsszentettem egy hatalmasat. Lekoccoltuk egymást. Feljajdultam fájdalmamban. "Bakker James."

James azonnal felpattant a kanapéról."Maradj,hozok jeget."- Hanyatt dőltem a párnákra, szorítva a kidülemkedő puplit a fejem búbján.Magamra húztam a takarót mert jégverem volt a nappaliban. Van fűtés csak nem tesz sokat. Percekkel később leült mellém egy zacskónyi fagyasztott borsóval. Már feküdtem,úgy nyomta a fejemre a fagyasztást. A félhomályban hamar elálmosodtam,csak vacogtam kegyetlenül. "James.Jaames."- Bökdöstem az alvó fiút. "Huh?Aludj.."- Dörmögte félálomban."De Jaames..ne aludj."- Nem adtam fel,tovább piszkáltam."Mivaaan.."- Fordult a jobb oldalára."Fázok."

"Uhmm...."- Nyavajgott.Nem érdekelt,oda bújtam hozzá. Jó meleg volt a teste,ellentétben az én jégcsapra fagyott kezeimmel és lábaimmal...

(99.rész) Kóma vagy álom?

Vészesen közeledünk a 100.részhez!! Túl szép hogy igaz legyen(Az email címre még mindig várom a postázni való lakcímeteket)

Martina szemszöge:

Ma van Lili első napja az oviban. Szegénykém egész éjjel forgolódott. Alig aludt valamit,tudtam előre mennyire hisztis lesz kora reggel. Ébresztés előtt  összekészültem,hogy ne közben kelljen majd kapkodnom.

"Baby siess a hajszárítással! El fogok késni a megbeszélésemről."- Kopogott vadul az ajtón Kendall.Siettem ahogy tudtam,a hajam viszont lassan száradt csak meg. 10 perc leteltével kinyitottam a fürdőszoba ajtót. Kendall szinte becsusszant az ajtófélfa és énköztem. "Lent is elmehettél volna elintézni a folyó ügyeidet.Fúúj."- Takartam el a szememet. Nem ezt akartam volna látni hajnali 6-kor pont ezt.Vigyorogva elintézte majd mellém állt míg kezet mosott és felkente az arcára a borotva habot. A tükörben néztük egymást.

"Milyen megbeszélésre mész?"- Kezdtem el kisminkelni magamat.Egy könnyed választ kaptam,"Filmet fogunk forgatni. Imádni fogják a fiatal csajok! Futok is,puszillak téged és Lilit is!"- Kaptam az arcomra egy nagy puszit majd kiszaladt a szobából le a földszintre. "Hé valamit elfelejtettél!!"- Meg sem hallotta már ezt. Sóhajtva lekapcsoltam a villanyt a fürdőszobában. Keltegetni kezdtem Lilit."Jó reggelt álomszuszékom. Eljött az első nap az oviból. Szerzel majd sok új barátot."-A hasára fordult összekuporodva. Ezt csak akkor teszi ha fél valamitől.Persze Kendall ilyenkor nincs itthon hogy besegítsen. Leültem az ágya szélére simogatva a hátát." Muszáj oviba menni. Vár az óvónéni. Nagy lány vagy már."- Felém fordította a fejét. "De te nem leszel ott velem! Nem akarok menni."- Makacsolta meg magát. Pont jókor csinálja ezt.

Kaptam egy sms-t Kevintől,szerinte jobb lenne ha nem egyedül mennék el az ultrahangra. Nem vagyok baba! Meg tudom tenni egyedül is."Bízz bennem,jobb ha szót fogadsz.Egy óra múlva felveszlek a házatoknál."- Jött egy újabb SMS tőle.

Lili felült álomkórosan. "Aput akarom."- Vonszolta magával a takaróját ahogy kiment a wc-re. "Tudom szivem,de apu most fontos dolgot beszél meg a fiúkkal.."-Mondtam halkan."Lent vár a reggelid,lent leszek én is."-Szóltam neki,nehogy megijedjen ha esetleg nem találna. Összepakoltam a kis katicás táskáját amit Kathytől kapott. Muszáj volt sietnünk.Alig telt el 5 perc,de már Lili menetre készen állva jött le a lépcsőn. Az arckifejezése még mindig a duzzogó maci volt,viszont eltudunk indulni ami jó jel." Ügyesen elkészültél drágám. Itt a reggeli kekszed,a kocsiban megeszed mert mennünk kell."-Felkaptam a táskáját a fotelből,fogtam a kocsi kulcsot és miután bezártam az ajtót beültünk a kocsiba.

Öt hónap telt el a vérzésem óta. Kendall elárulta,hogy elvesztettem az egyik picit.Iszonyatosan dühös voltam rá amiért képes volt eltitkolni előlem ilyesmit. Ma viszont ultrahangon megtudjuk hogy fiú vagy lány babánk lesz.Nagyon vártam ezt a napot hosszú hetek óta. Miközben gondolkoztam,sikerült kitenni Lilit az oviban. Szerencsére az óvónéni hamar bevitte,így nem csüngött rajtam sokáig. Elindultam hazafele. Kevin biztos a házunknál van.Reggel 7 óra elmúlt és 1 órát kaptam tőle,hogy vissza érjek a házunkig. Ráléptem a gázra,hogy ne várassam meg.Csengett a telefonom,jobbra tekintve érte nyúltam az anyósülésen. Félig az utat néztem amikor felvettem a hívást. "Mondjad manó."- Kezdtem el a beszélgetést. Jól tudtam hogy Kendall fel fog hívni. Tudni szerette volna,hogyan viselte Lili az oviba való elvitelt. Nem jól,de ő neki ezt nem kell feltétlenül tudnia.

"Hogyan vannak az én szépségeim?"- Mondta aranyosan,én pedig nevetni kezdtem rajta. "Nem is tudjuk még a baba nemét. Ha kisfiad lesz,biztos szépségnek akarod hívni?"- Kontráztam rá a viccére."Na jó igazad van,nem poénkodom többet ezzel,képzeld megkaptuk a film szerepet! Viszont nem fogsz örülni neki mert...."- Elhalkult a mondat végére. Kihúztam belőle a maradék mondatot."Rengeteg jelenet lesz amiben smárolnom kell egy csajjal. Próbáltam a forgatókönyvírót meggyőzni hogy jobb lenne ha Logan kapná ezt a szerepet,de nem engedték meg!Én megpróbáltam minden esetre."- Tudta jól hogy mennyire megingott a bizalmam benne a megcsalásos tévés sztori után.Beleremegek ha nőkről beszél....ehhez jön a plusz ajándék...rengeteget fognak smárolni és én ezt végig nézhetem mert kamerák fogják felvenni. Örök nyoma marad. Megint felment bennem a pumpa.

 "Simán elutasíthattad volna a filmet!! Tisztában vagy vele mennyire nem szeretném ha más lányokkal kacérkodnál...főleg nem kamerák előtt. Mond le a szerepet!"- És itt következett a vita. Egy buta film szerep miatt.

"Nem kacérkodás lesz!! Ez csak egy szerep és különben sem jelent semmit a csók nekem."- Igyekezett meggyőzni,nem sok eséllyel.

"Remélem a miénk se jelent számodra semmit!! Bunk...-"Hangos dudálást hallottam,üveg csörömpölést majd egy súrlódó hangot ahogy a kocsim elejébe beleszáguldott egy másik kocsi a szembe levő sávból. Belenyilalt a fájdalom a combomba. A kezemet mozdítani se bírtam és csupa vér volt minden. Sikítani kezdtem kétségbe esve. Előre nézve megláttam a szélvédőn a szembe jövő autó vezetőjének élettelen testét.

Feltörtek a forró könnyek a szemeben,gombóc lett a torkomban és fogalmam sem volt hogyan tudnék felkelni ebből a rémálomból. "SEGÍTSÉÉG."- Sikítottam remegve megint. Nem tudtam sehogyan sem megmozdulni. A frontálisan belém ütköző kocsi szikrát kapott és füstölni kezdett erősen. Rángattam az ajtót de teljesen eldeformálódott az ütközés következtében. Bent ragadtam. Püföltem a műszerfalat tehetetlenségemben "V...valaki könyörgöm seg...gítsen."- Ráájultam a kormányra.Ami folyamatos dudálást eredményezett. Azt hittem meghalok.

Kendall szemszöge:

A srácokkal körbe néztünk a stúdióban. Jó kis színfalai vannak a filmnek.Nagyon bejött.Kifele sétáltunk a stúdióból miközben a Picimmel beszéltem telefonon.A szimpla beszélgetés heves vitává alakult. Carlos poénkodni kezdett róla szokásához híven. Oldalba löktem,hogy hagyja abba. Megtorpantam a lépcsőn lefele amikor csattanást hallottam a vonal másik végén.Megrémülve kérdezgettem a Picimet hogy mi történt.Nagy csend lett és megszakadt a hívás. Logan finoman rákérdezett,"Mi történt? Minden rendben?"- kérdezgettek,én viszont figyelmen kívűl hagytam őket.

A kocsimhoz rohantam,amit kapkodva beindítottam. Egy kéz kihúzott a kocsiból. "Hagyd csak,átveszem a vezetést. A végén te is megsérülnél."- Vette el tőlem a slusszkulcsot Logan. Beültem hátra és idegességemben egész végig trappoltam a lábammal. Kevintől kaptam egy SMS-t.

"Nem tudod merre van Martina? Hívom de nem veszi fel. Kezdek félni."- Állt az SMS-ben.

Mint mindig Logan bekapcsolta a rádiót,egyszerűen képtelen vezetni háttérzaj nélkül. Az adást megszakította egy friss hír. "Az 32-es úton frontálisan ütközött két autó a reggeli órákban. A helyszínen vannak a mentők,tűzoltók és egy helikopter is. Az egyik autó sofőrje életveszélyesen megsérült. A másik személy a baleset pillanatában szörnyedt halt. További részletekkel jövünk a reklámok után."- Megfagytam. Villámcsapásként ért a hír. Mi van ha....nem az nem lehet...biztos nem volt már azon az úton akkor tájt.Ez az eshetőség perceken belül szerte foszlott. Ugyanis Logan pont arra fele hajtott és már terelték az autósokat.

Megláttam a kocsink rendszámát és a vért mindenhol....rosszul lettem.Magamat vádoltam a baleset miatt. Elvégre én miattam volt a veszekedés...."Logan állj meg,könyörgöm."- Szinte kiugrottam a kocsiból amikor félre állt. Rámjött a hányinger.Logan odanyújtott nekem egy zsepit. "Nagyon pocsékul festesz,gyere jussunk haza végre."- Beültetett a hátsó ülésre.Onnantól kezdve hamar hazaértünk.

Egy szót se szóltam senkihez. Elővettem a laptopot és rákerestem a balesetre. A rendszám miatt 100% biztos volt hogy Martina volt az egyik sérült. Hallottam fél füllel Kevint és Logant ahogy a balesetről beszéltek. Dühösen lecsuktam a laptopot. "Nem tudnátok másról beszélni?! Így is tiszta ideg vagyok." Tört ki belőlem a félelem.

 Csengettek egyszer csak.Vivi rontott be zokogva. Hozzám bújt vigasztalásként."Hallottad a híreket? A helikopter Martinát vitte el,ő van életveszélyes állapotban."- Lehetetlenségnek gondoltam a vigasztalását.Kevin hozott neki egy pohár teát.A nappaliban ültünk csendben,senki nem szólt semmit.

"Hívni fognak a kórházból ugye?"- Emelte fel a fejét Kendall.Az előtt a térdén támasztotta a könyökét,az arcát a tenyerébe temetve. Carlos unalmában énekelni kezdett,szerezve vele egy tockost Jamestől."Ne legyél tapintatlan. Ilyenkor nem illik dúdolgatni."- Szidta le a barátját.

"Shh! A kórházból hívtak."- Emelte az ujját a szájához Kendall. Kilépett a hallba,becsukva maga mögött az ajtót. "Igen én vagyok Kendall Schmidt. Hogy van? Mondjon valamit kérem!!"-Szegény nővéren töltöttem le az aggodalmamat ami összegyűlt pár óra leforgása alatt."Értem...azonnal indulok! Várjanak meg vele."- Elhadartam egy gyors viszont hallás-t és magamra kaptam a cipőmet. "Srácok tudom melyik kórházban van!!! Megcsászározzák mert a baba is megsérülhetett.De Martina nemfog felkelni....kómába esett. A nővér szerint semmilyen hangra nem reagál."- Erősnek kellett maradnom a srácok előtt,no meg Vivi miatt. Felvettem közben a kabátomat. "Én vezetek,te beülsz mellém"- mondta teljes komolysággal Kevin.

Már megint?Hátra hajtottam a fejemet frusztráltan."Felőlem....csak menjünk végre!"- Toltam kifele őket az ajtón. Nem sokkal később Kevin befarolt a kórház bejárata elé,én szinte kirobbantam az ülésemből. A recepciós hölgy meg is nézett."Jónapot miben segíthetek?"- Tovább pötyögött a gépben. Látszott hogy sok munkája van jelen pillanatban. Egy percig csend volt amíg magamhoz tértem a rohanásból. "Martina Schmidtet keresem,helikopterrel hozták be. Most fogják császározni. Muszáj mellette lennem. Kérem engedjen be."- Remegett mindenem,de megjelent a szemem előtt Martina teste a véres kocsiban és megfogadtam,hogy bármi is történjen innentől kezdve,erős leszek ő miatta.

Szegény részvétellel tekintett rám,kijött a pult mögül. Magával húzott egy öltözőbe,keresett valamit nagyon a szekrényben. "Ó meg is van"- Felkiáltott örülve s a kezembe nyomott egy kék műtős ruhát. Mit sem törődve hogy előttem áll egy idegen nő,átvedlettem a kórházi ruhába és elindultam,de vissza tartott. "Várj! El se mondtam melyik műtőben van! Az első emelet 59-es terem mellett lesz.Sok szerencsét."-Ezek voltak az utolsó szavak amiket hallottam.

Bele adva minden erőmet,felszaladtam a lépcsőn,át a folyosón. Befaroltam a kanyarban mihelyst megláttam a műtőt."Ez lesz az"- Vettem egy nagy levegőt mielőtt betoltam az ajtót.

A műtösök ki akartak tessékelni,de elmondtam nekik is röviden az esetet. Megértőek voltak és köszönhettem Martinának gyorsan. Tisztában voltam a kómájával. Ennek ellenére is megcsókoltam."Itt leszek egész végig szerelmem. Kiveszik Kaydent a pocakodból."- Beszéltem hozzá lágyan a homlokát simogatva. Alig pár percet kaptam vele,ezek után leültem a földre. Kizártnak tartottam hogy kibírtam volna ismételten a vér látványát állva. Kezdtem nagyon elfáradni.

"Kisfiú! Gratulálok apuka!."- Magasba emelte a mi kisfiunkat.Bárcsak Martina is láthatná őt. De sajnos nem fogja egészen addig amíg fel nem épül,ha egyáltalán felépül. Ebbe jobb bele sem gondolni."Összevarrjuk a sebét és az intenzíven marad amíg kómában van."-Mondta el a tudni valókat a főorvos.Kaydent elvitték az orvosok megvizsgálni,lefürdetni és felöltöztetni. Nem foghattam meg egy pillanatra sem. Friss levegőre volt szükségem. A folyosón beleütköztem pár emberbe. Elnézést kérve tovább mentem.Egy nővér megállított. Megmondta merre van az intenzíven Martina helye. Lepakoltam a 

kabátomat rögtön a székre és belesüllyedtem a fotelba. Bejöttek a többiek is.Lehajtottam a fejemet.Anyu nem volt köztük ugyanis.Ilyenkor csak ő tudna megvigasztalni és biztosítani affelől,hogy rendbe fog jönni a Picim.

"Hol van ,de ami még fontosabb jól van?"- Kérdezte Vivi tőlem azon nyomban. Aprót bólintottam." A körülményekhez képest jól van,Kayden megszületett. Éppen vizsgálják.Bent maradok éjszakára velük. köszi hogy itt vagytok velem."- Kaptam egy hatalmas csoport ölelést. Logan elment nekünk kávéért,látta mennyire kivagyok.Hosszú várakozás után betolták Martina ágyát az intenzívre. Mellé húztam a széket a kezéért nyúlva.Teljesen élettelen volt.Ha nem szorítottam volna a tenyeremben a kezét,kicsúszott volna belőle könnyedén. Borzalmas érzés volt őt ilyen állapotban látni. A nővérek még bekötöttek neki néhány csövet és legfőképp a lélegeztető gépet ami életben tartja. Körbe álltuk az ágyát,Jamest soha nem láttam még elérzékenyülve de ez most őt is a padlóra taszította. Küszködött a könnyeivel. Odahajolt hozzá egy homlok puszi erejéig. Carlos megfogta James vállát támogatásként.

"Rendbe fog jönni,erős lány. Meglátjátok majd."- Öntötte belénk Carlos a lelket.Én egyszerűen ledőltem a kanapéra álmosan.Nagy erőfeszítésembe került nehogy elaludjak. Vissza ért Logan és letette a műanyag poharakat az éjjeli szekrényre. Fogott egy takarót és betakart. Felnéztem a szemébe úgy suttogtam,"Köszönöm."- Mire egy "semmiség,erre valók a barátok" volt a válasza.Végül az álom győzött és elaludtam a kórházban én is.