(99.rész) Kóma vagy álom?

Vészesen közeledünk a 100.részhez!! Túl szép hogy igaz legyen(Az email címre még mindig várom a postázni való lakcímeteket)

Martina szemszöge:

Ma van Lili első napja az oviban. Szegénykém egész éjjel forgolódott. Alig aludt valamit,tudtam előre mennyire hisztis lesz kora reggel. Ébresztés előtt  összekészültem,hogy ne közben kelljen majd kapkodnom.

"Baby siess a hajszárítással! El fogok késni a megbeszélésemről."- Kopogott vadul az ajtón Kendall.Siettem ahogy tudtam,a hajam viszont lassan száradt csak meg. 10 perc leteltével kinyitottam a fürdőszoba ajtót. Kendall szinte becsusszant az ajtófélfa és énköztem. "Lent is elmehettél volna elintézni a folyó ügyeidet.Fúúj."- Takartam el a szememet. Nem ezt akartam volna látni hajnali 6-kor pont ezt.Vigyorogva elintézte majd mellém állt míg kezet mosott és felkente az arcára a borotva habot. A tükörben néztük egymást.

"Milyen megbeszélésre mész?"- Kezdtem el kisminkelni magamat.Egy könnyed választ kaptam,"Filmet fogunk forgatni. Imádni fogják a fiatal csajok! Futok is,puszillak téged és Lilit is!"- Kaptam az arcomra egy nagy puszit majd kiszaladt a szobából le a földszintre. "Hé valamit elfelejtettél!!"- Meg sem hallotta már ezt. Sóhajtva lekapcsoltam a villanyt a fürdőszobában. Keltegetni kezdtem Lilit."Jó reggelt álomszuszékom. Eljött az első nap az oviból. Szerzel majd sok új barátot."-A hasára fordult összekuporodva. Ezt csak akkor teszi ha fél valamitől.Persze Kendall ilyenkor nincs itthon hogy besegítsen. Leültem az ágya szélére simogatva a hátát." Muszáj oviba menni. Vár az óvónéni. Nagy lány vagy már."- Felém fordította a fejét. "De te nem leszel ott velem! Nem akarok menni."- Makacsolta meg magát. Pont jókor csinálja ezt.

Kaptam egy sms-t Kevintől,szerinte jobb lenne ha nem egyedül mennék el az ultrahangra. Nem vagyok baba! Meg tudom tenni egyedül is."Bízz bennem,jobb ha szót fogadsz.Egy óra múlva felveszlek a házatoknál."- Jött egy újabb SMS tőle.

Lili felült álomkórosan. "Aput akarom."- Vonszolta magával a takaróját ahogy kiment a wc-re. "Tudom szivem,de apu most fontos dolgot beszél meg a fiúkkal.."-Mondtam halkan."Lent vár a reggelid,lent leszek én is."-Szóltam neki,nehogy megijedjen ha esetleg nem találna. Összepakoltam a kis katicás táskáját amit Kathytől kapott. Muszáj volt sietnünk.Alig telt el 5 perc,de már Lili menetre készen állva jött le a lépcsőn. Az arckifejezése még mindig a duzzogó maci volt,viszont eltudunk indulni ami jó jel." Ügyesen elkészültél drágám. Itt a reggeli kekszed,a kocsiban megeszed mert mennünk kell."-Felkaptam a táskáját a fotelből,fogtam a kocsi kulcsot és miután bezártam az ajtót beültünk a kocsiba.

Öt hónap telt el a vérzésem óta. Kendall elárulta,hogy elvesztettem az egyik picit.Iszonyatosan dühös voltam rá amiért képes volt eltitkolni előlem ilyesmit. Ma viszont ultrahangon megtudjuk hogy fiú vagy lány babánk lesz.Nagyon vártam ezt a napot hosszú hetek óta. Miközben gondolkoztam,sikerült kitenni Lilit az oviban. Szerencsére az óvónéni hamar bevitte,így nem csüngött rajtam sokáig. Elindultam hazafele. Kevin biztos a házunknál van.Reggel 7 óra elmúlt és 1 órát kaptam tőle,hogy vissza érjek a házunkig. Ráléptem a gázra,hogy ne várassam meg.Csengett a telefonom,jobbra tekintve érte nyúltam az anyósülésen. Félig az utat néztem amikor felvettem a hívást. "Mondjad manó."- Kezdtem el a beszélgetést. Jól tudtam hogy Kendall fel fog hívni. Tudni szerette volna,hogyan viselte Lili az oviba való elvitelt. Nem jól,de ő neki ezt nem kell feltétlenül tudnia.

"Hogyan vannak az én szépségeim?"- Mondta aranyosan,én pedig nevetni kezdtem rajta. "Nem is tudjuk még a baba nemét. Ha kisfiad lesz,biztos szépségnek akarod hívni?"- Kontráztam rá a viccére."Na jó igazad van,nem poénkodom többet ezzel,képzeld megkaptuk a film szerepet! Viszont nem fogsz örülni neki mert...."- Elhalkult a mondat végére. Kihúztam belőle a maradék mondatot."Rengeteg jelenet lesz amiben smárolnom kell egy csajjal. Próbáltam a forgatókönyvírót meggyőzni hogy jobb lenne ha Logan kapná ezt a szerepet,de nem engedték meg!Én megpróbáltam minden esetre."- Tudta jól hogy mennyire megingott a bizalmam benne a megcsalásos tévés sztori után.Beleremegek ha nőkről beszél....ehhez jön a plusz ajándék...rengeteget fognak smárolni és én ezt végig nézhetem mert kamerák fogják felvenni. Örök nyoma marad. Megint felment bennem a pumpa.

 "Simán elutasíthattad volna a filmet!! Tisztában vagy vele mennyire nem szeretném ha más lányokkal kacérkodnál...főleg nem kamerák előtt. Mond le a szerepet!"- És itt következett a vita. Egy buta film szerep miatt.

"Nem kacérkodás lesz!! Ez csak egy szerep és különben sem jelent semmit a csók nekem."- Igyekezett meggyőzni,nem sok eséllyel.

"Remélem a miénk se jelent számodra semmit!! Bunk...-"Hangos dudálást hallottam,üveg csörömpölést majd egy súrlódó hangot ahogy a kocsim elejébe beleszáguldott egy másik kocsi a szembe levő sávból. Belenyilalt a fájdalom a combomba. A kezemet mozdítani se bírtam és csupa vér volt minden. Sikítani kezdtem kétségbe esve. Előre nézve megláttam a szélvédőn a szembe jövő autó vezetőjének élettelen testét.

Feltörtek a forró könnyek a szemeben,gombóc lett a torkomban és fogalmam sem volt hogyan tudnék felkelni ebből a rémálomból. "SEGÍTSÉÉG."- Sikítottam remegve megint. Nem tudtam sehogyan sem megmozdulni. A frontálisan belém ütköző kocsi szikrát kapott és füstölni kezdett erősen. Rángattam az ajtót de teljesen eldeformálódott az ütközés következtében. Bent ragadtam. Püföltem a műszerfalat tehetetlenségemben "V...valaki könyörgöm seg...gítsen."- Ráájultam a kormányra.Ami folyamatos dudálást eredményezett. Azt hittem meghalok.

Kendall szemszöge:

A srácokkal körbe néztünk a stúdióban. Jó kis színfalai vannak a filmnek.Nagyon bejött.Kifele sétáltunk a stúdióból miközben a Picimmel beszéltem telefonon.A szimpla beszélgetés heves vitává alakult. Carlos poénkodni kezdett róla szokásához híven. Oldalba löktem,hogy hagyja abba. Megtorpantam a lépcsőn lefele amikor csattanást hallottam a vonal másik végén.Megrémülve kérdezgettem a Picimet hogy mi történt.Nagy csend lett és megszakadt a hívás. Logan finoman rákérdezett,"Mi történt? Minden rendben?"- kérdezgettek,én viszont figyelmen kívűl hagytam őket.

A kocsimhoz rohantam,amit kapkodva beindítottam. Egy kéz kihúzott a kocsiból. "Hagyd csak,átveszem a vezetést. A végén te is megsérülnél."- Vette el tőlem a slusszkulcsot Logan. Beültem hátra és idegességemben egész végig trappoltam a lábammal. Kevintől kaptam egy SMS-t.

"Nem tudod merre van Martina? Hívom de nem veszi fel. Kezdek félni."- Állt az SMS-ben.

Mint mindig Logan bekapcsolta a rádiót,egyszerűen képtelen vezetni háttérzaj nélkül. Az adást megszakította egy friss hír. "Az 32-es úton frontálisan ütközött két autó a reggeli órákban. A helyszínen vannak a mentők,tűzoltók és egy helikopter is. Az egyik autó sofőrje életveszélyesen megsérült. A másik személy a baleset pillanatában szörnyedt halt. További részletekkel jövünk a reklámok után."- Megfagytam. Villámcsapásként ért a hír. Mi van ha....nem az nem lehet...biztos nem volt már azon az úton akkor tájt.Ez az eshetőség perceken belül szerte foszlott. Ugyanis Logan pont arra fele hajtott és már terelték az autósokat.

Megláttam a kocsink rendszámát és a vért mindenhol....rosszul lettem.Magamat vádoltam a baleset miatt. Elvégre én miattam volt a veszekedés...."Logan állj meg,könyörgöm."- Szinte kiugrottam a kocsiból amikor félre állt. Rámjött a hányinger.Logan odanyújtott nekem egy zsepit. "Nagyon pocsékul festesz,gyere jussunk haza végre."- Beültetett a hátsó ülésre.Onnantól kezdve hamar hazaértünk.

Egy szót se szóltam senkihez. Elővettem a laptopot és rákerestem a balesetre. A rendszám miatt 100% biztos volt hogy Martina volt az egyik sérült. Hallottam fél füllel Kevint és Logant ahogy a balesetről beszéltek. Dühösen lecsuktam a laptopot. "Nem tudnátok másról beszélni?! Így is tiszta ideg vagyok." Tört ki belőlem a félelem.

 Csengettek egyszer csak.Vivi rontott be zokogva. Hozzám bújt vigasztalásként."Hallottad a híreket? A helikopter Martinát vitte el,ő van életveszélyes állapotban."- Lehetetlenségnek gondoltam a vigasztalását.Kevin hozott neki egy pohár teát.A nappaliban ültünk csendben,senki nem szólt semmit.

"Hívni fognak a kórházból ugye?"- Emelte fel a fejét Kendall.Az előtt a térdén támasztotta a könyökét,az arcát a tenyerébe temetve. Carlos unalmában énekelni kezdett,szerezve vele egy tockost Jamestől."Ne legyél tapintatlan. Ilyenkor nem illik dúdolgatni."- Szidta le a barátját.

"Shh! A kórházból hívtak."- Emelte az ujját a szájához Kendall. Kilépett a hallba,becsukva maga mögött az ajtót. "Igen én vagyok Kendall Schmidt. Hogy van? Mondjon valamit kérem!!"-Szegény nővéren töltöttem le az aggodalmamat ami összegyűlt pár óra leforgása alatt."Értem...azonnal indulok! Várjanak meg vele."- Elhadartam egy gyors viszont hallás-t és magamra kaptam a cipőmet. "Srácok tudom melyik kórházban van!!! Megcsászározzák mert a baba is megsérülhetett.De Martina nemfog felkelni....kómába esett. A nővér szerint semmilyen hangra nem reagál."- Erősnek kellett maradnom a srácok előtt,no meg Vivi miatt. Felvettem közben a kabátomat. "Én vezetek,te beülsz mellém"- mondta teljes komolysággal Kevin.

Már megint?Hátra hajtottam a fejemet frusztráltan."Felőlem....csak menjünk végre!"- Toltam kifele őket az ajtón. Nem sokkal később Kevin befarolt a kórház bejárata elé,én szinte kirobbantam az ülésemből. A recepciós hölgy meg is nézett."Jónapot miben segíthetek?"- Tovább pötyögött a gépben. Látszott hogy sok munkája van jelen pillanatban. Egy percig csend volt amíg magamhoz tértem a rohanásból. "Martina Schmidtet keresem,helikopterrel hozták be. Most fogják császározni. Muszáj mellette lennem. Kérem engedjen be."- Remegett mindenem,de megjelent a szemem előtt Martina teste a véres kocsiban és megfogadtam,hogy bármi is történjen innentől kezdve,erős leszek ő miatta.

Szegény részvétellel tekintett rám,kijött a pult mögül. Magával húzott egy öltözőbe,keresett valamit nagyon a szekrényben. "Ó meg is van"- Felkiáltott örülve s a kezembe nyomott egy kék műtős ruhát. Mit sem törődve hogy előttem áll egy idegen nő,átvedlettem a kórházi ruhába és elindultam,de vissza tartott. "Várj! El se mondtam melyik műtőben van! Az első emelet 59-es terem mellett lesz.Sok szerencsét."-Ezek voltak az utolsó szavak amiket hallottam.

Bele adva minden erőmet,felszaladtam a lépcsőn,át a folyosón. Befaroltam a kanyarban mihelyst megláttam a műtőt."Ez lesz az"- Vettem egy nagy levegőt mielőtt betoltam az ajtót.

A műtösök ki akartak tessékelni,de elmondtam nekik is röviden az esetet. Megértőek voltak és köszönhettem Martinának gyorsan. Tisztában voltam a kómájával. Ennek ellenére is megcsókoltam."Itt leszek egész végig szerelmem. Kiveszik Kaydent a pocakodból."- Beszéltem hozzá lágyan a homlokát simogatva. Alig pár percet kaptam vele,ezek után leültem a földre. Kizártnak tartottam hogy kibírtam volna ismételten a vér látványát állva. Kezdtem nagyon elfáradni.

"Kisfiú! Gratulálok apuka!."- Magasba emelte a mi kisfiunkat.Bárcsak Martina is láthatná őt. De sajnos nem fogja egészen addig amíg fel nem épül,ha egyáltalán felépül. Ebbe jobb bele sem gondolni."Összevarrjuk a sebét és az intenzíven marad amíg kómában van."-Mondta el a tudni valókat a főorvos.Kaydent elvitték az orvosok megvizsgálni,lefürdetni és felöltöztetni. Nem foghattam meg egy pillanatra sem. Friss levegőre volt szükségem. A folyosón beleütköztem pár emberbe. Elnézést kérve tovább mentem.Egy nővér megállított. Megmondta merre van az intenzíven Martina helye. Lepakoltam a 

kabátomat rögtön a székre és belesüllyedtem a fotelba. Bejöttek a többiek is.Lehajtottam a fejemet.Anyu nem volt köztük ugyanis.Ilyenkor csak ő tudna megvigasztalni és biztosítani affelől,hogy rendbe fog jönni a Picim.

"Hol van ,de ami még fontosabb jól van?"- Kérdezte Vivi tőlem azon nyomban. Aprót bólintottam." A körülményekhez képest jól van,Kayden megszületett. Éppen vizsgálják.Bent maradok éjszakára velük. köszi hogy itt vagytok velem."- Kaptam egy hatalmas csoport ölelést. Logan elment nekünk kávéért,látta mennyire kivagyok.Hosszú várakozás után betolták Martina ágyát az intenzívre. Mellé húztam a széket a kezéért nyúlva.Teljesen élettelen volt.Ha nem szorítottam volna a tenyeremben a kezét,kicsúszott volna belőle könnyedén. Borzalmas érzés volt őt ilyen állapotban látni. A nővérek még bekötöttek neki néhány csövet és legfőképp a lélegeztető gépet ami életben tartja. Körbe álltuk az ágyát,Jamest soha nem láttam még elérzékenyülve de ez most őt is a padlóra taszította. Küszködött a könnyeivel. Odahajolt hozzá egy homlok puszi erejéig. Carlos megfogta James vállát támogatásként.

"Rendbe fog jönni,erős lány. Meglátjátok majd."- Öntötte belénk Carlos a lelket.Én egyszerűen ledőltem a kanapéra álmosan.Nagy erőfeszítésembe került nehogy elaludjak. Vissza ért Logan és letette a műanyag poharakat az éjjeli szekrényre. Fogott egy takarót és betakart. Felnéztem a szemébe úgy suttogtam,"Köszönöm."- Mire egy "semmiség,erre valók a barátok" volt a válasza.Végül az álom győzött és elaludtam a kórházban én is.