(100.rész) Hideg éjjel

Elértük azt a bizonyos 100.részt! Hálás köszönet érte,ha ti nem támogatjátok/olvassátok ezt a blogot,nem lennénk most itt,én nem írnék blogot.Ez úton szzeretném megköszönni a sok pozitív kommentet és a szeretet amit adtok folyamatosan egy SZUPER HOSSZÚ résszel.  

♡♡Nagyon jó olvasást mindenkinek ♡♡

Kendall szemszöge: 

Két hét telt el a baleset óta,a kocsi azóta is a szervizben van annyira összeroncsolódott.Lehet jobban jártunk volna ha újat veszünk. Most már mindegy.Még így is olcsóbban jövünk ki az autószerelővel. Kaydent tegnap engedték haza. Természetesen haza jöttem vele,Martina úgysem észlel semmit,még ha éneklek neki azt sem. Két hétig folyamatosan bent voltam vele éjjel nappal de nem változott az állapota,lassan feladom. Kayden viszont tündéri kisfickó,az én génjeimet örökölte az biztos. Kis szívtipró lesz. Éppen az esti etetés következik,Kayden lent van a többiekkel. Ugyanis rám maradt a rendrakás,a mosás és a baba ruhák egyesével való összehajtogatása. Mit ne mondjak eléggé szórakoztató egy meló.Viccelek.

"Kendall! Kayden kihányta a tápszert ismét.... Letudnál jönni egy picit?"- Szólt lentről Carlos. Imádja a kis fickót és ragaszkodott hozzá hogy hadd kapja meg ő az etetéseket.Igen mindannyian ide cuccoltak,hogy besegítsenek a gyerkőcökkel,még Vivi is. Iszonyatosan hálás vagyok érte.Egy anya figurát is kap legalább Kayden. Azonnal félre tettem a rugdalózókat az ölemből amiket nagy nehezen szépen összehajtogattam. Ennyit a vele töltött idővel,egy másodperc alatt pocsékba ment.Leszaladtam a lépcsőn kettesével véve a fokokat. A dokik megmondták,hogy nagyon vigyáznunk kell rá,hiszen nagyon apró.

Átvettem óvatosan Carlos karjaiból. A derekánál fogva átemeltem a mellkasomra mire oda kuporodott hozzám."Jó kisfiú vagy.Gyere apu is megetet."- Ringatni kezdtem lassan  körbe lépkedve a konyában. Mindenki engem figyelt.Ez legalább el tudja terelni a gondolataimat Martináról aki nem is biztos hogy felépül. James ebédet készített Vivivel és Carlossal. Logan a konyha pultnál ült és újságot olvasott. Könyökölve felém nézett."Elég meleg még a tápszer?Ha hideg azt nem fogja meginni."- Ugrott le a bárszékről,lecsekkolva a cumisüveg hőmérsékletét.A csuklójára csöppentett a tápszerből és rögtön megszólalt,"Los ez túl hideg. A babák a meleget szeretik.Mindig nézd meg milyen meleg mielőtt oda nyújtod a szájához a cumit."-Betette a mikróba fél percre.A mikró csipogása után vissza adta nekem.Megköszöntem neki. Eljött az igazség pillanata,a szája széléhez érintettem a cumit és szopizni kezdte szépen lassan. "Nézzétek issza!"- Mindannyiunk számára nagy pillanat volt ez. Ha eszik tud gyarapodni,ha nem enne akkor a doki szerint nem élné túl a 7  hónapos kort amit az anyaméhen belül kellett volna megtapasztalnia. 

10 perccel később,és egy befejezett tápszer után büfiztetni kezdtem Kaydent. Carlos nem állt le a kép készítgetéssel."Los lesz elég bizonyítékod Martinának,hogy a karomban tartottam őt,mostmár viszont állj le.Megijeszted még a végén és sírni fog. Ugye nem akarnád."- Figyelmeztettem,mire lebiggyesztett szájjal leült duzzogva a székre.

"Kész az ebéd!! Srácok asztalhoz!"- Kiáltotta el magát Vivi. Mind a négyen megszeppentünk,Kayden pedig rémületében csuklani kezdett. Letettem a félig üres üveget a konyha asztalra a jobb kezemmel. A ballal a hátát paskolgattam gyengéden,hogy megnyugodjon. "Shh nincs baj,Vivi csak ránk szólt."- Pusziltam meg a kis puha homlokát.

Miközben én babáztam,Logan és James veszekedtek. Ki nem találnátok min,ugyan arra a székre akartak leülni és egyikük sem engedett az egójából. "James mindig te választasz helyet,most én fogok és ez a hely az enyém!!"-Toporgott az üres szék mellett,hátha félre tudja tolni az izmosabb haverját. "Előbb akartam leülni ide mint te!"-Kiabálni kezdtek rövid időn belül. Köhögtem egyet mire Carlossal összenéztünk vigyorogva,mind a ketten ugyan arra gondoltunk. Két másodperc múlva egyszerre jajdultak fel mert fülüknél fogva húztuk el őket az üres széktől. 

"Te nem vagy normális Logan! Tudod mennyire fáj ez?"-Akadt ki először James,majd Carlos is."Idióta!!"-Húzta el a fülét a kezemből."Bocs de jó példát kell mutatnotok Kaydennek."- Ezzel az egy mondattal elintézett Kendall mindent. A két fiú mérgelődve ugyan de leült az asztalhoz sikeresen. 

"Látjátok,nem volt ez olyan nehéz."- Cukkolta őket tovább Carlos. James összehúzott szemekkel nézett rá."Most már hagyd abba,jó?!"-Enni kezdtek mindannyian,kivéve Vivi Oda hajoltam hozzá Kaydennel a karomban."Ha akarsz beszélni,nyugodtan fordulj hozzám bizalommal. Lefektetem a kisfickót a nappaliban.Ott megtalálsz"- Tettem hozzá egy apró mosollyal. E hallatán letette a villáját amit az üres tányéron forgatott és utánam jött. Meglepetten fogadtam ahogy belém karolt és hozzám bújt."A doki nekem azt mondta,hogyha pár napon belül nem kel fel komoly következményei lehetnek."-Szontyolodott el a hangja.Kayden tüsszentett egy nagyot.

 "Haaapcii manóóka!"-Gügyögte neki. Leült a kanapé szélére,onnan adogatta a pelenkázáshoz való dolgokat. Előkészítettünk mindent. Vivi várta,hogy pelenkát cseréljek,de nem tudtam hogyan kell.Mindig is Martina pelenkázott Lilinél is. Tudatlanul ott álltam csípőre tett kézzel a 6 hónapos fiam felett,ő eközben vígan ásítozgatott.Kezdett álmos lenni.Hosszú napunk volt.

Röhögést hallottam a konyhából. Kiváló pillanat volt rá,hogy lepasszoljam Kayden peluscseréjét Vivinek. Nem beszélve róla milyen szagos is volt a kis csomag a popóján.Kiiszkoltam a srácokhoz megérezve a pizza illatát.Elvettem a levágott szeletet a tálcáról azonnal beleharapva egy nagyot. A sajt,ananász,kolbász kombináció írtó finomra sikeredett.Ez mind a szakács érdeme,azaz Vivié. Ha ezt tudom,

mennyire jól főz....többször hívtam volna át vendégségbe.Makacs tény,hogy Martina pizzája pocsék. Megesszük éppenséggel a srácokkal de utána jól esik egy kis sör. Amiről nem tud,az nem fáj. Lassan ettem,kiélvezve minden egyes pillanatát."Ahh de finom,ananász is van benne..."Ábrándoztam az ízekről a számban.Miután mi 4-en felfaltuk seperc alatt a pizza szeleteket,Carlos kitalálta hogy filmezzünk egy kicsit.

Mint aki jól végezte dolgát mentem a fiúk után a nappaliba. Vivi elém állt,kezembe akarta adni Kaydent.Én azonban hátra léptem egyet."Maradjon csak nálad, jó kezekben lesz."-Tátva maradt a szája és gonoszan nézett utánam. "Ha tényleg ezt akarod...fent leszek vele és játszok vele."- Szólt vissza teljesen nyugodtan. Kicsit lelkifurdalásom lett emiatt.Tapló voltam,ő pedig nem vette magára! Csoda ez a lány. 

"Kendall...KENDALL hallasz te minket?"- Hátra fordítottam a fejemet a vállam felett."M..mi van? Mit kellett volna hallanom."- Kérdeztem dadogva.Carlos felemelte az egyik kontrollert a kezében és felém dobta. "Játszunk Mario Cart-osat.Siss mert indul a menet!"- Ült be a kedvenc fotelembe,de vendégként van itt,ezért nem szóltam érte. Leültem James mellé a kanapéra. Logan megígérte,hogy elmosogat vacsora után,ezért csak az utolsó körben tudott beállni a játékba. Ment a küzdelem rendesen addigra hármunk között.

"Óó ezt nézzétek van még két gyorsítóm!!Leelőzlek titeket simán"- Vigyorgott Carlos mint a tejbetök.Játék közben mindenki gyereknek érezte magát egy kicsit, ami lenyugtatott minket."A francokat!! BOMBAA!!..."- Ledobtam egyet a kocsija elé és fel is robbant rögvest.Carlos kocsija beleütközött a falba és kiesett a játékból. Feldúltan nézett rám,láttam a szemem sarkából.Felemeltem a bal kezemet."Ne most! Nyerésre állok!"- Hárítottam el a verekedést." Kint leszek Logannel a konyhában."- Kicsoszogott direkt. Nincs annál idegesítőbb,de ezt még tudta tetézni mivel tyúklépésben ment ki csiga lassan.

"CARLITOS! Normálisan járj!"- Szólt át a konyhába.Mikor James nem figyelt meglöktem és majdnem hanyatt esett a kanapén." Ez nem ér! Csaltál!!"- Akadt ki.Kivette a kezemből a kontrollert és a magasba tartotta.Egy fejjel magasabb James mint én,kizárt hogy elértem volna."Na ki nevet a végén?"- Kajánul nevetni kezdett én pedig kaptam az alkalmon és letepertem a földre. Fiús bunyó lett belőle. James maga alá szorított és fölöttem támaszkodva farkas szemet nézett velem hunyorítva."Én nyertem akkor is."- Csúszott ki a számon.

"Ó igen?"- James füttyentett a kezével és a srácok rögtön itt teremtek. Mi a fene,nekem ez miért nem megy soha?! Amint ezen agyaltam,valaki megfogta a bokáimat,valaki a csuklómat és cipelni kezdtek. Minden erőmmel azon voltam,hogy kiszabaduljak a markukból,de a lépcső felénél feladtam. Hárman az egy ellen lehetetlen küldetésnek bizonyult volna.Elengedtem az izmaimat hadd legyen nekik nehezebb cipelniük engem. Carloson látszott,hogy nem bírja sokáig,csupán egy rossz mozdulat és kiszabadulok.

"Nyitom a csapot!!"- Szaladt Logan előre és én magam se hittem a füleimnek. Pont ő lenne az első aki beáldoz engem a szivatás kedvéért?Jamesék addigra bevittek a fürdőszobába és vártak."Most már betehetitek. De fogjátok le."- Röhögtek mind a hárman,kezdtem nem annyira viccesnek érezni az egészet. A hab a tortán pedig az volt mikor nyílt a csap és kicsordult belőle a jéghideg víz.Lefagyott a férfiasságom is!

"Most már elég volt szerintem."-Nyúlt a csaphoz Carlos és elzárta.Végre valaki akinek esze is van.Felvont szemöldökkel néztem fel rájuk a kádban feküdve.A karomat keresztbe fontam a mellkasomon,így is plusz melegséget adva a testemnek ami tisztára kihűlt."Van borotvám és nem félek az éjszaka közepén használni."- Mondtam komoran és dideregve kimentem a hálószobánkba.Nem érdekelt hogy minden lépésem után egy pocsolyát hagyok. Az takarít aki kitalálta a szívatást. Lassan benyitottam a szobába. Kayden mesét nézett,Vivi pedig könyvet olvasott mellette. Békésnek tűntek nagyon. Eszembe jutott amikor Lilit hazahoztuk és Martina egyáltalán hozzá se akart érni a kislányunkhoz. Majdnem örökbe lett adva.Megráztam a fejemet  elűzve a régi rossz emlékeket.Kinyitottam a gardrób szekrényt és kutatni kezdtem egy melegítő nadrágért és pólóért."Ez sem az....agh. Martina sokkal nagyobb rendet tartott itthon mint amire én képes vagyok...."- Sóhajtva ültem le az ágy szélére,arra az oldalra ahol Vivi olvasott háttal a fejtámlának dőlve. Láttam a szemem sarkából amint felnézett és pirulni kezdett az arca.Majd mintha mi sem történt volna,tovább bújta a könyvét.Sunyin felvontam a szemöldökömet. Ez minden lány gyengéje.

Direkt nem reagált erre sem. Fogtam magam és kikaptam a kezéből a könyvet,a hátam mögé rejtve."A-a nem kapod meg. Csak ha kapok egy puszit. És valld be hogy elpirultál." Vigyorogtam öntelten. Nem tehettem róla,vicces volt. Vivi simán felült,de nem hozzám jött,mint kiderült fél perccel később. Kiment az ajtón,le a lépcsőn. Utána szóltam hova megy. Válaszként annyit mondott. "Le a srácokhoz! Tudod milyen jól lehet eltölteni velük az időt?"- Feladva egy sóhajtással ledobtam azt a bizonyos könyvet a padlóra. Aztán lehajoltam hogy mégis csak felvegyem és ne hagyjam a padlón. Felegyenesedve Jamessel találtam szemben magamat. Teljesen védtelen vagyok...kivel is szórakozok.

James magához ölelte Vivit,egy pillanatra eljátszottam a gondolattal. Tökre aranyosak lennének együtt. Egy a gáz,kizártnak tartom hogy bírnának úgy nézni egymásra."Kendall ne szórakozz,kéri vissza Vivien a könyvét. Én sem veszem el soha a gitárodat. Akkor te miért vetted el szegénykétől a könyvét? Nos?"- Szemeimet forgatva átnyújtottam neki. "Tessék...most viszont húzzatok kifele a szobából!"-Toltam ki őket türelmetlenül. Egy tapottatt sem akartak mozdulni."Agyára ment a Jo hiány,rá se ránts."-Mondta foga alatt James,kivezetve magával Vivit. Becsuktam az ajtót utánuk. Végre csönd lett.Kirántottam az ajtót és kikiáltottam,"Nem ment semmi az agyamra JAMES!!"-Becsaptam ismét az ajtót nyomatékosítva a mondanivalómat.Halk nyöszörgést hallottam,az ágy szivacsán hanyatt fekve rugdosgatta a kis lábacskáit Kayden. 

Támadt ekkor egy ötletem,de előtte felkaptam magamra valami tisztességes pizsamát ami kék pólóból és mackó nadrágból állt. Felvettem a karjaimba és elvittem megfürdetni.Lassan haladtam vele ahogy Vivi mutatta,új volt ez az egész nekem.Nagyon oda figyeltem,rendesen fogom-e a vízben őt nehogy megcsússzon és bele essen az 5 centinyi vízbe.Miután lemosdattam a langyos vízzel,lefektettem a pelenkázóra és felöltöztettem a pizsijébe. Még sapit is kapott,ha már én annyira imádom a sapikat. Az éjjeli szekrényről elvettem az éjszakai cumisüvegét és mellénk tettem a párnának döntve. Éjjel csak kéznyújtásnyira lesz ha kellene. Hanyatt vágtam magam és a hasamra fektettem. Amilyen kicsi Kayden,oly annyira szorosan ölelte át a mellkasomat a kis körmeivel. Énekelgettem neki amíg el nem bóbiskolt. Nem sokkal később én is bealudtam.

(Ha ez a kép igazi lenne...<3)

Vivi szemszöge: 

Mindannyian szépen sorjában megfürödtünk,én utolsónak mert csak rögtön fürdés után tudok kényelmesen álomba szenderülni anélkül esélytelen a helyzet.Kiszálltam a kádból magam köré tekerve a barack színű törölközőmet. Halkan motyogtam magamban,meg esik ha hulla fáradt vagyok de még nem tudok lefeküdni.

Kopogtak az ajtón halkan,fogat mostam de sikerült a jobb kezemmel kinyitnom az ajtót annak aki be akart nagyon jönni. James volt az,megpaskolta a vállamat és elintézte a pisilést. Kézmosáskor rendesen megnézett egy szál törölközőben. Hangosan köhintettem egyet. "Tetszik amit látsz?"-Ráztam meg a fejemet,hogy a pasik mennyire lehetetlenek tudnak lenni ha félig meztelen nőt látnak. Totális képszakadás következik be olyankor náluk.

"Nem azt néztem egyáltalán."-Tagadta le szemrebbenés nélkül és egyedül hagyott a fürdőszobában. Hamar elkészültem az öltözködéssel. Mire kimentem a nappaliba sötét volt már a szobában teljesen.Az ajtóban maradtam,félek a sötétben. Pár napja vagyunk csak itt,de még mindig nem tudom hol van a lámpa kapcsoló.Ezt megszívtam.

"Hahó fent van még valaki? "- Szóltam halkan."Na mi van hercegnő? Csak nem félsz a sötétben. Itt vagyok."- Jelent meg a sötétből James amint a fürdő felé jött.Hason böktem,"Te is biztos félsz valamitől nagy mackó." Felkapott a derekamnál fogva az ágyhoz cipelve.A kinyitott kanapéba megbotolva rám esett. Hogy tud ennyire nehéz lenni?

"N..nehéz....vagy."- Alig kaptam levegőt.Minden erőmmel azon voltam hogy letoljam magamról de plusz 20 kiló túl sok. Fekvőtámaszban volt felettem,de mikor jobbra fordítottam a fejemet megfogta gyengéden az arcomat. Hosszú ideig néztünk egymás szemébe a félhomályba.Hajolni kezdett felém,amikor centikre volt az ajkunk,tüsszentettem egy hatalmasat. Lekoccoltuk egymást. Feljajdultam fájdalmamban. "Bakker James."

James azonnal felpattant a kanapéról."Maradj,hozok jeget."- Hanyatt dőltem a párnákra, szorítva a kidülemkedő puplit a fejem búbján.Magamra húztam a takarót mert jégverem volt a nappaliban. Van fűtés csak nem tesz sokat. Percekkel később leült mellém egy zacskónyi fagyasztott borsóval. Már feküdtem,úgy nyomta a fejemre a fagyasztást. A félhomályban hamar elálmosodtam,csak vacogtam kegyetlenül. "James.Jaames."- Bökdöstem az alvó fiút. "Huh?Aludj.."- Dörmögte félálomban."De Jaames..ne aludj."- Nem adtam fel,tovább piszkáltam."Mivaaan.."- Fordult a jobb oldalára."Fázok."

"Uhmm...."- Nyavajgott.Nem érdekelt,oda bújtam hozzá. Jó meleg volt a teste,ellentétben az én jégcsapra fagyott kezeimmel és lábaimmal...