(102.rész) Ne zúgj bele!!

Köszönöm a sok megtekintést. És RusherGirlnek is a mindig bíztató hozzászólását. Mindig fülig érő mosolyt csalsz az arcomra! :) 

Lehet hogy ez a rész egy kicsit össze vissza lett megírva...azért jó olvasást nektek!

James szemszöge:

Az éjjel egyedül aludtam lent a kanapén.Ez alkalommal sem volt túlságosan felemelő érzés! A kanapén fekve bámultam a sárga plafont.Azon gondolkodtam,hogy Vivi vissza csókolt volna-e.Lenne esélyem nála egyáltalán? Az Ashleys dolog után nincs igazán kedvem megint csapni a szelet egy lánynak.Rengeteg figyelmet igényelnek. Amint ezen tűnődtem magamban,eldöntöttem hogy kiszellőztetem az agyamat. Gyorsan reggeliztem majd belebújtam az edzős ruhámba ami egy ujjatlan  pulcsiból és melegítő gatyából állt. Az ajtóban beugrott,hogy esetleg magammal vihetném Vivit ha beleegyezik. Felkocogtam a lépcsőn. Senki nem volt még fent ilyenkor. Kopogtam egy aprót azért Kendallék ajtaján.Senki nem válaszolt,így szabad bejárást kaptam.Kendall nagyban aludt még Kaydennel a karjaiban. Vivi pedig a falat bámulta hátal nekem. Bárcsak tudnék a gondolataiban olvasni....

Vivi szemszöge: 

Éjjel jól aludtam végre,de reggel a napfelkelte felébresztett.Elfelejtettük este lehúzni a redőnyt. Az volt a hibás.Esélytelennek láttam,hogy vissza aludjak ezért halkan bámultam a falat előttem és a bézs függönyt ami előtte lengett lágyan jobbra balra. A bambulásom közepette kinyílt az ajtó,lusta voltam átfordulni a jobb oldalamra így kivártam,hogy ki az és mit akar. "Van kedved eljönni velem egy kicsit futni?"- Kérdezte félénken James.Egy pillanatra megfordult a fejemben a nemleges válasz,de valamiért az agyam azonnal igent mondott.

"Szuper!Kapj magadra valamit és lent találkozunk."- Jobban be van sózva James mint én.Pedig lemerném fogadni hogy sokkal jobban szeretek futni mint ő. Ő inkább edzeni szokott a srácokkal.Kaptam összesen 5 percet. Amilyen halkan csak tudtam,előkotortam a sport felsőmet és egy cicanadrágot a bőröndöm aljáról. A fürdőszobában átöltöztem és összefogtam a hajamat.Majdnem tökéletes volt a szett,de hiányzott még valami....parfüm!Elvégre Jamessel futok és valljuk be egy kicsit bejön nekem. Befújtam magamat és lekocogtam a lépcsőn. "Indulásra készen állok."- Mondtam egy fél mosollyal és elindultam a kerti kapu felé."Vivi várj meg! Nem gondoltam hogy rögtön neki lódulsz."- Ért engem utol behozva a pár méternyi lemaradását.

"Na mi van megfutamodsz máris?Akkor inkább fordulj vissza nagy fiú."- Kekeckedtem vele.Megérdemelte a fejkoccantás után amiből simán lehetett volna akár egy édes csók is....de elbénáztuk.

A futás felénél inkább befogtam a számat hogy bírjam James feszes tempóját.Elfutottunk a háztól egészen a partig ahol szinte senki sem volt még,kivéve az a pár elvetemült akinek az első gondolata korán reggel,hogy megmártózzon a tengerben. Jamesnek láthatólag az volt a terve,hogy elfutunk a tengerpart mentén csak nem hoztunk magunkkal vizet és én kezdtem lelassulni,lassan kocogni. James legalább 5 méterrel előrébb volt. Hátra fele futott,engem figyelve nehogy rosszul legyek a végén. Ennyit a fussunk boldogan Jamessel korán reggel ötletemről,mégis mit gondoltam. Szidtam magamat.

"Csak nem elfáradt a királylány?"- Cukkolt egy vigyorral.Lassított kicsit a kedvemért,az én állapotomban ez nem segített sokat! Előre görnyedve az oldalamat szorítva levegőért kapkodtam. Lemerném fogadni,hogy ő evett! Ennyi energiája senkinek nincs korán reggel.Kizárt! Leültem a homokba feladva teljesen a futást.Lassan felnézve láttam ahogy leveszi a felsőjét,gondolom kimelegedett.Megláttam a kockás hasát és elvörösödtem.Eltakartam a kezemmel az arcomat. James nem tudhatja meg,hogy bejön nekem.

Elkezdett tovább futni a móló irányába de én még mindig a homokban próbáltam erőt nyerni valahonnan és eltüntetni a vörösséget az arcomról. Utána kellett kiáltanom lihegve,hogy egyáltalán észrevegye mennyire lehagyott."JAMES! KÉRLEK NE HAGYJ ITT! NEM BÍROK FELKELNI INNEN!" James megállt azonnal és megnyalta az ajkát. 

Nocsak nocsak ő is kiszáradt! Van isten. Vigyorogtam magamban,de meglátta. Felém jött kinyújtva értem a kezét,felhúzott a homokból.Leporoltam a hátsómat mert az izzadság kellően tapasztotta a gatyámhoz a homokot. "Mennyit bírsz még?"- Kérdezte mélyen a szemembe nézve,várva az őszinte választ.Hirtelen komolyan beszélt. Megesküdnék rá,hogy elpirultam....talán egy picikét ISMÉT. Mentségemre legyen,sikerült válaszolnom egy kis fázis késéssel.

 "Addig a mólóig menni fog.Onnantól már nem fogom érezni a lábaimat se.....hogyan jutunk vissza viszont a házig?"- Elszomorodtam mert éhes voltam még mindig és pénz nélkül a parton nem igen kapunk kaját.James átkarolt a vállamnál fogva."Ha odáig elfutsz velem,megígérem hogy onnantól karban viszlek haza. ÉS villás reggelit is kapsz tőlem. Okés?"- Villantotta fel a száz wattos mosolyát amitől bármelyik lány elájult volna.Nálam is működött volna,csak túlságosan kifárasztott ez a futás. Aprót bólintottam az üzletelésére. Kaptam egy pacsit és tovább haladtunk a tengerparton.

Ahogy megbeszéltük,a mólónál megálltunk és nem futott tovább. Az izzadt felsőjét amit eddig a jobb kezében szorongatott,a mellkasomhoz dobta.Sikerült elkapnom.Önkéntelenül is az arcomhoz emeltem és beleszippantottam. Még így izzadtan is érezni lehetett a csokis illatú dezodorát.Minden egy pillanat alatt történt,miközben megszagoltam a felsőjét,közben átkarolt a térdem alatt és felkapott támasztva a hátamat a bal karjával.Belekapaszkodtam a vállába,ami csupa izom volt. Újra kellett igazítanom a fogást a vállán,nehogy véletlen kiessek a karjaiból útközben. Ütközött a tekintetem az övével. Hajolni kezdett,gondoltam megcsókol,itt a pillanat!....Csupán egy homlok puszit kaptam.Csalódva lebiggyesztettem az ajkaimat."Ez nem volt fair..."-Morogtam az orrom alatt.

Kendall szemszöge:

Délelőtt 10 óra van.Lili már ovizik,Kayden pedig a nappaliban fekszik és csendben hallgatja a zenét Logan ölében feküdve.Kijöttem a konyhába enni pár falatot amíg ő vigyáz rá,mert el kell vinnem őt a dokihoz,oltásra. Nem fog örülni neki,előre tudom.Viszont kell az oltás,úgyhogy túlesünk rajta minél előbb. Jamesék eközben hazaértek a futásból majd elmentek letusolni.Nagyon megleptek hogy kettesben mentek be a fürdőszobába. Mi lehet kettejük között?Elhessegettem a gondolatot,ráérek ezzel később is foglalkozni.

A konyhába érve egyedül találtam rá Martinára.Az asztalnál ült,melegítő nadrágban és az én kedvenc pólómban.Elmosolyodtam.A kezében szorongatta a fényképeket.Összesen 5 fényképalbum volt kinyitva előtte.Honnan szerezte ezeket? Mielőtt hazaérkezett a kórházból,direkt eldugtunk minden fotót és albumot jó mélyre a könyvespolcon.A doki megparancsolta nekünk,hogy hagyjuk hadd emlékezzen vissza mindenre a saját tempójában. Éppen a kéket nyitotta ki mikor oda léptem és kimartam a kezéből.Hiszen ebben voltak az esküvős képeink amiket igen nehéz lett volna kimagyarázni.

Martina felkelt a székről,a fényképalbumért nyújtózkodva.A hátam mögé emeltem ott nem érte el.Nagyon koncentrált,hogy lábujjhegyen állva el ne veszítse az egyensúlyát.Mindkét kezével nyújtózkodott felfele amivel annyit ért el hogy sikerült a pólóm alá nyúlnia,mire elkapta a kezét és elvörösödött arccal kiszaladt a konyhából sebesen.Végig néztem ahogy kirohant,egyenesen Jamesbe botolva. "Hová hová ilyen sietősen."- kérdezte,magához ölelve szorosan az én feleségemet. A konyha ajtónak támaszkodva figyeltem mi fog történni.

Martina elkezdte mesélni az előbbieket,mikor is hátra mutatott rám.Magamra mutatva megráztam a fejemet és kinyitva felmutattam Jamesnek az esküvői fotóalbumot. Azonnal kapcsolt,hál a égnek.Leesett neki miért is tettem azt amit. Megfogta a vállát és maga felé fordította."Nézd,elhiszem hogy kíváncsi lettél volna arra az albumra de privát fotók vannak benne. Ami a póló alá nyúlást illeti,szerintem élvezte de el ne áruld neki!" Vigyorodott el pimaszul.Kár hogy semmit nem hallottam a beszélgetésükből.Megrezzentem mikor jelzett a telefonom.Beállítottam egy időzítőt,nehogy lekéssük a dokit.

Két órával később hazaérkeztünk,Kayden bealudt az oltástól. Estére lehet felmegy a láza,arra kaptunk gyógyszert. A nappaliban Vivi és Martina nevettek,chipset zabáltak és ment közben a tv is.Egy biztos,tudják hogyan kell szórakozni. Meg mertem esküdni,hogy rólam beszélnek. Ez jót jelent nem?

Kipakoltam Kayden baba táskájából a tejes cumisüveget és a konyha irányába elindultam. Kaydent ott hagytam egy percre a ruhafogas alatti ülésen. Logan a könyvet bújva jött le lépcsőfokonként. Elhaladva mellettem,elkaptam a könyökénél. Odasúgtam neki,"Ha rólam beszélnek,van esélyem ugye?" Bármit megtennék csak hogy magamhoz ölelhessem mint mindig vagy esetleg fagyizós napot tartsunk. A régen,2 évet foglal magába. Mégis rengeteg dolog történt ez alatt.

"Ne éld bele magadat ennyire,össze fogsz törni ha kiderül hogy örökre elveszett az a bizonyos két év.Jobb ha új anyukát keresel a srácoknak,Martina elvan az emlékezése nélkül is.Hiszen látod a saját szemeiddel"- Mondta könnyed egyszerűséggel.Ezzel az  infóval ott hagyott az előszobában. Kikapcsoltam a babahordozó övét hogy magamhoz vegyem a kisfiamat.A vállamra fektettem. Levettem a sapiját amit a cipős szekrényre dobtam le.Nincs aki leszidna most érte.Ezek után bekukkantottam a csajokhoz.Egy kis idővel később amikor meguntam a kanapén való ülést,leültem kettejük közé. Vivi bátorítva engem,rám mosolygott megszorítva a kezemet.Ettől nem lett könnyebb megszólalnom.Martina folyamatosan Kaydent figyelte. Egymással szemeztek.

"Látom Kayden elvarázsolt. Szeretnéd megfogni egy kicsit?"- Martina elbizonytalanodva megrázta a fejét és vissza fordult inkább hogy nézze a filmet.Közelebb csúsztam hozzá a szőnyegen.Keresztbe volt fonva a karja,oda adtam Vivinek egy pillanatra Kaydent hogy fogja meg. Tisztában voltam vele mennyire kockázatos a tervem,de ha ez kell hogy vissza kapjam,állok elébe.Martina mögé ültem és a derekánál átcsúsztattam a kezeimet.Össze kulcsolva a kezeimet,magamhoz szorítottam. A jobb válla felől néztem a reakcióját."Lennél szíves elengedni? Nem szeretem ha ölelgetnek."- Feszengeni kezdett,éreztem ahogy remegett.

Nagyot sóhajtva elengedtem az ölelésből."Értem én,de ez csak egy ölelés. Nem eszlek meg vagy ilyesmi."-Vontam meg a vállamat.Felkelt a szőnyegről és kikéredzkedett a konyhába. "Logan merre vagy?"- Hallottam eltávolodni a hangját.Az ölembe vettem a párnát amin ült."Mit csináljak,hogy vissza kapjam?Nagyon hiányzik. Látod még azt se engedi hogy megöleljem...."- Kérdeztem Vivitől,ő ismeri Martinát a legjobban.

"Nézd,a szíve mélyén biztos emlékszik mindenre csak elnyomja.Adj időt reggelig.Kitalálok valamit.Összehozunk titeket.Emiatt ne aggódj.Szerintem addig menj el Liliért az oviba.Már elmúlt délután 3 óra.Átveszem addig Kaydent még Carlos is be tud segíteni."- Kaptam Vivitől egy ölelést.Annyira jól esett,hogy köhögnie kellett hogy elengedjem. Zavarban beletúrtam a hajamba,"Ne haragudj...én csak.."-Igyekeztem kimagyarázni magamat. "Jobb ha most megyek is. Lili már vár rám."

Aznap este/ Vivi szemszöge: 

A konyhában vacsoráztattam a fiúkkal együtt Lilit és Kaydent. Logan etette tápszerrel Kaydent a bárszéken ülve,mivel Martina kiakadna kissé,ha előhoznánk neki a tényt hogy van két gyereke akikkel foglalkoznia kellene.Úgyhogy maradt a feladat Loganre. Eközben én kiszedtem az elkészült vacsorát ami Lili kedvence lett,rántott husi és rizs.Lili pizsamában álmosan várt az asztalnál. "Vivi korog a pocim...Carlos kész van?"- Nézett felém reménykedő szemekkel ahogy elértem az asztalhoz a teli tányérral. Letettem elé. Azonnal kézbe kapta a villáját és enni kezdett. Dicséretemre legyen,hogy nem felejtettem el a hús összevágását kockákra hogy meg tudja enni kés nélkül."Köszönöm ez nagyon finom,James csinálta a husit?"- Lóbálta a lábát ahogy tömte a kicsi száját.

"Igen az ő érdeme,Carlos meg besegített de most inkább koncentrálj az evésre,apu mindjárt jön lefektetni téged."- Hagytam enni. James mellé léptem a mosogatónál."Megdicsérte a kishölgy a főztödet."- Böktem oldalba vigyorogva. Elöblítette a kezében levő lábast majd a szárítóra tette.Elzárta a csapot és megtörölte a kezét.Felém fordult felvont szemöldökkel."Neked is ízlett ám. Dupla dicséret."-Suttogta a fülembe amint átölelt a derekamnál.Kissé elpirultam.Lili felpattant az asztaltól hozva az üres tányérját a mosogatóhoz."Kaphatok meleg tejet ígérem nem fog tőle fájni a hasam"-Tagadta le az alapvető tényt.
Kendall figyelmeztetett minket,hogyha tejet kap lefekvés előtt,egész éjjel fent van és csak forgolódik az ágyában.Sajnos nemet kellett mondanom neki. Odabújt erre James lábához az egyik kezével kapaszkodva belé a másik kezét pedig szopizta."James bácsi,láttam ahogy megölelted Vivit,anyuék is ezt szokták.Ők imádják egymást.Ti is csókolóztok?"- Kérdezte szinte lecsukódó szemekkel.Álmos a kis drága. Jamest egy pillanatra lesokkolta a kérdés. De egyetértettem Lilivel,most már én is tudni szeretném hogyan állunk Jamessel.Viszont megint nem fogjuk ezt megbeszélni így az éjszaka közepén.Sajnos.

James lehajolt és felvette a derekára."Felviszem az ágyába,percek kérdése és itt aludna el a karomban.Megvársz a lefekvéssel?Megkapod a beígért lábmasszázst a futás után."-Felém fordult mielőtt elindult az emeletre.Aprót bólintottam a pultnak dőlve."Megvárlak de siess!"- Elvettem a pultról a poharam és belekortyoltam a meleg teámba.Végig figyeltem ahogy kiment a konyhából. Az izmai miatt feszült rajta a pólója és nem beszélek arról,milyen jól nézett ki egy gyerekkel a karjaiban.Egy nap jó apuka lesz belőle.

"Jóéjt skacok!Én felmentem."-Köszönt el Carlos tőlünk,majd lassan Logan is felment Kaydennel. Egyedül maradtam a konyhában Jamesre várva.Éppen a feladás határán voltam.A tűzhelyen az órát nézve 22:34-ről eltelt az idő 22:51-re. Hátra döntöttem a fejemet sóhajtva.Nagyon kimerült voltam.James pedig úgy tűnik fent ragadt. Papucs csoszogást hallottam,felkaptam a fejemet."James!Végre."- Akaratlanul is odabújtam hozzá.Jó meleg volt a teste.

"Passzolom a masszázst,aludjunk inkább."-Motyogtam fáradtan."Rendben királylány.Alszunk egy nagyot. Menjünk."-Összekulcsolta az ujjainkat és felmentünk a vendég szobába.Aznap este hozzá bújva aludtam el és hihetetlenül megnyugtató volt."Szép álmokat."- Suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg. Még jobban hozzá bújtam.Így aludtunk el kettecskén,nem tudva mit is érzünk egymás iránt.