(101.rész) Újra itthon

 Köszönöm az 50 megtekintést az előző résznél. Szépen lassan növekedik ez a szám.♡

Két komment után hozom a következő részt.

JÓ OLVASÁST!

Carlos szemszöge:

Egyedüli korán kelőként már reggel 7-kor tele energiával talpon voltam,beágyaztam a szobában mielőtt lebattyogtam a lépcsőn.A nappaliban felkapcsoltam automatikusan a lámpát,de James rám kiáltott."Nemááár Carlos! Aludtam méég!"- Ült fel kómásan,kócos hajjal. Opsz! Totál kiment a fejemből,hogy a két csodabogár lent aludt a kanapén.Logan pedig fent Lilivel. "Mit csináltatok az éjjel? Vivi oda van bújva hozzád."- Vigyorogni kezdtem,James erre hozzám vágott egy nagy párnát."Nem volt semmi,csupán fázott.Írtó hideg volt éjszaka nem viccelek.Cserélhetnénk szobát."-Mászott le a kanapéról. A kezébe vette a tiszta ruháit és kiment a fürdőbe. 

Megvártam türelmesen az ajtóban. Ugyanis volt egy tervem aminek a kivitelezése nélküle nem menne. Szerencsére hamar készen lett a reggeli tusolásával. Ugrott egyet mikor kijött a fürdőből és meglátott engem. "Te egész végig itt álltál? Mégis minek?"-A konyha felé indult de megfogtam a csuklóját."Ébresszük fel Vivit ahogy egymást szoktuk.Kérlek."- Néztem rá kölyökkutya szemekkel. Hátra vetette a fejét." Legyen,viszont ha mérges lesz te vállalod be az egészet. Okés?"- Lepacsiztunk.

 Én mentem a tejszínhabért,James hozott a konyha párkányból egy bazsalikom levelet.Hosszú vita után megegyeztünk hogy az orrára tegyük a tejszínhabot,ott nagyon szét tudja majd kenni.Én visszaszámoltam James pedig megcsikizte Vivi arcát. Most ennyire mélyen alvó ez a lány vagy hallott minket és tetteti hogy alszik! Fölé hajoltunk mikor kinyitotta a szemét. 

Nem is vakarta meg az orrát,helyette annyira megrémült hogy legurult a kanapéról egy nagy puffanás kíséretében."Mit csináltok?"- Fogta a fejét mert beverte a padlóba az eséskor. Durcázva felült. 

Vivi szemszöge: 

James elsikította magát."Ó-ó!! Gyere velem."- Magában szitkozódott,amiből egy szót sem értettem. Carlos a hátamra tette a kezét és nyugtatgatott."Ne haragudj James ötlete volt! Azt hittük,hogy csak elkened a habot az arcodon."- Leráztam a vállamról a kezét. Mit művelnek ezek ketten... " Fejel a padlóra estem!!"- Hátra fordultam hozzá.A szájához kapta a kezét."Úristen jól megkaptad."- Elrohant mellettünk.Mi van rajtam amitől ennyire megijedtek? Ő is a konyhába ment mint mi úgyhogy nem értettem. Reggelit csinált.Látva hogy nem két tojást kezdett el sütni elmosolyodtam. Tuti kiengesztelés reggelit készít. Milyen aranyos...

James leültett a konyha pulthoz."Maradj itt,hozok jeget. Nagyon csúnya az arcod."-Pánikolt és kapkodott.Pedig csak jeget kellett volna kivennie a fagyasztóból."Köszönöm a bókot,de jól vagyok."- Keltem fel a bárszékről azonban megszédültem."Nem úgy értettem te is tudod. Csak lila a jobb szemed. Kendall ki fog nyírni!Egy szabály volt abban hogy itt alhassunk és máris megszegtük."- Carlos is vadul bólogatott."Jaja. Ennyit arról hogy távol tartjuk magunkat tőled és nem bántunk."- Vallotta be.

"Én lefekszem aludni még. Nyugodtan beszélgessetek tovább."- Húztam le a pizsamám ujjait a csuklómig.Igazából nagyon álmos voltam,egész éjjel horkolt James,aztán felkeltem mert Kayden sírt és Kendall nem kelt fel rá.Hajnali 4kor ágyba is kerültem.Mire eljutottam a kanapéig,Kendallel pont találkoztam. "Jó reggelt!Tudtál aludni?"- Ült le mellém vidáman,ő legalább aludt.Szerencsés. Hanyatt dőltem a puha takaróra."Semmit nem aludtam,tudod milyen hideg van itt lent? Semmi fűtés nem volt,James horkolt,Kayden sírt amire persze nem keltél fel.Kérdésedre a válaszom igen sokat aludtam."- Vágtam vissza flegmán,hiszen kifáradtam.

Éreztem egy meleg tenyeret az arcomon ami maga felé döntött."Ezt hogyan szerezted?"- Simította végig a hüvelykujját a jobb szemem körül. Felszisszentem mert kellemetlenül érzékeny lett ott a bőröm tőle."Kérdezd a két vadállat barátodat. A...aludhatok végre...kérlek?"- Néztem rá boci szemekkel.A csókos dolgot direkt nem árultam el neki,hiszen éppen hogy nem történt meg.Lehet csak a pillanat heve volt. "Kiszedem belőlük és kapnak érte ne aggódj afelől,ma éjszaka pedig mellettem alszol a melegben és horkolás mentes környezetben.A Kaydenért való felkelést pedig nagyon köszönöm. Aludj csak."- Kaptam egy puszit a homlokomra majd ott hagyott és ment is a fiúkat leszidni.Én pedig beburkolóztam a jó meleg takaró alá és aludtam.

Kendall szemszöge: 

Lejöttem miután Lilit sikerült össze készíteni az oviba. Anyával akart volna menni,mert anyás nap lesz az oviban.Az elmúlt fél órát azzal töltöttem,hogy megmagyaráztam neki Martina kórházban van és örülnünk kell neki.Rosszabb esetben máshol  lenne most. Viszont jó hírt kaptam ma reggel! Elvileg ma érte tudok menni és hazabocsátják. Repdestem az örömtől. Lementem a Vivihez és megtudtam mennyire nem aludt semmit. Másrészt pedig Jamesék megszivatták csak balul sült el a dolog. Megígérték,hogy vigyázni fognak rá és nem haverként tekintenek majd rá. Ennek az ígéretnek lőttek. Nem tudták azért se betartani. 

"Nos melyikőtök ötlete volt a tejszínhabos ébresztés?"-Dőltem a konyha pultnak. Vártam a válaszukat.James a szájába tömött egy egész piritóst,Carlos meg tükörtojást sütött éppen. Mindketten hallgattak. Sóhajtottam egyet oldalra döntött fejjel."Vivi szeme lila és fáj neki. Ő csajból van,ezt elfelejtettétek?"- Próbálkoztam újra,hátha hatok a lelkiismeretükre. Carlos lezárta a gázt amint végzett a reggeli készítéssel. Kitette egy tányérra majd elém pakolta."Jó étvágyat."-Mondta,szemkontaktus nélkül. Ennyire betojtak tőlem?Ne már. 

"Najó elviszem Lilit az oviba,Vivit fel ne ébresszétek! Kayden alszik még,ha felkelne adjatok neki tápszert.Sietek haza."-Indultam a bejárati ajtó felé,mert Lili már ott toporgott a kis szoknyájában és csillogós pólójában. Nem egy korán kelős típus ez meg is látszik a kis tündérkémen.

Felvettük mindketten a cipőnket és felkaptam a derekamra."Elmentünk!"- Szóltam még egyszer a srácoknak. Beültettem Lilit a kocsiba és hamar ki is tettem az ovinál. Az óvónéni elterelte a figyelmét így nem kellett sokat sírnia azon,hogy ott hagyom egyedül. Következő megálló a kórház volt. Siettem,hogy minél hamarabb hazamehessünk Martinával. A recepciós nővér hozott egy tolószéket magával,amint Martinához mentünk.Furcsálltam is,de lehet ez a legjobb megoldás ki tudja.

Benyitva a szobába összesen 5(!) doki állt bent.Olyasmi volt mint egy kisebb gyűlés. Én ott maradtam az ajtóban,a nővér viszont kivette eközben a kezéből az infúziós tűt és leragasztotta sebtapasszal. Ezután segített neki felülni,támasztva a hátát. Felém pillantott a nővér jelezve a karjával. Ekkor kaptam észbe,kell neki a tolószék. Oda gurítottam neki mire megköszönte.

"Jólvan Martina,nagyon jól csinálod. Most bele kell ülnöd a tolószékbe hogy hazavihessen a fiatal úr."- Martina úgy kapaszkodott a nővér karjába mintha fegyver lett volna nálam. Halálra rémülve,levegőért kapkodva."Nem megyek haza vele.Nem merek. Hívjátok ide Logant. Ő a barátom,vigyázna rám."- Teljesen össze voltak zavarodva a gondolatai.Ez mindennél jobban elszomorított. Nem tudtam mit tenni,mintsem felhívni Logant hogy húzza ide a hátsóját de nagyon gyorsan. Addig a nővér benyugtatózta a Picimet és rájöttem,simán hazavihettem volna ezek után őt. Feleslegesen jött ide Logan. De mindegy is.Beesett szó szerint az ajtón. 

"Itt vagyok."- Fogta meg Martina arcát lágyan. Fejen puszilta.Nem hittem a szemeimnek ami ezek után következett. Martina érte nyúlt bátran."Ne menj el."-Logan leguggolt hogy egy szinten legyen vele."Mondjad hercegnő."-Martina szeméből a zavar elillant és megcsókolta hosszan. Közbe léptem azonnal.

"Woah!! Te az én feleségem vagy,engem kellene csókolgatnod,Logan maradj csendben."-Álltam ki a szerelmemért. Logan hátra fordulva felkelt a guggolásból. Megragadta a kezemet és kihúzott a szobából. A falnak nyomott,hogy lenyugodjak valamelyest.

"A doki mondta hogy nem emlékszik semmire ami az elmúlt két évben történt.És valljuk be,ti akkor még egymást sem ismertétek. Egyedül engem ismert fel és valamiért azt hiszi járunk.A doki szerint tévesen tette össze az emlékeket az agyában,ezért történt ez meg. Nem tehetek róla."- Felvontam mérgesen a szemöldökömet,hogy ezt nehogy folytassa."Oké oké!Az a csók tényleg túlzás volt. Igazad van."-Tette fel a kezeit megadásképp.

"Jólvan. Egyezünk meg egy dologban. Csók,ölelgetés szabad de nem feküdhetsz le vele semmilyen esetben sem!"-Higgadt akartam maradni amennyire csak lehet. Logan bólinott egyetértve velem.A vállára tettem a kezem. "Csak vigyük végre haza innen...jobban szeretne otthon lenni ő is"- Logan vissza ment hozzá,én addig bemelegítettem a kocsit a kórház előtt. A kormányon kopogtattam az ujjaimat. Egyszercsak kopogtak az ablakon. Felkaptam a fejemet. "Nyitom!!"-Pattantam ki az ülésből,és megfogtam a tolószéket hogy Logan beemelhesse a kocsiba őt.A tolószéket vissza vittem miközben bekapcsolták az övüket. Hazajutottunk hamar hiszen senki nem volt az utakon dél időben. 

Martina szemszöge: 

Belépve az előszobába furcsa környezet fogadott. Nem ismertem fel a fal színét,se a falra függesztett képeken lévő embereket. Loganbe kapaszkodtam,segített levenni a cipőmet majd beljebb mentünk.A nappaliba akartam menni,de ott aludt valaki. Logan a konyhába vezetett. A székre mutatott így hát leültem. Kíváncsian vártam mit csinál. Pikk pakk összedobott egy kis ebédet. Éhes voltam nagyon,a kórházban nem tudtam szájon keresztül enni.

Lecsusszantam a székről hogy megszagoljam a finom ebédet a gázon.Nagyon jó illata volt! Logan összekulcsolta a kezeinket a bal kezével. A jobbikkal pedig a tányérunkat fogta ami tele volt. "Csücsülj vissza."-Letette a két tányért és segített vissza ülni a bár székre.Csendben megebédeltünk.Kezdett túl zavaró lenni a nagy csend. Még az a srác is eltűnt aki hazahozott minket. Kíváncsi lennék mit csinálhat most. Logan megzavarta a gondolataimat mikor letett egy pohár vizet az asztalra.Megráztam a fejemet jelezve hogy nem fogok inni."Pedig kellene innod."-Szólt rám.Fogtam magam és kimentem a szobából.Meglátva a nagy lépcsőt,felmentem. Tudni akartam milyen szobák vannak ebben a házban és főleg azt,hogy miért vagyok én itt.Az orvosok egyedül azt mondták el,hogy emlékezet kiesésem van.

Az első szoba egy mosószoba volt,a második egy vendég szobának nézett ki. Remélve,hogy találok bármiféle információt magamról,benyitottam a barna ajtós szobába. Egy fiús szoba látványa fogadott.A fal szürke volt,bal oldal volt a babaágy jobb oldalt pedig egy kanapé.A fal tele volt pókemberes emblémákkal és ott volt még egy név kirakva nagy betűkkel.

                                                               "K-A-Y-D-E-N"

Közel merészkedtem a baba ágyhoz,szemben találtam magam egy csöppséggel aki nagy szemekkel nézett rám.Kizárásos alapon Kaydennek hívják.Benyúltam a bal kezemmel hozzá,mire megszorította az egyik ujjamat a kis kezével,el nem eresztve azt. Elmosolyodtam ezen."Gyönyörű kisfiú vagy. Bizony ám,szerencsések a szüleid."- Játszottam vele egy kicsit. Békésen feküdt ezért nem vettem fel. Halkan kimentem a szobából. Még mindig nem találom a srácot.Kilépve a szobából beleütköztem valamibe.A gitárjába...Felnézve tátva maradt a szám.Hiszen ő volt az! Felemelve a gitárt, megvizsgálta gyorsan.

"Nincs baja. Mázlid van ám."- Ezzel ott hagyott és ment a maga dolgára. Rosszul tettem,hogy követtem?Bizonyára nem illik,de kit érdekel.Utána mentem az erkélyre. Leült a kipárnázott kinti fotelszerűségbe.Az ajtóhoz érve,csupán kinyitottam nehogy észre vegyen.Álltam és hallgattam ahogy neki állt gitározni.Fél óra elteltével kezdett elfáradni úgy igazán a lábam,vettem a bátorságot és leültem Kendall mellé.Nem nézett fel. Úgy tett mintha ott se lettem volna. Legalább nem bámult meg mint a dokik a kórházban miután felkeltem a kómából. Úgy bántak velem mintha dilis lennék. Énekelni kezdett...ezt a dalt én ismerem Memories and Melodies. Szerintem ő lepődhetett meg leginkább amikor folytattam a dalszöveget: Let's give it a rest cause I don't wanna fight.Let's clean up this mess before it ends tonight. Egymásra mosolyogva folytattuk az énekelgetést.

"Kendall merre vagy?......Elvesztettem Martinát!!Sehol nem találom."-Hallottuk Logant a folyosón közeledni felénk.Kendal félre tette a gitárját sietve és magával húzott a nagy növény mögé a sarokba ami teljesen eltakart kettőnket. Kendall a falnak dőlt háttal,magához húzva engem szorosan.Átkarolt a derekamnál."Nem fog megtalálni itt,megér egy szivatást."- Ő ezen csak jót röhögött. Felnéztem a szemébe,félve.Megráztam a fejemet.Hosszú várakozás után egyre jobban közel hajolt én pedig nem tudtam elmenekülni.Kapva az alkalmon ráléptem a  lábára.Azonnal elengedett. Remegve arrébb álltam. 

"Ó itt vagytok. Téged kerestelek.Minden okés?"- Kendallra nézett majd vissza rám.Átölelt valaki hátulról,kibújtam az ölelésből."Kendall szállj le róla.Menj inkább nézz rá Kaydenre."-Kendall bedugta a kezét a zsebébe és lehajtott fejjel bement a házba,kettesben hagyva engem Logennel.

" Rád férne egy habfürdő szerintem,gyere menjünk be."-Tolt be finoman az ajtón.Engedelmeskedve neki,elindultam a fürdőszobába.Viszont gondolkodóba ejtett,hogy honnan szerzek pizsamát magamnak. Benyitottam az egyedüli szobába ahol még nem voltam."Kopp kopp. Öm...fürdeni mentem de....nincs...pizsim amit felvehetnék."-Mondtam idegesen az ujjaimat babrálva.Megfordult az a valaki aki a szobában volt,és meglepetésemre babázott.Azt a kisfiút nyugtatta akinél bent voltam nemrég.

"Ó ha zavarok kimegyek.Babázz nyugodtan."- Sarkon fordultam,de utánam szólt."Először is bocs amiért letámadtalak az erkélyen...hülye húzás volt. Ha elfogadod a segítségemet,adok neked ruhát csak meg kéne őt addig fognod. mert nincs sajnos 4 kezem."- Jött lassan közelebb,tanulva az előbbiekből. Értékeltem ezt. A karjaimba vettem a kis srácot."Jól áll a kezedben,látod meg is nyugodott."- Folytatta a beszélgetésünket miközben a nagy szekrényhez ment.Kinyitva a gardrób jobb ajtaját."Kék vagy fehér?"-"A kék jó lesz azt hiszem."- Válaszoltam egy kicsit könnyebben ahogy az idő telt."Tessék.Jó fürdést,adhatod Kaydent."-Tartotta a karjait érte.Én oda adtam neki Kayden,ő pedig a pizsit nekem. 

"Meglesz.Köszi."-Indultam el a fürdőszobába.A pizsi annyira ismerősnek nézett ki...megrázva a vállam elmentem fürdeni.1 és fél órával később sikerült kijönnöm a fürdőszobából.Megkaptam a vendég szobát éjszakára.Behúztam a függönyt,hogy sötét legyen. Ledőltem az ágyba fáradtan.Jobbra-balra fordulva sem tudtam elaludni valamiért. Mérgesen felülve,magamhoz fogtam a párnát és a takaróm majd kimentem a fiúkhoz. Pont akkor jött ki két srác a fürdőből akit ma még nem láttam."Ti kik vagytok?"-Tértem rá a lényegre. Felkapták a fejüket."Tényleg nem ismersz meg minket? Én Carlos vagyok ő pedig James. Amúgy merre indultál az ágyneművel?"-Álltak meg mellettem. "LOGAN!SEGÍTS!"- Kiáltotta el magát. Furcsán néztem rá.Logan kijött a gyerek szobából,ott alszik?Minek?

"Minek kiabáltok az éjszaka közepén?"- Szidta le Carlost.James is közbe szólt,"Martina nem ismert meg minket ennyi. És téged keresett gondolom.Mi itt sem vagyunk jóéjt srácok!"- Carlost a karjánál fogva kellett levonszolni a lépcsőn. Hallgatta volna még a fejleményeket akár reggelig. Logan tekintette rám esett.Oldalra döntötte a fejét,"Félsz egyedül aludni igaz?Gyere.Viszont előre szólok,hogy nem a legkényelmesebb a földön egy szivacson aludni."-Mentem utána.Körbe nézve a szobában láttam egy kislányt aki mélyen aludt. Ez a szoba rózsaszin volt.Kiváncsi lennék,kik gyerekei ezek.Logan addigra bekuckózta magát a puha takaró alá."Gyere mielőtt kihűlsz."- Lepakoltam a cuccomat a szivacsra ledőlve mellé.Nem bújt oda hozzám,viszont mellettem volt és ettől sikerült elaludnom hamar.